Cs. ap. kir. Fölsége dec. 15-éröl kelt legfelsőbb elhatározással Pankovics István munkácsmegyei szentszéki ülnököt s. Michaelis Archangeli de Körtvélyes czimzetes a p á t s á g g a l felruházni, s a budai m a g y a r t a -nulmányi bizottmány rendes t a g j á n a k kinevezni legkegyelmesebben mél-tóztatott.
Cs. ap. kir. Fölsége dec. 18ról kelt legfelsőbb határozatával H u
-23 ^
szár Antal nagy-abonyi plébánosnak sancti Jacobi de insula Danubii apát-sági czimet legkegyelmesebben adományozni méltóztatott.
N O T É N C S , dec. 19-én. A könnyelműség kiegészítő sajátjaul birja a feledékenységet. E vád soha ne sújtson kö-zülünk senkit, — de senkit. Minden fontosabb pillanat meg-érdemli az életben, hogy némi emléket állítsunk neki a fe-ledés ellen, annálinkább, ha a visszaemlékezés életünk egyik fordulópontját ragyogja körül. Folyó évi julius 30-án Nöt én es en (Nógrádm.) örömnap, ritka ünnepély volt. S ha ide veszszük, hogy a község történetében emberi emlékezet óta nincs is p á r j a az ott tartott u j misének, a Szenthárom-ság nevében és erejével kiosztott áldások valódi értelménél fogva, ez ott korszakot képző esemény. A család, melynek szerény köre ez alkalomra megnépesedett, örökségül birja az egyházi érzület, az ősi kath. szellem elsőségét, mely a jelen viszonyok közt már magában is megérdemli, hogy
tárgya legyen szeretetteljes visszaemlékezésünknek, annál-inkább, mert bizonyos, hogy a sajtó utján megörökített je-lenségek kettős érdeket ébresztenek az épülni vágyó közön-ségben. Mi magunk is ú j r a élvezzük a kedves órákat, olvas-v á n azok emlékrajzait s kedolvas-vet találunk a b b a n , hogy a boldogító érzelmek kölcsönös kicserélésének őszinte tanúi lehettünk. „Az egyházat csak meg kell ismernünk, hogy szeressük s feláldozzuk m a g u n k a t értté." Ezt mondá n e k ü n k tek. tudós Majer Károly ur, mint házi-gazda azon társalgás közepett, mely szentséges a t y á n k a romai pápa által minden habozás gyanújától megmentett kath. lelkismeret fölött sa-j á t érdekünkben folyt. Az a mi egyik legfőbb nyomorúsá-gunk, hogy a világi^katholikusok nem ismerik az egyház is-teni, regeneráló szervezetét, s nem ismerik lényegében a n n a k alapitóját Krisztus Jézust. E vétkes vagy nem vétkes tudat-lanság a n y j a a mostani u j pogány korszellemnek, mely áta-lános hódolatokat követel, hogy megmentse a fölületes mű-veltség számára az emberek rokonszenvét. Es ez valóságos tévely a társadalomban, igazi orditó oroszlány, martalékot keresve és körüljárva. Ki merne ellene állni ? Bizonyosan senki a világból, hacsak az apostolok nem, vagy a hitval-lók, szüzek és vértanuk. Mit jelenthet a rejtett mosolygás ? Fűzfa-korát éljük mindannak, ami szeplőtelen ? Ha u g y volna, puha-fa-koporsót olyan korszellemnek, mely a va-lódi nagyságot nem a szentségben keresi többé, s a föld szinét mindenkor megújítani, tiszteletreméltó erkölcsöket törpe cinismussal csak nevetni tudja ! — Anyaszentegyhá-zunk történetében a nagy eseményeket u j csillagok is jelö-lik. L á t j u k ezt U r u n k születésénél, a Nep. sz. János testének fölfedeztetésében. És ez utóbbi jelnél állapodom meg és azt mondom, hogy az egyház fölszentelt papjai ugyanannyi idő-jelek a világban és világ fölött, élő idő-jelek, melyek nemcsak a kivívott diadalt, nemcsak az elmúlt veszélyeket, de a jö-vendő csatákat is mutatják, mint a k a r d ; elévülhetlen, örök j e l e k Israelben, hogy az irás szavaival éljek —- Jézus
Krisz-tuson mint szögletkövön felállítva, sokaknak romlására és üdvösségére ; — csillagjelek ama tenger fölött, melynek fe-neketlen mélyében számtalan hivők sírjaikat találják, ha irányt tévesztenek s hajótörést szenvednek. Ilyenkor az ő csillagfényök tükrözi magát az örvény fölött, mely a korai áldozatokat elnyelte. Ha a test is oly becses (holott az irás szerint a test semmi) midőn feltaláltatik, milyen lehet a
lé-lek becse? Alig lehetne szebb és meghatóbb képet rajzolni, mint az, mikor a viz örvényeiben fuldokló erős k a r o k k a l kiragadtatik s visszaadatik az életnek és kedveseinek ; mint az, mikor a mentő deszkaszál bátran halad a part felé be-cses terhével, mikor a pásztor vállain viszi a megtalált ju-hot : e képek a kath. áldozárra emlékeztetnek. 0 igazi fénylő égi-test, vagy is csillag, mely az erkölcsi ember újjászületé-sét körülragyogja ; ő csillag, mely nagyszerű fölfedezésekre' vezet, csillag, mely a setét éjben egyedül viraszt, midőn a világ mély álomban nyugszik, ő pedig az Isten szolgája föl-kel imádkozni P a t e r sancte serva in nomine tuo quos dedisti mihi, ut nullus ex eis pereat, sed omnes unuiii sint in te. Tui sunt, et mihi eos dedisti, ut custodiam illos in no-mine tuo, ut dem eis scientiam salutis in remissionem pecca-torum, et ut te coopérante et sermonein meum confirmante, parem tibi plebein perfectam. Rogo pater ! ut tu ipse sancti-fices eos et serves ab omni malo : rogo, ut sanctisancti-fices mei-psum ; ut placent tibi, possim placare te, et sine intermissi-one orans, offerensque tibi quotidie pro meis, illorum omni-umque vivorum et defunctorum necessitatibus victimam sanctam, ipse victima factus a to merear exaudiri. Rogo, ut facias me pastorem secundum cor tuum, omnino
irreprehen-sibilem, zelo zelatum pro gloria tua, pro mea et ovium mea-rum salute. Fac, ut eam ante eas de virtute ad virtutem, lux sim et exemplum omnium in verbo, in conversatione, in caritate, in fide, in castitate et in bonis omnibus operibus.
F a c Domine ! ut sim semper loquens quasi sermonem Dei praedicem verbum tuum publice et per domos, et unum-quemque doceam et moneam instans opportune, importune ; arguens, obsecrans et increpans in omni patientia prudentia et modestia. Fac, ut libentissime impendam omnia mea, ut omnes Christo lucrifaciam, et si opus est, diu noctuque aestu uraret gelu, fugiat etiam somnus ab oculis meis, et superim-pendi ipse pro animabus eorum semper paratus sim. O !
MARIA mater nostra ! ora Dominum, ut quod infirmum est in grege meo, consolidera, quod confractum, alligem, quod abiectum, redimam, quod periit, requiram : quod pingue et forte, custodiam, et pascam eum non austeritate, nec turpis lucri aut vani honoris gratia, sed in iudicio quasi pastor fa-ctus forma gregis ex animo, quasi nutrix, fovens filios suos, immo quasi servus gregis mei per Jesum !" stb. Ki ne is-merné az „Oratio animarum pastoris pro se et pro ovibus suis" — czimii fönséges tartalmú és köteles imát ? Kell, hogy a hívek is t u d j á k becsülni ama szoros, elválhatlan vi-szonyt, mely őket a lelkipásztor kebléhez és lelkismeretéhez füzi. — Van-e még olyan világi fia a magyar kath. egyház-nak, mint Majer Károly ? ismerek néhányat, de nem sokat. De annyi igaz, hogy ő a fenforgó ügyekre nézve többször nyi-latkozott előttünk, hogy félelem, aggály kínozza lelkét kath.
állapotaink miatt, hogy hazafiság színe alatt minden csak ellenünk terveztetik, csak ellenünk fordittatik, hogy a ha-zafiság a nemkath. vagy rosz kath. fővezérek által k á r u n k r a kizsákmányoltatik. F á j neki ! kimondhatatlanul fáj, hogy a magyar katholikusok politikailag oly szervezetlenek, s hogy ennek folytán a vihar, mely a legkatholikusabb országokat, mint Spanyol- és Olaszországokat sem kímélte meg, készü-letlenül találand bennünket. Mit lehetne tenni annyi erővel, amennyivel rendelkezünk ? és mit teszünk? Nem szégyen-e
hogy például az itt hitelesen felmutatott adatok szerint 26,600 katholikust és 9400 protestánst számláló választó-kerületeket buzgó protest, szellemű egyének képviselnek az országgyűlésen ? Isten bocsássa meg azon elkapatottságot, mely mindig a dolog könnyebb végét ragadja meg, az árral úszik s egy napra, és holnap ? Nem személyes érdekből be-szél ő, mert tudja, hogy lelkét s tehetségeit Istentől nyerte, az Istennek ajánlja fel, a legmélyebb keresztény alázatos-sággal s.resignatioval várja, mig a gondviselés által szá-m á r a a kijelelt óra elérkezik. Tehát egyedül a kath. ügy ér-dekében sajnálja a szörnyű értelmi és erkölcsi dissipatiot (fecserlést), melynek a választások folyamában a clerus ré-széről több helyütt megdöbbent tanúi valánk. Hogy ;iiit te-g y ü n k e válsáte-gos átalakulásban ? Nem tehetünk ete-gyebet, mint ha buzgón imádkozunk. Imádkozzunk s lassan gyűjt-sük az értelmi s erkölcsi erőt a megpróbáltatás napjaira.
U g y is korunk minden emberei a praecipitatio (a rohanva haladás) által vesznek el ; nem tudják, hogy a szinkör leg-ügyesebb hősei lassan kezdik a versenyt, mert a vég min-dennek titka, a vég koronáz meg ugy az emberi, valamint az isteni dicsőség rendében. A pseudo-alkotmányosság zsi-bajában ő csak hallgathat. Különben is a z a j nem csinál jót, s a jó nem csinál zajt. U g y hiszem, megengedi azt nekem, ki huszonöt évtől oly tisztelője v a g y o k , hogy nagy-érdekü nyilatkozatát számtalan sajgó sziv benső megnyug-tatása végett közzé tehessem. A világ maga úgyis amint van, elszakadt tőlünk, uton útfélen vesztünket jósolják. Jól esik a bajok közt ily fenndobogó férfias mellre borulhatnunk s kérnünk az irgalmas Istent, ne az emberek szándékai, de az ő isteni legbölcsebb a k a r a t j a szerint vezesse a honatyák életbevágó tanácsait. —•
Ezek után testvéri üdvözletemet küldöm a nőténcsi szép nap áldozár-hösének ifjabb Majer Károly megyés pap-társamnak az Urban. Néhány évi legújabb tapasztalásom, különös összemüködését tanúsítja a Gondviselésnek az Isten dicsőségét kereső buzgalommal, midőn ki kell jelentenem s emelnem egyaránt, hogy egymásután több fölékesitett tem-plomnak jutott a kitűnő szerencse, ugy mint a nöténcsinek is, egy egy első szent miseáldozat elfogadására. Nem rend-kívüli dolog ez ; sőt maga a dolog természete hozza ezt ma-gával. Sokat, igen sokat vár k o r u n k a paptól, bizonyosan hite ellenére még csudákat is. Midőn az Ur Jézus Krisztus tanítványait csudatevő hatalommal felruházá, nem erösité ugyan, hogy e rendkívüli hatalommal mindenkor fognak utódaik is élhetni, mire szükségök nem is leendett : de azt sem mondá, hogy isteni mindenhatósága a ker. századok folytában végképen megszünendik a hivők közt munkás lenni, s nem fogja a hitetleneket olykor rendkívüli módok által is ama pártfogásra figyelmeztetni, mely a ker. kath.
anyaszentegyház részére a csalhatatlan istenige által örök időkre lőn biztosítva. Sőt mi az ellenkezőt hiszsziik s mél-t á n kívánjuk, hogy az ezmél-t mél-tanúsímél-tó mél-törmél-ténemél-tek ne a ramél-tionalis- rationalis-tikus előítéletek által homályosított szemüvegen nézessenek, (a növendékpapság ujabb ferde szokása, a k á r kell, a k á r nem szemüveggel járni, kelni, tüntetni) hanem ama látpontról,
melyre a keresztényt a csudatettekben dús kinyilatkoztatás emeli, ha azt hivőleg elfogadta. E hit, e meggyőződés vezé-reljen mindnyájunkat az egyházban, hol fenntisztelt pap-társam első lépését én is támogattam mint —
diaconus.
VEGYESEK.
A pesti egyetem eredetére, történetére, jelenlegi álla-potára nézve kath. birtok a hazában. H a kath. birtok, csak a kath. magyarországi egyháznak lehet a birtoka. 0 Fölsége fővédő, a püspökség, az egész magyar kath. község a birto-kos, melyet kath. fiak élveznek, de fő, hogy kath. czélra szolgál, habár épen mivel katholikus egyetem, az egész ha-zára árasztja üdvös müveit. Főt. Schopper G y ö r g y , az az egyetem mult évi nagyságos rectora, indítványt tett az egyetemi tanácsban, hogy már egyszer valahára az egyetem legfőbb kincse, mely igazán hazai kincs, a könyvtár rendbe jöjjön, s evégre külön bizottmányt javasolt, mely e külde-tésben eljárjon. Főt. Schopper, mint volt egyetemi rector saját tapasztalásából indult ; mink alulírottak, e tapasztalást csak bizonyítással erősiteni tudnók, hogy alig létezik egész Európában könyvtár, mely annyira elhagyatott, azaz a prae-fectus és a t . hivatalnoki személyzet jó voltára hagyatott volna, mint épen ezen egyetemi könyvtár. A dolog már ég, már égbe kiált, a n n a k végére kell járni. Örömmel közöljük, mivel a nm. püspöki k a r n a k , s minden katholikusnak aggodalmat okozott a k ö n y v t á r patriarchális állapota.
Budavárosának, igaz magyar városhoz illő, és kitünő-leg jeles föliratából, melyet es. ap. kir. Fölségéhez újévi üd-vözletül és hódolatul felküldött, e szavakat emeljük ki : „A legnagyobb hála, őszinte szeretet és rendithetlen ragaszko-dás érzelmeitől fellelkesült nemzet, és az ország ősi fővárosa mit kívánhatna egyebet, mint : hogy a mindenható Isten, kinek szent akaratától az összes emberiség sorsa függ, leg-dúsabb áldását árasztván Felségedre és legmagasabb csa-ládjára, a legnagyobb megelégedés és valódi boldogság édes örömeit a lehetőség legtávolabb határáig élvezhesse ; hogy az öröm napjait soha semmiféle fájdalom vagy bánat ne ke-serítse ; hogy megkezdett nagy müvét még ez év folyama alatt befejezvén, a birodalom felvirágzásának és valamennyi nemzet boldogságának sok évig tanuja lehessen; hogy a magyar nemzetnek alkalom nyíljék, a legmagasabb trón iránti rendithetlen ragaszkodását, legfori-óbb háláját és áldo-zatkészségét tényleg bebizonyítani ; végre hogy Europa leg-alkotmányosabb fejedelmét a népek szeretetéből font dicső-ség hervadhatlan babérja örökre ékesítse." — Helyesen szólt e föliratban a keresztény, a polgár ; legyen r a j t a az ősi főváros, amennyire lehet, hogy a törvényhozó is ez érte-lemben szóljon, s teljesülni fognak a legforróbb vágyak.
Nagymélt. és főt. Bartakovics Béla egri érsek ő excel-lentiája a pesti Oltár-egylet, sz. czéljainak előmozdítására 100 ; mélt. főt. Peitler Antal József váczi püspök ő méltó-sága pedig 30 o. é. frtot, nm. s főt. Szaniszló Ferencz nvá-radi 1. sz. püspök ur 100 frtot. kegyeskedett szentelni. Ezen tetemes segélyezésért legmélyebb hálaköszönetét nyilvá-nyitja az egylet.
Szerkesztői tudósítás.
— a—a. S — y P . — Igen várom ; tudom kitől kell
N—a. C. Bár volna több ily szünideje ; a szünidő nálunk munka-idő ; tegye meg.
Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos PALÁSTHY PÁL.
Nyomatott Pesten 1866 K o c s i Sándor által (Érkovy, Galgóczy és Kocsi nyomdájában) Halpiacz és aldunasor sarkán. 9. sz. a.
Megjelenik e lap h e t e n -kint kétszer : szerdán és szombaton. — Az előfize-tési díj félévre, postán-küldéssel 5 frt. 25 kr.,
helyben 4 frt. 90 k r . o. é.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI, S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Pesten, január 13-án. 4 .
Előfizethetni minden cs.
k. postahivatalnál s P e s -ten a szerkesztőnél (Li-pótutcza 19 sz.) s Kocsi Sándor nyomdai irodájá-ban, (haltér és aldunasor
sarkán, 9. sz. a.)
I. Félév. 1866
Az irgalmas Istennek titkos végzéseit, leikeink főpapjának, Krisztus Jézusnak kegyes látogatá-sát az ő nyájában fiúi hódolattal, imádásra kész megnyugvással fogadjuk. Tetszett ü Neki
F a r k a s I m r e
székesfehérvári püspököt, Lipót-rend középkeresztesét, 0 Fölsége valóságos belső titkos taná-csosát, folyó hónap 7-én, élte 78-ik évében, a mindig példás keresztényt, az erényekkel diszlő papot, az Isten igéjének fáradhatlan hirdetőjét, az egyházi szónoklatnak bensőséggel, melegség-gel, kenetességgel biró hősét, a gondjára bizott hivek szerető atyját, a papi fegyelem, munkás-ság szeliden szigorú püspökét, az imádmunkás-ság, szent-elmélkedés emberét, boldogmunkás-ságos Szűz Mária Isten-anyjának buzgóan tisztelő fiát, az adakozásnak, csekély jövedelem mellett is, bámulatos bőségü forrását, magyar és latin egyházi költészet kedves lantosát, a magyar hazának szeretet-ben lángoló fiát, magához örök nyugalomra közülünk kihivni. Benedictus Deus in aeternum!
qui percutit et sanat, fiat voluntas t u a ! Fájdalommal, ittmaradásban rettegéssel, irgalmassá-godba helyzett remegő reménynyel engedjük át szenteinket az égnek. Viszed atyáinkat, irgal-mazz ! adj a t y á k a t ! ! tibi cura est de n o b i s ! ! ! Már két megye, milliók árva lelke imádkozik, mink mindnyájan fohászkodunk atyáért, főpásztorért ; a te sugallatodból értve legnagyobb szük-ségünket, hogy atyáink közöl egy se hiányozzék. Te ápolsz, te igazgatsz minket, te hivod el ju-talomra az egyiket, adj a küzdelemre, küldj a m u n k á r a másikat a te szived szerint. Kegyes volt a boldogult püspök iránt Jézus Krisztus, malasztos volt a bold. Szűz Mária, engedte, hogy kissé hosszasabb szenvedésben n a g y r a halmozott érdemeit a vértanusággal páros béketűrés erényével tetézze; többször vette magához a Megváltó J é z u s Krisztust betegségében, vigasztalást n y ú j t o t t neki a bold. Szűz Mária, kinek legszebb énekét „Omni die die Mariae" m a g y a r pontos rimben mint utólsó munkáját elkészitette, s kiadta. Pretiosa in conspectu Domini mors sanctorum ejus !
T A R T A L O M : F a r k a s Imre püspök halála. — Az egy-házi birtok és a függetlenség. — A szentatyának válasza az olaszok hódoló föliratára. — Egyházi tudósitások. — Vegyesek.