azon hő óhajtással viszonzom: hogy a Mindenható, nagy, az ország határain is túl terjedő horderejű mű-ködésüket legdúsabb áldásaival kisérje."
Az országos küldöttségen kivül legmélyebb alattvalói hódolatukat tevék a két testvér főváros küldöttségei is.
BECS, j a n . 17-én. A fájdalom-hangok, melyek a ma-g y a r ema-gyház és haza kebeléből mema-gdöbbentő ema-gymásután- egymásután-ban terjedtek szerte-szét, Kunszt József ő excellentiája el-hunytáról intézetünk keservét kétszeresen növelék. A közös gyászon kivül, mely a buzgó főpap, s érdemekben gazdag hazafi sírja felett n e k ü n k is osztályrészül j u t o t t , mélyen érzi a Pázmán-intézet pótolhatlan veszteségét, midőn a boldogult-ban büszkeségét, s egyik r i t k a fényű csillagát látja kialudni.
Majd harmincz egész év fűzi a nagy férfiú emlékét intéze-t ü n k h ö z ; oly szép időszak, mely szenintéze-t hagyományaiban m a g a is képes lenne a késő ivadék örök pietását az egykor oly buzgó növendék, leggondosabb alkormányzó és atyailag szerető kormányzó iránt biztosítani. De az évek liosszu sorá-nál hangosabb bizonyítékok tettei, melyek nem csak a Paz-maneum történetének *) lapjain fénylenek megörökítve, ha-nem következményeikben P á z m á n unokáira mindenkor ál-dásdús befolyással leendenek. A monumentális tettek sokkal nagyobbak, hogysem azokat bánatos ecsetünkkel árnyalni megkísérthetnek. — Nem is ez czélunk, midőn az üdvözült felejthetlen nevét emlegetjük ; s ahelyett, hogy fájdalmas érzetinket végetlen panaszos sorokba öntenők, közöljük inkább, mikép sietett intézetünk a nagy lélek iránti háláját s kegyeletét leróni.
Folyó hó 16-án reggeli nyolez előtt mutattatott be házi kápolnánkban az engesztelő áldozat a halhatlan emlékű fő-papért az ég hatalmas u r á n a k . A szent cselekményt ft. Ri-mely Károly helyettes igazgató ur végzé teljes segédlet mel-lett, melyben a kalocsa-, erdély-, és C3anád megyei növendé-k e növendé-k végzénövendé-k a szünövendé-kséges functiónövendé-kat. Emelénövendé-k a szomorú ünnepélyt a főt. elöljáróság és nt. Salamon Lajos kalo-csa főmegyei pap és a sz. Ágostonra czimzett felsőbb ne-velde t a g j a becses jelenlétökkel. Elismeréssel kell megem-lékeznem intézetünk ének-karáról, mely „Requiem aeternam dona ei Domine" által keblünk legtitkosabb húrjait hozá hullámzásba, s szivünket varázserővel ragadá a legforróbb könyörgésre.
Élénken tünt fel lelkünk előtt a nagy főpap emléke ; érezők egész súlyával a veszteség nagyságát, mely zaklatott egyházunkat s édes magyar h a z á n k a t oly váratlanul sujtá ; s ép válságos napjainkban, amidőn, ha valaha, el lehet mon-dani a prophétával : „Periit sanctus de terra et rectus in ho-minibus non est ;" ép napjainkban, amidőn a pokol angyalai már már győzelem-riadót ordítanak ; ép napjainkban, amidőn ha valaha, szükség van megedzett bajnokokra, „qui in ma-gnis Domini praeliis non solum stare, sed et ire, fructus abun-dantissimos adferre, fratribusque in periculosa miseriarum valle luctantibus remedium tribuere valeant, qui valentes sint, prout sol dum oritur in robore suo, ad nubes errorum
*) Lásd „História Collegii P a z m a n i a n i " 251 és a következő ol-dalokon.
dispellendas. Vita enim et mors duello conflictantur mi-rando."
Megfoghatlanok az isteni végzés utjai. De legyen meg az Isten szent akarata. „Fájdalommal, itt maradásban rette-géssel, irgalmasságodba helyzeti remegő reménynyel enged-j ü k át szenteinket! tibi cura est de nobis !! ! Millió kebel-ből emelkedik hő fohász a világok nagy Istenéhez az áldott föpásztorért s méltán. Bölcseség, jóság, áldás volt élete ; ál-dásban maradand neve s emléke ; az ő jótéteményiben meg-áldott főmegyével együtt ájtatos imákba foglalt hű emlék-ben fogjuk mink is mindnyájan megtartani a hazának n a g y fiát, Kalocsa halhatatlan nevű érsekét, atyját, főpásztorát.
Requiem aeternam dona ei Domine et lux perpetua luceat ei!"
Imádkozzunk. . . .
Lajthay János.
K Ö L N , dec. 23-án 5-én hunyt el itt egy köztiszte-letben és szeretetben részesült férfiú, kinek emlékezete soká, igen soká fog megőriztetni a tisztes ipar körében. A kézmivesek atyja, mint öt nevezni szokták, Kolping Adolf, kölni kanonok, született 1813 dec. 8-án a Köln városától néhány mértföldnyi távol Kerpen-ben ; 13 éves korában szü-lői egy czipészhez adták inasnak, és ő ezen mesterséget 10 évig gyakorolta. De vágyai másfelé vonzottáköt, oly állásra, mely tehetségeinek inkább megfelelt, és miután a katona-kötelezetség alól felmentetvén, ura lön sorsának, elhatározta, hogy a hittudományokat fogja tanulmányozni. Semmi sem vonhatta el ettől, mert hivatást érzett. Megvetvén társai csu-folódásait, ritka kitartással tanulta a latin nyelvet ; de a kettős m u n k a következtében kimerülvén, beteg lett, és haza térni kényszerült. E g y szomszéd lelkész pártolása folytán később folytathatta tanulmányait, és a kölni gymnásiumon három év alatt végezte be a tanfolyamot. 1841-ben ösztön-dijt nyervén, lehetővé tétetett neki Münchenben, később Bonnban a liittani tanfolyamot bevégezni, és miután egy évet töltött volna a kölni papneveldében, 1845 april 14-én áldozárrá szenteltetett. Kolpingnak most csak egy vágya volt, segédlelkészi minőségben valamely plébánián a hivek üdvét előmozdíthatni, és emellett a szentatyák iratai tanul-mányozásának élni. A kölni érsek elberfeldi segédlelkésznek rendelte. Itt történt, hogy az 1845—46-i télen néhány ipa-ros segéd elhatározta vallásos társulatot alakítani. Kolping tanácsára kört rendeztek, melyben esténkint összejöttek.
E g y segédlelkész elnöklete alatt, melynek helyére Kolping lépett, 30—40 munkás egyesült. Gyülekezési helyül egy ta-nodai terem szolgált. Esténkint papok vegyültek az iparo-sok közé nekik leczkéket adván az olvasásban, énekben, fő-leg a vallás dolgaiban. A gyors siker azon meggyőződést keltette Kolpingban, hogy végnélkül sok jó létesíttethetnék ezen intézmény terjesztése által, azért a terjesztés módjairól gondolkozott, és egészen ezen ügynek szentelte magát. R i t k a tulajdonokkal bírván, nemes szívvel, élénk szellemmel, ter-mészetes megragadó beszéddel, csudás módon tudta az iparo-sokat vonzani, kik közöl maga is émelkedett jelen pályájára és k i k n e k épen azért minden nyomorait ismerte. Két év múl-ván az elberfeldi egyesület 257 tagot számított, és alapsza-bályokat adott magának. Kolping röpiratot bocsátott ki a legényegyletekről, melyben szomorú képét rajzolja a német-honi iparos segédek helyzetének. Az orvosság ugy látszott,
86
meg van találva, és reményleni lehetett, hogy a papság jó-tevő befolyása egyesülvén a társulati erővel, betöltendi azon ürt, melyet a családi élet hiánya hagy. Az elberfeldi mű si-kere arra indította Kolpingot, hogy azt másutt is terjeszsze.
Viszonyba lépett tehát e tárgyra nézve Westphália és a raj-nai tartományok papjaival, és minden oldalról támadtak ily egyesületek, melyeknek apostolai magok a legények is lőn-nek. 1852-ik évben a nevezett tartományokban, továbbá Bajorországban, Austriában már 25 egylet volt 3000 taggal.
Köln lett az egyletek központjává, hol Kolping most már székesegyházi karkáplánná lön. Folyton utazott Némethon-ban, hogy a létesült egyleteket erősítse, biztassa, és u j a k a t alkosson. Semmi nehézség által legyőzetni magát nem en-gedte, különösen pedig a némethoni kath. egyletek éven-kinti közgyűléseit használta fel müvének szilárdítására, és végszervezésére, ami 1864-ben Trierben történt, úgyhogy határozattá lőn, miszerint a megyénkinti felosztás fogadtas-sék el, és Köln maradjon a központ. Megélhette még azon örömöt, hogy a legényegyleteket 400-nál több helyen lássa megalakulva, melyek vagy 60,000 tagot számítanak. V a n n a k pedig ily egyletek egész Németországban, Magyarországban Svájczban, Sardiniában, Oláhországban, Belgiumban, és Éjszak-amerikában, Adja Isten bő áldását ezen egyletekre, alapitójának neve, hálás emlékezetben fog élni.
E G Y E S Ü L T - Á L L A M O K . (Missiói tudósítások. Mont-Reál, szűz Mária collegiuma 1865 febr. havában.) Kivonat T . Peultier jézustársaságabeli atya leveléből. „T. Nash atya, ki mint tábori pap három évig szolgált, és ki jelenleg colle-giumunkban van, érdekes adatokat közölt velünk, melyek közöl néhányat ide igtatni j ó n a k látok. „Felette sajnálatos
— mond — hogy a kath. tábori papok száma oly csekély, miután a prot. lelkészektől csak ugy hemzseg minden t á j é k . É n egy egész hadtest részére magam voltam, minek folytán nem felelhettem meg minden szükségeknek, a tisztek és ka-tonák egyátalán szerettek. E n a mexicoi öböl kerületében voltam. Jelenték, hogy hosszú útra indulunk, mely nem leend veszélyek nélkül. Sok katonát kellett még meggyón-tatni ; mi tevő legyek ? Az egész uton, a sereg egyik végé-től a másikig járva, gyóntattam. Este a táborozás alatt se-reglettek körülöttem, és én folytattam müvemet. Többször félbeszakittattam mindenféle kiáltások által. ,Atyám, mond az egyik, engedjen engem előre; szomszédai többször is meggyóntak már a h a d j á r a t alatt, én pedig évek óta papot nem l á t t a m . ' , A t y á m , szól egy másik, már négy óra állok itt és várok anélkül, hogy egy lépést tehetnék előre, mindjárt mennem kell, hallgasson ki, meggyónom innét helyemről. ' De édesen fogadnak ilyenkor minden jó tanácsot ! És nekem ki kellett öt hallgatni. A protestánsok közöl csak egyet ta-láltam, ki halála óráján nem akart megtérni. Ami a prot.
tábori lelkészeket illeti, egy tábornok imigy nyilatkozott : ,Elveszett pénz az, amit a kormány ezek .tartására költ.
Béke idején csak h a g y j á n ; hanem háborúban semmit sem érnek, mert szentségeket ki nem szolgáltatnak, és az utolsó közkatonának is annyi lelki hatalma van, mint nekik. Egye-dül a katholikus papok megbecsülhetlenek a harcz mezején.
Ugyanazon tábornok megtiltotta az ezredeseknek, hogy oly lelkészt ne fogadjanak el, ki nem tudja kimutatni, hogy a kormány által rendeltetett. A kath. papok még a prot.
törzs-tisztek részéről is tiszteletben részesittettek. E g y alkalomma egy prot. tábornok jelenlétemben káromkodott, két nappal később hozzám jöve bocsánatot kért, azon megjegyzéssel, hogy más előtt meg nem alázta volna magát. A prot. törzs-tisztek katonáiknak szabadalmat adtak hozzám jöhetni és gyónhatni. — 1861 oct. 9-én volt a santa-rósai csata a mexi-coi öböl által képezett egy szigeten. Miután a sebesültek csak igen lassan hozattak a tábori kórodába, én a csatatéren ide s tova futottam, hogy meggyóntassam a földön fekvőket.
E g y i k azt mondá : ,Ne veszítse velem az időt, nekem csak a lábam van szétzúzva, gyónhatom később.' E g y másik : ,most láttam egy protestáns vitézt elesni, ki önnek nevét hangoz-tatta, ha még eddig meg nem halt, a domb másik oldalán megtalálandja.' Oda futva egy new-yorki születésű tizedest találtam. K a r d j a véres volt. É n őt holtnak hittem, megfog-tam kezét, mire felnyitá szemeit. ,Ah ! ön az, atyám ! ? vár-tam, mindjárt meghalok, két golyó és egy szurony fúródott testembe.',Tudja ön ki vagyok '? barátom akar-e a kath. val-lásban és egyházban meghalni ?' ,Igen, egész lelkemből.' Meg kellett őt keresztelni, hanem nem volt vizem, és senki sem hozhatott, mert körülöttem csupa holt és sebesült volt.
A haldokló kért, hogy el ne hagyjam. Végre szaladtam az öbölbe folyó patakhoz, belemártottam zsebkendőmet, sietve visszajöttem, és a zsebkendőből fejére a vizet kifacsarván, megkereszteltem. ,Hála Isten ! mond, mentve vagyok, hanem kérem atyám el ne hagyjon.' ,De kedves barátom, sokan vannak, kik reám várakoznak.' ,Igen, de azok katholikusokr én azonban soha sem gondoltam, hogy kell a halálra ké-szülni, néhány perez múlván ugy sem élek.' Maradtam. Mi-előtt kiadta lelkét, kért, hogy családjának üdvözletét jelent-sem, és boldogságát, hogy a kath. hitben halhatott meg, egy-szersmind sajnálatát, hogy rokonai még nem j u t o t t a k az igazság birtokába. — Frish-Rend mellett Louisiánában 1863 april havában egy rövid, de véres csata volt. E g y ez-red, mely az ágyú ütegeket támadta meg, visszaveretett.
Helyszínén léve a katholikus vitézek kiáltozták : ,atyám, a másik oldalon egy halálosan megsebesített protestáns fek-szik, aki látni óhajtja,' el is értem szerencsésen a másik ol-dalra, és alig kereszteltem meg, azonnal meghalt."
M A D R I D , j a n . 23-án. Mult levelünkben a spanyol egyetemek történetével együtt előadtuk egyszersmind azok-n a k legújabb szervezéseit. Tudósításuazok-nk kiegészítéséül kö-zöljük most azon nyomást, melyet a kormány az egyházi tanulmányok ügyében a papságra gyakorol. A hittani k a -r o k n a k felállítása a spanyol egyetemeken, mint má-r múlt-kor emiitettük, a 15-ik század folytán történt. Három szá-zadon által virágzottak a hittudományok Spanyolországban, mint amely megőrizve maradt az eretnekség mételyétől.
Midőn azonban a hires alcalai egyetem romjai Madridba ho-zattak az 1843-iki forradalom után, a hittani k a r akkor már annyira leolvadt, hogy nem is érdemelte meg többé a k a r nevezetét, a tanárok jelentéktelen emberek s jobbadán vilá-giak valának. Szerencsétlenségre még a tekintélyben u g y is aláásott k a r b a két rosz hirü áldozár fogadtatott, kik a k a r r a végenyészetet hoztak. Az első Moralijo az 1820—23 közötti időben olyannyira forradalmi volt, hogy Londonba kellett szöknie. Kalandjairól mindenki beszélt, Párisban a templáriusok visszahelyezésének szerencsétlen tervében részt
— « 8 7 ^
vett, és azok spanyolhoni képviselőjének nevezte magát.
Mindezek daczára hittanárnak kineveztetett, kihez társul adatott a még veszedelmesebb Caboreluz áldozár, ki szintén számkivetésben volt forradalmi merényei következtében.
Barátja levén a hires Rianzarés herczegnek, ki később Chri-stina királynő férje lett, egyszersmind részt vett a „Cama-rilla-Cristina" fondorlataiban. Soha sem állt jeles hittudós hirében, ismeretei mélyeknek korántsem voltak nevezhetők, a spanyol püspökség ki nem állhatta őt, és mégis hittanárrá lön az egyetemen; hála a forradalmi iránynak, mely divatos volt. Befolyása a hittani k a r r a veszedelmes volt, annálinkább miután dékánná lön. Spanyolország egyéb egyetemein a hit-tani karok ugyan jobb szelleműek, de kitűnők nem valának.
Halál, háború, forradalmi üldözés a régi jó tanárok sorait megritkították. A többek között Saragossában az ajtatos és tudós Gaborrea atya a ferencziek rendéből meggyilkoltatott.
1842-ben más csapás intéztetett az egyházi tanulmányok ellen a progressista kormány uralma alatt. E g y minister Németországba küldött egy bölcsészeti tanárt, ki Spanyol-országba hozta be a Kraus-féle rendszert, és ugyanazon mi-nister az egyházjogi külön k a r n a k az egyetemekeni eltör-lését rendelte. Spanyolhon mindig bizonyos előszeretettel viseltetett a canoni jog iránt és a hires toledói zsinatok óta ama szabály, hogy a papok : „sciant sacras scripturas et ca-nones" szorosan megtartatott. Salamancában a bölcs Alfonz által alapitott első tanszékek egyházjogiak voltak, és ezen k a r egész Ximenes koráig az egyetemeken az első helyet birta, amidőn a hittani k a r után helyheztettek. Az egyházi j o g á r n y a alatt fejlődött a spanyol polgári jog, és a régi spanyol polgári jog törvénykönyvei canőnisták által szer-kesztettek. Mondani szokták, hogy a spanyolok ép ugy ca-nőnisták előszeretetből, mint a németek bölcsészek. És va-lóban Antoine Ágoston, Cavarrubias a tridenti zsinat atyái, Gonzalez, Fellez, Garcia és más irók tanusitják eme kitűnő hajlamot az egyházi jog iránt. 1842-ben a canoni j o g kitil-tatott a spanyol egyetemekből, és oly módon, hogy néhány évtized múlván nem fogunk többé találhatni jeles canonistát hazánkban. Igaz, hogy azon elemek, melyekből az egyház-jogi k a r állott, az utóbbi időkben nem a legtisztábbak va-lának. A mult század utolsó felében a jansenisinus kezdett behatolni, es valóságos ellentétet szült a theologiai karral, mely mindig a szigorú orthodoxia terén állott kevés kivé-tellel. A salamancai egyházjogi k a r e század elején rosz irányú tanokat hirdetett, de azért nem eltörlését e k a r n a k , hanem inkább javítását, jó szellembeni reformatioját óhaj-tották a jobb lelkek.
Volt Madridban az egyházi tudományoknak szent Isi-dortól nevezett akadémiája, hol szintén az udvari canőnis-t á k hasonló rosz canőnis-tanokacanőnis-t hirdecanőnis-tcanőnis-tek, melyekecanőnis-t leginkább az
„ E l Cattolico" czimü folyóirat támadott meg. A botrányok, melyeknek forrásává lön az akadémia, odáig jutottak, hogy a kormány kényszerítve látta magát. 1844-ben ezt is felosz-latni. — Ilyen volt 1845-ben Spanyolhonban a hittan és egyházi jog állapota. Ami a papneveldéket illeti, a polgár-háború ezeknek is sokat ártott. Jó tanárok itt is ritkák va-lának, néhányan meghaltak, mások oly hivatalokat, java-d a l m a k a t k a p t a k , mely nem engejava-dé meg nekik többé a ta-nítást. Az épületek részben romba dűltek, mások eladattak
vagy l a k t a n y á k k á változtattak. Jövedelmeik csekélyek va-lának, minden javításra szorult. Az 1845-i tanrendszer al-kotói telve előítéletekkel az egyháziak iránt, a neveldékkel is mostohán bántak. Ez volt az egyházi tanulmányok álla-pota az 1851-iki concordatum kötése előtt. Jó érzelmű fér-fiak látván a hittani k a r o k n a k az egyetemekeni szomorú ál-lapotát, és az azok javítása körül tapasztalt nehézségeket oly rendszabályt javasoltak, mely az egyház iránt jó haj-lammal viseltetett férfiak részéről is különfélekép ítéltetett meg. A nuncius engedve a kérésnek, Gonzales Romero igazságügyér eltörülte a hittani k a r o k a t 1852 april havá-ban a radikál lapok örömujongásai között. Igaz, jobb volt eltörülni azokat, mint meghagyni ama állapotban, melyben voltak ; — de nem volt-e semmi eszköz azok javítására ? Nem volt-e kívánatos az egyetemeken eme katholikus ele-met meghagyni, hogy megtartassék a kath. tan ereje, és mintegy ellensulyoztassanak a többi karok hitellenes törek-vései ? — Az ezen eltörlés által a hittanban okozott hiány-nak pótlására négy központi papnevelde alapíttatott Toledo, Valence, Granada, és Salamanca városokban. A nuncius és minister szándéka szerint ezen u j intézetekben kellett volna az igazi mély kath. hittudomány tűzhelyeinek létezniök.
Szerencsétlenségre Romero m e g b u k á s a , és utódainak ha-nyagsága folytán ezen terv létesítése elmaradt, és a köz-ponti papneveldék nem különböznek másban a többiektől, mint azon jog által, hogy akadémiai rangfokozatot adhat-n a k a hittaadhat-nból és egyházi jogból. Ami a adhat-neveldék taadhat-nreadhat-nd- tanrend-szerét illeti, nem sokat ér. Sokan szólottak hozzá, és mint ilyenkor történni szokott, elveszett az egység, az egyöntetű-ség. Szerencsére az egyház természetszerűen conservativ.
A neveidei tanárok tehát j ó a k a r a t t a l pótolni törekszenek a hiányokon, az elöszabott rendszer ellenére. — L á t t u k a progressisták 1840—43-ban hogy törülték el az egyházjogi kart, most ismét az 1854—56 uralmak alatt ök kívánták a hittani k a r o k a t az egyetemeken visszaállítani, és Aguirre minister a madridi, sevillai, salamancai és saragossai egye-temeken csakugyan vissza is állította az egyházi hatalom és a nuncius beleegyezése nélkül. A fent emiitett Caboreluz tanár kinevezése eléggé jellemző volt a követendő irányra nézve. A püspökök nem fogadhatván el tehát a szentszék a k a r a t a nélkül e rendeletet, nem ismerik el ezen karoknál adott tudori f o k o k a t , hanem azokat magok osztogatják azoknak, k i k az egyetemen tanultak. A kormány szintén nem enged. Ebből nehéz helyzet szülemlett, melyből kibonta-kozni annál bajosabb, mivel az olasz királyság elismerése óta a püspökök és k o r m á n y közötti viszony feszesebb, mint valaha volt.
VEGYESEK.
Könyvlajstrom készítése nem csekély munka. De van hozzá erő, van négy hivatalnok a könyvtárnoki praefectussal, aki, mikint az utasítás mondja, a többi hivatalnokkal együtt dolgozni tartozik. É v e n k i n t 400—500 kötet vétetik a könyv-tárhoz, vagy ajándékoztatik. E z e k n e k feljegyzése volna te-hát a könyvtárnoki négy hivatalnoknak egy évi teendője ? Ok magok is ellenmondanának, ha állitanók, hogy csak ennyit dolgoznak. Dolgoznak ök többet, munkások ök ; de szeretnők mink, hogy a hivatalos teendők végeztetnének be
legelőször. Ngys s tek. Toldy ur munkás, tek. N. I. es Cs.
I. ur, ugyszinte M. ur munkás. De nem tudjuk, miért van a könyvlajstromottan, hol 1859-ben volt? H a mindenki havon-kint 3000, azaz naponhavon-kint 100 könyvet beir, hat hónap alatt 48,000 kötet lesz belajstromozva ; vegyük hozzá a két havi szünidőt, melyben mink tanárok legtöbbet tanulmányo-zunk, a könyvlajstrom készen lesz. Eveket, éveket kell itt pótolni; de mivel csak pótolás, azért, nem tévedünk, ha mondjuk, hogy kötelesség is; a kötelesség pedig fődolog.
Fogjon hozzá a praefectus ur, oszsza el a m u n k á t a t. sze-mélyzet között czélszerüen ; adja be ö maga azon könyvek-nek névsorát, melyek egy év alatt beadattak, nem két három év múlva, hanem minden october elején ; a lajstrom is elké-szül, a rend is beáll, a kútfők után munkás tudósnak öröm lesz belépni a könyvtárba, mivel amit a k a r , azt két perez múlva kezébe fogja kapni. — P a x Domini sit semper no-biscum.
Csiky S. pártjabeliek által az egrifőmegyei kegyes alapítványokat kezelő hivatal is rágalmaztatott, mintha azoknál levő t ő k é k e t , k i k Csikyre szavaznak, fel a k a r n á mondani. A kezelő hivatal kijelenti, hogy a választási idő alatt, sőt jóval előtte semmi tőkefelmondás nem történt, sőt maga Cs. S. is, aki 1850 óta 2373 f r t t a l tartozik, a 8 évi kamathátralék megfizetésére sem szólittatott fel ; pártembo-rei közöl szintén sokan vannak, k i k nem szavazatuk, ha-nem több éves késedelmezésök miatt megintethettek volna, ez mégsem történt. „Csiky-párt főbb kortesei valóban hála-datlanságot tanusitanak, hamisan vádaskodva azon intézet iránt, melynek különösebb jótéteményeiben közülök többen, épen az egri főkáptalan kegyességéből részesültek," igy szól a hivatal. Bestiae, quibus cum benefeceris, pejores fiunt, mondja sz. Ignácz. Sőt Csiky-pártiak közöl az ellenpártiak-n a k moellenpártiak-ndták fel az adósságot. ,Suffocabat coellenpártiak-nservuiellenpártiak-n'
Csiky S. pártjabeliek által az egrifőmegyei kegyes alapítványokat kezelő hivatal is rágalmaztatott, mintha azoknál levő t ő k é k e t , k i k Csikyre szavaznak, fel a k a r n á mondani. A kezelő hivatal kijelenti, hogy a választási idő alatt, sőt jóval előtte semmi tőkefelmondás nem történt, sőt maga Cs. S. is, aki 1850 óta 2373 f r t t a l tartozik, a 8 évi kamathátralék megfizetésére sem szólittatott fel ; pártembo-rei közöl szintén sokan vannak, k i k nem szavazatuk, ha-nem több éves késedelmezésök miatt megintethettek volna, ez mégsem történt. „Csiky-párt főbb kortesei valóban hála-datlanságot tanusitanak, hamisan vádaskodva azon intézet iránt, melynek különösebb jótéteményeiben közülök többen, épen az egri főkáptalan kegyességéből részesültek," igy szól a hivatal. Bestiae, quibus cum benefeceris, pejores fiunt, mondja sz. Ignácz. Sőt Csiky-pártiak közöl az ellenpártiak-n a k moellenpártiak-ndták fel az adósságot. ,Suffocabat coellenpártiak-nservuiellenpártiak-n'