Pest 3 jan. 6. L i b e r á l i s c s e p ű r á g ó k é s s z e m-f é n y v e s z t ő k . Ami szeretetreméltó liberális Íróink azon nem épen jellemes közmondással tartanak: „mundus vult
decipi, ergo decipiatur", bele is tanultak e nemes (?) mester-ségbe oly felülmulhatlan módon, hogy az emberek, t. i. azok a kik, épen akkor kétkednek állításaik felett, mikor szoká-suk ellenére a helyett, hogy port hintenének az olvasó kö-zönség szemébe, tévedésből igazságot mondanak, hogy mind ebben a t. olvasó publicumnak nem kis része van, azt távol-ról sincsen kedvünk tagadni, ő az oka nagyrészt, hogy íróink ugy irnak, a hogy írnak, mert mindent elhisznek, ami nyom-tatva van, azt gondolva, hogy hiszen nem nyomtatnák ki, ha igaz nem lenne.
Csakis hasonló körülmények közt történhetett meg a maga nemében valóban érdekes azon esemény, hogy a , Pesti Napló' csaknem teljes három hasábon keresztül bátorkodott t. közönsége előtt dicsekedni ama nagyszerű vivmányokról, illetőleg pedig haladásról, melylyel a közoktatásügyi minis-terium az országot megörvendeztette a közoktatás terén, hogy azonban mily szemfényvesztés ez az egész dolog, vagy legalább jó nagy része, azt épen a ,Napló' alapján leszünk bátrak ezennel kimutatni, t. olvasóinknak bizonyára nem csekély meglepetésére, azoknak pedig jellemzésére, kik a világ előtt nem csak egyáltalában mint liberálisok ismere-tesek, de kik önmagok is dicsőségüknek tartják, hogy libe-rálisoknak tartatnak.
Lássuk immár e nagyszerű haladást.
A népnevelés ügyében a ,Napló' nem bátorkodik rész-letekbe bocsátkozni, megelégszik csak általános kijelenté-sekkel, mik természetesen mások szemében csak phrasisok, hogy t. i. uj iskolák alapíttattak, a meglevők gyarapittat-tak, de kérdjük a ,Naplót', még ha ez igy történt is, váljon oly világi'a szóló esemény ez, hogy mint újságot és eddig soha nem történt dolgot kell az olvasó közönség elé tálalni, mintha iskolák nem emeltettek, nem gyarapittattak volna ezelőtt, mielőtt a felekezetnélküli állam létesíttetett, mintha ez tisztán csak a liberalismus kiváltsága volna? tiszteljük mi a törekvést, mely uj iskolák gyarapítására irányul, de hogy e tekintetben minden érdemet az államnak tulajdonít-sunk, és azért halántéka köré dicskoszorut fűzzünk, ezt sem a történet, sem az igazság, sem a tényleges állapot meg nem engedi.
De hiszen maga a ,Napló' igen szerény mérvekre szál-lítja le az állami érdemet, midőn azt constatálja, hogy az állam daczára a milliónyi kiadásoknak csakis 50 iskolát alapított. A mi szemünkben pedig ez érdem még csekélyebb fokra sülyed alá, ha meggondoljuk, hogy amaz 50 iskola is nincsen hivatva a keresztény oktatást terjeszteni, hanem mindannyi állami, azaz közösiskola, honnan jobbadán csak communárdok, petroleurek és ezekhez hasonló hazafiak fog-nak kikerülni az 1874-ik évi népnevelési dicső haladás még nagyobb dicsőségére, de szegény hazánknak végelpusztulá-sára. Valóban az állami, illetőleg közösiskolák alapítását valakinek érdemül betudni annyit tesz, mint lelkesiteni az ország végromlásának előmozdítására, a közösiskolákra méltán elmondhatjuk azon erős bár, de igaz Ítéletet, hogy inkább semmi iskola, mintsem közös, mert anélkül a lélek megmenthető, de itt, ha csak szerencsés körülmények közbe nem jönnek, bizonyosan elvész, a ,Napló' olvasói idáig még nem jutottak el e ponthoz, mert különben lehetetlen, hogy ily lélekölő intézetek alapítása előttük érdemként
mutattat-21 nék be. Hogy pedig az úgynevezett hatéves iskolákkal mily humbug űzetik, arra még figyelmeztetni is feleslegesnek tartjuk t. olvasóinkat, s valóban szeretnénk, lia a ,Napló' csak egyetlen egy példát is tudna felmutatni különösen a hi-res minta államiskolákból, hol, e hatéves cursus rendszere-sen bevolna hozva, megvan papiroson, de az életben ?
A fensöbb oktatás terén különösen kiemeli a ,Napló1 a jogakadémiák szervezését, ezt bátran mellőzhetjük, minthogy e tekintetben máskor már elmondtuk nézetünket, de annál közelebb érdekel bennünket a tudományos egyetem. Erre nézve kiemeli a ,N.', hogy uj tanszékek emeltettek, mi hozzá teszszük nagyrészt feleslegesek, sőt a mennyiben a szemé-lyek vallását illeti, igazságtalanok, mert praejudicálnak az
egyetem katholicitásának, az igazság ellenében elkövetett tények pedig sem haladást nem jelenthetnek, sem igényt nem tarthatnak, hogy érdemül elismertessenek.Igaz másrészt amit a ,N.' mond, hogy a fensöbb oktatás érdekében legtöbb történt az épitkezés terén, mert az egyetemhez uj szárny építtetett?
sőt a könyvtár is elkészült, de kérdjük kinek a pénzén ? Igaz, hogy a klinika épitése megkezdetett, a budai főgymnasium épitése haladt, a pestié megkezdetett ? de ismét kérdjük kinek a pénzével ? Ugyane kérdést intézhetjük a ,Napló'hoz a l i -pótvárosi templom, a pozsonyi, a budavári restauratiójára nézve. Ha a ,Napló, nem akart volna port hinteni olvasó
kö-zönségének szemébe, ugy az igazsággal megegyezöleg fel kellett volna emliteni, hogy mindez a katholikusok vagyo-nából történik, mit mi különösen kiemelünk, hogy eleget te-gyünk a megsértett igazságnak, hogy lássa és tudja meg az utókor, hogy ha volt haladás a fensöbb tudományos téren 1874-ben az mind katholikus pénzen történt. Ha ezek mel-lett azonban a ,Napló' lefoglalja a kormányrészére ama szintén általa jelzett haladást, hogy a boncztani intézet fel-állításával, sőt már a belgyógyi klinika ,eszméjével' is ko-molyan foglalkoznak, hogy továbbá a rajziskola ,telke' ké-szen áll, a tervek is ,készüluek', hogy a zeneakadémia .elő-munkálatai' befejeztettek stb. stb. e haladást és érdemet szí-vesen átengedjük, csak azon kérelmet bátorkodunk jövő es-hetőségekre nézve hozzá intézni, hogy ne űzzön szemfény-vesztést, hanem járjon az igazság utján, akkor kiérdemeli,
hogy a szó nemes értelmében ,liberalis'-nak neveztessék. | j Boroszló. A ,Schles. Kirchenblatt' irja : ..Dr. Förster herczegpüspök a már több mint egy év óta megüresedett ,pavonkan-i' plébániának be nem töltése miatt 200 tallérnyi pénzbirságban elmarasztaltatott. További büntetések, tekin-tettel néhány hasonlókép megürült plébánia javadalomra, melyeknek azonnali betöltését már az előbbi tartományi főnök követelte, közel időben lennének várandók". Ugyan-csak Boroszlóból tudósítanak, hogy az előbbeni tartományi főnök Nordenflycht most a ,Schles Ztg.' által leírását bo-csáttatja közre azon eljárásnak, melyet ő a májusi törvé-nyek keresztülvitelénél követett volt, s mely az ellene e miatt emelt vádak megtorlására lenne hivatva. Annak érdemleges részében a többi között ez mondatik :
„Nordenflycht ur azon nézpontot tartja mérvadónak, miszerint maga a törvény két utat ismer czéljának elérésé-re, (mely abban áll t. i., hogy semmiféle újonnan kinevezett pap kötelmei teljesítésében el ne járhasson mindaddig, mig az állam tartományi főnöke által kineveztetéséhez
jóváha-gyását nem adta volna) és amely szerint vagy a főnök, vagy pedig a herczegpüspök tartozik az initiativát meg-adni. A ,szelíd praxis', melyhez a főnök a törvény keresz-tülvitelénél leereszkedett — a herczegpüspökkel való com-promissumról, mint biztosan állitható szó soha sem volt,
— csak abban állott, hogy Nordenflycht ur, néhány privát kegyúri állomásnak betöltését, az illető kegyuraknak k ü -lönös megkeresése folytán, kik magoknál az isteni tisztelet-nek felfüggesztését elkerülni és az egyházi békét fentartva látni óhajtották, hasonló módon érvényesítette, miként ezt a királyi kegy urasági állomásoknál tenni szokta, ugy t. i., hogy ő tette a kezdeményezést és a magán személyektől hozzá beküldött előterjesztési okmányokat a herczegpüs-pökhöz átküldte, és az alkalommal az előterjesztett sze-mélyek fölött való megelőző tudakozódások után azon nyilatkozatot tette, miszerint neki az állam nevében a kine-vezett személy ellen semmi kifogása nincsen. Ebben ő tett-leg semmi mást nem vélt elismerni, mint a számra 144 ki-rályi kegyúri javadalomnak egy féltuczattal lett megsza-porodását. Hogy az összeütközést kereső ultramontán lapok, melyek a herczegpüspöknek vértanuságát minden áron elő-idézni óhajtották, — az előbbi főnök ez eljárását, a legha-tározottabban perhorrescálják, eléggé ismeretes".
Posen. Hónapok óta — igy irnak innen a ,Schles.
Kirchenblatt'-nak — fürkészi fáradhatlanul a kormány a titkos apostoli delegátust, kinek létezését énrészemről leg-felebb lehetségnek, legkevésbbé pedig valóságnak tartom.
Kétséget sem szenved, hogy a hatóságoknak szünetet nem ismerő e fáradságai eredménytelenek maradnak, és hogy ez eljárásokkal ismét oly harcztérre léptek, amelyen kevés di-csőség és babér szerezhető. Mily tények következtében jöttek a hatóságok egy létező titkos pápai delegátusnak g y a -nújára, nem tudjuk, annyit azonban saját tapasztalásunk után biztosan állithatunk, hogy azon nagyszámú papoknak, kiket ismerünk, egy ily delegátusnak létezéséről általában semmi tudomásuk sincs. Véleményünk szerint mindenek-előtt egy titkos pápai delégatusnak szükségessége is alig bizonyult be.
Az ut, melyen e szorongatott időkben és összevissza kuszált viszonyok között a papnak haladnia kell, ismeretes, a sarkalatos elvek adva vannak, és a legroszabb esetben Róma nem a világon kivül fekszik. A májusi törvények kö-vetkeztében kitört egyházi zűrzavarok felülmúlnak minden fogalmat. Az állam által kinevezett ,egyházmegyei kor-mányzók' már is háromszáz plébánost sarczoltak nem cse-kély pénzbírsággal, minthogy vonakodtak velők hivatalos összeköttetésbe lépni ; az előreláthatólag bekövetkezendő vonakodások további következményeket fognak magok után vonni és utoljára is száműzetéssel végződhetnek. Már negy-ven község fosztatott meg lelkipásztorától és várható, hogy a községek magok részéről a plébános választást visszauta-sitandják. 53 segédlelkész ismételten fogsággal büntettetett és körülbelül 30 ki utasíttatott. Mindkét főmegyének legfőbb dignitariusai élőkön az érsekkel bebörtönözvék, vagy hosz-szasb fogságot állottak ki.
Szomorúak voltak a karácsonyi-ünnepek, melyeket ez évben megültünk ; mindannak daczára azonban vidám ked-vűek vagyunk; az Isten karja meg nem rövidült, és ha
akarja, parancsolni fog a hullámoknak és megajándékoz bennünket a békével, melyet az angyalok hirdettek. Most már a káptalani helynökök ellen is, kik előbb consistorialis hivatalnokok voltak, megindittattak a fegyelmi vizsgála-tok, mivelhogy vonakodtak, jelenlegi elöljárójuknak, Mas-senbach urnák, tovább engedelmeskedni.
Svajcz. A s z ö v e t s é g i g y ű l é s m é g k a r á -c s o n y e l ő t t s i e t e t t h a z a j ö n n i . A két gyönyörűsé-ges törvény a polgári állás- (illetőleg a polgári házasságról) és a svajczi polgárság szavazat jogáról, kiegyenlittetvén a nemzeti és rendi tanács közt fölmerült határozati különbsé-gek, elintéztettek. Ezek az ajándékok, melyeket a szabad-elvű' képviselők hazahoztak. Ezen bősöknek egyike egy-úttal szóvivő a sajtónál a tanácskozás folyama alatt nyil-ván kijelentette, miszerint épen senkinek sincs szándékában keresztény törvényeket hozni, hanem olyanféléket ,a népnek nézletei' szerint, mely alatt azonban önmagát és pártfeleit értette. Az előleges indítványon oly könnyűszerrel tették tul magokat, hogy maga a tudósító, a sz. galleni Wirtli-Sand nyilván hangsúlyozta a nemzeti tanácsban, miszerint a vá-lasztmánynak lehetetlen volt az inditványokat egyenként vizsgálat alá venni. A köztársaság egykor fukarnak bélye-geztetett, a kormánynál levő mostani férfiak azonban hozzá szoknak mindig többet és többet merni a nagy vakolóval.
U j hivatalok, a többi között egy a szövetséghez tartozó főer-dészi segédjeivel együtt is, ismét létrehozattak. A katholi-kusok panaszai elodáztattak ; minthogy azonban a szövet-ségi gyűlés márczius hó 8-án rendkívüli összejövetelt fog ismét tartani, ekkor aztán megérjük elutasittatásukat. A nem zettanácsi választmány többségének már kezénél van az ide-vonatkozó indítvány. Mert nem szabad magunkat öncsaló-dásban ringatnunk: az igazság mainap száműzve van és Svajcz fölött még nehéz viharoknak kell átvonulniok, mi-előtt ismét meghajoljon a jog mi-előtt. Ki tudja fölhalmozódott vétségei nem fogják-e végvesztét előidézni ? — Hogy a bo-roszlói püspökségi kormányoknak ötös többsége, küldöttei által a székesegyházi káptalannak föloszlatását és a püs-pöki vagyon ,elárvereztetését' vagyis inkább bezsebbelését határozta el, többé mai nap meg nem lephet. Az erőszak ez
emberei a katholikusok ügyei fölött intézkednek anélkül, hogy reájok a legkisebb tekintettel lennének. Maga a sza-badelvű nemzeti tanácsos Weber kinyilatkoztatta, miszerint az ember a 16. században hihetné magát. Ugyanazon can-tonhatóságoknak követei nem különben a sz. Gralleniek Schaffhauseniek (kik egy jelentéktelen töredéket kivéve mind reformátorok) és genfiek összedugták azután fejeiket az ó-katholikusok küldöttjeivel és elhatározták, hogy ez utób-biak, vezetőválasztmányának ajánltassék miszerint a libe-rális cantonhatóságoknál a nem rég ez előtt kovácsolt ókath.
egyház szerkezet jóváhagyása ügyében folyamodjék és kér-dést intézzen az iránt is, váljon ohajtják-e és mily alakban a ,püspök' választásánál a közreműködést. Mi katholikusok természetesen azt kérdezzük, honnan van, hogy a kormá-nyok uj felekezetek ügyeiben résztvesznek? azonban ez fölösleges kérdés.
Baden. Az e g y h á z i ü l d ö z é s b e n m i n d e n -f é l e g o n o s z s á g törvényelcsavarás, ügyvédi -fogás, szó-val mindaz, a mit a hazugság szülöttje a liberalismus
kigon-dolhat közreműködik, habár nem is mindig egyenlő siker-rel, ily esetek közlése és ismerete nem lehet érdektelen a közönség előtt azon szoros egységnél fogva, mely a hivek összege között létezik, azért közlök itt egy, a fentebbi czi-met felvilágosító esetet.
Az offenburgi kerületi törvényszék a napokban kö-vette a waldshuti törvényszék példáját, amennyiben bárom uj áldozárt az ellenök emelt vádaktól felmentett, de mily körülmények mellett? Miután néhány tolvajt már elitéltek, e fiatal három pap-törvényszegő került a vádlottak padjára, mivel miséztek, prédikáltak, gyóntattak, betegekot a végső-szentségekkel elláttak, halottakat temettek az iskolában vallástant tanitottak és mindezt tették — állami vizsga nél-kül. Közönséges emberek, közönséges észszel azt vélik ugyan, hogy e miatt bátran lehet nyugodni hagyni a halottakat és nem szükséges őket államilag examinált papok által elte-mettetni ; valamint, hogy a többi vallási ténykedések is ér-vényesek anélkül, hogy az illetők vizsgát tettek volna a pbilologiából, vagy irodalom történetből ; de mikor más a közönséges és más az állami ész ! S hogy aztán az állam ve-szélyes bűnösöket megbüntethessék, arra nézve volt gon-doskodva tanukról egész bőségben, de most az egyszer feles-legesek voltak, mert államveszélyes tetteiket önkényt beval-lották a törvényszegők.
A február 19-ki törvény a mult évről, mely elrendeli az állami vizsgát, pénzbirsággal, ismétlés esetében pedig bör-tönbüntetéssel fenyegeti mindazon papokat, kik oly egyházi ténykedést gyakoroltak nyilvánosan, melyek őket a törvény határozatai megsértésének kitehetnék. A főállamügyész a vádat megállapította és a mannheimi felsőtörvényszék egy határozatára bátorkodott hivatkozni, melynek értelmében, minden, augusztus 16-tól kezdve végbevitt egyházi tényke-dés büntetés aláesik, holott vádlottak sokkal előbb nyertek alkalmazást. Azonban Marbe védő ügyvéd éles bi rálát alá vetette a felsőtörvényszék ítéletét, és bebizonyította, hogy a felső törvényszék a törvény szövegét meghamisította, mert a törvény ezen kifejezése helyett, megengedni valamely egy-házi hivataloskodást e kifejezést használta átruházni. Ez hallatlan dolog. Az uj áldozárokra semmi törvényellenes hivatal nem ruháztatott, mert ők a törvény kibocsátása előtt szenteltettek fel és alkalmaztattak, a törvény tehát rájok ki nem terjedhet. A törvények mondá oly hiányosak mint a porosz májusi törvények, de azért a törvényszéknek nincsen joga a mutatkozó hiányokat botölteni, hanem k ö -telessége a létező törvények szerint ítélni. Erre következett az államügyész ügyvéd fogása, egy egészen uj elmélet, mely szerint az egyházi hivatalok átruházása nem egyes befeje-zett, hanem mindig megujuló tény, és igy az átruházás den nap megujul. Hogy ez elmélet mily absurdum, azt min-denki első pillanatra be fogja látni, de lia egyenes uton nem lehet elitéltetni a katli. papságot, miért ne lehetne szabad a liberalismusnak hamis fogásokkal élni, most az egyszer azon-ban ez sem sikerült, mert a törvényszék belátva a védő ügy-véd által felhozott okok alaposságát, vádlottakat egysze-rűen felmentette, a mint látszik, azonban nem minden de-batte nélkül, mert a törvényszék még ily világos tény mol-lett is három negyed óráig tanácskozott, mielőtt a nem bűnöst kimondotta volna, hogy nem fogják-e emiatt a bírákat
hi-23 vataluktól nálunk is mint Poroszországban megfosztani, az még a jövő kérdéséhez tartozik.
Frankfurt. A . c u l t u r k a m p f ' e l s ő á l d o z a -t á -t nálunk is megköve-tel-te már. Hard-t káplány ur ugyanis ki a miasszonyunkról nevezett egyháznál a májusi ^örvé-nyek' mellőzésével volt alkalmazva, a törvénytelenül gya-korlott egyházi hivatalos ténykedések miatt 25 tallérnyi pénzbirságra, ha pedig mint ez várható, az összeg megnem fizettetnék, annak megfelelő 7 napi börtönbüntetésre Ítélte-tett. Ez az elitéltetés azért érdekes, mivel Frankfurtban csak egy plébánia hivatal van, e plébánia végzi a tulajdonképi hivatalos egyházi ténykedéseket, u. m. a keresztelést, az es-ketést, temetést, stb. Hardt ur a miasszonyunkról nevezett egyházban, semmiféle tulajdonképeni hivatalos egyházi tény-kedést nem végezhet, nem is jelent meg a törvényszék sorompói előtt, mert ő egyházi ügyekben nem ismeri el a világi, hanem csak az egyházi hatóság illetékességet. E he-lyett igazolást küldött a törvényszékhez, melyben bebizo-nyítja, hogy ő hivatalos ogyházi ténykedést nem is vihetett végbe, mivel nem plébánia egyháznál van alkalmazva és igy nem is büntethető meg a májusi törvények szempont-jából sem, mivel a sz. mise áldozat bemutatása, a poeniten-tiatartás szentségének kiszolgáltatása, melyekre a vádirat alapítva van, nem hivatalosténykedések, még a májusi tör-vények értelmében sem. Hogy e terjedelmes és mind theo-logiai, mind jogi szempontból kitűnő fejtegetés nem fogja a vádlottat a büntetéstől megmenteni, az oly bizonyos és vi-lágos volt mint a napfény, tudvalevő dolog ugyanis, hogy a biró annál nagyobb érdemet szerez magának, minél szigo-rúbban, és igazságtalanabbul hajtja végre a májusi törvénye-ket, ellenkező esetben közel van az eshetőség, hogy hiva-talától mint az ultramontánokkal conspiráló felfüggesztetik, ebből lehet azután meg magyarázni, hogy miért kellett a káplány urnák a culturkampf áldozatául esni habár nem is
vétett még a májusi törvények ellen sem.
Hard káplány urnák elitéltetése által Frankfurtban, a culturkampf egész a Main-ig hatolt elő ; váljon nem fogja-e azt átlépni ? váljon Bajor-ország megmenekül-e tőle ? van-nak kik ezt reménylik, mert mint mondják a király soha-sem fogna országában vallás üldözést megengedni. Jó, tehát reményijük mi is; habár az utolsó években nagyon is sokat megéltünk olyasmit, ami nem engedi, hogy magunkat n a -gyon is rózsás reményeknek átengedjük. Két évtizeden ke-resztül a katholikusok Hessenben is nyugodtan élhettek val-lásuk törvényei szerint ; mindenkiáltal tisztelt fejedelmük igazságszeretete védelmezte őket elnyomóik üldözésétől és ma ugyanezen fejedelemség katholikusai oly törvények előtt állnak, melyek szigorra és kegyetlenségre nézve a porosz májusi törvényeket felülmúlják. Ellent fog-e állani Bajor-ország, kath. fejedelmi háza és tulnyomólag katholikus né-pességével az erkölcsi nyomásnak? Reményijük, de még is a legrosszabbtól félünk. Hogy miért? azt egy tényrevaló utalással világosítjuk meg. Offenbachban szomszédvárosunk-ban t. i. már áthidalták a Majnát és pedig igen sajátságos módon. Az offenbachiak nem találtak maguknak otthon pol-gármestert, hanem Poroszországból hoztak maguknak egyet.
A polg ïrmester ur e szerencsének igen örvendeni látszik, mert beigtatása alkalmával nagyon is hangsúlyozta, hogy
mennyire büszke ő, hogy daczára porosz létének egy déli-német város polgármestere lehet, nyilt bizonyitéka ez sze-rinte azon testvériségnek melyet a franczia háborúban a né-met törzsek kivivtak. Mi ez esetet igen fontosnak találjuk, mert félünk tőle, hogy a polgármester urnák nagytestvéri szeretete alatt egy jó adag katholikus gyűlölet is létezik, melynek érvényt szerezni el nem mulasztandja, és akkor majd ott is kiüt a kulturkampf.
VEGYESEK.
— E lapok szerkesztőjét igen fájdalmas csapás érte, amennyiben egyetlen forrón szeretett testvéröcscsét, báró Hornig Vilmost, a m. kir. államvasutak titkársági osztályá-nak felügyelő-főnökét, f. hó 4-én váratlan halál által el-vesztette. Kérjük t. olvasóinkat s esedezünk, szenteljenek az élte virágában, 33. évében elhunytnak egyegy ajtatos mementót az oltárnál ; mert mindvégig jó katholikus keresz-tény s becsületes ember volt, — requiescat in pace !
— Az „Esztergom*-ban a következőket olvassuk: Fe-renczy Jákó felszólalása, az esztergomi muzeumegylet érde-kében élénk viszhangot kelt városunk és vidékünk értelmi-sége körében mindenfelé. A tudományok és művészetek ba-rátja, a herczegprimás ö emtiája a legrokonszenvesebben nyilatkozott ez ügyben, s az ő buzditó példája és bőkezű pártfogása a legszilárdabb biztositéka lehet e nemes ügynek.
Ugy halljuk, a herczegprimás a könyvtárban szándékozik helyiséget adni a muzeumnak, ugyanott, hol 60 nagybecsű festményből álló képtára már közel áll a berendezettséghez.
O emja közelebbről is Ligeti Antal egy remek Betlehem
O emja közelebbről is Ligeti Antal egy remek Betlehem