bűnhő-dése, u g y szükségképen az ő vétségének is igen
nagynak kellett lennie. Jóllehet őseik is a legrégibb
időkben az ő hűtlenségük s bálványozásuk miatt
Istentől megfenyíttettek s kemény fogságra
Ítéltet-tek; mégis ezen büntetések csak bizonyos ideig
—m 59 «
t a r t o t t a k . Sőt áthelyezé őket az Isten, az ü Istenük fogsá-guk idejekor mint egy nemzettestet, egy s ugyanazon tar-tományba s vigasztalá őket m é g az ö megérdemlett szoron-gattatásaikban is, rendkivüli követek és próféták által. Most azonban majd kétezred év óta egész mai napig a világ minden részeiben minden éghajlatok alatt szétszórva, sehol sem találtatnak egy népes tömegben s mégis mindig fönáll nemzetségük s több millióra terjed.
És ezen helyzet nehezedik nem csak a nemzetségre, hanem kiterjed még vallásukra is. Semmi próféta nem jele-nik meg többé közöttük. Áldozat és oltár nélkül tévedeznek az egész földön; templomuk, egykor legnagyobb csudamüve a világnak, szétdúlva, sehol sem képesek az ő isteni szolgá-latuk leglényegesebb szertartását, úgymint az áldozást gya-korolni.
Annál fogva súlyosnak s végetlenül súlyosabbnak kell az ö vétségüknek lenni, mint lehetett valaha a legutálato-sabb bálványszolgálat is, mely miatt hajdan oly szigorú büntetések háromoltak reájuk, miután mostani büntetésük hasonlítás nélkül súlyosabb amannál, és az Isten semmi ha-tárt nem szabott neki ! !
Hiában emancipáltattak némely tartományokban és emeltettek a ker. polgárok méltóságára. Ezen szabály nem eredményezett más előnyt, minthogy néhányat közülök el-idegenite törvényes szabályaiktól s elvoná őket az ó testa-mentumtól, anélkül, hogy keresztényekké tette volna ; el-vezeté őket a thalmudi babonaságtól a minden vallás iránti közönyösségre. S csakugyan sokan ezen polgárosodott zsi-dókból nem egyebek, mint materialisták és deisták, akik épen oly távol v a n n a k Mózes törvényétől, mint Krisztus evangéliumától. Azok pedig, kik valóban zsidók a k a r n a k maradni, lehetnek müveitek vagy műveletlenek, szabadok vagy nem-szabadok, u r a k vagy szolgák, gazdagok vagy szegények, kereskedők vagy jószágbirtokosok, ők mindig azok lesznek, amik atyáik voltak, vagyis ők csak zsidók fognak maradni mindig. A képzettség finomíthatja erkölcsei-ket, de érzelmüket megváltoztatni nem képes. S ezen elem visszautasítja egy igaz ker. műveltségnek s polgáriasodásnak minden elemét, mely alapjában nem egyéb, mint szeretet.
(Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
P E S T , j a n . 25 -en. Emlékeznek kegyes olvasóink t.
Blázy Lajos prot. lelkész ur által pontokba öntött, általunk is összletesen közlött, s rövid észrevételekkel kisért követelé-seire a vegyes házasságokat, az ezekből született gyermekek neveltetését, az alapítványok felosztását, a pesti egyetem, mely alapittatása óta mai napon is a protestánsok által ka-tholikusnak elismex-tetik, közössé, mikint szokták mondani, paritásossá, vagy mikint mi mondjuk, vallástalanná tételét illetőleg. Mind ezt a törvényhozástól várja, követeli, sürgeti, kétségkívül saját hasznukra, és a mi k á r u n k r a , egyenlőség neve alatt a mi jogaink összetiprására, hogy jogtalanná té-tessünk, hogy törvényesen szentesitett, századokon át birt jogainkból kifosztassunk, hazánkban hazátlanokká legyünk, s midőn mindenki fog élhetni, mikint vallása k i v á n j a , pa-rancsolja : egyedül a katholikus legyen, ki e hazában, őseinek
házában, ősei által a catholicismus minden intézményeivel meggazdagitott földön ne élhessen ugy, mikint szent hite követeli. A protestánsoknak legyenek meg az ő iskoláik, de a katholikusoknak fötanodája Pesten ne maradhasson meg.
És ezt, mikor a törvényhozás az ö főteendöiben a szentesi-tett j o g n a k föntartása terén áll, s ez azoktól, kik jogfolyto-nosságot kiáltanak ! A nagy jogszeretet, mihelyt kat.li. ha-zánkfiairól, ezeknek lelkismeretéröl, egyházuk dogmái iránt megőrzött pietásról van szó, azonnal elvész, elhal, a jog-folytonosság, mihelyt arról van szó, hogy a kath. ember e hazában, nemzetének jogosan birt földjén, őseitől reá szál-lott tűzhelynél saját vallásos meggyőződése, saját hite sze-rint éljen, jogszakadás, jogrombolás lesz ; a törvényhozás tekintve szent hitünk törvényeit, melyek mégis legalább annyit érnek, mikint a bécsi, a linczi békekötés kikövetelt szabványai, törvényrontássá fajuljon. 1843-ban, 1848-ban a rendek izenetének, föliratának, az általok felhozott sérel-mek alapjaid a bécsi, a linczi békekötés vétetett, ezt senki sem bolygatta ; de hogy a hazának alkotmánya sz. István-tól megálljon az ö legfőbb pontjaiban, hogy a kath. egyház jogai, melyek a nemzet életében, alkotmányában gyökerez-nek, megálljanak, az a vallási tanácskozásban kiinduló-pon-tul nem vétetik. Félszeg e nézet, téves a kiindulás, hogyan végezhetnők be panaszos ügyeinket szeretetben ? Minden ily vallásos iigyrendezés nem sebet hegesztett, hanem sebet metszett, azért u j panaszokat szült, u j sebre kényszeritett, a törvényhozás által választott hamis kiindulás miatt. Mindig csak ez volt a kiindulás, hogy a protestánsok némi jogokat k a p j a n a k , vagy mint m o n d j á k , jogaik érvényesíttesse-nek : de hogy a kath. egyház jogai sértetlenül m a r a d j a n a k , a r r a nem is gondoltak. Ezt kath. szempontunkból mond-j u k , kik emberi a k a r a t o k , képviselők által megszavazott tételen kiviil és fölül magasabb, isteni törvényt ismerünk.
E követelések, melyek t. Bl. Lajos u r n á k tollából jöttek, magukon hordják még azon átalános, közöttünk már szokásos jelleget, hogy a katholikus embert, s ennek lelkis-meretét nem veszik ugy amint van, amint az egyház szerint kell lennie, — mikor szent egyházunkról szólnak, nem tekintik ezt amikint van saját természetében. Ez a félszeg nézet, a hamis kiindulásnak második tulajdonsága, ami szinte jog-rombolásra, azaz sebekre vezet. Mink prot. rokonainkat, vallásfelekezetüket mindig ugy veszsziik, amint vannak, amint symbolicus dogmáik szerint, törvényesen, államilag, külső társulatilag állanak ; ők pedig minket soha nem vesz-nek fel saját dogmáink szerint. Mink ismerjük, mit kell ne-kik hinni, mit cselekedni a confessio szerint, s ha közügyünk van, s kölcsönös alkalmazkodásról van a szó, azonnal számba veszszük, mit kötelesek tenni, mit nem tehetnek anélkül, hogy dogmáikat kitagadnák, következőleg mit te-hetnek, mit engedhetnek a kölcsönös egyiitt-élhetésért. Ok pedig mintha nem is ismernék dogmáinkat, tőlünk nem függő, általunk sehogy sem változtatható fogyelmtinket, ugy beszélnek hozzánk, s felölünk. Mink szólunk, hogy tartsák meg, mit tartaniok kell : ők pedig, hogy h a g y j u n k fel dog-máinkkal, fegyelmünkkel. A k a r j á k , hogy az ö fegyelmök sértethetlen maradjon, de a miénk dűljön, helyt engedjen.
Egymásról tehát nem v a g y u n k egyenlő nézetben. Mintha nem is léteznénk, mintha valóban ex gratia léteznénk,
mint-8*
.» 6 0 H -ha lelkismeret nélkül, dogma nélkül, kétezer éves fegyelem
nélkül léteznénk ; azért a követelések között vannak oly pontok, amire őseink Nero, Decius, 8-ik Henrik, s Orzsike királyné alatt, vérpaddal szemben, sem állottak ; oly kiindu-lási pontok, melyek soha egymáshoz, soha kölcsönös meg-értésre, a bajnak, ha mégis ilyen van, megszüntetésére soha nem vezetnek. Mink a prot. credót izig ismerjük ; ők pedig még ily hibát is elkövetnek, mint tek. Ballagi Mór ur ál-tal helyesen rendreutasított Hámos Lajos ur, hogy hazánk-ban a vegyes házasságokról merte irni : „A protestánsoknál a házasság szentség nem lévén, a romai katholikus testvé-reink által sem t a r t a t h a t i k annak, midőn az templomaink-ban prot. pap által köttetett." ') Mi vagy ocsmány ágyassá-got, vagy szent házasságot., azaz szentséget ismerünk a ke-resztények között ; minden középet tagadunk. Ez dogmánk, nem fegyelmünk, mikint ezt ugyanott tek. B. Mór ur is lát-szik érteni, mikor dogma helyett „positiv jogi kérdés"-ről beszél. Positiv jog, de Isten által letett jog ; amit az Isten letett, az eminenter positum. Mink veszszük a protestánst amint confessioja szerint kell lennie, jól tudván, hogy ő ezen kivül is lehet szabadvizsgálási elvénél fogva ; de milyen az egyes prot. ember, azt nem tudhatjuk, s miután saját egy-házának sincs joga kérdeni milyen ? mink sem feszegethet-j ü k : a közéletben vennünk kell őt safeszegethet-ját, nyilvános, a világ
előtt s a j á t j á n a k vallott confessioja szerint ; ők pedig nem veszik soha a katholikust az ő egyháza szerint. Mink tehát az ily kérdésekben, tájékozásul veszszük a confessiohoz leg-hívebb, a confessioért legbuzgóbb protestánst: ők pedig az egyháztól elszakadt, saját esze szerint élő, äZäZ cl legroszabb katholikust. Mink soha sem követeljük, hogy a prot. ember tagadja meg saját confessioját, sőt ugy szólunk hozzá, mint a leghívebbhez a confessiojában ; ök pedig minket a mi ere-dőnktől mindig elvonni, és igy a k a r n a k velünk alkudni.
Ok az ő saját t e r ü k r e liivnak, hogy közösen valamit tár-gyaljunk : mink pedig terünkön állva a confessio terén álló protestánshoz közeledünk, s szólunk arról, mit tegyünk, hogy együtt megélhessünk. Ok protestáns katholikust ki-vánnak a közös tárgyalásokra, mink kath. protestánst soha nem követeltünk. Azért ők csak a legroszabb katholikussal egyeznek oly könnyen. Mink, mikor ily gyakorlati tár-gyakról szólunk, átmegyünk a prot. térre, hogy szemeink-kel lássuk, miben van a baj, mi igazságos, mi méltányos : ők soha nem lépnek át a mi anyaszentegyházunk terére, hogy megértsenek. Mink kívánjuk, hogy ily vallásfelekezeti tárgyalásoknál minden protestáns rokonunk saját confessio-jához ragaszkodjék ; ök mindig oly katholikust kívánnak, aki saját credójához nem ragaszkodik. Mink a k a r j u k , ma-r a d j u n k a pma-rot. confessio tema-rén : ők pedig saját ema-redőnktől a k a r n a k elhívni, hogy tanácskozhassunk. Mink szólni aka-r u n k igazi paka-rotestánshoz ; ők paka-rotestánssá, vagy apostatává lett katholikushoz ; azért ha mi szólunk, soha nem gúnyol-j u k a confessiot, Luthert, Calvint, a superintendenseket, a curatorokat ; ők szólni sem tudnak, hacsak a pápa és a püs-pökök ellen ki nem kelnének. Ily utón ügyeink tisztára soha sem fognak jönni. — Kiindulási pontjaink ellenkeznek.
E tér az, melyen t. Blázy Lajos, Hámos Lajos, és a
') P r o t . egy. s isk. lap 53 sz. 31 dec 5.186. - 1700 - 1 7 0 1 lap.
lelkészségben két éves F — y J — f urak állanak, mikor a Prot. egyh. s isk. lapban e vallásfelekezeti ügyről szólottak.
Azért., bár mint akarnók, nem rendezhetjük ügyünket, sőt egymást meg sem érthetjük. Ez szüli azt, hogy a vallásügy rendezése ahelyett hogy bajt gyógyítana, uj, és nagyobb b a j t csinál. Mink tudunk b a j t a vallásfelekezetességi ügyekben, de ugy, hogy nekünk van jogunk panaszkodni ; ha prot.
rokonaink saját részükről is tudnak bajt, adják elő. A bajt mint igazi protestánsnak, nem tekintve mi a katholikus, elő lehet adni ; de mikor a b a j megszüntetésére javaslatokat teszünk, tájékozásul kell vennünk, ki az, mi a z , akivel ügyünket rendezni a k a r j u k , s őt ugy kell vennünk, amint van, és lennie kell, nem pedig amint mink hibásan képzel-j ü k őt, vagy pedig amint öt ohaképzel-jtanók, hogy felfogásunk
szerinti legyen. Az őszinte hazai testvéri szándék, gondol-j u k , ezt igy parancsolná. Ha gondol-jó prot. testvéreink valamely
b a j r a csak azt az orvosságot tudják, hogy a katholikus szűn-j é k meg katholikus lenni, a kath. egyház szűnszűn-jék meg e
hazában, melyet e szentegyház megszentelt, ápolt, nevelt, az európai nemzetcsalád közé beigtatott, honnan a hunnok, s avarok kiestek, s elvesztek : a k k o r azon a bajon hazánkban segíteni nem lehet, mivel a b a j épen abban van, hogy ka-tholikus van e hazában. Ha jó prot.. testvéreink csak ügy segithetnek a bajon, hogy a törvényhozás, mely kezeink között növekedett fel oly nagyszerűvé, ellenünk üldözést kezdjen, Nero, vagy Victor Emmanuel törvénytelen törvé-nyeit, mint annyi villámait a politikai hatalomnak, sújtsa el-lenünk : a k k o r megengedhetjük, hogy jó protestánsok, de elfelejteni sem szabad, hogy a közügyeinknél jó hazafiak is legyünk, nehogy sebeinkkel a hazát nyomoritsuk. Legyen a protestáns jó, buzgó protestáns az ö imaházában, a pres-byterialis stb. gyűlésében ; de a közjavaslatok feltételeinél
a hazát is szem előtt kell tartani, hogy békében élhes-sünk. Mink meg tudunk lenni a prot. confessioval mint ka-tholikusok, mivel ezen confessio is minket elismer ilyesek-nek ; de mikor a gyakorlati javaslattevő oly nézponton áll, hogy nem lát magyar katholikust, hanem csak embert, ki-nek számára a credót mostan késziti, hogy tehát protestáns, zsidó, materialista, nihilista legyen, csak katholikus nem : akkor a kölcsönös értelemnek nincs, nem lehet helye, s ki ily javaslatokkal áll elő, nem eszmét tisztáz, hanem zavar>
nem utat egyenget, hanem akadályt gördit, nem bajt szün-tet, hanem a bajhoz ujat csinál, orvoslás helyett a b a j t orvo-solhatatlanná teszi.
Ez az átalános válasz t. Blázy Lajos, és a k i k az ál-tala feldobott fonalat felkapták, s nyilatkoztak, t. Hámos L. és F — y J — f u r a k n a k . Végig tekintve, mivel olvasva, az 1791, az 1832, 1839, 1840—1844 vallási vitákon, első te-kintetre a téves kiindulási ponton sajnálkoztunk. Es ezt ma is látjuk. IIa csak igy lehetséges a közös irodalmi tár-gyalás, ha megszűnünk katholikusok lenni : mi a tárgyalást lehetetlennek nyilatkoztatjuk, s azért, miben áll eddig e kérdés, mit a k a r n a k , mit követelnek, csak ismertetőnek tisztével a d j u k elő, anélkül hogy a tárgy érdemébe beeresz-kedhetnénk. Abyssus inter nos.
Nem t u d j u k mi joggal, de ha a javaslattevő prot. ro-konainkat tekintjük, ugy viselik magokat, mintha rem pa-ratam haberent, mintha mink már nem is lennénk e
hazá-. 61 «*•
bau, azért nem keresik a kölcsönös értekezést, hanem di-ctaturával állnak elő. A fölszólalók hangja parancsoló, nem javasoló. A kath. lelkismeret megszűntnek lenni látszik e
hazában, s oly elnyomottnak tartatik, hogy felszólalni, el-lenmondani, saját jogait érvényesiteni sem meri. Jó ezt töb-beknek szem elé tartani, tanácsos erről több helyütt szó-lani. Mikor küldtük mi az országgyűlést prot. honfiaink el-len '? Mikor követeltünk elnyomatásos törvényeket ? Igaz, van a magyar corpusjurisban törvény a protestánsok ellen ; de ez a k k o r hozatott, mikor Luther Márton a törökkel, aki hazánk vérét szopta, rokonszenvezett, ez a k k o r történt, mi-kor még a protestánsok constitualva nem voltak, mimi-kor még mint nyugtalankodó kisebbség állottak a törvényhozás előtt. Az ország jól tette, hogy a religio egységét védel-mezte, s talán nem jött volna reánk Mohács, ha azon egységet megvédelmezte volna. Ez most azonban igen időszerűtlen, nem is gondolunk felelevenitésére, mivel a hazai törvényeket tiszteljük ; de ha némelyek mai nap ily követelésekkel állnak elő ellenünk, melyek lételünket, dogmáinkat mel-lőzik, j o g u n k van lehozást tenni : mit tettek volna ak-kor ezen némelyek, ha a katholikus csak mint nyugtalan-kodó kisebbség áll vala, miután mai nap ilyeneket hoznak szőnyegre V ! De lássuk a felhozott javaslatokat részletesen.
(Folyt.)
P E S T , j a n . 22-én. J a n . 20-án Csiky Sándor, Eger vá-rosának képviselője igazoltatott. Aki az igazolási menetet ezen országgyűlésen figyelemmel kisérte, nem kételkedett rajta, hogy Csiky Sándor is igazoltatni fog. Országgyűlési döntvények e nemben történeti nevezetességiiekké fognak válni. Maga b. Kemény Zs. is épen azon a napon irta :
„Ahol a küzdő pártok diadala vagy veresége attól függ, hogy melyik tud többet megmenteni a maga egyénei közül, ott a legnagyobb szigor és részrehajlatlanság sem elég arra, (feltételezve, de nem állitva mondja ezt a báró,) hogy a közön-ségben ne támadjon fel az a gyanú, hogy a ház követiga-zolási eljárásában nem játszik főszerepet a pártérdek." Csiky
Sándor j a n . 20-án megmentetett.
De tetszett P a t a y István u r n á k más valamit mondani, ami az igazolással épen semmi összeköttetésben nem volt.
Látszik, hogy nem annyira az igazolást okokkal támogatni semmint monstre-nyilatkozatot tenni a k a r t . Szivén volt
va-lami üledék, ettől szabadulni a k a r t ; szólt a m a g y a r derűs-ről. Ö háladatos a magyar clerus iránt az ő múltjáért ; de a jelenért ? Azt nem mondja. Sőt, emliti a herczegprimás, az érsekek, a püspökök körleveleit, „melyek a választásoknál véres jeleneteket idéztek elő." Esztergomban, Temesvárott, Győrött, Nagyváradon, Kassán, Rosnyón, Szepesváralján, Szombathelyt, Pécsett, Veszprémben, Fehérvárott, Dunapa-tajon, Szatmárt, sőt E g e r b e n verekedés nélkül történt a vá-lasztás. Itt szülhettek volna a körlevelek vérengzést, mivel itt nemcsak a körlevél, hanem a n n a k irója is volt. Ahol vé-rengzés volt, nem a körlevél, hanem a körlevéllel ellenszen-ves indulat szülte azt. Emliti, hogy a papság, „azon alapít-ványok jövedelmeit, melyeket a nemzet az ö kezeikbe letett, azt a büntettek legnagyobbikára, a vesztegetésre, és lélekvá-sárlásra használják fel, azok irányában kénytelen vagyok a bűnösséget kimondani ;" üdvözli ezután Eger városát, hogy a papság által pártolt követjelölt ellen Csiky Sándort
vá-lasztotta meg ; azért igazoltnak a k a r j a tekinteni. Rendben volt-e a választási jegyzőkönyv, törvényes-e a megválaszta-tás ? P a t a y István előtt kérdésbe nem jön ; hanem csak az, hogy Csiky Sándor a papság ellen választatott meg. Ez pa-tayanus honatyai eljárás. Eszünkbe j u t egy lapnak élcze a képviselő teendőiről Pesten : „a buffetben praesideálni, — gelatinet adnectálni, — marasquint ingremiálni."
Ami a nemzeti alapítványokat illeti, ha tud ilyesekről P a t a y István ur, sorolja fel, mert mink egész hazai történe-tünkben, egész corpus jurisunkban egyetlen egy ilyen, nem-zet által tett alapítványra sem a k a d u n k , mely a papságnak kezébe tétetett volna le. Törvénykönyvünk csak egyesek alapitványairól szól, melyeknek sérthetetlenségét, mint bárki másnak birtokáról, kimondja ; tehát a nemzet nem alapitvá-nyozott, hanem mások által tett alapítványokat olykor olykor inarticulálta. Ebben az országgyűlési követ az egész törté-net által czáfoltatik.
Hogy mire fordítja a papság az ő vagyonát, számolni ugyan nem tartozik, de ha kellene, szemben a herczegek, a grófok, a bárók, a nemesekkel, k i k szinte királyi donatiokat kaptak, a történet által mindig kész számolni, ki tett többet a kapott donatioból a haza közjavára ? S mit mondana, ha mi az ö szavait, ha netalán komolyan vennők, miután amint látszik, P — y István ur nem igazat, hanem csak monstre-nyilatkozatot a k a r t mondani ; ha tehát mink megforditanók, irván : „En, mint magyar ember, a magyar nemesség irányá-ban múltjáért hálás érzelmemet kifejezem ; de nem a mostan élők iránt, kik a királyi donatio jövedelmeit, melyeket a nem-zet az ő kezeikbe letett, a büntettek legnagyobbikára hasz-nálják fel, t. i. a vesztegetés és lélek vásárlásra; azok irányá-ban kénytelen vagyok a bűnösséget kimondani." H a ezt ir-nók, mindenkitől méltán botrányos rágalmazónak, izgató-nak, lázitónak kiáltathatnánk ki. Elmélkedjék e fölött kissé P — y I. ur.
A papságnak csak múltja látszik előtte tiszteletteljes-nek. Menjen Nagyváradra, tekintsen körül, kérdezze, ki épitette a görög-katholikusok templomát ? kérdezze, ki fi-zeti a nagyszámú szegények adóját ? Álljon meg a püspöki lak előtt ; térjen be a titoknok úrhoz, ne szóljon semmit, csak egy óráig nézzen, mi történik ; s fogja látni mi a pap-ság jelene. Vegye elő a Vasárnapi-Újpap-ságot, k é r j e elő azon számot, mely a nm. s főt. Szaniszló Ferencz püspök ur arcz-képét hozta ; olvassa el a textust alatta ; szólhat, ha eddig semmit nem tud, a papság jelenéről is. Menjen végig az esztergomi megyében, kérdezze, ki j a v i t a t t a ki a templo-mokat, ki épitett népiskolákat ? F o g j a tudni a papság jelen-ét is. Menjen Kalocsára, kérdezze, ki épitette az 1,000,000-ba került fi- és leányneveidét ? kérdezze, nem nevelésre hagy-ta-e a mult napokban meghalt áldott jó érsek minden (s lesz vagy 500,000 frt.) h a g y a t é k á t ? Menjen Nyitrára, üsse fel a boldogult P a l u g y a y Imre végrendeletét; emlékezzék, ha mégis olvas valamit P — y István ur, a napokban is hozták a lapok, hogy a püspök 50,000 ftnyi alapitványt tett le a káptalan kezébe ; két év előtt pedig 40,000-et ; mult évben a nyitrai plébániai templomot ezerekre menő költséggel uji-tatta meg. Igy vihetnök P — y István urat városról városra, gymnasiumról gymnasiumra, kórodáról kórodára, püspöki városról püspöki városra, hogy a papság jelenét is ismerje.
« m 6 2 * Azonban, hogy rövidek legyünk, hogy épen a tárgyra
szóljunk, felnyitunk egy röpiratot, mely mult év tavaszán Egerben jött ki „Szózat" czim alatt, itt adunk belőle egy tö-redéket, mely épen P a t a y I s t v á n n a k fog szólani :
„Midőn ezelőtt közel 180 évvel a pogány török Eger-ből kitakarodott, elgondolhatni, hogy itt csak romot, csak omladékot hagyott hátra. Az ostrom kétségkivül a várral együtt a várost sem kimélte. És elgondolhatni, hogy e ro-mok közt csakis maroknyi nép tanyázott. A város hajdani falának vonalát ismerjük, tehát a város akkori kiterjedése is ismeretes előttünk ; már pedig ez maga szűkebb, csekélyebb volt, semhogy nagy sokaságot befogadhatott volna. Hogy a falakon kivül minden elpusztult, Álmagyar és Tihamér egy-kori faluknak sorsa is mutatja, melyek úgyszólván a város falai alatt feküdtek, és mai nap még helyök, nyomuk sem található. A megfogyott lakosságnak vagyoni állapota is alig lehetett virágzó, mert hiszen a török zsarolásai ismeretesek • az ország akkori állapotában pedig szükségkép minden ipar-n a k paipar-ngaipar-nia, miipar-ndeipar-n közlekedésipar-nek akadályozva kellett lennie. — És mivé lett Eger 180 év alatt ? Aki látja, nem minden vigasztalódás nélkül fogja bevallani : hogy Eger tűrhető vidéki várossá fejlődött, melyet számos nagyszerű, jórészben a közjónak, a művelődésnek és jótékonyságnak szentelt épületek, fürdők, pompás sétakert, kegyeletes gond-dal és költséggel fentartott vár-rom stb. díszítenek, s mely-nek nagy területen elnyúló utczáit és házait '20,000 főre menő és nagyszámú, iparost — mesterembert — számláló la-kosság élénkíti, mely sorsához képest illendően, csinosan ru-kázkodik, elég jól táplálkozik, söt, — ha a sokfelé hangzó
„Midőn ezelőtt közel 180 évvel a pogány török Eger-ből kitakarodott, elgondolhatni, hogy itt csak romot, csak omladékot hagyott hátra. Az ostrom kétségkivül a várral együtt a várost sem kimélte. És elgondolhatni, hogy e ro-mok közt csakis maroknyi nép tanyázott. A város hajdani falának vonalát ismerjük, tehát a város akkori kiterjedése is ismeretes előttünk ; már pedig ez maga szűkebb, csekélyebb volt, semhogy nagy sokaságot befogadhatott volna. Hogy a falakon kivül minden elpusztult, Álmagyar és Tihamér egy-kori faluknak sorsa is mutatja, melyek úgyszólván a város falai alatt feküdtek, és mai nap még helyök, nyomuk sem található. A megfogyott lakosságnak vagyoni állapota is alig lehetett virágzó, mert hiszen a török zsarolásai ismeretesek • az ország akkori állapotában pedig szükségkép minden ipar-n a k paipar-ngaipar-nia, miipar-ndeipar-n közlekedésipar-nek akadályozva kellett lennie. — És mivé lett Eger 180 év alatt ? Aki látja, nem minden vigasztalódás nélkül fogja bevallani : hogy Eger tűrhető vidéki várossá fejlődött, melyet számos nagyszerű, jórészben a közjónak, a művelődésnek és jótékonyságnak szentelt épületek, fürdők, pompás sétakert, kegyeletes gond-dal és költséggel fentartott vár-rom stb. díszítenek, s mely-nek nagy területen elnyúló utczáit és házait '20,000 főre menő és nagyszámú, iparost — mesterembert — számláló la-kosság élénkíti, mely sorsához képest illendően, csinosan ru-kázkodik, elég jól táplálkozik, söt, — ha a sokfelé hangzó