állíttatik föl. Es mit jelent a vonzerő? mikint
lehet-séges, hogy a korlátolt és bizonyos helyen létező
test egy igen messzi távolságban fekvő másik testre
bizonyos hatást gyakorolhasson? átalában mikint
n 1 6 3 « »—
képzelhető az actio in distans, a hatás anélkül, hogy ez oká-val te'rileg össze volna kötve ? — Nem ép oly nagy rejtély-e ez valójában, mint a lélektan terén azon sejditésok, melyek-től az exact természettudományok annyira irtóznak, és az alvajárásnak hozzájok hasonló tüneményei '? És ha talán az aether-parányokat veszsziik segitségül, világosabb lesz-e a dolog, lia azt teszszük fel, hogy a vonzerő parányról pa-r á n y pa-r a hatva elhat a távolfekvő testig is ?
És ime ezen rejtély biztos alap gyanánt használtatik fel egyik fő tanulmányában az exact természettudomány ál-tal. Az ujabb csillagászát a vonzerőnek fogalma nélkül töké-letesen érthetetlen. Es mégis még ezen titokteljos erőnek hatását sem képes a csillagászat a jelenségben bebizonyitani.
Mert ebben hatása egymás erő által forgattatik ki, a bolygó csillagoknak azon érintői mozgása által egyenes vonalban, mely a napnak vonzerejét azon mértékben egyensúlyozza, hogy nem a naphoz, hanem kerülékes pályán körülötte mo-zognak. É s ezzel ismét egy uj, homályos, önképézte képze-tünk és csupa föltét lép a szinhelyro. Mert honnét vagyon azon eredeti mozgás ? mi a n n a k mozgó ereje ? vagy mi oka ezen mozgásnak ? vagy ki mérte meg az erőt V és ki hatá-rozta meg oly pontosan annak mértékét, hogy az a napnak vonzerejéhez ép az emiitett arányban áll '? Mindezekre na-gyot hallgat bölcsen az exact csillagászat, és nyugodtan folytatja számadásait, melyek által igaz ugyan, hogy min-den nap- és holdfogyatkozásról, és az üstökösök ismételt megjelenése idejéről értesülünk s. a. t. —-az exact tudo-mánynak magasztalt vívmányai ! melyek által azonban csak az lett jobb, csak az lett bölcsebb, aki a jóra már az exact tudomány művelése előtt törekedett.
É s habár silányak ismereteink a vonzerőre nézve, mégis még sokkal kevesebbet tudunk a meleg, világosság, villanyosság és delejesség erejéről, melyekkel a magasb ter-mészettan foglalkozik. Mert ezekre nézve az exact tudo-mánynak miiiden vívmánya csak abban áll, hogy a tények egy bizonyos száma meg lőn alapítva, és az alaperőknek egyikére vagy másikára visszavezetve, mely utóbbiakra nézve egyesség utján el lön fogadva, hogy melegnek, vilá-gosságnak, villanyosságnak neveztessenek, anélkül azon-ban, hogy az ember képzelhetné, ezen nevek mit jelentsenek valójában '? Mert a legműveltebb, legtudósabb természetbú-várnak sincsen — nem mondom homályos — de bárminő képzete is a természetnek emiitett erőiről, melyek
minden-kor az aether-parányoknak egy bizonyos a l a k j á r a és moz-gására szoktak visszavezettetni, mi egyszerűen már abból is következik, hogy maga a természettudomány is a parányo-k a t töparányo-kéletesen észrevehetetleneparányo-kneparányo-k állitja. Ezen esetben tehát az észrevehetetlen egyszersmind szükségkép képzel-hetlen is. Mert a parány a testnek legegyszerűbb, legcseké-lyebb része levén, épen ezen egyszerűsége miatt, ha vala-hogy, csak szemlélet alakjában volna képzelhető. Hanem a belső szemlélet az átalán legkisebbet és legegyszerűbbet nem képes felfogni. A parány tehát nem egyéb, mint az utolsó képzelhefclen elem, egy összetett test fogalmának kép-zéséhez, hasonló a mathematikai ponthoz, egy valóságos képzetnek képzelhetlen föltétele. Hogy ily föltevények bir-nak-e nagy jelentőséggel '? sokkal jobbak és bölcsebbek let-tek-e az által az emberek, hogy ma már tudják, vagy inkább
hiszik tudni, hogy a világosság tüneményei valójában nem egyebek az aether rezgéseinél, holott azokról eddig az vala átalánosan elfogadva, hogy a világossági a n y a g n a k a napból eredő kiömlésén alapulnak, — igen kétségesnek tetszik is-mét, legalább addig, miglen az ily föltevények nincsenek értékesitvo, azaz : erkölcsi természetünkre nincsenek viszo-nyítva. (Vége köv.)
Nyilt sorok a „Magyar Sioa" szerkesztőjéhez. *) örömmel értesültem szándékáról : közölni e helyen hazánk főpapjainak a régi századokból fenmaradt közér-dekű levelezéseit. Örömmel értesültem, mert remélem, hogy mi annyira nehéznek bizonyul, sikerülend itt megegyez-tetni 4 kellemessel a hasznost, és kiegyenlíteni a hazai tör-ténelem gazdagodásának érdekeit a müveit olvasó közön-ség jogos igényeivel.
Az előbbi évfolyamokban közzétett „Árpádkori ok-m á n y t á r " a történetnyook-mozás u j bányáját adá át közhasz-nálatra. Gazdagot és jövedelmezőt kétségkívül ; de nem csillámló érez és fényes ékkövekben, hanem massiv kőtö-megekben, melyek nem külfény vagy idomok szépsége ál-tal vonják magokra a ügyeimet, hanem a kiaknázásukra forditott gondot is egyedül azon gondolat által teszik kelle-messé, — hogy csak ily alapokon emelkcdhetik fel a hazai történelem épülete.
Miután a „Magyar Sión" ez irányban teljesité haza-fiúi kötelességét, — és önnek ezért köszönetet mondani nem habozunk — immár egy lépéssel tovább haladhat. T é r t nyithat azon történeti érdekű levelezések közzétételére, melyek egyházunk múltjának felderítésére alkalmasak, a XV-ik századtól a X V I l - i k végéig terjedő időközből hazai levéltárainkban n a g y számban találtatnak.
Ily körülmények beláthatlan és sokoldalú hasznot Ígérnek. Nem egyedül azért, mert a nevezett századok tör-ténete egyedül azokból irható meg híven és teljesen ; hanem kivált azért, mert gazdag fegyvertárt képeznek, melyből ügyünk és érdekeink védelmére kicserélhetjük rozsdás hel-lebárdjainkat biztos fegyverekkel.
Mert csak ily eredeti okmányok alapján fogjuk kimu-t a kimu-t h a kimu-t n i , hogy a cakimu-tholicismus és a n n a k szolgái minden századokban leghathatósabb tényezői voltak hazánkban a közjó előmozdításának, hogy alkotmányos institutióink ki-fejezésében, bölcs törvényeink megalkotásában főrésze min-dig a kath. clerusnak volt. Midőn barbár ellenség támadta meg a hazát, a vitéz küzdők soraiban a kath. clerus tagjai és csapatai nem hiányoztak soha, hiven osztozva j ó és bal-szerencsében, dicsőségben, és halálban. És midőn belviszá-lyok, a fejedelmi családban vagy a nemzet és király között támadott villongások végromlással fenyegették a nemzetet, melyet külellen csak gyeugiteni tudott, a kath. clerus ját-szotta a legáldásosabb szerepet. Ott állott őrt a nemzeti sza-badságok és a királyi tekintély mellett; megvédelmezve amazt törvénysértő fejedelmek, esküszegö pártosok ellen emezt. Készen visszaállítani a békét atyai tekintélyükkel, lia lehetett, — az egyház sújtó á t k á v a l is, ha kellett. Sokat
•zaklatott hazánkban a béke helyreállítása, midőn megza-v a r t a t o t t ; megszilárdítása, midőn helyreállíttatott —
szá-*) Amiiöl lapunk 16-ik számában említést t e t t ü n k .
2 1 *
« 1 6 4 m—
zadok folytán mindenha a kath. clerusnak, g y a k r a n szont-séges fejének volt érdeme. És midőn a fegyverek vérengző m u n k á j a közepette a csatamezőkre irányult minden figye-lem, a sikeres védelem v a g y támadás absorbeált minden gondot : a kath. clerus tagjai találtak időt, alkalmat és esz-közöket a nemzet szellomi érdekei mellett is küzdeni. Szá-mos tanintézetek alapítása és fentartása, külföldi taninté-zetek látogatásának előmozdítása által. Első lökést adván a nemzeti haladásnak. . . . Mindez igaz és kétségtelen ; de mindezt csak eredeti okmányokból m u t a t h a t j u k ki alaposan és tüzetesen.
És ezen tényeknek constatirozása nem egyedül el-méleti horderejű. A k i n e k esze ép és higgadt, s nincs tév-ú t r a vezetve vagy elnyomva a szenvedélyek zaja által, nem fog habozni azokból kivonni a kellő consequentiákat. Hogy azon testület, mely majdnem egy évezreden át nemcsak „a jámbor hívőkre," hanem az egész nemzetre árasztott áldást ; nemcsak az egyház malasztjai, hanem tolla és tanácsa, pénze és vére által : az oly testület mainap sem lehet á t k a a honnak, ellensége a nemzeti jólétnek, akadálya a hala-dásnak !
Napjaink nem kedveznek az üres phrásisoknak. E z e k kétszeresen nevetségesek. Csak számok és tények kimuta-tásával lehet sikerrel támogatni a nézotekot.
Jól t u d j á k ezt a protestáns felekezetek. Nagy szorga-lommal munkálkodnak egyházi történeteik körül, gyűjtve és közzétéve emlékeiket külön e czélnak szentelt gyűjte-ményekben. Jól tesznek és dicséretesen, midőn ott hol érde-keik és hitelükről van szó, nem kiméinek sem költséget, sem fáradságot. Ne gáncsoljuk bennök a roszat előbb, mi-előtt elfogadjuk a jót, mire példájuk buzdit.
A protestáns felekezetek számos irói szeretik hirdetni, hogy ők voltak előharczosai a magyar nemzetiség, a ma-g y a r műveltséma-g, s a mama-gyar szabadsáma-g eszméinek. Mi ké-szek vagyunk protestálni haladéktalanul. Nagy szavakkal fejezni ki indignatiónkat. De ez nem elég. Nekünk tények-kel, igazolt adatokkal kell kimutatni az igazságot, vissza-utasitani a rágalmat !
A protestáns felekezetek számos irói szeretik hirdetni, hogy a k a t h . clerus élén a romai pápával, hazánkban is mindenkor főtörekvésének ismoré elnyomni minden szaba-dabb fejlődést, a nemzetet a szolgaság bilincseibe verni, korlátlan hatalmának hálóiba fogni. És mi készek v a g y u n k protestálni haladéktalanul. És nagy szavakkal kifejezni in-dignatiónkat ! . . De ez nem elég. N e k ü n k tényekkel, iga-zolt a d a t o k k a l kell kimutatni az igazságot, visszautasítani a rágalmat !
A protestáns felekezetek számos irói szeretik hirdetni, hogy a kath. clerus roppant gazdagságai által demorali-sálva, a szentszék iránti vak engedelmesség által lobilin-cselve, soha hazaszeretet, mindig kaszt-érdek által vezette-tett tevékenységében ; soha a közjót, mindig az önérdeket kereste. És mi készek vagyunk protestálni haladéktalanul.
É s nagy szavakkal kifejezni indignatiónkat ! . . De ez nem elég. N e k ü n k — ismételem — tényekkel, igazolt adatokkal kell kimutatni az igazságot, visszautasítani a rágalmat !
Az ékes phrásisok, a gúnyos megjegyzések, a vak-buzgalom durva kifakadásai, az együgyűség kenetteljes
szavai — mai nap nem bizonyitanak semmit ! Nekünk té-nyekkel, adatokkal kell fellépnünk !
Es ezért azon por, mely levéltáraink zugaiban leg-drágább kincseinket födi, kell hogy súlyosan nyomja lelki-ismeretünket, mert hályogként zárja el szemeinket az igaz-ság világosigaz-ságától. És azon közönyösség, melylyel ezen kincseket tekintjük, (vagy jobban mondva nem tekintjük) napvilágra hozatalukat, fölösleges dologként, halasztjuk, elmulasztjuk — leggyengédebb kifejezéssel élve, súlyos kö-vetkezményű vétkes mulasztás.
Es azon vádakat, melyektől kitisztázzák őseinket a multak emlékei, félünk, igazolni fogják reánk nézve ma-holnap — a jelennek mulasztásai !
*
* *
Addig tehát, mig jobb idők, vagy lia a gondviselésnek ugy tetszik, roszabb idők felnyitják majd szemeinket ön-érdekeink megismerésére ; fölbuzditanak, vagy talán kény-szerítenek is kilépve tétlenségünkből, azoknak védelmezé-sére : addig csekély körben, csekély erővel tegyünk, amit tehetünk. Mig, mint illik és szükséges, nagyszerű monu-mentális gyűjtemények fognak megnyílni egyházi történe-t ü n k emlékeinek befogadására — és ez be fog követörténe-tkezni kétségtelenül — legyenek kezdeményezők, nagy hiányt csekély mérvben pótolva e vállalatnak füzetei. Amely kez-deményezéshez j á r u l n á n a k vajha mindazok, kiket a hely és idő körülményei erre képesítenek. Közleményeik beküldé-sére, öu szerkesztő ur, ép oly szívélyesen fogja őket föl-kérni — nem kételkedünk — amily örömmel közölni, mit beküldőnek.
Annál is inkább, mert én ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen közlemények ki fogják kerülni némely olvasói-n a k azoolvasói-n olvasói-neheztolését, melyet az Árpádkori okmáolvasói-nytár elég szerencsétlen volt magára vonni. Mert ily régi levele-zések nemcsak hasznos, hanem érdekes és élvezetes olvas-mányt is képeznek. Ily levelestárt talán hasonlíthatnám, anélkül, hogy költő lennék, vagy lenni szeretnék, album-hoz, mely gyermekéveink ismerőseinek arczképeit foglalja magában.
Egyháztörténetünk nagy egyéneivel, k i k n e k nagy neve gyermekkorunk óta ismeretes előttünk, ily leveleken teljesen fogunk megismerkedhetni. A levélben individuali-sálja magát az iró. Mintegy lefényképezi lelkét. Az esemé-n y e k esemé-n e k és egyéesemé-nekesemé-nek felfogása, egyéesemé-ni érdekeik és hiú-ságuk, g y a k r a n az indulatok és szenvedélyek nehéz küz-delmei is visszatükröznek azokban. — Előttünk áll az egyén alakja, nemcsak körrajzaiban, hanem hiven szinezve, köze-pette foglalkozásainak és viszonyainak. Emelik az érdeket számos érdekes részletek, a hajdankor zománczát magán vi-selő nyelv ; az előadás v é g r e , mely néha naiv, gyakran szellemdús, mindig eredeti.
De más tekintetben sem fognak ezen közlemények hatástalanok lenni ; habár, vagy talán épen azért, mivel azon századok, melyekben írattak, nem képezték aranykor-szakát a magyar catholicismusnak. H a elszomorodunk is azon látványon, melyet számában megfogyott, erkölcseiben hanyatló, hitétől esküszegőn elpártoló papság, közönyös vi-lági rend, terjeszkedő tévtan nyújt; lia lesújtó is a pusztulás szemlélete az egyházi élet, a tudomány és nevelés mezején,
— « 165
«.--ha találunk is időpontot, midőn a «.--haeresis elbizakodottság nélkül elmondhatta volna : „omnia vestra implevimus." De épen ezen szomorú tények magukban rejtik a vigasztaló momentumot is. Amely int és buzdit, hogy kétségbeesni nem kell a jelenkor némely, talán hasonló, kórjelei fölött.
És valamint lelkünk emelkedni, keblünk magasztos örömre gerjedni fog, midőn tanúi leszünk azon nagy férfiak igyekezeteinek, kik apostoli buzgalommal munkálkodtak a romlás eltávolitásán, az egyház fölemelésén, a haza boldo-gitásán. Lelki szemeink mai nap is sejditve látandják a lát-határt jelenleg sürün elfödő fellegek mögött hajnalhasadását egy szebb korszaknak, melyet nagy férfiak kezdeménye-zése megnyitni, a közlelkesedés és összefüggő tevékenység állandóvá tenni fog.
Franki Vilmos.
E r r e nt. Knauz N. ur a Magyar Sión szerkesztője, vá-laszának zárszavaiban ezeket mondja :
Hogy mily fontosak e levelezések az egyházi ugy, mint hazai történelemre, a fönebbi nyilt sorok találóan és meggyőzőleg ecsetelik. „Vajha e kezdeményezéshez hozzá-j á r u l n á n a k mindazok, kiket a hely és idő körülményei erre
képesitenek." Mi nemcsak „szivélyesen k é r j ü k fel" erre az illetőket s nemcsak „örömmel közlendjük," ha közölhető,
„mit beküldenek;" hanem biztosítjuk mindazokat, k i k ily közlemények beküldésével szívesek lesznek vállalatunkat gazdagítani, hogy ebbeli fáradozásaik által nemcsak kedves olvasmányt n y u j t a n d n a k lapunk olvasóinak, hanem hogy ezáltal egyházi ügyeinknek is valóban hasznos és lényeges szolgálatot teendnek.
Knauz Nándor.
(M. Sión jan. füzet.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , mart. 12-én. A központosított oktatásügy, vagy is az oktató, nevelő állam, másképen az ő szokásos megne-vezésében, a kényszeritett oktatás s nevelés különféle oldal-ról vétethetik itészet alá : az egyházi, a közjogi elvből, és a tapasztalat által bebizonyított gyümölcsökből, vagyis az er-kölcsi, és hasznossági szempontból. Az oktató állam, vagy is a kényszeroktatás ellenkezik a dogmával, a szülők ter-mészeti jogával, hoz pedig erkölcstelenséget, szellemi eltör-pülést. Az állam nem tud oktatni, nem tud nevelni, nem tudja az erkölcsösséget f ö n t a r t a n i : az ő teendője csak a biz-tosítás, hogy a k i k nevelni s oktatni tartoznak, kötelességei-ket teljesíthessék, amint legjobban teljesithetik, s mennyire mások jogai megengedik ; továbbá segiteni, hogy a kötele-zettek minél áldásosabban teljesítsék kötelességeiket ; végre, hol a nevelő eszközök hiányoznának, például a szülők, kik elhaltak, a közeli rokonok, kik nincsenek, az erre szolgáló társadalmi intézeteket, például gyermekóvodát, árvaházakat elösegiteni. Ezekben, habár az állam által hozattatnának is létre, az oktatás, a nevelés nem az állam nevében adatnék, hanem csak a szülők más társadalmi intézmény által pótol-t a pótol-t n á n a k . Ez az államnak köpótol-telessége, ez az államnak joga ; ennyi és nem több ; aki több jogot, több kötelességet tulaj-donit az államnak, a segélyezőből tulajdonost csinál, a barát-ból, a védnökből zsarnokot készit, szellemi communismust, socialismust teremt elő. Első nevelő állam a socialisticus
de-mocraticus spartai köztársaság, második a dede-mocraticus franczia convent volt.Különös rokonság, hogy az állami neve-lést socialisták, democraták k í v á n j á k leginkább ; t. Schwarcz Gyula is democrata.
Lássuk egyházi szempontból, hitünk elvéből.
A sok bevitatást, mely e tárgynál szükséges lett volna, hogy az állami, a kényszeroktatás, vagy mikint az ,Uj kor-szak' nevezi, a központositott oktatásügy hitünkbe, egyhá-zunk szentséges jogaiba ütközik, fölöslegessé teszi a sylla-bus, melynek 45 tétele imigyen hangzik, mely tehát minden katholikusra kötelező : „Totum scholarum publicarum regi-m e n , in quibus juventus christianae alicujus reipublicae instituitur, episcopalibus dumtaxat seminariis aliqua ratione exceptis, potest ac debet attribui auetoritati civili, et ita qui-dem attribui, ut nullum alii cuicumquc auetoritati (paternae aut ecclesiasticae) recognoscatur jus immiscendi se in disci-plina scholarum, in regimine studiorum, in graduum colla-tione, in delectu et approbatione magistrorum." Coactio, cen-tralisatio, monopolium ; kényszer az elemi iskolákban, köz-pontosítás a középiskolákban, monopolium az egyetemen, melyeket az egyház nyiltan kárhoztat. A kárhoztatás a ,to-tum regimen' szaván van, úgyhogy az egyház örömmel fo-gadja, ha az állam segédkezet n y ú j t az oktatásügy előmoz-dításában ; de hogy az egyházat kizárja, hogy az oktatás-ügyet kizárólag maga az állam vezesse, hogy a tanitók ki-nevezésében, a tankönyvek megválasztásában, az iskola igazgatásában az államon kivül senkinek másnak, tehát az egyháznak, és a vallásos családoknak, kiket az egyház ez ügyben képvisel, semmi joga, semmi beavatkozása ne legyen : ez az, mit az egyház soha nem helyeselhet. Nem helyeselhet, mivel a szülök jogát sérthetetlennek t a r t j a a gyermekek ne-velésében; nem helyeselheti, mivel magának az egyháznak Istentől van joga oktatni, nevelni,— oktatni mindenkit, min-denütt, tehát az iskolában is, nevelni az ifjú nemzedéket, mely csak religio és erkölcsösség által neveltetik, a religio-nak, az erkölcsnek pedig az egyház a mestere. Az állam csak az ő törvényei által parancsol, kormányoz ; a z ő törvé-nyeit pedig csak azok tartoznak megtartani, kik az állami életbe már beléptek, kik pályát választottak ; az elemi tano-dák, a gymnasiumok, az egyetemek tanonczai pedig még a családi életben vannak, őket mindenütt a szülő képviseli.
Fölöttök tehát az államnak nincs joga, csak amennyiben a gyermek jogát védi, nehogy az, aki egykoron praesumtive az államnak t a g j a lesz, mielőtt lenne, bárki által jogaitól megfosztassék. Az állam követelheti, hogy a szülő oktassa, nevelje, vagy oktattassa, neveltesse az ö gyermekét saját polgári állása és tehetségei szerint ; de az államoktatás nem abban van, hogy minden gyermek oktatást nyerjen, v a g y hogy akinek szülői elhaltak, vagy elszegényedtek, hogy az ilyen gyermek is részesüljön oktatásban; mert a szülőket gyermekeik nevelésére, oktatására az isteni törvény kötelezi, az egyház ezen kötelesség teljesítését a szülőknél mindig sürgeti, fogja is sürgetni ; az elmaradott á r v á k a t pedig maga neveli, s aki őket neveli vagy nevelteti, ezt a ker. szeretet legszebb, legjóságosabb cselekedetének lenni mondja. A kényszeroktatás, melyet az állam ad, más valamiben van.
Nem abban, hogy mindenki tudjon irai, olvasni, ámbátor ez is kiállhatatlan zsarnokság volna az állam részéről ; hanem
hogy mindenki államiskolába járjon, hogy mindenki az ál-lamiskolákat végezze ; hogy ezen iskolák ügyébe, melyeken mindenki átesni tartozik, mielőtt a polgári életbe belépne, senki be ne szólhasson, s jogot a beszólhatásra senki ne jon. Nem abban van a kényszeroktatás, hogy mindenki bir-jon bizonyos számú ismeretekkel, hanem lia semmi mást sem tud, például a kátét, azt minden esetre tudja, amit az állam követel, ezen fölül, még azt azon elvből lehozva, azon czélra irányozva tudja, amint az állam a k a r j a . Itt a zsarnokság az elmékre ; és mivel ezen zsarnokság olyan k o r n a k tói a fe-jére bizonyos ismereteket, melyben az ember, például
8—14 évig, nem képes összevetést tenni, a zsarnokság való-ságos elkobozása az ifjú nemzedék elméjének. A felnőttek-kel nem teszi ezt az állam, mivel nem teheti ; megteszi az ifjú nemzedékkel, mivel megteheti. T . Schw. Gryula u r n á k első tétele : az oktatás egyszersmind politika. „ L a p u n k ala-pitó tulajdonosa (Schwarcz Gryula), igy szól a szerkesztőség, a közoktatásügyet, mikint röpiratában és másutt is már elégszer kimondotta, politikai kérdésnek tekinti." Pedig a gyermek nem subjectum politicae: ö a családnak, nem az ál-lamnak tagja. Az államról lehet mondani a gyermekre nézve,ha-bet jus in rem; de a család,az egyház hanézve,ha-bet jus in re. Mondatott:
mindenki előbb állampolgár, semmint az egyháznak hive, mi-vel előbb születik, semmint kereszteltetik. Nagy bölcseség az állampolgárt a szülés pillanatában keresni, s azonnal lezárolni;
miért nem az anyai méhben ? miért nem in lumbis patris '?
Ha a szülött azonnal az államé, talán a szülés is lesz az ál-lam nevében ? Ily esztelenségre megy az álál-lami logica a szü-lötteknél. Lehet, hogy az állam megenged magánoktatást a háznál, v a g y magánintézetekben; de amennyire lehet
aka-dályozza ; — lehet, hogy más iskolákat is megtűr, például a hittani iskolákat a katholikusoknál ; de különféle ü r ü g y e k alatt ide is beavatkozik, s minduntalan betolakodik, miglen, mint II. József császár, egészen saját hatalmába ejti. Annyi kedvezéseket ad az államiskolának, annyi hátrányokkal te-tézi a magániskolákat, hogy a szülök mind kényszeríttetnek
gyermekeiket az állam iskoláiba küldeni. Ily államiskola,
gyermekeiket az állam iskoláiba küldeni. Ily államiskola,