A jó közigazgatáshoz való jog

A jó közigazgatáshoz való jog mint alapjog meghatározása elősegítette a jogi és a jogon kívüli eszközökről és alapelvekről szóló vitát, ami iránymutatásul szol-gálhat az uniós és a tagállami intézmények gyakorlatában. 2001-ben az Európai Parlament elfogadta A helyes hivatali magatartás kódexét, amely a kötelező el-várások mellett, mint jogszerűség, pártatlanság, objektivitás, arányosság stb.

lefektetett egyéb követelményeket is, úgymint udvariasság,

szolgáltatás-köz-14 Ld. erről bővebben: Timm RENTROP: The Service Directive: What is Actually New? EIPASCOP 2007. 17‒22.

A jó közigazgatás alapelvei és a Ket. 75

pontúság, korrektség stb. Jóllehet a kódex az európai intézmények számára je-lent iránymutatást, hamarosan a nemzeti közigazgatások számára is modellként szolgált, és egyben vita tárgyát is képezte. Az Európai Tanács által 2007-ben a Jó közigazgatásra vonatkozó ajánlások kerültek elfogadásra.

A Kódex és az Ajánlás kötelező és javasolt elemek együttesét alkotja, jogi alapelveket és programszerű iránymutatásokat tartalmaz.

Hasonló kombinációkat felfedezhetünk nemzeti szinten is. A 2007-ben el-fogadott spanyol Alapvető statútum a közszolgálat számára¹⁵ külön fejezetet szentel a helyes hivatali magatartásnak. Eltérő és hagyományosabb technikát alkalmazott a 2010-ben elfogadott brit Alkotmányos reformról és kormányzás-ról szóló törvény,¹⁶ mely jóllehet nem tartalmaz a közhivatalnok magatartásá-ra vonatkozó rendelkezéseket, de előírja a Közszolgálati Hivatali Magatartás Kódexének az adaptációját, elválasztva ezzel a jogi kötelezettségeket a maga-tartási szabályoktól.

Az igazgatási intézmények és az adminisztratív kultúra konvergenciájá-nak egy további instrumentuma a nyitott koordináció eszközének elterjedése.

Használata a nemzetközi együttműködésben fokozatosan bővül, mivel a soft law kategóriájába sorolandó módszerek jellemzik. A közösen megfogalmazott célok, indikátorok, jó gyakorlatok a tagállamokat változó mértékben kötelezik, ugyanakkor ezek sohasem öltenek irányelvi, határozati vagy rendeleti formát.

A nemzeti közigazgatások konvergenciáját, közeledését elősegítő stratégi-ák és módszerek számbavételét követően feltehető a kérdés, hogy vajon azok jogilag támogathatóak-e és szükségesek-e az uniós integráció erősítése céljá-ból? Elvezet-e ez a folyamat egy olyan egységes európai igazgatási kultúrához, melyben többé már nem meghatározó a nemzeti közigazgatások szerepe?

Az EUSZ 4. cikkének 2. bekezdése rögzíti, hogy: „Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint a nemze-ti idennemze-titását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető polinemze-tikai és alkotmá-nyos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is…”

Jóllehet a közigazgatás nincs kifejezetten megemlítve, vita tárgyát képezheti, hogy az a politikai és alkotmányos berendezkedés részét képezi-e? Úgy gondol-juk vitán felül, hogy igen.

Ezen túl az alapszerződés 3. cikke kiemeli, hogy „Az Unió tiszteletben tart-ja saját kulturális és nyelvi sokszínűségét, továbbá biztosíttart-ja Európa kulturális örökségének a megőrzését és további gyarapodását.”

15 Estatutó Básico del Empleado Publico, B. O. E. núm. 89.

16 Constitutional Reform and Governance Act 2010.

JÓZSA Zoltán 76

Ugyanakkor a fenti kitételek nem jelenthetik azt, hogy a közösségi jog vég-rehajtása sérelmet szenvedhet. Annál is inkább, mert szintén a 4. cikk tartal-mazza, hogy a tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük a tagállami kötelezettségből fakadóan, illetőleg az uniós intézmények döntése-inek végrehajtása érdekében. Az Unió hatáskörében eljárva jogosult olyan eljá-rási és szervezeti standardokat meghatározni, amelyek a végrehajtás sikeressé-gét elősegítik.

A jog uralmának az elfogadása és végrehajtásának a kötelezettsége Az Alapvető Jogok Európai Chartájából fakad, illetőleg az Európai Bíróság esetjo-gi döntéseiből. Néhány követelmény visszavezethető az Emberi Jogok Európai Konvenciójára is.

A jogi szempontok mellett felvetődik az az általános kérdés is, hogy milyen mértékig szükséges és indokolt a tagállami közigazgatások kulturális integrá-ciója? Az bizonyos, hogy egyre több és több uniós intézmény bír befolyással a tagállamok politikai és adminisztratív kultúrájára, ugyanakkor ez nem jelenthet egyfajta uniform strukturális és kulturális azonosságot. A politikai és kulturá-lis pluralizmus, sokszínűség a közös intézményi, jogi kereteken belül elősegít-heti a gazdasági célok és politikai aspirációk megvalósítását.

Az uniós jog hatékony megvalósítása érdekében a különböző szervezetek lét-rehozását előíró jogi normák (független szabályozó hatóságok, a szolgáltatások szabad áramlását lehetővé tevő intézmények) a különböző eljárási kötelezettsé-gek (részvétel a környezeti beruházások hatásvizsgálatában), továbbá a jogon kívüli egyéb mechanizmusok egyenként és összességükben is az európai igaz-gatási, adminisztratív kultúra irányába hatnak.

Az általános elvek és standardok adaptálása addig folytatható, amíg a nem-zeti kulturális sajátosságok transzformálása nem veszélyezteti az uniós jog vég-rehajtását, s nem kerül ellentmondásba az Unió közös értékeivel és alapelveivel.

Az európai igazgatási kultúra kialakulása inkrementális folyamat, amely megerősíti az uniós jog, valamint a jogon kívüli eszközök szerepét. Ezen esz-közök és módszerek alkalmazásnak a szükséges funkcionális határokig kell el-mennie, mivel egy uniform európai igazgatási, adminisztratív kultúra nemcsak nem kívánatos, de vélhetőleg a gyakorlatban sem valósítható meg.

Ahogy az EUMSZ XXIV. címében az igazgatási együttműködésről megál-lapítja:

(1) Az uniós jog tagállamok általi eredményes végrehajtását – ami az Unió megfelelő működése szempontjából elengedhe-tetlen – közös érdekű ügynek kell tekinteni.

A jó közigazgatás alapelvei és a Ket. 77

(2) Az Unió támogathatja a tagállamok azon erőfeszítését, ame-lyek az uniós jog végrehajtásához szükséges közigazgatási kapacitásaik javítására irányulnak. Az ilyen fellépés külö-nösen az információk és a köztisztviselők cseréjének meg-könnyítését, valamint a képzési programok támogatását fog-lalja magában. Az ilyen támogatás igénybevételére egyi k tagállam sem kötelezhető. Az e célból szükséges intézke-déseket rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott ren-deletekben az Európai Parlament és a Tanács állapítja meg, kizárva azonban a tagállamok törvényi, rendeleti vagy köz-igazgatási rendelkezéseinek bármilyen harmonizációját.

(3) E cikk nem érinti sem a tagállamoknak az uniós jog vég-rehajtására vonatkozó kötelezettségeit, sem pedig a Bizottság előjogait és feladatait. E cikk nem érinti továbbá a Szerződések azon egyéb rendelkezéseit, amelyek a tagál-lamok egymás között, illetve a tagáltagál-lamok és az Unió közöt-ti igazgatási együttműködésről rendelkeznek.