Az Alaptörvény hatálybalépése utáni szabályozás

Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (a továbbiakban: Ütv.) kon-cepcionális változást hozott a korábbi szabályozáshoz képest, melynek lénye-gi eleme, hogy a törvényessélénye-gi felügyelet helyébe a törvényessélénye-gi ellenőrzés lé-pett, vagyis a konkrét jogerős döntés elleni intézkedésre adott felhatalmazás. A korábbi rendelkezéseket tehát az Ütv. dogmatikailag pontosította. Az ellenőrző szerv ugyanis csak a konkrét, tudomására jutott törvénysértés esetén vizsgálód-hat, információkat szerezhet és ennek eredményeképpen különböző intézkedé-sekre tehet javaslatot az ellenőrzött szervnek, de az ellenőrzött szerv döntései-nek felülvizsgálatára – megváltoztatására – nincs jogosítványa. Ezzel szemben a felügyeleti jogosultság magában foglalja az ellenőrzés lehetőségén felül – a vonatkozó jogszabályi keretek között – a felügyelt szervre nézve kötelező érvé-nyű döntések meghozatalát is.

A változás lényege azonban nem pusztán a terminológiai kiigazítás volt, hanem az, hogy az Ütv. világosan érvényre juttatja azt a koncepcionális szemlé-letváltást, hogy az ügyész közérdekvédelmi tevékenységének eszközrendszere az igazságszolgáltatásban való közreműködéséhez idomul. Ennek megfelelően az Ütv. – az ügyészség alaptörvényi rendeltetésével harmonizálva – az ügyész törvényességi ellenőrzésének terjedelmét jogállami keretek közé szorította.

A törvények megtartása felett nem kizárólag az ügyészség őrködik, továb-bá nem elsődlegesen az ügyész feladata az akár tevőleges, akár mulasztásban

LAJTÁR István 172

megnyilvánuló jogszabálysértés felszámolása, hanem az erre jogszabály alap-ján egyébként köteles szervé. Az ügyészi beavatkozás szükségessége csak az egyébként meglévő törvényességi ’szűrők’ működésképtelensége esetén, vagy halasztást nem tűrő esetben merül fel.

Az ügyészi vizsgálat megindítására ma már csak konkrét ügyben, egyedileg és csak akkor van mód, ha az ügyész tudomására jutott adat vagy más körül-mény megalapozottan súlyos törvénysértésre, mulasztásra vagy törvénysértő állapotra utal. Vizsgálat indítását alapozhatja meg például, ha valamely állami szerv az általa megállapított jogszabálysértés megvalósulásáról tájékoztatja az ügyészséget. A vizsgálat elrendeléséhez nem szükséges a súlyos törvénysértés teljes bizonyossága, elegendő annak megalapozott valószínűsége. A tényállás teljes körű felderítése a vizsgálat feladata. Az ügyészségi vizsgálat lefolytatásá-hoz ugyanakkor nem elegendő, ha a megkereső szerv az általa ellenőrzött szerv (szervezet) jogszabálysértésére csak általánosságban hivatkozik, beazonosítha-tó konkrét jogsértés megjelölése nélkül. A rendszeres ügyészi vizsgálatok meg-szűnésére tekintettel a közérdekvédelmi ügyészi tevékenység információs bázi-sát elsősorban az ügyészségre érkező jogsértő döntéseket, illetve mulasztásokat kifogásoló kérelmek, bejelentések és megkeresések jelentik.

Az Alaptörvény lényegi változást hozott az ügyészség közérdekvédelmi fel-adatköre tekintetében, amely különösen hangsúlyosan érintette a közigazgatási eljárásokhoz kapcsolódó ügyészi törvényességi kontrolltevékenységet.

Lényeges változás, hogy az Alaptörvény 29. cikkének (1) bekezdése a leg-főbb ügyészt és az ügyészséget az igazságszolgáltatás közreműködőjeként ne-vesíti és fő feladataként az állam büntetőigényének érvényesítését fogalmazza meg. Ez a fontossági sorrend tükröződik az Alaptörvény 29. cikke (2) bekez-désének d) pontjában is, amelynek értelmében a legfőbb ügyész és az ügyész-ség – a büntetőeljáráson, és a büntetés-végrehajtás törvényesügyész-ségi felügyeletén kívül –az Alaptörvény vagy törvény által meghatározott további feladat- és ha-tásköröket gyakorol. Az Alaptörvény nem telepít kötelezően ellátandó büntető-jogon kívüli feladatkört az ügyészségre, ebben a tekintetben széleskörű moz-gásteret hagyott a törvényhozás számára. Az Ütv. – mint sarkalatos törvény – új elemként markánsan kirajzolta azonban e tevékenység elsődleges irányultságát.

Az Alaptörvénnyel összhangban rögzítette, hogy az ügyészség a büntetőjogon kívüli feladatkörét is a közérdek védelmezőjeként látja el, következésképpen az egyéni jogvédelmi funkció egyértelműen háttérbe szorult.

Kiindulási alapként az Ütv. 1. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy az ügyészség a közérdek védelme érdekében közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket. A jogszabályok megsértése esetén –

tör-Az ügyészség közigazgatást érintő feladatai… 173

vényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség érdekében.

Ha törvény másként nem rendelkezik, fellépésre akkor köteles, ha a törvénysér-tés megszüntetörvénysér-tésére hivatott szerv az Alaptörvényben, valamint jogszabályban, illetve közjogi szervezetszabályozó eszközben meghatározott kötelezettsége el-lenére a szükséges intézkedést nem teszi meg, vagy ha a törvénysértésből eredő jogsérelem elhárítása érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van szükség.

E rendelkezéssel kapcsolatban a következőket indokolt kiemelni: Az ügyész-ség törvényben rögzített közérdekvédelmi feladatainak ellátása során kizárólag annak vizsgálatára szorítkozik, hogy a hatáskörébe tartozó szerv (szervezet) eljárása, működése, illetve döntése törvényes-e. A törvényellenesség fogal-ma tágan értelmezendő. A törvénysértés nem csak a törvénybe, mint legfogal-maga- legmaga-sabb szintű jogszabályba ütközést jelenti, hanem törvényellenesnek tekinten-dő az olyan magatartás (tevékenység vagy mulasztás), döntés vagy intézkedés, amely ellentétben áll az Alaptörvénnyel, bármely jogszabállyal, az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusával, az Alkotmánybíróság határozatával, a Kúria jogegységi határozatával, a közjo-gi szervezetszabályozó eszközzel, továbbá a jogszabályi keretek között kiadott belső normával. A törvényességi ellenőrzés ugyanakkor nem terjed ki a norma-tív keretek között maradó magatartás célszerűségének, gazdaságosságának fe-lülvizsgálatára.

A közérdekvédelmi tevékenység rendeltetése tehát a jogszabályok érvényre juttatása, amelynek megvalósítása az Alaptörvényben rögzített jogállamiság-ból fakadó egyértelmű közérdek. A jogintézmény célja ennél fogva nem a jog-szabállyal ellentétes cselekmény vagy mulasztás által okozott esetleges egyéni jogsérelem orvoslása, hanem egy ettől elkülönült objektív mérce alapján – tör-vényben meghatározott esetekben és módon – a jogállami normák, a jog ural-mának helyreállítása. Ennek megfelelően az ügyésznek akkor is intézkednie kell a törvénysértés felszámolása érdekében, ha egyéni jogsérelem egyáltalán nem történt, mert például a törvénysértő helyzet az érintett számára kifejezet-ten kedvező.

Törvénysértés esetén azonban az ügyészség kizárólag törvényben megha-tározott esetekben és módon léphet fel a törvényesség érdekében. Ez azt jelen-ti, hogy a konkrét esetben az ügyészi fellépésnek mindig közvetlenül valamely külön törvényi rendelkezésre kell visszavezethetőnek lennie. A konkrét törvé-nyi felhatalmazást maga az Ütv., vagy más törvény adja meg.

Az ügyész közérdekvédelmi tevékenységének külön törvény által nem érin-tett egyes speciális eljárástípusokra irányadó – köztük a hatósági eljárásokhoz kapcsolódó feladatait – az Ütv. IV. fejezete tartalmazza.

LAJTÁR István 174

A következőkben a hatósági eljárásokhoz kapcsolódó ügyészi törvényessé-gi ellenőrzés jotörvényessé-gintézményét e tevékenység egymásra épülő egyes eljárási sza-kaszainak logikai sorrendjében ismertetem, kitérve arra is, hogy a közérdekvé-delmi tevékenységre irányadó általános előírásokat a speciális rendelkezések mennyiben hagyják érvényesülni.

A közigazgatási döntések felett érvényesülő ügyészi tevékenységre is irány-adó általános előírás értelmében az ügyész közérdekvédelmi hatásköreit első-sorban bírósági peres és nemperes eljárások megindításával (perindítási jog), valamint hatósági eljárások kezdeményezésével és jogorvoslat előterjesztésé-vel gyakorolja, amelyeket együttesen az Ütv. a fellépés gyűjtőfogalma alá sorol.

A vázolt eszközrendszer illeszkedik ahhoz az Alaptörvényben és az Ütv. sarka-latos rendelkezéseiben egyaránt megjelenő tételhez, hogy az ügyészség e tevé-kenységét is – csakúgy, mint a büntetőjogi feladatkörét – az igazságszolgáltatás közreműködőjeként látja el.

Az ügyész közigazgatáshoz kapcsolódó közérdekvédelmi feladata a törvény-sértés kiküszöbölése végett a hatóság felhívása. Eredménytelen felhívás esetén pedig az ügyész feladatellátásának súlyponti célja, hogy álláspontja érvényesí-tése érdekében a bíróság előtt eljárást indítson. A korábbi szabályozástól elté-rően, az ügyész jelenleg már az alapügyben hozott jogerős hatósági döntést tá-madhatja meg a bíróság előtt.

Hatósági eljárás kezdeményezésére abban az esetben kerül sor, ha az ügyész olyan törvénysértésről szerez tudomást, amellyel megvalósulása esetén a hatósá-got eljárási kötelezettség terheli. Gyakori, hogy az ügyész olyan cselekményről szerez tudomást, mellyel összefüggésben közigazgatási bírság kiszabásának lehet helye, vagy más – például gyermek védelembe vételére irányuló – eljárási köte-lezettsége van, ám a hatóság az adott ügyben az eljárását még nem indította meg.

A konkrét ügyben folytatott ügyészi vizsgálat eredményes elvégzéséhez szükséges eszközöket az Ütv. 4. §-ának (3)-(5) bekezdésében foglaltak biztosít-ják. E szerint az ügyész feladat- és hatásköreinek ellátása során a bíróságok és más jogalkalmazó szervek eljárásaiban keletkezett iratokba, az általuk vezetett nyilvántartásokba korlátozás nélkül betekinthet, az iratokról másolatot, a nyil-vántartásokból adatszolgáltatást kérhet. Adatok és iratok szolgáltatása érdeké-ben az ügyész más közhatalmat gyakorló szerveket, gazdálkodó és más szerve-zeteket megkereshet. A megkeresett szerv vezetője a megkeresésnek az ügyész által megjelölt határidőben köteles eleget tenni.

A közigazgatás felett gyakorolt ügyészi törvényességi ellenőrzés hatályát az Ütv. 29. §-ának (1) bekezdése határozza meg. Eszerint az ügyész ellenőrzi a közigazgatási hatóságok, valamint a bíróságon kívüli más jogalkalmazó

szer-Az ügyészség közigazgatást érintő feladatai… 175

vek által hozott egyedi, bíróság által felül nem bírált jogerős vagy végrehajtha-tó döntések, valamint havégrehajtha-tósági intézkedések törvényességét.

A rendelkezés hangsúlyos eleme, hogy a bíróság által felülvizsgált hatósá-gi döntések kívül esnek az ügyészség törvényesséhatósá-gi ellenőrzési jogkörén. A bí-róságok Alaptörvényben foglalt jogállásából fakadóan a bírói döntéseket más szerv nem vizsgálhatja felül. A bírósági döntések jogszabályszerűsége csak a bírósági szervezet keretében biztosított jogorvoslati lehetőségek igénybevételé-vel tehetők vitássá.

Az Ütv. a jogerős és végrehajtható egyedi hatósági döntésekről rendelkezik, tehát az ügyészi törvényességi ellenőrzés tárgyi hatálya csak ezeket a döntése-ket öleli fel. A ’jogerő’ és a ’végrehajthatóság’ olyan fogalmi elemek, amelyek kizárólag a hatósági döntések viszonylatában értelmezhetők, amelyeket a ható-ságok a jogszabályban rögzített hatáskörükben, meghatározott ügyfelekre ki-terjedően, kötelező érvénnyel hoznak meg, és amelyek közhatalmi eszközök-kel kikényszeríthetők. Ebből következően az ügyészi törvényességi ellenőrzés hatálya alá csak a hatósági jogkörben hozott egyedi jogalkalmazói döntések, így a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 12. §-ának (2) és (3) bekezdésé-ben meghatározott közigazgatási hatóságok döntései tartoznak. Ezt a jogértmezést támasztja alá az Ütv. 29. §-a előtti alcím is, amely az egyes hatósági el-járásokhoz és intézményekhez kapcsolódó ügyészi feladatokról szól.

Az ügyész által konkrét egyedi ügyben lefolytatott vizsgálat az Ütv. 26.

§-ának (2) bekezdésére fi gyelemmel annak megállapítására irányul, hogy fenn-áll-e a súlyos törvénysértés, ennek megléte ugyanis nélkülözhetetlen előfelté-telét képezi annak, hogy az ügyész a törvénysértés orvoslása érdekében lépé-seket tegyen.

Az Alkotmánybíróság legutóbb 5/2013. (II. 20.) AB határozatában állapította meg a jogállamiság lényeges ismérveként, hogy a közhatalom birtokában eljá-ró közigazgatási és más szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek kö-zött, a jog által szabályozott eljárási rendben, az anyagi jog által megállapított keretek között kell, hogy meghozzák döntéseiket.

A hatósági eljárások jogszerűségéhez a jogállamiságból levezethető közér-dek fűződik, ezért ha döntésük tekintetében a súlyos törvénysértés megállapít-ható, az ügyészt – függetlenül attól is, hogy történt-e egyéni jogsérelem – in-tézkedési kötelezettség terheli. E vonatkozásban is éles különbség mutatkozik a korábbi szabályozáshoz képest, amely – a jogállamisággal összeegyeztethetet-len módon – az ügyész belátására bízta, hogy törvénysértés megállapítása ese-tén él-e óvással vagy sem.

LAJTÁR István 176

A hatósági eljárások vonatkozásában az ügyészi beavatkozás jogalapjaként az Ütv. 29. §-a (2) bekezdésének speciális rendelkezése azt rögzíti, hogy az ügyész meghatározott határidőn belül a törvénysértés önkéntes megszünteté-sére felszólító felhívás jogintézményét akkor alkalmazza, ha a törvénysértés a közigazgatási döntés érdemére hat ki.

A Ket. 71. §-ának (1) bekezdése alapján a hatóság döntése határozat vagy végzés lehet. Az ügyészi felhívás jogintézménye ily módon tehát nemcsak a ha-tósági eljárás keretében hozott törvénysértő határozatokkal, hanem a végzések-kel szemben is alkalmazható.

A hatósági döntés érdemét annak rendelkező része tartalmazza, ezért kizárt a felhívás például a döntés indokoló részének törvénysértésére alapítottan. Fontos hangsúlyozni továbbá, hogy a törvénysértésnek nem feltétlenül az adott ügy ér-demi elbírására, hanem az adott döntés (határozat vagy végzés) érdemére kell kihatnia. Ha ugyanis csak az ügy érdemi elbírálását érintő törvénysértés ellen lehetne ügyészi felhívással élni, akkor a felhívás és annak eredménytelensége esetén a fellépés jogintézményének alkalmazási köre – a Ket. 71. §-ának (1) be-kezdésére tekintettel – leszűkülne az érdemi döntést jelentő törvénysértő köz-igazgatási határozatokra, holott az ügyészség törvényességi ellenőrzési jogköre az Ütv. 29. §-a alapján – az egyéb törvényi feltételek megléte esetén – a hatósá-gi határozatok és végzések vonatkozásában egyaránt érvényesül.

Miután a hivatalból lefolytatandó vizsgálat az ügyész közérdekvédelmi tevé-kenységének egészét illetően a súlyos törvénysértés feltárását célozza, ez a kö-vetelmény a közigazgatás felett gyakorolt ügyészi törvényességi ellenőrzésre is irányadó. Ebből következően az ügyészi felhíváshoz nem elegendő, hogy a tör-vénysértés a döntés érdemét érintse, az is előfeltétel, hogy a törtör-vénysértés sú-lyos legyen. Súsú-lyosnak minősül a törvénysértés akkor, ha az érintett eljárás alá vont jogait, illetve kötelezettségeit a jogszabálya ütköző hatósági döntés – hatá-rozat vagy végzés – lényegesen másként alakítja, mint ahogyan azt a jogszerű döntés eredményezné. Mindenképpen súlyos az a törvénysértés, amely az ügy érdemi eldöntését alapvetően befolyásolja, hiszen a közigazgatási hatósági eljá-rás célja a jogszabályoknak megfelelő érdemi döntés meghozatala.

A jogszerű ügyészi felhíváshoz tehát az szükséges, hogy a törvénysértés lé-nyegesen kihasson a hatósági határozat vagy végzés rendelkező részére, mivel a joghatás közvetlenül a hatósági döntés rendelkező részéhez társul.

Külön elemzést igényel, hogy mely végzések esetén kerülhet egyáltalán al-kalmazásra a felhívás. A végzések egy része az adott hatósági ügy lezárását je-lenti, ezek a végzések tehát tartalmukat tekintve ’ügydöntőnek’ minősülnek és erre is fi gyelemmel a Ket. ellenük önálló fellebbezési jogot biztosít. E körbe

so-Az ügyészség közigazgatást érintő feladatai… 177

rolandó pl.: a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzés és az eljárást megszüntető végzés. Ennek megfelelően, ha az elkövetett törvénysértés e vég-zések tartalmát (rendelkező részét) meghatározóan alakította, akkor felhívás-ra kerül sor. Az ügyészi felhívás alkalmazhatósága szempontjából hasonló jogi elbírálás alá esnek azok a végzések is, amelyek ugyan a Ket. alapján önállóan fellebbezhetőek (például eljárási bírságot kiszabó végzés), de egyáltalán nin-csenek kihatással az ügy érdemi eldöntésére. Adott esetben fogalmilag kizárt, hogy a végzés az ügy érdemi eldöntésére kihatással legyen, mert meghozatalára (például a végrehajtási eljárás során hozott végzések) az ügy érdemi eldöntését követően kerül sor. E végzések esetében is sor kerülhet az ügyészi felhívásra, de csak a végzés rendelkező részét érintő súlyos törvénysértés szolgáltathat alapot annak alkalmazására, illetve a felhívás eredménytelensége esetén a fellépésre.

A végzések harmadik csoportját azok a végzések képezik, amelyek eseté-ben a Ket. önálló jogorvoslatra nem ad lehetőséget. A Ket. 98. §-ának (2) be-kezdése alapján az ún. ’közbenső’ végzések csak a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető végzés elleni jogorvoslattal támadhatók. Ezek önállóan történő bírósági felülvizsgálata – a Ket. 109. §-a (1) bekezdésének tiltó szabá-lya miatt – nem lehetséges, ennél fogva ezek ellen az ügyész sem fordulhat bí-rósághoz. Ha pedig nincs jogszabályi lehetőség az ügy ’peresítésére’, vagyis az ügyész nem léphet fel, akkor a fellépést megelőző felhívás is kizárt, mert utób-bi az ügyészi fellépést megelőző eszköz, és mint ilyen nem alkalmazható széle-sebb körben, mint a fellépés.

Amennyiben az ügyész meggyőződése szerint a súlyos törvénysértés fennáll, az Ütv. 26. §-ának (3) bekezdésének általános szabálya értelmében az ügyész a fellépését megelőzően felhívással élhet, amelyben legfeljebb 60 napon belü-li határidő tűzésével indítványozza a törvénysértés megszüntetését. A felhívás címzettje a megadott határidőn belül az iratok megküldésével tájékoztatja az ügyészt a törvénysértés orvoslásáról vagy indokai kifejtésével arról, hogy az abban foglaltakkal nem ért egyet.

Az említett általános szabályt az ügyész közigazgatási hatóságok felett érvé-nyesülő törvényességi ellenőrzési jogköre tekintetében azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ügyészi felhívás benyújtása nem az ügyész mérlegelésétől függ, hanem az Ütv. 29. §-ának (2) bekezdése alapján hatósági ügyben a fellé-pést megelőzően a felhívás alkalmazása minden esetben törvényi kötelezettség.

A felhívás az igazságszolgáltatás közreműködőjeként eljáró ügyésznek olyan eszköze, amely pergazdaságossági szempontokat szolgál. A felhívást az ügyész azért küldi meg a címzettnek, hogy a bírói út (a peres, illetve nemperes eljá-rás) elkerülhető legyen. A felhívás elkészítésekor az ügyésznek már tudnia kell,

LAJTÁR István 178

hogy milyen tartalmú kereseti kérelmet (indítványt) kíván előterjeszteni a bí-rósághoz, ha a címzett a felhívásnak nem tesz eleget. A felhívásnak ezért indít-ványt kell megfogalmaznia a törvénysértés megszüntetésére, a megszüntetés módjára és határidejére. A felhívás kiadásakor tehát az ügyész az esetleges bí-rósági eljárás megindításához szükséges adatok és a törvénysértést igazoló do-kumentumok birtokában van. A bírósághoz fordulás esetén a kötelező formai és tartalmi elemeken túl a felhívást csak az elutasítás cáfolatát jelentő jogi ér-vekkel kell kiegészíteni.

A külön törvényben nem szabályozott esetkörökben az ügyész beavat-kozási lehetőségeinek határait és annak jogkövetkezményeit – így a felhí-vás címzettjének mozgásterét is – maga az Ütv. jelöli ki általános érvénnyel.

Ezzel összhangban a Ket. is az Ütv. közérdekvédelmi fejezetének alkalma-zását írja elő, ha az ügyész hatósági ügyben a törvénysértés orvoslása ér-dekében felhívással él, illetve fellép [Ket. 114. § (5) bekezdés, és 120. §]. A közigazgatási hatóság saját hatáskörben való döntés felülvizsgálati lehe-tősége az ügyészi felhívással kapcsolatban ezért nem a Ket. 114. §-ának (1)–(3) bekezdésében foglalt általános feltételrendszerhez, hanem az Ütv.

29. §-ának (2) bekezdése szerinti speciális feltételekhez igazodik.

Az uniformizált, rugalmatlan szabályozást elkerülendő az Ütv. 29. §-a (2) be-kezdésének megfogalmazása alapján ugyanakkor külön törvény az ügyészi fel-hívással összefüggésben eltérhet az Ütv. 29. §-ának (2) bekezdésében foglaltak-tól. Az ilyen külön törvényi rendelkezésnek azonban egyrészt kifejezettnek kell lennie, mert az Alaptörvényből fakadó jogbiztonság követelményére tekintettel egyértelmű törvényi rendelkezésben kell megjeleníteni, ha bizonyos hatósági döntések esetében az ügyész intézkedési lehetőségei a törvényesség helyreállí-tása érdekében a sarkalatos Ütv.-ben foglaltaknál korlátozottabbak. Másrészt az említett törvényi szabályozásnak azt kell egyértelműen rögzítenie, hogy bizo-nyos hatósági döntésekkel szemben ügyészi felhívásnak egyáltalán nincs helye, vagy arra nem az Ütv. 29. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek az irányadók.

Kiemelendő, hogy maga az Ütv. az ügyészi felhívás alkalmazhatóságával összefüggésben nem tartalmaz korlátozást a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme érdekében. Eltérő törvényi rendelkezés pedig nincs, mert a Ket.

vonatkozó rendelkezései az Ütv.-t hívják fel. Ennél fogva az Ütv. 29. §-ának (2) bekezdésében meghatározott időhatárokon belül a jóhiszeműen szerzett és gya-korolt jogok sérelmére tekintet nélkül élhet az ügyész felhívással a közigazgatási határozat saját hatáskörben való módosítására vagy visszavonására a törvény-sértés felszámolása érdekében, annak ellenére, hogy a jóhiszemű jogszerzés

Az ügyészség közigazgatást érintő feladatai… 179

esetén a Ket. – főszabályként – kizárja, hogy a hatóság a döntését saját hatás-körben korrigálhassa.

Az ügyészség törvényességi ellenőrzési jogköre azonban nem csak a hatósá-gi döntésekre terjed ki, hanem a hatóság mulasztásaira is. A Ket. 20. §-a (9) be-kezdésének értelmében a hatóság eljárási kötelezettségének elmulasztása esetén a mulasztás megszüntetésére felszólító felhívásban megadott határidő ered-ménytelen elteltét követően az ügyész bírósághoz fordulhat a hatóság eljárás-ra kötelezése iránt.

A Ket. fogalomhasználata alapján az eljárási kötelezettség nem kizárólag az érdemi döntés, vagyis a határozat meghozatalára terjed ki, hanem minden, az

A Ket. fogalomhasználata alapján az eljárási kötelezettség nem kizárólag az érdemi döntés, vagyis a határozat meghozatalára terjed ki, hanem minden, az