ki-csiny, hogy az előbbihez nem is hasonlítható ; amely
a romaiak általi megszállás idején 1,000,000
ember-nél többet fölvett falai közé, ez utóbbi most már alig
24,000 lakost számlál, s ezek állanak
keresztények-ből, arabsok- törökök- s zsidókból. A város urai a
törökök; a zsidók pedig sóhajtoznak az ő nyomásuk
alatt s elkülönitve laknak a többiektől, az
úgyneve-zett régi omladozott házakban. Azonban nemcsak
Jerusalem oda van, hanem oda van egyszersmind
ama világhírű templom is, mely az ő páratlan
pom-pája s dicsősége végett a világ csudái közé
számít-tatott; a templom, melynek legszebb része egy
si-matetőt mutatott, mely kiálló a r a n y
szeghegyecs-kékkel egészen befedve vala, hogy még madárnak
se szabadjon reá ülni s a szentélyt valamikép
becsu-nyitani. A mostani jerusalemi zsidók egy rozzant
faépületben gyülekeznek az isteni-szolgálatra. Mit
gondolhatnak ezek, látván ennek átellenében a
Krisz-tus sírja felett, kit mint ámitót megvetettek és mint
gonosztevőt keresztre feszitének, emelkedő pompás
templomot, melyhez a keresztények az egész
világ-ból zarándokolnak s az általok meggyilkolt
Üdvö-zítőt Isten fiának s illetőleg Megváltójuknak vallják
és dicsőitik? S váljon hol találhatna e nemzet
kö-nyörületet s oltalmat, hol másutt mint az Isten
ir-galmasságánál? A legelvetemedettebb nép is
szá-mithat erre. Valamint a lator töredelmes lelkülete
99 l ö
-vegeit bűnbocsánatot nyert a keresztfán ; ugy a zsidó.nép-ről is meg fogna emlékezni u r u n k Istenünk, ha töredelmes és alázatos szivvel j á r u l n a szent felségéhez. Azonban ez aligha fog egyhamar történni. A próféta, ki Krisztus ha-lála idejét, valamint a város, a templom, a szent hely leron-tását megjövendölte, azt irja, hogy az utálatos pusztaság világ végéig fog tartani.
Ennélfogva Izrael fiai hihetőleg még sok ideig a világ minden részeiben szétszórva lesznek anélkül, hogy valahová állandóan letelepednének ; más népek közt élni fognak anél-kül, hogy velők összekeverednének ; hihetőleg még sok ideig igénybe veendik vendégszeretetünket, egy türelmes s ember-séges vendégjogot, melyet keresztény emberszeretetből ké-szek is v a g y u n k megosztani velők ; csak saját k á r u n k r a ne váljék. A k a t h . anyaszentegyháznak ugyan abban telnék legfőbb öröme, ha Isten képére teremtett minden ember megismerné az atyát s akit ő küldött, Jézus Krisztust ; ha egy lélek sem veszne el azok közöl, kiket U r u n k szentséges vérével megváltott.
Többiben a k a t h . anyaszentegyház isteni mesterének példáját követvén, nem kéri elleneseinek megsemmisitteté-sét, hanem inkább, hogy megtérjenek és éljenek. Igaz ugyan, midőn a kereszténység legyőzé a pogányságot és a ker. hit államvallássá leve, Konstantin császár korlátoló törvényeket adott ki a zsidók ellen s megtiltá nekik halálos büntetés alatt a zsidóságból a kereszténységre áttértoket gyalázni és üldözni, valamint másrészt megtiltá a zsidóságra-térést is ; ugy szintén megtiltatott a zsidóknak ker. rabszolgákat tar-t a n i vagy azokatar-t körülmetar-téltar-tetar-tni,2) sőt némely keményebb törvények is hozattak ellenök ; aminek azonban ők magok valáuak az oka, több rendbeli vétségoket s gonoszságokat elkövetvén ; de azért a romai k a t h . anyaszentegyház a zsi-dókat nemcsak soha nem üldözte, hanem védelme alá is fo-gadá és pedig különösen azon korban, midőn Európának számos országaiban üldöztettek. Igy a romai polgári törvény 1190. esztendőben imigy r e n d e l k e z i k : „Parancsoljuk, hogy senki ne kényszerítse a zsidókat a keresztség fölvételére ; mert nem hiszszük, hogy az Krisztus hitével birjon, aki a keresztények keresztelésére nem önkényt, hanem erősza-kolva kénytelen járulni. Senki a keresztények közöl no me-részelje valamelyikét közülök, földi hatalom Ítéletén kívül, vagy megölni, vagy megsebesíteni, vagy pénzüket elvenni vagy jó szokásaikat, melyekkel eddig birtak, megváltoztatni;
kiválólag ünnepeik megtartásában senki se merészelje őket dorongokkal, vagy kövekkel bár miképen zavarni, vagy kényszeritett szolgálatokat tölök követelni stb. S lia mégis valaki tudván ezen határozatot, ami távol legyen, bátorkod-nék ennek ellenére cselekedni, az fosztassék meg tisztétől vagy hivatalától, vagy a kiközösitési ítélet alá esik, ha csak merényét alkalmas elégtétellel nem f o g j a j ó v á tenni.3)
Ez a valódi türelem s ker. felebaráti szeretet ! — de a jelenkori zsidóságnak ez nem elég. 0 teljesen fölszabadítva
s a kereszténységgel egyenjoguvá akar lenni. (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
P E S T , febr. 12-én Házasságról, s hozzá vegyesről szólva, visszapillantást kell tennünk ezen társadalmi intéz-mény történelmére, mely intézintéz-ményt az állami hatalom rég-től óta saját czéljaira kizsákmányolni, s igy megrontani iparkodott. H a mindenütt is elvál az állam az egyháztól, a házasságban mindig némileg találkozni fog. Azért annyira, és oly sokszor felfogott, más és más nézpontból előadott t á r g y ez a hit-, és az államtudósoktól. Az egyház a házas felek a k a r a t á t a szövetségre, s igy a házassági szövetséget is megszentelte, a természet rendje fölé emelte, lett ker. házas-ság, a sorban 7-ik szentség : az állam pedig azt a természet rendjén megtartani a k a r v á n , lealjasitotta azt. Az egyház szentségnek tette, az állam puszta kötvénynek tekintette, tárgyalta; az egyház czélt tűzött neki, hogy a házasok meg -szenteltetve, egymást a bűntől megőrizzék, az isteni minden-hatóságnak , irgalmasságnak nemes eszközeivé válván, nemzzék, neveljék az örök üdvösségre választottakat. Való-ban az egyház összeköttetésének Krisztus Jézussal jelvénye a házasság, mivel Jézus Krisztus is az egyházban ezt teszi.
Testével s Szentlelkével az egyházzal összekötve, mikint a házas felek, szeretetbon elválaszthatatlanul egyesülve szel-lemileg nemz, nevel fiakat Istennek az örök életre. Átveszi a magzatot a szülők öléből, hogy megszentelve mint az örök élet polgárát, — az Istennek fogadott fiát tegye vissza a szülők ölébe, számot kérve, hogyan nevelték az Istennek ezen fogadott fiát. Ily tekintetben megmarad az emberi egyesség, szövetség, megmaradnak minden földi hasznai;
de czélja magas, lehetőleg legmagasabb, egész lényege át-dicsőitvo. Nem ront az isteni, magasabb rend semmit, amit a természeti rendben talál, hanem magasztosit. — Az állam, mely már a házasságban van megszentelve, nem a k a r j a an-n a k magasztosságát : ö puszta kötvéan-nyan-nek veszi. H a puszta kötvény a házasság, érdek lesz a czélja, mikint minden köt-vénynek. H a érdek a czél, a kötvényes felek egymásnak csak eszközök a czélra, s valamint a czél aljas, oly aljas eszközök ők is. Mint puszta kötvény vagy magán, vagy köz-jogu kötvény, vagy magán, vagy közérdek lesz a czélja. H a
magánérdek a czélja, a k k o r a házasság nem más mint köl-csönös egyesség a nemi ösztön kielégítésére, vagy kölköl-csönös támogatásra az élet viszontagságaiban. H a közérdek a czél, a k k o r csak közjogi intézmény lesz erős és sok gyermekek nemzésére, hogy általok az állam erős, hatalmas, virágzó le-gyen. Igy nézte egykoron az állam a házasságot, igy kezdi nézni ujolag.
H a magánjogu kötvény, mihelyt egymásnak testi örö-met nem szereznek, mihelyt egymással, bármi okból, viszál-kodnak, vagy a nemi ösztönre nézve hütelenek lesznek, a házasság elveszti czélját, s valamint kölcsönös egyesség hozta azt létre, ugy kölcsönös viszálkodás szét is bontja azt.
„Obligationes, quae consensu contrahuntur, contraria volun-tate dissolvuntur." *) A házasság ily fogalmában a divor-tium természetes, és elkerülhetetlen következés, mint a ke-reskedői egyleteknél, melyek feloszolnak, mihelyt a nyere-ség megszűnik, vagy károsodásra változik. Károsításra,
E u s e b . vita Constantini 4, 24.
3) T i t . De j u d . cap. 9. Clement III. a 1190. *) I n s t i t . 1. 3. tit. 30. d. 4.
13*
100 «<—
tönkre jutásra nincsenek szövetségek, nincsenek kötvények.
Cessante ratione legis cessât etiam obligatio ejus. Itt lesz a házasság lealjasitása, a házas felek nemtelén helyzete, mi-vel ök pusztán a nemi ösztönök kielégítésére kölcsönös, s időközi, változó eszközök. H a a házasságot természeti rend- • jéről természetfölötti rendbe fel nem emeljük, lesülyed az a természeti rend színvonala alá. Ez történik az emberrel is mindenben. Magánjogu, de mégis vallásos kötvény volt ez a zsidóknál, azért mint magánjogu kötvény a viszálkodás esetén felbontatott ; mint vallásos, mivel az atya által szer-tartásosan megáldott kötvény, pap előtt bontatott fel ; mint ösztön-kielégítési eszköz, többnejüséget is megtűrt, mivel a nemzési czél a többnejüségben elömozdittatni látszik. Hogy a zsidók jelenleg egy hővel megelégesznek, azt nem a tör-vény, nem a talmud, hanem a keresztényi szokások tisztelete szülte, mely épen csak is Európában van, s Francziaország-ban 1809-ben a nagy sanhédrion által kellett ígérvényül az állam előtt biztosíttatni ; mert a kor. társadalom egynejüsé-gen alapszik.
Mint közjogu kötvény puszta eszköz lesz az állam czéljaira. Az állam pedig csak testeket'kiván,— sok, erős al-kotású testeket, mivel ezek mozdítják elő az ö czéljait a földmivelésbon, a kézinüben, az iparban, a háborúban. E czélnál a szülők pusztán nemző gépek ; s az állam gondot.
visel reá, hogy a föld sok gabnát, a szőlő sok bort, az ipar sok czikket, a kereskedés nagy pénzforgalmat, . . . . a házas-ság sok erős magzatot hozzon létre. A- gyár iparczikkct hoz? a föld gabnát ad : a házasság, különösen a nő, élő testeket nemz. Hogy e közjogu, mivel közhasznú embergyártásnál az illető felek, különösen a férfi, saját élvezeteit is lelik, ez esetleges dolog az államnál, s megengedi az állam, mikint a földmivesnek, a kézmivesnek, a kereskedőnek; hogy a köz-j ó n a k szolgálván, saköz-ját egyéni hasznait is szedhesse.
Ilyen a házasság megfosztva a szentségtől. Ha c zt prot.
rokonaink haladásnak, művelődésnek tekintik, legfölebb és némi tekintetben csak állami czélokra nézve mondhatnók ezt ; de nem lealjasitása-e a házasságnak, nem elnemteleni-tése-e a házas feleknek, az más kérdés ; s a komoly államá-rok, bölcsészek, mint Montagne, Leibnitz, Von Mayer, Vol-taire, Diderot, d' Alembort, stb. a házasság kath. tanát egye-dül nemesnek, magasztosnak vallották. Sülyedés ùem pedig hanyatlás a házasságot mai nap puszta magán vagy közjogi kötvénynek tekinteni, s mint ilyenről intézkedni. Tiszt.
Blázy Lajos ur ingadozik, váljon -az államnak adja-e át tel-jes joggal a házasságot, vagy pedig a férfi és nő közötti sza-bad egyességre bizza ? F — y I—f ur pedig, és Hámos Lajos u r a k mindenben az állani rendelkezését hivja fel felőle.
Igaz, ha pusztán kötvény, egészen az állam hatósága alá tartozik, miután nincs kötvény, mely oly közelről érintené az államot, mint épen a házasság.
Az állami törvényhozás már lefutotta pályáját e tárgy felől a romai törvénybon. Kezdetben vallásos, patriarclialis intézmény levén, szentnek vétetett, s a hűséges nő, az egy férfias özvegy dicséretekkel lialmoztatott, sőt a szüzesség is.
tiszteletet nyert. Roma fönállásának 6-ik századában kelet-keztek a legisták, a régi nuptiae, és confarreatiot értelmezé-seikkel magánjogu kötvénynyé változtatták. Ez volt a matrimonium civile. A plebejus házasságával nem törődött
a törvény, a X I I tábla által meglevén tiltva az aristocrata és plebejus közötti confarreatio, elég volt, ha az állam az aristocraták házasságát rendezte. A plebejusok lázadásai, az A v e n t i n , és Janiculus hegyen történt jelenetek után',lex Canuleia' megengedte a két osztály közötti házasságot. Ak-korán az egyedül lehetséges polgári vegyes házasság. L e x Canuleia 4-ik századtól 6-kig gyümölcstelen volt ; de a le-gisták felsegitették, hogy vegyes természetét loöltse, de egy-szersmind a magán- és a közjog hideg fogalmai szerint tár-gyalván, mint polgári, az állam védnöksége alatt létre jött szerződést megrontották, az erkölcstelenségnek tág kaput nyitottak.
Szerződés levén, a férfi birtokba vette a nőt ; a nő te-hát áruczikk, és birtok lett. Contractus reális levén a házas-ság, a nő ,res' lett. Házasságról tesz említést, melyben mari-tus necdum occupavit rem suam ; meghalván a férfi, kérdés volt : feleség lett-e a nő, özvegy-o tehát, vagy hajadon ? A nő „annua possessione usu capiebatur" mint a barom. S ek-kor törtek be az adulteriumok, a divortiumok, a nő-cserék.
A szerződésnek, szigorú lehozása! Bona gratia, vagy pedig egyiknek követelésére, ha másképen nem, a nő hütelen lett, mint ilyent maga adta fel magát, hogy elválasztassék. Cicero, Caesar elbocsátják nejeiket : Augustus elcsapja Claudiát, ez után Scriboniat veszi, nem sokára Tiberius Nérótól áten-gedteti magának Liviát ; leányát, Marcellus özvegyét, Agrip-p á n a k adja, ettől elválasztván őtet, Tiberius Nérónak, ki-nek feleségét átvette, nőül adja ; Tiberius Nero, hogy Júliát elvehesse, Agripinna nejét elűzi. Mily kereskedési czikklett a nő ! hogyan j á r t , kelt kézről kézre, mint a pénz ! De a nő is igyekezett magát kérmentesiteni-: s lett corruptio univer-salis, lett coelibatus luxuriosus. Minek is vett volna magá-n a k magá-nőt bizomagá-ntalaiiságra ? E romlást írja le a romlott erköl-csű Horatius: „Foecunda culpae saecula nuptias — primum inquinavere, et genus et domos, •— hoc fonte derivata clades
— in pátriám populumque fluxit. Motus doceri gaudet Jonicos — matúra virgo ! et fingitur artubus — j a m n u n c , et incestos amores — de tenero meditatur ungui. Mox juniores quaerit adulteros — inter mariti vina ; neque eligit
— cui donet impermissa raptim — gaudia luminibus remo-tis. Sed jussa coram non sine conscio — surgit marito, seu vocat institor — seu navis hispanae magister — dedeco-ruiii protiosus emptor. Damnosa quid non imminuit dies ?" Ez a magánjogu, közjogu szerződés, házasság szent-ség nélkül. Nem mondjuk, hogy ilyenek a protestánsok há-zasságai, annál kevésbé hogy hazánkban ilyenek ; de miért ? talán mert a magánjogu szerződésnek elég ereje van önma-gától megállni ? A szerződéseket csak a czél, csak a commu-nicatio bonorum t a r t j a fönn : a kath. házasság czélja égi, örökké maradandó, azért örökös, azért önmagában romlatlan.
Megromolhatnak a felek, a házasság önmagában romlatlan, megszentelheti a már megromlott feleket is ; de a puszta kötvény önmagában romlandó, megromlik még a felek jó-sága mellett is, s élő kisértet lesz a jó felek megrontására is.
H a ez a protestánsoknál nincs igy, más ok akadályozza ezt.
Az, hogy katholikusok között vannak, s a kath. fegyelem a protestánsok szokásaira is hatással van. Voltak, lesznek há-zasság-törések mindig ; de legyenek ezek az egyén gonosz-ságából, nem pedig az intézmény gyenyeségéből, hiányaiból.
101 «'
H a pedig a szentségtől megfosztjuk, ha pusztán polgári, ma-gánjogu ténynyé állítjuk, ha a polgári törvényhozásnak át-adjuk, föntartó erő nélkül, amilyen a kath. fegyelem, azt fogja az szülni, amit már mint puszta szerződés szült ; s Po-roszország, már a romaiak házasságaihoz megközelitő jele-neteket mutatott, midőn Karlsbadban, amint emlékezünk a lapok után, egy f é r j egymás után birt nyolez nejeivel talál-kozott.
Augustus megsokallotta a bünt ,Pappia Poppea' tör-vényt hozott a vadkéjü nötelenek ellen, mely szerint ily nő-telen nem örökölhetett. Igen, de legatumot, fidei commissu-mot kaphatott, a törvény mit sem segitett.
A nötelenek kikeltek a törvény ellen, mondván : ha házasságra kényszeritsz, a d j szűz leányokat. Augustus, Julia de adulteriis' törvényt hozta. Valóban aki feleségeivel kal-márkodott, ily törvények miatt divus reformátor morum veztethetett. Julia törvényt Suetonius ,lex de pudicitia' ne-vezte, mások ,lex de stupro' nevezgették ; minden eredmény nélkül volt. Más, természetfölötti erőnek kellett közbe lépni, hogy a házasság azon aljasságból felemeltessék, melybe, mint szerződés, szükségképen lesülyed. S ezen természetfö-lötti rend az, melytől polgári törvényhozással a házasságot levonni, s a természeti rendre, azaz magánjogi szerződésre visszahelyezni iparkodnak. Mintha az örökösödési bün miatt megállhatna valami a természeti rend színvonalán termé-szetfölötti malaszt nélkül ! mintha az ember in naturalibus quoque vulueratus non esset ! Visszahelyezte a franczia for-radalom a házasságot oda, hol a kereszténység előtt volt, polgári házasságot hozott be, azonnal meglettek a pogány házasságok bűnei is. A prot. tan szerinti házasság sem más lényegileg, polgári házasságnál, kivéve a vallás szolgájának működését a szolgabíró helyett. Ez által mondhatja tek. Bal-lagi Mór ur, hogy a reformatio „az egyént közvetlen érint-kezésbe hozta az egyház isteni fejével, a Jézus Krisztussal."
Valóban ! ha az egyházat mellőzzük, közelebb j u t n á n k Jé-zushoz ! És miért nem nélkülözhetnök Jézust, az Isten-em-bert eszerint, hogy közelebb legyünk az Istenhez V Az élet logikája már ezt is megtette. Első fokban : el az egyházzal ! éljen Krisztus Jézus ! — a második fokon : el Krisztus Jé-zussal, éljen az Isten ! — a harmadik fokon : el az Istonsze-mélylyel, éljen az istenség ! — a negyedik fokon : el az is-tenséggel, éljen a solidaris ember ! az Isten tagadása, a lélek
békéje ! A logica ugyan az: közvetlen érintkezésbe jönni az Istennel, a közvetítőt eldobni, utoljára az egész közeledési j á t é k k a l felhagyni. A szélsőségek, közelség, távolság,
érint-keznek.
Sed haec tantum initia dolorum a polgári szerződés-szerű házasságban. (Folyt.)
POZSONY, február 7-én. Anima mea liquefacta est.
A legszebb ének ezen szavai teljesülének r a j t u n k a legkö-zelebben mult Gyertyaszentelő alkonyatán. Ugyanis, mi sem a k a r t u n k a jezsuita-atyák szentegyházából hiányozni a dél-utáni istenitisztelet alatt, mely nálok rendesen négy órakor szentbeszéddel kezdetvén, lctenyével és áldással végződik ; jó, hogy elmentünk, lelki élvezettől olvadozva t é r t ü n k haza.
Ma is, mint-szokás szerint minden Mária-ünnepen, a jámbor közönség, a pappal és a jezsuita-növendékekkel felváltva, énekelte azt a gyönyörű lorettói letenyét, melynél dallam
tekintetében szebbet, magasztosabbat, lelkesitőbbot még ta-lán senki sem hallott ! Ali, hogy az én tollam oly szegény ! Hőn kivánnék a legédesebb élvezetből, melylyel szivem csordultig megtelt, más szivekbe is valamit átönteni : de én hiába kisérteném meg csak némileg is visszaadni azon egy-szerűséget, mely a páratlan dallamon ragyog, leirni a nagy-szerűséget, melylyel a n n a k minden zöngéje a keblekben elárad. Ki éri fel élő szóval a legfelségesebb szinjátékot, mely szemeit gyönyörrel kápráztatá, lelkét bűbájjal olva-rázsolá ? Válaszsza bár a legfestőibb szavakat, a legragyo-góbb kifejezéseket : a közönség képzelete kigyuladhat, de a valóság szépsége mégis csak halvány világosságban fog előtte maradni. Legfölebb ennyire mehetnék én is, lia ama zengelmi remek magasztalásához fognék. Semmi k é t s é g , hogy Olaszhon dalhullámos tiszta légkörében emelkedett először az ég királynéjának trónja elé e dicső letenye ; semmi 'kétség, hogy az ihletett szerző bölcsőjét ama dal-termő haza szellői suttogták körül, a n n a k máriahavi zene és énekversenyei árasztották el. Eszembe j u t n a k szent Epi-phán ömlengései. Quid dicam V et quid proloquar ? Quo pacto bcatam praedicabo gloriae radicem V . . . cui praedi-candae coelestis ac terrena lingua minime sufficit, immo vero nec angelorum ! . . Boldog lehet a legszerényebb te-hetség is, ha ezen elérhetlen magasság felé törekedve me-rül ki ; de letenyénk művésze százszorosan boldog, hogy e dicső törekvésben sok szerencsével szárnyalt fel és magával ragadni képes a buzgalomtól hevülő lelkeket ! Az oltár lép-csőjén térdelve kezdi a papi k a r a Kyrie eleisont, oly mé-lyebb megható hangon, mely a méltatlanság érzetével j á r j a át a keblet ; a nép ugyanazon módon felel. A „páter de coelis"-nél szinte a kiáltozásig felszökik a papikar hangja, s eszünkbe jut azon hajó, melynek népe az elmerülés veszé-lyében forogván, a segélykiáltásban hangját nem kíméli ; hasonlókép valászol a nép erősen hangoztatván : Fili Re-demptor . . . . A S . Trinitas . . . . után megszelidül az ed-dig szinte tág torokkal vezérkedő, s a legderültebb tavaszi éj fiiemiléinek pianóját utánozva, az előbb segélyért kiál-tozok keblében elnémítja a félelem és aggály szavát, he-lyettök felkölti a vigasztalás és remény érzetét s néhány pillanat alatt annyira lelkesíti őt, hogy ezek visszatartóz-hatlanul a legédesebb hangon megszólamlanak mondván : S. Maria, ora pro nobis ! Még vagy három változat fordul elő ; nagyszerűbb az, mely a ,Regina angelorum' etc. üd-vözlésére van szánva; a fölhevült lelket csakugyan áthe-lyezi ama dicső királyné trónja köré ; látni véli őt a lélek úrnői fenségtől, de egyszersmind anyai szeretettől ragyogva, érzi, hogy milliók tömegében térdel, hallja, hogy itt a leg-tisztább lelkek zengenek, neki csak egyesülni kell. Az utolsó vers : ,Regina sine labe originali concopta' . . . azon bol-dogság izét adja az a j a k r a s az ajakról a szivbe, melyet azok élveznek teljesen és örökre, k i k sine labe éltek és él-nek. E n n e k elérésére és megtartására gyönyörű imába ol-vad össze most a k a r , midőn imádattól s bizalomtól áthatva, megszólítja az ,Agnus D o i t / s e bő imáival mintegy bizto-sítva jövőjét, alázatosan elnémul a jámbor lélek. — A buzgó a t y á k a kótás szöveget kinyomatva, terjesztik hiveik kö-zött ; nem kétlem, hogy készségesen szolgálnának az egyházi ének minden barátjának, ki a kedves műremeket tőlök
ki-« 102
vánná. Mi, ha Isten segit, jövő majusban megkisértjük ve-lök ebben vetélkedni. Fölséges jelenet a jó a t y á k szentegy-házában az is, midőn letenye után száz és száz buzgó nő tolul a szent sziv oltára felé, melyen 50—60, alkalmilag 10 gyertyavilág lobog az édes Jézus szeretettől sugárzó keble körül. A társulat tagjai mindnyájan térdre omolnak s megzendítik gyönyörű népéneköket oly k e d v e s e n , oly lelkesedetten, hogy a száz és száz tiszta női torok egészsé-ges csengő h a n g j a kiömölvén a szentegyház három a j t a j á n , megragadó összhangban beharsogja a főtért s a város több utczáját ; zeng ilyenkor m i n d e n , ki csak a templomban van, vagy könyeit törülgeti, melyeket a szeretet és a leg-nemesebb élvezet fakaszt ; az utczán tömegek csoportosul-n a k és csoportosul-némácsoportosul-n vesztegelcsoportosul-nek az écsoportosul-nek utolsó hacsoportosul-ngjáig. A
vánná. Mi, ha Isten segit, jövő majusban megkisértjük ve-lök ebben vetélkedni. Fölséges jelenet a jó a t y á k szentegy-házában az is, midőn letenye után száz és száz buzgó nő tolul a szent sziv oltára felé, melyen 50—60, alkalmilag 10 gyertyavilág lobog az édes Jézus szeretettől sugárzó keble körül. A társulat tagjai mindnyájan térdre omolnak s megzendítik gyönyörű népéneköket oly k e d v e s e n , oly lelkesedetten, hogy a száz és száz tiszta női torok egészsé-ges csengő h a n g j a kiömölvén a szentegyház három a j t a j á n , megragadó összhangban beharsogja a főtért s a város több utczáját ; zeng ilyenkor m i n d e n , ki csak a templomban van, vagy könyeit törülgeti, melyeket a szeretet és a leg-nemesebb élvezet fakaszt ; az utczán tömegek csoportosul-n a k és csoportosul-némácsoportosul-n vesztegelcsoportosul-nek az écsoportosul-nek utolsó hacsoportosul-ngjáig. A