• Nem Talált Eredményt

Ki ezen szövetséges hatalmasság? Az, kinek képe ragyogott a zászlókon, kinek neve élt a hősök

In document Religio, 1866. 1. félév (Pldal 46-52)

szi-vében, kinek hódolatot zengett király és nemzet,

ki-nek szeretete tündökölt a fényes napban fölöttünk,

ki iránti bizalomból illatozott minden virág

közöt-t ü n k • ki leközöt-tközöt-t volna más e közöt-tiközöt-tkos, de erős és hűséges

hatalmasság, mint MÁRIA, Magyarország

védasz-s z o n y a ! ? Az elvédasz-ső védasz-szent király megtanította a

ma-—M 43

Ma-g y a r t a kellemes MÁRIA névre, bizalmat suMa-gárzó képét beirta a n n a k szive mélyére, országát MARIA országá-n a k országá-nevezte el, s még időszámításába is bevitte a Boldog-asszony és NagyboldogBoldog-asszony nevezeteket, és halálos ágyán körültekintvén a hatalmasságok fölött, legezélszerübbnek találta szeretett nemzetét ugyanazon hatalmasságnak, az Isten a n y j á n a k ótalmába ajánlani :

„Most néked szent imát rebeg ajkam, szűz MARIA ! O v a j h a nemtöm szárnyain hozzád felszállana!

Könyörögj szerelmes J E Z U S u n k előtt hü népemért, () Isten-anyja, esdekelj a n n a k jóléteért ;

K é r j Istentől hitbalzsamot szívökre, MÁRIA, L é g y béke s veszély között, ezek védasszonya !"

(Folyt.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

P E S T , jan. 18-án. Menjünk tovább, fiizzük az ellenté-teket, ismerjük a hadtervezetet.

A k a d á l y n a k mondatik a haladásra, hogy a papság részt vegyen a politikai mozgalmakban ; pedig ki segítette jobban hazánkat a legválságosabb időkben,semmint apapság?

Nem szolgált-e hiven, önfeláldozással az egyházban, az or-szággyűlésen, egykoron a csatában ? Béke idején nem emelt e tudományos intézeteket, neveldéket, kórodákat ? Szükség idején nem első volt-e a pénzáldozatban ? A papságnak el-sőnek kell lenni a keresztény erényekben, nem t a g a d h a t j a senki, hogy első volt a polgári erényekben is mindenkor.

Mit jelent tehát ama szólam : a pap az oltárhoz ! Igen is szükség van reá, hogy az egri és mohácsi választási jelene-tek egyetemessé ne váljanak. A k k o r van a papra legna-gyobb szükség, mikor mondják, hogy reá nincsen szükség ; jobb, önfeláldozóbb polgári osztály nincsen a papságnál. Mit jelent tehát e szólam : a pap az oltárhoz ? Igen, aki ezt mondja, az is jőjön az oltárhoz ; vagy ha a haza egy oltár, melyen a hazafi szivek áldoznak, ugy igazán a pap az ol-.

tárhoz. E g y magában e szólam a szenvedély szava ; de nem áll magában, ez csak egyik nyilatkozványa az egyetemes i r á n y n a k , mely nagy mérvben érvényre törekszik. Hazánk-ban csak a képviselettől, vagy a választási befolyástól akar-j á k távol tartani ; másutt az egész politikai, polgári életből

kiszorították, nem birtokolhat, végrendeletet nem tehet, sőt a templomot is mint laicus, községi, gyülekezeti házat tekin-tik, mintha benne nem l a k n é k az élő Isten-ember, melyről tehát nem a püspök, nem az egyház, hanem az állam ren-delkezik. Mondaná valaki, hogy agyrémekkel küszködünk, még nem v a g y u n k annyira. Igaz, hogy ínég annyira nem vagyunk, de egyenesen oda t a r t u n k , hogy a n n y i r a legyünk, s nem szabad elfelejtenünk, hogy az egy századra előre tett ugrások igen gyakoriak a mai világban. Fient, fieri quae posse negabam. A tények elvre vezetnek vissza, s ha az el-vet-tartjuk szemünk előtt, ha a r r a figyelünk, hány fokot ha-ladott az meg már külföldön, közöttünk az első fokait könv-nyen felismerhetjük, s hol fog végződni, előre tudhatjuk, előre megmondhatjuk. E tények magokban még nem érde-melnek ugyan jeremiádokat, de kevesbé érdemlik azt meg, hogy az, ami iniatt valaki által jeremiád iratik, megbocsát-ható gyarlóságnak mondassék. A viz erősen szivárog a

ha-jóba, nem hasztalan dolog, ha lármázzuk : elsülyed a hajó ! Mondhatnók : szivárog a viz ; de oda tekintünk, ami készü-lőben van, teljes joggal mondhatjuk : elsülyed a hajó. S ha már gyarlóságról kell szólani ilyésekben, legnagyobb gyar-lóság, ha gondoljuk, hogy hazánk az összes európai forron-gás, átalakulási menet befolyásán kivül v a n ; legnagyobb, de az írónál alig menthető gyarlóság, ha az egyes tettekben, jelenetekben, szólamokban, vagy eseményekben nyilatkozó elvet szem elől elveszítve, gyarlóságnak kiáltjuk azt, ami az anti-redemtionalis világelméletnek nyiladozó foka.

A k a d á l y n a k mondatik a házasság mint szentség, s azért nem kevés az izgatás, a panasz, nem hogy szűnjék meg szentség lenni ; hanem hogy ugy vétessék fel a törvény-hozásban, mint nem szentség. Legyen előbb a házasság kö-rülvéve oly polgári szabályokkal, melyek a szentséget benne számba nem veszik, azt mint tényt irányadóul nem tekintik, s azért a canoni törvényhozást szem elől egészen mellőzik:

könnyű lesz a házasságot azután mint pusztán polgári szer-ződést kikiáltani ; s mikor emez egyetemes hadmozdulat többi pontjai is be lesznek véve, könnyű lesz a polgári há-zasságot kimondani. Quidquid agis, prudenter ágas, et re-spice finem; mai nap legszükségesebb szabály. Nem az, ami kérdésbe vonatott, hanem mi fog ezután következetességgel kérdésbe vonatni; nem az, hol állunk ma, hanem hova fogunk vezettetni, sodortatni, — — vettetni ; nem az, mennyit nyom magában e vagy ama követelmény, hanem mily elvnek a lehozása az, tehát a tényből, mily elvre elke-rülhetetlen a felhozás, az elméleti felvitel belőle ? Ily lánczo-latban, ily szélesre, magasra, mélyre terjedő füzérben a leg-csekélyebb követelmény is nagy horderejű.

T u d j u k , hogy az élet ellentétekkel bővelkedik ; de az is igaz, hogy végre mégis kijut az egyenes vonalra : s ha megegyeztünk egyik tételben, a másikban előbbi megegye-zésünket fegyverül fordítják ellenünk. Nincs élesebb fegyver mint saját fegyverünk, nincs zúzóbb fegyver, mint a reánk sütött ellenmondás előbbi szavainkkal, tetteinkkel. A vilá-giak könnyen kivonják magokat az ellenmondásból, mivel ők nem képeznek egymásközt hierarchicus, szervezett tes-tületet, ők nem őrei az elveknek, közülök kiki magánosan áll, hol elleninondást pirítanak egyikre, elvonul, a szerepet másiknak engedi át, vagy pedig, mikint Palmerston, Russell, Cavour mosolyog szemérem nélkül. De mink felelős testület v a g y u n k jövő viseletünkre, felelős testület utódainkra is.

Mikor az első ponton folyik a harcz, elvről, tanról, dogmá-ról hallani sein a k a r n a k : mikor a harcz a második ponton van, az első pontnak fényéből tant csinálnak ellenünk. Kö-rülveszik a házasságot polgári szabványokkal, előszámlál-j á k az eseteket, mi tartozik belőle a polgári törvényhozásra,

törvényszékre; mikor mindezek megtörténtek, észrevesz-szük mink, észreveszi mindenki, hogy nem maradt fel be-lőle más, mint az egyház elméleti'tana a szentségről, mely-ből a gyakorlatban mit sem lehet érvényesíteni. Mikor a szentség tana a gyakorlatból elveszett, csak egy lehcllet kell, hogy kimoudassék : polgári házasság.

Nem szabad felejtenünk, hogy a békés és a vérengző forradalomnak különbözik a menete. A békés forradalom egyes tényeken, sok ellenmondások kíséretében, követelt engedmények alakjában folyik le, s igyekszik tényekből t a n t

4 4

csinálni: az erőszakos forradalom pedig t a n t mond ki, elmé-letet szabványoz, a gyakorlati alkalmazást időre h a g y j a . A békés forradalom álnok, simulékony, t a n b a n mindent meg-enged, csak gyakorlatba ne vitessék általunk, s megvan az incselkedés, hogy sokan közülünk a gyakorlati okosság kö-penye alatt a l k u d j a n a k , alkalmazkodjanak : a vérengző for-radalom kegyetlen, s rémités t a r t j a fogva a kebleket. Mily kellemetlen, mily impracticus, mily izgága, mily ingerlő a békés forradalom mézes, zsiros, csuszékony menetében, ha a k k o r valaki felszólal, a tant egész szigorú g y a k o r l a t á v a l hangoztatja ! Ez ember nem életrevaló, ez kiállhatatlan, a simulok, az engedők a bölcsek, nem tudván, hogy mikor legalább a felét megnyerettnek vélik,már az egészet elvesztet-ték, s mikor tőlök a másik felét követelni fogják, szavuk nem lesz. Miután a tények meglettek, könnyű belőlök tant alkotni;

miután az elmélet megállapittatott, könnyű az egyes alkal-mazásokat végre hajtani. Ezt szem előtt tartva, végh etlen, mérhetlen áldás I X Piusnak ,Quanta cura' körlevele és syl-labusa. O a forradalmi t a n n a k elméi etét a kath. egyháziaknál

lehetetlenné tette. Tényekről nem szólt, hanem csak tanról, azért, mi légyen a teendő egyes országokban, részletes kö-rülményekben, gyakorlati kérdésekben, ezt a helyi püspö-kök bölcseségére, és minden katholikusnak lelkismeretére bizta ; de meggátolta, hogy a tényekből, bár miképen üsse-n e k ezek ki, taüsse-nt vagy elméletet alakítaüsse-ni soha üsse-ne lehesseüsse-n.

Az akaratot az Isten törvénye vezérli, I X Pius megelégedett jelen körülményekben az elméknek igaz ösvényt nyitni, testületünket az ellenmondásoktól, mely alatt utódaink sin-lődnének, s r e á n k kárhozatot mondanának, megóvni, meg-menteni. E z is a körlevél f u l á n k j a , az érvényre ^kerekedő forradalmi tanok életére, hogy tani érvényt soha nem nyer-hetnek. E r e z t é k ezt a kőmives secták, érezték a forradalmi tanok mesterei, amit a körlevél ellen megtehettek, mindent megtettek. E g y ledönthetlen gátot ismertek fel benne, e gát ellen törtek. A tigris marta, (harapta a vasketrecz rúdjait.

Ez ösztön, melyet, habár emberekről is van szó, morbus ra-biesnek kell nevezni. Hucusque procédés, hic confringes tu-mentes ductus tuos. Nem elég a tény, még tan is kell hozzá.

Az ó világban som volt elég hogy egy liber civis mellett 200 rabszolga volt, Aristoteles kellett hozzá, aki ezt természeti törvénynek kiáltsa ki. Nem volt elég hogy a caesar mindont tehetett ; a stoicusok tanára is volt szükség : caesar deus, divus. A tény, meddig tény, türethetik, a tan az, mely reá szentesítést ad. A forradalom nem a k a r csak türetni, mivel uralkodása pünkösti királyság lenne, ő t a n r a törekszik. Az akaratot az ellenállástól elriasztja, mivel gyilkosság a z u t j a ; hol is tett a többség forradalmat a kisebbség ellen? Mindig a vakmerő kisebbség tette azt az ellenállni nem merő több-ség ellen. De semlegestöbb-ség elég lehet a tett véghezvitelére, nem elegendő azonban a maradásra. A k i hogyan gondolko-zik, ugy cselekszik. Foglaljon helyet a keresztényellenes tan az elmékben, századokra biztos lesz az országa, Igy m e g y ü n k egyes kérdésekből, tényekből a t a n r a . Egyes a kérdés, részletes a cselekmény, de a többinek, melyek kö-vetkezni fognak, úttörője az. Ellene harczolván, tiltakozván, a tények egész lánczolata ellen liarczolunk, nehogy tanná váljék, tiltakozunk.

Ide vehetnők még az iskolát,az elemitől egészen az

egye-temig, a tudományos intézeteket, egyleteket, a k ó r h á z a k a t , melyekből szerzeteseink kiűzetnek, az alapítványokat ; a legfelsőbb kormányköröktől le a társadalmi élet legszűkebb köréig, az irodalmat, az időszaki sajtót, mindenütt borzal-mat gerjeszt a fekete rém, . . . . a természetfölötti rend, az egyház, a megváltás ; el tehát vele ! E l . . . . egyes ponto-kon, de következetes sorban, el . . . . egyes kérdésekben, de kiszámított rendszerben ; el . . . , hazánkban a kezdőnek alakjában, 50 év múlva majd ottan lehetünk, hol Franczia-ország, hol Belgium ma vagyon. H a z á n k ma conservativ, mikor a korona és nemzet jogai v a n n a k kérdésben ; de a benső rendezésben ? Ne féljünk, v a g y inkább ne hitegessük magunkat, hogy a nagy társadalmi kérdéseken kivül fogunk esni. Nálunk is betörnek ezen csaták, hazai, m a g y a r alak-ban, viszonyainkhoz alkalmazva, nemzeti szellemünkhöz idomitva ; nem is az a nehezség, kell-e eme kérdéseket fel-venni, hanem miképen kelljen nemzeti alakban feltenni ? A k i k ellenünk fognak állani, jól tudják, hogy a kérdést jól feltenni, annyit tesz, mint a kivánt megoldást megnyerni, csak a jiniképen'-en t a n a k o d n a k . S az irodalom már is ki-sértget u t a k a t . Nem politikai, hanem társadalmi t á r g y a k azok, melyek nekünk forró harczokat fognak szülni. A po-litikában j á r t a s a k , a társadalmi kérdéseknek csak alfáján v a g y u n k . Boldog aki ezeket tanulmányozta, hogy a n n a k idején testvéreinek szolgálhasson. A család, apa és magzat, f é r j és feleség, — a birtok, ennek kezelése, czime, átruhá-zása, végrendelet, az alapitvány, — az egyesülés, ennek létjoga, önkormányzata, — az iskola, a nevelés, — a pénz, s énnek értelme, mértéke, czélja stb. mindezek oly t á r g y a k , melyekre dogmáink, jogaink v a n n a k . A ker. tan nem is annyira politikai, vagy állami tan, semmint társadalmi. Mikor a politikát,az államot legyőzte, már a k k o r a társadalmat régen legyőzte az egyház. „Hesterni sumus, et vestra omnia imple-vimus, urbes, insulas, castella, municipia, conciliabula, castra ipsa, tribus, decurias, senatum, forum. Sola vobis relinqui-mus templa." Tertullianus szavai a pogány államhoz. A tár-sadalom keresztény, az államhatalom pogány volt. A társa-dalom a mi erősségünk. Hol az államból az egyház egészen kizáratott, például Belgiumban, a társadalomban mégis en-gednek, államelvüktől elállnak, ,Veni Sancte' ,Te Deum'-r a állam-testületileg templomba jönnek, esküt tesznek, Is-tent vallanak. Itt a mi terünk : boldogok legyenek, a k i k nálunk egyleteket, köröket alapítanak, mivel a keresztény-ségnek társadalmi közegeket készítenek, melyek által har-czolhat a vésznek idején. Testületünk, papirendünk is ön-magában nem politikai, hanem társadalmi közeg, s az is az erőnk, ha igazán társadalom vagyunk, anima una egymás közt, fratres consunnnati in unum.

H a tehát örülünk is, hogy h a z á n k politikai viszonya, fölséges urunk, királyunk kezdeményezése folytán, remény-teljes ösvényre hozatva, a megoldás szerencsés sikere felé haladhat ; habár a jogfolytonosság, a történeti jog, a száza-dos megalapított, kötésekkel, királyi eskükkel szentesitett alkotmányos függetlenség s önkormányzás Európában egyet-len, s jelző tünemény : örömünk mindazonáltal csak a poli-tikai téren marad ; a társadalmi tér, a benső törvényhozás semmi reménynyel nem kecsegtet; a jogfolytonosság kívülre, tabula rasa belülre ; hagyományos jogok a birodalom másik

« 15

H

fele iránt, felforgató szellem bent a hazában. Az elmék kül-földi eszmékkel telve v a n n a k ; ki miket olvas, u g y gondkozik is. Hogy pedig komoly, az igazságnak szolgáló, az ol-vasók méltóságához, műveltségéhez, az ügy magasságához, a szükségek nagyságához a r á n y l a g megfelelő olvasmányt n y u j t s u n k honfiainknak, arról sikeresen nem gondolkodtunk.

Az eszme nagyságától elijedtünk. Jó az egyes tűrhető, sőt jeles is lehet békés időben ; de a küzdelmek korában válhoz a vá-lat ! Magunk között csak v a n módunk elbeszélni, de itt hódítani kell eszmékkel, rendszerre alapított nézetekkel.

E r r e eszközünk még nincsen, sok elmék ó h a j t a n a k valami szilárdat, magasztosai, komolyat, de nem lelnek; mennek te-hát a külföldről ide becsatornázott árfolyammal. Mily barát-j a i ezek a barát-jogfolytonosságnak, a nyolcz százados barát- jogállapot-nak, mikor komoly vitába sem a k a r j á k venni a kath. egy-ház annyi százados jogait ? Religio domináns a k a t h . gio ; tudjuk, hogy az utolsó három században a reli-gio uralkodása hazánkban soha sem volt az, ami Poroszor-szágban, Dániában, MuszkaorPoroszor-szágban, Angolországban ; mégis ki fog erről többé vitát kezdeni ? Conclamatum est, ezt válaszolják ; a vallások teljes egyenjogúsága társadalmi közjogi dogma. H a csak egyenjogúság lenne ; de mikor té-kozlás a k a r lenni, elnyomás, . . . A k k o r katholikusaink fel fognak ébredni. Simán, színezetten fog mindez létre hozatni, hogy fel ne zökkenjen, a destructio müve fel ne akadjon, visszahatást ne ébreszszen fel ; ma egyik, holnap második, holnapután harmadik ponton, s igy tovább. S ez az, mi nem csak megzavar, hanem el is pirit ; ez az, mi komoly

mun-k á r a int ; ez ez ami jó mun-k a t h . férfiainmun-kat is leginmun-kább mun-képes felébreszteni, komoly védelemre felhívni, ha ideje-korán az eljárási modornak szégyenitő jellegét kiemeljük. Simulá-aainkkal, engedményezésekre hajló viseletünkkel, föltevé-seinkkel, hogy talán nem oly gonosz a helyzet, annyira még sem mennek a dolgok, oda, azon helyre jutottunk, hol csak a deszkát kell lábunk alól kihúzni, s . . . Hol is számíthat-t u n k ily jeleneszámíthat-tre, hogy a jószágoszámíthat-t zsidónak nem akarni bérbe adni, már országos bün, mely ellen a legelső Jiazafinak

is kell magát ünnepélyes nyilatkozattal védeni ? Hol számí-tottunk, hogy Debreczenben, egy olvasó-egyletet alakítva, kimondják, miszerint minden törvényesen bevett vallások tagjai befogadtatnak az egyletbe, tehát csak keresztények, a Pesther Lloyd *) írni meri : „ein Factum, das die Zeitge-schichte mit objectivem Grleichmuthe zu registriren Mühe haben wird." „Echt mittelalterlicher Passus" „glorreicher Satz," s bemutattatik K. D. mint közbünös e tételben, föl-hivatik Tisza Kálmán, nem szégyeli-e, hogy ez Debreczen-ben történt ? Nem az itt a jel, hogy az israeliták panaszt emelnek, ámbár 15 év előtt ezt sem merték volna tenni, hanem mivel e tényt már a közindignatio czéljául teszik ki.

Valóban ott vagyunk, hogy ker. társadalmunkban már ottho-nosok sem leszünk, s az szülhet közindignatiót, hogy ily tényt valaki merészel közindignationak oda vetni. Igy ébred fel a ker. érzelem sokakban.

Azért irtuk, hogy más körülmények között teljes re-ménynyel volnánk hazánk benső átalakulása iránt ; most azonban, nem hogy kétségbe esnénk, hanem méltán

aggó-*) 7 sz. 9 j a n . 1866.

dunk. Kétségbe nem estünk, mivel tenni a k a r u n k , a kétség-beesett felhágy mindennel ; mink csak aggódunk, aggódunk azon ami történik, inkább azon ami nem történik. — Hol van esemény, körülmény, jel, mely aggodalmainkat szün-tetné ? Keresünk, k u t a t u n k , óhajtunk, vizsgálódunk; de saját papi leikeinken kivid, ide értve a kevés buzgó világiakat, sehol nem találunk. S ezek is, ki mit akar, sem mink nem tudjuk, sem a világ nem tudja.

Hol volt, mikor volt hazánkban, hogy mi feszegettük volna a bécsi, a linczi békekötések, és az 1791-i törvény érvényét, s ami ezekben megalapittatik, hogy valaha, vala-miképen megtámadtuk volna ? Hol volt, mikor volt, ki által történt, ki által pártoltatott, hogy mink prot. rokonainkra nézve inditványoztuk volna, hogy Patakon, Debreczenben, Pesten ne legyen saját iskolájuk, ne nevezzék igy e tanodákat, hogy a d j á k ide alapitványaikat, templomi, papi birtokaikat stb. ? Ellenünk ezt prot. atyánkfiai megteszik. K i tiltako-zott valaha azon törvény ellen, hogy a két vallású prot.

lelkészek, rectorok, ekklézsiák ki ne k a p j á k részletüket a tagosításoknál ? Nem a d t á k meg ezen részletet püspökeink, káptalanaink ? Sőt néhol nem adtak-e többet ? Tapasztal-tak-e valahol nehézséget e részlet kiadásában ? Ime, a rész-letet megkapva, most már azt is követelik, amiből azon részlet adatott. Alapitványaink kath. templomok építésére, javitására, u j parochiák felállítására, iskoláink föntartására szolgáltak, szolgálnak ; prot. atyánkfiaink is b i r n a k ily ala-pítványokat, s azt sem t u d j u k , mily nagyok ezek, mivel titkot csinálnak belőle ; mikor mondtuk mi, hogy ezen ala-pítványokról számoljanak, hogy ezek tőlök vétessenek el, s minden bevett, s beveendő vallással felosztassanak ? Ok ezt is megtették t. Blázy Lajos személyében. Plébánosaink na-gyobbrészt szegények, feleországban szűkölködnek, v a n n a k templomaink, melyekre nézve nagy jótétemény, ha a pesti Oltáregylettől egy misemondó ruhát, egy kelyhet, egy paci-ficalét, corporalét k a p n a k ; alapitványaink tehát nem gendők, s nem mi v a g y u n k okai, hogy ami egykoron ele-gendő volt, ma már igen kevés, ugy hogy ha egy templom leég, a püspöknek négy, tiz évig kell várni, mig tetőt k a p a templom ; hány évig kellett a dunaföldvári templomnak tető után várni ? mennyit olvastunk az iszkásziról ? Mégis nemcsak egyenjogúság az, amit követelnek a társadalom-ban saját cultusgyakorlataikra,hanem közös birtokolás, közös osztakodás a miénkben. Eddig csak a pénzalapitványokban a k a r t Blázy ur, és mikint a Prot, lap t. szerkesztője irta, egy bizonyos prot. párt részt venni ; de ez uton nem fog-e ily részt követelni a fönlevő kolostorokból is ? A vallás- és az iskolaalaj) az igazságtalanul, a szentségtörőleg elnyomott kolostorok, templomok javaiból, arany, ezüstkészleteiböl született ; az eltörült kolostorok tehát élnek e pénzalapban, a visszaállított kolostorok élnek az ő birtokolt j a v a i k b a n ; lia tehát az eltörült kolostorok javaiban osztakodást köve-telnek, miért nem a fönlevő kolostorokban? Mivel talán ezeknek most élő birtokosaik vannak ? E s ha nem tömí-tettek volna el, amint igazságtalanul, császári parancscsal, h a z á n k r a nézve alkotmány-ellenesen törültettek el, követel-nék-e a protestáns rokonaink közöl néhányan e kolostorok javait ? Talán nem, mivel élnének az önkényüleg,

alkot-mány-ellenesen eltörült szex-zetes rendek. A pénzalap

ugyan-4 6 m—

az, egyik rész az élő szerzetes rendek kezeiben, másik rész, a Clarissák, Pálosok, Trinitariusok, Augustinianusok stb. j a -vai kath. czélra összesítettek, kezeinkben v a n n a k . Nem éltink-e mink, kinek kezeiben van e birtok ? Több jog volna-e ezeknél, ha ama szerzetes rendek élnének ? De re-ánk szállt, hogyan foszszanak meg minket, az örökösöket ? H a t. Blázy Lajosnál, és t. Ballagi Mór ur által kijelzett, s általa nem istápolt, sőt törekvéseiben kárhoztatott pártnál csak egy piczi hazai, alkotmányossági szeretet volna, elsők volnának, kik I I József alkotmány-ellenes, zsarnoki eljárása ellen tiltakoznának, s a szerzetesek javait nem magok kö-zött elosztani, hanem azon, alkotmány-ellenesen eltörült szerzetek visszaállítását, és ezen j a v a k visszaadatását indít-ványoznák. Mikor gróf T h u n alatt patens-historia volt, a ka-tholikusok felszólaltak 1791 mellett, a patens ellen, alkotmá-nyosak voltak; prot. atyánkfiai közöl máig sem szólal fel' senki a szerzetes rendek erőszakos eltörlése ellen h a z á n k b a n . Sze-retnénk az alkotmányosság őszinte szeretetéről példát látni ; szeretni az alkotmányosságot önmagáért, nem pedig mivel némely időben czéljainkat, érdekeinket elősegíti. Finis san-ctificat media ; ezt süti a katholikusokra a Prot, lap 52-ik sz. 1670 lapon t. Ballagi M. ur védve alatt F — y J — f ur ; pedig ép ezáltal, hogy 11 József alkotmány-ellenes ténye ellen máig sem tiltakoztak, sőt ezen alkotmány-ellenes tényből, az alkotmány-ellenes császár szándéka ellen, hasznot

az, egyik rész az élő szerzetes rendek kezeiben, másik rész, a Clarissák, Pálosok, Trinitariusok, Augustinianusok stb. j a -vai kath. czélra összesítettek, kezeinkben v a n n a k . Nem éltink-e mink, kinek kezeiben van e birtok ? Több jog volna-e ezeknél, ha ama szerzetes rendek élnének ? De re-ánk szállt, hogyan foszszanak meg minket, az örökösöket ? H a t. Blázy Lajosnál, és t. Ballagi Mór ur által kijelzett, s általa nem istápolt, sőt törekvéseiben kárhoztatott pártnál csak egy piczi hazai, alkotmányossági szeretet volna, elsők volnának, kik I I József alkotmány-ellenes, zsarnoki eljárása ellen tiltakoznának, s a szerzetesek javait nem magok kö-zött elosztani, hanem azon, alkotmány-ellenesen eltörült szerzetek visszaállítását, és ezen j a v a k visszaadatását indít-ványoznák. Mikor gróf T h u n alatt patens-historia volt, a ka-tholikusok felszólaltak 1791 mellett, a patens ellen, alkotmá-nyosak voltak; prot. atyánkfiai közöl máig sem szólal fel' senki a szerzetes rendek erőszakos eltörlése ellen h a z á n k b a n . Sze-retnénk az alkotmányosság őszinte szeretetéről példát látni ; szeretni az alkotmányosságot önmagáért, nem pedig mivel némely időben czéljainkat, érdekeinket elősegíti. Finis san-ctificat media ; ezt süti a katholikusokra a Prot, lap 52-ik sz. 1670 lapon t. Ballagi M. ur védve alatt F — y J — f ur ; pedig ép ezáltal, hogy 11 József alkotmány-ellenes ténye ellen máig sem tiltakoztak, sőt ezen alkotmány-ellenes tényből, az alkotmány-ellenes császár szándéka ellen, hasznot

In document Religio, 1866. 1. félév (Pldal 46-52)

Outline

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK