(Tárkányi.)
íme, az első zászlón, m e l y e t a hajdú Buda
visz-szafoglalt ormára kitűzött, az első zászlón újra a
Védasszony anyai alakja sugárzott! Ezen nevezetes
napot illetőleg felhozok még egy történetet. Midőn
a törökök csel utján urai lettek a magyar fővárosnak,
a fönséges budavári szentegyházat kifosztván szent
kincseiből, istállóvá alakitották á t ; ledöntögették a
szent emlékeket, a művészi szobrokat, de a szent
Szűznek képével igy bánni mégsem mervén,
fülké-jében befalazták. A szabadulás n a g y napján az
os-tromlók tüztekéi légbe röpítették a vári
lőporostor-n y o t ; az igy eszközölt földrelőporostor-ngést három
mérföld-nyire érezték; a falak mindenfelé iszonyú
ropogás-sal roskadoztak ; nagy por és füstfelleg terjedt el a
légkörben; a magyarok megtalálták az utat a
láng-ban uszó királyi várba; sarkalva a diadalmas
hon-fiúi érzelemtől rohantak a rejtezkedő törökök után
a budavári szentegyházba is : de mennyire
megle-pettek, midőn a kebelrázólag megfertőztetett helyen
Védasszonyuk magasztos alakja fogadta ő k e t . . . A
földrengés következtében ugyanis az elzáró fal
le-omlott, a régtől tisztelt kegykép, mint ma is látható,
fönségben előlépett. XI. Incze pápa segédcsapatot
küldött ezen háborúra Lipót királynak , a csapat
»5 51 —
zászlójára e szavakat iratta : „Budát a b. Szűz segélye szerzi vissza !" — elküldvén csapatát övéivel buzgón imád-kozott Magyarország Védasszonyának közbenjárásaért. Es ime a szent Szűz igy válaszolt. 1686 sept. 2. a győzves ke-resztények azon oltár előtt zengték el haladásukat., melyen az ősi k e g y k é p annyi meglepetéssel előtűnt.
Reméljünk ! liogy unica ratio spei nostrae ! Nekem ugy tetszik, nem különben lépett előtérbe, az egész magyar liaza elé a dicső Védasszony e nevezetes nyolczadban is.
Soknak emlékében el volt ő már falazva ; sokan nem vet-ték már őt észre, zaklatott h a z á n k k a l már semmi viszonyba sem helyezték : ime, nyolczadába esett az epedve várt hon-gyűlés megnyitása, előlépett épen ezen körülmény által MARIA, kész megmutatni, hogy szereté e nemzetet, sze-reti még mindig és hőn, mint szesze-reti az isteni kisdedet, kit szivére szőrit ; kész megmutatni, hogy most is Védasszo-n y u Védasszo-n k . Ali, de mi fiuilag meghódoluVédasszo-nk-e Védasszo-neki ? V a j h a a nagy hazafinak, Eszterházy P á l nádornak őszinte buzgalma lelkesitene ma minden magyart ; vajha e legfontosabb na-pokban magában szállva a nagy nádor után elrebegné leg-alább e sorokat : „Magyarország örökös és kegyelmes Asz-szonya, szeplőtelen szép Szűz MÁRIA ! ne feledkezzél el bűnös szolgáidról, hajolj a mi alázatos könyörgésinkre ; hisz kegyességedet oly n a g y n a k tudom lenni, hogy valaki te hozzád szivből folyamodott, az soha meg nem csalatkozott ; valaki benned bizott, az te tőled meg nem v e t t e t e t t . . . "
A következő esemény szemeink előtt folyt le. 1857.
hazánk biboros főpásztora felszólította a nemzetet, hogy ősi kegyeletét mutatná ki Védasszonya iránt országos búcsújá-rás által, mely a hétszázados emlékünnep alkalmából Ma-riacellbe vala indulandó ; felszólításában a többi között ezen szavakat hangsuiyozá : „Vagy talán oly boldog hazánk, hogy mi sem nyom, melynek enyhitéseért az Isten a n y j á n a k közbenjárását k i k é r j ü k '( Deus nos omnia habere voluit per MARIAm, — úgymond szent Bernárd ; következőleg : Ad MARIAm, ad Oellensem properemus Virginem !" Istennek hála ! a nemzet fiai még megértették e szavakat. Az ősz ér-sek vándorbotot ragadott, megindult Lajos király buzgal-mával és bizalbuzgal-mával, élére állt az ihletett tábornak, s a nem-zetnek r a n g és számra egyaránt tekintélyes képviselőitől kisérve, megvitte Magyarország hódolatát a szent Szűznek.
Ah, mily fönséges diadal volt az a k o r Groliáthja fölött, fön-séges diadal, mely a félvilágot bámulattal, az egész mennyet örömriadallal töltötte be ! MÁRIA hős fia, a lelkes főpásztor
a birodalmi fővároson át vette útját a haza földjére ; meg is jött szerencsésen de fájdalommal szivében. Az ötvenes évek férfiai a birodalmi fővárosban nemzeti tüntetésről
gyanúsí-tották a fömegye tisztakeblü atyját, s midőn lelki örömtől áradó kebellel a legvallásosabb fejedelem elé kivárnia já-rulni, a küszöbön útját állották. De ime, 57-re a két téli fagy eltűntével következett 60 ; emlitsem-e, hogy e legnemesebb és legvallásosabb fejedelem a hétszázados em-lékünnepen csaknem első volt a mariacelli szent Szűz tisz-telői sorában ; bájos nejével, a legkegyesebb magyar király-néval ott térdelt ö a porban, melyet egy H u n y a d y térde megjelelt; ott nyitotta fel töredelemmel és bizalommal vallásos szivét és erősítette lelkét a hősök eledelével, a leg-méltóságosabb Oltári-szentséggel. Nem, ezerszer nem
vélet-len, hogy a magyar hongyülés megnyitását, melyen mind-n y á j u mind-n k lelke s az egész világ érdeke feszültemind-n függ, épemind-n a szeplőtelen fogantatás nyolczadára tette.
A király csakugyan mint legelső magyar lépett fel ; minden jó hazafi induljon utána !
Mátyusföldi.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
KALOCSA, j a n . 15-én. Jézus szent nevének ünnepe t á j á n szoktunk volt máskor is, ügybarátaink kedvéért, igény-telen állapotainkról valamit irni : ez alkalommal az elszo-morodott fiúi szivnek mély érzelmei kisérik gyenge tollún-k a t . Mintollún-k gyászban vagyuntollún-k, gyászos a mi tudósitásuntollún-k is.
Kegyes olvasóink előtt tudva van már, hogy mi szeretett atyánkat, érsekünket váratlanul elvesztettük; de mivel vi-gasztalást, s a nagy veszteségből fogant nagy fájdalomban enyhülést okoz, ha rokon érzelmekben, bar irás által is, má-sokkal érintkezünk : röviden írunk nagy gyászunkról. A jó atya már egy idő óta, hanyatló kora miatt, törődött volt. Mi féltünk, rettegtünk, hogy elveszítjük, az ö nagy és szent tervei miatt, fiúi szeretetünkben, erre gondolni sem akar-tunk. 0 nyugodt, derült, mikint az Isten malasztjaiban meg-erősödött agg férfi, bátran nézett azon nap felé, melyen minket elhagyand, sőt többször igaz keresztényi odaenge-déssel emiitette is előttünk. December elején kapott láb-fájása gyengítette egészségét. A szintoly erélyes, mint nagy-lelkű főpásztor azonban nem t a r t h a t t a magát itthon ; ily válságos viszonyok között a hazára és az egyházra nézve, sietett az apostoli király oldalához, a honatyák gyülekeze-tébe ; ott a k a r t lenni, hova öt a kötelesség liivta. Beteg volt teste, de lelke ép, lelke nagy, a k a r a t a jámbor és szent volt, impendi et superimpendi voluit. Pestről hozzánk küldött tudósítások egészségi állapotáról igen kedvezők voltak, s kegyesen olvasta a jó atya azon leveleket, melyek újévi hódolatképen Kalocsáról hozzá írattak, s felelt is még reájok.
Atyai gondoskodása, gyengédsége mindenre szokott kiter-jeszkedni. Azonban váratlan megjelent közöttünk ft. Kovács
kanonok, s kir. táblai praelatus ur j a n . 6-áu Pestről, a leverő hír csakhamar szétfutotta a várost, a harangok zúgtak, a szivek fájdalomba merültek, s csak az Istenbe vetett hit volt, mely az érzékenyen sújtott kebleknek enyhülést ho-zott. Vasárnap, vagyis 7-én délután a főkáptalan, a papság, és tanuló ifjúság, hallgatag, páros menetben vonult a nagy halott elébe, azon az uton, melyen a gyászkocsi érkezendő volt. A gyászkocsin hozott magas halott koporsóját körül-fogtuk a kálvária-kápolna mellett. Megható volt a látvány,
— nem igy vártuk mi vissza őt, kit annyira szerettünk, em-lékben is, míg élünk, annyira szeretni fogunk, s kit mint visszaérkezőt másképen szoktunk volt fogadni. Elbúcsúz-t u n k Elbúcsúz-tőle, mikor a nagy hivaElbúcsúz-tásu országgyűlésre menElbúcsúz-t, csüngtünk egész szivünkkel azon, mikint van Pesten, saját szárnysegéde által kérdezősködött mibenlétéről az apostoli király is, tudván, mily nagy áldás van ezen élethez kötve ; ime, amire nem voltunk elkészülve, rövid idő múlva csak a nagy lélektől megvált testet fogadtuk.
Elvégeztet-7*
52 l e
-véli a gyász-szertartás, bevonultunk a kastély-kápolnába, hol a koporsó letétetvén, a test a mi tiszteletünknek, öt látva, ez által fájdalmában enyhült szivünknek még két napig kitétetve maradt. Ezen idő alatt a székesegy-házban, s minden templomokban szeretett és nagylelkű a t y á n k é r t gyászmiséket mondtunk, a nép pedig a kastély felé hullámzott, hogy a koporsóban üvegfedél alatt nyugvó arczát láthassa az ö jó a t y j á n a k , s imádkozott érette. Végre elérkezett a gyászos j a n . 10-ike, a t y á n k iránt lerovandó utolsó tiszteletre, a temetésre készültünk. A temetési rendet a ft. káptalan előre meghatározta. A tanuló-ifjuság sorfalat képezett, megyei községi tisztviselők, ugy egyéb honoratio-rok, a boldogult által behozatott szerzetesek, és zárdanőkf uradalmi tisztek, számos nép kisérték a boldogult tetemeit a székesegyházba. A megyei papság részvétet tanusitott : a rövid és zordon idő daczára, mintegy harmincz érdemes egyháziak seregeltek közelről s távolról össze, k i k a jó atyát sírjába vitték, s a mit. s főt. csanádi püspök ur által tartott szentmisénél s szinte általa végzett temetési szertartásoknál a legkisebb szolgálatot is magok a k a r t á k teljesíteni. Sírba szállíttatván ekkép az, kinek nagy emléke élni fog örökre közöttünk s törött szívvel távozva örök nyugalma helyéről, ezer a j k a k rebegék: az Ur angyala viraszszon poraid felett a boldog feltámadásig. . . . A végtiszteletet megadó vendégek nem sokára távoztak tőlünk, távoztak a gyász helyéről : a nagy fájdalom m a g á n y t keres. A főkáptalan másnap hely-nököt választott. Az ünnepélyes exsequiák, a requiem és glo-riosum april 11-ére v a u n a k kitűzve, ünnepi szónokokul e czélra, és pedig a latin beszédre a tudós hittanár nt. Schrä-der Kelemen jezsuita atya, a m a g y a r r a pedig főt. Lipov-niczky István, esztergomi kanonok, apát, s kir. táblai főpap ur v a n n a k meghiva, a nagymisét pedig nm. s főt. Bartakovics Béla érsek fogja végezni. A jó atya nyugszik! A szivek érzik a veszteséget. Csak azon vigasztalás erősiti lolkeinket, hogy a jó pásztor Istennél van, s mikint reméllenünk szabad, már is imádkozik érettünk ; kérve az Istent, hogy árván hagyott megyéjét oly főpásztorral vigasztalja meg mielőtt utódjában, ki előtte kedves s r á n k nézve jó atya és bölcs vezető ! Nagy napoknak nézünk elébe, erős k a r o k r a van szükségünk, hogy vezessen s ha kell oltalmazzon is. Deus interim providebit.
. . . Fecit multa, ergo dilexit multum, ergo videbit glóriám Dei ! Ez a mi hitünk, ez a megnyugvásunk ; remé-nyünk, hogy az ő imádságai által is, de kivált sz. József neve védszentjének esedezése által, ki a szent családnak Heródes ellen védnöke volt, e viharos időben oly főpásztort fog küldeni, ki erős k a r o k b a n tartsa Jézus h a j ó j á n a k kor-mányrudját közöttünk. — Tetterős k a r o k r a van szükség . . .
Néhány adatot a k a r v á n a boldogultnak életéből kö-zölni, megemlíthetjük hogy 1790-ben jun. 28-án szepesi egy-házi s Árva vármegyében Zubrohlaván született. Iskoláit Esztergomban, Nagy-szombaton, Bécsben végezte. Drégely-palánkán gr. Nádasdy Ferencz mellett káplán volt. Az egy-kori budai vicariatusnál hivataloskodott, utóbb Pazmaneum al-igazgatója, helyettes igazgatója, erre posonyi kanonok s végre Pázmán papnevelő intézetének igazgatója volt, innen esztergomi kanonok, 1845-ben Esztergomban érseki helyet-tes, mig főmagasságu Kopácsy József halála után eszter-gomi káptalani-helyettes lett. 1848-ban tiszteletre méltó
áll-hatatosságot mutatott, s ugyanazon évben phárosi czimzetes püspökké neveztetett. Kassa megye őt 1850-ben mint atyát, püspököt fogadta. Kalocsa szerencsés volt őt 1852-ben j u n . 15-én érseki székén láthatni. Ezen beigtatási remek-beszéd-ben főpásztori bölcseséggel ecseteli a k o r n a k kiáltó szüksé-geit, s kijelöli szándékának irányát, s az eszközöket, melyek által valóban törekedett is a közbajokon segíteni. Igaz do-log, senki nem veheti rosz néven, mert ugy volt, s nem is lehetett máskép, hogy e had-dúlta vidéken 48 után a főpász-torok részére terhes idők j á r t a k . Az alsó vidék plébániái kő-zöl többen felégetve, pusztítva álltak. A növendék-papok száma lejebb szállt. A főpásztor tehát első gondját a papne-velő házra forditá. A seminariumban alkalmas kápolnát állí-tott, a növendékek számát növelte, s mindent elkövetett, hogy a növendékek jó pásztorokká képeztessenek. Mit is tudna egy főpásztor becsesebbet adni a megyének, semmint jól rendezett papneveldét ? K u n s z t J ó z s e f érseknek ez legelső gondja, valóban pupilla oculi volt. A megyei papság részére már 1853-ban lelkigyakorlatokat rendelt, szinte u g y 1854-ben is. 1855-ben a cholera miatt elmaradtak a lelki-gyakorlatok, de 1856-ban ismét m e g t a r t a t t a k . Hogy híveit nagy megyéjében inkább megismerjo, s a helyi viszonyokat teljesen belássa, elsőben ugyan csak némely nagyobb váro-sokban, más években pedig részletenkint bizonyos kerüle-tekben atyai látogatást tartott és a hiveknek a bérmálás szentségét osztotta ki. Az ur házának ékességét szeretvén a kalocsai főtemplomban remek izlésii mestermüvet készítte-tett mind a főoltár képeit, mind az oltárt magát, mind a je-les két n a g y szobrot. Ezen főtemplomra igen sok gondot forditott. Az érseki szék, egy jeles öltöny-készlet, az érseki remek kereszt, és a főoltár előtti lámpa tőle van. Nagyszerű müveihez tartozik jelesen a t. jezsuiták és t. iskola-nénék intézete. Itt nemcsak az anyagi erő vétetik tekintetbe, melyre mindenre kiterjeszkedő gondos és bölcs főpásztor sok nélkülözés, gond és utánalátás által tett szert ; hanem azon szorgos gondoskodás, mely által ő ez intézeteket létesité. H a reá nézünk a jezsuiták épületére, azt mondjuk az első lá-tásra : ez czélszerü, s Kalocsán nagyszerű épület ! Igaz, de mennyi gond, mily pénzáldozat hozta ezt létre ! A dicsőült a jezsuiták romai főnökének személyes ismerője lévén, rég óta egyezkedett, hogy végre 1860-ban az intézet létre jött. A beszerelésnél , utóbbi építéseknél, mily ke-gyes gondot tanusitott, azok t u d j á k, k i k ezt némileg is figyelemmel kisérték. S mily áldás most a jezsuiták inté-zete! A sok szülék, k i k fiaikat itt neveltetik, kik, ha öt hely üresedik meg az intézetben, száznál többen jelentkeznek, mondhatnák csak meg. Hasonló módon a n a g y lélek azt igen jól felfogta, hogy mi fontossággal bir a leány-nevelés, és mily kívánatos, hogy megyéjének egyéb helyein is Isten-nek szentelt szüzek vigyék a nőnem tanítását ; s ezért mily gonddal, körültekintéssel alapította meg ezen intézetet, s mily atyai jó a k a r a t t a l karolta föl mind a két nevelö-házat, a k i k tudomást vettek róla, szinte igen jól t u d j á k . S ezen atyai gond, szeretet, részvét adott ez intézeteknek Isten ke-gyelméből léteit, gyarapodást és áldást, költött bizalmat, vá-gyat irántok a szüléknél. 1862-ben a nagy árvizkor igazi őr-angyala volt városunknak. — 1863-ban valóban apostoli buzgósággal tartá meg tartományi főpásztortársaival a
tar-t o m á n y i , s már pápai helybehagyással ellátar-totar-ttar-t zsinatar-totar-t.
Papságán segiteni kívánván, a szegényebb plébániák felse-géllésére 40,000 frtot alapított. Majd az elaggott papok ré-szére növelte az alapítványt, 10,000 forintnyi összeggel. A hazai czéloktól sem maradt el, sőt az elsők között állott min-denkor. Alig hogy szétküldetett a m. akadémia p a l o t á j á n a k építésére a felhívás, azonnal mint első 10,000 forinttal j á r u l t e közczélra. Isten t u d j a legjobban azon nagy áldozatokat, melyeket ő szent czélokra tett. A nagy lélek nagy dolgok-tól soha sem vonta meg a segítséget, sőt mindig az elsők közt állt. Mutatta végrendelete is mily magas czéljai voltak.
A jezsuitaatyák gondjaira bízandó gyermek-seminarium örökre fogja létesítőjét áldani.
Mi ezen nagy léleknek jellemvonásait illeti, sok, igen sok van, mit tisztelettel kell említeni. A pontosság szembe-tűnő tulajdona volt, mindent a n n a k idején, mindent egészen j ó l végezni, úgyhogy az bár kinek ítéletét is kiállhassa.
To-vábbá fényes vonása volt a határozottság. IIa ő egyszer va-lamit j ó n a k ismert, amellett megmaradt bár mily akadályok közt, és ha valamit nem tartott jónak, a r r a öt semmi sem birhatta reá. E g y i k jeles tulajdona volt szinte, hogy nem nézett személyekre, az igazságot kereste, ajánlások keveset, emberi tekintetek pedig semmit sem nyomtak előtte. IIa az egyházi javadalmakra kijelölés állt előtte, e dolog oly gon-dot agon-dott neki, hogy igen kitűnt, mennyire lelkismeretesen lciván benne eljárni. Intett és dorgált, ha kellett keményeb-ben is, de szive mindig szeretett. Nem utált semmit, csak az alávalóságot, csak a gyermekes kitüntetések, s dicsérkedé-sek utáni kapkodást ; ez boszantotta, emiatt többször élén-k e n panaszolélén-kodott is. O maga numquam tuba cecinit, na-g y o k a t tett, mellette hallna-gatott. A tudományos férfiak iránt jeles részvéttel volt, sokakat nevelt, sokakat ösztönzött,
so-k a so-k a t segitett, soso-kaso-kat so-kegyelt s j ó a so-k a r a t á v a l halmozott.
T u d n á n a k erről sokan sokat szólni, s csak szerénységüket nem a k a r j u k érinteni, midőn a neveket elhallgatjuk. Magas lelkületét eléggé bizonyítja az is, hogy a boldogultnak igen magas lelkű barátai voltak. A dolog igen ismeretes, nem kell neveket említeni, annyi bizonyos, hogy jó a t y á n k b a n nehéz k o r u n k egyik jeles történeti személye száll a sírba. T o v á b b á a boldogultnak mindig határozott jelleme volt, s tudta az ember, hogy mit érez ő, s ezért bizodalomra méltó r i t k a je-les jellem volt. Ritka gyengédséggel tudta a t y a i szeretetét szóval tettel nyilvánítani; de ha roszalni valót talált valaki-ben, habár kegyelte is, soha el nem hallgatta. Amit pedig egy, korában előhaladt urnái csudálni kell, azon eleven fel-fogás, derült elme, s a folyó bajok iránti érdekeltség, mely-]yel a legújabb korszükségeket helyesen felfogta, azok or-voslására kész volt, s a haladó korral valóságos okszerű ha-ladó viszonyban állt, amennyiben a kor bajaira az egyház örök igazságaiból és gyógyszereiből azokat kívánta alkal-maztatni, melyeket a folyó bajok természete megkíván. í g y a missiok, lelkigyakorlatok, jezsuiták, nevelő-intézetek, gyer-mek-seminarium, egyletek, zsinatok, stb. szivének meleg vá-g y a i közé tartoztak. Az evá-gyházi tudományokat ivá-gen ked-velte, ezeknek művelőit különösen kegyelte, úgyhogy a tu-dományt szeretni és általa szerettetni, ugyan egy volt ; ő maga s késő koráig mindig olvasgatott, az egyházi j o g terén alapos és széles ismeretei voltak, encyclicáit a szabatosság,
méltóság és főpásztori beható lélek jellemzi, kevéssel sokat szokott mondani, valami fönséges tömöttséges volt, dolgoza-tainak latinsága pedig remek.
A jó atya a régi edzett világból volt. Fáradságot nem ismert, midőn a bérmálási foglalatosságokban a fiatalabbak k i f á r a d t a k mellette, ő nem szűnt mig a m u n k a végleg be nem végződött. Kényelemre igen keveset adott, személyére igen keveset költött, egyetlen az ő testalkatára nézve elen-gedhetlenül szükséges felüdülésre, házi kertében engedett magának sétát. Étkezése igen mérsékelt volt ; asztala, mél-tóságához illő, a fölöslegességektől ment volt. Püspöki hiva tálát oly annyira szereté, hogy évenkint csak néhány hétre hagyta el megyéjét, midőn az orvosok a marienbadi tartóz-kozást nemcsak javasolták, hanem reá parancsolták, honnét rendesen jó egészséggel tért vissza. A tüntetésnek semmi-ben sem volt barátja, igénytelensége önmaga iránt túlszi-goru volt, midőn főleg nyilvános dicséreteket kellett halla-nia, arczát a vér keresztül futotta, s a dicsérő, ha kegyeket nem vesztett, de bizonyosan tapasztalta később, hogy ez által nem növelte azokat ; ö tenni szeretett, hogy legyen, nem hogy lássék. Mult évben, midőn fejér-vasárnap a főkáp-talan tisztelkedett előtte, a hétszemélyes táblához közbiró-nak történt kineveztetése alkalmából, körülbelül ezen emléke-zetes szavakat mondotta : „In t a n t a aetate munera non tam accersentur quam recusantur. Praecipue hoc fieri debere per me, qui asuetus sum in vita mea munerum non nomina ge-rere, sed illa adimplere." Továbbá kijelenté, hogy ezen hi-vatalt csak azért fogadá el, mert székének szokás által szen-tesitett jogát visszaadatva látja, s azon kikötéssel, hogy e miatt sacrum officium nihil patiatur.
Ily magas jellem volt K u n s z t J ó z s e f ; de mit tu-d u n k mi ily magas jellemhez szólni ? Egészítsék ki, k i k jobban behatottak e magas lélek szent gondolatkörébe. P á r szót még csak a seminariumról. H a itt a kápolnába me-gyünk, minden tőle van, a szép oltár, az oltárkép, a kereszt, a szép falfestés. Az Oltári-szentség állandó föntartását ö rendelte el 1852-ik october 15-kén, mely napon mint a papi nevelésre döntő és epochalis napot itt évenkint hálaadó is-tenitisztelettel ülik meg. A seminarium belszerelésének so-k a s i t á s a , az udvari so-k e r t , a bővített s Migne által kiadott m u n k á k összegével szaporított könyvtár, a nyolcz-ról ötvenre emelt növendékek létszáma, nevelde külső kert-jének, hova növendékeink forró napokban szoktak kimenni,
általa megvett házhelyekkel történt nagyítása, mind az ő müve. A házi számadások rendbehozatalára 576 forintot fi-zetett, s intézkedett, hogy a számadások egészen rendbe jönnének. A fődolog azonban a seminariumra nézve nem
ezen anyagi segítségben állott, hanem azon erkölcsi súly-ban, mely általa a nevelésnek sokszorosan kölcsönöztetett.
Maga is, e téren szerzett hosszas tapasztalásában, mély íté-lettel bírt a nevelés dolgában, ismerte az emberi természe-tet, s az ifjúság szükségeit. Noha a szineskedésnek csak á r n y é k á t sem szenvedte, az igazi ajtatosságot • magas tekin-télyének súlyával támogatta, s kispapjaiban a tudományt és a jámborságot mindig tekintélyesen sürgette, a hány-szor egész főpásztori tekintélylyel a házat megnézte. Ilyen-kor rendszerint el nem mulasztotta, hogy az Oltári-szent-ségnél kezdte látogatását, s innét ment a museumokba, hol
— 5 4 h.—
az ifiaknak egyenesen kimondta, hogy aki hivatást nem érez, minél előbb őszintén nyilatkozzék, kimondta, hogy i n k á b b a k a r kevés de jó papokat, mint számra sok, de ér-demre méltatlanokat. E t frequentem et ferventem ; et si non frequentem, ferventem tarnen in bono clerum ; mikint boroméi szent Károly. Az elöljáróknak is meghagyta, hogy őszinte és lelkismeretes nyilatkozatot tegyenek a növendé-kekről, s minden palástolás nélkül csak azok terjesztesse-nek elébe, kik erre minden tekintetben méltók. S azért a k á r a bevételnél, a k á r a benttartásnál semmi rendetlen
az ifiaknak egyenesen kimondta, hogy aki hivatást nem érez, minél előbb őszintén nyilatkozzék, kimondta, hogy i n k á b b a k a r kevés de jó papokat, mint számra sok, de ér-demre méltatlanokat. E t frequentem et ferventem ; et si non frequentem, ferventem tarnen in bono clerum ; mikint boroméi szent Károly. Az elöljáróknak is meghagyta, hogy őszinte és lelkismeretes nyilatkozatot tegyenek a növendé-kekről, s minden palástolás nélkül csak azok terjesztesse-nek elébe, kik erre minden tekintetben méltók. S azért a k á r a bevételnél, a k á r a benttartásnál semmi rendetlen