E g y hónapja, h o g y e helyen a ,közvéleményt1
v e t t ü k bonczkés alá, s i p a r k o d t u n k e jelszónak va-lódi érteményét, s u g y , a m i n t ma használtatik, sem-mis, üres voltát k i m u t a t n i . Ma egy másik jelszóra szeretnők t. olvasóink figyelmét fordítani, mely nem kevésbbé divatos mint amaz, s nem kevésbbé hami-sitott értelemben használtatik, é r t j ü k a Jialadás'- s pedig az isten s vallás nélküli, az atheisticus ,ha-ladás' jelszavát.
Képzelhető-e h a l a d á s vallás nélkül ? igaz-e, le-hetséges-e, h o g y az ember erkölcsileg emelkedjék
az — istentagadás á l t a l ?
Oly kérdésnek mondá ezt Felix a t y a , a jézus-t á r s a s á g i hires hijézus-tszónok, melyen j á m b o r a b b apá-ink, ha m e g h a l l a n á k , méltán m e g b o t r á n k o z n á n a k .
„ H a apáink, mondja, kik u g y a n é székesegyházban a magasztos k a t h o l i k u s t a n t hirdették és hallgat-t á k , — ha azok isméhallgat-t közénk j ö h e hallgat-t n é n e k s ha meg-h a l l a n á k ama szót, mely e szószékről lemeg-hangzik, váljon mit m o n d a n á n a k e kérdésre ? „Minő nemzedék ez — azt m o n d a n á k , mely
templomain-k a t ma betölti ? m e n n y i r e sülyedtetemplomain-k e templomain-keresztényetemplomain-k, h o g y ily kérdéseket tenni képesek, melyeknek puszta érintésénél m e g b o t r á n k o z t u n k volna, s m e l y e k még ma is sírboltjaink n y u g a l m á t z a v a r j á k ! S ti hitszó-nokok, kik szent helyen ily kérdéseket t á r g y a l t o k , c s a k u g y a n h i t ü n k n e k örökösei, K r i s z t u s n a k kül-döttei v a g y t o k - e " ?
Pedig e kérdés : képzelhető-e haladás vallás nél-k ü l ? — ha v a l a h a , u g y most jogosult, sőt szünél-ksé- szüksé-ges. Oly forradalmi szellem tolakodik, egyre növe-kedő erőszakkal előtérbe, oly általános radikális-mus emeli fejét, m i n ő t a p á i n k nem ismertek, minőt a világ nem látott soha. A polgárisodás, a
felvilá-gosodottság s a haladás nevében m á r nem csak a pápaság, az e g y h á z , K r i s z t u s ellen, h a n e m m a g a az isten fogalma ellen tiltakozik. Nem csak e v a g y ama vallást t á m a d j a meg, h a n e m minden vallást, minden vallásosságot ; s most m á r n y i l t a n bevallott törekvése az, v a l a m e n n y i egyház, felekezet s cultus r o m j a i n a ,haladás' diadalszobrát emelni ; — szóval, a n y i l t hitetlenség az, mely a j t a i n k o n kopogtat, s tartozkodás nélkül kijelenti, miszerint azért jön, h o g y az isten f o g a l m á n a k kiküszöbölésével a hala-dás, s minden vallásnak e l n y o m á s á v a l az u j civi-l k a t i ó n a k k o r s z a k á t megnyissa ; i g y t e h á t ez undok ellenség a mi zászlónkat, a kereszténység zászlaj á t b i t o r o l zászlaj a ; mert csak ennek á r n y é k á b a n v i r á g o z -h a t i k a civilisatio, érvényesül-het az igazi, a nemes haladás, — s mi a k k o r ne kérdezzük : miféle haladás a te haladásod ? . . . miféle polgárisodás az, a mely-lyel te kérkedel, s képzelhető-e m i n d k e t t ő vallás n é l k ü l ?
A v a g y t a l á n tulzás-e, mit m o n d u n k ? Bizonyit-suk-e még bővebben, h o g y n e m z e d é k ü n k ö n az ádáz hitetlenség kezd erőt venni ? K i ne érezné köröskö-r ü l a m a köröskö-rémes kiséköröskö-rtetnek jéghideg f u v a l a t á t , mely a sziveket megdermeszti ? . . . Ne azt kérdezzük ma-n a p : hol vama-n az atheismus ?, de azt : hol ma-nima-ncs ? !
A bölcsészet hitetlen. A vaksorst tanitja, tiszteli, i m á d j a ; istennek szabad teremtése helyébe az „ U n i -versal-Mechanismus"-t, egy n a g y holt gépezetet helyez, egy fátumszerü, borzasztó kényszererővel működő gépezetet; óriási gúlát, melynek talap-zatát egy rögeszme képezi, csúcsát pedig a semmi.
H o g y e világok keletkeztét s változatait megma-g y a r á z z a , e megma-g y n a megma-g y sötétsémegma-get m u t a t n e k ü n k : mely-nek sürti ködében az ő s p a r á n y o k szövetkeztek, mire n a g y büszkén r á m u t a t v a e k k é n t k i á l t j a el m a g á t : Az újkori bölcselet nem ismer istent.
10
A természettudomány is hitetlen. Még a n a g y Linné igy szólt: „ L á t t a m a mindenható Isten láb-nyomait s bámulatra ragadtattam !" ; de mai utód-jai ellenkező utakon haladnak, s egyedüli törekvé-sük az, e mindenható istennek minden nyomát, minden jelét, minden visszfényét eltörülni, v a g y leg-alább tagadni s tagadásukat erőszakos álérveléssel támogatni. Azt a k a r j á k nekünk bebizonyitani, hogy minden életnek kútfeje az a n y a g n a k örökkévaló termékenysége, hogy ezen élet, felszállva szervezet-től szervezetig, tovább fejlődött, mignem emberré lett, ki a zoologicus láncznak utolsó szeme, s hogy ennél fogva joggal mondhatja : Az újkori pliysiologia nem ismer istent !
A földtan is hitetlen. Rétegről rétegre, mélyeb-ben mindig s mélyebmélyeb-ben ereszkedik a föld gyom-rába a b ú v á r ; feltör ezeréves sirhalmokat, melyek számos letűnt nemzedék hantjait fedik, s tagadva amaz isten létét, kinek napja ez üregek sötétségét szétoszlatja, igy szól: Mit a természet alkot, azt megsemmisiti is, h o g y még egyszer alkossa s á l é t s nem-létnek folytonos váltakozásában végtelenbe kinyúló p á l y á j á t megfussa, mihez isten nem kell, amiért is az újkori földtan nem ismer istent!
Az itészet is hitetlen. A tudomány álczájába burkolva, megmérgesitett bonczkése alá veszi a val-lás rendszerét, aláássa legmélyebb alapjait, megin-gatni törekszik épületét. S mert a hit, az isteni tisz-telet, az ajtatosság s ajtatoskodás még mindig csu-dás hatást gyakorol százezrek s milliók kebelére, azzal szeretné a hivő népet elámítani, hogy ráfogja : A mit imádsz, az saját képzelődéseid, révedezéseid szüleménye; szép csalódás ez, semmi egyéb, ara-nyozott bilincs ; — ha valóban szabad akarsz lenni, rázd le a tudomány nevében e bilincset, rázd le a képzelmek igáját, az újkori itészet nem ismer istent!
A csillagász, az orvos, a művész is hitetlen. Mint csillagász a sphaerák csudás rendszerében csak a vakeset következményét látja, melynek megmagya-rázására isten fogalma szükségtelen. A világ sze-rinte csudás óramű, órás n é l k ü l ; nagyszerű épület, épitész nélkül; remek összhangzat, rendező nélkül,
mert az újkori csillagászat nem ismer istent. Az orvos-n a k siorvos-ncs magasabb fogalma saját tudomáorvos-nyáról, mint hogy feladata az anyagot, a mennyire lehet f e n t a r t a n i ; a p a r á n y o k közti egyensúlyt, ha meg-zavarodott, anyagi szerek által helyreállitani ; a bo-nyolodott gépezetnek, melyet emberi testnek hív-nak, egyes kerekeit, ha megakadhív-nak, u g y a hogy, addig a meddig ismét mozgásba hozni. E gépet
az-tán, ha végképen megállt, szétszedik tantermeik-ben, s gúnyolódva azt kérdik : Hol itt az isten he-lye ? — az újkori gyógytudomá/ny nem ismer istent ! S a művész, elvetve magasztos hivatását, lemondva felséges rendeltetéséről s elfordulva az eszményinek mennyei fényétől, mint bukott angyal alámerül a legdurvább realismus mélyébe s erőszakot követvén el saját jobb meggyőződésén igy szól : Nem, az új-kori művészet nem ismer istent!
S az iparos, az állam-s tanférfi, talán nem hitetle-nek ók ? Ki az, ki a ,kereslet s kinálat' embertelen törvényével elnyomva a munkásban az emberi mél-tóság öntudatát, szivéből k i r á n t j a az Istenbeni hi-tet, ajkáról letiltja a vallásos szót, mert ő neki nem ember kell, hanem élő gép : ő neki nem kell Isten, m i n d n y á j u n k n a k közös atyja, a jónak jutalmazója, s az igazságtalanságnak büntetője; az ő lételeme nem a felebaráti szeretet.hanem az embernek ember általi ki-zsákmányolása,^ azért mond ja : Az újkori ipar nem is-mer istentl... A mai politikus pedig, legyen azcom-munista v a g y socialista, Fourier vagy Proudhon követője, liberális bourgeois vagy democrata, köztár-sasági v a g y ,mérsékelt' monarchista, az államban szintén csak gépet lát, melynek rendeltetése az, hogy politikai ellenfeleit megsemmisítse ; mert csak annak van joga létezni, a m i vele megegyez ; — „Az én rendszeremben, úgymond, csak az erősebbnek van igaza ; absolut igazság nem létezik, mert az is-tent tételezne fel ; az újkori politika pedig nem ismer istent", s a mennyiben a jelenleg élő nemzedék az ős-erdők vadainak eme ,társadalmi' nézeteit a keresz-ténység jótékony melegében már régente elfeledé, azért iparkodik a hitetlen tanitó a serdülő nemzedé-ket ősszülőink eme vadságába visszataszítani oly iskolákban, melyeknek bejárata felett e szavak ál-l a n a k : Itt tiál-los isten nevét emál-legetni; mert, az újkori nevélészet nem ismer istent !
Ezek után megütközhetik-e valaki azon, ha számításainkba, érveléseinkbe a minden lépten n y o -mon mutatkozó atheismust isfelveszszük, s azt kér-dezzük: képzelhető-e atheisticus haladás? képzel-hető-e civilisatio a hitetlenségben ? Felveszszük", fel-vennünk kell számitgatásainkba emez atheismust, mely már nem a sötétben bujdosik, mint hajdanta, hanem felemelt fővel, büszkén, kihivólag végig j á r az utczán, kihiván Istent, kit káromol s az emberi-séget, melyet megbecstelenit.
S ha győzne, ha valaha győzhetne, mi lenne sorsa minekünk, kik nem álltunk zászlaja a l a t t ? H o g y e kérdésre megfelelhessünk, épen nincs
75
szükségünk hoszasb, elvont okoskodásokra ; csak nézzünk kissé körül, mert a kérdéses dolognak gyakorlatában máris meglehetősen benne vagyunk. A vagy nem látjuk minden-nap, hogy követelik a legszélesebb mérvű gondolat-, szólás-s cszólás-selekvészólás-si szólás-szabadszólás-ságot a magok szólás-számára azok, ki szólás-semmi
gazságtól, semmi ravaszságtól, de még semmi erőszaktól sem riadnak vissza, midőn arról van szó, hogy ellenfeleiket, azaz bennünket mind e szép szabadságoktól megfoszszanak ? Nem érik be azzal, hogy magok szabadok, szabadosak legyenek, ők uralkodni akarnak, korlátlanul, zsarnokilag uralkodni.
Nem érik be azzal, hogy senki sem akadályozza őket abban, Istenünket, kit imádunk tagadni, gúnyolni, káromolni ; h a -nem egyenesen azt követelik tőlünk, hogy ne imádjuk többé, s midőn erre rá nem állhatnánk, irtóháborút indítanak elle-nünk s kifogyhatlanok a zaklatás eszközeinek kitalálásában.
Ez az újkori atheismus, daczos fenyegetéseivel s erő-szakos túlkapásaival, mely a felekezetközi béke nevében ke-gyetlen háborút indit minden tételes hit ellen ; az igaz-ságos viszonosság és egyenlőség nevében az egyiket kifosz-togatja a másik javára, a szabadság nevében börtönbe vet mindenkit, ki nem akar bálványimádóvá sülyedni, s a test-vériség nevében a másként vélekedőket vérpadra hurczolja.
Idáig haladtunk a hitetlenség aegise alatt, ez azon civilisatio, melyet az újkori atheismus hozott nekünk, — v a gyis mindez csak gyenge, halvány előképe annak, mi t ö r -ténnék, ha uralma teljes, bevégzett, absolut lenne ; ha meg-engedjük, hogy azzá legyen.
Mert a gonosz elem mindig csak a jónak hanyagsága folytán hatalmasodik el, s azért hatalma mindig csak m u -landó is ; mert a jó, mely Istentol származik, végkepen ki nem irtható. (Vége köv.)
Szécsény városának részvétnyilatkozata főt. Haynald Lajos, kalocsai érsek ur ő Excellentiájához.
Nagyméltóságú Érsek, Kegyelmes Urunk !
Midőn Szécsény városában a legnemesebb sziv végső dobbanásával egy áldásdus élet elhunyt, és e szomorú ese-ménynyel Nagyméltóságod magasztos lelkére a legjobb édes anya elvesztése fölötti fájdalom borult ; e nap városunkra nézve is a gyász és őszinte bánat napja lett, melynek közön-sége a drága halottban igazjóltevő védangyalát veszté el, ki-nek hoszu életén át a valódi keresztény szeretet és a boldogító tettek meg nem szűnő gyakorlása levén nemes feladata, — ezekért folyton lángoló kebele, a város közboldogitásaért buzgó érdeklődése mellett, az á r v á k vigasztalása, a szegé-nyek áldozatkész pártfogolása és a segélyt keresők tevé-keny támogatásában találta mindig egyik legfőbb örömét.
Nincs a városban kebel, mely e nagy veszteség felett Nagyméltóságod és a mélyen tisztelt gyászoló testvérek nagy fájdalmában a legőszintébben ne osztoznék; mélyen érezzük a vesztés fájdalmát mi is, kik felejthetetlen nagy jóltevőnk nemeslelkü cselekedeteinek élő tanúi leheténk, s
ezért megtanítjuk az ifjabb nemzedéket is : drága nevét min-dig határtalan tisztelet és hálás emlékezetben megtartani.
Bánatteljes meghatottsággal vagyunk b á t r a k Szécsény mezőváros közönsége nevében legőszintébb részvétnyilat-kozatunkat kifejezni, egyszersmind k é r j ü k a Mindenhatót
hogy Nagyméltóságodat és a mélyen tisztelt gyászoló test-véreket bő malasztja s legjobb áldásaival vigasztalja. Mély tisztelettel levén Szécsényben 1875. január 25-én
Nagyméltóságod alázatos szolgái : Vincze Pál, birája, Zadubán Adám, helyettes bíró, Bálás Miklós, város-jegyzője, Tersztyánszky István, Horthy Gábor, Pintér Sán-dor, Gonda Károly, Glaser Samu, Novottny Pál, Szojka Emil, Gonda Bertalan, Buletics Pál, Simonides János, Tarnay János, városi képviselők.
Kecskemét és Nagy-Kőrös hitélete a múltban es jelenben.
VII.
A nagyszámú protestánsok III. Ferdinánd királynál (1637—1657.) mindig sérelmekről beszéltek, pedig épen ők voltak azok, kik a katholikusok iránt a legnagyobb sérel-meket okozták. Hogy egyebeket hallgatással mellőzzünk : Eperjesen, Lőcsén, Bártfán, Kopornán, Trencsénben és Szebenben kath. papot és kath. istenitiszteletet meg sem t ű r -tek. Sőt a protestánsok, Bákóczy vezetése alatt, á féktelen-ségig dúlták a hazát. Minden, mi kath. nevet viselt, guny és kegyetlenség tárgyává lőn. Sárosban a sz. Ferencz-rendü atyákra törvén, őket levetkeztetve verték, kinozták, és m i -kor néhányan az éj homályában elillantak, Körmendy Mik-lós frátert futamodás közben elérték és egy hoszu ládára szegezék le, s veretten, meg oldalégetten ott hagyák fél-halva. Midőn megtalálták életsorsosi, hátán kereszt ki vala metszve, koponyáján és teste alsó részében mély seb, az ocsmányul legyilkolt ember már halva volt. Egyébiránt a templom feltörve, oltárai és szent szobrai lerontva, a r u h á zat széttépve, a többi elorozva. Mit az egyházban és a z á r dában nem használhatának, diribdarabra rombolva h a g y -ták. (Lányi.)
Ezen szomorú jelenségeknek kihatásai Váczegyház-megyében, és a benne létező Kecskemét városában is vissz-hangra találtak.
A török iga alatt Váczegyliázmegye is a legsiralmasabb helyzetbe jutott. A püspökök jobbára megyéjökön k i vül voltak kénytelenek elni ; és majd mint esztergomi, n y i t -rai, pozsonyi prépostok, majd mint királyi korlátnokok említtetnek, mely állásuk után oly csekély jövedelemmel b í r -tak, hogy az saját szükségleteiket is alig födözé. Nagyon természetes tehát, hogy ily zilált anyagi viszonyok között papnöveldéket nem tarthattak, minek az lőn szomorú kö-vetkezménye, hogy kellő képzettségű áldozárok hiányában a hivek huzamosb ideig pásztor nélkül hagyattak, mely körülmény a kath. egyházra kétségkívül a legszomoritóbb j e -lenségeket eredmény ezé.
Igaz ugyan, hogy egyes egyének — mint már emii-tök — kik „licentiátus"-oknak neveztettek, fel voltak jogo-sítva a szülöttek megkeresztelésére, a házasulandók össze-esketésére és a halottak eltemetésére ; de miután ők a vallási ügyekben kellő jártassággal nem birtak, még sem pótolthaták a képzett áldozárok hiányát, ellensúlyozni nem valának k é -pesek a tanultabb és sokkal nagyobb számú, szorgalmas prédikátorokat.
Kecskemét gyakran plébános nélkül volt, mig ellenben a kálvinistáknak folytonosan ügyes prédikátoraik voltak ;
10*
ügyöket még hatalmasan előmozditá az is, hogy sok világi főúr, ki knek kegyeléseért oly szorgalmasan esdeklének, párt-fogását is kinyerték. Nevezetesen Rákóczy György, erdélyi fejedelem 1641-ben, a kecskeméti kálvinistákat könyörgé-sökre egy haranggal is megajándékozta, mit a következő levél igazol : „Georgius Rákóczi Dei gratia Prinoeps Tran-sylvaniae, partium regni Hungáriáé Dominus et Siculorum comes etc. Circumspecti Nobis grati, salutem et gratiam No-stram. Az elmúlt martiusnak 2-dik napján nekünk irott leveleteket elvévén, irástokat és abban való kivánságtokat megértettük; az harangot már elkészittettük s ki is küld-tük kivánságtok szerint; adja Isten Világ végezeteig ke-resztyén Ecclesiáknak szolgálhasson. Quibus in reliquo gra-tiose manemus, Datum Albe Juliae die 8-a Április A-o Dni.
1641. G. Rákóczy, mp."
Kecskeméten, miután a két jézustársasági atya eltá-vozott, ismét nem volt lelkipásztor. Nem volt — mondja P.
Tolek — aki állandóképen a legszentebb áldozatot Isten-nek bemutatná, vagy a halállal tusakodó betegeket szent-ségekkel ellátná. Nem volt, aki az Isten igéjének drága ele-delét és az Ur asztalának angyali kenyeret megtörné és ki-osztaná. Parvuli petierunt- panem, et non erat, qui frangeret eis akkor, midőn Bocskai és Bethlen fejedelmek indulása után, a helvét hitvallás Kecskeméten Paxi György superin-tended, Kőrösön Tyukodi Márton, Czegléden Körtvélyes Já-nos senior prédikátorok által tudományát leginkább terjesz-tette, iskoláit felnyitotta. Elmentek ezen városnak elöljárói az esztergomi káptalanhoz is, de hiába, segítségül nem
le-hettek. (P. Telek) 1637-ben egyenesen Forró György, nagy-szombati jezsuita szerzetfőnökhez folyamodtak, ki azon-ban, miután kellő számú atyákkal nem rendelkezett, kéré-süknek eleget nem tehetett, hanem a sz. Ferencz-rendü atyákhoz utalta, miként ezt a következő válaszlevél igazolja :
„A szent Isten álgya meg kegyelmeteket fejenként, minden lelki áldásoknak bőséges adományával. Az elmúlt napokban kegyelmetektől ide bocsájtott követek megadák az kegyel-metek nekem és a Pater Provinciális ő kegyelmének szóló leveleit, melyekre akkor sok foglalatosságok miatt választ nem adhatánk, melyet mostan Pater János ő kegyelme által veszen kegyelmetek. Igen jól esett a kegyelmetek irása ennyiből, hogy a Pater Provincialis ő kegyelme is azokon a napokon itt jelen volt, aki értvén a kegyelmetek kívánsá-gát, jelenlévő több fő Páterekkel tanácskozott, ha lehetne-e mód a kegyelmetek segítségében. Bizonyára szánakodunk, hogy oly fogyatkozással vagyon kogyelmetek az egyházi szolgákban, és ha lehetséges dolog volna mi tőlünk, örömest tovább is jóakaratunkat nyújtanánk Pátereknek odaküldé-sében; de higye kegyelmetek, oly fogyatkozással vagyunk, hogy oda szolgálatra nem érkezünk; azért kegyelmetek, amely helyt nekünk rendelt volt, az elöbbeni végzés szerint Pater Franciskánusokkal, odaadhattya. Remélvén azt, hogy az, mikor ami Pátereink közül valakik odamennek, szállás nélkül nem hadgya kegyelmetek. Az mint hogy Gyöngyös-től amire reá érkezhetnek és lehetséges lészen, örömest szol-gálnak. Isten tartsa Adatott sz. Kereszt felmagasztal-tatásának napján 1637. kegyelmeteknek jóakarója és Krisz-tusban szolgaja Pater Forró György, nagy-szombati colle-gium rektora. (Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest, február 1. 111 a z idő, m o s t v a g y s o h a ! Mig az országgyűlés azt bizonyítgatja, hogy elköltetett az a pénz is, a mi a mienk volt, az is ami nem volt a mienk ; mig afelett fog napokat tölteni, vagy heteket is, hogy consta-tálja azt, a mit úgyis mindnyájan tudunk, hogy a bukás szélére jutottunk; mig azon módozat tudományos megálla-pítása felett fog tanácskozni : mikép lehet pénzt teremteni onnan is, a hol nincs, hogy e nagy semmivel fedezze azon nagy valamit, ami fájdalom, ami zsebünket kiürítette és bennünket mások zsebébe dugott, igen, ez idő alatt fordit-suk mi figyelmünket legalább egyszer misfelé, nem azon érte-lemben ugyan, mintha az, mit mondandók vagyunk, épen sem-mi összeköttetésbon sem lenne országgyűlésünkkel és neve-zetesen tanácskozásaink eddig nyilvánuló eredményével, ha-nem amennyiben távol tartjuk magunkat financzialis torvek előadásától, pedig — és ezt eláruljuk — bírunk egy igen gyakorlati tervvel.
Az idők fontos körülményei, a helyzet felett ugyan még nyomasztólag uralkodó, de alakjában megingatott szel-lem, az éveken keresztül gondosan tanulmányozott irány, ez irány felett táplált nézetünket megerősítő, folytonosan kínosabb tapasztalatok, melyek búskomor sejtelmeket ébresz-tenek a kebelben a jövő iránt, és előre vetett sötét árnyaik-kal, mint kisértetek mély aggodalommal töltik el a szivet, mindaz önkénytelenül is ama kérdést tolja elénk, katholi-kusok elé : magunkhoz jöttünk-e már több mint hét év le-folyása alatt a meglepetésből, melylyal a I baralism is ban-nünket megrohant é3 mőze3, de hazug szólamaival szakeré-hez lánczolt ? felébredt-e bennünk az öntudat ? . . . . óh nem ! Többat kérdezünk, — meggyőződéssé vált-e már bennünk a gondolat, hogy a lberalismussal egyezkednünk nem lehet, nem szabad, hogy a katholicismus van hivatva nálunk Ma-gyarországon egyedül a vezérszerapet játszani, melynek közreműködése, pártolása nélkül semmiféle párt, vagy kor-mány nem uralomképas ? . . . Érezzük-e már, hogy itt az idő, melyen tul várakoznunk többé nem lehet, nem szabad, ha azt akarjuk, hogy a maghamisitatlan szabadság uralkodjék a nemzeten, ha azt akarjuk, hogy a katholicismus és vele és általa a nemzet még fenmaradjon?
E kérdések ma, és épen a dolgok jelen állapotában, amennyire természetesek, oly jogosultak is. Keresztény államban éltünk, keresztény gondolkozással bírtunk, a ke-resztény eszma áthatotta az állami gépezet minden ténye-zőit ; e keresztény szellemnél fogva, mely majdnem egy ezredévig tartott, valamint a társadalmi életben, ugy az állam részéről is becsületességhez szoktunk, a corruptio, a hazugság szalleme ki volt zárva az állami kormányzatból, az állam karöltve az egyházzal teljesítette keresztény mis-sióját a nemzet jólétére, a rosz akarat, a kaján irigység, az egyház szervezetének felforgatására, szabadságának elnyo-mására intézett törekvéseknek nyomait az állam részéről, 2-dik Józsefet kivéve, a történelemben gyérabben találjuk, b:zalom itt is ott is és kölcsönös egyetértés vezette a két nagy hatalmat, az egyházit és az államit. A keresztény be-csületesség csaknem ezredéves korszaka után a
liberális-•
mus mint Deus ex machina egyszerre csak elfoglalta a kor-mány gyeplőit. A külföldről haza került szabadkőművesek az enthusiasmus következtében, mely bennünket is elraga-dott és a száműzöttek iránt részvéttel, lelkesedéssel töltött
©1, az országban a legfontosabb állami hivatalokat, megyei és városi tisztségeket foglalták el, hozzá még az irodalmat, tudományos intézeteinket mind magukhoz ragadták, a kül-földről behozott elvtelen liberalismust, keresztényellenes szel-lemet, mindennemű corruptiót, az ugyancsak általuk alapi-tott és gomba gyorsasággal növekvő szabadkőműves páho-lyok által elterjesztették, a katholicismust eddigi vezérsze-repétől elmozdították, és két év alatt magukat kényelmesen berendezve, a Magyarország ezredéves életében kifejlett vi-szonyokat széttépték, vagyis tönkre tették azt, a mit az örök ezredéves hazaszeretet alkotott.
Hogy mindez be fog következni, csak kevesen hitték»
különösen a katholikusok velük született becsületességük-nél fogva, támaszkodva a katholicismusnak érdemeire is, melyeket a nemzet fentartása érdekében kifejtett
tevé-kenysége, vér- és pénzbeli áldozatai által szerzett, hittek az Ígéreteknek, vagy legalább egy jó nagy részük kiegyezhetni vélt a liberalismussal, azon reményben, hogy valamint ők készek becsületesen megtartani adott szavukat, ugy a libe-ralismus részéről is hasonló becsületességet várhatnak. De
ime most itt állunk, hét év folyt le, igazolva vannak azok, kik a liberalismus első fellépte óta kimondták, hogy Hanni-bal ante portas ; megcsalatva vannak azok, kik saját becsü-letességükre támaszkodva, viszont becsületességre
ime most itt állunk, hét év folyt le, igazolva vannak azok, kik a liberalismus első fellépte óta kimondták, hogy Hanni-bal ante portas ; megcsalatva vannak azok, kik saját becsü-letességükre támaszkodva, viszont becsületességre