ké-tely minden határokat átlépni látszik. Ily
értelem-ben nyilatkoznak mind azok, kik a zsidóhitre még
tartanak valamit. A talmudot el lehet törülni;
sza-bályait, melyeket szigorít, terhes s kellemetlenek
gyanánt eldobni s az előítéleteket, melyeket
átörö-155 n-—
kit, kigúnyolni : de ugyanazon pillanatban megszűnt a zsidó zsidó lenni, valamint a keresztény nem keresztény többé, ha csak egy jottát is törül el abból, amit Krisztus tanitott.
Azon zsidók tehát, kik más positiv vallásra áttérni nem haj-landók, csak a talmudi zsidóság és minden positiv vallásnak
•teljes tagadása, vagy is az észhit s közönyösség közt vá-laszthatnak.
Mindenesetre a régi viszálkodás, mely J á k o b házát két királyságra szakitotta, melyek közül az egyik az Ur válasz-totta helyen áldozott, mialatt a másik a magasságokban s zöld fák árnyéka alatt önválasztotta isteni szolgálatot űzött, ezen régi viszály ujittatott meg napjainkban. — Izrael egy része erősen ragaszkodik a mózesi, rabbinicus isteniszolgálat egységéhez s az Ígéret földjének osztozik hitében és épen ebben birja biztositékát, hogy szétoszlatásában is népül fog megmaradni. A másik rész követi a hitetlen fölvilágosodás-nak önválasztotta borjuszolgálatát, föloszlatja az öröklött parancsokat és Ígéreteket ; a tiszta ész s előnyös speculatió-ból olvassa az ö jelen s jövő sorsát. Mindkettőnek e napig egy fátyol fedezi szemeit, hogy ne lássák az üdvöt, mely a zsidókból jött s adatott a világnak. E z utóbbiak pedig, k i k Izraelnek régi áldását elvetették anélkül, hogy az ujat meg-ragadnák, megtartják a réginek átkát. Ok zsidók nem ma-radtak, keresztényekké nem lettek, magyarokká, németekké, francziákká stb. sem lehetnek, minden álhazafias szájhősisé-gök mellett. Mert csak az, aki velünk mint keresztényekkel lesz egy testté a keresztség által, válhatik egyszersmind tagjává a mi néptestünknek s azzá is marad örökké. E g y iga-zán kereszténynyé lett, vagyis szivböl megkeresztelkedett zsidó oly valami, hogy öt azért méltán megirigyelhetnek. Es egy orthodox zsidó, aki hiven ragaszkodik az a t y á k rende-letei- s reményeihez, daczára minden öröklött megátalkodá-sának Isten utolsó beszéde iránt a hu által, s daczára minden nemzeti örökölt hibáknak, mégis tagja ö azon nevezetes népnek, mely által n e k ü n k az Ur megadta azt, amit igért ; az ő szent fiát, a világ reményét és szabaditóját. Ellenben azon elvilágosodott, elszakadt, zsidótlanná lett zsidók, k i k nemzetségök örökölt erényeit s nemességét elsimították s csak is annak örökölt hibáit tartották meg, hasonlók az el-avasodott sóhoz, mely semmire nem való, minthogy kiöntes-sék, inert a rothadásnak többé ellene nem állhat. E z e k azok, kik nem a k a r n a k többé Isten népe lenni, tehát egy önálló népül sem tekintetni többé, hanem elveszni és föloszolni más népekben, melyek közt l a k n a k ; s igy a ker. honfiaktól is azt követelik, hogy ők is irányukba tagadják meg keresz-ténységüket, mint az alapelvet ; hogy legyenek velők együtt mindenben egyenlők. Avagy bir-e a zsinagóga ezen elveszett fiainak követelt egyenjogositása más értelemmel ? és lehet-séges-e egy társadalmi és politikai egyenlőség máskép, miu-t á n ők som himiu-temiu-tlenségökemiu-t, sem világpolgárságukamiu-t lemiu-tenni nem képesek, mint ha a keresztények is saját hitöket és a nemzetiséget föláldozzák s velők egyenlő rangba lépnek ? Azért bizonyára csak a ker. országok gyalázatára történik, midőn az államférfiak s népképviselők a zsidók kedveért for-g a t j á k föl az esküt, a ker. házassáfor-got, a ker. testületeket stb.
megkurtítván ekkép saját ker. polgártársaikat anélkül, hogy a zsidóságon valósággal segitve is lenne; mert írva v a n : „Fi-nis ejus vaatitas et desolatio."
H a valaki a mozaismusra való visszatérésre gondolna, az bizonyára csalódnék ; egy ily visszatérés nem lehetséges többé és ha lehetséges volna is, ugy ebből a zsidó s keresz-tény közötti szorosabb és barátságosabb viszonyra nézve, mit sem lehetne nyerni. Ellenben a hézag még inkább ki fogna tágulni és az elkülönítésnek külsőleg még inkább szigorúbb-nak kellene feltűnnie ; miután a mózesi szabályok a zsidót minden, a nemzsidóval való érintkezés miatt a törvényes tisztulás kellemetlenségének alávetik. Hogy a régi, az igéret földjén kezelt elkülönítési szabályoknak, miután Izrael fiai a világ népei közé szétszórattak, szükségképen meg kellett szelidülniök, ezt a zsidó hittudósok maguk is igen jól érez-ték s a talmudi szabályok és fegyelmi parancsok legnagyobb része ugyancsak e czélra gondoltatott ki s állíttatott föl ; ez által mesterséges módon kellett a mózesi törvény merev be-tűivel alkuba lépni, a kiegyenlítés látszatját megmenteni, és ily kiegyezkedö formák által az átkot, melyet a törvény az ő áthágóira kimond, hatástalanná tenni. E szerint a zsidóság mindig alávetve lesz a talmud fenyítő veszszejének s azt ki sem fogja kerülhetni soha.
L e g ú j a b b számitások szerint az összes zsidóság 4—5 millióra rug, és pedig 500,000 lakik Syriában és ásiai Tö-rökországban ; 250,000 európai TöTö-rökországban; 600,000 Éjszak-Afrikában, 50—80,000 Asia-koleti részében; 100,000 Amerikában, s három millió Európában ; hol ismét követke-zőleg oszlanak meg : 13,000 Angolországban, 1600 Belgium-ban, 850 Svéd- és NorvégországBelgium-ban, 6000 DániáBelgium-ban, 70,000 Francziaországban, 52,000 Hollandiában, 1,120,000 Orosz-országban, 631,000 az osztrák birodalomban, 214,430 Porosz-országban, 175,000 NémetPorosz-országban, s 4000 Olaszországban.
Irgalmas Isten ! ki egykor annyira szeretted választott népedet, hogy az ö nemzetségökben megjelenni s érettök egyszülött Fiadat, fölségednek fényét adni méltóztattál : ne vesd meg e népet örökre, hanem tekints le reá kegyesen, hogy szent F i a d véres áldozatának véghetetlen becsét meg-ismerje. Egyedül a te irgalmasságod nagyságában szabad reményleni, melynél fogva Jézus Krisztus által o népet is megváltottad, jóllehet az igaz kor. hit elleni megátalkodott-ságok még mindig tart. Add : hogy isteni Üdvözítőnk szent foláldozásának titka az ö üdvösségökre, biineik bocsánatára, polgári s lelki életök megújítására váljék !
Munkay János.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , mart. 8-án. Nehogy tévesen adjuk az ,Uj kor-szak' tervezetét az oktatás és nevelés ügyében, idézzük sa-j á t szavait a folyó évre tett, s szétküldött előfizetési felhívás-ból. Több okunk van teljes tisztelettel lenni e munkás, s nemzetiségünk mellett igen buzgó férfiak irányában ; ismer-j ü k elvöknek, az általok választott i r á n y n a k hordereismer-jét : fi-gyelnünk kell, nehogy korunk ezen élet-halálos kérdésében olyas valamit tulajdonitsunk nekik, ami eszökbe sem jutott, ami ellen tiltakoznak, vagy tiltakoznának, s igy tisztázás helyett, z a v a r j u k az eszméket, eszmecsere helyett, öljük a z o k a t ; de egyszersmind az is kötelességünk, hogy tan -tervezetöknek egész gyülöletességét kiemeljük, szeretvén a
hazát, mint ők sem forróbban, a veszélyt kimutassuk. Legyen 2 0 *
* 156 .
tisztelet gyanánt az, hogy szavaikra figyelünk, habár okunk volna indítványozásaikat egészen észrevétlenül abba h a g y n i ; de tudván, hogy az általok indítványba hozott javaslatok több fejet töltenek el a hazában, habár félünk, hogy miko-r á miko-r a olvasóink észmiko-revételeinket elolvassák, az ,Uj komiko-rszak4 élni megszűnhet ; mégis más magasabb okok miatt a tár-gyat toll alá veszszük, nem polémiái viszketegből, hanem a t á r g y szeretetéből. Országokat lázitott fel már ez.
Ebben mit több helyről vett, s összeállított idézetekkel kellene megtennünk, ő maga teszi ezt rövid tételben, mikint az előfizetési hirdetéseknél szokásban van, hogy a szerkesztő-ség saját elvét, irányát, főczélját t á r j a fel olvasói előtt. Igy szól a szerkesztőség : „Az ,Uj korszak' alapitója (Schwarcz Gyula) és szerkesztője (Henszlmann Imre, Riedl Szende) át vannak hatva azon meggyőződéstől, hogy a magyar társadalom csak ugy fejtheti ki magát teljes erővel, hahogy korszerüleg át-alakítja magát és müveit democrata társadalommá válik : ezért a k a r j u k törvényhozásilag központosítani a közoktatás-ügyet, ezért törvényhozásilag ellenőriztetni nemcsak a jog-rendet, hanem az egész nemzeti közművelődést, nem annyira a hagyományosság tekinteteiből indíttatva, mint inkább azon tekintetektől, melyeket lelkünkre a haza jelen üdve és jövője köt. Mi nem azt akarjuk, hogy a végrehajtó hatalom intézkedjék a nemzet legszentebb kincse, a n n a k köztudo-mányossága és népnevelése fölött : mi azt a k a r j u k , hogy az s egész nemzet maga intézkedjék honatyái által, mind
akadé-miája, mind muzeuma, szinháza, még hiányzó tudományos intézetei, egyeteme, közép és elemi tanodái fölött. Tüzetesen hozzá szólandunk tanügyünk fontos kérdéseihez, annak nem-zeti és parlamenti központosítása mellett küzdve."
Csak elvekre szorítkozunk.
Nem kételkedünk, hogy a jeles írók nagy hazaszere-tetből indulnak ki, s amiben látják a haza jelen és jövő üd-vét, amit czélszerü eszközzel a haza közjavára elérni vélnek, azt javasolják, tudományosságuk, buzgalmuk egész erejével amellett küzdenek. Az indok jó, a czél jó ; csak az eszköz lehot vitatárgy. Lehetne még a vitatárgy a democratia, melyben az ,Uj korszak' urai a haza boldogságát látják, s keresik ; de mivel az egyház a doniocrata társadalomban is ugy virágozik, mint a mouarchicus, aristocraticus stb. társa-dalmakban ; s monarchia, democratia, aristocratia nem elv, hanem állami, polgári életmód : ezt tehát jelen tárgyalásunk-ból egészen mellőzni a k a r j u k . Ezen életmódok azok, quae Deus tradidit disputationi hominum ; disputáljanak az ,Uj korszak' jeles irói a democratiáról, mink erről, mig a mi te-r ü n k te-r e nem lépnek, Jákobbal hallgatni fogunk : „ipse autem tacitus considerabat."
Ezen eszköz az állam kezébe letett, az állam által szervezett, az állam által vezetett közoktatás, köznevelés. Po-roszországban megvan, Erancziaországban 1790—1848-ig, inkább 1852-ig megvolt. Az állam neveljen, oktasson; s mivel az állam mindent kényszerrel végez, az eszköz tehát, melyet az ,Uj korszak' ajánl, kényszeroktatás, kényszerne-velés. Hogy ezt a törvényhozás, és nem a végrehajtó hata-lom által a k a r j a elérni, a kényszer meg nem szűnik, mivel mit a törvényhozás szabad akarattal határoz, azt a kormány karhatalommal h a j t j a végre. A kényszer nem a személytől, nem a közegtől függ, hogy kényszer legyen, —az ö önnön
ma-gában, kivált mikor másnak kötelességeit, s ezekből folyó jo-gait, szabadságait nem tiszteli. A törvény, melyet az alkotmá-nyos parlement hoz, mindig kényszer. Az állam, vagy is a kényszerítő hatalom határozza el tehát, hol legyen, hol ne legyen iskola, az állam hozza meg a nevelési rendszert, ő igazgassa a tanítási ügyet, és a tanítói testületet, ő legyen az egyedüli főtanitási, főtanitói közeg, s a nevelők, a tanitók államhivatalnokok, az államtól k a p j á k a küldetést a taní-tásra, és a szabályt, mit tanítsanak, vagy legalább mit és mikint ne tanítsanak. „Azért a k a r j u k törvényhozásilag köz-pontosítani a k ö z o k t a t á s ü g y e t , " „ a n n a k nemzeti és parla-menti központosítása mellett küzdve."
Ez volna tehát a központosított állami oktatás tökéle-tes elmélete ; főfőtanitó, tudorkészitő, tudományi fokpaten-tirozó az állam nevében az ö ministere, aki sokszor keve-sebbet tud, semmint egy dorfschulmeister ; — nincs tekintet vallásra, nemzetiségre, — miután az állam mindenható, legyen tehát mindentudó, s a k i k a k a t h . egyházat, mint az igazság csalhatatlan mesterét t a g a d j á k , azok az államhatalmat, kard-dal kézben, darabantoklcal körülvéve, 200 ágyuüteg előtt az igazság egyedüli mesterének vallják. Furcsa logica van a mi democratáinknál ; nem gondoltuk, hogy a következetes-ségről annyira megfelejtkezzenek. Miután az egyház csalha-tatlanságát t a g a d t á k , gondoltuk, hogy csalhatatlanságot senkinek sem fognak tulajdonítani ; miután a szabadvizsgá-latot fölállították, gondoltuk, hogy a gyermekkel megismer-tetik a betűket, s eleresztik az élet mezejére keresni az élet igazságait; miután minden dogmát tagadtak, gondoltuk, hogy a democratiát dogmául ki nem kiáltják ; miután az Ecclesia salvifica-t, söt a sola fides ( = crodulitas — insipien-tia) salvifica-t is elvetették, gondoltuk, hogy a logicátlanságot szégyelleni fogják, felállitva : sola democratia salvifica ; mi-után az egyház szellemi tekintélyét szolgaságnak bélyegez-ték, gondoltuk,hogy a szuronyokkal, ágyukkal körülvett ál-lamhatalmat a tanban tűrni nem fogják.
Rechnung ohne Wirt, aki a democratiánál követke-zetességre, vagy is, mint mondják, logicára számol. Aki a kath. egyházat kitagadja, az minden logicát tagad.
Teljes központosítás levén az ,Uj korszak' szerkesztő-ségének programmja az oktatásügyben ; az ott közlött egyes irók czikkeit, mint egy ugyanazon t á r g y n a k árnyalatait te-kinthetnők, melyeknek a tisztelt szerkesztőség annyi érde-met tulajdonit, amennyiben az ő tervével összevágnak, ami-ben ellenkeznek, a szabad vitatás caper einissariusa gyanánt bocsátja a pusztába.
Azonban t. Schwarcz Gyula a lap tulajdonosa, azö elmé-lete tehát kivételt képez, s habár nem is szól a szerkesztőség, hajlandók v a g y u n k azt az ö nézetei gyanánt fogadni. Barát-sági érzelem visz ennek föltételére.
A szerkesztőség teljes, Schw. Gy. ur részben centra-lisáló ; a szerkesztőség átalában nem barátja a liagyomá-nyosságnak, Schw. Gy. ur részben b a r á t j a ; a szerkesztőség az egész oktatásügyet el a k a r j a koboztatni az állam által, az egyháztól és a családtól, — t. Schw. Gy. ur, a mostani oktatási intézetek mellé u j állami intézeteket, központosított kor-mányzattal javasol. A tantárgy lényegben ugyanaz, a kü-lönbség a szerkesztőség és a tulajdonos között csak ez : a szerkesztőség minden iskolát, minden tanintézetet az állam
157 .
kezébe tenne le, t. Schw. Gyula ur, magára hagyja a nemzeti-ségi, vallási czélokra emelt iskolákat, ugyszinte a magánjel-legű tanintézeteket, óriás állami pénzerővel u j intézeteket a k a r democrata tanszervezettel, jól tudván, hogy a magán-jogu, s részletes czélu intézetek az államiak mellett, kis időre versenyezve, (ha mégis !) ön magokban fognak elenyészni. A különbség tehát csak a modor emberségessége és embertelen-sége, az indirect és direct uton behozott vallástalanság.
Evvel azonban t. Schw. Gry. ur meg nem elégszik, ő korteskedni is akar a tanintézetekben; amely tanintézet nemzetivé, államivá a k a r változni, azt ilyennek elfogadja. Ki-nek legyen joga kivánni, hogy az intézet államivá váljék ? azt nem mondja. Azon fölül amely tanintézetek közös ala-pitványból emeltettek, (jól értjük, hogy a fundus studiorum az,) azok egészen nemzeti iskolák, tollát a központosításba tétetvék. — Tudjuk, hogy őseink, religio domináns levén az országban, azt is szemök előtt tartva, hogy a studiorum com-missionak elnöke primás volt, mikor országos intézetet ala-pitványoztak, akkor k a t h . intézetet a k a r t a k , s nem átallot-t á k alapiátallot-tványaikaátallot-t az ország és az aposátallot-toli király védnök-sége alá helyezni, tudván, hogy az ország azokat a religio domináns elve szerint, katholikus czélra fön fogja tartani : a protestánsok ellenben és az unitáriusok, görög nem egyesül-tek, t u d v á n , hogy országos tanintézet Magyarországban csak katholikus lehet, saját alapitványaikat m a g á n j e l l e g b e n mindig föntartották, készebbek levén nyomorkodni, semmint separatisticus czéljaikról lemondani. Ez volt az igazi haza-szeretet, közérzület a katholikusok részéről, hogy alkotmá-n y u alkotmá-n k értelmébealkotmá-n az országgal azoalkotmá-nositvák levéalkotmá-n, separa-tisticus ösvényeket nem kerestek : a többi confessiók min-dig status in statu voltak. Most feldulatváu szent István kath.
alkotmánya, letapostatván a n n a k főeszméje az 1848-i forra-dalmi alkotmányban, a katholikusság, — az állani lemond a religio dominánsról, el a k a r j a kobozni az országos intézeteket is, melyek a religio domináns jellegét viselik. Ezelőtt minden kath. intézet a religio domináns miatt országos, közintézet volt ; megszűnvén a religio domináns, az országos kath. inté-zet ipso facto elesik az államtól. A religio domináns miatt adat-t a k az inadat-tézeadat-tek az állani kormányzása alá: megszűnvén az indok, vagy is a religio domináns, megszűnik az állam gaz-dálkodása is iskoláinkban. I n quo quid natum non fuisset, permanere non potest. Schw. Gyula, s tudjuk, mások szerint is, a kath. iskolákat az állam bírhatja. Itt az égbe kiáltó bün, merces operariorum retenta ! Operarius katholikus alapító, opus operantis a kath. egyház előmozdítása, merces : qui me confessus fuerit coram liominibus. íme leoldván az állam az ő kath. vallásos jellegét, kényszerrel le a k a r j a oldani a kath.
jelleget a tanintézetekről is, melyek eddig csak a catholicitás miatt voltak országosak; s itt a bün, az égbe kiáltó merény, hogy amely intézetet az ajtatos alapító az állam pártfogá-sába adott, pártfogás helyett elnyomást, szent szándékának defraudatioját kényszerülne tapasztalni.
Tisztelt Schw. Gyula u r n á k tanterve tehát ugyanaz a szerkesztőség átalános központosított tantervével, habár, ad captandam benevolentiam, t. Schw. Gy. a felekezeti iskolá-k a t nem bántani látsziiskolá-k. Szerinte is az állam tanit, az állam oktat, az állam nevel: a többi magától megjön. Lehetne nemzeti az igy szervezett tanügy ; de nem volna igazságos,
nem üdvhozó. Megmutatjuk. A protestánsok, a nem egyesül-tek nem a d j á k ide iskoláikat : a minister tehát csak a k a t h . tanintézetben gazdálkodhatnék. Emelni akar iskolákat, hol szükségét látja. E r r e Europa egész budgetje kevés volna.
Emelne pedig mindig felekezet nélküli tanintézetet ; váljon a tisztán kath. községekben is ? Ez volna az állami k a r h a -talommal beerőszakolt hitetlenség, vallástalanság, erkölcs-telenség. H a tisztán prot. községekben nyitna felekezetesség nélküli iskolát, csak a protestantismus elve szerint j á r n a el ; mert hol a szabadvizsgálat értelmében kiki maga vizsgálja a bibliát, hogy magának credót csináljon, a felekezeti iskolá-ban az ifjúnak elméjét bizonyos credora lefoglalni, annyit tesz, mint ellenmondást elkövetni, ami a protestantismus-nál a gyakorlatban túlzottan megvan. De kath. község-ben mi jognál fogva fosztja meg az állam az ifjú nemzedé-ket kath. credotól '? Az elemi iskola tanoncza a ker. ember kötelességeit keresi ; s épen ez az, mit a tanodában nem ta-lál, mivel vallástalan, a ker. ember kötelességeit pedig csak a vallás tanitja.
De az ,Uj korszak' democrata társadalmat a k a r ; ilyen nincsen : lesz pedig a felekezetesség nélküli tanintézetek ál-tal. Ez a terv fulánkja ; nem mintha önmagában üdvös volna az államiskola, hanem mivel democrata nemzedéket nem ugyan nevel hanem növel, vagy inkább növeszt. Köny-nyü szer a czélra : hanem lehetőleg legzsarnokibb. A mult századi franczia forradalom antiroyalistákat akart, az okta-tásügyet központositotta, democrata társadalmat nem nevelt, hanem növelt, úgyhogy mikor I. Napoléon a kitiltott kath.
cultust visszaállítani, a concordatumot kihirdetni akarta, legtöbb gondot fordított arra, hogy a fiatal nemzedék fel ne forgassa szándékait. De I. Napoléon császáriakat akart, a központosításban talált oktatásügyet megtartotta ; a restau-ratio forradalmi nemzedéket talált, royalistákat akart, ő is megtartotta a központosítást az oktatásügyben. Államjognak vétetett az állami oktatás, a királynak hasznosnak látszott, nem merte kezéből kiereszteni. Oly könnyű, oly biztos szer a központosított tauitásügy, az államnevelés az ifjú nemze-dék elméinek elkobozására, zálogbavételére, lezárolására ! hogy az ,Uj korszak' t. férfiai, mikor democrata társadalmat a k a r n a k előteremteni, nem állhattak ineg a nagy kisér-tetben.
T. Schw. Gy. tanterve legújabb franczia tanterv, ve-gyítve porosz elemekkel ; czélzással oda, hova a belga kor-mány mai nap törekszik, és el is jutott ; végre az egész chi-nai formalitással megkoronázva. E g y hibázik, hogy Schw.
Gy. a ruha szinét, a gombnak számát, a föveg golyójának nagyságát meg nem határozza, a dolog azonban egész forma-ságában chinai marad.
Poroszország, mint luth, vallású állam a kényszerokta-tást saját vallásos elvének értelmében köteles volt behozni, s az iskolákat központból kormányozni. A 16-ik századi re-formatio elhomályosította az emberi elmét, mivel elvonta tőle azon igazságokat, melyeket addig birt, helyettök kételyt tett, vagy pedig keresni parancsolta az igazságot. Igazság deríti, világosítja fel az elméket ; a kétely elhomályosítja azokat, a keresés pedig azt mutatja, hogy a kereső éji ho-mályban vagyon, keresi a reggelt, a nappalt, hogy lásson.
Nem tagadott ugyan a reformatio minden vallásos
igazsá-—». 158 ««—
got ; hiszen sok dogmát a kath. egyházzal együtt vallott : de szabadvizsgálási elvében minden vallásos igazságot taga-dott. A protestantismus háromszáz éven át keresi az igazsá-got, s keresni fogja, meddig fönt lesz, birni pedig soha sem fogja. Keresi az igazságot a bibliában; ez pedig k ö n y v ; minden protestánsnak tehát olvasni, irni kell tudni. A prot.
porosz állam magas protestáns küldetést végez az ö közpon-tositott tanitásiigyében.
Az ,Uj korszak' tanitási terve tehát excellenter prote-stáns terv, s mellette forradalmi. Azt megértjük, ezt pedig ő érteti meg velünk. Ez azon főpont, melyről minden hazafi-nak, minden katholikusnak mutatjuk be az oktatásügy ter-vezett központositását. Hogy az ,Uj korszak' irói szemé-lyökre nézve a forradalmi és radicaliter prot. tulajdonság ellen tiltakozni fognak, vagy fognának, megengedjük ; de itt nem a személyek, hanem a terv, a t á r g y forradalmi és radi-calis protestáns tulajdonságáról szólunk. Kényszeroktatás = forradalom = protestantismus. Szép gazdálkodás volna ez kath. iskoláinkban ! A protestánsoknak megvolnának az ő iskoláik, a nem egyesültek is megtartanák az ö intézeteiket : egyedül a kath. hitnek nem volnának iskolái, amelyek van-nak, democratai, protestansi gépekké változtattatnának az állam kezében. E staremmo freschi, mondaná az olasz.
Mellesleg mondva, dicsérnek a protestantismust, hogy vizsgálódási elve által előmozdította az irást, az olvasást.
Mellesleg mondva, dicsérnek a protestantismust, hogy vizsgálódási elve által előmozdította az irást, az olvasást.