Kiállítások, m ő vésztársaságok

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ RÓKA ENIK (Page 183-190)

IX. Az Ernst Múzeum 1920–1937 között

IX. 2. Kiállítások, m ő vésztársaságok

középpontjában állt. Bár Lázár a múzeumban zajló „újabb átalakítással” indokolta a Vezérek kora termének lebontását, mégis az, hogy a történeti tárlat Istvánnal és az Árpád-házzal indult nagyon jól illeszkedett a szent istváni állameszme közegébe.611 Az 1926-os mohácsi kiállítás pedig kifejezetten a hivatalos irányt követte.

nagyobb anyagot, Iványi, Magyar-Mannheimer, Vaszary, Csók, Rippl-Rónai, Kernstok, Fényes, a fiatalabb nemzedék közül Márffy, Czóbel, Perlmutter Izsák is több alkalommal kiállítottak (csoportos tárlaton, vagy egyénileg), de szerepelt Kosztolányi Kann Gyula és Glatz Oszkár is.613 Lázár Béla a múzeum által a húszas években beindított mő vészkönyv-sorozatában is jórészt ebbıl a körbıl választotta monográfiáinak témáját: Csók, Iványi, Rippl-Rónai, Perlmutter, valamint Vaszary mővészetérıl születtek összefoglalók, s mellettük az egyetlen kortárs új mővész Rudnay Gyula volt.614

1920-ban meghalt Szinyei Merse Pál, és még ebben az évben megalakult a mővészekbıl, mővészettörténészekbıl, kritikusokból álló Szinyei Merse Pál Társaság. E csoportosulás célja a kortárs fiatal mővészek támogatása, érvényesülésük elısegítése volt, elnöke Csók István lett. Alapítványi finanszírozással, díjakkal, utazási lehetıségek, ösztöndíjak biztosításával, kiállítások szervezésével valósították meg a kitőzött célt. Ernst éppúgy, mint Nemes Marcell, vagy Lázár Béla az alapítók között szerepelt, az Ernst Múzeum több ízben otthont adott kiállításaiknak.615 A széles társadalmi elismerés mellett az állam is támogatta ezt az ekkora már mérsékelten modernnek számító mővészeti társulást, mely valójában a MIÉNK impresszionista irányának csoportjaként fogható fel.616

Ernst a Szinyei Társaságon kívül tagja volt a Japán másik nagy öregének, Lechner Ödönnek a nevét viselı társaságnak is, mely 1928-ban alakult, és amely a „nemzeti építımővészet barátait” győjtötte maga köré. A társaság alapító ülésén Ernstet gazdasági

612 TAMÁS 2004.77.

613 Ferenczy Károly: ERNST MÚZEUM 1918 F.;ERNST MÚZEUM 1925 F.;ERNST MÚZEUM 1935 F.;ERNST MÚZEUM 1935 G.;Iványi Grünwald: ERNST MÚZEUM 1919 A.; ERNST MÚZEUM 1920 A.;ERNST MÚZEUM 1921 B.;ERNST MÚZEUM 1922 A.;ERNST MÚZEUM 1925 A.;ERNST MÚZEUM 1927 A.;ERNST MÚZEUM 1929 C.;ERNST MÚZEUM 1932 H.;Magyar-Mannheimer:ERNST MÚZEUM 1920 C.;ERNST MÚZEUM 1922 B.;ERNST MÚZEUM 1925 C.; ERNST MÚZEUM 1929 D.;ERNST MÚZEUM 1933 A.;Vaszary:ERNST MÚZEUM 1920 B.;

ERNST MÚZEUM 1924 B.;ERNST MÚZEUM 1930 C.;ERNST MÚZEUM 1935 C.;ERNST MÚZEUM 1937 B.;Csók:

ERNST MÚZEUM 1921 C.;ERNST MÚZEUM 1925 C.;ERNST MÚZEUM 1928 A.;Rippl-Rónai:ERNST MÚZEUM 1920 E.;ERNST MÚZEUM 1923 F.;ERNST MÚZEUM 1925 H.;ERNST MÚZEUM 1927 G.;ERNST MÚZEUM 1928 G.(emlékkiállítás);ERNST MÚZEUM 1936 G.;Kernstok: ERNST MÚZEUM 1928 B.;ERNST MÚZEUM 1933 C.;

Fényes:ERNST MÚZEUM 1923 G.;ERNST MÚZEUM 1927 I.;ERNST MÚZEUM 1932 H.;ERNST MÚZEUM 1932 K.;Márffy:ERNST MÚZEUM 1925 G.;ERNST MÚZEUM 1928 A.;ERNST MÚZEUM 1930 D.;ERNST MÚZEUM 1932 H.;ERNST MÚZEUM 1937 D.;Czóbel:ERNST MÚZEUM 1931 H.;ERNST MÚZEUM 1937 D.;Perlmutter:

ERNST MÚZEUM 1921 F.;ERNST MÚZEUM 1930 A.;Kosztolányi-Kann:ERNST MÚZEUM 1920 B.;Glatz:ERNST MÚZEUM 1925 F.

614 SZÜCS 2002.235.;Lázár Béla: Csók István. Bp., 1921.; Lázár Béla: Iványi-Grünwald Béla. Bp., 1921.;

Lázár Béla: Perlmutter Izsák. Bp., 1921.; Lázár Béla: Rippl-Rónai József. Bp., 1923.; Lázár Béla: Vaszary János. Bp., 1923.; Lázár Béla: Rudnay Gyula. Bp., 1921.

615 ERNST MÚZEUM 1926 A.;ERNST MÚZEUM 1931 A.

616 Magyar Mővészet 1919–1945. (Szerk.: Kontha Sándor) Bp., 1985. 72-74.; KOPÓCSY 2007.140.

igazgatóvá választották617, így a névadót megörökítı szobor elkészíttetésében is aktív szerepet vállalt, a szoboralap számláját ı kezelte, a befizetések az Ernst Múzeumban történtek. A szobor végül 1936-ban készült el, és a mővészbarátok szándékának megfelelıen a Liszt Ferenc téren, a Japán közvetlen közelében helyezték el.618

A Szinyei Társaság Lyka Károly, Csók István, Réti István és Vaszary János személyén keresztül szorosan kapcsolódott a Képzımővészeti Fıiskolához, s valószínőleg ennek köszönhetı, hogy 1923-ban és 1924-ben az Ernst Múzeumban rendezték meg a növendékek kiállítását.619 A Társaság 1920-ban elsı ízben kiadott díját a fiatal Szınyi István kapta, s kitüntetése mutatja, hogy az idısebb generáció a nagybányai hagyományok folytatóját látta benne. Ezt követıen Szınyi 1921-ben az Ernst Múzeumban a XVII.

Csoportkiállításon mutathatott be nagyobb anyagot, melyen mővei egyértelmő sikert arattak, majd 1924-ben és 1929-ben is a múzeum adott otthont önálló győjteményes kiállításának.620 De nemcsak Szınyi volt itt látható a fiatalok közül, hanem Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Tarjáni Simkovics Jenı, Korb Erzsébet, Paizs-Goebel Jenı, és Varga Nándor Lajos is.621 Az újabb mővészgeneráció jelentkezése részben összefüggött az Ernst Múzeum profiljával, hiszen az intézmény terei és a csoportkiállítások rendszere lehetıvé tették, hogy kisebb, de önálló anyaggal bemutatkozzanak. Ugyanakkor az avantgárd eredményeit is beépítı neoklasszicista irány Lázár és Ernst számára is elfogadható volt. Lázár Béla ezt 1922-ben így fogalmazta meg: „İk is, mint Cézanne a

„muzeumok mővészetét”, tehát a tradíciót akarják átalakítani uj természetlátásukkal, csakhogy nem mint Cézanne Poussinbe kapcsolódva hanem impresszionistaellenes érzésbıl, a korareneszánsz kubistikus formalátásából kiindulva. Uj csapást törnek, a kubismus helyes értelmezése alapján, a tér és volumen viszonyának uj értelmezésével, erıs plasztikai hatásokra törekedve. Ez az uj látás uj eredményekkel kecsegtet. Egy uj magyar

617 A Lechner Ödön Társaság alakuló közgyőlésének jegyzıkönyve. 1928. OMvH Magyar Építészeti Múzeuma Lechner hagyaték. Ltsz. n.

618 BFL IV. 1407/b Tanácsi iratok XIV.2976/1914 lev. sz. 50769/1929, 96863/1930.; A Mőgyőjtı, V/6-7.

1931.184.; Budapest köztéri szobrai 1692–1945. (Szerk.: Szöllıssy-Szilágyi-Hadházy) Budapest Galéria Katalógus. Bp., 1987. 147. 341 tétel.; Magyar Mővészet 1919–1945. (Szerk.: Kontha Sándor) Bp., 1985. 49.

619 KOPÓCSY 2007.140.;ERNST MÚZEUM 1923 B.;ERNST MÚZEUM 1924 I.

620 ZWICKL 2001.24.;ERNST MÚZEUM 1921 E..;ERNST MÚZEUM 1924 A.;ERNST MÚZEUM 1929 A.

621 Aba-Novák: ERNST MÚZEUM 1922 E.;ERNST MÚZEUM 1924 G.;ERNST MÚZEUM 1927 B.;Patkó: ERNST MÚZEUM 1924 G.;ERNST MÚZEUM 1927 B.;ERNST MÚZEUM 1932 B.;Tarjáni Simkovics: ERNST MÚZEUM 1927 A.;ERNST MÚZEUM 1929 B.;Korb:ERNST MÚZEUM 1923 E.;ERNST MÚZEUM 1927 C.; Paizs-Goebel:

ERNST MÚZEUM 1925 E.;ERNST MÚZEUM 1926 F.;ERNST MÚZEUM 1931 G.;ERNST MÚZEUM 1935 B.;Varga Nándor Lajos:ERNST MÚZEUM 1925 G.;ERNST MÚZEUM 1932 A.;

mővészet izgalmas megindulásának vagyunk a tanui, lázas érdeklıdéssel várva az uj csodákat.”622

1924-ben Vaszary János vezetésével megalakult a korszak legmodernebbnek számító mővészeti társulása a KUT. Valószínőleg Vaszary és Ernst még a Nemzeti Szalon-beli idıszakból datálódó személyes kapcsolatának köszönhetıen adott az Ernst Múzeum otthont kiállításaiknak 1924-ben és 1926-ban. A kiállításokat Ernst Endre, a győjtı fia rendezte, aki az Ars Unában köreadott egy cikket a Képzımővészek Új Társasága megalakulásának alkalmából és ı írta a katalógusok bevezetıjét is.Ernst Endre némileg új szellemet képviselt, hiszen a Nyolcakról egészen másként vélekedett, mint Lázár: számára elfogadható mővészeti törekvéseket képviseltek. 1924-es KUT katalógus bevezetıjében megjegyezte, hogy a csoport „három érdekes és felettébb tanulságos kiállításban mutatta be, hogy miképen fogták fel egyes mővészek a XX. század elsı két évtizede által adott uj mővészi szempontokat és mint igyekeztek azokat saját tehetségük és meggyızıdésük szerint tovább fejleszteni.” A KUT kiállítás anyagában ugyanakkor ı is azt az új mővészi világot értékelte, mely távol tartja magát az absztrakciótól: „…azon mővészeket látjuk itt egy csoportban, kik korunk ujabb mővészeti áramlatait kultiválják, azokat tovább fejlesztik és alkotásaikkal gazdagítani igyekszenek. Egy mővész sem beszél itt érthetetlen nyelven, a forma szentségét megırzik…”623

Rendszeres kiállítói voltak a múzeumnak Bernáth Aurél, Vass Elemér, már a húszas években, majd a római ösztöndíjakat követıen Molnár C. Pál, Basilides Sándor és Basilides Barna, Istokovits Kálmán624, és még sorolhatnánk a neveket az Ernst életében megrendezett majd 170 kiállításról. A kérdést, hogy valójában hol húzódtak meg Ernst és Lázár ízlésének határai Szücs György tette fel a 2002-es Ernst Múzeumban rendezett kiállítás katalógusában, s két szemléletes példával mutatta be, mit ítélt elfogadhatatlannak a múzeum két vezetıje. Jándi Dávid Nıi aktját Lázár nevezte elítélıen „kubistának”,

622 ERNST MÚZEUM 1922 E.3.;ZWICKL 2001.27.

623 KOPÓCSY 2007.141,144..; ERNST MÚZEUM 1924 D.3-4.;ERNST MÚZEUM 1926 B.;Kopócsy Anna: A Képzımővészek Új Társasága, a KUT elsı korszaka (1924–26) Mővészettörténeti Értesítı, XLVI/3-4. 1997.

221-235.

624 Bernáth: ERNST MÚZEUM 1928 D.;ERNST MÚZEUM 1928 E.; ERNST MÚZEUM 1930 D.;ERNST MÚZEUM 1932 J.;Vass:ERNST MÚZEUM 1921 C.;ERNST MÚZEUM 1922 F.;ERNST MÚZEUM 1923 E;ERNST MÚZEUM 1925 H.;ERNST MÚZEUM 1927 H.;ERNST MÚZEUM 1929 B.;ERNST MÚZEUM 1932 A.;Molnár C. Pál:ERNST MÚZEUM 1927 F.;ERNST MÚZEUM 1934 A.;Basilides Sándor:ERNST MÚZEUM 1928 D.; ERNST MÚZEUM 1933 B.; Basilides Barna: ERNST MÚZEUM 1928 D.; Istokovits Kálmán: ERNST MÚZEUM 1925E.; ERNST MÚZEUM 1927 G.;ERNST MÚZEUM 1932 I.;ERNST MÚZEUM 1936 G.

Gadányi Jenı absztrakt festményét pedig, melyet fordítva akasztottak fel Ernst „ennek a képnek mindegy hogy lóg” megjegyzéssel utasította el.625 Lázár korábbi írásaiból is már kiderült, hogy a kubizmushoz meglehetısen kritikusan viszonyult, s szemlélete ebben a tekintetben sem változott az elmúlt évtizedekhez képest. Az Ernst Múzeum és személy szerint Lázár továbbra is a nagybányai hagyományok folytatásában látta a modern nemzeti mővészet jövıjét.

Az 1920-as évvel kezdıdı idıszakban külföldi mővészek szinte alig-alig szerepeltek az Ernst Múzeumban, aminek valószínőleg anyagi okai voltak. Az egyik ilyen bemutatóra 1920-ban a Grafikai kiállításon belül került sor. Ekkor Gustav Klimt, Egon Schiele és Jules Pascin mővei mellett Paczka Kornélia, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Herman Lipót, Hatvany Ferenc és Pólya Tibor rajzait láthatta a közönség. Lázár Béla ennek a katalógusnak a bevezetıjében fogalmazta meg az Ernst Múzeum törekvését a rajzok népszerősítésére vonatkozóan: „Nagy mesterek kézrajzai a mővészi gyönyörőség kiapadhatatlan forrásai. (…) egy-egy festıi ötlet egyéni kifejezıje, benne van a mővész lelke, hajlandósága, mővészi törekvése, egész stilusa. (…) Ebben a tudatban nagy gondot fordítottunk mindenkor arra, hogy kiállításainkon megmutassuk a közönségnek a mőhelytitkokat eláruló rajzokat is és gyüjteményes kiállításainknak szerves részei voltak a mővészek kézrajzai is mindenkoron. Ezzel a kiállításunkkal azonban megkezdjük a kimondottan grafikai kiállítások sorozatát, még pedig mindjárt egy sor olyan mővésszel, kiknél döntı szóhoz jut a rajz.”626 A meghirdetett program ellenére önálló grafikai kiállítás megrendezésére a továbbiakban nem került sor, általában csoportos kiállításon belül szerpeltek csak mővészek grafikai mővekkel. 1923-ban ily módon, csoportos tárlaton belül adott otthont a múzeum a Magyar Rézkarcolók Egyesülete kiállításának, majd 1924-ben 19. századi francia mesterek kézrajzainak. Ez utóbbin összesen 44 Renoir, Pissaro, Millet, Delacroix, Courbet, Forain, Degas rajz volt látható, s a legmodernebbnek minden bizonnyal Vlaminck mővei számítottak.627

A régi mővészet bemutatása is folytatódott. 1921-ben Kisfaludy Károly, 1925-ben Munkácsy Mihály és Paál László, valamint Izsó Miklós, 1927-ben, a mővész születésének századik évfordulóján Zichy Mihály emlékkiállítást rendeztek, 1926-ban Mohács

625 SZÜCS 2002.237-238.

626 ERNST MÚZEUM 1920 C.3-4.

627 ERNST MÚZEUM 1923 C.

emlékének szentelték a már elemzett bemutatót. 1930-ban Csontváry-Kosztka Tivadar mőveit lehetett látni.628

Igazán szentenciózus összefoglalása volt az Ernst Múzeum – és Lázár – koncepciójának az 1921-es Magyar remekmővek kiállítás, melyben a 18. századtól a plein air törekvésekig mutatták be a magyar mővészet történetét. Érdemes Lázár bevezetıjét hosszan idézni, mert jól mutatja, hogy a század elsı évtizedében kialakult európai áramlatokkal szinkron nemzeti mővészet elképzelése éppúgy, mint kubizmusról vallott felfogása mit sem változott a világháborút követıen sem: „Mi a magyar mővészet egységét akartuk bemutatni; amint a magyar lélek megszólal festészetükben; egyivásuan a magyar költészettel és zenével; amint az érzés áradó heve kilobban a magyar festészetbıl, szinei tüzet fognak, gazdag és kifogyhatatlan melodiákban; azt a felösmerésünket akartuk demonstrálni, hogy a magyar festészetben a szin az uralkodó, hogy az ihlet önfeledt pillanataiban kolorista minden magyar festı.(…) a magyar festészet, amiota önálló életet él, kibontakozva a külsı körülmények kovácsolta elzárt és fejlıdésében megakasztott helyzetébıl, tehát fıleg a XIX. század közepe óta, noha soha, egy pillanatra sem adta fel szoros kapcsolatát az általános európai kulturáramlatokkal, noha az azokban uralkodó mővészi formaproblémák foglalkoztatták ıt is mindenkoron, a magyar festészet megtudta ırizni a maga nemzeti jellegét s egyetemes értékei éppen ebben a nemzeti sajátosságából folyó jellegében gyökereznek. A nagy, általános formaproblémák mind visszhangra kelnek benne, de a megoldást mindég ehhez az ı sajátos nemzeti jellegéhez, szinlátásának sajátosan érzéki voltához alkalmazta és abból fejlesztette ki. Csak elfogulatlan szem kell hozzá és meglátjuk, hogy a kolorista magyar, bármilyen iskolát járt legyen, minden formamegoldást sajátosan tud szinezni s ez a népmővészetben gyökeredzı látás – az ısi tradíció! – kiütközik minden korban, minden iskolán, minden formaproblémán keresztül.

Mővészeink járhatnak szerte szét a világon, minden környezetben és minden hatáson által, az ıseredeti színlátást – természetesen igen gazdag árnyalatokban – meg tudják ırizni mindenkoron. Mikor pedig – de ezt csak most, utólag tudjuk megállapítani, akkor is csak ilyen történeti összefoglalások alkalmával – ez a sajátosan nemzeti látás eredményei, a sajátos formamegoldások egységbe kapcsolódnak, elıáll az a világmővészeti érték, amely a magyar festészetet világosan elkülöníti az európai közösségben, tisztára felösmerhetıvé

628 ERNST MÚZEUM 1921 A.;ERNST MÚZEUM 1925 D.;ERNST MÚZEUM 1925 G.;ERNST MÚZEUM 1927 E.;

teszi és ujfajta eredményeivel, formamegoldás árnyalataival az egyetemes mővészeti fejlıdésben is kijelöli a helyét.” Így lett Mányoki „törzsökös magyar és tiszta kolorista tehetség”, vagy Barabás, Borsos és Györgyi akik ugyan „a biedermeier összes problémáját felvetették, de mind kolorista szemével igyekezett megoldáshoz jutni. Míg a bécsiek nem tudtak eltérni a rajzlátástól, a magyar biedermeierben a szinlátás uralkodik.” „Nem volt olyan forma-problémája a nyugati mővészetnek, melynek megoldásából ki ne vette volna részét és ne segítette volna nemzeti sajátosságának megfelelıen, kolorisztikus irányban a végsı eredményhez. Ez az a fonál, mely végig huzódik az egész fejlıdésen, a fejlıdés egész folyamatosságán és összeköti a multat a jelennel. Ezért hiszem, hogy ezen fog felépülni a jövı. Az uj csapásokat vágók – legyen szabad csak Vaszaryra hivatkozni – erre a kolorisztikus erıre építenek, az uj nemzedék, csak Rudnayt említjük, kolorista hatásokban jeleskedik. Láttuk, hogy az ihlet vakmerıségei mind kolorisztikus értékeket szülnek s a magyar festészet jövıjénk utja ezzel ki van jelölve. S nem kolorista-e Vörösmarty? Petıfi? Arany? Lavotta? Fadrusz? Izsó? Lechner? S nem kolorista-e a magyar nyelv? A magyar föld, még Budapest is, tiszta festıi atmoszféra, még az alföldi, balatonmenti szürkeség is szinessé lesz, legalább is Mészöly palettáján – ebbıl a földbıl nıtt ki az igazi magyar piktúra, az, amely a népek egyetemességében kolorisztikus értékeivel különálló teret biztosít neki.”629

A Lázár és Ernst által elvetett absztrakt, kubizáló, formabontó és tegyük hozzá idegennek tartott mővészetet leszámítva, mely Lázár érvrendszerében a nemzeti mővészet kategóriáján kívül került, ebbe a kolorista eszménybe nagyjából mindenki besorolható volt a két világháború közötti hazai mővészeti szcénán. Ennek köszönhetı az a rendkívül széles spektrum, mely a a múzeum kiállításpolitikáját a korszakban jellemezte, s amibe a legmodernebb törekvések – pl. Képzımővészek Új Társasága – is belefértek. 1932-ben Farkas Zoltán a múzeum szerepét joggal a Nyugatéhoz hasonlította: „elısegítette a megújhodást, szerette a fiatalságot, tisztelte a múlt igaz értékeit és nem hódolt be azoknak, akik elmúlt idık nagyságából tıkét szerettek volna kovácsolni.”630 Noha a múzeum egy historizáló győjteményen alapult, s a történeti és a képzımővészeti kontinuitás állt koncepciója középpontjában a mővészi nemzetkarakterológia érvrendszere, az eredendıen

ERNST MÚZEUM 1926 D.;ERNST MÚZEUM 1930 F.

629 ERNST MÚZEUM 1921 D.3-9.

630 Farkas Zoltán: Az Ernst-múzeum húsz esztendeje. Nyugat, 1932. II. 670-671.

magyar vonásnak tartott kolorizmus hangsúlyozása mégis lehetıvé tette a megújulást, s a modern törekvések befogadását, legalábbis a fentebb vázolt határokig.

In document Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ RÓKA ENIK (Page 183-190)

Related documents