Adalbertus m. p. archi-episcopus.*)
*) Az egyesületi tagnak imádsága ez : Mindennap mondd el e fohászt : Üdvözítőm szentséges areza tisztellek,
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
Cs. ap. kir. Fölsége m a r t . 3 - á n kelt legmagasabb elhatározással kesselőköi M a j t h é n y i Adolf esztergomi kanonoknak Pécsváradról czim-z e t t Sczim-zűczim-z Mária, — U r b a n e k F e r e n c czim-z poczim-zsonyi k a n o n o k n a k b á r t f a i sczim-z.
E g y e d apátsági cziinet Iegkegyesebben adományozni méltóztatott.
P E S T , mart. 19-én. A kényszeroktatás dogmaticus, s történelmi oldalán kivül figyelemre méltó a n n a k tapasztalati oldala is, mily gyümölcsöket hozott ?
Jozefinus papság nélkül lehetetlen lett volna az állami kényszeroktatás. A szülők érzik, ismerik kötelességeiket gyermekeik neveltetésében : a szülők lelkismeretét csak a papság altathatta el eziránt, hogy ők semmire sem kötelez-vék, hanem csak gyermekeiket az államnak oda adni ; az állam megtesz majd mindent. A szülő engedhetett, mert az iskola felekezeties volt, pap is volt benne, aki a kátét az ál-lam nevében adta elő. Ott látott schulinspectort, kit az oltár-nál is szokott volt látni, nehezen, de mégis csak valahogy megnyugodott. Az állam oképen birta a szülök lelkismero-tét, birta az ifjú nemzedék elméjét, — a pap által. Kineve-zett tanárokat saját nézete szerint, lehetőleg olyakat, kik nem bigotteok. 0 ! a scliulinspectorok is, ad rationem favorum ministerialium, igyekeztek nem bigotteok lenni. Amilyen az imádlak és megkövetlek mind azon hántások- és káromlá-sokért, melyekkel a bűnösök illetnek téged ! Utána pedig : 1 Miatyánk. 1 Üdvözlégy. 1 Dicsőség.
Á t a l á n o s m e g k ö v e t é s a h ó n a p u t ó l s ó v a s á r -n a p j á -n .
Imádandó teljes szent Háromság egy Isten, kit az an-gyalok szent rettegéssel imádnak s kinek végtelen felsége előtt arczukra borulnak ; ime azon felséges szellemekkel egyesülve követünk meg a szörnyű bántások- és káromko-dásokért, melyekkel az istentelenek szent nevedet illetik.
Alázatosan megkövetünk szentséges nevednek számta-lan sértegetéseért s a rút esküvések- és sokféle szentségte-lenitésekért, melyek mainapság mindenütt elkövettetnek.
Uram ! lennének bár szemeink könyforrásokká, miszerint éjjelnappal sirathatnék meg az iszonyú vétségeket ; mert azok hozták ránk rettenetes büntető Ítéleteidet s tán utóbb is ugyanezeket okozzák.
Bocsáss meg irgalomnak a t y j a ! bocsáss meg b ű n ö k k e l terhelt népednek. Ezt k é r j ü k isteni fiadnak Jézus Krisztus-nak érdemei, megaláztatása és kínszenvedése által ; mert az ő nevére meghajol minden térd a mennyben, földön és a föld alatt ; áldott az ő neve minden más név fölött ; belőle meny-nyei édesség foly ; s a hitetlen, az elvetemedett nemzetség azt mégis rút gúnyolódásának és megrögzött gyűlöletének tárgyává teszi.
Erösits meg minket Uram ! a te felséges titkaid iránti tiszteletben, az igaz anyaszentegyháznak hitében s azon feltételbon, miszerint éltünknek legutolsó leheletéig téged szeressünk s neked szolgáljunk. Ezennel könyörgünk ezért ugyanazon mi Urunk Jézus Krisztus által, ki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik Isten mind örökön örökké.
Amen.
H a szitkozódásra érzesz kisértetet, mondd : H á t r á l j sátán ! Ha pedig szitkot, káromkodást kell hallanod, mondd:
Áldott legyen az Ur neve !
. 179
oktatás, olyan az oktatott is. Közömbös volt az állam, olyan, vagy épen atheus a tanitó, aetas parentum pejor avis túlit progeniem vitiosiorem. A felnőtt nemzedék liberális lett, for-radalmi, kőmives ; nem volt az iskolában az egyház, mivel a pap az állam nevében volt o t t a n ; miért nem lehetett volna ott pap helyett laicus '? később, minek is törődnék a hittel, a vallással, az egyházzal, a kinyilatkozással, az erre épitett erkölcsösséggel ? S mi lett ? Már az egyház hiányzott az is-kolából, kimondták : el az egyházat az isis-kolából, a termé-szeti vallást, és a termétermé-szeti erkölcsöt egyház nélkül is tár-gyalhatjuk. Az államoktatásnak, a kényszeriskolának első gyümölcse az egyház és az iskola elválasztása. Bajorország-ban a schulinspector oly nagy dolog volt, hogy a ,Herr Pfar-rer' megnevezés sértésnek vétetett, őt ,Herr Schulinspektor'-nak kellett hivni. F e j é n poroszkalap, testén bokáig érő f r a k k , oldalán gyikleső lógott. A plébános e r u h á r a sokat adott. ') Az állam laicus, az iskola sem lehet más : az állam nem vall vallást, az iskola sem vallhat, az államiskola szükségképen vallásnélküli iskola, melyben a káté, ha meg is türetik, ne-hogy a rendszert zavarja, lehetőleg legcsekélyebbre szorit-tatik, az elemi vallástanitó a tanitói testülethez sem tartozik, ö csak ötödik kerék, függ a bélfáról. Türetik, mikint az úszómester, tánczmester, tornamester szokott türetni ; bebo-csáttatik a gyermekekhez, mikint a szabó, vagy czipész is szokott meghatározott órákban oda bebocsáttatni. I g y tör-tént első lépéssel a tény, külszine csalékony volt ; a második lépés elméletet szült. A liberalismus, a kömivesség összhang-zatos szava : vallásnélküli, állami, kényszeriskola. Hogyan tiltakozhatnék a pap az elmélet ellen, mikor buzgólkodott a tény mellett ? hogyan hivatkozhatnék az egyház küldetésére, mikor ő az iskolában nem az egyház, hanem az állam nevé-ben működött hogyan menekülhetne a mindenható állam ellen a szülök jogainak védfalai mögé, mikor épen ezen véd-falakat ő maga rontotta le ? Tényekről elméletre mennek ; akik a tényt tűrték, az elmélet ellen nem szólhatnak ; egy gyi kiesőért az egyház, a család eladatott. Hogy nálunk a protestánsok közöl sokan ezt kivánják, anélkül hogy saját iskoláikat az államnak átadnák, oly viselet, oly tünemény, melyet igen könnyen lehet érteni, de nehéz illő neven meg-nevezni. Külföldön, például Berlinben, Sybel és társai éven-kint az országgyűlésen a kényszeroktatás, a vallásnélküli is-kolák mellett szónokolnak. Badenben a kormány az iskolát a vallástól elválasztotta, a kath. papság kivétel nélkül, a prot.
pastorok közöl azok, kikben van még positiv vallás, a kath.
és prot. szülők tiltakoztak. A vallásos élő nemzedéknek joga van, hogy vallásos utó nemzedéket hagyjon hátra : a kormány-nak nincs joga, hogy az ifjú nemzedéket vallás nélkül felnö-velje, hogy a szülőkre vallástalan fiakat erőszakoljon, hogy 25 év alatt vallástalan nemzedéket előteremtsen.
E merényt a család elien, az egyház ellen, az emberi-ség ellen a liberális kőmives kormányok megtették. Az ál-lamon kivül, az állam küldetése nélkül senkinek sem szabad tanitani. Hogy a püspökök papneveldéikben a
hittanulmá-nyokat előadhassák, hogy papnövendékeiket az egyház
ca-') „ J ü n g e r e Inspektoren vergessen manchmal älteren P r i e s t e r n ge-genüber, dass sie trotz ihrer Inspektorei nicht würdig sind, diesen die Schuhriehmen aufzulösen. W i e schwach ist doch der Mensch !" — L u k a s , D e r Schulzwang, p. 170. L a n d s h u t . 1865.
nonjai szerint neveltethessék, ez is ezer akadályokkal véte-tett körül. Hát még, hogy gyermek-papneveldét nyithasson ? Emlékezhetünk 1864-böl a spirai püspökre. Az államon ki-vül senki sem nevelhet, senki nem tanithat, senki nem ok-t a ok-t h a ok-t ; az állam ok-taniok-tói, iskolai fölség, Schulhoheiok-t. Olasz-országban a kisebb papneveldék mind, a nagyobb papnevel-dék sokrészt bezárattak, mivel az állami oktatásügyi ható-ság alá nem konyitották le fejeiket, vagy is, mivel jogaikat védték. Nero, Caligula, Decius nem tudta, mi az, amit ö még megtehetett volna. Németországban ezen államtanitás vég-rehajtatott, Belgiumban a kömivesek érvényesitik. Italiában a forradalom, hazánkban a szabadságok korában, szabadság nevében az ,Uj korszak' tudós irói dolgoznak rajta, a n n a k tulajdonosa t. Schwarcz Gyula ur, középutakat keres, de javaslata végtére is csak az emiitettekre megy ki. Mily
köny-nyü mód, a kath. iskolákat elkobozva, azok által protestáns, sőt több, vallástalan nemzedéket felnövelni ! Nagyobb me-rény az egész nemzet ellen el nem követtethetnék.
Az államtanitás cathedra pestilentiae. Ez in primis ter-minis feltűnik : azért e kérdés élet-halál hazánkban. Elég ha ezt mondjuk, s a másutt tapasztalt gyászos eredményekre r á m u t a t u n k ; a többi nem a mi teendőnk. Mikor a rendezés, a gyógyitás küszöbére léptünk, lapirói tisztünk határához értünk.
A szentatya kijelelte ezen gyászos eredményét az ál-lamtanitásnak. „Equidem sperare juvat. fore, ut saltern in exsecutione illius legis, (de institutione publica) aliqua episco-palis auctoritatis ratio h a b e a t u r ; igy szólt a szentatya 1850 nov. 1-én „In consistoriali" allocutioban. Ipsam tamen perni-ciosos fructus j a m peperisse dignoscitur ex pestiferis opinio-nibus, et placitis irreformabili Ecclesiae doctrinae contra-riis, quae non in liborioris tantum editionis libellis pagellis-que sparguntur quotidie in vulgus, sed ab aliquo etiam in publicis scholis doctore (Nuitz canonista) instillantur in men-tes adolescentium, et publice propugnantur. Verba desunt, vv. ff. quibus dolorem explicemus longe acerbissimum, quem ex notitia hujus rei, haud pridem ad nos perlata, concepimus.
Nulla quidem interposita mora providimus, ut eadem de re accuratius cognosceremus, et nihil porro a nobis desiderari patiemur, quod ad officium pertineat custodiendae fidei et confirmandi in ilia fratres infirmitati nostrae divinitus attri-butum."
Világosabban, terjedelmesebben adja elő a szentatya az államoktatás gyászos következményeit Vicari H e r r m a n n freiburgi érsekhez „Q,uum non sine" levelébon, mely egészen e tárgy körül forog : „Nihil vero mirum si hujusmodi fune-stissimi sane conatus in publicam juventutis institutionem educationemque in primis comparentur, nihilque dubitandum, quin humana societas gravissimis repleatur et divexetur damnis, ubi a publica et privata juventutis institutione, qua rei cum sacrae tum publicae félicitas tantopere continetur, fuerit moderatrix Ecclesiae auctoritas, ejusque salutifera vis amota. Hoc enim modo humana societas vero illo christiano spiritu sensim privatur, qui unus potest et publici ordinis tranquill itatisque fundamenta stabiliter ser var e, ac verum utilemque civilitatis progressum efficere ac moderari, et ea omnia liominibus praebere subsidia, quae ad ultimum suum post mortalis hujusce vitae statutum finem assequendum,
180 .
scilicet aeternam salutem obtinendam, sunt necessaria. Et sane institutio, quae non solum naturalium dumtaxat rerum scientiam, ac terrenae socialis vitae fines spectat, verum etiam a veritatibus a Deo revelatis decedit, in erroris menda-ciique spiritum polabatur, oportet, et educatio, quae sine christianae doctrinae, morumque disciplinae auxilio teneras adolescentium mentes, eorumque cerea in vitium flecti corda informat, non potest non parare progeniem, quae pravis cu-piditatibus, propriisque rationibus tantum perinota et im-pulsa maximas tum privatis familiis, tum reipublicae affért calamitates: Ac vero cum hujusmodi perniciosissima docendi ratio seiuncta a catliolica fide et ab Ecclesiae potestate ma-ximo sit liominibus et societati damuo, dum agitur de litteris severioribusque discipliuis tradendis, ac de educatione cu-r a n d a in scliolis publicisque institutis, quae bonestiocu-ribus so-cietatis classibus sunt destiuata, ecquis non videt, multo gra-viora mala et damna ex bac methodo derivare, si eadem in populäres inducatur scbolas ? (Az ,Uj korszak' a néptanodá-k a t is az állam gyámsága alá helyezi.) Etenim in liisce po-tissimum scholis omnes cujusque e populo classis pueri vei a teueris anuis sanctissimae nostrae religionis mysteriis ac praeceptionibus sunt imbuendi, et ad pietatem, morumque honestatem, et ad religionem civilemque vivendi rationem accurate formandi. Atque in iisdem scholis religiosa praeser-tim doctrina ita primarium in institutione et educatione lo-cum habere, ac dominari debet, ut aliarum cognitiones, qui-bus juventus iam imbuitur, veluti adventitiae appareant. Qua-propter juventus maximis exponitur periculis, nisi ejus in memoratis scholis institutio arctissimo cum religiosa doctrina vinculo consocietur. Cum igitur populäres scholae ad popu-lum religiose formandnm, ejusque pietatem et christianam morum disciplinam fovendam sint praesertim statutae, iccirco omnem Ecclesiae curam, solicitudinem et vigilautiam prae ceteris educationis institutis sibi merito atque optimo j u r e vindicarunt. Ac propterea consilia conatusque arcendi a po pularibus scholis Ecclesiae potestatem proficiscuntur ex animo eidem Ecclesiae summe adverso, atque ex studio exstinguendi in populis divinum sanctissimae fidei nostrae lumen. Quo circa Ecclesia, quae easdem fundavit scholas, summa cura studioque eas est prosecuta, illasque veluti potiorem eccle-siasticae suae auctoritatis ac regiminis partem consideravit, et quaecumque earum ab Ecclesia sejunctio maximum eidem Ecclesiae, ipsisque scholis afFert detrimentum. Ii autem omnes, qui perperam contenduut, Ecclesiam debere salutarem suam moderatricem vim erga populäres scholas deponere, aut intermittere, iidem nihil aliud profecto vellent, quam ut Ecclesia contra divini sui auctoris mandata ageret, et gra-vissimo officio curandi omnium hominum salutem, sibi divi-nitus commisso, deesset. Certe quidem ubi in quibusque locis religionibusque perniciossimum hujusmodi vei susciperetur vei ad cxitum perduceretur consilium expellendi a scholis Ecclesiae auctoritatem, et juventus misere exponeretur damno circa fidem, tunc Ecclesia non solum deberet intentissimo studio omnia conari, nullisque curis umquam parcere, ut ea-dem juventus necessariam christianam institutionem et edu-cationein habeat, verum etiam cogeretur omnes fideles mo-nere, eisque declarare, ejusmodi scholas cath. Ecclesiae ad-versas haud posse in conscientia frequentari."
Megfoghatlannak látszanék, mikint lehetett az, hogy a kath. papság Németországban ily erkölcsrontó tervnek ki-vitelére eszközül adta oda magát. A pragmasist nem fejte-getjük, a jozefiuismus, és a személyes érdek mindent meg-fejthet. A tárgy gyülölctessége az eszközökre is — a papságra átment. „Der geist. Lokalschulinspector ist durch Einführ u n g des Schulzwanges genau das gewoEinführden, als was deEinführ be -k a n n t e Fingerlys den Geistlichen definirte — Polizeidiener dos Staates. Darin mag auch der Grund liegen, dass seit Einführüng des Scliulzwauges das Ansehen des Klerus beim Volke stetig abgenommen hat und fortwährend abnimmt."2) A gyermekeket a schulinspector gensdarinmal házonkint ke-reste, sirások kíséretében az iskolába czipeltette. — Mikor a kényszeroktatás végre volt hajtva, a papnak a minister mondta : ,a szerecsen megtette kötelességét, a szerecsen el-mehet,' a plébános helyett lett világi ember schulinspector, elöször katholikus, azután kőmives, utána hitetlen. Hogy szabaditsa ki most már ezoknek kezéből az iskolát '? Krisztus Jézus szavaira ,docete' hiában hivatkozik, mivel mosolyt gerjeszt, vagy válaszul kapja: ,tanits a templomban, én taní-tok az iskolában, s gondom lesz, hogy hallgatóid ne legye-nek.' A szülők jogára nem hivatkozhatik, mivel ezeket az állam kedveért épeu a papság taposta össze. Ha a népnek mondja : íme, istentelen az iskola ; a nép felelheti : váljon nem tik buzgólkodtatok-e, hogy az legyen, amivé lett ? Azon buzgó plébánosok, kik papi nyakkötő helyett oly szivesen viselték az aranyhimzett gallérú frakkot, sem az egyháznak, sem a szülőknek, sem paptársaiknak jó szolgálatot nem tet-tek, tudva, nem tudva, mindnyájokat elárulták. Az iga ez-előtt arany volt, most az a r a n y elvétetett, az iga megmaradt a papságon, a népen; az iskolán az állam, az államon pedig a liberális az ur. A papschulinspectorok történelmének . . . . lapjai ezek.
Az állami, vallásuélküli oktatás veszélyeinek, sőt ká-r a i n a k jellemzéséká-re elég a legfelsőbb tekintély. Az egyhá-ziasság, a vallásosság, az erkölcsösség, a hit életének kiölé-sére valóban legalkalmasabb eszköz az iskola. Eddig a kő-mivesség és a liberalismus csak a felnőtteket kobozta elö-lünk ; de minden elkobzott elme helyébe az iskolából állí-tottunk más hivő elmét : igy az egyensúlyt a gonoszsággal valamiképen C3ak megtartottuk, küzdtünk, harczoltunk ; de ha a hittől elszakadott felnőttek helyett ifjú hivő elinét nem állithatunk, akkor tönkre v a g y u n k téve. Tek. Schwarcz Gyula és H e n s z l m a n n u r gyengén fogta a dolgot, s a külföldi forradalmi democrata iskolának teljesen kiképezett liarczo-sai léptek fel közöttünk. V a n n a k nagyra vetett eszméik, csakhogy idegenek, nem magyarosok, honfiaink nem értik még a két jó urat, tervök melegházi növény közöttünk, moly magyar életünkkel, alkotmányunkkal ellenkezik. Sze-retnék, ha a külföld majmolói lennénk ; csakhogy az állam-iskolára nézve a külföld már megtette a gyászos experimen-tumot. E l ő a d a n d j u k .
Lehet, hogy a pápai nyilatkozatra Schw. és Henszlmann ur nem sokat ad ; ez az ő liberalitások. A liberális ember másnak tekinytélyére nem sokat ad, de saját tekintélyét sérthetetlennek akarja. T . Schwarcz Gyula sokat
tanulmá-Landshuter Zeitung nr. 248. 1864.
— m 1 8 1 nyozott a külföldi könyvekben : szép foglalatosság, de mi-kor hasznossága, lielyességo jön kérdésbe, szűrőre van szük-ség. Idegen földön is idegenné lett tervek behozatala nálunk potomáru portéka. Mivel azonban hazánkban csak a katholi-kusok iskoláira vonatkozik tervezete ; tekintetbe kellene venni, mit szól erre a kath. hit és fegyelem ? Nem olvassa a pápai allocutiokat, azért idéztük egész szövegben. A vegyes iskolákat a dublini kormányiskolában látjuk kárhoztatva ; nincs katholikus ember, még t. Boboryról is felteszszük, aki ezeket helyeselné. Németország kevés papot, kevés szerze-test, kevés missionariust ad ; oka az iskola, mely az isteni hivatást elfojtja. Elragadtatással emlitlietjük itt egy m a g y a r püspöknek nyilatkozatát, kinek seminarium puerorum-a va-gyon : „püspök nem a k a r o k lenni, ha nincs, ha nem lehet kisebb papneveldém." Gryörmegye 15 év múlva mintamegye lehet egész Magyarországban, solummodo Deus det incre-mentum ! (Folyt.)
CSONOPLYA. A hosszan hullámzó telecskai domb-lánczolatok oldalánál terül el kedves falunk. H a este felé fölsétálunk a hegyre, (mert nálunk igy mondják rendesen) nem tudjuk, minek engedjük neki szemeinket előbb, mert a sok szép tüneményt mind egyszerre meg a k a r n ó k látni.
Majd a szomszéd Z. . . . nak erdős helyeiből emelkedő tor-nvai veszik meg figyelmünket ; majd ismét a pécsi kék he-g y e k möhe-gé siető nap csalja mahe-gára szemünket búcsúzó in-tésével. Ha a domb hosszában nézünk, a szőllők összefolyó zöld tábláin egyes szürke nádkúpok ülnek, melyek szüretig pudvás lomnak helyei, télen meg a didergő vadászoknak n y ú j t a n a k melegedési anyagot. — Azonban ne merengjünk sokáig a regényes dombon, mert ez úgyis csak nyáron van igy. Elég az hozzá, hogy falunk igen szép helyen fekszik, és szebb csak a k k o r lehetne, ha körülötte, a kedves István bácsi és mindnyájunk közös óhajára, kis erdőcske bújnék ki a földből.
E fölületesen lerajzolt faluból sietek én elmondani sze-rény falunk jelen állapotát. Mibe ugyan nagyon félve ka-pok : mert tapasztalatlanságom alig bátoríthat annyira, hogy egy egész község sokoldalú helyzetéről Ítéletemet fejezzem ki a nagy, müveit közönség előtt ; másrészt meg az is sze-get üt a fejembe, hát ha valaki azt találná kérdezni : mit a k a r egy falusi Pesten mondani ? Mit tanulhatnánk ezektől az igénytelen együgyüektöl ? — De hisz lesz talán a sok polyva közt kis mag is, melyet kiszemelhet, kinek épen tet-szeni fog.
F a l u n k legnagyobb dicséretére válik, hogy katholi-kus, és az a k a r maradni. 5281. katholikus közzé (lia a ha-lál nem kisebbitette eddig e számot) legújabban mégis be-csúszott 14. görög n. egyesült : de ezek többnyire hivata-luknál fogva vándoroltak ide, és ennek megszűntével, mint őszkor a fecskék, melegebb t á j a k r a sietnek hivatal után.
Aztán különben is becsületes, müveit emberek, kivévén a tamburásokat. Csak egyen csudálkozom, hogy még prote-stáns nem jött ide lakni, pedig a legközelebb szomszédság egészen az. Hogy egy ismert kereskedői faj 167. tagot szám-lál nálunk is, nem c3událkozhatni ; hisz a szentírásban szól a próféta : „ E t dabo eos in vexationem universis regnis ter-rae : in maledictionem et in stuporem, et in sibilum, et in
opprobrium cunctis gentibua, ad quas ego ejeci eos." ]) H a még a katholikusokat is alosztályozzuk, az tűnik ki : hogy egy pár uri családot kivéve, a többi mind földmives. F a l u n igy szokott az lenni. Azonban mégis falunkat összehason-lítva más ismert és tán nem ismert helységekkel is, b á t r a n merném állítani : hogy nyilván kevés van, hol annyi müveit, tanult ember találkoznék, mint n á l u n k ! — E szerény faluból már sok jeles papot választott az Isten magának.
Adott ez a hazának már becsületes orvost, ügyvédet, tanárt, tanítót. Es jelenleg csuda, mennyi nagyobb, apróbb deákot neveltet e kis falu. — Még poëta is van itt. Verseit u g y a n nem a k a r j a ' a világnak m e g m u t a t n i , minden elnézés nélkül szeret itészkedni, hanem mi, egyes emberek tudjuk, hogy jó öregünk jó poëta : mert több alkalommal lángra gyulasztotta ifjú szivünket verseinek elszavallásával. K é r t ü k már, hogy lépjen ki a világba. „Aja ! — nem" volt a felelet.
„A világ nem tudja az ember érdemeit becsülni, . . . ez előtt minden irgalom ismeretlen, . . . hej ! öcsém, a világ s o k n a k elvette a kedvét !" . . . A jó öregtől sokat tanulhatnak a fi-atalok, kik, amint van valamijök, mindjárt a vásárra viszik.
Volnának itt még sokan, kik megérdemlik, hogy egyenkint beszéljünk rólok : de majd valahogy a kikért tér végére érünk, anélkül, hogy elmondtuk volna a főt, és amit tulaj-donképen elmondani a k a r t u n k .
Menjünk tehát csak az iskolákba, és nézzük körül ma-gunkat, mit tapasztalunk V Mellesleg legyen mondva, — ná-lunk két kántortanitói, és négy altanitói állomás van. Ha sorra mindegyik tanítóhoz bekopogtatunk, csak csudálni fogjuk azt a kitartó türelmet, ügyes kezelést, atyai bánás-módot, melyet tanulóik iránt tanúsítanak e jó tanítók. Ha pláne egy pár perczig időzünk ez apró kópék között, és látjuk, mily figyelemmel kisérik kedves tanítójuk minden mozdulatát, és mily kíváncsian vesznek le minden szót a tanitó ajkáról : valóban öröm futja át egész valónkat. Annál is inkább, mert másrészt világosan szemünkbe ötlik Isten-nek ama végetlen atyai jósága, melynél fogva némely
Menjünk tehát csak az iskolákba, és nézzük körül ma-gunkat, mit tapasztalunk V Mellesleg legyen mondva, — ná-lunk két kántortanitói, és négy altanitói állomás van. Ha sorra mindegyik tanítóhoz bekopogtatunk, csak csudálni fogjuk azt a kitartó türelmet, ügyes kezelést, atyai bánás-módot, melyet tanulóik iránt tanúsítanak e jó tanítók. Ha pláne egy pár perczig időzünk ez apró kópék között, és látjuk, mily figyelemmel kisérik kedves tanítójuk minden mozdulatát, és mily kíváncsian vesznek le minden szót a tanitó ajkáról : valóban öröm futja át egész valónkat. Annál is inkább, mert másrészt világosan szemünkbe ötlik Isten-nek ama végetlen atyai jósága, melynél fogva némely