or-vossz ereiről :
I n t e r tot, t a m q u e acerba m a l a , quibuscum luctari, aevo nostro, cogitur saneta religio, et Ecclesia nostra, vix aliud m á j u s est atque pernieiosius, quam tristis, penes omnes hominum classes, in dies inagis semet exerens spiritus incre-dulitatis ; tepor iste, incuria, atque adeo viliponsio r e r u m ad fidem et religionis exercitium pertinentium. Indifferentismi religiosi contagio t a n t o p e r e j a n i corripuit mentes cordaque hominum, maxime superficiali q u a d a m literarum cognitione tinctorum, ut non modo superbe negligant in fidei christi-anae placitis solidas sibi comparare notitias ; non modo non ambiant laudem integritatis lidei, quam a majoribus suis fe-lici consecuti sunt haereditate, sed plane affectata hac in p a r t e ignorantia glorientur, ac paeno pudori sibi ducant, v i v a fide praeditis accenseri christianis. Deplorabilis hic tepor religi-osus, apud bene multos in a p e r t u m plane degeneravit odium religionis ; apud alios in veri nominis deflexit acediam ; apud plerosque tristem adeo r e r u m ad íidem et religionem pertinentium induxit incuriam, ut vix aliquando divino in-t e r v e n a n in-t culin-tui ; r é f u g i a n in-t , immo aperin-te vilipendanin-t publi-cas in fidei dogmatibus, puriorisque vitae placitis institutio-nes ; d e d i g n e n t u r uti sanctificandae animae mediis, per au-ctorem fidei nostrae, t a m salubriter, t a n t a q u e cum amoris Providentia, in innocentiao ac salutis hominum subsidium in-stitutis ; ut jejunii, abstinentiae, aliisque vetustate sua ve-nerandas, ac insigni sua utilitate, longa saeculorum serie commendatas Ecclesiae leges despiciant, immo tales in super-stitionum, et p r u d e n t e homine indignarum m i n u t i a r u m cate-goriam relegent.
Quales ex deploranda idgenus christianae fidei relaxa-tione p r o m a n a r e debeant sequelae, sana ratio, sed magis adhuc universalis demonstrat experientia. Profecto, tanto-pere rofrigescente fidei ardore, nemo m i r a r i debet, m u n d u m inundari impiis, in subruitionem christianae fidei directis, naturalismi, u t aiunt, et rationalismi, nec non materialismi, atque adeo aperti atheismi principiis refertis libris et pagel-lis publicis. Nemo mirari debet, ipsa religionis et theologiae naturalis dogmata, ipsa sanae h u m a n a e rationi innata, ac communi omnium rationum, saeculorumque consensu stabi-lita, de morum probitate, de justifia et aequitate axiomata in dubium vocari, p a r t e m in omnem torqueri, non raro a p e r t e impugnari, ipsum adeo virtutem inter et vitium in-tercedens discrimen audaci cum petulantia pernegari. E t , siquidem idmodi principiorum perversitas non possit non fu-nestum suum in actiones hominum vitamque exerere influ-xum : nemo etiam mirari potest, m a j o r e m in dies invale-scere morum licentiam, arbitraria divortia tristem in modum multiplicari, vagae libidinis, et laseiviae pestem caput
eri-gere, usque adeo, ut in multis urbibus, amplioribusque op-pidis illegitimarum prolium numerus paene n u m e r u m ad-tingat p a r t u u m legitimorum. Nemo porro miretur, actiones, studia, totamque hominum contentionem, non j a m ad asse-cutionem supremi, nobis per creatorem praestituti, finis, sed in honorum, dignitatum, opum et commoditatum, voluptatum-que omnis generis acquisitiones dirigi, sievoluptatum-que nobilem il-lám characteris rectitudinem, simplicitatem, t e n e r a m in pro-missorum exsolutione fidem, quae tantopere distinguebant primos christianos, sensim evanescere in tantum, u t ipsa ju-risjurandi sanetimonia haud t u t u m amplius eruendae veri-tatis praebeat subsidium. Verbo : postquam fides Christiana in tam miserandum modum a t t e n u a t a est in mentibus, cor-dibusque hominum ; nil mirum, abominandam illam morum perversitatem, quae, antequam lux evangelii mundo illata fuisset, undique g r a s s a b a t u r , grassaturque hodiedum apud cunctos, benefieo christianae fidei lumine destitutos populos, magnis iterum passibus suum r e c u p e r a r e impérium. Q u e m -admodum enim certum est, ingentem illam gentilium m o r u m corruptelam unice christianae veritatis p h a r m a c o depulsam fuisse ; quemadmodum certum est, non suppetere humano generi aliud sub sole nomen, in quo verae humanitatis, ger-m a n a e culturae, innocentiae, veraeque pietatis firger-muger-m ha-bere possit praesidium, quam sit nomen J e s u Salvatoris : ita quoque certum est, infirmato, contempto, aut plane eradicate hoc nomine, priscam illam, corruptae nostrae n a t u r a e inhae-rentem, morum b a r b a r i e m reviviscere, eoque r u r s u m incre-scere magis, quo longius receditur a salutiferis placitis chri-stianae fidei.
Quod majorem in modum äuget solicitudinem, vivaque bonorum omnium corda replere debet tristitia, est, quod, li-cet refrigescentis fidei calamitas t a n t a s j a m undique strages ediderit, porroque edere pergat : perpauci tarnen, apud nos saltern, in cultiorum hominum classe reperiantur, qui suas ingenii dotes in fidei subsidium, repellondamque hanc incre-dulitatis pestem voilent convertere ; qui seu auctoritate, seu calamo suo, huic tam aeriter oppugnato h u m a n a e prosperi-tatis praesidio suppetias ferre officii sui ducerent, aut gló-riáé suae et dignitatis. Apud exteras nationes s u r g u n t de tempore in tempus, cordati, etiam saeculares viri, qui ingens religionis momentum in imis pectoris sui recessibus persen-tiscentes, et magnitudinem periculi, e labascente religiosa fide in h u m á n u m genus profluentis, condigne aestimantes, omnes mentis suae dotes, omnem virium s u a r u m contentio-nem, totumque a Deo sibi concessum vitae tempus huic, no-bilissimo sane, saluberrimoque fini haud dubitent sacrificare.
Nominatim in Gallia, rccentissimis temporibus, m a g n a n i m i exstiterunt idgenus christianae fidei defensores, praeclaris-simis vetustatis apologetis j u r e comparandi : uti de Maistre, C h a t e a u b r i a n d , Montalembert, Ségur, Nicola, aliique bene multi, qui stupendo ingenii acumine, vastissima omnis ge-neris eruditione praediti, totam paene suam vitam admira-bili cum perseverantia, edendis in fidei, et Ecclesiae catho-licae defensionem operibus consumpserunt. Talia apud nos, inter saeculares presertim viros exempla f r u s t r a inquiremus.
Contra innumeri omni ex angulo e m e r g u n t , qui haud me-lius de h u m a n o gonere se mereri posse existimant, q u a m si
procacibus suis sarcasmis, insulsisque facetiis, aut impie et 2 2 *
172
malitiose concinnatis suis sophismatibus, ampiius adhuc sub-ruere possint roligiosam fidem popularium suorurn ; quod et faciunt quam solortissime. (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , mart. 15-én. Nem levén napi lapunk, melyben, amint némely kérdés felmerül, vagy csak még közelget, oly szellemi erők, melyek, az örök igazság tételeit kellő terjede-lemben ismervén, képesek és készek a szükségnek eleget tenni, felosztva magok között a felmerült vagy felmerülendő kérdés részleteit, egyszerre, vagy nap-nap-után hittani, sta-tistikai, történeti, diplomatai, politikai, tapasztalati, polémiái s részletesen magyar szempontból felkapják, feldolgozzák, az olvasó közönséget tájékoztassák : ma kényszerülünk ugyanezt több lapokban, több embertől, több pénzen felke-resni, s hozzá, ha átalános szempontból tekintjük, még si-lány jószágot vásárolunk, mivel quot capita tot sententiae, s aki a hittani dogmaticus részt taglalja, nem vált szót avval, ki a statistikai, vagy tapasztalati részt tárgyalja, s ha igy több ujságlapban, költségesebben mégis a kérdést minden részleteiben megtaláljuk, ezt csak esetlegességnek tulajdonit-h a t j u k , mivel az Írásban nem volt terv, nem volt fegyelem, nincsen tehát az egészben, a több lapokból felkeresett érte-kezésekben összhangzás, ezt az olvasó maga kénytelen sa-ját elmélkedéseivél előteremteni. Ha pedig egy ugyanazon lap tárgyal valamely kérdést, lehet, hogy az egyetlen Író-b a n teljes a készültség, elegendő a Író-buzgalom, az olvasó kénytelen azon egy kérdésnek részleteit hetek, hónapok után bevárni, úgyhogy, mikor a kérdés tárgyalásának végső czikkei megjelennek, az elsők az olvasónál már feledésbe mentek. — I g y j á r u n k mink is, gyengeségünk érzetében, az iskola-, a központosított oktatásügy gyei : messze vagyunk a kezdettől ; pedig hogy a tárgyalás gyümölcsöt teremjen az olvasásnál, a kezdetnek az elmében közel kell lenni a véghez.
Emiitők hittani, dogmaticüs szempontból, hogy az ál-lam-, a kényszeroktatás eminenter forradalmi és protestáns eljárás, leviszi az államot, mely mindent kényszerrel végez, a családba, a társadalomba, hogy a gyermeket a szülőtől, az egyháztól elrabolja, azért jogokat tapod, szabadságot gyil-kol. Legyen oktatás, — volt is ; legyen tanítás, legyen iskola,
— volt is ; mielőtt mai államáraink az iskolára, a népoktatásra gondoltak volna, az egyház már 18 századig tanított, okta-tott, nevelt, ingyen, szorgalmasan, nem democrata, vagy aristocrata társadalom czéljaira, hanem a kor. társadalom érdekében, a lelkek üdvösségére. Az örök igazságokat adta elö, melyeket ismerni kell az örök életre, a 7 évos gyermek-ből, az egyszerű pórból műveltebb, tudósabb embert képe-zétt, mintsem a pogány bölcsek valának egykoron, vagy mintsem a mai pantheisták az ö üres elméletoikkel, melyeket ma felállítanak, hogy azokat holnap ők, vagy mások leront-sák. H a az egyház, s ennek szellemétől felbuzdult sok lélek a mai reformérokra várakozott volna, mig ezek iskolákat nyitnak, Europa pusztább sivatag lett volna Asiánál, Afri-kánál, felemésztetve önmagában és a barbarok által. E re-formérck saját müveltségöket is a k a t h . egyháznak köszö-nik ; s hálából a jótéteményt ellene fordítják. — Legyen
iskola, az egyház örülni fog, minél több lesz ; de legyen, maradjon az iskola társadalmi intézmény, nem pedig állami
gép az uralkodó, vagy uralkodásra törekvő eszmék diadal-mára e földön. Ily politikai vélemények csak a földi élet-módról szólanak, az embert erkölcsössé, műveltté, tudóssá nem teszik, tehát nem nevelhetnek embert. Az igazság, az erkölcs, a szellemi tekintély nevel, oktat, nem pedig az ál-lami hatalom, sem politikai vélemény. Az igazságra, az er-kölcsre neveltetik az ember, nem pedig politikai véleményre.
Legyen becse a politikai véleményeknek, mink is tisztelünk, vallunk ilyeket. Igyekezzék kiki saját véleményét terjeszteni, ennek elfogadására másokat persuasio u t j á n rábírni, szabad dolgot teend,ha véleménye nem üyilt tévely, nem erkölcstelen-s é g : de a pererkölcstelen-suaerkölcstelen-sio felnőttekhez intéztetik. Az egéerkölcstelen-sz ifjúerkölcstelen-sá- ifjúsá-got egy politikai véleménynek feláldozni, hajmeresztő me-rény ; a véleményt. azon elmékre tukmálni, melyek itélni nem képesek, erkölcstelen eljárás. Csak az örök igazságot lehet bün nélkül az ifjú nemzedéknek hirdetni. Segitse az állam az iskolákat az ő keletkeztökben, védje fönállásukat, szabad működésüket, segitse, hogy áldásosabbakká lehesse-n e k ; de lehesse-ne uralkodjék fölöttök. Az iskola az igazságlehesse-nak, a ker. emberi- kötelességnek szolgál, nem pedig az állam idő-közi elméleteinek. A kath. hittan kárhoztatja, ha az állam az iskolákat saját czéljaira elkobozza, belölök képező gépe-ket csinál : kárhoztatja, lia az állam épen semmit sem tesz az iskolákra. Az ember az örök üdvösségre van teremtve, amire kötelességei v a n n a k : ezeket ismernie kell, hogy tel-jesíthesse ; az iskola bővebben ismerteti meg az emberrel
eme kötelességeket,' és a tökéletesebb teljesitésnek a módját : valamint tehát az állani az emberért, a társadalomért van, nem pedig a'z ember, vagy a társadalom az államért ; az ál-lam tartozik segítséget adni az embernek, a társadalomnak.
H a elkobozza az iskolákat, a társadalmat öli : ha semmit sem tesz reájok nézve, kötelességét mulasztja. Akik mond-j á k : az ember az államért, az állam czélmond-jaira van, azok vi-t a vi-t j á k a kényszeriskolávi-t. H a az állani birja az embervi-t, akkor valóban birja elméjét is ; akkor szedheti a szülők kezeiből a fiakat, hogy ezeknek elméit saját belátása szerint idomitsa.
Az ,Uj korszak' t. férfiai állainiskolát, kényszeroktatást a k a r n a k ; mi czélra ? talán hogy tökéletes embert képezze-nek '? Koránsem, hanem tökéletes democratát. Az iskolának czélja szerintök nem a tökéletes ember, hanem a tökéletes democrata az emberben. Még nincs elég democrata ; iskola által 25 év alatt az egész ifjú nemzedék democratává ido-mittatik : ,éljen' tehát a kényszeriskolának ! A monarcliicus társadalom fizesse az iskolákat, hogy democrata nemzedéket növeljen ! a kath. társadalom fizesse az iskolaadót, hogy prot. nemzedéket idomitson k i : a mai nemzedék országos áldozatok felajánlásával legyen rajta, hogy oly nemzedéket alakitson ki, mely atyáinak sírjaira a megvetés, az átok kö-veit fogja dobni. Es mivel a democratai életmód hasznossága, czélszeriisége nagy viták tárgya, problematicus, kétes : te-gyen tehát a mostani nemzedék kísérletet az egész iiju nem-zedékkel, áldozza fel az ifjú nemzedéket, mely a szülök kezébe oly nagy kötelesség mellett letétetett, néhány nyug-talan elme ötletének. H a önmagától, a dolgok természetes folyamában fejlődik a democratia, helyeselni lehet, s talán kell is ; de hogy kényszerrel teremtessék elő, hol magától
nem fejlődnék ki, ez a nemzet ellen elkövetett legna-gyobb bün. Nem a democratia lenne itt a bün, hanem a kény-szer, a mód, melylyel előteremtetik, a nemzetre rákénysze-ríttetik. A titkos társulatok összeesküvések, furakodások által, tekervényes utakon törekednek, hogy democrata tár-sadalmat teremtsenek : az ,Uj korszak' t. férfiai nemesen őszinték, hogy ezt, saját személyök veszedelme, saját költ-ségök nélkül, az állam k a r h a t a l m a által hozzák létre.
Az állatot szoktuk kényszeríteni, az embert szabadság által kormányozni : ,Uj k o r s z a k ' a jelen időnek szülőit a k a r j a kényszeríteni az államiskola elfogadására. H a a r r a sarkalná a szülőket, hogy gyermekeiket neveljék, oktassák, magok s mások által ; de ez kétséges eredmény, ez demo-crata társadalmat nem szülne ; mire kényszeritik tehát a szü-lőket ? Hogy államiskolába tereljék gyermekeiket ; hogy ők másképen ne oktassanak, semmint az államiskolában oktattatnak az ifjak. Procrustet á g y a , melyhez minden szülőnek ilja méretni f o g ; ha rövidebb, kihuzatik, ha hosz-szabb, megcsonkitatik, ha sem a kihúzásra, sem a megcsonkí-tásra nem alkalmas, például az igazi kath. nevelés, mely u j dogmát el nem fogad, a létezőt ki nem tagadja, az a társa-dalom javaiból, például a hivatalokból száműzetik. Ahol ál-lamiskola van, rendesen az is megvan, hogy az állam hiva-talnokai belőle vétetnek. Democrata, és ily zsarnokság a szülök lelkismerete és az ilju nemzedék elméje fölött ! Hol is volt democrata, és nem hajlandó a zsarnokságra, ha meg-k a p a r i t h a t t a ? Zsarnomeg-k zsarnomeg-ki módon u j nemzedémeg-ket meg- ko-vácsol magának, a jelen társadalom, a mai szülök véres verítékén. Amit elmében fogan, legyen bár a legkiállhatat-lanabb zsarnokság, ez mégis jó eszköz lesz, csak alkalmas legyen.
A 16-ik századi reformatio kath. elméket talált a ke-resztényekbon, kivánt pedig prot. elméket, kivánt prot. tár-sadalmat ; legalkalmasabb eszköz volt az iskola. Kényszerí-teni a szülőket még nem lehetett, hogy valamely prot. feje-delem által emelt iskolába küldjék fiaikat, mivel a kath. ér-zelem, öntudat, hogy a szülő neveli a gyermeket, nem pedig az állam, nagy, erős volt. A prot. reformátorok nem is gon-doltak arra, hogy ők a szülőket kényszerithessék : igy fo-god , n e v e l n i , neveltetni gyermekeidet, itt és nem másutt.
Az akkori absolutia birta a felnőtteket, de hogy a gyer-mekeket is elkobozhassa, erre még nem merészkedett : a forradalmi absolutia, a democratai államgazdálkodás ezt ne-hézség nélkül megteszi. Az egy Calvint kivéve Genfben, a protestánsok mind kath. módot tartottak az iskolákra, t. i.
egyetemeket, közép-, s elemi tanodákat nyitottak, lehetőleg legbuzgóbb, s legnevezetesebb tanárokkal,tanitókkal ellátták, iskoladijakat alapítottak, irtak, saját iskoláikát, saját taná-raikat, könyveiket dicsérték, hogy oktatásuknak tekintélyt, ez által iskolájuknak számos tanonczokat szerezzenek. A vívmány részükön volt, mert a kath. egyetemeket, káptala-nokat, alapítványokat erőszakkal elkobozták ; a prot. feje-delmek a kath. püspökségek, apátságok, prépostságok, káp-talanok, zárdák, s mise-alapitványok javaiból rögtön meg-gazdagodva, a kor büszkeségének hódoltak, hogy egyeteme-ket emelve, tudósokat meghiva, ezek által dicsértessenek, a külföld előtt védélmeztessenek. Szép Fülöp, Bajor Lajos ud-v a r a tele ud-volt legistákkal, canonistákkal, nominalistákkal.
Az angol koronának ma is van tudósokból, jogászokból egylete, mely a nagy kérdésekben megkérdeztetik. A mai napi irodalom tisztét a dicséretekben az akkor kiadott k ö n y -vek előszavai pótolták ; a mai diplomatiát az egyetemi ta-nárok határozatai helyettesittették. A főkérdések, a nemzet-közi érdekű t á r g y a k egyetemek által döntettek el ; ha volt kard, érvényesítette a tudósok ítéletét. Hassiai Fülöp első feleségéhez még másodikat is kivánt, teheti-e ? a prot tudó-sokhoz fordult, s Luther Márton nem késett ,igennel' felelni,
„mert e fejedelemre szükségünk vagyon."
A protestánsok Németországban iskolák és irodalom által túlsúlyt nyertek a katholikusok fölött. A kath. F r a n -cziaország a corpus evangelicorum-ot, mely a diaetákon sze-repelt, erősen támogatta. A német diaetán a romai biroda-lomban többségben voltak. P r á g a és Bécs, hol kath. egye-tem volt, távol, Németország határán levén, a protestánsok tidsulyát egyenlőre sem hozhatta. Azon fölül a prágait a titkosan szított hussita mozgalom, mely német és cseh nem-zetiség törekvéseibe bujt, emésztette; a bécsi egyetemet csak sz. Canisius Péter vezette vissza valahogy a kath. hitre.
Közel volt, hogy a kath. város egészen protestáns lesz, mi-kint ma, hogy egészen zsidó lesz. Ahoz még a prot. mozga-lom a gazdagabb, a kereskedő városokat lepte meg, hogy innen a közvéleménynyel az egész vidéken uralkodjék. A pórnép a kath. egyház kezében maradott. A reformátorok, mikint Voltaire, a pórnépet nem tartották méltóvá, hogy vele bajlódjanak, ők a fejedelmet, az aristocratiát, a tudóso-kat, a kereskedőket keresték fel. Az ő túlsúlyúk tehát igen természetesnek találtatik Németországban. A fejedelmek kath. egyházi j a v a k b ó l dúsan fizettek, a tudósok irtak vég nélkül ; a német nemzet, mely középkorban egész Európát kormányozta, irka nemzet lett ; hitágazatait elvetve, a me-taphysica homályaiban kereste a természeti igazság töredé-keit, miglen ezeket is elvesztette.
Ezen alárendeltségből még kiemelkedett volna a k a t h . nép ; de bent a febronius elvek akadályozták, rugerejét meg-szakították. Ez nagyobb csapás volt a reformationál, mivel a hierarchiának fejeit, tagjait öldökölte : egyik részről a prot. fejedelmek absolutiája, másik részről a febronianus caesarismus lehetővé tette nemcsak a franczia forradalmat, hanem ennek merész cselekedetét, hogy államiskolát, kény-szeriskolát parancsoljon. L á t t á k hogy ily merényt is lehet elkövetni a családokon, az elméken, — tehát zavar nélkül megtették.
A prot. államok felkapták ezen eszközt. Amit egy con-vent tett, megtehette egy prot. fejedelem is; hiszen ami me-rényt elkövetett a franczia forradalom a személyen és a bir-tokon, azt a prot. fejedelmek 16-ik században, 270 évvel előbb megtették. Tanult a forradalom V I I I Henriktől és Brandenburgi Alberttől, miért ne tanult volna később a prot.
fejedelem valamit a 89-i forradalomtól? A jószág-elkobzá-sok után csak az elmék elkobzása következhetik, hogy azután az egész személyt lehessen elkobozni, s elkobozva tartani. Mint jótétemény fogadtatott, s végrehajtatott a kényszeriskola. Poroszországban Hardenberg berezeg, Ba-jorországban Montgelas gróf, mintkettő ocsmányéletü, voltak
a végrehajtó eszközök.
Az egyház nem záratott ki az iskolából ; a jozefinismus
M 174 M—
alkalmas eszközt talált a papságban. F e l i r a t t a k az iskoláz-ható fiuk, leányok, törvény volt : 8 évtől 14-ig az államis-kolába kell küldeni a fiút, — különben büntetés. A szülőket, az egyházat az állam a k a r t a pótolni az oktatásban. A pap-ság, jozefinus levén, nem láthatta e rendszer veszélyeit, üd-vözölte, előmozditotta a kényszeritett állami oktatást. Az állam lett szülő, egyház, társadalom, minden, — semmi nem történt, ami az államtól nem született volna. E z t a caesaris-mus megtette, de hogy a democratia megtegye, csak ugy érhetjük, ha a caesarismust és a democratiát egy s ugyan-azon dolognak veszsziik. Lett Schulzwang, a pap pedig ál-lami Hauptschulmeister : fölötte a mindenható, minden-tudó bureaucratia. Az állam lett az egyedüli tanitó, az ő nevében tanított a k a t h . pap is, igy akarta ezt a köz-pontosítás, mely e század első felében a franczia forradalom mintájára, kivéve Angolországot, egész Európában ural-kodott.
Az egyház 1839 óta visszakezdte követelni szabadsá-gait ; feleszmélt a papság az országokban, s borzalomban látta, hogy az állami oktatás alatt protestáns lett még saját népe is. Kezdődött az elvharcz a tanokban, végre a főkér-dés1: államiskola vagy magániskola? kényszeroktatás v a g y szabadoktatás ? Parisis, langrési, később arrâsi püspök, kit az Isten folyó év mart. 6-án égi jutalomra hivott, az állami kényszeroktatás ostromlóinak vezére volt. A bureaucratia, nem harczolliatván az elvekben, annál szívósabban ragasz-kodott az államtanitás gyakorlatához, ugy is birtokban ült ; ő nemcsak tanított, hanem a tanítással egyedáruskodott is.
Előhívta a papot az iskolába, inspector nevet adott neki : de Staatsschuliuspector nevet. Ezen inspector nem az egy-ház, nem a család, hanem az állani nevében tisztkedett, lett államhivatalnok. ,Euntes docete'' az egyháznak lehetetlenné tétetett. Kereszt helyett k a r d tanított ; a ministeri iroda ca-thedra institutionis, a katholikusokra caca-thedra pestilentiae lett. Mikor a pap nem az egyház nevében lépett a tanodába, az egyház onnan már kizárva volt : később ez ki is monda-tott. Ideig koráig pap volt inspector, később világival válta-tott fel. Nem csuda, — mikor a pap elfogadta, hogy az állam nevében lép be az iskolába, saját kiűzetését irta alá. (Folyt.) E G E R , febr. 25. Városunk a gyászos emlékű képvi-selő választások óta folytonosan a nyugtalanság s mozgal-mak korát éli, mely a lakosság minden rétegén átvonul, fájdalom, —- a hitélet nem kis h á t r á n y á r a .
Mintha Pandora szelenczéje tárult volna föl, ugy áraszt el szivet, lelket a b a j és fájdalom, s a gyászos képet teljesen kiegészíti a n n a k tudata, hogy mindez az igazság, testvéri-ség, vallás rovására történik. Alig van a társas életnek föl-tünöbb köre, hol párt-szenvedélyek pusztító nyomát ne kelljen fölismernünk.
Ily szomoritó körülmények közt valódi oázokként tűn-nek föl e pusztaságban némely haladási jelenségek, melye-k e n az ember szeme örömmel pihen meg. Ilyennemelye-k temelye-kint- tekint-hető kétségkívül azon mozzanat, hogy városunk egyik hós-tyáján a földmivesek olvasó-kört állítottak, melybe több, jószellemü lapot j á r a t n a k .
Őrizze meg őket a béke fejedelme azon nagy szelle-mek (?) befolyásától, kik — ugy látszik — egy más szellem
Őrizze meg őket a béke fejedelme azon nagy szelle-mek (?) befolyásától, kik — ugy látszik — egy más szellem