megcsalá. Midőn t. i. a tudós rabbi halálos á g y á n
feküvék, kérte az ördögöt, hogy őt a már
már-hal-doklót a mennyország kapujához elvezetni
szíves-kednék ; hogy látván az isteni lakásokat, annál
na-gyobb örömmel elköltözhessen e világból. Miután
ezen kegyelmet az ördög régi barátjának megtette
volna, a rabbi azonnal a mennykapuja közé vetvén
magát, megesküdött az élő Istenre, hogy onnan soha
el nem távozik; miért is az Isten kényszerítve lőn
az embert magánál tartani ; nehogy esküjét
meg-szegje s igy ezen egyetlen mesterségével a bölcs
— « 1 0 7 *
férfiú mind az Istent, mind az ördögöt egyszerre rászedte."
Ily s hasonló számtalan mesétől hemzseg a talmud. A Bar-juchre m a d á r n a k tojásáról irva vagyon : hogy mikor a fé-szekből leesve összetört, tartalma 60. falut elöntött és 300.
czéderfát összehasogatott. — S mily képzelődés kell a n n a k elhivésére, ami a Bava bathra fol. 73. elbeszéltetik, Rabba Channának unokája azt mondá : „ E g y k o r kimentünk a pusztába, láttunk l u d a k a t , melyeknek tollaik kövérségök miatt k i e s t e k , és zsirpatakok folytak alá." Ugyanazon Rabba beszéli : hogy ő egy halat látott, mely midőn dögölve a p a r t r a kivettetett, 60. falut elpusztított. Ebből 60. város evett és 60 város eltakaritá a többit ; és csupán a szemgöd-réből megtelt 300. hordó zsirral. Későbben ezen halnak csontjai szétvágattak, hogy anyagot szolgáltassanak az el-pusztított városok felépítésére stb.
Valóban épületes tan- s törvénykönyv ! igen alkalmas volna a ker. műveltség* s fölvilágosodás egyenjogú terjesz-tésére, előmozdítására. (Folyt.)
Figyelmeztetésül a nt, plébános uraknak.
A szent-István-társulat 1866-ikévi naptárába egy hiba csúszott be, mely könnyen tévedést okozhat, amennyiben Gyümölcsoltó-Boldogasszony márt. 25-éről, mint virágvasár-napról, 26-ára, vagyis az utána következő napra v a n téve s vastag betűkkel nyomtatva, mintha ekkor kellene az ünne-pet megtartani ; holott az csak a napján vagyis 25-én lesz megtartandó. E r r e nézve a következő szabály van megala-pítva : a Gyümölcsoltó B. Asszony pro foro, vagyis a szent-mise hallgatásának s a szolgai munkától való tartózkodásá-n a k kötelezettségével, csak akkor helyeztetik át, (és pedig fehér-vasárnap utáni hétfőre) ha a martius 25-e nagy-péntek-re vagy nagy-szombatra esik, mint az a mult 1864-ik évben történt s legközelebb csak 1910 és 1921-ik években fog is-mét előfordulni, mit e sorok irója nem igen fog megérni, ám engedje Isten, hogy a szives olvasó megérhesse ; de pro choro, azaz szentmiséje és officinma, mindannyiszor áthelyez-tetik, valahányszor a) a mart. 25-e valamely böjti vasár-n a p r a esik, és pedig ekkor a magasabb osztályú üvasár-nvasár-nep által nem gátolt következő hétfői napra; b) valahányszor ugyanez ünnep virágvasárnaptól fehérvasárnapig terjedő két heti időközben fordul elő, s ekkor miséje és officiuma fehérvasár-nap utáni hétfőre helyeztetik át, mindkét esetben a sz.-mise hallgatásának s a szolgai munkától tartózkodásának köte-lezettsége a martius 25-éhez kötve maradván. S ez utóbbi eset adta elő magát az idén is, amiért is az ünnep pro choro fehérvasárnap utáni hétfőn, pro foro azonban a napján vagyis a virágvasárnapra eső martius 25-én ületik meg.
Z.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
Cs. ap. k i r . Fölsége jan. 24-én kelt legf. elhatározásával a váczi székesegyházi káptalanhoz P a p p József jobbágyi, Körrey F e r e n c z s z e g -vári plébánost czimzetes kanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóz-t a méltóz-t o méltóz-t méltóz-t .
P E S T , febr. 15-én. Initia dolorum, a sülyedés kezdete a házasságban, midőn megfosztatva szentségi jellegétől, mint magán vagy közjogu szerződés vétetik. A törvény-hozók a gyakorlati élet szemérme, a velünk született jónak
érzetében nem mentek oly mélyre, semmint a bölcsészek az ö érzéketlen íróasztaluknál. Mi is volt a bölcsészet gyakor-lati tárgya a pogány világban ? Az egyéni és társadalmi élet hasznainak föltételeit vizsgálni. Legbölcsebb volt, aki legügyesebben tudott élni. Magasabb indokot nem ismer a pogány világ erkölcstana, mintsem : hoc beatum efficit in terra. A házasság is a hasznok egyik forrása volt az egyénre, s az államra, a rokonsági kötelékek, a gazdagság gyarapo-dása, és a gyermekek, kivált a fiak sokasága által, s a böl-csész az ő rideg, elfásult szivével a magán- és a közjog el-méletének következéseit kimondta, melyet a törvényhozó rettegett kimondani. De mit a törvényhozó rettegett kimon-dani, azt az egyén eszélyessége, kedvező alkalmakban, nem rettegett érvényesíteni.
H a magánjogu szerződés volt, az egyén hasznot kere-sett belőle, gazdagságot, sok gyermeket a gazdagság mellett, vagy nehogy a gyermekek száma meghaladja a gazdagság nagyságát, a bűnös eszközökkel keresett magtalanságot, s ha ez nem sikerült, a gyermek meggyilkoltatott. Plato akarta, hogy mindenki kényszeríttessék a házasságra, a gyermek-nemzésre, fenyegetéssel, a polgári j o g megtagadásával. ') IIa a nemzés nem sikerült, az olválasztás, a második nősülés pa-rancs lett. Aki ismerte a nőnek magtalanságát, s az eladás-nál ezt elhallgatta, a vevés semmis lett. l) Sparta ily törvényt birt. „Miért nem kélsz fel előttem, aki fiakat nemzettem a hazának, te pedig egyet sem ?" 3) Emiatt Athéneben szabad volt saját testvérét nőül vonni, Cimon meg is t e t t e .4) Athéné megfogyván a háborúkban, kétnejüséget parancsol. 3) Euri-pides elborzad, mily bünfészekké lettek a családi házak. 6) Multiplicamini lett a főczél, mint a barmoknál, mivel ez volt az egyeseknek, ez volt az államnak érdeke.
Corvilius Ruga Romában jelentkezett a tanácsnál, el-válást kért nejétől. „Miért ? kérdi a tanácsnok, nőd fiatal, egészséges." „Elválok tőle, mivel magtalan," azaz, a szerző-dés nem hozott hasznot, feloszlott tehát, mint egy bukott vál-lalat a kereskedésben. 1) Hőmére húsz helyen tesz emlitést a hasznos többnej üségről, Agamemnon elűzi Chryseist, mivel Clytemnestraból több hasznot vár, megigéri Teucrusnak, ha Hectort megöli, hét nőt igér Achillesnek, ha a trójai had-j á r a t b a n részt vesz. Dionysius siracusanus egy napon két feleséget vesz, ez által hatalmát és gazdagságát erősiti ; B) P y r r h u s elveszti nejét, vesz helyette hármat, m i é r t ? hogy
hatalmát erősítse.9) Demetrius Poliocertes meglát egy leányt Athene utczáján, Miltiades rokonát, nőül veszi, habár már négy felesége volt ; megy Argosba, Molosses, Epyrus királynak húgát elveszi ; ennél találja P y r r h u s megszökött nejét, ezt is nőül veszi ; elfoglalja Corcyrát, beront Asiába, Miletusban az egyptomi király leányát elveszi. J 0) Maecenas, irja Seneca, millies uxorem duxit ; s másutt 1 ') irja a
háza-' ) L e g . VI.
2) Aul. GelL de vend. serv. rom.
3) Pitit. 18. — Aul. Gell, de hon. senect. — J u l i a de aldult.
4) Corn. Nep. Cimon.
5) L e g . X I I I .
6) De vita Euripidis.
Mostesquieu. E s p r i t des Lois XVI. 16.
8) Diod. Sic. X I V . 44. — P l u t . Dion. I I I .
9) P l u t . P y r r h u s . 9. — Cic. Tusç. V.
10) P l u t . Demetrius. XV. X X V I I . L I V . — P y r r h u s , XI.
" ) De benef. III. 16
14*
108
sulandókról : „exeunt matrimonii causa, nubunt divortii," az elválás „quasi matrimonii fructus," irja Tertullianus. Voltak nök, kik éveiket nem a consulok, de férjeik száma után je-lezték; s mikint Martialis i r j a : húsz nap alatt már a tizedik férjnél volt. Plato, Aristoteles mind ezt eszélyesnek, helyes-nek mondták. Aki több hasznot tud húzni a magánjogu szer-ződésből, az a legokosabb.
Romában a decorumra figyeltek. Sylla, lekötni akar-v á n Pompejust, saját leányát ajánlja neki. Akadály jött közbe. Pompejus már nős, Sylla leánya pedig férjes, viselős volt, Pompejus szerette nejét, gyűlölte Syllát. A házasság mégis megtörtént. 12)
Pompejus egyik leányát eligéri Cépionnak, másikát Faustusnak. 0 maga nőül veszi Caesar leányát, sajátját pe-dig Cépionnak adja, Faustus, ezen emberüzletbon mint ha-szonvehetetlen, elejtetett. 13)
Hoi'tensius megkivánja Cato leányát, Bibulus nejét.
Több gyermek a n y j a volt már. „Annál jobb reám," mondá Hortensius. „Azon fölül Bibulus szegény, én pedig gazdag vagyok ; oh ! ha mindenki nőt cserélne, mily haszon volna az államra!" 14 Nincs az erkölcsről, nincs a törvényről,csak a haszonról szó a szövetségben. De Bibulus ellenszegül, ne-jétől nem a k a r elválni ; „jól van, mondá Hortensius, kölcsö-nözze őt tehát nekem, s minden jó lesz." Bibulus erre sem áll. Cato fejét töri, mivel Hortensius rokonságát igen óhaj-totta. Egyszer, mikint Horatius irja : „narratur et prisci Ca-tonis saepe inero caluisse virtus," poharak között mondja Hortensius C a t o n a k : „leányodat nem kaphatom, add ide saját feleségedot." „De én nőmet szeretem." „Annál inkább, mivel látom, hogy szeretetre méltó, kölcsönözd ki tehát."
„Nem lehet." „Hogyan ?" „A nőm nem fog bele egyezni."
„Csapja el." „De az anya ellent fog mondani." „De ha az a n y j a bele egyez, átengedi-e nejét ?" „Menjünk tehát ipám-hoz." Ez a Cato severus, ki előtt tiszteletből Pompejus a ta-nácsban felkelt. I5)
Haszon levén a házasság főczélja, e szerint köttetett., szakittatott. De a törpe, beteges magzatok haszontalan czikk volt. „Cito necato," mondja a tábla 12 törvényeinek szava.
A sok gyermek is teher ; akadályozd tehát a nemzést. Mal-thus elmélete épen nem uj, 2000 éves. Plato erőszakos elvá-lasztást javasolt ez esetben. , ü)
„ T u d j a meg kötelességeit, igy szólt a romai az ő ne-jéhez ; én csak magzatok miatt vettem nőül, ,liberorum quac-rendorum causa/ igyekezzünk tehát e czéllioz jutni ; de én teszek ami nekem tetszik, ön pedig, amit én parancsolok.1 1) H a ebéd után elfelejtkezném magamról, ezt ne vegye fel, nem is akarom, hogy engemet kövessen. , s) Ez az én jogom ; de ha ön hütelen talál lenni, előre megmondom, hogy megölöm ; én feleségemnek született birája v a g y o k . '9) Azonban, mivel a férfi ritkán k a p h a t j a rajta nejét a hütelenségen, lesz egy
" ) P l u t . Pompejus, V I I I .
" ) P l u t . Pompejus, X L I X . l*) Cato Utic. X X I X .
l s) Loudun, les deux paganismes, p. 2 7 4 - 2 7 7 cd. P a r i s . 1865.
16 ) L e x V. — Arist. Polit. I I . 7.
n) Aul. Gell, de inor. a n t i q u .
" ) P l u t . P r a e c e p t a de matrim. 14.
">) Cato, Aullius Gelliusnál X. 23.
módom, melyet előre megmondok. Sine Cerere et Libero frí-get Venus ; és proximus a Libero pâtre intemperantiae gra-dus ad inconcessam Venerem esse consuevit ; 2") ha tehát haza térek, csak azért fogóra megcsókolni, hogy megtudjam, ivott-e bort ; 2 ') ha ezt tapasztalom, annyi lesz, mintha hü-telen lett volna, s azonnal meggyilkolom, vagy pedig töm-löczömbe záróin, ott fog éhen elveszni. 2 2) H a a férfi hütelen, az állam csak nyer, de a nőnek hütelensége az állam rom-lása." — E z a házasság szentség nélkül, . . . . de a ker. er-kölcsök befolyásán is kivül. Európában az ős, meggyökered-zett kor. erkölcsök, a kath. egyháznak tana, a kath. élet fegyelme nem engedi a szentség nélküli házasságról szóló t a n n a k gyászos következéseit ; azért ott kell azt vizsgálni, ahol magában volt, vagy legalább ahol a kath. élet fegyelme, a secták sokasága miatt, kevés befolyással bir az életre, pél-dául Amerikában. A kath. egyháztól elszakadt felekezetok tanait csak a kath. egyház t a r t j a vissza a szigorú lehúzá-soktól, s az élet kedvezőbb képet fog mutatni, semmint a tan.
Kereskedési kötvény levén a házasság, a nő áruezikk lett ; hanem aljasságában nem is viselte magát másképen.-Nem festjük az eleusisi titkokat ; a görög nők feslettsége pél-dabeszéddé vált. „Nulla Lacedaemoni tam est nobilis vidua, quae non ad leiiam eat, niercedc conducta," irja Cornelius Ne-pos. A helyzet f u l á n k j a nem csak abban volt, hogyez igy volt, hanem hogy ez rosznak nem tekintetett. Aspasia, a f a j t a l a n életűnek estvéin Socrates is megjelent, néhány ezer év múlva magyar folyóiratnak is adott nevet. Aspasiánál a bölcsészek, a szónokok, az államférfiak épen u g y jöttek össze, mint egy-koron a Palais-royal termeiben. Csakhogy itt titkon ment minden, a beavatottakon kivül senki sem jelenhetett meg ; Aspasiánál pedig minden nyiltan ment. Az ,Aspasia' folyó-irat is lehetett a magyar irók légyottja. A nőnek álnoksága a f é r j anyagi erejét, hatalmát túlságosan kipótolta. Festa Cereris, Plutonis nem ismeretlenek ; bár azok lennének örökre. H a a férfi hatalmasabb, a nö ravaszabb. Romában 423 körül a férfiak egyszerre hűlni kezdtek, a jelenet dög-vésznek vétetett. A nők mérgezték a zsarnokokat ; aminek következtében 70 nő halálra Ítéltetett. 23) Plautus színda-rabjait nem emiitjük ; Roma oda jutott, hogy l szent Leo pápa „silvam istam frementium bestiarum, et turbuleiitissimae profunditatis oceanum" nevezhette ezen időből, mikor szent Péter „trophacum crucis Christi Romanis arcibus inferebat."
Igy találta a ker. egyház a házasságot. Visszaadta a házasságnak természetfölötti szentségét, vissza a nőnek is az ő méltóságát. Justinianus, Tlieodosius a romai törvényt nem tudta meghaladni, igyekezett mégis szomorú következ-ményeit meggátolni. Nem sok eredménynyel ; példa reá Ju-stinianus 117 novellájának 10 fejezete, mely a bona gratia elválást zárdával bünteti, 11 Justinus 140-ik novellája pedig ismét megengedi. Az egyháznak kellett egészen átvenni a házassági törvényhozást, törvénykezést, hogy mint szentsé-get a nemzetek életébe is átvigye. Át is vitte, meg is ala-pította, míglen a törvénytudók ismét a romai jogot meg nem
m) Val. Max. I I . 1.
2 1) Aul. Gell, de mór. aut. Rom. — P l i n . X I V . 13.
Val. Max. VI. 3. „uxorem füsti i n t e r e m i t . "
M) Tit. Livius VIII. 18. — Val. Max. I I . 5.
kisértették az államra át-átvinni. A romai jog igy átvive a királyból zsaruokot, az alattvalókból lázadókat, a katona-ságból praetorianusokat csinált, s a magán, közjogu köt-vény, szerződés nemcsak a nemzet és a fejedelem közötti viszonyra, hanem a házasságra is alkalmaztatott ; lett a ki-rály szerződéses államszolga, lett a házasság polgári kötvény^
melynél az utána jövő egyházi szentelés a felek j ó a k a r a t á r a bizatik, akár teszik, a k á r nem, a kötvény be van jelentve, tehát polgárilag érvényes. Hogy nem szüli a romaiaknál, vagy a görögöknél felmutatott gyászos következéseket, az csak a franczia és a belga nép vallásosságának tulajdo-nitható.
H a z á n k b a n mai napig a törvényhozás szentségnek te-kinti a házasságot, s a törvénykezést az egyháznak kezében hagyta, tisztelte, az Ítéletet az alispány büntetés alatt végre-hajtani köteles. A német törvény a magyarországi tör-vényhozással, törvénykezéssel szemben injuriosusnak mond-ható ; de a lényeg mégis meghagyatott az egyház kezében, s nálunk a rövid idő alatt teljesen foganatba sem ment. Baty-tyányi Kázmér cselekedete Boroszlóban a forradalom előtti időből igen egyes tény, egyes botrány ; hogyan maradhatott egyházi censura, canoni perbefogás, s ennek bevégezte után a politikai hatóságnak felszólittatása nélkül ? erről már késő szót vesztegetni. Kijátszása volt ez a magyar törvénynek ; de épen azért a törvény érvényességének bevallása. Exceptio firmát regulám in contrarium.
A vegyes házasságok adnak alkalmat, hogy a törvény-hozás e tárgyról is rendelkezzék. Rendelkezett 1844-ben.
Amint t. Blázy L. u r n á k felszólalása mutatja, kevés volt. O ily törvényt kér : 1) „A vegyes házasságok eljegyzése és es-ketése a házasulandók a k a r a t a szerint, akár a k a t h . a k á r a prot. pap által teljesíthető." 2) H a pedig valamely pap (kath.
és prot.) a hirdetést, vagy erről szóló bizonyítványt megta-gadná : e nélkül is szabadon megeskedtetheti a másik pap, midőn saját egyházában kihirdetvén, semmi akadály sem je-lentetett be.
A viszálynak, a panasznak nincs dogniaticus értéke ; mivel a vegyes házasság, ha a felek az assistentia passivá-val meg nem elégedtek, eddig is a prot. paphoz mentek ; megelégedni pedig, vagy meg nem elégedni szabad tetszé-sökben volt. Az első pont tehát egészen fölösleges ; pénzkér-dés ez, kötekepénzkér-dés a stoláról, és nem több. Az assistentia pas-sivát megvető k a t h . fél vétkezik, ezt a plébános köteles neki megmondani, avval elereszti.
A második pont dogniaticus értékű, lia mégis hiányos fogalmazása miatt van értelme. Tisztán bizonyítványt akar-e t. Bázly L . ur a kath. plébánostól, a kihirdetésről, hogy megkapván azt, összeadja a feleket, habár a bizonyítvány felmerült akadályról is tesz említést ? Es ha, amint köteles is, a kath. plébános a kath. egyház canonjai szerint veszi az akadályt, köteleztessék a kihirdetést másodszor is, harmad-szor is folytatni ? Kész-e tiszt. Blázy L . ur a kath. fegyelem canonicus akadályait valóságos akadályul elfogadni, vagy pedig hallván, hogy a kath. plébános a második, a harma-dik kihirdetéssel felhagyott, mégis a feleket összeadni ? Nem mondja, sőt az ellenkezőt látszik insinuálni. F — y J — f ur ellenben a felek szabad választása ellen, hol adassanak össze, törvényt követel i r v á n : „legczélirányosabbnak tartanám,
lia a törvény minden felekezetre nézve kötelező erővel ki-mondaná : ubi sponsa, ibi copula ; s aki az általa kért re ver-salis ki nem adatása esetében valamely pártól a templom-bani esketést megtagadja, a legrövidebb per u t j á n szigorúan büntetendő."
Valóban, nagy vitézség ! ellenünk rögtön gens-d'ar-meokat küldeni csupa testvéri szeretetből ! Törvény, kény-szerítés, büntetés ! E g y k o r o n mást kiáltottak : christianos ad leones ! Az idők változtak, de nem a lélek, mely e szava-kat egykoron kiáltotta. Gens-d'-arme a szószékre, hogy a hirdetés megtörténjék ; gens-d'-arme az oltárhoz, hogy az áldás a hitgúnyoló felekre is ráadassék ; gens-d'-arme a kath. plébános szobájába, vagy lia valahova megy, a sarkába, hogy reversalist ne követeljen ; gens-d'-arme minden kath.
leányhoz, és ennek szüleihez, hogy a születendő gyermekek kath. nevelését ki ne köthessék. Protestáns lelkismereti, protestáns cultus-szabadság Magyarországban F — y J — f ur szerint ! Gens-d'-arme ! pandúr ! talpas ! darabant ! — utánok, mint őrszemvezér, a fiatal F — y J—f ur ! — A polgári szabad-ságok édes napjait igy élveznők, mikint 1793-ban a fran-cziáknál, ha valaki keresztet vetett. E g y kis komoly gon-dolkodás sem ártana ily javaslatoknál. Dicsérhetik sokan F — y ur gens-d'-arme-os, pandúros buzgóságát, még egy Fouclié is elveszettnek látszik benne ; de megsúghatjuk neki a mult idők történetéből, hogy, kérjen-e, kérliet-e a kath. plébános reversalist, adjon-e, adhat-e a prot. férfi ilyest ; végre adjon-e, adhat-e a kath. plébános egyházi áldást a há-zasokra, hol a fiak kath. nevelése becsület-szó mellett nincs megígérve, ez már megoldott kérdés, bevégzett ügy, s nagy tisztelettel valánk F — y J — f ur iránt, hogy olcsó áru ötletét megemlítettük, mivel máig is gondoljuk, hogy czikkét tek.
Ballagi M. ur csak is ,passirt' szóval eresztette, mint a muszka csendőr a német szinészt a határon. (Folyt.)
• D E B R E C Z E N V I D É K É R Ő L , febr. 8-án. A prot. to-lerantia, consequentia és benevolentiáról néhány adatot köz-lök. Nem megyek ezekért túl a tengeren, nem is fürkészem át érettök a ,Presse' hasábjait, sem Müller W . G. báró Brokhausnál Lipcsében megjelent „Reisen"-eit, hogy valami mexicoi képtelenségeket, mint valóságot t á r j a k a jóhiszemű olvasók elé, mikint a Prot, egyli. s isk. lap decemberi egyik számában tevé ; innét a vidékről is szolgálhatunk egygyel-mással, habár ezek nem vetekedhetnek is a mexicoi barátok hajmeresztő tetteivel. Nehogy pedig valamiképen szemé-lyeskedésről vádoltassam, elhallgatom a szereplő személyek és helyek neveit. De lia valaki az elhallgatásban valótlan-ságot vélne rejleni, ft. szerkesztő ur megsúghatja a kétke-dőknek az események szinterét.
. . . ö . . . é . y szépen berendezett prot. temetőjét több-ször hallván dicsértetni, egyik barátom társaságában elmen-tem azt megtekinteni. Csakugyan csinos sírkertnek találtam magam is. Az u t a k benne rendezvék és szép fákkal sűrűen beültetvék. Erdőnek képzelné távolról az ember. „Az uri osztály — mondá társam — itt egy völgyben külön temet-kezik, nézzük meg síremlékeiket." U g y tettünk, mint in-ditványozá. Nézelődés közben egy csinos kőkereszt akadt szemembe. „Hát e kereszt kié — kérdém meglepetve — hogy került ez a többi emlék közé ?" „ E keresztnek egész története v a n " mondá társam, s elbeszélé azt, melyet én
n o
ezennel kivonatban közlök : J . n. e. görög vallásn keres-kedő elhalván, saját kívánságára prot. lelkész által a prot.
sírkertbe temettetett. Családja a sír fölé keresztet, és pedig a természetes fát hiven utánzó igen szép kőkeresztet csinál-tatott. A kereszt láttára többen és pedig az uri rendből fel-zúdultak, hogy ők ily botrányt — (olvassuk szent Pálnál : judaeis quidem scandalum, de hogy keresztények előtt,
scan-dalum lenne, azt most halljuk,) nem tűrnek. Fel is szólítot-t á k a családoszólítot-t, hogy vagy szólítot-távolíszólítot-tsa el szólítot-temeszólítot-tőjükből a ke-resztet, vagy legalább fürészeljék le két ágát. Volt azonban az elhunytnak a protestánsok között is néhány jó barátja, kiket hozzá sógorsági kapocs is kötött. Ezek pártját fogták a keresztnek, vagy jobban mondva a családnak, s a zúgo-lódókat azzal fenyegették, hogy az újságban kiteszik. No erre aztán megadták m a g o k a t ; mert a 19-ik században ők sem a k a r t a k nem fölvilágosodottaknak és türelmetleneknek mondatni, habár valójában azok voltak is. De azt mégis megtette valaki, hogy a keresztre rálőtt ; mert ez több he-lyen serét által megsérültnek látszik.
Ugyanezen halott még éltében a helybeli prot. isko-lára alapítványt tett, melyért az ifjúsági cantus évenkint
>,requiem"-et szokott tartani az elhunyt sírja fölött. Protes-táns requiem ! mi az ? kérdhetné valaki. A halál évfordu-lati napján a cantus kimegy a sírkertbe, s a halott lelke üd-veért elzeng néhány éneket a sírnál. Ez „requiemnek" ne-veztetik. Nincs purgatórium, de van requiem ; ez conse-quentia.
Hát az, hogy itt egyik vidéki prot. templomban Bocs-k a y arczBocs-képe szemlélhető ? Igaz, BocsBocs-kay terjedelmes föld-birtokkal ajándékozta meg az ő hü katonáit, ezért van az arczképe tiszteletben : de bold. Szűz Mária Megváltóval, a Megváltó pedig örök élettel ajándékozott meg ; jó volna ezek iránt is a háladatosságot igy megmutatni, és az unokák
előtt hirdetni. Hol a consequentia ?
A t . . . si prot. templom szószéke fölött egy galamb-alak vagyon. E levél irója az illető lelkész társaságában
A t . . . si prot. templom szószéke fölött egy galamb-alak vagyon. E levél irója az illető lelkész társaságában