h o g y összesen és igazán mondjátok meg, ha váljon
nincsen-e tudva előttetek, hogy ezen jelenlévő zsidó
131 .
most hamis esküt tett legyen; ezt tehát j e l e n t s é t e k föl ; v a g y pedig ha jövőben kiderülne, hogy ö csakugyan hamis esküt tett volna, ez iránt fölszóllittatva bizonyságot tegye-tek s ez utolsó esetben őtet magatok közt is, mint esküsze-gőt a k a r j á t o k tekinteni ?
A tanúk tartoznak felelni : Omen.
8. czikk. E r r e megkérdeztetik az esküvő zsidó, neve iránt, kővetkező módon :
Zsidó ! én esküttetlek téged még egyszer az Adonai, Elohe Izrael Istenére, hogy igazán megmondjad, miféle elő s vezeték néven hivattatol az iskolában, és azon kivül '?
9. czikk. Ha mindezekre megadta a zsidó az illő fele-letet, a biró még egyszer megintheti őtet rabbinusa vagy más zsidó tudós által, kinek ezen tényre mindenkor a ható-ságtól fölszólittatnia kell, hogy ez is az ő vallásos elvei sze-rint az illetőt a hamis eskütől mindenképen megóvni s visz-szatartani igyekezzék.
10. czikk. E k k o r elfogadtatik a zsidó esküje, követ-kező módon :
a) a zsidó köteles a föneinlitett Mózes 2-ik könyve 20, 7. szövegét fenszóval elolvasni, a biró még ez úttal is meg-inti őtet, hogy jól gondolja meg, mily rettenetesen vétkeznék az igaz Isten Adonai Elohe Izrael ellen, ha hamisan merné tanuúl fölhívni, s az ő szent nevével hamisságának eltaka-rására visszaélni ; a minthogy a felolvasott igék is minden kivétel nélkül azt mondják : „Az ur nem fogja büntetlenül hagyni azt, ki az ő nevével visszaél ;" ő tehát semmi ment-ség- vagy kifogásokra ne támaszkodjék, mintha semmi igazi esküt nem tett volna.
b) Köteleztetik a zsidó jobb kezét chammesnek fönem-litett helyére tenni, ábrázatját napkelet felé irányozni, és az eskü szavait a bírónak utánmondani.
c) A bírónak szabadságában áll, az előirt eskü-mintá-ban előforduló zsidó szavakat, melyek nem Isten nevei, a mennyiben a zsidó nyelv kiejtése neki kétségesnek látszatnék, csupán a mellékelt német fordításban is használni. Ellenben Istennek minden neveit zsidóul kell elömondani és a zsidók által utánmondatni.
11. Czikk. Végre köteleztetik az esküt tett zsidó a többi jelenlévő zsidókkal együtt a biró után ezen szavakat ismételni : Omen Veomen.
Esküminta :
„Az egy s fölmagasztalt Isten nevében, ki előtt itt ál-lok, esküszöm én. N. N. vagy amint elő- s vezeték-nevem van, vagy használhatom ; aki fia vagyok N. 2Ï. egy Schew-nah gumurali testi esküt teszek le az Adonaira, az egy igaz Istenre, aki eget és földet és engemet is teremtett, nem saját elmém s értelmezésem, hanem egyes egyedül azok értelme s magyarázata szerint, k i k engem esküttetnek stb.
Itt fölhozatik a tárgy, mely végett esküszik a zsidó, s pedig világos szavakkal s körülményesen :
„Isten Adonai Elohe, Elohe Izrael ! engem ugy segít-sen ! esküszöm az Adonaira, valamint az Ábrahám, Izsák, J á k o b én őseim Istenére, hogy a most letett eskütől maga-mat senki által, a k á r k i legyen az, föloldoztatni nem aka-rom. Adonai Elohe Izrael u g y segítsen. Omen."
„Ha pedig most hamisan esküdtem volna, ugy fölhív-lak Adonai, Elohe Izrael , kinek jelenlétében esküdtem,
hogy te semmi Tshna (vezeklést) tőlem el ne fogadj, oly nagy Abhira áthágásaért, nekem semmi bűnbocsánatot Me-chila Vekapora a nagy engesztelés napján — Jom Kippur vagy más időben, a k á r a Kol Nidre ima által, vagy másfé-leképen ne engedj ; ne is részesits engem mind azon jóban, melyet te azoknak, kik törvényedet és parancsolatidat meg-tartják, igéi-tél ; hanem o helyett reám bocsáss minden mak-kos csapásokat és keholas átkokat, melyeket te minden re-schoim istentelenekre valaha bocsátottál és jönni engedtél s most is bocsátod vagy jönni engeded. Ki kellene irtatnom népemből, és semmi részemnek ehetek ne szabadjon len-nie a Messiásban, az etam habbo jövő életben. Omen Ve-omen."
Ezen s hasonló eskümintákból kitűnik, mily óvatosak valának a ker. államok törvényhozói, midőn az esküvő zsi-dót mindenre figyelmeztették, ami előtte szent ; az Adonai mindenható Istenre, a tövisre, a veres tengerre, a csapá-s o k r a , melyek a gonocsapá-szokat a h a j d a n b a n érték csapá-stb. Így a k a r t á k őket az eskü fontosságáról meggyőzni s az igaz vallástételre kényszeríteni. Ez pedig mi *id felesleges leen-dett, ha az akkori zsidóság az ó frigy sze i t törvényéhez min-denha ragaszkodván, nem vesztette volna el szemei előtt azt, mi a Mózes-adta törvénykönyvben oly határozottan mondatik, nevezetesen Móz. 2. k. 20. 7. 3. k. 19, 12, 5. k.
6, 13. Vigyázz magadra, igy inti Mózes ez utóbbi helyen a zsidó népet, vigyázz magadra, hogy meg ne felejtkezzél az úrról. Féljed az urat a te Istenedet, csak neki szolgálj s az ö nevére esküdjél. Mert buzgó és boszuálló az ur, a te Istened, hogy föl ne gerjedjen ellened haragja s el ne törül-jön a föld színéről. Tartsd meg parancsolatit, intézeteit, és rendeléseit, melyeket meghagyott neked. Azt cselekedjed ami kedves, jó és helyes az ur szemei előtt, hogy jól legyen dolgod. Móz. 5. k. 6, 13, 15, 17, 18. (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
SZABOLCS, febr. 18-án. T. Blázy L. ur fölszólalása nem hangzék el nyomtalanul. V a n n a k már követői, mielőtt a törvény ( a k á r jogosan a k á r jogtalanul, arról most nincs szó) intézkedett volna. E g y protestáns férfi r k a t h . hajadont jegyze el magának, olyant, ki ép néhány héttel előbb már kath. ifjúval volt eljegyezve és etiöl nem igazolt okoknál fogva elvált. A rkath. plébános ur addig nem a k a r á őtet kihirdetni, míg az előbbi ügy tisztába nem hozatik, figyel-meztetvén egyszersmind a hajadont, miszerint a figyerme-k e figyerme-k figyerme-kath. neveléséről téritvényt eszfigyerme-közöljön ; de jegyese erre semmi módon reá állni nem akarván, magukat a pro-testáns templomban k i h i r d e t t e t t é k , s a fennemlitett ügy tisztába-hozását egészen elhanyagolák ; mialatt természete-sen a rkath. templomban nem történt a hirdetés. A prote-stáns lelkész irt egyszer ; a rkath. plébános az előbbi eljegy-zés elintéeljegy-zését sürgette ; másik levélben amaz viszont a hir-detést sürgette, követelő hangon irván j a n . 27-én : miszerint ha következő vasárnap, febr. 2-án pénteken, s erre jövő va-sárnap a felek ki nem hirdettetnek, ő ennek daczára őket febr. 6-án megesketi.
Igen, de mi történt. A kath. plébános ur szelidlelkü s engesztelékeny levén, egyszersmind hive üdvét szivén
hord-17*
132 *
ván, a hirdetést még csak péntekre halasztá s baráti békés hangon felkéré a protestáns lelkészt : miszerint volna még idő a farsang utólsó napjaiban : addig járjon a leány tani-tásokra. A prot. lelkész az elhalasztást nagy szives kész-séggel s baráti kézszorítással megigéré; mi a leányt hétfőn tanításra hivatván, azon választ nyerjük : már szombaton febr. 3-án megesküdtünk. A jámbor férfi lelke felháborodott e h i r r e ; egy lelkész hivatalosan 107 szám alatti levélben igér valamit, és mást tesz, — egy lelkész saját Ígérete ellenére épen az ellenkezőt teszi, s midőn ezen inqualificalt eljárás szemére vettetik, ő az országgyűlésre hivatkozik, hogy ügyét mindenesetre igazolni fogja. *)
Különben ezen t. lelkész, ki még nem rég egy, térit-vényt kiadó prot. iijunak azon elbocsátást szokta vala adni, hogy közte s a nő között semmi akadályt nem tudván,
el-bocsátja, — most azt irja : „ . . . nek ezen kijelentéssel hiva-talos bizonyítvány adatik ki, hogy a nevezett vőlegény által kiadott téritvény — a születendő figyermekeknél — mint különben sem törvényes, alólirt hivatal által sem fog figye-lembe vétetni, miről a kérdéses vőlegény is értesittetett."
S ezt csak azon idő óta, amint t. Blázy L. ur oly nagy reményeket kelte ; különben a kath. egyház nem fél, ha a szülők szabad a k a r a t á r a leszen is hagyva a születendő gyer-mekek neveltetése ; de mindenesetre tiltakozni fog szabad-ságát megkötő, nem mondom törvény, de zsarnokság ellen ; mert ha a lelkismeret szabad marad, ha az jó, azt az egy-ház megnyeri magának ; a roszszal nem sokat vészit, s tán nem is nyerne vele. Különben tájékozásul megjegyzem mi-szerint a kérdéses helyen 4000 rkath. hivő között 3 év alatt, a jelent ide nem számítva, 16 oly vegyes házasság köttetett, hol a férfi akatholikus, s 12 téritvényt adott, 4 nem ; három-n a k az utóbbiak közöl született gyermeke mihárom-nd leáhárom-ny ; más-honnét jöttek, szinte nagy részt kath. vallásban nevelik gyermekeiket. Az isteni gondviselés csudálatosan őrködik szentegyháza fölött. A protestánsok a paragrapliusokra hi-vatkoznak mindenütt : a katholikusok a lelkismeretre ; Is-tentől nyert szabad a k a r a t r a . Melyik nyer : megmondá Jé-zus, meg fogja mutatni az idő.
+
P E N S 1 L V A N I A , (folyt.) Az ős erdők irtványai-ban csakhamar két nagy fatörzsökből készített építményt lehete szemlélni ; az egyik a templom, a másik pedig egy, készülő félben levő plebánia-lak volt. Az 1799 évi karácsony estén a két gyarmat lakói közöl egy sem gondolt a l v á s r a ; az uj jegenyeágak-, babérok- s repkényekkel felékesített, s a hivek adakozása folytán összegyűjtött gyertyáktól fényes templom ekkor volt szentelendő. Gallitzin mutatta be benne az első szentmisét, rendkivüli épülésére mindazon katholiku-soknak, k i k még hasonló ünnepélyen részt nem vettek, va-lamint azon vad embereknek, kik egyedül a vadászatnak élve, ilyesmit sohasem láttak. S lássuk mikint történt, hogy oly helyen, hol ezelőtt a nagy pusztaságok néma csendje uralgott, egy, ezentúl hazátlan herezeg utat tört minden nemzetbeli utasnak, s hogy e helyen, hol ezelőtt a farkasok orditásain kívül egyebet nem lehete hallani, most az isteni
*) Ilyen esetben, mikint épen ez, a helyet, a személyeket is lehe t kitenni. Szerk.
igék visszhangzanak : „Dicsőség Istennek a magasban, s béke a j ó a k a r a t ú embereknek a földön."
A szellemi s anyagi gyarmatosítás e müvének első sza-kában, Gallitzin födözte a n n a k költségeit. Macguine irland kapitány, egyike e vidék első lakóinak, kiknek száma most már jelentékeny, 400 hold földet szerzett, s azokat az egy-háznak szánta. O e földrészt Gallitzinnak engedé át, ki azt utólsó fillérein megvásárolva, kis darabokban a szegénysorsu gyarmatosok között osztá ki, hosszú határidőt szabván a részletes á r a k lefizetésére, melyek azonban legnagyobb rész-ben soha sem fizettettek ki.
E pusztaságokban csakhamar minden megváltozott. A kivándorlottak a fáradhatlau hitküldér serkentését követték, kinek szeme előtt egyedül müvének javitása s öregbítése lebege. Ö elejénte malmot alapított, mit csakhamar más építmények követtek, s u j földeket vásárolván, a gyarmat növekedését rövid idő alatt hihetlenül előmozditá. A hitkül-dér buzgalma s mindenfelé kiható apostoli gondoskodása a környéken szétszórtan lakó családokat is bevezeté egy-házába.
Gallitzin müvének előmozdítására Európából nagyobb-szerü gyámolitást szokott nyerni. Anyja, kivel ő folyton, neki annyira kedves levelezésben állt, rendesen nagyobb pénzösszegeket küldözgetett neki. Atyja igen keveset törő-dött vele, mert egyetlen fiának hivatása szerinte igen nagy megvetés volt r e á ; még is igen vágyódék őt Európában vi-szontlátni. A fiatal hitküldér azonban annyira igénybe volt véve gyarniatja által, miszerint bármily utazásra csak gon-dolnia sem lehetett. Több év folyt el, hogy őt ismét a vágy szállta meg Európába kirándulni. Levelet irván a n y j á n a k 1803 juniusban, hosszú hallgatását mentegetve, kijelenti, miszerint a viszontlátásról komolyan gondolkodik, hanem jelenleg szándéka kivitelében annyira gátolva van, nem
le-vén itt áldozár ki őt helyettesítené, s miután a munka tömér-dek, hogy méltán kétkedik, váljon fogja-e életében édes anyját még egyszer kebléhez szoríthatni. É n nem is gondol-hatok a r r a , — igy ir ő — édes anyám iránt kimondhatlan szeretettel viseltetvén, azt mondanák, miszerint nekem ok-vetlenül kell önt meglátnom, hogy bátorsággal haladhassak a megkezdett pályán." — Overberg leveleiből eléggé meg-győzödhetünk, mily bánatos vágyakodást érzett a jó anya fia viszontlátása után, s mily fájdalmas volt reá nézve, e vágyról lemondani.
Atyja halálának hire Europábai utazásának tervét is-mét előtérbe lépteté, az örökség ügye az ö jelenlétét okvet-lenül követeié ; de kis gyarmatja iránti kötelmének érzelme sokkal erősebb volt a kilátásban levő örömnél, miszerint ha-záját s anyját viszontláthatandja. Azon alapos s igazságos mentő okokból, melyeket ő a n y j á n a k felhoz, müvének ter-jedelme s a benne vetett reményekre következtethetünk ; ő
felhozá azok között ama tiszteletet is, melylyel iránta több család viseltetik, melyek a vallás dicsőségének emelésére, az ő tanácsait követve, vele a vad vidékre vonultak, továbbá ama kötelezettséget, melylyel különféle barátjainak tartozott, k i k jelentékeny összeget bíztak reá, hogy vállalatát előmoz-dítsák, s k i k n e k bizalmával elutazva visszaélne, ő felhozá mások érdekeit is, kik benne helyezvén reményök horgo-nyát, távolléte alatt lelkismeretlen haszonlesők cseleinek
ki-* 133 .
tétetnének, — s végre azon kérdéseket, melyeket a gyarmat területe megyékre való felosztásának terve támasztott. — Mindezen s egyéb indokok sokkal nagyobb horderejűek vol-tak, hogysem Dömötörnek állomásábani maradását nem tet-ték volna kötelmévé. A n y j a ez elhatárzást keresztény hős-lelkü nöhöz illő önmegadással fogadá. — A herczegnek ké-sőbb ezt irta : „Bármily nagy fájdalommal is kellett az oly valósnlandónak hitt reményről, téged legkedvesebb gyerme-kemet viszontláthatni, lemondanom ; mégis meg kell valla-nom az igazat, a te leveled reám nézve a lehető legnagyobb vigasz volt." Megható megtudni, mint gondoskodók a lelkes herczegnő a fia által alapított missióról, s mint hordá szivén annak ügyét, támogatván azt szivsugallata szerint. Ö fiának
— a baltimorei püspök által jelentékeny értékű levelet, könyvtárt, a lakosok részére rózsafüzéreket, az ő s barátjai számára fehér ruhát, felső öltönyöket, sőt a szegények ré-szére egyéb szükséges eszközöket is küldött, továbbá pedig templomi ruhákat, melyeket ő, leánya és Stollberg grófné hímeztek, végre pedig egy fenséges ajándékot, melyet a hit-kiildér egész életén át nagyra becsülvén, magával rendelt eltemettetni.
A vad pusztaságban Gallitzin által alapított telepitvény ezalatt nagyobbá lőn, s várossá fejlödék, melyet ő Lorettó-n a k Lorettó-nevezett el ; e város kifejlődését hitküldéreiLorettó-nk utódja ekkint irja le :
„A gyarmatban elejénte oly egyének laktak, kik csen-desen 100—400 holdnyi területet szerezvén, irtás és földmi-veléssel foglalkoztak. A lakosok növekedésével, az ősbarbár-ság különféle kinövései is eltűnni kezdtek, s az újjáteremtő polgárosodás szüksége is csakhamar érezhetővé lőn. E körül-mények szülemlették meg Gallitzinban egy kis város alapí-tásának eszméjét, s nem sokára látni lehetett, mint sereglé-nek ide mindenfelöl a kézmivesek u. m. kovácsok, csizma-diák, asztalosok, sőt kereskedők is, — kik itt minden ne-hézség nélkül munkát szereztek ; — ilyen volt Lorettó eredete."
I g y jött létre a város; növekedésével azonban a bajok is szaporodtak. E k k o r köszöntött be Gallitzinra nézve a leg-nagyobb nehézségek időszaka, mely szilárdságát ugyancsak oly erősen megpróbálta, miszerint kevésbe mult, hogy müve dugába nem dőlt. A gyarmat annyira különböző elemekből álló alkatrészeit egyeduralom alá vetni nem oly könnyű föladat volt. Gallitzin törekvése : a gyarmatot egy szerke-zetű forma által kormányozni csakhamar nagy ellenállással találkozók. Az amerikai szellem s a n n a k törekvései : a de-mocratiát az egyház hierarchiájával elegyiteni, utat állván Gallitzinnak, terveit meghiusitani a k a r t á k . 0 azonban tánto-rithatlan maradván, senki által le nem győzhető erélyt tanu-sita. Helyzete azonban egy alkalommal még válságosabbá lett. — A községnek egy meglehetős birtokkal rendelkező t a g j a — felvilágosult, érdeket hajhászó amerikai szellem,
— azon gondolatra jött, hogy versenyezendő az újonnan alapított gyarmattal, szomszédságában egy másikat alapi-tand. A terv csakhamar foganatba vétetett, s ő valóban se-gittetve néhány irlandi által, Irland egyik tartománya után elnevezett Münster nevü kis várost alapított. Lorettónak e versenytársa csakhamar a felvilágosodás terjesztőinek gyűl-helyévé lett, azaz olyanoknak, kik Gallitzinnak az egyház
tanitása körüli buzgalmát ellenezték ; e szakadárpárt nem levén megelégedve, hogy Lorettó jólétét ily veszélynek ki-teszi, fegyverét még Gallitzin jellemének is ellenszegzé, mely kísérlet nem várt siker szült, amely leginkább akkor volt észrevehető, midőn két német kóborló, az egyik a köz-vélemény szerint áldozár, a másik pedig csalárdsága miatt Európából száműzött nemes ember, magát Gallitzinnál be-mutatván, attól bizonyára nem ugy fogadtattak, mint akar-ták volna, az elégületlenek pártjához csatlakozott. Ok hon-fitársuk jó nevét igazságtalan gyanúsítások, s gonosz kohol-mányok által mások előtt ügyesen t u d t á k bemocskolni. A Gallitzin által felvett kölcsön most szintén eszközül szolgált a lakosok felizgatására s bizalmatlanságuk felébresztésére.
Az ügyek e rosz állása közel bekövetkezendő döntő fordu-latot sejtetett, mely azonban sokkal kedvezőbben ütött ki, mint azt komolyan következtetni lehetett. A gordiusi cso-mót egy u j Sándor, amerikai módra oldá meg, kinek neve John W e a k l a n d . Ez oriástermetü s erejű irlandi, az egész környéken mint hires medve s farkas-vadász volt ismeretes, kinek szive s nemes jelleme azonban megingatlan vala ; őt az emiitett nyomor s agyarkodások fölötte bántották, azért el is határozta ezeknek az ököljog által véget vetni. A lází-tók már meg a k a r t á k támadni Gallitzint, hogy gonosz szán-dékaikba való beegyezését ekkint kicsikarják, s a jó her-czeg nem is kerülhette volna ki e veszélyt, ha a lorettói ká-polnában menhelyet nem talál. Az izgatók ekkor sem látták magokat legyőzve, hanem czéljaik elérésére erőszakot hatá-roztak felhasználni, midőn John Weakland dorongot for-gatva jobbjában, egyszerre a lármás tömeg között megje-lent, kijelentvén, hogy azt, ki csak gondolni is mer az áldo-zár megtámadására, azonnal szigorúan s érzékenyen meg-fenyitendi. A dorong büerejü eredményt szült. A jólelküek,
— valamint máshol, — u g y itt is semlegesen húzódtak vissza; látván azonban a védfalat, neki bátorodtak, s az el-lenfél, — ha Gallitzin közbe nem lép — aligha nem bánta volna meg gonoszságát. — Az ügy liitküldérünk részére kedvezően ütött ki, s a békét a kis plébániában a püspök állitá helyre véglegesen, miután a tényállás gondos megvizs-gáltatása után, a plébánia híveihez levelet küldött volna, mely a templom a j t a j á r a szegeztetvén, a régi rendet vissza-állitá.
Gallitzinra azonban ezalatt már sokkal nagyobb ne-hézségek vártak. — 0 atyja halálával minden segélytől, melyet Európából szokott volt nyerni, rögtön megfosztaték.
Mint katholikus áldozár, orosz törvény szerint, atyai örök-ségre jogigényt nem tarhatott, anyja pedig perköltségekre költvén el vagyona jelentékeny részét, kénytelen volt fiától a neki küldeni szokott segélyt elvonni. Lorettó alapitója, hogy felebaráti szeretetének eleget tehessen, s szervezeti tervét befejezhesse, nagyon is szükségelte volna az elma-radt örökséget ; — ő tehát jelenleg végtelen zavar- s gon-doknak lett kitéve. Személyét illetőleg, ö nagyon is könnyen megküzdött volna a nyomorral ; de semmikép sem barátkozhatott meg a gondolattal : hogy neki a nagyszerű katholikus gyarmat alapítása tervéről most le kellene mon-dania, megkezdett vállalatait abbahagynia, ropj>ant gonddal u j müveit földeket szereznie, s hogy most türelmetlen hite-lezőkkel szövetkezzék, kik őt majd arról vádolnák,
misze-—« 134
rint könnyelműen adósságokat csinált, s igy alkalmat nyer-nének öt gyalázni.
Gallitzin e sanyarú helyzetét szeretett a n y j a halálának hire még inkább növelé. A jeles herczegnő 1806 april 17 Münsterben adá ki nemes lelkét, azon vigaszteljes érzettel, hogy fiát, kit e földön viszont nem láthatott," az égben felle-lendi. Gallitzin asszonyság utolsó perczei, melyekről a bá-torlelkü hitküldér nővére, Overberg, és Stollberg gróf leve-leiből értesült, — ennek fájdalmát nagyon enyhiték, csak a mindennapi szükségek ne nehezedtek volna reá oly nyomasz-tó súlylyal. Egyedül rendkivüli s bámulandó erő megfeszí-tése folytán szabadulhatott meg idővel az adósságok terhé-től ; azon szerencsét, hogy egyházát adósság-mentesen lát-hatja, csak élte alkonyán, óriás kitartás s erély kifejtése után, élvezheté. — íme itt szemlélhető Gallitzin jellemének egy más nemes vonása, melyet éles elméjű atyja benne rég felfedezett. — E g y időben ugyanis, midőn neje levelére, — hol ez — a k k o r 16 éves fiók — gondatlansága s közönyös szelleme fölött panaszkodék, válaszolt, azt irta, hogy lassú viz partot mos, s hogy nagyon is csalódik Dömötör jellemé-ben, mert az mindennel mer szembeszállni. — És valóban Gallitzin főéletfeladata volt, a rosz korszellem ellen küzdeni;
az általa szerkesztett iratok is ez ellen voltak irányozva.
Mindenki könnyen felfoghatja, hogy a hozzá hasonló állású embert, csak rendkivüli indok vezetheti irói pályára ; s ez indok a következő : egy huntingtoni presbyterianus prédi-kátor megtámadván a katholika egyházat, azt az államra veszélythozónak állitá ; Gallitzin ennek megtámadására s megczáfolására tollat ragadt, s e vita tevé őt iróvá.
Valamint egyebütt ugy Amerikában is v a n n a k rajongó felekezetek, melyek, midőn a katholika egyház nagyobb hó-dításokat tesz, ijesztő zajt ütnek.
Az állam tehát veszélyben lenni mondatott. Gallitzin azonban iparkodott a catholicismus gáncsolóit megszégye-niteni, s „a katholikus elvek védelme" czimü müvét bocsátá nyilvánosságra, mely 1816 évben Pittsburgban jelent meg.
E z angol nyelven irt munka, (megjegyzendő, Gallitzin ép oly tökéletesen beszélt angolul, mint anya nyelvén németül,) az Óceán mindkét p a r t j á n igen nagy sikerrel terjedt el. A
„Defence of the catholic principtes" munkát, mely Irlandban két, Amerikában pedig, hol oly népszerűvé vált, mint
„Defence of the catholic principtes" munkát, mely Irlandban két, Amerikában pedig, hol oly népszerűvé vált, mint