köszönhetni; de emiatt a Trusteék egész haragját idézik is magukra. A két baj közó'l a kisebbiket kellvén választani, a püspökök és papok elhatároz-ták ily veszélyes kormányzási rendszernek véget vetni. E végre azt rendelték, hogy jövőre minden egyház a püspöknek legyen tulajdona, ki aztán a községi tagok közöl választja ügynökeit ; s ezek a plébános felügyelete mellett és felelősségük kötele-zettsége alatt kezelni fogják a püspök-egyházi bir-tokot s általa bármikor le is tétethetnek. A püspök mindig készen tartja végrendeletét, mely fönemlitett módon irva van ; miután pedig ily módon az egy-ház birtoka a püspök magán tulajdonául tekintetik, annál fogva, hogy a községek is némileg biztositva legyenek, az adás s vevési okmányban e következő záradék fordul elő: „a romai kath. egyház haszná-latára N. N. ;" mi által jóllehet egy be nem kebe-lezett község a törvény előtt semmi értékkel sem b i r ; mégis legalább ragasztékpontul szolgál ez per-ben s a törvényhozás előtt, és az egyházi jószág valamiképen biztositva van ; ámbár kétséges, ha váljon a törvényhozás előforduló perekben a jó ügyet támogatni fogná-e? A püspökök ezen vég-zése folytán az ujon alapított megyékben nincsenek többé Trusteé egyházak ; Cincinati, Detroid, Vin-cennes, Saint-Louis, Boston, D u b u q u e stb. a későb-ben fölállított egyházak p. o. Philadelphia stb. szintén magán birtoka a püspöknek ; legtöbb Trusteé egy-ház New-Yorkban létezik. Többiben a katholikusok minden collegiumai és tanintézetei, melyek szintén meglehetős számmal vannak, magán birtokai a püs-pöknek, s a fönnebb irt módon szállanak át az utó-dokra. H a valamely egyházi jószággal biró papi személy adóssággal van terhelve s fizetésképtelen, akkor az egyházi jószág veszélyben forog, árverés utján eladatni. I l y n e m ű veszélyeknek meggátlására azt liatározák a püspökök, miszerint csak is ők ma-g u k és a szerzetek főnökei birhatnak ema-gyházi java-k a t ; mely intézjava-kedés a fegyelem s alárendeltség föntartásának szempontjából igen jeles. Ide j á r u l még azon körülmény is, hogy a püspökök utódjaik választásában igen előlátók s az apostoli szék is na-gyon óvatos, hogy a püspöki méltóságra mindig csak is legjelesebb férfiakat és olyanokat szemeljen ki, kik évek hosszú során bebizonyitott hűséges ma-gukviselete s eszélyöknél fogva elég biztositékot nyújtanak arra, hogy az egyházi javak személyes tulajdoni jogát és felügyeletét reájok lehessen bizni.De h a azon szükség állana be, hogy egy püspököt le
kel-lene tenni hivatalából s ez vonakodnék az egyházi jószágot u t ó d j á n a k kiadni ; a k k o r nagy zavarba jöhetne az ügy ; azonban az isteni gondviselés e tekintetben is őrködik egy-háza felett ; a tapasztalás legalább azt bizonyítja, hogy az egyházi jószág igen is jó kezekbe van letéve, ha a n n a k gondját a püspökök viselik. Eddig az egyházi személyektől mi sem lön elidegenítve, s az egyházak nemcsak hogy semmi k á r t nem szenvedtek, hanem minden a legjobban sikerült is;
mialatt a Trusteék gazdászata in statu quo marad, v a g y épen hátra felé megy. A szerzetes községekben közönsége-sen a főnök az, ki az egyházi jószágnak tulajdonosa ad per-sonam ; lia ez hü s megbizható ember, ugy minden jól megy;
ellenkezőleg válságos helyzetben forognának a szerzet anyagi ügyei.t. Egyébiránt a kath. egyházi kormány középpontja Amerikában is Péternek széke; melyből mint az egység tüzpontjából sarjadoznak ki az amerikai egyházi hatalom-n a k egyéb szálai. A részletes éjszakamerikai egyházak fő-nökei s középpontjai a püspökök; kik az ő jogaik és köteles-ségeik megosztásával a tőlök függés szollemében, más egy-házi személyekkel együtt kormányozzák a r á j o k bizott kath.
egyházat.
S az apostoli szentszék minden alkalommal fölszólalt Amerikában is, ha a kath. egyháztól megvonatott ama bá-násmód, melyhez neki Isten rendeletéből joga van. Neveze-tes e tekintetben VII. Pius pápának azon apostoli levele, melyet 1822 évben az éjszakamerikai püspökök- s hívekhez intézett az egyházi j a v a k kezelése és lelkipásztoruk válasz-tása körül becsúszott visszaélések ellen, s mely imígy kez-dődik : ,Non sine.' A tárgyra vonatkozó szöveg pedig igy szól: „Alterum est, quod assiduam praebet dissidiis et conten-tionibus causam, non solum Philadelphiae sed etiam in plu-ribus aliis foederatis Americae provinciis, immodicum atque effraenatum ius, quod aeditui sive temporalium Ecclesiae bonorum administratores sibi vindicare praesuinunt, inde-pendentor oninino ab episcopis. Id quidem nisi moderatione ali-qua limitetur, perpetua esse poterit abusuum et discordiarum origo. Itaque memorare debent aeditui, bona quae ad divi-num cultuin nec non ad ecclesiae eiusque ministrorum su-stentationem oblata sunt,in ecclesiae potestatem transire; sicut autem episcopi ex ordinatione divina sunt qui praesunt ec-clesiae, ita ipsi non possunt ab eorumdem bonorum cura, dis-p o s i t i o n ac vigilantia excludi. Quare s. Tridentina synodus expresse mandavit administratores fabricae cuiusvis eccle-siae etiam cathedralis et quorumcumque pioruin locorum sin-gulis annis ad reddendain Ordinario rationein administratio-nis teneri, addens sess. 22 cap. 9. de ref. quod etiamsi ex praecipua aliqua loci constitutione administrations ratio reddenda sit aliis ad id deputatis ; tarnen cum iis adhibendus etiam sit Ordinarius. Quare si aeditui concordi animo cum episcopo temporalia ecclesiae administraverint, omnia pacifice et secundum ordinem fient. Novum autem ac plane inauditum est in Ecclesia illud, quod aliquando istic accidisse accepi-nras, nempe aedituos et laicos sibi ius arrogasse constituendi pastores legitimis facultatibus destitutos, saepe etiam censu-ris obnoxios, ut nuper cum Hogan factum fuisse patet, illos etiam pro arbitrio amovendi, atque subsidia praestandi cui ipsi maluerint. Si haec ita acta sunt, ut fuit nobis nunciatum, quo pacto tolerari posset tam magna legum non
ecclesiasti-4 *
2 8 m — carum modo sed divinarum etiam subversio ? Ita enim non
episcopi praeessent ecclesiaesed laici hominespotestatemillam, quae episcopis divinitus data est, sibi usurpare conarentur. At qui volunt in sinu s. matris Ecclesiae manere, et sempiternae suae saluti consulere, universalis Ecclesiae leges religiose servare tenentur, et sicuti civili potestati in iis, quae
tem-poralia sunt, obtemperandum est : ita etiam in iis, quae spi-ritualia sunt, Ecclesiae leges a fidelibus servari debent, ne-que spiritualia cum temporalibus sunt confundenda. Quare ad vitanda dissidia ac perturbationes, quae ex incircumscri-pta aedituorum auctoritate saepe exoriuntur, régulas et in-structiones quasdam vobis ven. fratres, pro aedituorum de-lectu ac moderamine transmittendas curavimus, quibus non dubitamus, aedituos se plane conformaturos, quibusque ser-vatis merito fore confidinius, ut omnia rite componantur, et pristina p a x et tranquillitas in istis regionibus reflorescat.'' S itt ő szentsége többrendü üdvös intelmet ad mind a pász-toroknak, mind pedig a hiveknek s azon aedituusoknak sa-j á t miheztartásuk végett. *)
S az apostoli szentszék csak kötelességét teljesiti,{mi-dőn az egyház függetlenségét s idegenithetlen birtokát meg-védeni és biztosítani igyekszik. A helyzet még más szem-pontból is sajátságos. Az éjszakamerikai Egyesült-Államok alkotmánya ugyan is eredetileg csak községi hatalmat is-mer, s ez alatt értetik a kormány, a törvényhozó testület, a városi tanács s az állampolgár. Minden egyéb ugy tekinte-tik a törvény előtt, mintha nem is léteznék. A törvény tehát püspökről, plébános vagy vallási községről mit sem tud.
E z e k folytán, hogy a jószágbirtok törvényszerű legyen, kell hogy a n n a k birtokosa egy az állam által elismert polgári személy legyen ; miért is az Egyesült-államokban eredetileg pusztán csak állami jószágok léteznek, vagyis községi jó-szágok és a magán j a v a k . Ugyan ily okból csak is állami szerződések és a magán polgárok szerződései j ö n n e k tekin-tetbe ; minél fogva a püspök vagy a plébános mint ilyen sem nem birtokolhat valamit, de el sem is adhat, sem nem v e h e t ; minden tulajdon u. m. a templom, a plébánia, az iskola, a collegium, a majorságok stb. a törvény előtt pusz-tán magán jószágnak tekintetik s csak is mint ilyennel szo-kás bánni. H a valamely püspök vagy plébános végrendelet nélkül hal meg, a k k o r minden egyházi jószág, ainelylyel bir, az ő rokonaira száll. Nehogy pedig ilynemű jószágok c s a k u g y a n a rokonokra essenek, hanem az egyház
haszná-latában m a r a d j a n a k , szükséges, hogy a püspök vagy áldozár mindig készen tartsa végrendeletét, melyben nem az ő hi-vatalbani utódját szabad örökösnek kineveznie, mert ez a törvény előtt semmi — miután őt meg sem nevezhetné ; ha-nem meg kell biznia egyikét szomszéd püspökei közöl, aki azután az örökséget a n n a k rendje szerint á t a d j a az utódnak, ha megválasztatik. Valóban különös állapot. S alig van re-mény, hogy ezen visszás állapot a törvényhozás utján eltö-rültessék ; mert miután a protestánsok számra nézve jóval túlhaladják a katholikusokat és a törvényhozó testület tag-j a i szótöbbséggel választatnak; azért a törvényhozás tag- job-badán a kath. egyház ellenségeiből áll, kik egyátalában nem hajlandók semmi különös kedvezményeket engedményezni
*) V. Ö. Roskoványi : Monumenta eath. Tom. I I I pag'. 726.
a kath. egyháznak. Mert jóllehet Amerikában is a protes-tánsok számtalan felekezetre oszolvák, mindamellett abban mindnyájan egyet értenek, hogy a catholicismust gyűlölik s a n n a k romlására törnek. Csak a kis Maryland államban sikerült kivivni, hogy a törvényhozás a baltimorei érseket, mint ilyent elismeri ; de ezen engedély is korlátolva van oly formán, miszerint mindenféleképen megkötvék kezei, s még maiglan is csudálkoznak rajta, mikép vala lehetséges ilyes-mit keresztül vinni, és most hiába eröködnének ilyesilyes-mit ugyanazon törvényhozásnál megkísérteni ; ámbár itt a ka-tholikusok aránylag legszámosabbak és sokkal nagyobb tekintélyben állanak, mint más egyesült államokban.
A szentatyának válasza az olaszok hódoló föliratára.
P I U S P P . I X .
Dilecti filii, salutem et apostolicam benedictionem. Exi-mia vestra erga Nos pietas et observantia, ac diu spectata in rei catholicae, huius apostolicae Sedis, ac iustitiae, sanae-que doctrinae causa strenue propugnanda virtus et constan-tia se quotidie magis ostendit egregiisque factis mirifice ful-get. E t sane ubi summo vestro dolore novistis, irritas fuisse omnes curas a Nobis apud Sardiniae regem adhibitas, ut pro gravissima et quotidiana Nostra omnium ecclesiarum solli-citudine consulere possemus tot infelicis Italiae dioecesibus, quae cum incredibili animi Nostri moerore, et numquam sa-tis deplorando fidelium damno sunt iamdiu suis orbatae pa-storibus, vos, dilecti filii, universos Italos hortati estis, ut no-men quisque suum professi, et Nobis se gratissimos esse clare aperteque declararent pro pontificia Nostra in Italiam cari-tate, ac simul significarent, se velle omni ope nefariis impro-borum insidiis, fraudibus, conatibusque obisistere, ac san-ctissimae nostrae fidei, religioni, et Nobis, atque huic Petri cathedrae firmiter, constanterque adhaerere. Quae vestra monita Itali t a n t a alacritate exceperunt, ut brevissimo tem-pore plusquam decies centena hominum millia non pravarum ophemeridem conviciis, non minis, non accusationibus, non carcere deterrita singularem suum erga Nos amorem et re-verentiam splendidissimc confirmarint, tum proprio nomine scripto, tum ingenti pecuniae vi eollata, ac vobis undique missa ad Nostras, et huius sanctae Sedis sublevandas angu-stias. Quam pecuniae summam, et volumina, in quibus Ita-lorum nomina scripta sunt, ad Nos cum gratissimis vestris litteris VI idus huius mensis datis perferenda curastis, cum laetissimus anniversarius dies rediret, quo Nos in Domino exsultantes dogmaticam de Immaculato sanctissimi Dei Gre-nitricis Virginis Mariae conceptu definitionem pronuntiavi-mus, et vulgaviuius. Equidem, dilecti filii, inter maximas, quibus premimur, acerbitates ob deterrimum sane bellum, quod impiorum hominum opera contra catliolicam Eccle-siam, hanc apostolicam Sedem, ac Nos in misera quoque Ita-lia nunc geritur, non mediocri certe solatio, et consolatione afficimur, cum videamus, tot existere Italos, qui a falsis, et perversis adversariorum suasionibus, doctrinis, sacrilegisque ausibus summopere abhorrentes, et omnia despicientes peri-cula, ac insectationes, palam publiceque gloriantur, se velle in catholicae religionis professione stabiles et constantes per-manere, ac summo Nos, et hanc apostolicam Sedem
obser-29 w—
v a n t i a prosequi. I t a q u e h a u d possumus, quin hisce Italis ve-ris catholicae Ecclesiae filiis ex animo vehementer gratule-mur, ac débitas eisdem gratias a g a m u s pro admirabili stu-dio, quo Nostris, et huius sanctae Sedis indigentiis opitulari non desinunt, dum a Deo humiliter, enixeque exposcimus, ut ipsos in sancta sua fide, et religione magis in dies con-servare, et confirmare, et uberrimis divinae suae g r a t i a e do-nis replere dignetur. Sciatis autem velimus, dilecti filii, Nos iam iussisse, commemorata Volumina in Vaticanis aedibus diligenter asservari, veluti insigne, et immortale praeclarae I t a l o r u m religionis, et erga Romanum pontificem Christi hic in terris vicarium, et h a n c sanctam Sedem pietatis monu-m e n t u monu-m , ut omonu-mnis etiamonu-m posteritas agnoscere possit, qui f u e r i n t veri catholicorum italorum sensus in h a c t a n t a ini-micorum hominum contra divinam nostram religionem, et h a n c apostolicam Sedem, ac Nos conspiratione. Vobis autem persuasissimum sit, praecipuam esse, ac prorsus singularem Nostram benevolentiam erga vos, dilecti filii, qui tanto stu-dio pro religione, ac iustitia decertare, ac t a n t a filiali pietate Nostros angores omni modo lenire summopere laetamini.
A t q u e omnium coelestium m u n e r u m auspicem, et propensis-simae Nostrae in vos voluntatis pignus apostolicam benedi-ctionem toto cordis affectu vobis ipsis, dilecti filii, peraman-ter impertimus.
D a t u m Romae apud s. P e t r u m , die 14 decembris, a n n o 1865.
Pontificatus nostri anno vigesimo.
P I U S P P . I X .
E x t r a . Dilectis filiis presbyteris Jacobo Margottio et Davidi Emmanuellio rectoribus ephemeridum, quibus ab U n i t a t e Catholica nomen. — Augustam T a u r i n o r u m .
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
N Y I T R A , dec. 24-én. A k a r á c s o n y i sz. ü n n e p e k ki-válóan a kisdedek, és azok, qui facti sunt sicut parvuli, örömnapjai. A g y e n g é d a n y a i szeretet már j ó v a l előbb cse-pegteti kisdedeinek szivébe a születendő kisded Üdvözítő u t á n i epedő szeretetet, s oly módon, mely u t á n o z h a t l a n és csak a mélyen érző k e r . a n y a s a j á t j a , tölti el g y e n g e szivei-k e t szivei-kifejezhetlen g y ö n y ö r v á g y g y a l azon óra után, melyben a született égi kisdednek elfogulatlan érzelmekben tolmá-c s o l h a t j á k szeretetüket, az a n g y a l o k k a l kifejezhetik hódola-t u k a hódola-t ; s azuhódola-tán mily őröm hódola-tör kereszhódola-tül meglepehódola-tésök zava-r á n és sugázava-rzik vissza a zava-r c z a i k o n a f é n y b e n ázava-radó kazava-rácsony- karácsony-f á n a k , mint az Isten karácsony-fia a j á n d o k á n a k látására ! Valóban boldogok a kisdedek z a v a r t a l a n örömükben, — ök elvették Üdvözítőnk g y e n g é d áldását ! — A g y e r m e k é v e k elmúlnak, a hullámzó szenvedélyek k o r a beáll, s o k a k a t erősen meg-g y ö k e r e z v e talál a j ó b a n , és tovább is melemeg-g érzelmekkel kisérik az a n y a s z e n t e g y h á z életét ; de sokan a védő ajtatos g y a k o r l a t o k a t e l h a n y a g o l j á k , s midőn szivöknek leginkább volna szüksége égi h a r m a t r a , legkevésbé keresik föl. Sivár lesz talán a sziv, mely kisded k o r á b a n oly g y e n g é d öröm-mel szerette Üdvözítőjét, s érzéketlenné válik minden iránt, mi nem n y ú j t tápot a habzó szenvedélyeknek ; de a k a r á -csonyi sz. ünnepek közeledtével föl fog tünedezni a
vissza-emlékezés a g y e r m e k é v i boldogságra, mely az első benyo-más élénkségével t a l á n a n n á l érezhetőbbé teendi a fásultsá-got és ürességet, mely a vallási g y a k o r l a t o k elhanyagolása u t á n szivökben beállt, és kietlenné, örömtelenné tevé belvi-l á g u k a t . A szívnek m e g v a n a m a g a joga, k i t u d j a az isteni malaszt nem választ e olyan visszaemlékezéseket a j é g k é -r e g fölolvasztásá-ra, mely a szivet megde-rmesztette. Nincs-e elég p é l d á n k rá, hogy a g y e r m e k e k els'ö áldozása mint ma-lasztszikra h a t a szülők szivére, s a megemlékezés az első áldozásra és az emelkedett örömre, melyet a gondos szülők és jó lelkipásztor k a r ö l t v e i p a r k o d á n a k fokozni, ú j r a vissza-terelé őket a valláshoz és a n n a k szivemelő gyakorlataihoz?
E z e k n é l és sok egyéb t e k i n t e t e k n é l fogva csak örülni lehet, h a a k a r á c s o n y f á k ünnepélye m i n d i n k á b b terjed, s a k e r . irgalmasság pótolja a szegény anyát, J é z u s b a n és J é z u s é r t örömet szerez, s ö n m a g á r a nézve is örömnek forrása lesz.
N á l u n k ft. Gyurikovics Mátyás esperes plébános, t e k . N a g y József megyei főorvos, W u t z a y P é t e r iskolagondnok és P r o k s c h A n d r á s sebész u r a k bocsátottak k i fölhívást egy, a szegény i s k o l a g y e r m e k e k számára rendezendő k a r á c s o n y f a -ünnepély ügyében. A siker megfelelt a bizalomnak ; a kis-ded Jézus iránti szeretetből a k e g y e s a d o m á n y o k szépen gyülemlettek. Bejött összesen 330 frt, 86 k r . o. é. és több r u h a d a r a b ; ebből 274 f r t 30 k r . fordíttatott r u h á k bevásár-lására és a k a r á c s o n y f á k fölékesitésére. Dec. 24-én délután t a r t a t o t t az irgalmasszüzeknél az ünnepély, melyet ft. G y u -rikovics Mátyás ur számos válogatott részvevők jelenlété-ben lelkes és szívhez szóló s z a v a k k a l megnyitott, hálát mondva egyszersmind a kegyes j ó t e v ő k n e k , k i k közöl első helyen emlitendő a püspök ő méltósága, a ft. k á p t a l a n és Apponyi Zsófia grófnő ő méltósága, ki a távolban sem fe-lejtkezett meg rólunk. A z u t á n az örömben részesitett fiuk és l e á n y o k tolmácsolák örömüket és h á l á j u k a t a nemes jótevők iránt, m a j d meg örömdalokat zengedeztek a született Meg-váltóról. V é g t é r e 167 d a r a b r u h a osztatott szét 38 fiu és 34 leány között, — a k a r á c s o n y f á k ékességéből a többi jó vi-seletű-gyermekek is részesittettek. 56 frt. 56 k r , mi fölma-r a d t , a jövő esztendei kafölma-rácsonyfa-ünnepély zálogául szol-gáland. T ö b b v e n d é g szemében r e z g e t t e k k ö n y e k az öröm-ünnepély a l a t t ; Megváltónk éreztette velők, hogy beatius magis dare, — és amit egy leány a kisded Jézus nevében mondott : „amit t e t t e t e k e g y i k n e k ezek közöl, n e k e m tetté-t e k " — szivig hatetté-totetté-ttetté-t. Orömtetté-töl dagadó kebellel tetté-t á v o z tetté-t a k az ünnepélyről a g y e r m e k e k és jótevők, — megvigasztalva és a gondviselés iránti bizalomban emelve a szegény szülök.
Nov. 23-án hosszú f á j d a l m a s betegség u t á n költözött j o b b létre T v r d y G y ö r g y nyitrai olvasó-kanonok, született 1780 jul. 5-én, áldozárrá szenteltetett 1803 jul. 10-én, és 1832-ben n y i t r a i k a n o n o k n a k neveztetett ki mint puchói plébános, esperes és szentszéki ülnök. A boldogult sok esz-tendő óta visszavonultságban élt már, de sokszoros bőkezű j ó t é k o n y s á g a a n n á l nyilvánosabbá tevé nevét. Nem
kisér-tem korábbi jó czélokra tett adakozásait fölszámlálni, mivel csak hiányosan tehetném. I t t csak fölemlitem, hogy a viszo-lai és sztrecsnoi szegény plébánosok a n y a g i helyzetét tete-mesen j a v í t o t t a , m e g m u t a t v á n példában, hogy lehet a felső vidék sok, napról n a p r a tengődő plébános állapotát tűrhe-tővé tenni. Nem régen tett le ft. k á p t a l a n n á l 12,000 ft.
ala-•m 30 H—
pitványt, melyet egy ideig szegény rokonai élveznek, későb-ben más kegyes czélokra fog fordíttatni ; kevéssel halála előtt 1000 frttal járult a nyitrai most épen szervezés alatt lévő aggok ápoldájához. Ezeken kiviil végrendeletileg még a következő kegyes alapítványokat tette : 200 frt. a nyitrai főtemplomra; 50 frt. a k ö n y v t á r r a ; 500 frt. az egyházme-gyei alapra ; 300 frt. a nyugalmazott papok intézetére ; 200 f r t . a megtértek a l a p j á r a ; 1600 frt. egy, a zsolnai árvaház-ban nevelendő á r v a - r o k o n á r a ; 1500 frt. rokonságából férj-hez menő jóviseletü szüzekre ; 500 frt. a nyitrai aggok ápol-d á j á r a ; 500 a r a n y a t a zsolnai templomra; a többi hagya-t é k n a k egy harmadáhagya-t a zsolnai aggok ápoldájára shagya-tb. Opera illius praecesserunt et sequuntur ilium, — sit illi Dominus merces magna nimis !
ROMA, j a n . 2-án. Ünnepeink mindenkor fönségesek, olyak voltak ez évben is. A szertartások, s a vitéz kard, ka-lap megáldatásának leírásával nem fárasztom, mindenről tudósítok, ha a szentatyának szavait fogom közleni.
Karácsony első napján nagymise után, melyet a szent-atya tartott, Piéta kápolnában templomi ruháit letette, Mattéi dékán beteg levén, a bibornok aldékán üdvözölte a szent-atyát. Üdvözletének bevezetéseül e szavakat választá : orie-tur in diebus ejus justitia et abundantia pacis, et dominabi-tur, kifejezte a bíbornoki testület forró óhajtását, hogy az Isten ő szentségét soká tartsa meg ez apostoli széken; me-lyen oly dicsőségesén ül, hogy igy láthassa ő maga az emii-tett szavak teljesedését. Kérjük, úgymond, az Istentöl azon békét, melyet ő a j ó a k a r a t ú embereknek igért e földön, hogy a szentszék megdönthetlen jogai győzedelmeskedjenek, hogy a jó lelkekért megrövidíttessenek a próbáltatás napjai, amint irva van : non dabis in aeternum fluctuationem justo, hogy az eltévedettek megismerjék s megsirassák hibájukat.
Reményijük, hogy az irgalmas Isten megadja ő szentségének, hogy e kegyetlen s hosszú liarcz után, melyet oly törhetlen erővel visz, láthassa a győzelmet, a szent tekintélynek tisz-teletét, melynek ő a kezelője, visszaállítva a világi fejede-lemséget az ő régi és törvényszerű határaival. A bíbornoki testület hűsége és szeretete ő szentségével leend mindenütt, s legforróbb v á g y a k b a n fog az Úrhoz imádkozni, hogy az igazság és b é k e visszatérjen a földre és uralkodjék.
A szentatya válaszolt : „Örömmel fogadom, s őszintén viszonozom a bíbornoki testületnek az ő jó kivánatait. Mióta a pápai széken vagyok, mindig tapasztaltam a bíbornoki tes-tületnek hűségét, ragaszkodását, s remélem, hogy ezután is és mindig fogom birni. Igaz, az egyház soha sem volt harcz nélkül ; alig született meg, azonnal a pogány császá-rok kegyetlenségével, a bölcsészek dölyfével, az eretnekek konokságával, későbben a barbárok nyerseségével, és a mozlimek dühével kellett harczra kelnie. Később ú j r a fel-tűntek más bölcsészek, kik, ha lehetett volna, az egyházat alapjaiból ki a k a r t á k emelni. Mai nap e harcz, e küzdés majdnem egyetemes s rettentő lett, mindnyájan ellene har-czolnak, úgyhogy eme dühösségek közepette megujul Jézus Krisztusnak alvása Grenezareth taván a hajócskában. Ezen alvás, melyet imáink nem voltak eddig képesek megszakí-tani, bűneink miatt tovább fog tarmegszakí-tani, s talán az isteni gondviselés titkos végzéseiből is, melyek szerint minket pró-bául és megtisztítani akar." Ezután a szentatya eleven
szi-nekkel festette azon gyászos viszonyokat, a j ó k kimondha-tatlan szenvedéseit, a gonoszok álnokságát, kegyetlenségét, azon károkat, melyeket az emberi társadalom szenved. Végre szavait emelve ő neki sajátságos elragadtatással és átszelle-mültséggel mondá : „Különösen undok emberek egy király-n a k szájába tették eme szavakat : a jövő Istekirály-n kezébekirály-n vakirály-n.
Jól van, mink is mondjuk, de keresztény értelemben, eme szavakat : mink is v á r j u k a jövőt. Nem vizsgálgatjuk miké-pen és inikor, de egyszerűen említjük, hogy az Isten az ő szándékaira másodrendű eszközöket választ. Midőn a szent jóslatok mondák, hogy a Megváltó Bethlehemben fog
Jól van, mink is mondjuk, de keresztény értelemben, eme szavakat : mink is v á r j u k a jövőt. Nem vizsgálgatjuk miké-pen és inikor, de egyszerűen említjük, hogy az Isten az ő szándékaira másodrendű eszközöket választ. Midőn a szent jóslatok mondák, hogy a Megváltó Bethlehemben fog