• Nem Talált Eredményt

A tisztességes eljáráshoz való jog elemei, a jogkorlátozás alkotmányosan elfogadott módszerei

In document A HAZAI ÉS AZ UNIÓS (Pldal 60-64)

a tisztességes eljáráshoz való jog kapcsolata

3. A tisztességes eljáráshoz való jog elemei, a jogkorlátozás alkotmányosan elfogadott módszerei

Mint fentebb idéztük a tisztességes eljáráshoz való jog a magyar alkotmányjogi dogmatika szerint abszolút jog, vele szemben más jog vagy alkotmányos érték nem mérlegelhető.13 Nem mondható az (sem a hatósági sem a bírósági eljárás-ra), hogy az ugyan egy kicsit tisztességtelen volt, de csak így lehetett feltárni a tényállást (csak így deríthető ki az „igazság”). Ugyanakkor a tisztességes el-járáshoz való jog egyes elemei – indokolási kötelezettség, egyenlő bánásmód követelménye, jogorvoslathoz való jog, bírósághoz fordulás joga, a nyilvános tárgyalás követelménye, az ügyek ésszerű határidőn belül való befejezése, vagy

Krisztina: A barnamedve esete a szalámival: A közigazgatási eljárási jog a nemzetközi jog és az európai jog kölcsönhatásainak terében. In: FAZEKAS Marianna (szerk.) Új generáció a közigazgatástudományok művelésében. [Közszektor-olvasmányok, Dialóg Campus szak-könyvek] Budapest, ELTE, Állam- és Jogtudományi Kar, 2013. 255–271.

12 Ld. pl. a Kfv.IV.35.817/2012/5. számú határozatot.

13 6/1998. (III. 11.) AB határozat, ABH 1998, 91, 99.

BALOGH-BÉKESI Nóra 60

az anyanyelv használata a maguk dogmatikája – az adott jogra vonatkozó sa-játosságok alapján – korlátozhatók. Azt mondhatjuk, hogy a tisztességes eljá-rás követelményének abszolút volta érvényesülési mechanizmusában hasonlít az alapjogi katalógus emberi méltóság (élethez való joggal együtt) történő ab-szolút jellegéhez. Mindkét esetben – az egyik az állami szervek működésére, a másik az emberi jogokra vonatkoztatva – egy jogi absztrakcióval állunk szem-ben, amelynek „megismerése” az abból levezett „részjogok” által válhat teljes-sé. Ezen részjogok – elvek és követelmények – azonban már nem korlátozhatat-lanok. Nézzünk néhány példát:

Nyilvánvaló, hogy az indokolási kötelezettség nem zárja ki, hogy jogszabály-ban meghatározott esetekben az egyszerűsített indokolás alkalmazható legyen.

Ugyanakkor ez a lehetőség nem oldhatja fel azt, a jogorvoslathoz való joghoz kapcsolódó elvet, hogy a közigazgatási döntési jogkört meghatározó szabálynak megfelelő szempontot vagy mércét kell tartalmaznia, amely alapján a döntés jogszerűségét a bíróság felülvizsgálhatja14, azaz az indokolás rövid voltát lehe-tővé tevő szabálynak vagy gyakorlatnak ezen elvre eleve tekintettel kell lennie (pl. csak akkor teszi lehetővé, ha a felek jogorvoslati jogukról lemondtak).

A tárgyalás nyilvánosságának elve sem zárja ki, hogy az (alkotmányos) tör-vényben meghatározott esetekben zárt tárgyalást lehessen tartani. Az elv azt sem zárja ki, hogy jogszabályban meghatározott esetekben a bíróság tárgyalá-son kívül is dönthessen az ügyekben. Különösen fontos ez a közigazgatási bí-ráskodás során, mivel az iratokból eldönthető vagy a magasabb fórum előtt lévő ügyek gyorsabb elintézése (az eljárások gyorsabb befejezése) ez által lehetséges.

Ugyanakkor az Alaptörvénybe – s nemzetközi egyezményekbe – foglalt nyilvá-nosság követelménye azt mindenképpen megköveteli, hogy ha a fél kéri, akkor a szabályozás tegye lehetővé a tárgyalás tartását. Ebben az esetben a tisztessé-ges eljárás csak úgy érvényesül, ha a fél eljárási jogai (nyilvánosság, anyanyelv használata stb.) megelőzik az ügyek mihamarabbi befejezéséhez fűződő közér-deket.15

14 Ld. először a 39/1997. (VII. 1.) AB határozat rendelkező részét (ABH 1997, 263). E követel-mény sérelme több ízben is megállapításra került. A parttalan hatósági mérlegelés lehetővé té-tele (itt miniszteri döntés) kizárja az érdemi bírósági felülvizsgálat lehetőségét annak ellené-re, hogy a bírói út formálisan biztosított: 109/2008. (IX.26.) AB határozat, ABH 2008, 886, 915–916.

15 Az Alkotmánybíróság a 21/2014. (VII. 15.) AB határozatban találkozott olyan problémával, hogy a törvényi szabályozás a szolgálati bíróság (amelyet bíróságnak kell tekinteni) előtti el-járásban kizárja a nyilvánosságot bírák fegyelmi ügyeiben, s ez sérti a tisztességes eljárás kö-vetelményét. Az Alkotmánybíróság „kihajolt” a probléma eldöntésből, a problémával eljárási okból nem foglakozott érdemben (Indokolás [110]).

A tisztességes ügyintézéshez és a tisztességes eljáráshoz való jog 61

Mindezek mellett más szempont uralja a hatóság azon kötelezettségét (és az ügyfél azon jogát), hogy a jogszabályokban meghatározott határidőben dön-tést hozzon, illetve, hogy a bíróság ésszerű határidőn belül bírálja el az ügyet.

Ezekben az esetekben e követelmények betartása ad hozzá az eljárás egészének tisztességes voltához.

Sajátos helyzetben van a jogorvoslathoz való jog a tisztességes eljáráson belül. Ez a sajátos helyzet azt jelenti, hogy míg a tisztességes eljárás, mint mi-nőség abszolút, addig a jogorvoslathoz való jog – a minden alapjogra irányadó mérce szerint – korlátozható alapjog. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekez-dése a jogorvoslathoz való jogot a bírósági, hatósági és más közigazgatási dön-tés ellen biztosítja. Az Alkotmánybíróság – alaptörvényre is irányadó gyakorlat szerint a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma az érdemi határozatok tekin-tetében a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórum-hoz fordulás lehetősége”.16 A jogorvoslathoz való jog követelményét az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati le-hetőséget is adhat.17 A jogorvoslathoz való alapjog biztosítását jelenti, ha az járásban a törvény garantálja az érintett számára, hogy ügyét az alapügyben el-járó szervtől különböző szerv bírálja el.18 Minden jogorvoslat lényegi eleme a

„jogorvoslás” lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát.19

A közigazgatási határozatok tekintetében a fentiekből egyrészt az követke-zik, hogy önmagában a kétfokú közigazgatási eljárás nem követelmény, ha az egyfokú eljárásban meghozott döntést a „más szervhez” jellemzően bíróság-hoz fordulás lehetősége követi. Ugyanakkor a bíróságbíróság-hoz fordulás és a jogor-voslathoz való jog tartalma közigazgatási perekben sajátosan érvényesül, mivel itt (nemcsak az alapjog, hanem) a közigazgatási határozatok bírósági felülvizs-gálatára vonatkozó alkotmányi tétel is fi gyelembe veendő. Sőt van olyan alkot-mánybírósági határozat – még 1993-ból – amely szerint „az államigazgatási ha-tározatok bíróság előtti megtámadhatósága nem a jogorvoslathoz való jogból fakad, hanem a bíróságoknak az Alkotmány 50. § (2) bekezdésében, valamint a 70/K. §-ban megállapított hatásköréből”.20 A közigazgatási határozatok bírósá-gi felülvizsgálata során ez az „államszervezeti elem” a jogorvoslathoz való jog

16 Ld.5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.

17 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 68.

18 513/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 734.

19 49/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 372, 382.

20 15/1993. (III.12.) AB határozat, ABH 1993, 112, 119.

BALOGH-BÉKESI Nóra 62

mellett mindvégig szerepel. „Az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatáro-zott jogorvoslathoz való jogot a közigazgatási perek tekintetében az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével együtt kell értelmezni. Ebből következik, hogy a köz-igazgatási eljárást követően biztosított bíróság előtti megtámadási lehetőség (keresetindítási jog) alkotmányos értelemben véve elégséges jogorvoslat, te-kintet nélkül arra, hogy egyfokú vagy kétfokú közigazgatási eljárás előzte azt meg.”21 Álláspontunk szerint a jogorvoslathoz való jog szempontjából a bírósági felülvizsgálatot a jogorvoslathoz való alapjog érvényesülése körébe kell sorol-ni akkor, ha a megelőző közigazgatási eljárás egyfokú. Kétfokú közigazgatási eljárás esetén azonban a jogorvoslathoz való alapjog követelménye már érvé-nyesült (az ugyanazon szerven belül magasabb fórumhoz fordulással), itt a bí-rósági felülvizsgálatban már az „államszervezeti elem” – az igazságszolgáltatás felülvizsgálja a végrehajtó hatalom aktusait – a domináns.22 Mindez a jogorvos-lathoz való korlátozhatóságát (amire a szükségességi/arányossági teszt vonat-kozik) is jól tükrözi amellett, hogy az eljárás tisztességes volta egyik megoldás-ban sem vonható kétségbe.

Jól kitapintható része továbbá a tisztességes eljárásnak a törvény előtti egyen-lőség illetve a diszkrimináció tilalma érvényesülése. Ezek az elvek mind a jog-alkotásra, mind a jogalkalmazásra irányadóak, amelyeknek saját dogmatikájuk van a tisztességes eljáráson belül. Fontos kiemelni, hogy ezekben az esetekben a jogalanyokat érintő követelményekről van szó, azaz a különböző jogintézmé-nyek közötti diszkrimináció (pl. hogy egyes ügycsoportokban egyfokú eljárás, míg más ügycsoportokban kétfokú eljárás van) alappal nem vethető fel. A jogala-nyokat érintő diszkrimináció tilalom sérelme az összehasonlíthatósági és indo-kolhatósági próba alapján dönthető el, míg a megkülönböztetés másik formája, a pozitív diszkrimináció kifejezetten kívánalom a tisztességes eljárás érvénye-sülése érdekében azokban az esetekben, amikor az az esélyegyenlőtlenség ki-küszöbölését célozza.

Mint korábban is hangsúlyoztuk, a tisztességes eljárás jogához kapcsolódó követelményekről nem lehet zárt felsorolást adni. A fent kiemeltek azonban jól mutatják, hogy korlátozásban és érvényesülésében eltérő természetű jogok és elvek összessége – azoknak adott esetben alkotmányos korlátozása is – adja ki a tisztességesség követelményét.

21 838/D/2004. AB határozat, ABH 2008, 2163, 2167.

22 Természetesen ez utóbbi esetben is van alapjogi elem, csak az nem a jogorvoslathoz való jog, hanem a bírósághoz fordulás joga.

A tisztességes ügyintézéshez és a tisztességes eljáráshoz való jog 63

In document A HAZAI ÉS AZ UNIÓS (Pldal 60-64)