Liberális p a r l a m e n t ü n k első teendői közé so-rolta, behozni h a z á n k b a is az általános hadkötele-zettséget s mint ennek f o l y o m á n y á t , a növendék-papok hadkötelezettségét is. Sikerült neki e t ö r v é n y által érzékenyen s ú j t a n i az e g y h á z a t , a nélkül, h o g y a parlamentben fel mert volna szólalni csak egy ember is a kath. növendékpapok s voltaképen a kath. e g y h á z érdekei védelmére. Mert, h o g y e tör-v é n y által a k a t h . e g y h á z érdekei s ú j t a t n a k , azt belátja kiki, a ki tudja, h o g y e t ö r v é n y f o l y t á n számos, az e g y h á z i p á l y á r a h i v a t á s t érző i f j ú meg-a k meg-a d á l y o z t meg-a t i k meg-azon p á l y á t válmeg-asztmeg-ani, melyre Is-ten, lelkismerete s h a j l a m a i hivják. Valószinüleg azt g o n d o l á k a jó i n d u l a t u a k s az e g y h á z h o z r a -gaszkodók, h o g y e t ö r v é n y csak o l y a n lesz, m i n t a dicső p a r l a m e n t legtöbb törvényei, t. i. papiron ma-rad. A z o n b a n ez esetben csalódtak. I t t arról volt szó, a kath. egyházon sérelmet követni el, s ú j t a n i azt, s erre a liberálisok mindig készek, erre nem kiméi-n e k sem időt, sem f á r a d s á g o t ; — azért e t ö r v é kiméi-n y a többiek között kivételt képez, és az életbe is vi-tetett át.
Eleinte u g y a n , m i n t h o g y az a nép érzületével homlokegyenest ellenkezett s általános visszatet-szést szült, igen g y ö n g é d f o r m á b a n s m é l t á n y o s te-kintettel az e g y h á z i rendre. A papnövendék — azaz mind az, ki v a l a m e l y i k seminariumba föl volt véve, a k á r t a n u l t aztán philosophiát a k á r theologiát — a sorozási bizottság által k ü l ö n behivatott s meg-kérdeztetett, van-e tudtával valami h i b á j a v a g y sem ; az illető feleletében m e g n y u g o d o t t a bizott-ság, a nélkül, h o g y őt további v i z s g á l a t n a k vetették volna alá. H a h i b á t l a n n a k állitá magát, besoroztatott, megesketettet, s evvel véget ért az egész : a terhes és boszantó jelentkezés a politikai
h a t ó s á g n á l meg az ellenőrzési szemlén való szemé-lyes megjelenés nem követeltetett a növendéktől, ki legtöbb esetben az úgynevezett k a t o n a i könyvecs-két (Urlaubs-Pass) sem kapta. Legföljebb azt köve-telték, h o g y a seminariumi igazgató b i z o n y í t v á n y a által m e g m a r a d á s á t a papi p á l y á n évekint igazolja. ,
I l y e n volt e t ö r v é n y első alkalmazása. Minth o g y az ily a l k a l m a z á s mellett is az a n n y i r a Minth a n g -sulyoztatott egyenlőség eszméje kifejezést n y e r t s mégis m é l t á n y o s tekintet volt az egyházi rend i r á n t is, a katholikusok, s különösen az e g y h á z i rendben sokan letették azon ellenszenvet, melylyel az egész t ö r v é n y t eleinte f o g a d t á k volt ; l a s s a n k é n t hozzá szoktak ahhoz, h o g y a R e g n u m M a r i a n u m b a n a kath. e g y h á z sarjadzó szolgái is megjelenjenek az
„Assentirungs- Comission" előtt.
A z o n b a n ez csak initium m a l o r u m volt. E g y -szerre csak megjelenik egy ministerialis rendelet, mely az 1868-i v é d t ö r v é n y 25. § - á t u g y m a g y a r á z z a , h o g y a szabadságolás csak a béke idejére szól, s h o g y e kedvezményben csak is a h i t t u d o m á n y i hallgatók részesülhetnek.
H o g y e t ö r v é n y ilyetén szigorú a l a k j á b a n mérhetlenül káros, sőt veszélyes az e g y h á z r a , az á l l a m r a pedig semmi jelentékeny előnyt nem hoz, k i t ű n i k a következőkből.
Először is az e g y h á z leendő szolgáinak meg-v á l a s z t á s á b a n csak is azokra meg-van szorítkozmeg-va, kik a 8-dik gymnasialis osztály bevégzése u t á n érik el a 20. évet s azokra, kik a l k a l m a t l a n o k a k a t o n a i pá-lyára. K i 20 éves k o r á t a g y m . t a n u l m á n y o k közt eléri, az e t ö r v é n y szerint, ha be is vétetnék, a nö-vendékpapok szabadságolási kedvezményében nem részesül s következőleg nem is lehet az e g y h á z papja. Ig-y tehát az e g y h á z csak is n a g y o n fiatalo-k a t nevelhet leendő szolgáivá, v a g y pedig azofiatalo-kat,
12
kik a katonai p á l y á r a alkalmatlanok — ez utóbbiak azonban különösen a mai idó'ben, a bol mindegyik, ki nem szembetűnő nyomorék besoroztatik, az egy-házi p á l y á r a is többnyire alkalmatlanok.
Mi lesz azonban majd akkor, ha háború ese-tében a növeldék kiüríttetnek s azok lakói a reve-rendát bakancscsal és borjúval felcserélni kényte-lenittetnek ? T e g y ü k fel, h o g y a háború több éven át tart, h o g y a n tehet akkor a püspök eleget me-gyéje szükségleteinek, hogyan állithat az U r meze-jén kidó'lt harczosok helyébe ujakat, ha u j sarjadék nincsen? H á n y község leend lelkipásztor n é l k ü l !
Azonban azt mondják, most a háborúk a nagy-szerű irtó eszközök s a roppant pénzszügségletfoly-t á n már nem pénzszügségletfoly-t a r pénzszügségletfoly-t a n a k éveken ápénzszügségletfoly-t, merpénzszügségletfoly-t egy p á r k é pénzszügségletfoly-t , legföljebb n é h á n y hónap alatt vége van a
háború-nak — s a papjelöltek visszatérhetnek a növeldékbe.
De az ám a kérdés, vissza fognak-e azok térni és mily lelki állapotban, kik ámbár csak rövid ideig a katonai szilaj életet megizlelék. H á n y szülő
si-r a t j a fiát, ki katonává levén, a lehető legsi-rövidebb idő alatt elvesztette hitét, elvesztette erkölcsiségét, melyet szülői évek hoszu során át ápolák ? Mily lelkismerettel teheti föl a püspök ily exkatonáknak
kezeit a szentelésnél ? > {\
I g y tehát kétségtelen, hogy e törvény, ily szi-gorú értelmezés mellett ; az egyházra fölötte káros,
az államra pedig nem h a j t valami különös, n a g y -mérvű hasznot.
Az állam saját érdekeit ássa alá, midőn az egy-ház működését megbénítja. Az egyegy-ház czélja u g y a n
abban áll, hogy az emberiséget a mennyország felé vezesse ; midőn azonban e czél elérése u t á n törek-szik, avval e g y ü t t s e mellett a társadalmi, a cul-turalis és a n y a g i jólét és haladás létalapjait is ne-vezetesen megerősiti. Előmozditja az egyház főkép az erkölcsiséget, a nemzetek boldogságának, sőt fönnállásának e nélkülözhetlen kellékét, mint a költő mondja :
»Minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész,
Róma ledől s rabigába görnyed".
E rendeltetésének elérésére alkalmas egyénekre szüksége lévén az egyháznak, az állam saját érde-keit ássa alá, midőn az egyházat, mely az állam ren-deltetését oly tetemesen istápolja, ezen egyének megválasztásában korlátozza, sőt az alkalmasok-tól megfosztja.
Továbbá az állam e törvény által a katholi-kusokat mélyen megsérti — pedig ezek oly ténye-zőt képeznek, melylyel a politikusnak számolni
kell, — maga ellen zuditja az ország leghazafiasabb zömét, n é h á n y száz katona miatt. Hisz ezekre sok-kal igazabb módon lehetne szert tenni, például a védtörvénynek szigorú alkalmazása által az orszá-got kizsebelő, v a m p y r o k k é n t kiszopó zsidókra nézve.
Közel ezer éve már, hogy a keresztény nép-családba beiktatott m a g y a r álladalom fönnáll, tör-ténelmét sok dicső lap disziti, magában hatalmas s boldog volt annyira, hogy közmondássá vált : ,Ex-tra Hungáriám non est vita', elleneinek pedig félel-metes: s ez megvolt anélkül, hogy valaha érzett volna valami h á t r á n y t abból, hogy az egyház le-endő szolgái nem küldöttek karddal az ellenség ellen. Küzdöttek ugyancsak az egyház szolgái, csakhogy nemesebb fegyverrel, t. i. az isteni ige pallosával, mely á t j á r j a a sziveket és veséket, mely eloszlatja a tudatlanság sötétségét, mely szilárd alapra alapitja az erkölcsiséget, a polgári élet eré-nyeit, mely a valóban szabad, az emberi méltóságot tiszteletben tartó álladalmak létalapja. ') (Vége köv.) Kecskemét és Nagy-Kőrös hitélete a múltban es jelenben.
(Folytatás.)
A sz. Ferencz-rendü a t / á k azonban csak akkor lettek rendszeresítve, mikor az esztergomi érsek Lippay György és a váczi püspök, HosszutóthiLászló által elismertettek, miként ezt a következő két levél tanusitja :
„Mi Lippai György, Isten irgalmából esztergomi É r sek és azon helynek örökös Főispánja, Magyarország F ő -papja, született Követ, királyi levelek kiadásában legfőbb, titkos, korlátos Tiszt ; a Császár és Királyi Felségnek benső Tanácsosa. Mindeneknek, akiknek illik, emlékezetére adjuk, hogy Istentől reánk bizott lelkeknek üdvösségére pásztori gondunkat és szorgalmatosságunkat forditván, minekutána hiteles tudósitásból értettük volna, hogy váczi Püspökség-ben és Nógrád vármegyéPüspökség-ben levő Kecskemét magyar városa, a Plébánosoknak vagy megfogyatkozásáért, vagy pedig vál-tozásáért, és más alkalmatosságokért is, a lelki dolgokban eddig nem egyszer nehézségeket szenvedett volna, és hogy most is szenvedjen ; ezen illetlenséget üdvösséges móddal és eszközzel, korán és alkalmatosan meggátolni akarván, az Urban jó kedvvel reá állunk és javalljuk, hogy az elébb mondott Parochia-ház tetessen Klastromnak, a sz. Ferenczrendbeli, szentséges Üdvözítőnk Provinciájához való a t y a -fiak részére. Ugy mindazonáltal, hogy az elébb emiitett Franciskánusok a megnevezett Parochiának minden terheit
*) A hol a keresztény vallás befogadtatott, csak ott szűnt meg a zsarnokság,a rabszolgaság,a nőnek természetellenes vi-szonya a férjhez.S mit észlelünk napjainkban? A mint a kath.
vallás inkább és inkább az uj pogányság által elnyomatik, vissza is térnek a régi pogányság társadalmi kinövései : az ember egyénisége elpárolog, ő csak eszköz az állam szá-mára ; a rabszolgaságnak talán a réginél is durvább neme : a munkásosztály rabja a tőkének ; a nő természetellenes viszonya a férjhez : a nő játékeszköze a férjnek a polgári házasságban.
91 a lelki dolgokban, igaz lelkiismeret szerént, egyházi bünte-tések alatt tartozzanak, és kötelesek legyenek véghezvinni.
Költ a mi Érseki Udvarunkban, Pozsonyban, Kisasszony havának huszonnyolcadik napján, ezerhatszáz negyvenhe-tedik esztendőben. Lippai György, Esztergomi Érsek."
A váczi püspök levele pedig a szepesi prépostságból a következő :
„Hoszszutóthi László, Isten és az apostoli széknek ke-gyelméből, Váci Püspök, szepesi Prépost; nem különben császári és királyi Felségnek Tanácsosa. E jelen való Írás-sal emlékezetre hagyjuk mindeneknél, tudtokra adván, akiknek illik, hogy mivel Tisztelendő P. Szegedi Mihály sz. F e -rencz szerzetén lévő, szentséges Üdvözítőnk Provinciájának Elöljárója, kért vala tőlünk szabadságot, Kecskemét mező-városában volt Parókiát, azon városi katholikusoknak szü-netlen kérésére, Üdvözítőnk Provinciájabeli keményebb rend-tartásu Franciskánusoknak fordítani és felépiteni. Mi eleget akarván tenni feljebb nevezett P. Szegedi Mihály oly iste-nes és szent kérésének, hogy azon elébb mondott kecskeméti Parókia, klastrom formára valóságos rekesztéssel építtes-sék azon Provincia és rendbéli Franciskánusok számára, en-gedelmet, kegyes jóváhagyással adtunk, isteni áldást is hoz-závetvén, hogy azonfölül jelentetett szerzetü Atyáknak Mo-nostorává emeltetett Parókia váljék Istennek dicsőségére a katholikus hitnek gyarapodására és azon szerzetes A t y á k -nak és Atyafiak-nak lelki üdvösségére . . . Költ a szepesi Prépostságban, szent András havának ötödik napján, ezer-hatszáz negyvenhetedik esztendőben. Hoszszutothi László, váci Püspök".
A Kecskeméten megtelepült sz.Ferencz-rendü atyák első házfőnöke Gyöngyösi János volt, ki 1644-ik és a következő két évben kezelte a plébánia ügyeit.
1644-dik évben a kissé nyugodt országot, Rákóczy György, Kálvin tanainak bő tisztelője, ismét háborúba bo-uyolitotta. Rákóczy a legvérengzőbb üldözője volt minden katholikusnak és mindennek, ami katholikus nevet viselt.
Idejében a temetők, melyeket egyébként a pogányok is szent helyeknek tartottak, megszentségtelenittettek, a templomok istálókul használtattak, a kath. papság nagyrészben legyil-koltatott. A nyomort még a dögvész is folcozá. A Kecske-métre beköltözött szerzetes atyáknak majd a Rákóczy-féle üldözés, majd a pusztitó járvány, mely oly sok embert ejtett áldozatul, már a megtelepülés első esztendejében keserű kö-nyeivel áztatá a kecskeméti kenyeret.
Alig telepedtek meg az atyák Kecskeméten, minden keserv daczára a hívek lelki gondozása körül a legserényebb szorgalmat fejtették ki. A várost tizedekre osztották. Vasár-és ünnepnapokon, a délesti ajtatosság alkalmával, a híveket, kik tizedenként hallgatták a tanitást, öröm volt a templomba sietni látni. Öregek és ifjak, elöljárók és szolgák, gazdagok és szegények egyaránt siettek hálájok adóját Istennek le-róni és szent szine előtt buzgón esedezni.
1647-ik és a következő két esztendőben Szegedi István volt a guárdián.
1650-dik és a következőkét évben Szegedi Pál vezette a parocliialis ügyeket; hogy utána következő három évben ki volt a guardián, nem tudatik.
1653-dik évben, Zana István birósága idejében a
lu-theránusok a templom vakolásának megujithatásáért atö-rökhöz folyamodnak ; hogy alázatos kérelmöknek elég lőn téve, a következő levél tanúsítja :
„Ezen irat oka ez : A császári javakhoz tartozó Kecs-kemét városi Lutheránusok templomuk bevakoltatására tő-lünk engedélyt kértek ; mely — miután ezért a kincstárnak járó 15 ezüst piasztert lefizették — ezennel megadatik. Hogy pedig ezen dij az említett templom bevakolása s meghatáro-zásaért újra meg ne vétessék, az illetők kezébe ezen jegyet adtuk. Háborgatás ne történjék ! Ezen irat szerint kell el-járni. 1653. a jól őrzött Budán".
1656-dik és a következő két évben Gyöngyösi Chry-sosthomus volt a guardián. (Folyt, köv.)
A J u b i l a e u m .
I. Maga e szó jubilaeum' zsidó eredetű. Leviticus köny-vében (25, 10.) rendeltetik, hogy minden ötvenedik esztendő a nyugalom esztendeje legyen, mélynek elérkezése harsonák (zsid. jobel) által jeleztetett. Akkor, mint hasonlólag a szombati évben is, szünetelt a föld munkálása, visszanyer-ték a zsidószármazásu rabszolgák szabadságukat, és az idő-közben eladott fekvő jószág régi birtokosára, illetőleg annak jogutódjai s örököseire szállt vissza (Flavius Josephus állí-tása szerint még az adósságok is eltörültettek a jubiláris év-ben,) mely rendeletnek oka az volt, hogy általa a földbir-tok aránylagos felosztása lehetőség szerint fentartassék, s némelyeknek szertelen meggazdagodása sokak rovására le-hetlenittessék.
Az egyház kettős jubilaeumot ismer : közönségest, mely minden 25dik esztendőben hirdettetik ki, s rendesen k a r á -csontói karácsonig tart ; s rendkívülit, mely különleges ese-tekben, rövidebb időre — többnyire 15 napra, majd az egész egyház, majd egyes országok vagy városok számára en-gedtetik.
A közönséges jubilaeum eredetére nézve egy igen el-terjedt versio igy szól: Az 1300. esztendő közeledtével Ró-mában s másutt is azon, állitólagosan ősrégi hagyományo-kon alapuló hir kezdett terjedni, hogy a pápák minden 100-dik esztendőben nagy jubilaeumot szoktak kihirdetni, az egész ker. világ számára, mely hirt a legöregebb emberek is erősítettek. Ezek szerint a jubilaeumi malasztkincsek elnye-résére a maga idején szükséges volt Rómába sz. Péter s Pál sírjához zarándokolni, minél fogva történt, hogy 1300. ele-jén soha nem látott sokasága a zarándokoknak özönlett
Ró-mába, hogy e malasztkincsekben részesüljenek.
Ezt látva VIII. Bonifácz, egybeliivá a bibornokokat s tanácskozott velők. Az egyházi levéltárak felkuttattak, de sehol sem találtatott Írásbeli nyoma eme feltűnő, régi hagyo-mányokra hivatkozó hirnek; mindazonáltal a zarándokok száma egyre szaporodván, a pápa végre mégis arra h a t á -rozta el magát, hogy a jubilaeumot tettleg kihirdesse, mi ugyanezen esztendő februárhavának 22-kén meg is történt, egy, szent Péter temploma előtt felolvasott, ünnepélyes bulla által. Ez azon jelenet, melyet Giottónak egyik, a lateráni főtemplomban még ma is látható freskója ábrázol. Ugyan-ezen esemény emlékére Florenczben szobor emeltetett, s állitólagosan érmek is verettek.
Az aitatoskodóknak tömeges részvéte ugyané pápát 12*
arra birta, bogy minden századik esztendőre egy-«gy jubi-laeumnak megtartását elrendelje. Minthogy pedig igen ke-vés ember éri el a 100. évet, VI. Kelemen 1346-ban sokak-nak kérelmére minden 50. évre tette a jubilaeum határide-jét, VI. Orbán minden 33-ikra s végre IX. Bonifácz minden 25-ikre, ki is 1400-ban ünnepélyes jubilaeumot tartott; — megjegyzendő, hogy az utolsó ilynemű ünnepély 1825-ben tartatott, XII. Leo alatt.
Habár VIII. Bonifácz alatt a jubilaeumokra vonatko-zólag mi sem találtatott az egyházi levéltárakban, mind-azonáltal bizonyos, hogy azok már 1300 előtt is ünnepeltet-tek. Ugyanakkor egy 107 éves savoyard földművest hoztak fiai Rómába, taligán tolva őt, ki a pápának is bemutattatott, s elbeszélte, miszerint atyja gyakran a 1200 évbeli jubilae-umról beszélt neki, s mindannyiszor intette : hogy ha meg-éri, ne mulaszsza el ez ünnepélyes alkalomra a szentvá-rosba zarándokolni, mit ennél fogva aggkorának daczára meg is tett. Ezen ember, a hagyomány szerint haza felé utazván, útközben meghalt. Érdekes (lenne, ha valamelyik útközben eső templomban reá vonatkozó emlék vagy felirat fedeztetnék fel : mert hogy ily emlék csakugyan létezik, ha ezen egész monda igazságon alapszik, azt, tekintve a kor szokásait bizonyosan elfogadhatjuk.
Szándékunk az 1300 óta 1825-ig tartott, mintegy 20 jubilaumon végig ménni; s mindegyiknél röviden azon
em-lékezetre méltó vagy épületes eseményeket jegyezni fel, melyek azt jellemezték; bevezetésül pedig a jubilaeum ki-hirdetésének ünnepélyességéről szóljunk néhány szót.
II. A jubilaeumi esztendő rendesen a megelőző év azon ünnepén szokott előre kihirdetetni, melyet az egyház az Ur mennybemenetele emlékére ül. Ezen előleges kihirdetés sz.
Pé-ter templomában történik, nagy ünnepélyességgel, mise köz-ben, amennyiben az evangelium után a legfiatalabb kineve-zésü uditore della Rota felolvassa az illető pápai bullát,
mely legott a templom kapuzatának oszlopaira függesztetik fel, mig egyúttal három pápai futár lóháton a többi bárom, a bullában kijelelt főtemplom felé indul, hogy ugyané bul-lának másolatait ott is kifüggeszszék.
Maga a jubilaeumi esztendő a naptári évet megelőző karácson első vecsernyéjével kezdődik s magának ez évnek karácsoni vecsernyéjeig, nevezetesen azon pillanatig tart, melyben a pápa a Porta Santá-t bezárja. E szent ajtó min-denütt jobbra a rendes főaj tótól van; ezen keresztül kell a templomba belépniök azoknak, akik a közbucsue'v kegye-lemkincseiben részesülni akarnak.
Karácson vecsernyéjén a pápa, in sede gestatoria, a bi-bornokok, házi főpapok, nagy testületek, szóval mindazoknak kiséretében, kiknek joguk van in capella pontificia részt venni, sz. Péter templomába megy. A fényes körmenet Six-tus kápolnájából indul, lejön a scala regiá-n s végig ha-ladva sz. Péter piaczán, végre a főtemplomnak előcsarno-kában áll meg, hol minden ajtót zárva talál.
Akkor a pápa a Porta Santa felé közeledik, s ezüst verővel hármat üt az ajtóra, utána a Cardinalis Poenitenti-arius kettőt ; mire legott kőművesek a befalazott ajtót bon-togatni kezdik, mig a nép a törmeléket szedegeti. Azon kő-művesek, ki a szentajtót ezelőtt 25 évvel befalazni segiték,
azon kiváltságot élvezik, hogy az általok bizonyos j e g y -gyei ellátott téglákat vissza vehetik.
Ezután következik a pápának bevonulása.
Miután a főtemplomhoz tartozó gyontatók még az ajtó küszöbét elvették volna, belép a pápa, kereszttel jobbik, égő gyertyával bal kezében, utána abibornoki kar, s a többi je-lenlevők, rangjukhoz képest. Az egyházi ruházatnak szine ez alkalommal a fehér.
Ugyanakkor három bibornok, mint legátus a latere hasonló ünnepélyességgel a többi három templomnak szent-ajtóit nyitja meg. Ezen ténykedésre rendesen az illető temp-lomnak bibornok-főpapja szokott kiküldetni ; akadályozta-tása esetében más bibornok helyettesíti.
E szent ajtóknak bezárása, illetőleg befalazása a bu-csuév végén hasonló ünnepélyességek mollett történik.
Ezidén e fényes s megható szertartások, természetesen, mind elmaradnak ; mert már csak anyagilag is lehetetlen azokat elvégezni. Sokkal hatalmasabb jelenleg a gonoszság eleme Rómában, semhogy az ajtatosság ilyetén nyilvánu-lását megengedné — hiszen ma a páholy ,szabadsága' ural-kodik a szent városban (Folyt, köv)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, február 8. A m a g y a r t u d o m á n y o s a k a -d é m i a k ö n y v k i a -d ó v á l l a l a t a . Ha korunk törekvé-seit figyelemmel kisérjük, lehetetlen észre nom vennünk azon mohó vágyat, melylyel egyesek, ugy mint társulatok, ma-gányosak ugy, mint kormányok a tudományos ismeretek-nek minél tágabb körben leendő elterjesztésére munkálkod-nak. Vállalatok után vállalatok keletkeznek, nyomdák mol-lett nyomdák emeltetnok, könyvkereskedések melmol-lett ujab-bak rendeztetnek be, é3 hogy semmi se hiányozzék a tudomány minél gyorsabb elterjesztésére, colporteurök j á r -j á k be az országok sokszor legelhagyatottabb vidékeit is, részesitendök azoknak lakóit is a tudomány mindennemű
áldásaiban.
Kinek lehetne ez ellen kifogása'? Ki ne óhajtaná bertársával megismertetni a tudomány vívmányait, az em-beri szellem haladását, ismereteit, melyeket hat évezred lefo-lyása alatt hangya szorgalommal szerzett? vagy nem kel-lett-e mindan egyes tudományos ismeretet mint porszemet egymás mellé rakni, hogy végre a tudományos ismeretek oly halmaza álljon rendelkezésünkre, mint minővel tényleg birunk ? és mily örömet nem nyújt p. o., midőn a titkok mil-liói közt élő ember a természet egyes tüneményeit képe3 megfejteni és azokat végokára visszavezetni ? Vagy a hite-lesen előadott oknyomozó történelem világánál egy fensőbb kéz kormányzását felismerni ? vagy a jog terén megismer-kedni amaz áldásos hatással, melyet p. o. a kereszténység létrehozott ama viszonyra nézve, mely fejedelem és alatt-való, ur és szolga közt egykor létezett ? A tudományos isme-retek befolyását bizonyára sanki sem is fogja tagadni a népek és nemzetek jellemének átalakítására, innen magya-rázható meg ama kitartó, ernyedetlen szorgalom is, mely-lyel az egyházban, különösen kezdetben annak szerzetes tagjai a tudományoknak nem csak egyházi, hanem profán ágait is művelték és hova behatoltak,hova letelepedtek,azokat amennyire a kor nehézségei megengedték el is
terjesztették-93 Nem is lennénk hü fiai az egyháznak, mert szelleme, traditiója, életében kifejtett munkássága ellen járnánk el, ha tiltakoznánk nagyban vagy kicsiben a tudományok ter-jesztése ellen, sőt inkább ezt mi is óhajtjuk, és amennyire
szerény körünk megengedi, e czélra mi is működünk közre • óhajtjuk pedig ezt legközelebb hazánkra nézve is, és igy nem tehetjük, hogy visszatartsuk örömünk kifejezését azon eszme létesülése felett, melyet a magyar tudományos aka-démia tűzött maga elé, midőn a tudományos ismeretek ter-jesztése végett könyvkiadó vállalatra adta magát. Valóban,
ha a nemzet a tudománynak oly áldozatot hozott, mint azt a magyar nemzet tette, ha nem csak palotát adott a tudo-mánynak, de alapítványokkal is ellátta, méltó, hogy az in-tézet a tudományos várakozásnak is megfeleljen. Mi elis-meréssel is adózunk az akadémia határozatának, tudjuk is, hogy a vállalat megvalósítása, amint becsületbeli kérdése az akadémiának, ugy a kitűnő tudományos erők
ha a nemzet a tudománynak oly áldozatot hozott, mint azt a magyar nemzet tette, ha nem csak palotát adott a tudo-mánynak, de alapítványokkal is ellátta, méltó, hogy az in-tézet a tudományos várakozásnak is megfeleljen. Mi elis-meréssel is adózunk az akadémia határozatának, tudjuk is, hogy a vállalat megvalósítása, amint becsületbeli kérdése az akadémiának, ugy a kitűnő tudományos erők