Mindenki, a ki v a l a h a életében bibliai kérdé-sekkel még csak f u t ó l a g is foglalkozott, tudja, h o g y e s z a v a k k a l e g y i k é t jeleztük a legnehezebb, leg b o n y o l u l t a b b kérdéseknek, melyeket az újszövet-ségi szentírási m a g y a r á z a t felvetni szokott : váljon a Megváltó, melyik n a p o n ülte utolsó h u s t v é t j é t e földön, m á s szóval : m e l y i k n a p o n rendeltetett a l e g m a g a s z t o s a b b Oltári Szentség, — N i z á n hó-n a p j á hó-n a k 13. v a g y 14. hó-n a p j á hó-n . E m e z t a Syhó-nopti- Synopti-cusok á l l í t j á k , eléggé világosan, v a g y i s j o b b a n mondva, oly világosan, h o g y szavaik e t e k i n t e t b e n félre n e m érthetők ; amazt, h o g y t. i. az Ú r v a c s o r a 13-án este, illetőleg éjjel ünnepeltetett, látszik álli-tani J á n o s , u g y , h o g y az a z u t á n következett dolgok sorrendjét követve a S y n o p t i c u s o k szerint K r i s z t u s U r u n k Nizán 15én, a zsidó húsvét első n a g y ü n -nepén, J á n o s szerint pedig m á r 14-én feszíttetett volna fel.
E kérdéseknek fejtegetése s e látszólagos ellen-m o n d á s o k n a k k i b o n y o l i t á s a neellen-m csak, h o g y állandó czikkelyt képez h i t t a n i s s z e n t i r á s - m a g y a r á z ó író-i n k n á l , h a n e m egészen különálló, kíró-is egyedíró-iratíró-i irodalmat is teremtett m á r m a g á n a k , mi a z o n b a n l e g n a g y o b b részt csak az által vált lehetségessé, h o g y — mit a t u d o m á n y m á s á g a i b a n is eléggé g y a k r a n van a l k a l m u n k tapasztalni, h o g y , mond-j u k , számos k ö n y v csak a n n y i b a n ,umond-j', a m e n n y i b e n a n n a k olvasói nem t u d j á k , h o g y a benne foglaltak m á r régen, s g y a k r a n sokkal j o b b a n is Írattak meg, s h o g y tudós íróink közt v a n n a k o l y a n o k is, k i k azt hiszik, h o g y n e k i k minden f o n t o s a b b kérdésben okvetlenül külön, egyéni ,elv'-vel v a g y ,rendszer'-rel kell birniok, nem törődve vele, ha ez által a szó-b a n forgó kérdésnek megoldását nem, h o g y
előmoz-d í t a n á k , h a n e m még i n k á b b h á t r á l t a t j á k ; v a g y , ha
— minden okos érvelés m á r r é g e n k i lévén merítve, az ,egyéni nézet' s ,rendszer* érdekében kénytelenek oly okoskodásokhoz f o l y a m o d n i , melyek t u -d o m á n y o s h i r ö k e t nem r i t k á n k o m o l y a n veszé-lyeztetik.
E t t ő l a z o n b a n e l t e k i n t v e , t é r j ü n k át t á r -g y u n k r a , mely e két kérdésnek fejte-getésében áll : mikor illetett meg az U r utolsó húsvéti vacsorája, s m i k é n t egyeztethetők meg erre v o n a t k o z ó l a g a S y n o p t i c u s o k J á n o s n a k állításaival ? H o g y e czikk-nek m e g í r á s á r a épen csak korszerűségi tekintetek birtak, s k o r á n t s e m azon v á g y , ,ujat' mondani, ki-derül abból, mit fentebb a t u d o m á n y o s ,újdonsá-g o k ' természetére nézve a m ú ,újdonsá-g y á l t a l á b a n néze-t ü n k ü l v a l l o néze-t néze-t u n k , m e l y nézenéze-tben e g y l e g ú j a b b a n e t á r g y b a n megjelent kis egyedirat — „Die Zeit des letzten Abendmahles. Ein Beitrag zur Evangelien-Har-monie von Dr. L. M. Both"; F r e i b u r g , Herder, 1874.
V I s 90 1. 1 M. — még csak megerősített.
A S y n o p t i c u s o k n a k e t á r g y r a vonatkozó je-lentései a k ö v e t k e z ő k : Máté, X X V I , 27 i g y szól:
„A k o v á s z t a l a n o k első n a p j á n pedig a t a n í t v á n y o k Jézushoz j á r u l á n a k , m o n d v á n : Hol akarod, h o g y elkészítsük ételedre a húsvétét" ? Márknál, X I V , 12,
/
ezt olvassuk: „ E s a k o v á s z t a l a n o k első n a p j á n , mi-kor a húsvéti b á r á n y t feláldozzák ') m o n d á k neki a t a n i t v á n y o k : H o v a akarod, h o g y m e n j ü n k , és el-készítsük ételedre a h ú s v é t é t " ? — Lukács pedig e k k é n t í r j a le u g y a n é mozzanatot, X X I I , 7 : „ E l -jőve pedig a k o v á s z t a l a n o k napja, melyen meg kel-lett ölni a húsvéti b á r á n y t " .
A ,húsvét' s a ,húsvéti b á r á n y ' mind a h á r o m Ez a jelenidö talán sajtóhiba a magyar (Sz.-I.-társ.) fordításban ; mert a szent szövegben nè&vov — immolabant"
áll, minek a magyarban ,feláldozák' felelne meg.
24*
szentirónál u g y a n a z o n egy szó által fejeztetik ki :
„írerV*«", mely nem csak az áldozatra rendelt álla-tot, hanem a n n a k ünnepélyes, törvényszerű elkölté-sét, végre pedig az egész áldozati ünnepélyt is
je-lenti, mint ezt e háromféle hely is már eléggé feltünteti. U g y a n é szó, midó'n magát az egész ünnepélyt jelenti, kettó's, ú g y m i n t szűkebb s tá-gasabb értelemben is vétetik. Szűkebb értelemben véve tüzetesen csak a húsvéti ünnepélyt jelenti, amennyiben az a b á r á n y n a k megölésében s elköl-tésében állott, mire nézve Móz. II, 12, 5, G s 8 ren-deltetik; „A b á r á n y pedig hiba nélküli, him, esz-tendó's legyen, mely rendelés szerint vehettek egy gödölyét is. É s tartsátok azt e hónak ( N i z á n n a k ) tizennegyedik n a p j á i g ; s akkor ölje le azt Izrael fiai-n a k egész sokasága este f e l é2) — É s azon éjjel egyék meg a tűznél sült hust és kovásztalan
kenye-ret, vad salátával".
L á t j u k ebbó'l, h o g y a szorosan vett húsvéthoz, mely Nizán 14-én, a b á r á n y n a k megölésével kezdő-dött s 15-én a n n a k elköltésével folytattatott, köz-vetlenül egy másik ünnepi korszak is csatlakozott,
„A kovásztalanok napja", melyre nézve Móz. I I I , 5 s 6. ezeket olvassuk: „Az első hónapban a hónak tizennegyedik n a p j á n este az U r Fázéja, (azaz
kez-dődik a liusvét) ós tizenötödik n a p j á n e h ó n a k ko-vásztalanok ünnepe vagyon az U r n á k . Hét napon egyetek k o v á s z t a l a n t " ; — s ezen ünnepi korszak oly szorosan csatlakozott a voltaképeni Paschához, oly a n n y i r a összeolvadt vele, hogy az egész nyol-czad is tágasabb értelemben a „wacr/a" szóval jelez-tetett, sőt maga Nizán 14-e, azon nap, melyen a
húsvéti b á r á n y megölésével voltaképen a húsvéti napok vevék csak kezdetöket, mégis, mint a fen-tebb idézett Máté s Márk-féle helyek bizonyitják
„A kovásztalanok első n a p j á " - n a k hivatott, a n n á l is inkább, m i n t h o g y a zsidók, csakhogy az U r n á k , Mózes által adott ebbeli törvényét egész teljében megtartsák, m á r 13-kán éjjel l á m p a f é n y mellett a h á z b a n meglevő kovászt s kovászos kenyeret
fel-kutatni s összeszedni és u g y a n a z t 14-én a hatodik órában (12 órakor) elégetni szokták, miután már az ötödik órától kezdve minden kovászostól tartózkod-tak volna, igy rendelvén ezt Mózes II, 12, 15: „Hét nap kovásztalant egyetek ; az első nap se legyen már kovász h á z a t o k n á l ; a ki kovászost eszik az
2) Magyar szentirásunkban itt azon igen helyes ma-gyarázó jegyzéket találjuk: „A héber szerint: két este között. Azon időszakot, melyben a nap alkonyodásra hajlik, a zsidók már estének nevezték, s a napleszállása utáni szür-kület második estének neveztetik".
első naptól kezdve a hetedik napig, azon lélek irtas-sék ki Izraelből".
Az eddigiekből tehát kiderül, miszerint ama nap, melyen a t a n í t v á n y o k a fentemiitett kérdést intézék az Úrhoz : „Hol akarod, h o g y elkészitsük ételedre a h ú s v é t é t ? " Nizán 14-e volt,mely kérdést a t a n i t v á n y o k továbbá alighanem k o r á n reggel tet-t e k ; mertet-t az ünnepélyes l a k o m á r a való előkészüle-tek mégis csak hoszabb időt igényelelőkészüle-tek. Az ennek következtében nyert megbízást Máté — X X V I , 18, 19 — ekként irja l e : „Jézus pedig m o n d á : Menje-tek a városba egyvalakihez, és mondjátok n e k i : A mester m o n d j a : Az én időm közel vagyon, nálad tartom a húsvétét az én tanítványaimmal. E s u g y cselekvének a tanitványok, amint rendelte vala ne-kik Jézus és elkésziték a húsvétét". Körülménye-sebb Márknak jelentése, — XIV, 13 — IG: „ E s el-külde kettőt t a n í t v á n y a i közül, és mondá nekik : Menjetek a városba, és elétek j ő egy korsó vizet vivő ember ; kövessétek őt, és a hová bemegyen, mondjátok a ház urának, h o g y a mester azt izeni : Hol van a vacsorahely, hol a húsvétét t a n i t v á n y i m -mal elköltsem? É s ő mutat nektek egy n a g y étter-met fölterítve, ott készítsetek n e k ü n k . E s elmenvén tanítványai, a városba j u t á n a k , és u g y találák, amint mondotta vala nekik, és elkésziték a húsvé-tét" ; — megegyez velő Lukács is, azon megjegy-zéssel, hogy az ekként előre küldött t a n i t v á n y o k Péter s János valának.
Beestveledvén — mint a Synopticusok egy-h a n g ú l a g jelentik, jött az U r is többi tanítványai-val s elkölté a húsvéti b á r á n y t . Az ünnepi szent lakoma bevégezte u t á n pedig felkelt s tanítványaival együtt kiment az olajfák hegyére, miután J ú -dás árulását s Péternek háromszoros megtaga-dását megjósolta volna.
U g y a n e z éjjel J ú d á s árulása f o l y t á n befoga-tik, még éjjel a főpap h á z á b a n kihallgattatik s Pé-ter által megtagadtatik, míg az ezen éj u t á n követ-kező nap kora rêggelén a Synedrium hivatik össze ;
— az előrebocsátottak szerint Nizán 15-én reggel.
Még délelőtt halálra ítéltetvén, a 9-dik órában
— délutáni 3 órakor a keresztfán adja ki lelkét s még ugyanaz nap este felé sírba tétetik, melyben az egész következő napon át nyugszik, s csak har-madnap reggelre támad fel halottaiból.
H a tehát akkor Nizán 14-e a mi számitásunk szerint csütörtökre esett, akkor az U r , miután utolsó vacsoráját egyidöben a zsidókkal tartotta volna, pén-teken, húsvét napján — vonatkozással a következő
189 szombatra nauaaxsvtj, készületnap, előszombaton felfeszit-tetett s a sirba téfelfeszit-tetett, bol szombaton át nyugodott, mignem vasárnap reggelre feltámadott. (Folyt, köv.) Kecskemét és Nagy-Kőrös hitélete a múltban és jelenben.
( F o l y t a t á s . )
1659-dik évben a házfőnöki teendőket Ludány Márton viselte. — 1660-ban Csiki János volt a szerzetes ház
fő-nöke. — 1661-ben a már előbb megalakult vallásos társulat szabályai, melyek a „Deákok ezéhe" czim alatt a boldogsá-gos Szűz nagyobb tiszteletét ezélozák, Baróti Miklós kecs-keméti házfőnök idejében gr. Wesselényi Ferencz nádor által Pozsonyban kelt levelének erejével megerősítést nyertek.
1662. Szinyog Antal, 1665. Kolosvári Bertalan, 1667.
Jászberényi Gábor, 1668. Ivanovics Ambrus, 1669. P á s z -toki Imre, 1671. Bátori Miklós, előbb provinciális, kegyel-ték a kecskeméti hivek lelki ügyeit.
Ezen korban a protestánsok nyugtalansága már a leg-magasabb fokot érte el. A prédikátorok egyházi beszédeik-ben a tervezett vérengzésekről, mint rövid idő alatt bekö-vetkezendő eseményekről, már eleve értesítették a hallga-tóságot; sőt kezeikbe, a szabadság megvédésének álczája alatt fegyvereket szolgáltattak. Utóbb már egész nyíltság-gal liirdeték az összeesküdött lázadók, h o g y : „A pápista
ebeket megtanítjuk".
Borzadály töltötte el a katholikus sziveket a készülő-félben levő protestáns ,evangyéliomi hitélet' hallatára ; és annál is inkább, minthogy az életbiztonság megszűnt.
Nagyszőllősön a protestánsok által két sz. Ferencz-rondü atya ruháiktól teljesen megfosztva a tövis és tüske-bokrokban megforgattatott és félholtra kínoztatott. Es az ilyféle nemtelen üzelmek oly általánosok és oly élesek vol-tak, hogy az országnak fejedelme, Lipót (1657—1705.) szigorúbb rendszabályokat is kénytelen volt alkalmazásba venni. A pozsonyi törvényszék elé sok protestáns lelkész és tanitó idéztetett, és a törökkel kötött egyezkedés, a népek bujtogatása és a katholikusok ellen elkövetett embertelen-ségek miatt a törvény szigora szerint meg is fenyíttettek.
Az említettük gyászos emlékű jelenségek Kecskemé-ten is viszhangra találtak. Igy 1673-dik évről a szerzetes atyák háztörténetében a következőket találjuk feljegyezve :
„1673. M. V. Pr. Georgius Szécsény. Hic praesidens cum clavigero fratre Pacifico Zatkó, per rebelles haeretioos T u r -cae adhaerentes capti, ad fluvium Tybiscum sunt abducti, ubi in castris post verbera et vexas amaras, ea lege sunt dimissi, ut praedicantibus calvinianis apud caesareos capti-vis, libertatem exoreut, quod sí non fecerint, duriora eis minitantes".
1675-ben Jászberény Gáspár, 1676-ban Baróti Miklós, 1677-ben Egedi Ferdinand viselte a főnöki teendőket. A következő évben dühöngő járvány csak Kecskeméten 2570 embert ejtett áldozatul. Ugyanezen évben szent Gál ünnepe utáni napon (oktober 17.) a kálvinista prédikátor házában támadt tűz a sz. Ferencz-rendüek kolostorát, az öreg kő-templomot a hozzá épített kálvinista faimaházzal együtt, továbbá a szerzetes atyák iskoláit és a város nagy részét elhamvasztotta. A templom minden készlete hamuvá lett.
Megégtek az anyakönyvek, a történeti okmányok, ugy hogy a templom és kolostornak csak fölmeredező, puszta falai maradtak meg. Ily káros eset után a városnak nagyjai a szerzetes atyákhoz folyamodtak, hogy a templomot, kolos-tort és iskolákat könyöradományokból épitenék fel, miután a város ily tetemes költségekre az éhség, döghalál és tűz-vész miatt különben is képtelen.
Ezen alkalom szolgált okul arra is, hogy a templom, kolostor és iskola a szerzetes atyáknak örökre átadatott, mig csak egy is találtatik a hazában.
Az adományozó okirat a következőképen hangzik : En Deák Pál Kecskeméth Városának Fő Birája, és a Katolika hitű több Tanács-béli Esküdtek, különösen pedig nemes Patai András, Sz. Királyi Pál, Tóth György, Bede Lukáts, Nagy János, Hertzegh Mihály és István, Pulyai István, Szabó Lőrintz, Szabó Máté, Borbála András, Koin-lósi Ambrus, Markó Ferentz, Kováts István és Miklós, Csá-szár Gergely, Varga Miklós, Szabó Bertalan és Bálint, Tsiz-madia Gergely, Kovács Pál, Vida István, Tóth Mihály, Ko-vács Gergely, Oláh István, Demeter Márton, Beukő Mátyás.
Valljuk e jelen való Levelünknek erejével, adván tudtára minden Legfőbb-Méltóságú, Nagyságos, Fő Tisztelendő, Tekéntetes, Méltóságos, Nagyon Tisztelendő, Fő-Nemes, Vi-téz, ugy Egyházi, mint Világi akár melly állapotú, rendű, becsiiletü, tisztségü és főbb hivatalu, jó akaratú és minden-kor kegyes urainknak, hogy tudni-illik mi nyomorúságok-kal egynehány el-foltt esztendőkig környül-vétetve lévén, nem egyedül mi, fellyebb neveztettek, gyülekeztünk egy bizonyos helyre, de az egész el-nyomorodott kösség-is, előt-tünk viselvén :
Elsőben-is, hogy amaz iszonyú, rajtunk által-ment Éhségtől keservesen le-nyomattattunk, ugy hogy annak ter-helő nagy volta-miatt sok meg-holtt emberek el-is-temet-tetnéuek.
Másodszor, hogy azon Éhségnek nyomában mindgyá-rást lépő siralmas Pestis, annyival-is inkább olly nyomoru-ságban juttasztott ismét, hogy életben-is közülünk kevesen maradnának. El-fogvtunk.
Harmadikát ama el-viselhetlen és nálunk el-felejthe-tetlen Égést. Ez által nagyobb része a Városnak, a Tem-plomok, a Tisztelendő P. Franciscanusoknak lakó helyek, Residentziájok, az Iskola, tellyességgel minden Paramento-mok gyászossan hamuvá tétettek; egyedül a templomnak kő-fala, az is nagyobb részént földig romolva és pusztán maradván. Azért ennyi gyötrelmek közöt, nem lévén az épitésre semmi eszközünk, Tisztelendő P. Franciscanusokhoz, Ivaukovits Ambrushoz, Üdvözitőnk Provintziája Custosá-hoz és Kultsár Gergelyhez, Kecskeméti Praesidenshez, azon kivül Konstantini Lukátshoz, Szegedi Gvárdiányhoz folyamodtunk (ne talám a megmaradott Lelkek Istenes T a n í -tás nélkül hagyattassanak, mivel annak előtte-is Tisztelendő Pater Franciskánusok lelki oktatásával éltünk,) hogy épít-sék a Templomot, Rezidentziát, Iskolát, a magok alamisná-jokból. Helybe hagyván tehát a mi kérésünket az elébb-mondott Atyák, épiteni fogják töviből mind azokat, a mik meg-égtek és fellyebb nevezetettek ; mi pedig tsak fából é3 mészből igirjük valami segítségünket.
Mire nézve, Isten kegyességéből, látván ezen Tiszte-2 4
hozzánk, igaz Katholikus Keresztényekhez, a Török iga alatt is, mutatott buzgó szereteteket, tulajdon indulatunk-bul és szivességünkböl, mi elötől-fogva utolsóig, sőt mara-dékink is, a Templomot, Residentziát, Iskolát által adgyuk örökössen és megváltoztathatlanul sz. Ferencz Atyánk Szer-zetének; áldással birják és Istennek nagyobb dicsőségére gyarapitsák, valameddig tsak egy is marad Tisztelendő P.
Frantziskánusok közül Magyar Országban. Mely dolognak nagyobb igazságára, mind az Városnak, mind az Ekklesiá-nak közönséges élő petséttyével meg-erősittetet Levelünket adtuk Kecskeméten sat. 1678. szent Mihály Havának 5.
napján". (Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pests márczius 19. H i r 1 a p i k a c s ae v a g y v a l ó s á g ? Nevezetes napokat élünk mi katholikusok Magyar -országban, mióta alkotmányunk visszaállíttatott ; hogy e,ne-vezetesség' miben áll, azt bővebben részletezni jelenleg fe-leslegesnek tartjuk, minthogy annak momentumait, melyek
eddig előfordultak, e lap hasábjain úgyis elég bőven felje-gyezve, sőt felvilágosítással követve is feltalálják olvasóink ; de az e nevezetességet nevelő ujabb momentumok feljegyzését annyival is szükségesebbnek találjuk, hogy ha majd bekö-vetkezik, reánk Magyarországi katholikusokra nézve is az, a mi, ugy látszik elkerülhetetlen, hogy akkor láthassuk, mi-kor és mily elemek közreműködésével, mily előkészületek megtétele mellett kezdettek letétetni az ,amerikai állapotok' alapjai nálunk a kath. egyház részére, kik voltak azok, kik a netalán kigyúlandó felekezeti háborúban a főszerepet j á t -szották.
U j momentumról szólottunk, melyet feljegyzendők va-gyunk, álljon itt tehát az esemény.
A fusio, vagy bárminek nevezzék, a pártok közt létre-jött ; az ifjúság is fáklyás menetben adott kifejezést a pár-tok egyesülése feletti örömének, sőt már a megyékben is megindult a mozgalom, hogy az eddig különvált pártokkal megértessék, hogy hiszen tulajdonképen ők mindig egy pár-tot képeztek és egy uton jártak ; csakis a főrendi ház volt
még hátra, hogy hódolatát, mint eddig, ugy most is kife-jezze a ,szabadelvű kormánynak'. Az idő eljött és a szerepre báró Vay Miklós ő excja vállalkozott. Mindeddig a dolog-hoz semmi szavunk, Vay ő excja épen ugy beszélhetett,
mint hallgathatott is, ez az ő tetszésétől függött, hagynók is békében a nemes bárót, hacsak beszéde értelmének,
hord-ereje'nek megmagyarázására és bizonyára minél nagyobb körben elterjesztésére, egyik pesti lap nem vállalkozott volna, minek következtében hallgatagságunkat meg kell törnünk és az eseményhez, mely nem mindennapi, hozzá kell szólnunk.
A lap, mely hivatva érezte magát a báró ur nyilatko-zatát felvilágosítani, a ,Beform' ; adjuk is hűségesen e követ-kezőkben a commentálást, mely igy hangzik : „a főrendi ház-ban, ma báró Vay Miklós jelentette ki örömét és megelége-dését a fusio felett. A korona őre tapintatos érzéke szüksé-gét látta annak, hogy, mi az alsóházban válságokat fel-idéz és megoldásra visz, a tény, mely az egész országban viszhangot kelt és a jövőnek alapjául szolgál, a méltóságos
Hogy a főrendiház ultramontán elemei sem a fúziót, sem a protestáns főurt felszólalását mellette nem üdvözölték v a -lami melegen, azon csak kevéssé csodálkozunk. A főrendi-házban — hol eddig alig volt pártkülönbség — ma megle-hetősen élesen elválnak egymástól a pártok. Montecchi és Capuletti — Andrássy és Sennyei hivei állanak itt egymás-sal szemközt s mig az alsóházban a fuzio a pártkü-lönbségeket elenyésztette, s csekélyszámu fractiókra törpité le az ellenzéket, addig a főrendeknél az oppositio nevekedett és szervezkedett. A protestáns főnemesség, Vay Miklós báró nyilatkozatával a kormány mellé szegődött". Azt véljük, hogy az egész tudósitás vagy, ha, tetszik felvilágosítás irá-nya, leginkább pedig a legutóbbi mondat oly fontos, hogy azt figyelmen kiviil hagyni nem szabad és pedig annál ko-vésbé, mert, ámbár a ,Magyar Politika' kétségbe vonta a báró ur nyilatkozata ily értelmű magyarázatának lehetősé-gét, a ,Beform' ezt más napi nyilatkozatában fentartotta és még mind ez ideig a ,B.' állitása meg nem czáfoltatott.
Eltekintve most a ,Beform' magyarázatának hiteles-ségétől, vagy nem hiteleshiteles-ségétől, tisztán csak magát a ma-gyarázat egyszerű szövegét tartva szem előtt, mégis csak felmerülhet a kérdés : váljon mennyi valószinüség létezhetik a ,B.' nyilatkozatában, vagy egyáltalán létezhetik-e való-szinüség arra nézve, hogy Vay báró ő excjának nyilatkozata mint nem magán nyilatkozat, hanem mint a protestáns
fő-nemesség nyilatkozata tekintessék <*s igy fektethető-e suly arra, hogy ,protestáns' főúr üdvözölte ,a szabadelvű
kor-mányt, — szóval hirlapi kacsának-e vagy valóságnak te-kinthető-e a ,Beform' tudósitása?
A kérdés megfejtését, mi azt véljük, hogy nagyon egy-szerűen és igen könnyen lehet eszközölni, mire nézve mi elő-legesen is kijelentjük, hogy igen is nagyon valószínűnek tartjuk a ,B.' tudósításának hitelességét, mit következőleg vélünk megállapíthatni.
Az eddig uralkodott és ma is uralkodó szabadelvű kor-mányoknak a protestantismus igen le lehet kötelezve, mert mindazon törvényjavaslatok, melyek eddig a vallás ügyében a kormány részéről benyujtattak és részben már törvénynyé is váltak, a katholicismus hátrányá ra, s ci protestantismus elő-nyére hozattak, ugy, hogy nincsen egyetlenegy ujabb val-lásügyi törvényünk, mely a katholicismus elnyomásával ne a protestantismus felemelését czélozná. A házassági,
illetőleg elválási, az áttérési, a vegyes házasságból szárma-zott gyermekek nevelését illető törvények egytől-egyig mind a protestantismus előnyére szolgálnak, sőt ismeretes, hogy a protestánsok nem csekély összeggel szerepelnek évenkint az országos budgetben. Már, ha csak e pontot, mint általá-nosságban a protestantismusnak kedvezőt tartjuk is egye-dül szemünk előtt, nagyon valószinünek tűnik fel a ,B.' tudó-sitása protestáns főnemesscgünk sorakozásáról a .szabadelvű kormány' mellett és mint a tudósitás iránya mutatja, az .ul-tramontánok' ellen.
De van még nyomósabb okunk állitásunk igazolására.
"Vay ő excja t. i. már évek előtt belátta, mily hasznot h a j -tottak a liberális kormányok már eddig is a protestantis-musnak, belátta, hogy a protestantismus nyilt szövetsége a kormánynyal még több hasznot hajtand, miért is sorakozásra
191 hivta fel a protestánsokat egyik superintendentiális hires beszédjében, sőt nyíltan a szövetkezést ajánlotta a kormány-nyal és pedig kik ellen? senki más, mint az ultramontánok ellen ! Igen is Vay báró ő exja volt az országban az első, ki talán lelkesitve azok által, miket Bismarck az .ultra-montánok' ellen mivel, ad majorem protestantismi glóriám kitűzte a protestáns zászlót nálunk is a katholikusok ellen.
Nem tudjuk mily termékeny földre esett a báró ur által el-hintett felekezeti béke (?) és szeretet magva, de annyit a
most emlékbe vitszahivott tény alapján jogosan kinyilatkoz-tathatni vélünk, hogy nem lehetetlen, miszerint, ha a nép al-sóbb rétegeiben nem jött is még létre a szövetkezés, de fen-sőbb körökben ez már bevégzett tény, és hogy mindenütt bevégzett ténynyé legyen majd lehet gondoskodni, vagyis ez utóbb felemiitett körülménynél fogva, még inkább nyer hitelességében a tudósitása, hiszen ezt csak nem véli talán senki, hogy Tisza belügyministersége akadályul szol-gáljon a protestáns főnemesség egyesülésének az ultramon-tánok ellen ?
Adjuk hozzá ezekhez, hogy a ,-R.' még e tudósitása al-kalmával Lónyay gróf lapja volt, és igy alkalma volt infor-máltatni azok felől, mik a protestáns főnemesség közt tör-ténnek, s igy azt hiszszük, hogy nem igen marad tér kételke-désre a tudósításának hitelessége felől, mindaddig mig csak Vay ő excja alkalmat nem vesz magának e tudósítást a protestáns főnemesség nevében megczáfolni. Mindebből te-hát kitűnik, hogy ez eseményben ismét egy ujabb momen-tum, és pedig nevezetes momentum rejlik a katholicismusra nézve, mert ma már egy oly szövetséggel áll szemben, mely-nek természete a 16. század történelméből mindenki előtt eléggé ismeretes lehet, a midőn is a protestantismus szövet-kezve a hatalommal a katholicismus ellen, azt tiizzel, vas-sal kiirtani törekedett.
Ma még természetesen nem tudhatjuk, váljon e szö-vetség épen oly modorban, oly eszközök felhasználásában fog-e nyilatkozni, mint ez a 16-ik században történt, vagy pedig csak a liberalismus által ujabb időkben használt
Ma még természetesen nem tudhatjuk, váljon e szö-vetség épen oly modorban, oly eszközök felhasználásában fog-e nyilatkozni, mint ez a 16-ik században történt, vagy pedig csak a liberalismus által ujabb időkben használt