A hazai családi vállalkozások típusai – alapításuk és fejlődési pályáik alapján

különíthetők el markáns jellemzőik alapján. Belső heterogenitásuknak köszönhetően az egyes családi cégek is eltérnek egymástól, így különböző ismérvek mentén számos belső csoportot, szegmenset tudunk létrehozni a családi vállalkozások halmazán belül.

Csákné Filep Judit doktori értekezésében oldalakon át vizsgálja a családi vállalkozások tipizálásának lehetőségét. A feldolgozott hazai és külföldi szakirodalmak alapján azt találta, hogy a leggyakoribb klasszifikációs szempontok az alapítás indoka, a családi részvétel, a vállalkozás mérete, stratégiája, a jövőbeli célok, az életciklus, a stratégia és bizalom szintje, a család és a vállalkozás viszonya, valamint a családi tulajdon és családi jelenlét komplex figyelembevétele (Csákné Filep, 2012).

Jelen tanulmány célját és funkcióját figyelembe véve a következőkben az alapítás indoka, a vállalkozás mérete, az életciklus, valamint a jövőbeni célok alapján elkülöníthető szegmenseket ismertetjük részletesen.

139

4.3.1 Alapítás indoka

A vállalkozásindítási hajlandóságot vizsgáló kutatások az utóbbi években, évtizedekben rengeteg motiváló tényezőt tártak fel. A leggyakrabban azonosított vállalkozásindítási motivációk a következők (Mihalkovné Szakács, 2016):

 Emberi tényezők: függetlenség, önállóság; önmegvalósítás, megmérettetés; kihívás, önigazolás; híres emberré válás, elismerés iránti igény; ötlet, találmány, üzleti-szakmai elképzelés megvalósítása a gyakorlatban.

 Anyagi tényezők: család eltartása, biztonság megteremtése; tisztes megélhetés; sok pénz, meggazdagodás, anyagi javak megszerzése.

 Külső tényezők: kényszer; biztonságos munkahely megteremtése.

Ezeket a csoportokat két nagy részre lehet bontani. Az úgynevezett pozitív belső (p.b.) hajtóerőnek az emberi tényezők között felsorolt motivációs tényezőket tekinthetjük. Azok az emberek, akiket pozitív belső motivátorok hajtanak a vállalkozói lét felé, többnyire kitartanak a választott életút mellett, és általában törekszenek üzleti-szakmai elképzeléseik megvalósítására a gyakorlatban. Alapvetően belső késztetésük van a fejlődésre, az üzleti, gazdasági és vállalkozási ismeretek és tapasztalatok megszerzésére. Általában elmondható róluk, hogy az alkalmazotti lét, mint a munkavégzés és jövedelemteremtés alternatívája nem kerül látóterükbe (Mihalkovné Szakács, 2016).

Ezzel szemben, bár a kezdeti motiváció erőssége szempontjából a másik két csoport elemei is meghatározók, de azok inkább negatív külső (n.k.) kényszerítőként, és nem belső serkentőként jelentkezhetnek egyes emberekben, így ezek a valódi vállalkozói én megszületését kevésbé támogatják. A vállalkozói lét felé negatív külső motivátorok hajtotta emberekre általában jellemző, hogy többnyire a rendelkezésre álló erőforrásaikkal is úgy gazdálkodnak, hogy elérjék céljaikat, ám azon felül általában már nem éreznek késztetést a többletteljesítményre, a fejlődésre. Alapvető igényük van a kontrollra és az elszámoltatásra, tehát a vállalkozói lét felé inkább anyagi, vagy egyéb külső kényszer hajtja őket, amelyek megszűnésekor már nem lesznek feltétlenül lojálisak a választott vállalkozói életútjukhoz. Nehezebben jelenik meg esetükben az üzleti gondolkodás, a komplex vállalkozási ismeretek és tapasztalatok megszerzése iránti igény (Mihalkovné Szakács, 2016).

A családi vállalkozások esetében természetesen az olyan jellemzők, mint a hosszútávú stratégiai gondolkodás, vagy a gyermekek jövőjének megteremtése iránti igény, minden alapvető motivációs tényezőt felülírhatnak.

Vadnjal (2008) a családi és nem családi vállalkozások alapításának motivációit vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy a leggyakoribb indokok sorrendiségében (függetlenség, igény a tudás, képességek magasabb szintű kihasználására, gazdasági szükségszerűség, magasabb jövedelem, jobb karrier lehetőségek saját cégen belül) a két típusú vállalkozás esetében nincs jelentős különbség (Csákné Filep, 2012). A magyarországi családi vállalkozások alapítása mögött meghúzódó leggyakoribb tényleges hajtóerők a következők (Gere, 1997 in: Csákné Filep, 2012):

 jobb megélhetés reménye (36,4%) – n.k.;

 a család valamely tagjának megszűnt a munkahelye (21,3%) – n.k.;

 szükség, kényszer (10,5%) – n.k.;

140

 önállóság (8,5%) – p.b.;

 saját elképzelés, ötlet megvalósítása (6,2%) – p.b.

4.3.2 Vállalkozás mérete

Drótos és Wieszt kutatásuk során négy jellegzetes csoportra bontotta szét a mintát:

 a nagyvállalatok egy hatékonyan működő, de kis elemszámú csoportjára,

 kevésbé hatékonyan működő „nagyobb” kisvállalkozásokra,

 „közepes” kisvállalkozásokra,

 a mikrovállalkozási határon (10 fő) működő kisvállalkozási csoportra.

Ez utóbbi létszáma volt a legnagyobb, több mint az előző három együttvéve. A kutatási eredmények azt mutatták, hogy ahogy a mikrovállalkozások méretkategóriát ugranak, és kisvállalattá válnak, egyre több családtagot alkalmaznak, és ezzel egyidejűleg a vezetésbe bevont családtagok aránya is folyamatosan nő. A közepes kisvállalkozások legnagyobb része családi befolyás szempontjából úgy viselkedik, mintha még mindig kisvállalkozás lenne. A személyes, többnyire emocionális okokból bevont családtagok arányát a vezetésben kevésbé képesek csökkenteni, ezáltal továbbra sem képesek a professzionális menedzsment réteg kialakítására, így maguk vonnak gátat a lehetséges fejlődés és növekedés elé. Ezzel szemben a nagy családi vállalkozások szintén építenek a családból származó humán erőforrás bevonására, de már tudatosan nem vezetői, hanem operatív, alkalmazotti szintekre helyezik őket. Ezáltal a cég képes az átlagosnál magasabb gazdálkodási teljesítményre (Drótos, Wieszt, 2019).

4.3.3 Életciklus

A családi vállalkozások életciklusát tanulmányozva alkották meg modelljüket Gersick és munkatársai, valamint Laczkó az ezredfordulón. Előbbi alapján a családi vállalkozások négy csoportját különíthetjük el egymástól:

 első generációs, alapító által tulajdonolt és menedzselt vállalkozások,

 gyorsan növekvő és változó, testvérek által birtokolt, megalapozott vállalkozások,

 komplex, érett unokatestvérek konzorciuma által birtokolt vállalkozások,

 utódlás küszöbén álló vállalkozások, amelyeket a stafétabotot átadására készülő család tulajdonol (Gersick, 1997 in: Csákné Filep, 2012).

141

26. ábra: Háromdimenziós fejlődési modell

Forrás: Gersick, 1997, 17. oldal in: Csákné Filep, 2012, 68. oldal

Attól függően, hogy egy családi vállalkozás mely életciklusnál jár, és így mely típusba tartozik, eltérő jellemzőkkel bír.¹⁸

Laczkó életcikluson alapuló tipológiaelméletében meghatározó jelentőséget tulajdonított a vállalkozás, a szülők (elsőgenerációs alapítók, vagy már második/harmadik generációs tulajdonosok), valamint a gyermekek (második/harmadik generációs potenciális utódok) életkorának. Ezen befolyásoló tényezők mentén fogalmazott meg szignifikánsan levonható következtetéseket a családi vállalkozások egyes csoportjaira (I., II., vagy III. életszakaszban járó családi vállalkozás) vonatkozóan, amelyet az alábbi táblázat mutat meg részletesen (6.

táblázat):

6. táblázat A családi vállalkozások fejlődése

Jellemzők Szakaszok

I. II. III.

Időszakok (években)

A vállalkozás kora 0–5 10–20 20–30

A szülők kora 25–35 40–50 55–70

A gyerekek kora 0–10 25–25 30–45

A vállalkozás jellemzői

18 Az egyes típusok kivonatolt, nagyon részletes ismertetője megtalálható Csákné Filep (2012): Családi vállalkozások. Fókuszban az utódlás című disszertációjában (174–188. oldal).

142 A vállalkozás viszonya a

változásokhoz

Gyorsan növekszik, nyeli

az időt és a pénzt Érett, megállapodott Stratégiai megújulásra, újabb befektetésre

szorul A struktúra jellemzői Kicsi, dinamikus Nagyobb, összetettebb Stagnál

A tulajdonos menedzser Családi célok A vállalkozás sikere Anyagi biztonság, a

gyerekek színvonalas nevelése

Családi harmónia és egység

Forrás: Laczkó, 1997, 13. oldal

4.3.4 Jövőbeni célok – fejlődési pálya

Többször írtuk már korábban tanulmányunkban, hogy a családi vállalkozások meghatározó jellemzője a hosszú távú gondolkodás, a jövő generációjának (saját gyermekeiknek) figyelembe vétele a mindennapos operatív működés, valamint a stratégiai tervezés során. Azt is írtuk ugyanakkor, hogy ez a fókusz nem minden cégben jelenik meg tudatosan, csupán egy vágy szintjén marad, ami azonban nem szűrődik át a vállalkozás üzleti-gazdasági működtetésébe.

Owino munkáját feldolgozva ismerteti Poutziouris ide vonatkozó tipizálását disszertációjában Csákné Filep (2012). Bár az eredeti mű az Egyesült Királyságban működő családi vállalkozások vizsgálatán alapul, a kapott eredmények (a %-os megoszlástól eltekintve) feltételezhetően hazánkban is megállják a helyüket. Poutziouris tehát a családi vállalkozásokat jövőbeli céljaik alapján a következő négy csoportba sorolja:

 „A „tradicionalisták” (61%) célja a családi tulajdon és irányítás generációkon át való továbbvitele, aktuális helyzetük stabilizálása, megtartása, egészen addig, amíg a családi igények vagy a piaci feltételek másra nem kényszerítik őket.

 A „növekvők” (21,4%) fő célja a vállalkozás méretének, piaci részesedésének növelése organikusan vagy felvásárlások, közös vállalkozások létrehozása révén. Az ide tartozó vállalkozások nem zárkóznak el családon kívüliek bevonásától sem, növekedési igényeik finanszírozása érdekében.

 A „küszködők” (15%) nem rendelkeznek határozott stratégiai orientációval, gyakran néznek szembe pénzügyi nehézségekkel, nincsenek növekedési, fejlődési terveik, a túlélésért és a cég családi tulajdonban tartásáért harcolnak.

 A „kiszállók” (4%) az exit lehetőségeiket fontolgatják, nem kívánják tovább működtetni a családi vállalkozást.” (Csákné Filep, 2012, 12. oldal)

143

4.4 A családi vállalkozások jellemzőinek és működésének markáns eltérései a nem