me-nekült, A kereszténység, kiegyenlithetlen
ellentét-ben levén a pogánysággal, ettől üldöztetett, miért
is a nyilvános életből száműzetve, a rejtekbe
vo-O 187 «>—
nuit ; nem vett részt a p o g á n y s á g által teljesen á t h a t o t t nyilvános életben, ö n m a g á b a zárkozottan titokban t a r t o t t a istenitiszteletét, a disciplina arcani fátyolával t a k a r j a el fő-titkait a p o g á n y o k félreértése és visszaélése miatt. — Mó-zes a pusztában Istentől t a n i t t a t v a , E g y p t o m b a küldetik, igyekszik a népet a szolgaságból kiszabadítani, n a g y csudá-k a t mivel P h a r a o előtt, u g y hogy ez Isten u j j á t sejtvén e tettekben, késznek nyilatkozik a nép elbocsátására. A ke-reszténység a p o g á n y élettőli elvonultságában bensőleg meg-erősödve, a p o g á n y o k szemei előtt rejtekéből föltünteti isteni erejét, t a n í t v á n y a i és követőinek élete által szintúgy mind csudatettekben, melyek három századon át a pogányok bá-mulata kíséretében a k e r e s z t é n y hit i g a z s á g á n a k bebizonyí-tása végett különösen az üldözések alatt t ö r t é n t e k . Sokszor látszott az egyház e győzelemhez közel lenni, és a pogányság isteni ereje előtt meghajolni ; ámde ismét m e g k e m é n y e -dett a p o g á n y o k szive, különösen a p o g á n y államhatalomé-Tízszer k e m é n y í t e t t e meg P h a r a o szivét és adott szava ellenére nem bocsátja el az israelitákat, tíz üldözésben ki-sértette meg a p o g á n y hatalom meghiúsítani a győzelmet^
melyet a kereszténység szellemi ereje már-már kivívandó volt. Az utolsó szivkeményedés alkalmával az e g y p t o m i a k elsőszülöttje halt meg, P h a r a o a vörös t e n g e r b e merül, Israel kiszabadul és Mózessel együtt dicsőíti hálaénekben Istenének hatalmas, megszabadító k a r j á t : az utolsó (Diocletian) üldö-zésben elhal a p o g á n y s á g n a k ereje és virága ; ez az utolsó dühös kisérlet a kereszténység elnyomására, vérvörös ten-gert készít az üldözés ; ámde a v é r t a n u k vére a kereszté-n y e k m a g v a lőkereszté-n. E z e kereszté-n véres üldözéskereszté-nek hullámaibakereszté-n kereszté-nem a
J O
keresztények, h a n e m a p o g á n y o k h a l n a k el. M á r m á r bizo-nyosnak vélték u g y a n a győzelmet, mint Pharao, már em-lékpénzt v e r t e k a n n a k jelentésére, hogy a k e r e s z t é n y e k neve kiirtatott ,• de r e m é n y ü k ellenére egyszerre csak azt tapasz-t a l á k , hogy dühöngésük semmitapasz-t sem használtapasz-t, áltapasz-tala a ke-reszténység csak növekedett ; a p o g á n y s á g elhalt kegyetlen-ségében, vérengzése- és élveiben ; a kereszténység pedig győzelmesen merült föl az üldözés hullámaiból és hálaéne-k e hálaéne-k b e n dicsőité az ur hatalmát, hálaéne-ki őt oly csudálatosan meg-menté. (Folyt.)
A zágrábi érsek, bibornok főpásztori leveléből, ko-ránk főbajának, a hitetlenségnek szülőokairól és
or-vosszereiről :
J a m , si q u a e r a t u r de proximis causis deplorandae hu-jus fidei diminutionis, signanter in cultioribus hominum clas-sibus, tamque universalis et rapidi mali progressus : non ma-gno opus est ingenii acumine ad eas detegendas. Quippe e familiis domesticis, distinctions praosertim classis hominum, magis in dies, magisquo evanescit prisca illa pietas Christi-ana, quae tam sollicite olim, quotidianis communibus preci-bus, evangelii, aliorumque boni spiritus librorum lectione, a d c u r a t a divini cultus, et publicarum s a c r a r u m institutionum frequentatione, conscientiosa abstinentiae et jejunii ecclesi-astici observation©, solerti denique sacramentorum partici-patione, aliisque religiosis actibus alebatur. I t a q u e filiifami-lias paternos lares passim deserunt, religionis et pietatis spi-ritu vel omnino expertes, vel adeo tenuiter tincti, ut libéri-ons mundi afflatus, absque manifesto ejus plane amittendi
periculo, non possint sustinere. I n scholis, quas mox subeun-das habent, religiosus eorum sensus, in regula, p a r u m pari-ter reperit nutrimenti. Quamvis enim aliquot horularum spa-tio per hebdomadem adolescentibus religionis doctrina pro-ponatur : ea t a m e n h a u d sufficit ad firmam eorum mentibus cordibusque instillandam fidem ; cum praesertim frequentis-sime destituta sit genuina spiritus unctione, et frigidas quas-piam praeseferat formas, quae nec intellectuali eorum cultu-rae satis respondent, nec inter religionis veritates, ac alias quas ex variis c a e t e r a r u m disciplinarum generibus h a u r i u n t , cognitiones, necessariam inducere valeant, soleantque liar-moniam. E t , quod his etiam pejus est, exigua adhibetur cura, ut religiosa institutio mores penetret juventutis, firmamque totius vitae ejus rationis efficiat n o r m a m ; cum t a m e n notum sit veritates religionis t u m primum suae respondere sublimi destinationi, si in vitam, ut a j u n t , et sanguinem, j u g i exer-citio convertantur. Accedit, quod h a u d convenire genio sacculi nostri plerumque existimetur, ut altiorum scholarum j u -ventus in universitatibus, aliisque sublimioribus literarum institutis, seu ad exeipiendas in placitis christianae fidei prae-lectiones, seu ad f r e q u e n t a n d u m divinum cultum, sacramen-torumque participationem a t t i n e a t u r : quasi vero fides et re-ligiosa morum integritás res sit adiaphora, nec contentione digna eorum, qui altiorum occupantur literarum disciplinis.
Hoc pacto juventus, ea.recte aetatis suae periodo, quae m a -xime a g i t a r i solet passionum fluctibus, religione, id vero est unico tuto, et efficaci virtutis scuto, destituta, corruptae na-t u r a e h u m a n a e illiciis facile in dévia agina-tur, ena-t non r a r o in abissum ruit perversitatis. Nec mirum, si in medio ejus, ab-normia prorsus, et vere detestanda quandoque emergant, in-credulitatis, impietatisque exempla ; quale et n u p e r de Bel-gio ipsae publicae r e f e r e b a n t pagellae. Ubi nimirum p a r s studiosae juventutis eo plane prolapsa est procacitatis et audaciae, ut nil pensi duceret palam declarare, se nec D e u m credere, nec ullam, praeter propriae suae rationis, imbecillis s a n e , et miserandis praejudiciorum tenebris obfuscatae, agnoscere auctoritatem. E v e n t u s tales profecto horroré per-cellere debent cujusvis animum, qui bene cupit humano ge-neri, et periculi, e x iis in f u t u r a s generationes profluentis, amplitudiuem norit aestimare.
J u v e n i s subin absque solido religiositatis f u n d a m e n t o seholas egressus, forte etiam eo, quem in p a t e r n a domo sus-cepisset, meliori sensu exutus, civilis vel militaris vitae sub-it cursum, ubi in societatem passim incidsub-it hominum nihilo se meliorum, non raro etiam deteriorum ; ex quorum con-suetudine non modo non proficit in melius, sed mergitur pro-fundius. Libros, qui bus ingenium, animumque suum excolere posset, omnino non curat, immo omnem cum resensu abjicit, in quo scriptum J e s u Christi Salvatoris conspicit nomen, vel quem ad alendam v i t a e puritatem, morumque innocentiam tendere animadvertit. Contra, offendit in scripta, pagellas-que periodicas, religiosum indifferentismum spirantes, aut plane inimico erga religionem spiritu animatas ; qualibus proh dolor ! et p r i v a t a e et publicae domus, ipsa adeo urbium compita, infelici aevo nostro, plane sunt inundata, et quorum usu, ceu novi generis toxicis, omnes, qui adliuc in mente vel corde ipsius supermansissent, meliores sensus, penitus sup-p r i m u n t u r , aut corrunisup-puntur. Hoc sup-periculi genus tanto est
2 4 *
188
amplius : quanto certius docet experientia, ad suffocandam, in juvenilibus cumprimis pectoribus, religiosam fidem haud opus esse, ut quis Renanii, aut alterius, paris impietatis au-ctoris, evolvat librum; sed omnino sufficere, ut sibi famili-aria reddat nonnulla, ex iis, quae innocua passim censentur, subque classicorum nomenclatione, undique sparsa sunt, lite-r a t u lite-r a e gelite-rmanicae opelite-ra. Nam et ea holite-rum, quae apelite-rte non pandunt inimicum erga religionem spiritum; indifferen-tismi veliíicantur principiis ; et eoipso, quod non sustineant sanctissimos religionis fines, totamque bumani generis pro-speritatem ad arctos terrestris hujus peregrinationis référant limites, perquam apta sunt supprimendae in lectorum animis vivae cbristianae fidei, et pietatis instrumenta. P a r t e ab al-tera honorum, opum et voluptatum appetitus, velut totidem e faeculento corruptae humanae naturae fonte prorumpentes rapidi rivi, agmine quodammodo facto, irruunt in miserum adolescentem, eumque tanto certius agunt in praecipitium, quanto magis destituitur firmo illo, et unico, qui salvare ipsum potuisset, aggere, christianae quippe fidei firmitate.
Vel ex bis, per suinmos, ut ita dicam, apices attactis, satis, puto, impatescit, quae sint praecipuae in dies magis increscentis, apud cultiores saltern, de quibus hucdum, impri-mis nobis sermo fuit, bominum classes, incredulitatis, jun-ctaeque cum ea morum depravationis causae ?
Quod concernit inferiorum categoriarum homines,ipsum-que ruralem populum : sint Deo aeternae laudes ! apud hos, in nostra saltern patria, incredulitatis, stricte talis, pestis necdum magnos fecit progressus : ubique enim in massa populi viget adbuc Christiana fides, unicum hoc verae nationum prosperi-tatis palladium. Sed vero, in his quoque classibus, semper rariora fiunt admirabilis illius, quam fides Christiana primis Ecclesiae temporibus operata fuit, vitae innocentiae et san-ctitatis exempla. Immo dissolutio qaedam, utque ita dicam, practicae quaepiam incredulitatis species tristia in dies, in iis quoque capiunt incrementa. Quippe non tarn positiva fidei dogmatum impetitio, aut aperta eorum negatio has produxit in populo nostro strages, quam potius philautiae et crassae sensualitatis magis in dies crescens dominium. Huic certe adscribendum, quod in nonnullis patriae tractibus conscien-tiosa ilia, solersque antehae Domini ac festis diebus, publici divini cultus frequentatio multum remiserit ; quod abomina-bilis, et christiano nomine tantopere indigna blasphemandi consuetudo horrendum in modum invaluerit, majoraque adhuc semper capere videatur incrementa ; quod ebrietatis vitium miserandas in nonnullis partibus faciat strages ; quod ipsa abjecta impudicitiae ac libidinis vitia, antehae casto Croatiae populo paene incognita, non raro ipsas penetrent et misere depopulentur rusticas popularium nostrorum casas ; quod denique, ut taceam caetera, justitiae et proprietatis sanctimoniae adversae praevaricationes, violentiae, furta, et praedocinia tantos, recentioribus his temporibus apud nos fecerint progresus, ut securitas publica non parum sit com-promissa. Quae quidem cuncta tristem in inferioribus etiam populationis classibus arguunt religiosae morum sanctimo-niae remissionem. (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
CSONOPLYA. (Vége.) H a az egész falut megkérdez-n e k : mi tette köztök a bámulamegkérdez-ndó változást? Miféle tűz gyulasztotta az emberek sziveiben azt a lángoló hitbuzgal-mat ? Mi kedveltette meg velők a gyakoribb gyónást ? Miért szeretik a szt. misét? Miért sietnek most oly gyöngéd szeretettel az ur Jézust keblükbe zárni ? . . . mondom, ha ezeket, és sok más u j jónak okát k é r d j ü k , hiveink fogják felelni : „ezt Mária . . . Mária-társiilat hozta létre." Nem is kell ennél több bizonyság, ugy hiszem. — H a tehát van még hely, hol unalmas, vagy fölösleges dolog a gyónás ; hol az Oltári-szentségben jelen levő Jézus iránti szeretet nagyon silány, vagy egészen kialudt ; ha találkoznék még kivülünk helység, hol a katholikus családi nevelés egészen el van ha-nyagolva ; és ha a k a r t o k ezeken és sok más bajotokon segí-teni : hozzátok be a Mária-társulatok bármelyikét, vagy ha épen ugy tetszik, a „Jézus-szentségés szive-társulatát; vagy mind a kettőt, mert nagyon megférnek : a jó eredményről biztosit a mi és ezer meg ezer más helyek hit-erkölcsi válto-zása. Talán a ti lakosaitok hit-hidegsége, erkölcstelenségbeni makacssága még sem oly erös, mint a kemény n y a k ú török büszkesége, fegyverbeni bizalma : és ínég' ezt is megtörte a rosárium. Csak ti tegyétek meg a tiéteket, álljatok be e ne-vezett társaságba, végezzétek ennek kötelességeit, a többit bízzátok Máriára !
Hanem a mi jelenleg jó és buzgó földieink között még egy, Máriát dicsérő mód született, valóban mennyei sugallat-ból. Ugyanis sok apa meg anya, azonfelől, hogy beiratták magukat, és korosabb gyermekeiket a Mária-társulatba, még egy kölönös családi-társulatot képeznek egymás között. Ez pedig abban áll : hogy az egyes család minden t a g j a az ol-vasónak bizonyos részét végzi. Es aszerint, amint többen vagy kevesebben vannak, nagyobb vagy kisebb rész jut egyre-egyre ? Azonban az apa, vagy az anya, k i k az emii-tettem testvérület fejei szoktak lenni, rendesen u g y osztják föl a rosáriumot, hogy ő reájok, és a család értelmesebbjeire nagyobb rész jusson, mint a kis csintalanokra. Ki volt kez-dője ez u j társulatnak, ne keressük soká, de az bizonyos, hogy nálunk sok háznál létre jött. E testvérület uj, nem nyilvános, és nincs is megerősitve az egyháztól : de nem is szükséges épen okvetlenül, mert bizonyos, hogy ha valamely család igy szereti végezni a rosáriumot, nem vétkezik vele.
Sőt inkább örül a Szűz anya, hogy találkoznak imitt amott városok, falvak, családok, hol iránta a gyengéd szeretet is-mét kezdi melegíteni a kebleket, mint a régi időben, amidőn nem volt magyar szív, melyben nem élt Mária szeretete. Le-het, hogy máshol is igy tesznek, csakhogy nem dicseksze-nek vele; de mi azoknak a k a r j u k közölni a dolgot, kik előtt még ismeretlen. Nálunk örül az ember lelke, mikor látja, mily szorgosan és édesdeden fűzi számtalan apa meg anya a kedves, sok „Üdvözlégy Máriát ;" ugy hogy minden lap le-áldoztával egy egy szellemi „Avekoszoru"-val kedveskednek az angyalok k i r á l y n é j á n a k ; melynek elkészítéséhez a csa-lád apróságai is szedik a virágot dadogó „Üdvözlégy Máriá-j o k k a l . " Hiszszük, hogy az irgalmas A n y a szivesen fogadMáriá-ja
ama szellemi virágkoszorut, melyet viradattól kezdve egész az esti lenyugvásig, egyes családi szeretet buzgalma fon
szá-. 189
mára. Mit anyai kegyessége avval viszonoz, hogy az olyan szülök és gyermekek az napi munkáit malaszt harmatjával öntözgeti, hogy azok minden tette, gondolata, az örök öröm-v á r felé, — melyben ö a királyné, egyetlen fia a király, — egy egy méltó lépés legyen.
Burnách János.
GYOR, mart. 13-án. A sz. böjt napjai szives megindító egyhangúságukban folynak. Váljon a családok életében is, s oly értelemben-e, mint az egyház óhajtja ? nem tudjuk.
Mindenesetre kevesen v a n n a k olyanok, kiket lelkismeretük gyengédsége a törvény szigora alól való fölmentésre kész-tetne. Messze v a g y u n k attól, hogy hivő népünk belássa :
„jejunium et abstinentiam matrem virtutum, bonorum radi-cem, continentiae fontem, pietatis custodom, sanctorum col-lactaneam, angelorum contubernalem, diaboli inimicam, Spi-ritus amicam, per quam voluptates nos fugiunt, daemones recedunt, ira sedatur, concupiscentia exstinguitur, virtutes vivuut et in nos splendent." Azonban ha a hivek áhítatát a sz. böjti napokban a templomok, kálvária, de különösen a sz. beszédek látogatásából következtetjük : ugy csak álda-n u álda-n k kell a jó Isteálda-nt. A főtemplom sz. beszéd álda-napjáálda-n már két órakor a szó szoros értelmében ostromoltatik, s volt ugy is már, hogy a beszéd kezdetével semmi módon sem valánk képesek bejutni. A ft. szónok az ur Jézus szenvedésének történetét vette föl elmélkedései tárgyául,— oly tárgy, melyen a hivő nép legjobban csügg, szive leginkább elérzékenyül, lelke épül s emelkedik. S azért jól mondá a „Quadragesima S." ajtatos szerzője, hogy : „pia Salvatoris patientis memo-ria cor emundat a vitiis, aeternis veritatibus intellectum im-buit et divinae caritatis igne animam succendit." Valódi a r a n y b á n y a ez, melyből kevés fáradsággal a legdrágább kin-cset szerezhetjük meg az örökéletre.
A műveltebb német hivek részére a sz. beszéd minden szerdán a sz. Benedek-rendüek egyházában tartatik. Nt. szó-nok igen szerencsés választást tett. T á r g y a a keresztény család. Beszédei nagy figyelmet ébresztenek, szavait egy vi-lági szóról szóra idézte. Méltó s a legalkalmasabb t á r g y a hitélet növelésére, a családok keresztényesitésére s igy a társadalom megmentésére. E r r e nézve a férjnek kell tudnia : mi ő, kell ismernie méltóságát, kell tudnia szerepét, melyet
elfoglal, nem különben a nőnek is. Oh ! ha anyáink ismernék feladatukat ; ha tudnák mily méltóság rejlik bennök, mely-n e k hü kimely-nyomata a bold. Szűz ; ha tudmely-nák, hogy ők mimely-nt Gaume mondja, „keresztény hatalom :" mi máskint volna minden ! . . . . A nt. szónok megragadólag vázolta ezeket s bizunk, hogy az ur Isten a győriek fogékony lelkében „dabit incrementum."
Győrött azokról is gondoskodva van, kiket a lelki fölüdüléstöl hétköznapi elfoglaltságok tán visszatart. Az ilyenek Újvárosban hallhatnak sz. beszédet vasárnaponkint délután. Itt az ifjú szónok a hét szentségről beszél. Elmond ö mindent e tárgyban, amennyit az egy óra időköz neki mondhatni megenged. Ugy hiszem találkozom a szónok né-zetével, mely őt e t á r g y választására vezette, s ez az : hogy híveink a Szentlélek Istenről ugy szólván semmit sem tud-n a k , kivéve a káté azotud-n kérdését : „ki szetud-ntel meg ?" Pedig a Szentlélek Istennek köszönhetünk mindent. A két első
is-' ) 8. Chrys. De Jejunio I I .
teni személy ugyanis a Szentlélek által van összeköttetésben a világgal, mint Gaume mondja. E n n e k szelleme hatja át azoknak minden m u n k á j á t s azért mondotta sz. Vazul : „Ne-que eniin est ullum omnino donum, quod abs„Ne-que Spiritu Sancto ad creaturam perveniret." S mégis ismerjük az Atyát s azért imádjuk s szeretjük őt. S nem is lehet ez máskint. Az ő di-csőségét hirdeti az egész látható világ a csillagos égtől le az utólsó atomig.
Ismerjük a Fiút, imádjuk s szeretjük őt. Az ő szüle-tése s halála, ünnepei, az áldozat, az Oltári-szentség kény-szeritnek bennünket az őt megillető imádásra s szeretetre.
De váljon igy van-e az a Szentlélekkel is ? A harczban, melyet a világ kezdetétől fogva a gonosz szellem ellen visz go-liáth termete látható, győzelmének vivmányai kézzel fogha-tók ; s mégis alig tudunk róla egyebet, mint hogy : galamb képében, tüz alakjában s a Thábor hegyén fényes felhő alak-jában jelent meg.. Váljon tudnak-e róla hiveink többet ezek-nél ? Az ö szükségét nem ismerik, tiszteletükkel s imádásuk-kal nem illetik, magát a keresztvetést ugy végzik, hogy sz.
neve kimondásának módja által, az minden beható erejétől megfosztatik. Jól mondja Gaume : „Szomorú dolog, de igaz : hogy a harmadik isteni személy a Szentlélek Isten, a sz. Há-romságban nemcsak névre nézve, hanem a legtöbb keresz-ténynél az őt megillető megismerésben s tiszteletnyilvánitás-ban is az utólsó. E n a g y mellőzés, ez átalános hálátlanság a Szentléleknek kálvária hegye." — E n n e k m a g u n k vagyunk okai, kik a Szentlélek Istent szószékeinken ugy szólván agyonhallgatjuk. Azért jól esett hallani, hogy az újvárosi böjti szónok azon sz. szereket tárgyalja, melyek által a Szentlélek Isten sziveinkhez leginkább szól, mindenható-sága, csudálatos működése leginkább fölismerhető.
Első félévi próbatéteink mai nappal mind a nyilvános, mind a magány-intézetekben véget érnek. A tanonczok elő-menetelének megbirálásában illetékesek ugyan nem vagyunk, hanem ismervén a férfiakat, k i k n e k vezetésére iskoláink bizva vannak, csak a legjobbat mondhatjuk.
. . . . ky.
SZAMOSUJVÁR, mart. 12-én. Az ugy nevezett „S'io-nulu Romanescu" bécsi lap, melynek nt. Szilasy Gergely tu-dor ur a szerkesztője, átvette a Religio lapjából ama czikket, mely mit. s főt. püspökünk Vancsa János püspöki székébe való beiktatását adá elő ; e czikk román nyelven is világot látva, a katholika hitnek világát, erejét, és fényét árasztá el ott is, hova tán máskép el nem hatott volna ; a nevezett ro-mán lap szerkesztője mint máskor, ugy most is, letett ismét egy talpkövet, mely az igaz egységnek csalhatatlan jele, ereklyéje, és rendületlen záloga.
Nálunk a szellemi épitkezés kitűnő szorgalommal fo-lyik. Püspökünk ő méltósága nemes kitartással napról napra folytatja működését, és a katholika hitnek megtörhetetlen fensöbségeért, ezen egyházért mindenét oda adni kész ; mint Jézus szent hitének valódi apostola, éjeit s napot tesz öszve, csak hogy Jeruzsálem falai rendületlenül fönnálljanak.
A megyei kormányt érdeklő ügyekbe példás kitartás-sal meghallgatja egyházi tanácsát, s akkor határos,
misze-*) A tápi rector, s az ő ordítása a kapu előtt, a fegyvertárba téte tik. Szerk.
190
««-rint felkiálthatunk „prudentiam ejus nihil eludere et justitiam flectere poterit."
A tanodák ügyében igen szabályszerű körlevél külde-tett az illető tanodák igazgatóihoz, mert hiszen ez a talpkő, mely letétetik, hogy a hazának jó polgárai, a katholika egy-h á z n a k jó egy-hivei legyenek.
A latin nyelv tanulása iránt igen czélszerü intézkedés tétetett, hogy minden nemzeti kérdés mellett, aki birni nem fogja a latin nyelvet, alkalmazásra alig számolhat e megyé-b e n ; és ez igen megyé-bölcs intézkedés, hiszen az egyház fő kincse leginkább e nyelven elsajátítható, és a katholika egyházat közelebbről érdeklő dolgokat igy t u d h a t j u k alaposan, sőt amennyiben dulcius ex ipso fonte bibuntur aquae, én azt óhaj-tanám : miszerint lenne e nyelven lapunk és ebben ehez örömmel, s kedvteljesen Írhatnánk, lia a latin nyelv kellő virágzásban és tiszteletben lenne, alig érné oly sok b a j az em-beriséget mint érte tán : — ez egyéni nézetem ; meg volt ezen eszme érintve m á r több évekkel ezelőtt a primás her-czeg főmagassága előtt, ki is kegyelme folytán, ugyan csak 1858 év j a n u á r 2-án 38 sz. alatt a többi között ily hangulat-tal nyilatkozik legkegyelmesebb en :
„Cetérum sanctum est rmae dvao desiderium, ut pu-blicae pagellae ad conservandas in clero praeprimis linguae latinae notitias edantur et protocolla officiosa dioecesana, consistorialia, et capitularia eadem lingua ducantur. — Uti-nam plurium liaec esset vox, quam si cognovero, ad promo-vendum huic desiderio effectum, libenter procedam. Cum constanti aestimio sum. Srigonii I-a januarii 1858 rmae dvae addictissimus Joannes Cardinalis aepus."
Jelenben a növendék-papság vizsgákat áll ki, ameny-nyiben tudomásom van, a várakozásnak megfelelnek.
Amennyire tudom, megyénkben latin nyelven névtár fog kiadatni, ez annál kívánatosabb l e n n e , mert a mióta áll e megye, még egyházi-névtára nem volt : püspökünk ő mél-tóságának bölcs intézkedései oda lesznek irányozva, misze-rint a megye alakulásának történelmét homlokzatán tüntesse elő a névtár.
A naszódi főkapitányi területén van a szamosujvári gk. püspökség felügyelete alatt egy 4 osztályból álló al-gymnasium, e tanoda nem rég alakult, szabályai most jöttek az egyházi hatóság megerősítése alá, amennyiben bétekinthet az ember ezen ügybe, mint hajdan Mózes az igéret föld ha-táraiba, hinni tudom, miszerint a katholika egyház taninté-zetének kifolyása Isten áldása gyanánt fog elterjedni a
A naszódi főkapitányi területén van a szamosujvári gk. püspökség felügyelete alatt egy 4 osztályból álló al-gymnasium, e tanoda nem rég alakult, szabályai most jöttek az egyházi hatóság megerősítése alá, amennyiben bétekinthet az ember ezen ügybe, mint hajdan Mózes az igéret föld ha-táraiba, hinni tudom, miszerint a katholika egyház taninté-zetének kifolyása Isten áldása gyanánt fog elterjedni a