RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
MDCCCLXXV.
E L S Ő F É L É V .
Jmv*
JTw— >
v -torná tok f ,
v
\
.•KIADÓ-TULAJDONOS S FELELŐS SZERKESZTŐ.
B Á R Ó H O R N I G K Á R O L Y ,
t
j l S Z T E R G O M - j ^ Ő M E G Y E I Y ^ L D O Z A R , j - í l T T U D O R , M. K. j l G Y E T E M I T A N Á R , j - ' Á P A Ő j S z E N T S É G É N E K T . | Í A M A R Á S A .
áZEGE*.
mm
IM
Q
BUDAPEST, 1874.
NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, ORSZÁG-UT 39. SZ.
TARTALOM-JEGYZÉK
a „Religio" 1875.1. félévi folyamához.
Önálló czikkek s értekezések.
S. D. N. Pii P. IX. Allocutio, habita die 21. dec. 1874, 1.
S. D. N. Pii P. IX. Epistola encyclica (24. dec. 1874.) 28.
S. D. N. Pii P. IX. Allocutio, habita die 15. martii 1875.211.
(1. m. Németország, 153, 193 és Svajcz 241 1.)
Magyarország fm. bibornok-herczegprimásának főpásztori körlevele a jubileumról, 129, 139, 147, 155, 163, 171.
Decretum Officii S. Poén. Aplae, a jubileumra vonatkozó- lag, 99 ; a polgári házasságból született gyermekekre vo- nat kozólag, 115.
Részletezések, 3, 11, 19, 268, 280, 288, 293, 348, 358, 366, 373, 381.
Amerikai állapotok ázsiai viszonyaink közt, 17, 33, 41, 49>
57, 65.
Levelezések : A modus vivendi, 35.
Kecskemét s Nagy-Körös hitélete a múltban és jelenben, 42, 50, 58, 67, 75, 83, 180, 189, 197, 205, 213, 221, 229, 237.
Szécsény városának részvétnyilatkozata ft. Haynald Lajos kalocsai érsek ő Exjához, 75.
A növendekpapok hadkötelezettsége, 89, 97.
A jubileum, 91, 98, 114, 122, 132, 142, 150, 158, 166, 175.
Az állampolgárok kötelmei az állam s annak törvényei iránt 105, 113, 121.
Szent-István-Társulat, 106, 198, 269, 382.
Szent-László-Társulat, 150, 406.
Legyen valódi világosság a Sz.-István-Társulat ügyében, 133; 1. még: ,Pest' 116, 160 s 169 1. és ,Veszprém', 124 1.
A népnevelési egyletek haszna, 179.
A Megváltó utolsó husvétje, 187, 195, 203.
Haladás a kath. egyházban, 235, 243, 251.
„Una, indivisibilis, internationalis", 245, 252, 260.
Néhány észrevétel az ,Állampolgárok sat.' czimii czikkre, 259, 267.
A jezsuiták védelme egy mérgezési vád ellen, 277.
Papok egyesülete, 291.
Páratlan eszmék, 299, 307.
A keresztény nevelés, 300, 308, 317, 326, 333.
„Épen jókor!", 315.
Az isteni sziv iránti ajtatosságról, 323, à31, 339.
Jézus szent Szive ajtatosságára vonatkozó határozat és ima, 342.
Felhivás a svajezi testvérek segélyezéséro, 357.
Programm-félék, 363, 371, 379, 387, 395.
J, t M. f J., 389.
A pápák sanyargatóinak sorsa, 396, 405, 413.
Lelkipásztorkodási tárgyalások, 403, 411.
Havi szemle, 9, 73, 81, 219, 227, 275, 283, 347, 355.
E g y h á z i t u d ó s í t á s o k . 1) Magyarország.
Budapest, Culturharcz, 93.
Csik-Sz.-György, Iskolafelavatási ünnepély, 85.
Endréd, Párhuzam a volt ,absolut' s a .modern liberális, kormány közt, 77.
Esztergom, Művészeti dolgok, 45. Bibornok-hgprimás ő Emjának legujabbi körlevele, 61, 69. A nagyhét ajtatos- ságai és ünnepélyei, 215. Bibornok-hgprimás ö Emjának Húsvét vasárnapján tartott szentbeszédje, 223, 230. Bibor- nok-hgprimás ő Emja pünkösdnapi beszédének eszme- menete, 336, 345.
Győr, A jubileum megnyitása; a káinoki B. Szűz, 271 ; Jubileum, 408 ; Kautz Gyula ur hálája a katholicismus iránt, 414.
Kalocsa, Lelkigyakorlatok, 207. Jubileumi pásztorlevél, 224, 233. Érsek ő Excja s az egyházi szónoklat, 287.
Pünkösd ünnepén, 336.
Károly fehérvár, Újévi köszöntés püspök ö Exjánál, apátszentelések, 47. Az érdélyi kath. status sérelmes ügye, 55. Káptalani előléptetések s iskolai zászlószentelés, 300, Nagyvárad, Jubileumi pásztorlevél, 375, 383, 391, 399,
408, 400.
Pest. Újévi gondolatok, 9 ; Kilencz millió s néhány száz- ezer forint, 12; Liberális csepűrágók s szemfényvesztők, 20; A duum-virek tanácsadása, 28; Németországból köl- csönözött amerikai eszmék, 36 ; Megnyugtatási indokok, 44 ; Az erdélyi katholikusok sérelmei, 52 ; A szatmári kath. kasino, 53 ; Calumniare audacter, semper aliquid haeret, 60 ; A lóláb, 68. Most vag-y soha, 76 ; A libaralis- mus zsoldosai s báró Sennyei, 84; A magyar tud. A k a - démia könyvkiadó vállalata, 92 ; Egy hét 'élményei az országházban, 99 ; A középtan. tanáregylet gyűlése, 108 ; Figyelmeztetésül szives olvasóinkhoz, 116 ; Válasz a Prot.
E. s I. Lapnak, 116; Logikai bukfenczek, 123; A rape- cape politika védői, 137; Hazánk s a külföld, 143; Az uj kormány s helyzetünk, 151 ; Értsük meg egymást, 159, 169; Értsük mog egymást mi is, Urak a ,Magyar Allam1- tól, 160; Végleszámolás Esztergomi úrral, 169; A minis- terelnök nyilatkozata, 176 ; A forradalom tollhösei, 176;
A közoktatási budget tárgyalása, 181 ; Commentár a két fejedelem találkozásához, 183; Hirlapi kacsa-e vagy va- lóság, 190; A feltámadás ünnepe, 199; A szabadelvű párt és a kath. papság, 206; .Májusi' törvények Magyarorszá- gon, 207; Geschäft és népszerüséghajhászát a vallási té- ren, 214; Mit szólnak a tények,? 222; A pápa allocutiói és korunk, 229 ; Az áprilisi politikai jósok, 238 ; A zsidó- kérdés társadalmunkban, 247; .Érdekes' anyag, 253; A néptanitók nyugdijügye a felsőházban, 254; A titkos pá- pai delegatus, 261 ; Ingyenes tanórák a katholikus clerus számára, 262; Debreczen és a belügyminister ur, 270; A pápa és Németország, 271 ; A korona és az alapítványi ügyvédek, 580 ; In perpetuam rei memóriám, 281 ; Kortes- kedés a katholikusok közt a szabadelvű párt számára, 286 ; Az áilam és az egyház közti viszony rendezése ügyé- ben kiküldött bizottság jelentése, 244, 302 ; Hol a prog- ram,? 310 ; Még egyszer a 27-es bizottság jelentése, 318 ; Az erdélyi katholikusok ügye a főrendi házban 319 ; A XIX. század bábeli zavara, 326; A sopronyi katholikus mozgalom, 328 ; A hires húsvéti czikk egyik eszméjének uj kiadása, 336 ; Vérmes szabadelvű párti remények, 343 ; A jobboldali ellenzék értekezlete, 344; A reformá- tusok és a szabadelvű kormány, 350 ; Az interventio és a ,culturkampf' 350 ; Néhány szó a honatyák három éves működéséről, 359 ; A népszavazás a polgári házasság fo-
,Religio' két uj munkatársa, 382 ; A liberalismus és kath.
papi követjelöltjeink, 390 ; Bismarck búcsúztatója, 397 ; Jókai és a katholicismus, 399 ; Conservativismus és ka- tkolicismus, 406; Még egyszer Jókai és katholicismus, 407; A szabadelvű párt credója és anathemája, 414.
ltozsnyó, Jubileumi pásztorlevél, 295, 304, 311.
Szent-ÍLá szló-Egy ház, Bizalomteljes kérelem a fötdö kath. papsághoz, 368.
Veszprém, Hozzászólás a Szent-István-Társulat ügyé- hez, 124.
Zágráb, A bosnyák növendékpapok, 183.
Znyóváralya, Egy pár szó a jubileumról, 208. Van-e a papoknak szüksége a jubileumra?, 321.
Csanádi egyházmegye, Nyugdijintézeti közlemény, 101, 110, 1 i 7.
Erdély, A kath. sajtó és az esp.-kerületi könyvtárak, 13.
Jubileumi körlevél, 239, 247, 255, 263.
Szepesmegye, Püspök ur ő mlgának körútja, 374.
Szombathelyi egyházmegye, A jubileum megnyitása, 272. Jubileumi pásztorlevél,'287, 320, 329, 337.
Vidéki levelek, 5, 29, 37, 71, 109, 390.
2) Külföld.
Bécs, Felhivás társulati házépitésére, 192. A katholikus párt, 296.
Berlin, A kath. hitéletnek mindinkábbi megbénítása, 14.
Bismarck és a páholy tervei, 30. Bismarck-Hohenlohe, 38. Canossa, 62. Különfélék a ,kulturkampf'-ból, 71. Kath.
bank, kibékülés, 78. Adalékok a ,kulturkampf' történe- téhez, 78. Az egyházi vagyon s a világi liivek, 95. Csá- szári szó és commentár hozzá, 102. Különfélék, 119. Ada- lékok a kulturkampfhoz, 152. A pápai encyclica, 161.
Különfélék a kulturkampfból, 177. A kulturharcz hatása a protestantismusra, 234. Német zarándoklat a pápához, Congregatio Mariana, ujabb adalékok s okmányok a kul- turkampfhoz, 248, 257. Bismarcknak legújabb protestáns enunciatiója, 272, 289. A prot. föegyházi tanács és a kul- tusminister, 297. A szerzetesrendek elleni tvjavaslat, 312.
Okmányok az egyházállami viszály történetéhez, 338, 345.
Különfélék a ,kulturkampf'-ból, 351. Adalékok a kultur- harcz történetéhez, 376. Furcsa eszközök, 409. Ujabb moz- zanat a ,kulturkampf'-ból, 417.
Bois d'Haine, Egy érseknek meghiusult látogatása L a - teau Luizánál, 38-5, 393, 401.
Bonn, Okatholikus zsinat, 353.
London, Az angol ókatholicismus, 14. Manning érseknek röpirata, 103. Haereticus levele, 126. Az angol püspöki karnak átirata német hivataltársaihoz, 313.
München, A róraai követség kérdése, 6. A püspökök fel- terjesztése a királyhoz a köt. polg. házasság ügyében, 87.
A bajor katholikusoknak felirata a szentatyához, 361. A szentatyának válasza a bajor feliratra, 268, 377.
Nápoly, Forradalom az egyetemen, 353.
Olmütz, A káptalan ügye, 185.
Pár is, A franczia kath. egyleteknek gyűlése, 240.
Róma, Garibaldinak idejövetele, 63. A carneval, 86. A protestáns missio áldásai, 102. Memento homo, quia pul- vis es, 118. O szentsége és XII. Alfonz, 144. U j biborno- kok, 191. Németporosz minta szerinti törvények, 216.
Bismarcknak tervei, 225. A titkos társulatok elenyészé- sére működő ájtatos testvérület, 257. Különfélék, 264. A nemzetközi küldöttségnek tisztelgése, 289. Laporta inter- pellatiója az állam s egyház közti viszonyt illetőleg, 312.
Különfélék. 385. Az uj ,liberalis'-kath. lap eszméje, 393.
A papoknak katonakötelezettsége, 400. Junius 16-a, 416.
Baden, A katholikusok helyzete, 15. Az egyház üldö- zése, 22.
Belgium, Deschamps érsek a római állapotokról, 39. A genti péterfillér-egylet, 127.
Mexico, ,Amerikai' állapotok, 138.
Németorsztíg, Moufaug beszéde a házassági akadályok- ról, 79, 88. Két fontos történelmi okmány, 127. A német episcopatus együttes nyilatkozata a német birodalmi kan- czellárnak a jövő pápaválaszt illető körjegyzékére vonat- kozólag, 144. Pápai körlevél, 153. Litterae apostolicae, 193. Okmányok az egyház-politikai viszály történeté- hez, 200.
Oroszlengyelország, A katholikusok üldözése, 39. Az ,önkénytes' megtérések történetéhez, 265.
Osztrák-Lengyelország, A görög-kath. közti szakadár mozgalmak, 313.
Portugal, ,Kulturharcz', 305.
Posen, Ledochowski érsek börtöne, 7. Vadászat a titkos pápai delegatusra, 21.
Spanyolország, Az uj kormány Ígéretei, 56.
Svajcz, A tiszteletesek haragja, 6. A szövetségi gyűlés magatartása a katholikusok irányában, 22. Egyházül- döző kormányaink végczélja, 64. Adalékok az egyházül- dözéshez s a józan protestánsok errőli nézete, 119. Az itteni vallásügyi helyzet, 194, 201, 209,217. IX. Pius pápa encyclicája, 241, 249.
r >
Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s posta-
küldéssel 5 ft.
Szerkesztői lakás, Budán viziváros,főutcza221,hova a lap szellemi részét illető minden küldemények in-
tézendők
RELIGIO.
KATH. E G Y H Á Z I S IRODALMI F O L Y Ó I R A T .
Előfizethetni minden kir.
postahivatalnál: Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, országút 59-dik szám alatt, hova a neta- láni,nyitott levélben bér- mentes reclamatiók inté-
zendök.
Pesten, január 2.
1 .^ I. Félév, 1875.
Tartalom. Sanctissimi Domini nostri Pii divina Providentia Papae IX. Allocutio habita die X X I decenibris MDCCCLXXIV.
Részletezések. — Egyházi tudósítások : Pest. Újévi gondolatok. Vidéki levelek. München. A római követség kérdése. Svajcz.
A tiszteletesek haragja. — Vegyesek.
SANCTISSIMI DOMINI NOSTRI
PII
DIVINA PROVIDENTIA
PAPAE IX.
ALLOCUTIO
HABITA D I E XXI. DECEMBRIS MDCCCLXXIV AD S. R. E. CARDINALES IN AEDIBUS VATICANIS.
VENERABILES FKA TRES!
Conspicientes Nos quo acerbitatis et gravita- tis tribulationes Ecclesiae l)ei in dies progrediantur?
eo adigi senti mus,. u t lacrimis potins, q u a m verbis super t a n t a veritatis e t . i u s t i t i a e oppugnatione, su- per calamitatibus h u m a n a e societatis, super coeci- tate i m p r o b o r u m uti debeamus. Impietas enirù in- sano libertatis spiritu instincta et arcto coniuncta foedere late dominatur, quae consociatos habens consiliis suis schismaticos, haereticos et infideles, consociatam malitiae suae potestateni, violentiam et dolos, ac spe et metu obnoxias sibi homi- n u m mentes efficiens, eo tendit, ut Catholica Re- ligione, si id posset eversa, vota expleat regni sui constituendi, regni scilicet ethnicae corruptionis, a qua Christus Dominus h u m á n u m genus erűit, et transtulit in Dei lumen et regnum. Sub hac inimi- corum Dei conspiratione graviter omnino gemit Ca- tholica Ecclesia; nec opus est, u t luctuosam eius conditionem in Germanico Imperio, in Helvetia, in Americae centralis et meridionalis regionibus Vobis commemoremus, cum tot eius a e r u m n a r u m con- scii sitis et doloris etiam Nostri consortes. Verum acturi hodierna die cum Vobis de P a t r i a r c h a e An- tiocheni S y r o r u m confirmatione, facere non pos- sumus, Venerabiles F r a t r e s , quin intimo moero- ris sensu deploremus acerbam earn persecutionem, qua in Turcico Imperio Catholici Armenii pre-
m u n t u r . Ibi enim legitimo A r m e n i o r u m Ciciliae P a t r i a r c h a indigne expulso, eos ex ecclesiasticis et laicis publica potestas t a n q u a m catholicos habere praesumit, qui Nostrae Auctoritati rebelles, et debi- t a m obedientiam praedicto P a t r i a r c h a e detrectantes, ovile Christi deseruerunt, et a b unitate catholica misere defecerunt. Iis publica protectio a t t r i b u t a est; veri autem Christifideles, qui pro avita religione servanda adversa quaeque m a g n a virtute sustment, Neo-schismaticorum odiis et f u r o r i p e r m i t t u n t u r , eorum bona et Ecclesiae militari m a n u . Neo-scliis- maticis ducibus et actoribus, violenter pluribus in locis occupatae fuere, ipsique i n p r i v a t o r u m aedes ad sacra officia et mysteria convenire compulsi sunt.
Nec eos defendunt ilia ipsa huius saeculi placita, q u o r u m vi dum conscientiae libertás p r o c l a m a t u r , liberum iis esse deberet suas habere ecclesias, suam profiteri fidem, suis adhaerere Pastoribus, nec defen- d u n t solemnes conventiones inter potentes principes initae, quibus praeter cetera quae in illis acta fuere, catholicorum quoque in Othomanico Imperio de- gentium libertati, securitati, ac possessionibus plene consultum fuit. U b i n u n c datae fidei et acceptae sanctitas ? U b i eam tuendi et oppressos sublevandi Studium iis, qui vocem attollere et possent et deberent ?
Haec mala recensentes, 11011 possumus, Vene- rabiles F r a t r e s , non intimo dolore cruciari, videntes ex u n a parte q u a n t u m bellum impii et infideles cal- lida impietatis dissimulatione moverint c o n t r a Deum et contra Divinum opus quod ipse f u n d a v i t in terris, quod suo spiritu regit, quod eius promissa t u e n t u r ; ex altera autem parte non modo nullos tarn nefariae coniurationi obices opponi, sed etiam a d i u m e n t a ac incitamenta addi, nec cogitari, quod Ecclesiae causa et iuribus oppessis, caetera liumana iura et civilis societatis t r a n q u i l l i t a s incolumis esse n o n possit.
At in tantae tempestatis fluctibus omnia fidu- cia Nostra, Venerabiles Fratres, firmiter in Deoper- severet. Causa enim quam tuemur, Dei causa est, et licet a Divino Magistro pressurae nobis in hoc mundo praenuntiatae fuerint, idem tamen in se sperantes non deserit, seque nobiscum usque ad consummationem saeculi f u t u r u m esse promisit. Nonne enim divinae eius gratiae virtus fuit, quae usque ad banc diem in tanto certamine, tum Venerabiles Fratres Episco- pos, tum sacerdotes et fideles in Germania, in Hel- vetia, in Orientis regionibus, in Americae plagis ita sustentavit, ut admirabilia exempla constantiae, zeli, fidei, invictae patientiae et virtutis magna cum glo- ria religionis ediderint? Deo itaque Clementissimo gratias habeamus, qui Ecclesiae suae in tantis tri- bulationibus suo praesidio adest et consulit ; ad ip- sum deinde clamemus, tum fervidis precibus tum sancta vitae disciplina, ut nos et omnem populum suum in praelio confortare pergat, ut errantium mentes sua luce collustret et corda flectat, utque quemadmodum Redemptor Noster non in sua omni- potentia, sed in nostra bumilitate et infirmitate con- gressus fortem armatum vicit, ita Nos patientiae et iustitiae virtute adversas potestates vincamus. Si ita clamaverimus, dubitare non possumus, quin placa- tus nobis cito in sua benignitate respondeat, salus tua ego sum.
Nunc ut eatliolicae orientalium Ecclesiae ne- cessitatibus novi Syrorum Patriarchae Apostolica confirmatione consulamus, Vobis notum facimus, Yenerabiles Fratres, quod e vivis erepto Ven. F r a - tre Ignatio Pbilippo Ilarcus, quem ab Episcopis Sy- ria de more electum Nos ante octo annos P a t r i a r - cham confirmavimus et instituimus, Episcopi Sy- riaci ritus, alii per se alii per procuratorem ad Eccle- siam S. Mariae Liberatricis, quae in Libano est, in Synodum convenientes,cui auctoritate Nostra praefuit Yen. F rater Dionysius Scelbot Syrorum Archiepi- scopus Aleppensis, consuetis precibus praemissis, omnes uno animo per secreta suffragia praedietum Yen. F r a t r e m Dionysium Scelhot in Patriarcham Antiochenum Syrorum elegerunt, ac tum electus, tum electores de liac re ad Nos litteris datis Nos suppliciter obsecrarunt, ut Auctoritate Nostra Apo- stolica b a n c electionem confirmare, electumque sacri Pallii honore decorare vellemus. Rebus hisce omni- bus a Nostra Congregatione Fidei Propagandae praeposita diligenti et accurato examine perpensis, Nos eiusdem Congregationis consilium libentissime excipientes, praedietum Yen. F r a t r e m Dionysium
Scelhot Patriarcham Antiochenum S y r o r u m renun- ciare, illique Pallium de Corpore B. Petri sump tum tribuere existimavimus, firma confisi spe, ipsum, Deo bene iuvante, Catholicae Syrorum Ecclesiae tain acerbo tempore, zelo Religionis et salutis animarum, ac pastoralis muneris partibus sancte implendis va- lido adiumento et praesidio futurum.
Quid Vobis videtur?
Auctoritate Omnipotentis Dei Sanctorumque Apostolorum Petri et Pauli ac Nostra confirnianius et approbamus electionem seu postulationem a Ye- nerabilibus F r a t r i b u s Episcopis Syriaci ritus factam de persona Ven. F r a t r i s Dionysii Scelhot Patriar- chae, quem absolvimus a vinculo, quo Aleppensi Ecclesiae obstringitur, ac transferimus ad Patriar- chalem Ecclesiam Antiochenam Syrorum, eumque praeficimus in Patriarcham et Pastorem eiusdem Ecclesiae, prout in Decreto et Schedula Consistori- alibus exprimetur, contrariis quibuscunque non ob- stantibus.
In Nomine Patris f et Filii f et Spiritus f Sancti, Amen.
R é s z l e t e z é s e k , v u .
Az ujabb kornak kőműves mezbe burkolt jacobinusai, fosztogatási rendszerükkel mai napon a vallás szellemi or- szágába is berontottak, bogy a polgárilag lesújtott népeket vallásilag is tönkre tegyék s azon egyetlen vigaszforrástól is megfoszszák, mely számukra a vallás isteni méhéből cser- gedez. E balálcsapást ördögi számitással a közoktatásnak az államok kezeiben leendő öszpontositása s világiasitása által hiszik eszközölhetőnek ; jól tudván, hogy kié az iskola, azé a jövő ! Megvalljuk, számnélküli cselfogásaiknak ez egyik sikerültebb mesterdarabja. Kivált, ha meggondoljuk, hogy e pokoli mütétükben magok a mérsékpárti főnemesek, dusbirtoku aristokraták, nagy befolyású értelmiségek több- jei által is gyámolittatnak, kik egyébiránt a lázadásoktól, mint vagyonuk és méltóságuk ostorától iszonyodni szoktak.
Ok azonban a netovábbig fokozott eszmezavarnak szá-
ft
nandó áldozatai ! Ok társadalmi állásukat s magát a komo- lyan fenyegetett társadalmat az által hiszik megmenthetőnek, ha állami oktatást, ellentétben az egyház oktatásával, hoz- nak be a városi és falusi iskolákba ; ha laikus egyházat, egyetemet, tanártestületet, a keresztény egyházzal ellenke- zőt hoznak létre, ha az egyház és papi testület iránt bizal- matlanságot szavaznak, s ekkép az államok vallásos elemeit a rend pártjából mintegy kierőszakolják s az ellentábor előőrseiig korbácsolják, azon álhiedelemben ringatódzva, hogy a bizalmatlanságot, a féltékenységet egyház és pap- ság ellen nem csak divatból, de főleg hazafiságból (?) meg kell őrizni, hogy államegység tekintetéből is, az ifjú nem- zedék nevelésérőli gondot kizárólag az államra kell bizni.
Ezen urak máig sem hiszik, hogy ekkép a népláza-
3
«lásba hajtanak s máris oda hajtottak ; mert az iskolákhói és
n ö v e l d é k b ő l kiküszöbölt papok és hitoktatók tanszékeikbe ültetett, úgyszólván semmi vallásfelekezethez sem tartozó hitközömbös világi tudoroknak, a katholikus, sőt orthodox protestáns és zsidó gyermekek vallásosságára legkártéko- nyabb befolyás engedtetik. S igy a semmihitüs égnek, a t á r - sadalmak e félelmes ostorának meghonosítása hivatalosan elrendeltetik.
Halljuk, mikép nyilatkozik ez érdemben a franczia Protestantismus szónoki védője, Grasparin Agenor : „Vallási nevelés collegiumainkban tettleg épen nem létezik. A letö- röllietlen szégyenfolt, az élethoszanti elitélés, mely alatt minden vegyes tanító-intézetek, vagyis közösiskolák nyög- nek (mindazon iskolák t. i., hol vegyes vallásúak, úgyneve- zett nationalis nevelési rendszer szerint közösen taníttat- nak) az ily intézeteknél nem mellőzhető ama kötelezésben áll, miszerint a religio egy meghatározott órába tolatik, mint a tanítási tárgyak egyike s vajmi gyakorta annak
utolsója. Jól roszul elvégeztetik bennök a keresztény taní- tás cursusa ; de a kereszténység nem hatja át a tanítás min- den ágait" (s ez azon orvosolhatlan baj, melyet ma már nálunk is halálossá tettek az által, hogy a vegyes tanítási és nevelési rendszert elemi-iskoláinkba is behozták, vagyis azokat elközösitették) „s nem gyakorol rajta oly általános uralmat, minőre az jogosítva vau, s mely nélkül lehetetlen igazán jó nevelést adni".
Jól megjegyeztetni kérjük, ezt nem holmi ultramon- tán, de a protestantismus érdekei mellett leghöbben küzdő, s a katholikus egyházat minden nyomon sérteni kész protes- táns követ mondá. Valamint a következőket is : „Nines col- legium, mely e bölcs kormányt, fenyítéket és a protestáns val- lástanítás rendes folyamát illetőleg, annál jobbnak mondat- hatnék, melyben én neveltettem. És mégis csak borzadva gondolok rá vissza, hogy mi valék, midőn eme nemzeti t a - nitóintézetet elhagyám és borzadva emlékezem vissza mind- azokra, kik közelebbi ismerőseim valának. Ha jó hazafiak voltunk-e, azt nem tudom. De azt tudom, hogy keresztények nem voltunk s az evangeliumi hitnek leggyengébb csiráját, sem hordók keblünkben.
E mély megindulást keltett szavai a prot. követnek a ,Des inter, gener. du Protest.' 70. 71. lapjairól vannak lefor- dítva. Ujolag mondjuk : ezt a legszenvedélyesebb antika- tholikus parlamenti tag mondá Parisban; ezt mondjuk mi is, ultramontánoknak nevezett katholikusok. És minden pro- testánsok, israeliták, kik alázatos és őszinte hódolattal f ü g g - nek hitükön, mind szövetségeseink itt, mi őket mindnyájo-
kat testvérekül ismerjük.
Ugyanez alkalommal gróf Tasclier, Montalembert, Ber- rier még e mázsás szavakat is mondák : „oly világos mint a nap, miszerint mindazon gyermekek, kik a hit csiráival köblökben hagyják el családaikat s lépnek az egyetembe ; mint hitetlenek térnek onnan vissza. Valamennyi atyákat s anyákat hívjuk fel e részben tanukul ! Vegyetek elő válasz- tás nélkül tiz, egyetemi tanulást végzett növendéket s ke- ressetek, ha találtak-e csak egy keresztényre is közöttök.
Egyre tiz között ! És még ez is csuda lesz. Szóval, azon ifjak tulnyomólag nevezetesebb részének, mely az elközösitett
egyetemi tanító intézetekből kord! ki, uralkodó jelleme a skepticismus. (L. VA. 1850. 343. 344. 1.)
Ez kulcsa, legbizonyosb nyitja abbeli rejtélyes körül- ménynek, miszerint derék franczia testvéreink megbeszél- hetlen nyomoruságaikból kibontakozni nem tudnak.
Mivel t. i. legio a neve amolyan Rochefort, Bárodét s többféle embereknek, a keresztény államiság dühöncz elleneinek, kiket a keresztény jellegből kivetkeztetett val- lástalan iskolák csont és velőben megrontottak, petroleurekké s torlaszhősökké képeztek, s kik jelenleg a Lepelletierek Robespierrek, Dantonok saturnáliáit ujabb kiadásban or- szág világra bocsátani készülnek. Azért : Discite iustitiam mouiti, nec temnere divos !" Washington tanácsa szerint is :
„egész erőtökből támogassátok a keresztény iskolát, mert egyedül politikai intézményektől sikeres eredmény nem várható" ; mert a forradalom, mely imént csak franczia volt, ma európaivá lőn s minden oldalról körülhálóz bennünket ; imént titkos és földalatti volt, ma már nyilvános és szerve- zett hatalommá emelkedett.
Már pedig közösen elismert d >log, hogy a socialis erők élén, melyek a forradalom ellen táborba szállnak, a keresztény iskola és egyház áll, melynek irányában mégis ugy viseltetnek még némely rendpártialis, mintha ö lenne az egyetlen baj, melytől tartaniok, az egyetlen veszély, me- lyet kerülniök kell.
A kath. egyház erőnyilatkozatának eszközei, az okta- tás, felebaráti szeretet és társulatiság. Az európai liberális tanoda Gróliáthszerü fegyverzetében remegett és ma is r e - meg az egyháznak e Dávidszerü pásztorbotja és párittyája előtt. Azért az 1789-es évektől fogva hogyan zsarnokosko- kodik? Az egyház kezeiből a tanitásszabadságot kicsikarta, alumneumjait, convietusait feloszlatta, iskoláit neutralizálta, alapitványait olkobozta, létszerénok, újjászületésének ténye- zőit megsemmisítette. Hogy igy a revolutiónak még fenlevő ostorát, a keresztény iskolát lesújtsa s ekkép a forradalom systematizálását keresztül vigye, rémuraságát megszilár- dítsa. Ekkép a keresztény iskolának tana bomlásnak indul- ván, a forradalomnak, az általános felforgatásnak tana állott elő, mely által épen azok lőnek és jövőre is leenduek legér- zékenyebben sújtva, kik azt tudva nem tudva, akarva nem akarva (mert a forradalmaknak sok akaratlan résztvevői vannak s azokat többnyire azok csinálják, kik mit sem akarnak róla tudni) lábra kapatták, t. i. dusbirtoku, inagas- állásu, fényesszületésü, kihegyzett eszű főemberek, kik a példaadásnak, sajtónak s ker. iskolának tanát bomlásnak inditván, a negyedik tanmódnak, a revolutio tanának elő- állását lehetségessé tették. Nem gondolván meg, hogy e fé- lelmes szörny leöletett főurak testhalmazán, szélylyel szórt paloták romjain szokja vala megülni irtózatos diadalát.
Világos tehát, hogy a páholyok vezényszavára mozgó kőműves parlamentek, katholikus egyházunkat szellemi re- productiójának eszközeitől, az élhetés, fenmaradhatás ténye- zőitől fosztják mag akkor, midőn alapítványait elkobozzák, iskoláit elközösitik, tanitásbani függetlenségétől elütik. E g y - szersmind jogtalan nevelést s oktatási statusegyedáruságot, franczia mintájú értelmi communismust hoznak be, melynél fogva megtagadják az apától a jogot, gyermekét saját iiita, lelkismerete és belátása szerint nevelhetni, s igy a szühtett
1*
világpolgárt a szülök kirekesztésével magoknak eltulajdo- nítják, s ezáltal a családok megsemmisítésére az első lépést megteszik, sőt tettlegesen magokat a családok helyébe tol- ják, hogy saját eszméiket, vallástalan ábrándjaikat rájok
erőltessék, mint ezt a spártai törvényhozás tette s ezáltal a bekövetkezett állambukást sietette, mint ez Spárta történel- mének pragmatismusából kiviláglik.
Erre vonatkozólag Constant Benjamin, ki sem jezsuita, de még katholikus sem volt, hanem egy őszinte becsületes szabadelvű, már az 1817-ki parlamentben ezeket mondá:
„Ama népeknél, melyeknek a személyes szabadságról még csak fogalmuk sem volt, s hol az emberek csak gépek vol- tak, melyeket a törvény hozott mozgásba, ott a hatóság be- folyása rendezhette a nevelés ügyét. De ma egy ily felülrőli nyomás ellen az egész társadalom felkelne s a személyes függetlenség annál nagyobb erővel hatna a gyermekek ne- velésére vissza. A hatóság szaporíthatja a nevelés eszközeit, szaporíthatja a csatornákat, de azokat vezetnie, nem sza- bad!" (Mercure de France 8. oct. 1817.)
Vajha e derék szabadelvű értelmiségnek arany sza- vait megszívlelni méltóztatnának azok, kiket bizodalmunk a Sándorutczai házba megválasztott !
Ekkor nem lehetne abbeli gyanúnak semmi helye, mintha a magas testület, valamint más egyebokben, ugy az egyház tanitásbani függetlenségét illetőleg is, küldői akara- tának számbavétele nélkül csakis saját ötleteinek nyomán akarna haladni.
Ekkor magától enyésznék el abbeli lehetőség, hogy a parlamentaris kormányrendszer életrevalósága reputatiója közel jövőben a nép előtt kérdésessé válhatik, discreditál- tathatik. Gundy Mihály, esperes.
EGT3LÍZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, deczember 31. U j é v i g o n d o l a t o k . Nincsen az évnek egy napja, egy órája, egy percze sem, mely annyi kérdőjelt foglalna magában, mint a pillanat, mely határvo- nalt liuz a mult és jövő közt, melyet a jelentől megkülönböz- tetni gondolattal is alig lehet. Várunk, reménylünk, óhaj- tunk, kétkedünk, tervezünk évközben is, de midőn az uj év küszöbén átléptünk, oly sajátságosan kimondhatatlan érzel- mekkel telik el keblünk, annyi kérdés tolul egyszerre el- ménkbe, annyi rettegés, félelem, kétely, habozás, remény hullámai töltik el szivünket, mihez hasonlót csak az érezhet, ki hajótörést szenvedve, egyedül vettetik ki partra, ismeret- len nyelvű, szokású népek közé.
A 75-dik év kezdete varrázserővel nem csak nem szün- tette meg fontosságát a minden év kezdetén meg-megujuló kérdéseknek, aggodalom, bizonytalanság és reménynek, ha- nem társadalmi viszonyaink helyzeténél fogva azt még meg- kettőztette, mert a mult megfejtésre oly problémákat hagyo- mányozott örökbe az uj évnek, melyek egyeseket épen ugy mint az össztársadalmat létfeltételeiben a legközelebbről ér- deklik, melyeknek helyes vagy helytelen megoldása végte- len bonyodalmakat idézhet elő, vagy azokat a társadalom jólétére megelőzheti a szerint, amint az eszközök megvá-
lasztása a keresztény történelemi alapon kifejlett társadalmi viszonyoknak megfelel, vagy meg nem felel,
Nagy feladat, fontos kérdés ez, óriási nehézséggel su-
lyosodik az nem csak az államférfiakra, hanem mindenkire, aki hiszi és tudja, hogy az ember nem e földért van teremtve, hanem magasabb czélok eléréseért van alkotva, s hogy e czélra a társadalomban közös erővel, vállvetve kell tűrnie mindenkinek : bizonyos és nemesebb értelemben t. i. az e m - ber végczéljára nézve a társadalom is kölcsönösen bizto- sitó intézet, a mennyiben egyik Isten előtt felelősséggel t a r - tozik, ha a másikat nemcsak nem támogatja erényeivel, jó példája és keresztény intései által, hanem inkább majd a téveszmék öntudatos terjesztése, majd a ker. hitelvek szánt- szándékos tagadása és megtámadása, majd ismét a ker. er- kölcstannal ellentétben levő élete által, embertársában a hitet megölni, a ker. elveket és erkölcsöket száműzni és igy azt végczéljának elérésében akadályozni törekszik.
A legjobb akarat mellett sem lehet tagadnunk, hogy a mult a társadalom e fontos solidaritásáról nem czak merő- ben megfelejtkezett, hanem öntudatosan is oda törekedett, hogy szétrobbantsa amaz egységet, ama kölcsönösen szilárd támogatást, mely az egyesnek épen ugy érdekében 'fekszik, mint az összegnek ; mert hisz egyesek jólétéből tömörül össze az össztársadalom jóléte is, s ha a mult hathatósan megza- varta e solidaritást, ha látjuk, mily óriási léptokkel halad elő a szétbomladozás, ugy a jövő főkérdése nem csak megszün- tetni a foszladozást, hanem az egységet ismét összeforrasz- tani — összeforrasztani épen ellentétes módjával annak, ami szétszakadozásra felhasználtatott.
A jövő feladata mindenekelőtt az elmék békéjét meg- szerezni az által, hogy azok az igazságnak meghódittassa- nak. Az egység az elmékben csak az egy igazság által érhető ol, épen ugy, mint a szakadozottság, a zavar a tévely által, miért is szükséges, bogy a politikai, társadalmi tanok haeresi- sét az elmékbon a keresztény tanok és elvek igazsága váltsa fel, melyek életrevalóságukat évezredeken keresztül épen ugy bebizonyították, mint bebizonyították hitványságokat, élhetetlenségüket, károsvoltukat néhány évtized alatt az uj, a liberálisnak nevezett tanok. E tokintetben államférfiak- nak és egyeseknek, de különösen a sajtónak nagy feladata van, mert itt arról van szó, hogy a forradalmi eszmék szám- űzetvén az elmékből, melyek a felsőbbség iránti tiszteletet, engedelmességet megtagadják, helyettük keresztény elvek gyakoroljanak befolyást a gondolkozásmódra, melyek alap- ján ismét visszatérhet a rend, a béke, a fensőbbség iránti
tisztelet és az összes állami institutiók keresztény alapokra fektethetők lesznek. Ellenben, ameddig az elmék a forradalmi eszmék befolyása alatt lesznek, míg a ker. igazság és elvek alapján békéjük vissza nem tér, addig hasztalannak fog bebi- zonyulni minden statusbölcsesség, — sem egyesek, sem a társadalom nem fogja czélját elérhetni.
Evvel megegyezőleg és párhuzamosan kell közremű- ködnünk a szivek békéjének megszerzésére is, mi ismét csak ugy érhető el, ha a sziv épen oly kevéssé fog felmentetni a ker.
erkölcstan iránti kötelezettség alól, mint nem mentethetik fel az elme, hogy ne hódoljon a ker. hitelveknek. Egyedül csak a ker. erkölcstan képes a szivet ugy idomitani, hogy vágyai tul ne csappongjanak azon a czélon, mely a társada- lom erkölcsös alapját biztosítja, ez kölcsönözheti azon egyen- súlyt, hogy soha nem ingadozva a tiltott és megengedett közt, az egyesek a társadalom jólétére az erkölcsösségben
mindig előhaladjanak. A társadalmi szokások csak annyiban jók, amennyiben a ker. erkölcstannal megegyeznek, a mint e kettő közt a viszony lazul, azon módon fajulnak el a t á r - sadalmi szokások is ; kezdetben csak titokban, későbben pedig nyiltan fellepnek ama erkölcsi vagy inkább erkölcstelen ki- növések, melyek előbb emberi tekintetből a világosságot kerülték. A keresztény erkölcstan és a független morál közt épen e tekintctban ismerhető fel a végtelen különbség, ez utóbbinak köszönheti a társadalom, hogy maholnap fogal- mát is elvesziti a szabad és nem szabadnak; a sziv békcje fel van dúlva, az erkölcsök rettentő mérvben meglazultak.
Nem akarunk részletekbe bocsátkozni, csak ismételjük, hogy a társadalom feladata megoldhatásának tekintetéből töre- kedjék mindenki előmozditani a sziv rendjét és általa békéjét- Az elme és sziv békéjének kimaradhatlanul egy nagy, az összes társadalmi életre kiható következménye lesz, t. i.
a társadalmi béke, melyet ma épen azért nélkülözünk oly fájdalommal, mert az erre szükségeltető két főfeltétel hiány- zik, innen származik a jogtalanság uralma -a jog felett, innen a forradalmi szellem folytonos kísérlete romba dönteni min- den meg létező rendet, innen a fegyveres béke, mely a t á r - sadalmat anyagilag tönkre teszi. Adjuk meg az elmének és szivnek táplálékát és a jog ismét visszanyeri uralmát, a for- radalmi szellem nem fog többé kisérteni, hanem élvezni fogja a társadalom a keresztény elvek uralma alatt azon békét;
mely egy százada már, hogy a föld színéről eltűnt. Ha erre mindnyájan közreműködünk, akkor a mai napon elménkbe feltolakodó kérdések, aggodalmak eloszlanak, ha nem ? ugy legyünk készen még nagyobb aggodalmakra, mert az elmé- letet a gyakorlat, a forradalmi eszméket a felforgatás talán
már ez évben fogja követni. A Vidéki levelek. (I.) Nagyon sülyedhet már a hajó,
mert a patkányok mindenfelül s mindenképen menekülni iparkodnak, másfelül pedig ama bizonyos titokszerü, hogy ne mondjam gyanús kinézésű alakok is fel-fel kezdenek tünedezni, kik mindenütt ott vannak, a hol valami katas- trófa-féle közeledni látszik, részint, htígy a keletkezendő zűrzavarban a magok módja szerint halászszanak ; részint, hogy majd itt majd ott .szolgálataikat' ajánlva fel, igy is csak — halászszanak.
Ha uem is mondanám, úgyis eltalálná uram-öcsém — megbocsátja e czimezést ; de biz már megszoktam aztj
valamint másrészt legjobban szeretem, ha a fiatalabb gene- rátio per ,urambátyám' szólit ; már pedig latom az eszter- gomi névtárból, hogy édes Maga taliter qualiter szintén még a fiatalabb generatióhoz tartozik *) — tehát ha meg sem is mondanám, eltalálná, hogy a mindenfelől ránk rohanó előfi-
zetési felhívásoknak benyomása alatt irom ezeket ; melyek közt feles számmal vannak a patkányok, de feles számmal a gyanús alakok is, kik mindnyájan, amazokkal összeve- gyülve éktelen zsivaj közt megrohanják a tekintetes publi- cumot, körülbelül ugy, amint nálunk a mezitelen czigány- gyerekek körül szokták ugrándozni az uri kocsit, hogy hát :
„az Isten áldja meg, egy kis k r a j c z á r k á t . . . !"
Hogy ezen czigánygyerekek alatt nem susdeque értem mind az előfizetési felhívásokat, például a Kegyedét sem,
*) Bizony csak ugy ,taliter qualiter', ,aliquo sensu', inint egy volt
anárunk mondani szokta, azaz relative. Szerk.
még más veterán, katholikus bajnokokéit sem, az magától értetődik ; de hogy akarhány ily felhívás is jutott az utolsó két hét alatt kezembe, melyet bátran lehetett irodalmi czi- gánykerékhez hasonlítani, azt szükségtelen Kegyed előtt be- bizonyítanom, ki oda fenn Pesten bizonyára még többet l á - tott e fajból, mint mi itt ; csakhogy aztán mi it t e felhivá- sokat különös tanulmányktárgyává tehetjük,mire a nagyváro- siak sem rá nem érnek, sem kedvet nem éreznek magokban.
S igy jöttem én is azon gondolatra, hogy bizony sok a gyors futásban, értsd : köpeny változásban menekvé st kereső patkány ezek közt a pesti szerkesztő urak közt. J á r házam- hoz egy lap — majd azt mondtam volna : nem tehetek róla, hogy j á r mely vagy két hónapja, hogy észrevette, mi- szerint conservativ fuvalom kezdi azon magas fákat moz- gatni, honnan különféle kellemes gyümölcs szokott néha napján a szemesnek zsebébe hullani, főleg ha kellő időben jól megrázni tudja ; . . . . s attól a naptól fogva az a lap, mely
mindaddig jobbadán amúgy „ibis-redibis" módjára szokta czikkeit faragni, s ha sátoros ünnepeken hozzá is akart szólni, kivált katholikus ügyekhez, rendesen nagyonis, — azt tartom azonban, hogy nem minden szándék nélkül, el- vetette a sulykot ; — e naptól fogva e lap azt vette észre, hogy a magyar politikának helyes iránya ezentúl csak a conser- vativ lehet, s azóta annyit s olyanokat irt a conservativis- musról, hogy attól tartok, miszerint azon szándékkal teszi, hogy e dolgot alaposan megutáltassa velünk.
Nem nevezem még e lapot ; de csak annyit mondok róla : ez nézetem szerint a föpaikány, vagy legalább is a leg- furfangosabb patkány, mely először ugrik le a magyar li- beralismusnak rozzant hajójáról, hogy a conservativismus- näk, némelyek nézete szerint a láthatáron feltünedező árnya felé uszszék
A láthatáron némelyek nézete szerint feltünedező á r - nyakról beszélek, melyekről önök Pesten többet tudnak mint mi itt a falun ; minden bizonynyal pedig valamit sejte- nek azok az irodalmi patkányok ; mert ez állatocskáknak gyakran helyes ösztönük van, s ha nem lenne is önnállólag, hát ösztönöztetnek
r
En tehát, tekintve az említett — avagy igaz, nem em- lített, csak jelzett lapnak viselt dolgait, modorát, szokásait, igy szólék magamhoz : „Agricola barátom, vigyázz ; csudák ugyan nem történnek, de jelek adatnak; meglátjuk, mivé fejlődik a dolog; az egyik patkány már (kiugrott, figyeljük meg a többit".
S ime, többé kevésbbé ügyetlenül ugrándoznak azóta zsidók, szabadkőművesek is álkeresztények, ,Lloydí-ok, ,Napló', ,Reform', de még ,Ellenőr' s ,Egyetértés1 is, hogy másokat ne is emlitsek ; ugrándoznak s mindnyájan azon veszik észre magokat, hogy már régen tudták, miszerint az eddig követett rendszer semmit sem ér, ugyanazon rendszer, melynek körömszakadtáig való védelmét némelyik közülök még nehany héttel ezelőtt, sok szóval ugyan, de kevés ész- szel ajánlotta. Ebből, egészen eltekintve azon kérdéstől;
lesz-e csakugyan, s pedig igazán conservativ irányban rend- szerváltozás ; csak azt az egyet látom ismét bebizonyítva, mit azonban már régen tudtam, hogy a világon mindössze igen kevés ész, s még kevesebb jellem van. Ha most egyszerre oly szembeötlők az eddig követett rendszernek hiányai &
káros következményei, liogy van az, hogy mind ezt csak most veszik észre ? honnan vették az illetők még ezelőtt né- hány hónappal azt a kétes jellemű bátorságot, gorombasá- gokkal ledorongolni, s hitvány, széllel bélelt gunynyal fél- retolni azokat, kik okosabbak, tisztábban látók s igazság- szeretöbbek lévén, mint ők magok, a most bekövetkező za- vart megjósolni m e r t é k ? . . . Azok, kik akkor még a libe- ralismus communis honmentő panaceaira esküdtek, ily rövid idő alatt nem józanod/wsítak ki annyira, mint azt velünk most, előfizetési felhívásaikban vagy előfizetéskor irt vezérczik- keikben elhitetni szeretnék. Oktalanok ők vagy csalók vagy oktalan csalók; —én az utóbbit hiszem s azért azt mondom:
a patkányugrás oly későn történik s oly ügyetlenül, hogy hazánk katholikus közönsége ugyancsak okulhatna belőle.
Hátra van, hogy még ama bizonyos, mysteriosus ala-
koknak is szenteljek néhány szót. Agricola.
München. A r ó m a i k ö v e t s é g k é r d é s e már nálunk is felmerülni kezd. Bajorország tudvalevőleg az egye- düli német állam, mely jelenleg még külön diplomatiai kép- viselőt tart a Vatican mellett. Ama legújabban a német bi- rodalmi tanácsban hozott határozat, a szentszék melletti né- met — voltaképen csak porosz nagykövetséget megszün- tetni, mint előrelátható volt, némely bajor ,liberális' képvi- selőben is azon nagyszerű eszmét költötte, a bajor képvisel- tetést is megszüntetni, nehogy kevésbbé liberálisoknak lát—
szássunk, mint Bismarcknak mamelukjai, avagy jobban mondva : hogy telivér ilyetén mamelukoknak mutassuk be magunkat, a minket bizonyára nem igen bámuló világnak ; mert — igy okoskodnak a fentebb emiitett ,elmék', ha a bi- rodalom nincsen képviselve "a pápánál; miért legyünk mi;
törültessék tehát az illető tétel a bajor költségvetésből is.
Sőt ezen urak annyira mennek, hogy ebben is majmolva a berlini nagymestert, s szavát utánozva, azt mondják, misze- rint a .politikai illemnek követelménye', hogy a katholikus Bajorhon többé a kath. egyház fejével, a pápával, összefüg- gésben se legyen.
Szabad legyen erre nézve egy szintén liberales de nem ritkán igazságosan itélő lapnak, a ,Frankf. Ztg.1-nak ítéle- tét idéznünk.
Igaz — mondja az említett lap, hogy a német biro- dalmi képvisélőség megszüntettetett ; de tudjuk mindnyájan, hogy ennek oka a különleges porosz viszonyokban fekszik.
Gsak ne lenne Poroszországban viszály az egyház s állam közt, csak ne vívatnék az az u. n. ,culturkampf', a német nagykövet bizony oly nyugton s háborítatlanul ülne ott a Vatican mellett, amint fizetése mint külön tétel ott állna a porosz- német költségvetésben, s egy bismarckianusnak sem jutna eszébe követelni, hogy Bajorország tegye meg azt, amit Poroszország nem tesz. Bajorországban pedig a Ber- linben döntött okok nem léteznek, Bajorországnak minded- dig nincsen culturkampf-ja,következőleg ezen országnak nincs vis oka azt tenni, mit a másik, egyházügyi viszálykodásai
folytán tesz. Hozzá járul, hogy Bajorországnak concorda- tuma van a szentszékkel, hogy következőleg egészen más viszonyban áll a pápához, mint a (jelenleg) Poroszországgal azonos német birodalom. Míg e concorda tum alakilag el nem törültetett, addig jogilag fenáll, s a bajor kormány épen nem köteles arra nézve, mit akar s mit fog e tekintetben tenni,
6
utasításokat kérni vagy fogadni Berlintől. A Vatican mel- letti, bajor követ különleges bajor intézmény, különleges bajor kérdés ; mit fog kormányunk e tekintben tenni, az az ő dolga, s nem képzelhető ok vagy ürügy, mely alatt ide vo- natkozó kényszer gyakoroltathatnék a bajor kormányra, s ha kormányunk e tekintetben enged, feladta, hogy ne mond- juk : elárulta az ország tekintélyét, mi több, függetlenségét.
Nincs joga senkinek, a római bajor képviseltetésnek eltör- lését követelni, vagy épen azt mondani, hogy ez a politikai , illemnek1 követelménye.
Reméljük ennélfogva, hogy ezen legújabb liberális me- rénylet, melynek czélja semmi egyéb, mint ujolagos kife- jezést adni azon ellenséges malitiának, mely a mainap divó, egyházpolitikai mozgalmaknak veres fonala, hogy mondjuk, ezen legújabb merénylet a jól érdemlett fiascót ki nem ke- rülendi.
Svajcz. A t i s z t e l e t e s e k h a r a g j a csaknem akar lelohadni, annyira restellik, hogy a legujabbi tvjavas- latok által a házassági, keresztelési s halotti lajstromok ve- zetéséből most már ők is kizárva maradnak. Sőt nem érik be azzal, hogy csak ugy elméletileg haragudjanak, vagy go- romba leveleket Írjanak a nemzeti tanácshoz, hanem már a gyakorlati cselekvés terére is készülnek lépni, amennyiben többfelől érkező tudositások szerint azon terv kezd a pro- testáns papság kebelében felmerülni, hogy jó lesz az uj tvja- vaslatokat az u. n. referendismusnak vetni alá, azaz jó lesz kieszközölni, hogy 30000 szavazatképes polgár e tvjavasla- toknak általános szavazatra bocsáttatását követelje. Ezen követelés meglehetős figyelemre méltó következményeket vonhatna maga után. Mert, hogy könnyű lesz az ez esetben szükséges 3000 aláirót összehozni, az már annál is kevésbbé szenved kétségét, minthogy e czélra a katholikus papok is tevékenységöket vetnék latba, minek vége az lenne, hogy nem csak a tvjavaslat, hanem azzal együtt a nemzeti tanács- nak jelenlegi többsége is megbuknék, minthogy az általános választások különben is az ajtó előtt állnak.
Addig azonban mig erre nézve biztosat tudhatunk nem lesz érdektelen rövid szempillantást vetni a nemzeti tanács- nak azon üléseire, melyben a kérdéses törvényjavaslatok tárgy altattak, főleg arra, melynek tárgyát a, polgári házas- ság képezte. Ennek behozatalát a nemzeti tanácsnak cen- tralisticus többsége elvben elhatározta ugyan, de nem anél- kül, hogy e határozatot rövid de heves csata ne előzte volna meg a centralisták s foederalisták közt ; mert ez utóbbiak azt állították, hogy a házasságügyi törvénykezés az egyes kan- tonok jogköréhez tartozik, mit a centralisták azonban már csak azért is tagadtak ; mert ez esetben a katholikus kan- tonok bizonyára nem ,boldogittattak' volna meg ezen újkori ,vivmány'-nyal, s az egyház zaklattatásainak egyöntetű- sége, mely a liberális törekvéseknek egyik föczélját képezi, hatalmas csorbát szenvedett volna. A foederalisták, kik közt elég protestáns is van, leszavaztatván, személyökben s velők együtt a katholikusok is szavaztattak le, s az obligatorius polgári házasság, teljes elválással s isméti megházasodhatással határoztatott el, igy lévén az, a nemzettanács egyik libe- rális tagjának kifejezése szerint „a haladás zászlajára irva".
Nem épen sima, s gyakran a civilizatio, azaz művelt- ség vonta határokon tulcsapó volt azon discussio is, mely az
7 ,esketési beszéd', azaz azon intés körül folyt, melyet a lajs- romvezetö (!) fogna majd az összeadandó felekhez intézni. A rendek tanácsa e tekintetben azt indítványozta, bogy a lajstromvezető a férfit neje iránti szeretetre s azon köteles- ségre figyelmeztesse, bogy azt minden baj s veszély ellen védelmezze, az asszonyt pedig arra, bogy urát szeresse és neki engedelmeskedjék. Látnivaló ebből, hogy a civil-össze- adás a rendek tanácsának tervezete szerint nagyszerűen megható, félig kenetteljes, félig poétikus jelenet leendett;
de a nemzettanács egy kegyetlen tollvonással e szép prog- rammot megsemmisítette, — és bár nem tudva is, de jól tette. A rendek tanácsának javaslata semmi egyéb, mint a népnek rászedése. Ha a szabadkőművességnek a házasság- kötés körüli egyházi közreműködés nem kell, legyen elég bátorsága és becsülete azt nyiltan is megmutatni ; tudja meg a nép, lássa és érezze, hogy a polgári házasság elfogadása által szakított egyházával s vallásával, elvetett minden vallásosságot s erkölcsös érzetet. A katbolikus követek is felette tapintatosan és helyesen cselekedtek, midőn ezen lajstrom vezetői prédikácziók ellen szavaztak, melyeket a magok szempontjából is ellenezniök kellett, ha mindjárt nem oly cynicus módon tevék is azt, mint némely liberális kép- viselő, ki bár más okból, de szintén ellene szavazott. így t a - láltatott egy haladópárti, aki azt követelte, hogy az enge- delmesség' ne említtessék a nőhez intézendő intelemben, mert az megbántás a nőre nézve ; inkább e szavak vétesse- nek be a lajstromvezetői beszédbe : „A férj a családnak feje"
— mire egyik gonoszkodó katholikus közbe kiáltott: „Igen, ha az asszony megengedi", mely általános derültséggel fo- gadott rögtönzés végre azt eredményezte, hogy a lajstrom- vezetői speech egészen törültetett, ugy hogy a polgári h á - zasságnak meddő, szárazon bureaucraticus s vallástalan jel- leme a maga egész ridegségében fentartatott, mi igen helyes ; legalább tudhatja mindenki, aki tudni akarja, hogy miként vagyunk ezen dologgal.
A törvény, mint ilyen, ugyan még nem hozatott vég- érvényesen ; de létesülése ily előzmények után majdnem kétségtelen. S ezzel a protestáns papoknak .gyomorkérdése' ujabb, égetőbb stadiumba lép, s csak fokoztatni fog az, mi mai czikkünknek czimül szolgált : a tiszteletescknek haragja.
Posen. L e d o c h o w s k i é r s e k b ö r t ö n e megér- demli, hogy egyszer kissé leirjuk. Mióta az érsek multévi februárhó 3-kán bezáratott, két ablakú, egy ágygyal s meg- lehetősen szegényes, fenyőfából készült bútorral ellátott szo- bában lakik. A szobának ablakai azon kis kertre nyilnak, mely az uj börtönbázboz tartozik. Egészen deczember elejéig maga seperte ki szobáját, azóta külön, csak ő mellé rendelt börtönőr alkalmaztatott, ki ezt s még egyéb hasonló alsóbb rendű teendőket végez, egyúttal pedig a szentmisé- nél is ministrál neki, s belylyel közzel német s lengyel hír- lapok felolvasása által némi szolgálatot tesz.
A szentmisét az érsek egy, börtönszobájával szemben fekvő más szobában mondja, hol látogatóit is fogadja. Az oltár nagyon egyszerű, egyedüli diszét egy jóizlésü feszület, Jézus szent szivének és szent Jadviga képe képezi, melyet a hitvaliónak egyik jó barátja ajándékozott neki. Miután a fogolynak nem csak összes levelezése, hanem minden Írás- beli jegyzete is a börtön főigazgatója részéről tüzetes vizsgá-
latnak vettetik alája, az érsek egészen lemondott róla, hogy bármit is irjon, amiért téntatartó meg toll sincs szobájában, egyedüli Íróeszközét egy kék irón képezvén, melylyel nevét a látogatóinak ajándékozni szokott kis szentképekre irja.
Négyszer egy hétben Meszczinszky, udvari káplánja látogatja meg, ki jelenleg Ostrowóban lakik, s kinek irányá- ban igazán atyai jó indulatot érez ; ezenkívül majdnem min- den jelentkező látogató bocsáttatik be hozzá, kiket a bör- tönfelügyelő, igen müveit s méltányos uri egyén kísér el hozzá. A mi leginkább hat a tisztelgőkre, az a kedélynek azon megingatbatlan nyugalma, mondhatni : azon kedélyes vidám kedv, mely az érseken vehető észre, mely lesugárzik arczárói, melyet minden szava, minden nyilatkozata kife- jez. Különös isteni kegyelem ez, melynek becsét a fogoly jól érzi, s melyért, saját vallomása szerint, mindennap hálát is mond a Mindenhatónak. Ezen alapszik rendithetlen bá- torsága, az isteni vezetésbeni megingathatlan bizalma s jel- lemző kedélyvonását képező ama csudás megvetése minden- nek, ami földi.
Míg szabad volt, kötelességét teljesítette, nem nézve sem jobbra, sem balra. A mi csapások ezért érték, azokat nyugodtan elviseli, nem törődve az őt most környező, külső kellemetlenségekkel. Azon hoszu vádiratot, melyet az állam- ügyész ellene készített, ezen alapuló elitéltetését s azon bí- rói határozatot, mely ,letevését' kimondja, mindezeket el sem olvasta, hanem egyszerűen titkárának adta ki, hogy ad acta tétessenek. Legújabban történt, hogy a zálogoló vala- hol 6000 tallért foglalván le magánjövedelmeiből, ezért két- évi börtönbüntetéséből négy hónap engedtetett el neki. Mi- dőn ez tudtára adatott neki, egyszerűen ezt mondta : „jól van". Különben bizalma a jövőbe rendithetlen, meglehet hogy némileg optimisticus, de tény, hogy épen e jellemvo- nás az, mi mély s maradandó, félbátoritó s lelkesítő benyo- mást gyakorol látogatóira.
Testi egészsége mi kívánni valót sem hagy. Annak daczára, hogy naponkint csak egy óra hosszat mozoghat szabad levegőben, korábbi bajai nem ujultak meg. A nyár folytán többi közt öcscse, családjával is meglátogatta őt. A viszontlátás, s néhány órányi együttlét után az isméti elvá- lás megható jelenetet képezett. Oktober vége felé a részvét- teljes szeretetnek jelei nagyon szaporodtak. E hó 29-én ugyanis 51. születési napját ülte, mely napon körülbelül 600 szerencsekivánatot kapott, táviratilag vagy levélben, a tár- sadalom minden rétegeiből, a főnemességtől a papságtól, egy- letek- s magán személyektől. Mindezeknek rendezése s el- olvasása több napot vett igénybe. Ennek megtörténte után, ez iratokat mind oltárára tette, hogy mindennap a szent misében azokról emlékezzék meg, kik róla megemlékeztek.
Ostrowo lakossága s egész környéke csudálja a hős fő- papot. Ót magát pedig fogságánál sokkal inkább azon szo- morú helyzet nyugtalanítja, melyben kettős megyéjét tudja.
Sajnálja a mi Xionsban történik, hol Kubeczák nem az a j - tón, hanem az ablakon át tolakodott be az Ur aklába. Saj- nálja azon nagy pusztítást, melyet a kath. egyház ellenségei az Urnák hivő nyája közt tesznek s midőn gonosz tetteiket kárhoztatja, imádkozik értök Istenhez, világosítsa fel őket, hogy gonosz szándéklataitól elálljanak, s szűnjenek meg irtóháborút viselni az anyaszentegyház ellen.
sajátkezülog aláirt feliratokban rendithetlen küségöket s ragaszkodásukat fejezték ki a püspöknek. Ily püspök aztán fel is léphet, bátran és határozottan.
— Berlinben a Szentkeresztről elnevezett protestáns parochiában folyó évi oktober havában 150 gyermek szüle- tett a kik közül csak 12 kereszteltetett meg, mig 83 civi- liter összeadott pár közül szintén csak 12 kérte az egyház helybenhagyó áldását. — Eszmetársulásnál fogva emiitjük e helyt, hogy a szabadkőmüvesileg .felszabadított s egye- sitett ' Olaszországban, a mult esztendő három első negyedé- ben, tehát januártól szeptemberig bezárólag a hivatalos k i - mutatásuk szerint 1059 gyilkosság, 1105 gyilkossági kísér- let, 23352 erőszakos testi sértés, 3092 rablás és 55137 lopás követetett el, ide nem számítva, természetesen azokat, me- lyeket a kormányclique s pártja ex officio elkövet.
— A kökii érsek számára uj börtönbüntetés áll kilá- tásban. A Rajnamelléknek főelnöku e napokban felszólítást intézett hozzá : vagy töltse be az (amugyis egyházilag be- töltött u. n. succursal-plebaniákat (administraturákat) ren- des plébánosokkal, vagy fizessen nyolcz nap alatt huszonki- lenczezer tallért, vagy — s ez lesz a vége, zárassa be magát ismét. Az érsek eddig nem is felelt. — A paderborni püspök ellen intézett vádirat 18 sürüen beirott ivet tesz. Ervei ér- téktelen közhelyek, ámbár vádló szemlátomást azon volt — mi azonban nem sikerült neki, — hogy a püspökre ráfogja, miszerint a májusi törvényekkel szemben a többi püspöké- től eltérő, sokkal ellenségesebb állást foglal el. Hallomás szerint a püspök, több hozzá intézet kérdés folytán elren- delte, hogy mindenütt, hol hithű, katholikus pap nem kap- ható, laicus isteni tisztelet tartassék.
Szeretetadományok szentséges Atyánk, IX. Pius pápa számára.
Dr. Csősz Imre, gymn. igazgató 6 ft
E l ő f i z e t é s i f e l h í v á s .
Midőn lapunkat az uj előfizetési idény beálltával t. közönségünknek figyelmébe ajánlanók, kevés szóval tesz- szük azt. — Az imént lefolyt két évben, mióta t. i. e lapot vezetjük, minden igyekezetünk oda irányult, miszerint a meglevő anyagot a ,Beligioí rendeltetéséhez és czéljához képest a lehető legszélesebb mérvekben s olyformán karoljuk fel, hogy t. olvasóink abból mindenkor a világ, tüzetesen a katholikus világ állásának s anyaszentegyházunk váltakozó esélyeinek tiszta, hű és tökéletes képét meríthessék, mig emellett az elvontabb egyházi tudomány terét sem hagytuk parlagon heverni.
A lap élén álló vezérczikkeink majd a ,Havi szemlé'-ben általános áttekintetet nyújtanak a világ folyása felett; majd egyéb egyházpolitikai dolgozatokban azon irányelveket hangoztatják, melyeknek szemmeltartásától nézetünk szerint a ránk erőszakolt küzdelmeknek szerencsés, azaz a jó ügy javára leendő kimenetele függ; — majd ismét dogma- tikai, egyházjogi s történeti, erkölcstani, katechetikai, liturgikai sat. értekezések által a tüzetesen egyházi tudománynak mezejét is, terünkhez képest miveltük, mi közben egyéb érdekes, szemeink előtt lefolyó mozzanatok mindenkor gyors s kimerítő méltatást találtak ; nem is említve, hogy közérdekű egyházhatósági kibocsátványoknak közlésére is kiváló figyelmet fordítunk, s hogy ,Egyházi Tudósításaink' mindenre terjednek ki, ami bárhol a világon ránk, katholikusokra nézve fontos, vagy akár csak érdekes is, mely tudósítások közt a mindig első helyen k\\à pesti levelek tüzetesen s kiválólag hasai dolgokkal foglalkoznak, ugy szintén mint majdnem megszakítás nélkül egymást követő vidéki levelezéseink is.
Sőt, ámbár pártoltatásunk, egészen őszintén mondva, semmi arányban sincsen az időben s fárasztó, szakadatlan munkában hozott áldozatokhoz, mégis az előfizetési árnak minden felemelése nélkül lapunkat tizenkét ivvel nagyobbítottuk meg, midőn az ,Irodalmi Ertesità'-i megindítottuk, miből számunkra ennyivel több munka, de semmi anyagi haszon sem származott. Tettük pedig ezt ; mert hazánk katholikus irodalma érdekében szükségesnek tartottuk, s mert lapunkat ez által is emelni kívántuk, az lévén elvünk, hogy aki mit felvállalt, azt végezze becsületesen, mindaddig mig birja.
Ezek alapján bátran azt merjük mondani, hogy minden méltányos igénynek eleget tenni iparkodtunk. A tisz- telt közönségen lenne immár a sor, tömeges pártolása által irányunkkal való egyetértésének kifejezést adni.
E szempontból ajánljuk tehát lapunkat, mely régi modorában haladni fog ezentúl is, régi utján, s kérjük t. elő- fizetőinknek nem csak további személyes pártfogását, hanem mindinkábbi terjesztésünkre való hathatós közreműködését is.
E l ő f i z e t é s i f e l t é t e l e k : Egész évre 10 forint, félévre 3 forint o. é.
Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; a szerkesztőnél, Budán, viziváros, föutcza 221. s Kocsi Sándor nyomdai iródájában, Pesten, országút 39. sz. — Legalkalmasabb, legczélszerübb s legkényelmesebb -előfizetési módul az úgynevezett postautalványokat ajánljuk. A könyvkereskedői uton való előfizetést mellőzni kérjük.
Kiadó-tulajdonos s felelős szerkesztő : báró Hornig Károly, hittudor, m. k. egyetemi tanár.
Nyomatott Buda-Pesten 1875. Kocsi Sándor saját nyomdájában, Orazág-ut 39. szám alatt.
íme, mily fényes bizonyítéka annak, mennyire csaló- dik Bismarck, ha azt hiszi, hogy erőszakoskodásai által a katholikus papoknak vagy a hi veknek állhatatos bátorsá- gát megtöri.
VEGYESEK.
— Mennyire haladtak már a kath. egyház elleni erő- szakoskodások Svajczban, mutatja azon körülmény, hogy a
baseli, csupán ókatholikusokból összeállított .megyei érte- kezlet' (Dioecesan-Conferenz) a solothurni káptalannak fel- oszlatását s a baseli püspökség javainak eladatását h a t á - rozta el. Amolyan Horánszky-féle ,autonoinikus követek' ezek. — Kirívóbb alakban aligha mutatkozott még a sza- badkőműves liberalismus nyomorult volta, mint azon t á r - gyalásokban, melyek a párisi nemzetgyűlésben a felsőbb tanítás szabadsága körül folynak. Majdnem gyermekesnek mondható a félelem, melyet a vörösek s egyéb liberálisok tanúsítanak ; mert most érzik, hogy a kimondandó tansza- badság első sorban a katholicismusiiak fog kedvezni. Vilá- gos jele ez annak, hogy az egyházellenes elvek utóvégre is csak azon támogatás által tudnak erősödni, melyekben az ,állam' részesiti.
— Kax-ácsonig egész Poroszországban ezemégyszáz- tisenkét katholikus pap volt májustörvényileg megbírsá- golva, bezárva, belebbezve vagy az országból kiutasítva, szóval megbüntetve, jeléül annak, mily erélylyel foly Bis- marcknak ,culturkampf'-ja. Legújabban a hildesheimi püs- pöknek jövedékei függesztettek fel ; mert a 2000 tallér ere- jéig megkisértett zálogolás eredmény nélkül maradt.Ugyanaz történt a münsteri püspökkel is. Badenben pedig a freiburgi káptalani helynök, Kübel püspök vád alá helyeztetett, mert az újonnan felszenteltektől a missio canonicá-t megvonni vonakodik. — A mainczi megyének papjai egytől egyig,
Megjelenik e lap heten- kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij : félévre helyben s posta-
küldéssel 5 ft.
Szerkesztői lakás, Budán YÍziváros,főutcza221 ,hova
a lap szellemi részét illető minden küldemények in-
tézendők.
RELIGIO.
KATH. E G Y H Á Z I S IRODALMI F O L Y Ó I R A T .
IIARMIXCZX E G Y E D I K É V F O L Y A M .
Előfizethetni minden kir.
postahivatalnál: Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, országút 59-dik szám alatt, hova a neta- láni,nyitott levélben bér- i mentes reclamatiók inté-
zendők.
Pesten, január 6. 2. I. Félév, 1875.
Tartalom. Havi szemle. — Részletezések. — Egyházi tudósítások : Pest. Kilencz millió s néhány százezer forint. Erdély.
A kath. sajtó s az esp.-kerületi könyvtárak. Berlin. A katholikus hitéletnek mindinkábhi megbénítása. London. Az angol ókatholicismus. Buden. A katholikus helyzetének. — Vegyesek.
Havi szemle.
Váljon mi az a k ö z v é l e m é n y ? . . . .
T a l á n különösnek látszhatik e kérdést felvetni ma, midőn az egész világ a közvéleményről beszél, midőn az embereknek l e g n a g y o b b része lemond Ítéletének önállóságáról, függetlenségéről, ellent- mond számtalan esetben s a j á t j o b b meggyőződésé- nek, elnyomja m a g á b a n lelkismerete h a n g j á t , sür- gető, intő, feddő szózatát, c s a k h o g y olyasmit ne te- gyen, ne mondjon, mi a közvéleménynyel ellenke- zik ; különösnek látszhatik t a l á n e kérdést felvetni ma, midőn ez a ,közvélemény' oly általános uralom- n a k örvend, melyet természetére s terjedelmére nézve t a l á n legjobban amaz oktalan bár, ele mégis, v a g y t a l á n épazért f a n a t i e u s áltisztelethez hasonlíthatni, melylyel bizonyos, a műveltség legalsóbb f o k á n álló népek fatuskó képében imádott b á l v á n y u k i r á n t viseltetnek, midőn e közvélemény tettleg oly a n n y i r a i g a z g a t j a azokat, kik k ö z ü g y e i n k e t igazgatni lát- szanak, h o g y azt hinné az ember : e fontos, n a g y - szerű tényezőt, melynek nevét'tudós s tudatlan, u r és szolga e g y a r á n t folytonosan szájain hord — e tényezőt csak minden ember ismeri eme felvilágo-
sodott tizenkilenczedik században, melynek főjel- lemvonása a t e k i n t é l y n e k tagadása, s melyről en- nél fogva alig tehető fel, h o g y oly tekintélynek hódoljon, melyet nem csak oly élesen, oly irigy- kedve, oly roszakarólag nem birál meg, m i n t a töb- bit, h a n e m — még nem is ismer !
Pedig mégis u g y van ; — oly t e k i n t é l y n e k hódol az emberi nem l e g n a g y o b b része, melyet nem ismer, s midőn a n n a k hódol, oly feltétlenül, mint ezt m a n a p teszi, lemond egyenesen józan eszéről, le sza- bad a k a r a t á r ó l , szóval lemond mindazon tulajdo- nokról, melyekre különben oly a n n y i r a büszke, — m i n t h a c s a k u g y a n megvolnának.
Alio- v a n szó, mely a n n y i s z o r ismételtetnék, mint e szó .közvélemény', mondá nem régen egy f r a n c z i a k a t h o l i k u s lap, — mindenki h i v a t k o z i k rá, h o g y tegnapi bolondságait mentegesse s h o g y h o l n a p r a szándékba vett gonoszságai s z á m á r a tetsze- tős ü r ü g y e t n y e r j e n — utóvégre pedig még sem ta- lálkozik ember, a ki eme ,köz v é l e m é n y t ' jellemezni t u d n á v a g y merné.
K i s é r t s ü k meg egyszer egy kissé.
A v i l á g n a k mindig imádnia kell valamit. H a Istentől elfordult, b á l v á n y t keres s azt imádja. Az emberi szeszélynek szüksége van rá, h o g y valami általános szólam, h a n g z a t o s phrazis mögé bujhassék, melynek a n a g y tömeg előtt bizonyos tekintélye van, mert nem ért hozzá, v a g y mert érdekében fekszik, valamit előtérbe tolni, mire hivatkozni lehessen.
í g y t a l á l t a t o t t fel a ,közvélemény', s valóban, nem is t a l á l t a t h a t o t t fel megfelelőbb czim minden o k t a l a n s á g n a k o k a d a t o l á s á r a s minden gonoszság- n a k védelmére és mentegetésére ; de ez nem az igazi, a helyes, a megbizható k ö z v é l e m é n y ; — mert v a n olyan is, mely pedig igen tiszteletreméltó, melyet Isten m a g a ültetett a halandók lelkismeretébe, mely- nek k ú t f o r r á s a a természeti törvény, s melyet ilyen- nek a minden idők bölcsészei e g y h a n g ú l a g elismer- tek. „Amit az emberek mindig és m i n d e n ü t t hittek s i g a z n a k tartottak, azt méltán a természeti tör- v é n y f o l y o m á n y á n a k t e k i n t h e t j ü k " , m o n d j a Cicero.
H i t t a n u n k is tiszteli az általános, szent h a g y o - m á n y t , s m a g a Krisztus U r u n k , az apostolok s a s z e n t a t y á k g y a k r a n h i v a t k o z n a k rá.
Váljon ez utóbbi, ez a tiszteletreméltó közvé- lemény-e az, mely jelenleg a forradalom kegyelmé- ből uralkodik a világ felett ? E z fontos kérdés, mert m á r Cicero mondja, — De Nat. Deor. 2. — h o g y nem m i n d e n vélemény e g y f o r m á n jó, s maga Krisztus
