Esztétikai alapvetés
2.5. Az esztétikai értékek fajai és konkretizálódásuk az irodalombanirodalomban
2.5.2. Az anyag esztétikuma 1. A lényeg rövid
2.5.2.7. A szemléletességnek mint az anyagi esztétikum
egyik eszközének követel-ménye
Éppen úgy, ahogy acelare artemvisszavezetése az öncélúság esztétikumára egyfelől az esztéti-kum e fajtáját irodalmilag konkretizálta és an-nak elméleti különválasztását, valamint törté-nelemfeletti hatékonyságát is plauzibilissá tet-te, másfelől ezt a gyakran visszatérő, a művészi eszközök elrejtésére vonatko-zó irodalomkritikai követelményt esztétikailag megokolta, ugyanúgy szeretnénk
most egy másik, valószínűleg még általánosabb követelményt – a szemléletesség-re vonatkozót – levezetni az anyagi esztétikum princípiumából.
A „szemléletes” szó két dolgot jelöl.Egyfelől azt, hogy valami konkrét, érzék-letes, a szemlélés s nem pusztán a megértés végett tárul elénk. Ehhez nyomban fűzzünk hozzá két pontosítást. Először is az irodalom szemléletességének nem kell vizuális jellegűnek lennie. Uwe Japp emlékeztet arra, hogy ugyan „a szemlélet legfőbb és […] a szót magát alkotó érzékszerve […] a szem”, de ennek ellenére „a szemlélethez kanti értelemben a hallás, az ízlelés és a tapintás [is hozzátartozik], tehát mindaz, ami érzékelésből ered.” (Japp, 1980: 84) Annak szemléletes leírására, ami egyáltalán nem látható: a hűvösség, az illatok és a hangok szemléletességére, álljon itt példaként a Szindbád-történet eleje az 1001 éjszakából:„Az igazhivők fejedelmének, Harún ar-Rasíd kalifának idejében élt Bagdád városában egy em-ber: Szindbádnak hívták. Szegény sorban volt, és teherhordással kereste meg a kenyerét. Történt pedig egyszer, hogy igen súlyos csomagot vitt. Roppant meleg nap volt, majd leroskadt terhe alatt, csurgott róla a verejték, a hőség iszonyúan nyomasztotta. Épp egy kereskedő kapuja mellett haladt el: az utat a kapu előtt felsöpörték, megöntözték, ez egészen felfrissítette a levegőt. A kapu mellett pedig széles kőpad állt. A teherhordó lerakta a málhát a padra, hogy megpihenjen, és friss levegőt szívjon. A kapun át tiszta szellő csapta meg az arcát, a kellemes illat és a hűs fuvallat nagy gyönyörrel töltötte el. […] És megcsapta a sokféle jó és nemes ételnek, finom italnak illata. […] Gyönyörű épületet pillantott meg.
Csupa kellemesség, csupa fenség. Aztán hatalmas nagy termet látott, teli nemes urakkal és előkelő személyiségekkel, mindenütt pompás virágok illatoztak. Volt itt mindenféle csemege és friss gyümölcs, rengeteg sok drága étel, italok a legneme-sebb szőlőtőről. Hangszerek és gyönyörű lányok, mind rendben felsorakoztatva, vidították fel a lelkeket.”66(Littmann, 1974: 9, 12)
Továbbá kivált a hallhatóság szemléletességére az 5., 7. és a 9. verszak Joseph von EichendorffDie verlorene Braut(Az elveszett menyasszony) című balladájából:
Sie hörte Glocken gehen im weiten, tiefen Tal,
es brach der Lüfte Wehen fern übern Wald den Schall.
[…]
Sie hört’ im Garten rauschen den Brunnen immerdar,
und durch der Wälder Rauschen ein Singen wunderbar.
[…]
66 Ford. Honti Rezső
Es klang, als wollt sie’s rufen und grüssen tausendmal – so stieg sie von den Stufen, so kühle rauscht’ das Tal.67 (Eichendorff, 1837: 392)
Stanislaw Lem még arra is utal (Roman Ingarden tételével kapcsolatban, az irodal-mi mű „sematizált perspektívájának” a recepció során történő aktualizálását ille-tően), hogy bizonyos olvasók számára a vizuálisan szemléletes dolgok egyáltalán nem szem-léletesek, mivel történetesen nem szem-emberek, hanem motorikusak:
„Ami […] a ’sematizált perspektívák’ ’vizualizálását’ illeti, nekem mint irodalmat olvasónak efelől nincsen semmiféle tudomásom. Nem látok lovakat, sem ha Simp-son művét olvasom a ló fejlődéséről, sem pedig ha SienkiewiczTrilógiáját, benne az andalúz és tatár lovakkal. Élvezem a leírások nyelvi oldalát, ami nekem már olyannyira elegendő, hogy nem akarok és nem tudok elképzelni semmit sem.”
(Lem, 1968: 48, 52)
A második pontosítást Gadamer hajtja végre, amikor Kantot értelmezve a zseni teljesítményét abban pillantja meg, hogy ez a műalkotáson keresztül a „szemlélet eredeti módját”68 nyitja meg. (Gadamer, 1980: 9) Szemléletesség tehát ebben az első értelemben konkrétságot, érzékszerű adottságot jelent, melynek azonban nem kell képszerűnek lennie, de amely – értékes művészet esetében – újfajta érzékszerű vagy akár kifejezetten érzéki élményt tesz lehetővé.
Hogy a szemléletességnek a „szembeszökő” értelmében vett követelménye nemcsak az európai kultúra sajátja, hogy ezenfelül nem is dogmatikus köve-telmény, hanem ésszerű okokkal megtámogatható, azt bizonyítja Abdalqahir al-Gurgani (megh. Kr.u. 1078 körül) itt következő szövege,A szavak művészetének titkai,amit „az egész arab irodalomelmélet vitathatatlan csúcspontjának” nevez-nek. (Heinrichs, 1987: 184) „Hasonlítsd össze […] a különbséget, amit az jelent, hogy egy embernek e szavakkal akarsz a lelkiismeretére hatni: »Gonosztetteidért nem fognak jó cselekedettel megjutalmazni« és azután elhallgatsz, vagy ha így folytatod: »Nem lehet tövisekről szőlőt szüretelni« […], továbbá hogy azt mondod: »E világ nem tartós és nem marad fenn«, vagy ha ezt: »E világ egy tűnékeny árnyék, egy kölcsönbe kapott tárgy, amit visszakövetelnek.«” (al-Gurgani, 1959: 133–136)
Azt, hogy egy képtől kísért szentencia hatékonyabb, mint egy enélküli, egyrészt azzal magyarázza, hogy az érzéki vagy érzéki-szerű nagyobb érzelmi hatással
67 Harangokat hallott menni / a messzi, mély völgyben / a fúvó szélben megtört / a hang a távoli erdő felett […] A kertben folyton hallotta / a kút zuhogását / és az erdőkön át egy varázslatos / ének zsongását […] Úgy szólt, mintha hívná / és ezerszer üdvözölné / leereszkedett hát a lépcsőn / olyan hűsen suttog a völgy
68 Ford. Kukla Krisztián
rendelkezik, mint a fogalmilag kifejezett, ezt viszont másrészt azzal, hogy az érzéki megismerés eredendőbb, mint a gondolati, hogy más szóval: az, ami érzéki, egyénileg (de kiegészíthetjük: az emberiség szintjén is) korábbi, ősibb, mint a fogalmi.
Másfelőla „szemléletesség” evidenciát jelent, azt, hogy valami a lelki szemeink előtt áll: ha „úgyszólvánmagunk előttlátjuk azt, amit magunk nem látunk, hanem csupán elbeszélték nekünk.”69(Gadamer, 1980: 2) Az evidencia érzéki-szerűséget tételez fel, fenomenológiailag arra épül, megfordítva azonban ez nem áll. Egy irodalmi mű szólhat csupa konkrét dologról anélkül, hogy különösebben evidens lenne (gondoljunk aSzindbádból idézett részletre), de evidencia konkrétság nélkül nem lehetséges. (Itt végig e szó voltaképpeni értelméről beszélünk, nem az átvitt-ről: „evidens” a ’belátható’ értelmében éppen megfordítva csak valami általános lehet: lényegmeghatározások, fogalmi összefüggések, levezetések.)
Gadamer a szemléletesség e második fajtáját mint „az elbeszélt [dolgok] saját jelenlétét” definiálja; saját, mert „nem egyértelműen rögzíthető képszerűségnek”,
„nem szavak által létrehozott” képnek a szemléletességéről van itt szó: „jóval inkább képek szakadatlan folyamához hasonlatos, amelyek követik a szöveg meg-értését.” (Gadamer, 1980: 6) „Ama belső szemléletek folyamában” számunkra egy világszemlélet épül fel, „a világ látása,”70mi felé minket a mindenkori műalkotás terel. (Gadamer, 1980: 12)
Ebben az összefüggésben Lessing „költői festményről” beszélt, amivel ő is e képek rögzíthetetlenségére, futólagos jellegére célzott. „A költői festmény nem szükségszerűen olyasmi, amit anyagi festménnyé lehet változtatni; hanem festő-inek, festménynek hívunk minden vonást, minden vonás-kapcsolatot, amellyel a költő oly érzékletessé teszi tárgyát, hogy pontosabban tudomásul vesszük szava-inál, minthogy közelebb visz bennünket az illúziónak ahhoz a fokához, melyet az anyagi festmény képes a leginkább fölkelteni.”71 (Lessing, 1761: 89) Lessing itt értelemszerűen arra tesz figyelmessé, hogy az érzékinek és az érzéki-szerűnek a dominanciája (vagy legalábbis a fogalminak, a sematikusnak, az általánosnak hiányzó dominanciája) nemcsak az anyagi esztétikum par excellence eszköze, hanem egyike a látszat-esztétikumot létrehozó tényezőknek is, egy ábrázolt világ ugyanis minél inkább a maga érzéki gazdagságában áll lelki szemeink előtt, annál inkább felkelti egy valóságos világ látszatát. A valóságnak e látszata viszont esztétikus, bármennyire is tudatában vagyunk nem-valós voltának.
69 Ford. Kukla Krisztián
70 Ford. Kukla Krisztián,
71 Ford. Vajda György Mihály
2.5.2.8. A szemléletessé