A cégépítés, új emberek felvétele, a szervezet, a munkamegosztás kialakítása,

Számos vállalat úgy indult, hogy az alapítók magukra és a családtagokra számíthatnak. Nagyon bátor az, aki már rögtön az indulásnál embereket vesz fel. Induláskor azt tudjuk tanácsolni, hogy küzdjük le a félelmeinket és próbáljunk meg objektívan piaci információkra alapozva eldönteni a kérdést.

Szükségünk van-e alkalmazott felvételére?

Ez persze függ az adott tevekénységtől, de általában a válasz igen. Gondoljunk bele, hogy mi lesz az üzlettel, ha szabadságra meggyünk, vagy egy betegség miatt kiesünk a munkából? Ki fog ilyenkor helyettesíteni? Ki fogja kiszolgálni a vevőket? Ki fog adatot szolgáltatni a hatóságoknak?

Fontos, hogy az elején állapodjunk meg rugalmasan a dolgozókkal. Ne ígérjünk olyat, amit biztosan nem tudunk teljesíteni.

Kovács Péter és Tamás Márton⁶ megalapította a CEUR munkaközvetítő vállalkozást.

Az ötlet onnan jött, hogy Kovács Péter korábban a Clean Event ausztrál cég alkalmazottjaként angliai eseményeken (F1, Moto GP, Glastonbury, T in the Park fesztivál) dolgozott. Annyira jól teljesített, hogy megkérték a 2012-es londoni olimpiára hozza el néhány száz barátját. Meglátva benne az üzleti lehetőséget, szervezésbe kezdtek. Maga a rendszer működött volna, csak az őszinteség és a korrekt üzleti magatartás teljesen hiányzott a srácokból. Fűt-fát ígértek, és a 6, esetleg 8 fontos órabért hangoztatták mindenkinek. Elhallgatták a hátulütőket, miszerint nem garantált, hogy minden nap kapnak munkát. Viszont a szállás és az ellátás költségét, minden nap levonták a dolgozók béréből. Így sokan a beígért 1 millió forintos megtakarítás helyett, jó esetben csak egy fesztivál vagy sportesemény (Olimpia) élményével jöttek haza, amit nem engedhettek volna meg maguknak.

A CEUR rendkívül rosszul kezelte a kudarcot és arrogánsan reagált a panaszokra. A médiában mindig a diákokat tette felelőssé, vagy az angol megbízót a körülményekért, magukat szintén

6 Kovács Péter és Tamás Márton BCE kisvállalkozás szakirányos alumi hallgatók, nagy lendülettel vetették bele magukat a vállalkozói létbe. Kudarcaik ellenére nem adták fel, így biztosan fogunk még hallani felőlük a jövőben. Nagyon jó képességekkel rendelkeznek, amik megmutatkoztak tanulmányaik során is.

91

áldozatnak állítva be. Sajnos nem tanultak a hibákból és egy még nagyobb bukás, a Kingdom of Hegyalja Fesztivál megszervezése, illetve meg nem szervezése térítette őket kicsit észhez.

Jelenleg ukrán és bolgár vendégmunkások közvetítésével foglalkoznak, ami szintén egy komoly piaci lehetőség. Már csak a vendégmunkások érdekében is reméljük, hogy ezt korrektebb magatartással és őszintébb kommunikációval teszik a jövőben.

A dolgozók emberséges kezelése, a következetes és odafigyelő magatartás az alapja annak, hogy megosszuk a munkát másokkal. A delegálás egyik feltétele a bizalom. Sose gondoljuk azt, hogy mi tudunk mindent a legjobban megcsinálni. Törekedjünk arra, hogy olyan embereket vegyünk fel és tartsunk meg, akik az adott területet nálunk jobban csinálják.

Ennek a tankönyvnek az elolvasása nem helyettesíti az alaptudást, amit számos könyvből ismerhetünk meg. Például Gerber (1995, 2006) A vállalkozás mítoszam című könyve rávilágít arra, hogy miért sikertelen a legtöbb induló vállalkozás, és mit kell tennünk a saját üzletünk érdekében. A Bagolyvár könyvkiadónál magyarul is megjelent könyv nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet. Miszerint a vállalkozói lét nem Hawaii, disco és napfény, hanem sokkal inkább hegymászás zord időjárási körülmények között. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, szükség van segítőkre (serpákra, társakra, alkalmazottakra).

Viszont ehhez is szükség van menedzsmenttudásra, ahhoz hogy ezt megszerezzük, szükség lehet egy másik alapmű ismeretére is, Drucker (1991) A hatékony vezető című művére.

Nem mindenki születik hatékony vezetőnek, de ez megtanulható. Ahhoz, hogy tehermentesítsük magunkat, szükségünk van mások erőforrására. Tudnunk kell motiválni őket, hogy legalább olyan lelkesek legyen, mint mi magunk. És ezt a motivációt fenn kell tudni tartani. Sok jó vállalkozás azért szűnik meg, mert az alapítók kiégnek, nem tudnak megújulni vagy elvesztik motivációjukat. Számos olyan vállalkozás van, például építkezés, fesztiválszervezés, kiskereskedelem, ahol már az induláskor szükség van alkalmazottakra.

Ilyenkor mindenki igyekszik családi vagy ismerősi körből megoldani a munkaerő kérdést, aminek ugyan számos előnye, de jó néhány hátránya is van.

Előnye, hogy ismerjük az illetőt és tudom mire képes. Ha családtag, akkor valószínűleg a bajban sem hagy magamra. Általában kéznél van, és még jót is teszünk vele, hogy nem idegen helyen kell dolgoznia.

Hátránya, hogy a konfliktusok, az üzleti viták, a barátság, és a családi kapcsolatok megromlásához vezetnek. Továbbá az ismerősök általában mindig drágábbak, mint a piaci profi szolgáltatók. Ha egy ismerős csúszik a határidővel vagy késve érkezik a munkahelyre, akkor inkább elnézőek vagyunk. Ha ezt egy külsős szolgáltató teszi, akkor rögtön az asztalra csapunk és árengedményt követelünk.

Két egyetemista társammal elégedetlenek voltunk Budapest szórakozó helyeivel.

Szerveztünk néhány bulit, de minden helyen valami problémába ütköztünk. Túl kicsi, túl meleg, drága az ital, nem fizettek ki, nem engedték be az embereket, pedig még volt benn hely, olyan volt a törzsközönség, akivel nem szívesen mulattunk volna együtt és a lista csak nőtt és nőtt. Ekkor Zsolti barátom felvetette, hogy csináljunk saját egyetemi szórakozóhelyet. Találtunk egy 900 nm-es pincét, amely egy korábban csődbement mini üzletház volt az Astoria mellett. Mikor lementünk megnézni, kiderült, hogy a tulajdonos fia épp költözésben volt, ezért a bútorait (TV, szőnyeg, kanapé) a bejárat

92

melletti teremben tárolta. Így lett a hely neve LivingROOM, amit egy barátunk – Szabó Lajos – egyből szlogennel is ellátott: Az éjjel legzajosabb nappalija.

A két társam Zsolti és Tamás a jogi egyetemre járt, ezért úgy gondolták közgazdász hallgatóként az én feladatom az üzleti terv készítése, és a szükséges tőke összegyűjtése.

Hiába mondtam, hogy eddig egy tervet készítettem, az is elégséges osztályzatot kapott, ők bíztak bennem. Sikerült összeszedni a pénzt és eljött a nyitás napja: 2002. november 7. Utólag visszatekintve szerencsés időpontválasztás volt, mert a karácsonyi bulik előtt még időben nyitottunk. Nem volt eltervezve, ekkora szereztük meg a működési engedélyt.

Szóval egymás között felosztottuk a feladatokat. Tomi vitte a bárt, vagyis ő volt a pultos. Zsolti 15 év küzdősporttal a háta mögött vállalta portás/kidobó, jegyszedő és ruhatáros feladatait. Jómagam voltam az üzletvezető, a raktáros és a pohárleszedő/mosogató. Viktor barátunkat kineveztük Dj-nek, ami egyébként is a hobbija volt otthon a nappaliban.

Este 8-kor nyitottuk a kapukat és 10 órára a sarokig, éjfélre az Astoria metrófeljáróig állt a sor. 800 ember volt kíváncsi az új helyre a városban.

A sor kialakulásnak legfőbb oka, hogy a belépő elvétele után, november lévén, még a kabátokat is be kellett akasztani a ruhatárba. Egy profi pultos egy este 50–100 főt tud itallal kiszolgálni. Tomi derekasan küzdött hajnalig, de így is a 800-ból közel 600 vendég egyáltalán került sorra a pultnál. Folyamatosan töltöttem a pultot a raktárból, de a mosogatás inkább öblítésre sikeredett (egy idő után már a rúzsfoltokat sem töröltem le a pohárról).

Viktor extázisba került a táncoló tömeg láttán, és sztár DJ-ket megszégyenítő műsort adott. Az emberek az ital hiányának ellenére sem akartak hazamenni.

Az igazi csapás azonban hajnal háromkor ért bennünket, amikor a rengeteg kabát súlya alatt a ruhatári fogas rendszerünk összeroppant. Innentől kezdve minden egyes vendég mások kabátján taposva, átlag fél órát kutatta saját fekete kabátját a félhomályban. Reggel 7-kor meglett az utolsó kabát is.

Ekkor sorsot húztunk, ki takarítsa a wc-t. Én húztam a rövidebbet, és amikor beléptem a wc-be 800 ember után, meghoztam az első menedzseri döntésemet. Reggel kilencre felvettem a LivingROOM első alkalmazottját egy wc-s nénit (hivatalosan takarító nőt).

Amíg Ági mama a wc-t tette rendbe (aki később egész franchise-zá nőtte ki magát wc üzemeltetésből, vicces feliratokkal és minőségi szolgáltatással), addig Zsolti, Tomi és én kitakarítottuk a helyet (kézzel felsöpörni és felmosni 900 nm-ert, amatőr takarítóként este 8-ig tartott).

Ekkor javasoltam társaimnak, hogy ne nyissunk ki, menjünk inkább aludni. Meg voltam győződve, hogy már híre ment az előző napi amatőr bemutatkozásunknak.

Zsolti nem adta fel, felhívta az összes közeli barátunkat, és megkérdezte, hogy mit csinál este. A válasz: semmit. Jó, akkor gyere pultozni. Ekkor értettem meg, hogy a legrosszabb, ami történhet velünk, hogy 15 barátunkkal eltöltünk egy estét. Zsoltinak lett igaza: 1200 vendég volt aznap este, akik a pocsék nyitónapból mindössze annyit tudtak, hogy nyílt egy új hely a városban.

93

2.2.3 A cég irányítása, a tulajdonosok, a menedzserek, a board-ok szerepe és döntési