-m 67
körülményekben a legfőbb és sérületlen szabályok közé s annál kevesbbé kötelezhetik a társadalmat a későbben föl-vett tagjai iránt, kiválólag ha az ilynemű jogok megosztása által saját ezéljainak lényeges előnyeit kényszerülne felál-dozni. A ker. társadalom tehát a kétszáz milliónyi keresz-tényt, k i k az ö állami testületét képezik, nem kötelezheti a későbben s csak is kegyelemből fölvett néhány ezernyi hé-ber kedveért, hogy állami elveinek alteratioját megállapít-hassa. A v a g y eszélyeség volna-e megengedni, hogy e g y , köztünk elszórt, idegen származású nép polgári ügyeinkbe avatkozzék és az ország, s község dolgáról határozólag ta-nácskozzék ? egy nép, melynek a kereszt botrány és az Ur rajta, kihez mi imádkozunk, utálat ; mely más szellemből él mint mi, más érdekei vannak, más a hazája, más a reménye mint n e k ü n k ; egy nép, melylyel e tekintetben egy keresz-tény sem érezhet egyformán Mert valamint a héberséget az Isten frigye s nemzetisége választja el tőlünk : ugy vá-laszt el bennünket is a mi frigyünk a Krisztusban és nem-zetiségünk ö tőle. A keresztény társadalom tehát csak azon jogokat adhatja meg a hazájától távol, bujdosó népnek, me-lyeket vendég és idegen követelhet magának, tudnillik egy türelmes és emberséges vendégjogot, de nem többet. —
(Folyt.) tekinthetnek sajátul, mint ama valódi hónukat, Palestinát
s azért nem is lehet velők másképen bánni, mint vendégek-kel és idegenekvendégek-kel, kik csak is mint olyanok l a k n a k közöt-tünk. 3)
Mint népet, melynek nem szabad elveszni a többi né-pekkel ; mint idegeneket és vendégeket szórta el az ó tes-tamentom hiveit az Ur az egész világon és igy laknak és j á r n a k a keresztények között s v á r a k o z n a k a visszatérés napjára, midőn minden népekből egy u j ország fog állíttatni, a templom és Jerusalem falai fölépittetni. Ezen reményt osztják ők s ebben van kimutatva azon irány és szem-pont is, melyről kell hogy ezen ügyet megítéljük.
Egyébiránt az ó testamentom hivei maguk is idege-nekül tekintik magukat, a keresztények között, s azért az ö tápláltatásuk gyökereit nem is feszitik az idegen földbe, hanem az idegen népbe, mely maga az országban, ahol laknak gyökeredzett ; oly növényekhez hasonlítanak ők, melyek gyökeret nem verhetnek a földbe, tenyésznek tehát más, erős növényen.
Szükség, vagy kényszerülés nélkül, szabály szerint a zsidó soha sem lesz földmives, sem bányász, sem matróz, sem halász. Ellenben a kereskedés legjobban felel meg szemé-lyének, mert ez föl van oldva a földtől s azután csak ingó-ságokkal és emberekkel foglalkozik, oly viszonyokban, me-lyeket minden időben fölbonthatni. Mindentől, aminek ál-landósága vagyon, távol t a r t j a magát ; ellenben szivesen választja az embert magát működése tárgyául ; ő nehezen lesz épitész, kőmives, ács stb. annál g y a k r a b b a n orvos és korcsmáros. Az üzérkedés pénzzel, sőt puszta adóságokkal, valamint a legelvontabb becstárgyakkal legjobban tetszik neki. Ez mind természetes következése nemzeti állásának.
Hogy ezen helyzet nagy kisértetekkel j á r és átalában káro-san hathat a népjellemre, igen világos. Mindig megmarad a hébernek mint egy jeles népnek némi jellege a népek közt, mely átragyog a legpiszkosabb koldus rongyokon keresztül, s ezen kitűnő jelleg szintén akadályoztatja őt, más népek közé belépni, bennök fölolvadni és mintegy gyökeret verni a földbe, mely őt hordozza.
H a már mindez tiltja őt, hogy szivböl miénk legyen és sorsát felolvaszsza a miénkbe ; hogy bennünk fölismerje népét s hazánkban az ő hazáját ; rövideden hogy magát tár-sadalmilag velünk testvéresitse, — amit benne dicsérni és tisztelni kell ; mennyire tévednek tehát azon államférfiak, k i k a héberség politikai fejlettségéből és a haza ügye iránti lelkesiiltségéből oly nagy következtetéseket vonni haj-landók !
Az ó testamentom fiai idegenek a keresztény társada-lomban s oly soká azok maradnak, mig csak törvényüket megtartják ; s igy jogszerüleg nem t a r t h a t n a k semmi igényt a legfőbb politikai kitüntetésre; ők az államot nem állapí-tották, s csak későbben a keresztények által alapitottba lép-tek be és kezdet óta a politikai jogokat nélkülözték; ugy hogy, sem az államnak eredeti alapításából, sem más a k á r befogadásuk alkalmával, a k á r pedig későbben adott tény-leges biztositékból nem képesek ilynemű jogigényeket be-bizonyítani. Ily s hasonló jogok nem tartozhatnak minden
s) V. Ö. Briefe über Staatskuiist Berlin 1853. 35.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , j a n . 28. P a t a y és Boborinak vak k i f a k a d á s á r a az emiitett „Szózat" röpiratból idézzük még ezeket : „Ugy de — azt mondják n e k t e k — a papoknak sok pénzök van, kötelességök jót tenni. — I g a z , a papság kötelességének ismeri jót tenni, csakhogy ha e kötelességről tiszta felfogást a k a r u n k szerezni, meg kell gondolnunk : hogy 1) e köte-lesség nemcsak a papokra szól, hanem minden emberre, ki-nekkinek tehetségéhez k é p e s t ; — 2) e kötelesség nincs megírva a világi törvénykönyvben, sem azoknak törvény-könyvében, kit azt leginkább h á n y t o r g a t j á k , hanem egy szentebb törvénykönyvben, mely az egész világra, minden emberre szól, de melyet ök forgatnak legkevesebbet, — az evangeliomban ; — 3) e kötelesség teljesítéséről nem szá-molunk a világi bíráknak, hanem saját lelkismeretünknek és Istenünknek ; — 4) habár áll is az, hogy az egyház az ő papjainak kötelességökké teszi, hogy jövedelmeik feleslegét jó czélra, t. i. Isten dicsőségére s embertársaik j a v á r a fordít-sák : de az sehol sincs megirva, hogy az egri papság az ő jövedelmének, tehetségének legnagyobb részét épen Eger-nek, és csak E g e r n e k szentelje, és nem más helyeknek is, mint például, hogy messze ne menjünk, Gyöngyösnek vagy Miskolcznak. IIa szorosan vett kötelességről beszélünk, azt okadatolnunk is kell, azaz, ha valaki azt mondja, hogy a papságnak kötelessége mindazt tenni Egerért és Eger ja-vára, amit tett, ennek okát fogjuk kérdeni. Okául pedig legfelebb annyit mondhatnak, hogy a papság Egerben föl-desúr volt, tehát Egerből hasznot húzott. Ugy de, mint fen-tebb kimutattuk, a papság többet tett Egernek, mint meny-nyi hasznot, jövedelmet egri javadalmaiból húzott ; mainap pedig, ha jótékonyságát egri jövedelméhez a k a r j a arányo-sítani, ahoz szabni, biztosan mondhatjuk, hogy aligha fog-hat Eger j a v á r a ezreket áldozni. — Azután mi ugyan nem
« 68
vizsgáltuk som ő kegyelmességének az érseknek, sem a fő-k á p t a l a n n a fő-k a fő-kasszáját ; de annyit mégis tudunfő-k, hogy má-soknak is van és pedig sokaknak sok pénzök, sok jövedel-mök, sokaknak több mint az egri érseknek és káptalannak, és figyeljetek csak rá, mit és mennyit áldoznak tehetségük-höz képest a közjóra, intézetekre, szegényekre, kórházakra ? Nemcsak a birtokosokra czélzunk, hanem szemünk előtt v a n n a k a nagy bankárok, k i k n e k sokszor egy '24 óra na-gyobb profitot hoz, mint mennyit az egri érsek egy év alatt bevesz, és mit gondoltok, áldoztak-e ők valamennyien ösz-szevéve 14 év alatt 390 ezer forintot a közjóra, mint az egri é r s e k ? —
Azt is m o n d j á k nektek : hogy a papok sokszor haszta-lanul elfecsérlik, sokszor roszra költik pénzölcet. Van valami a dologban; hiába, az az emberi gyarlóság ott ólálkodik mindenütt, belekeveredik minden emberi dologba, s igy történik aztán, hogy bizony papok is h á n y n a k ki pénzt sok-szor hasztalanul, soksok-szor pedig helytelenül is, mint például, mikor egyikmásik egészen az ő családjának él, a n n a k mint-egy tisztartójává teszi magát, és csak azon van, hogy meg-kuporgatott, a valódi jó czéloktól gonoszul elvont pénzével atyafiait sorsukból kiemelje, a bakról a hintóba ültesse és úrrá tegye ; akikből azután vajmi sokszor a leghálátlanabb, legdühösebb papfalók válnak. Nem tapasztaltátok ? . . De hát csak a p a p o k hibásak e részben, csak ők költik el hely-telenül a pénzöket ? azok pedig, kik őket leczkéztetni bá-torkodnak, jobbak ? pénzöket mindig jól használják ? min-dig jó helyre teszik ? (Halljad ! P a t a y I. polgártárs ! a te debreczeni kátéd, mint a Magyar Világból olvastuk, igen rövid.) Vigyázzátok csak meg őket, m a j d meglátjátok.
Azt is mondták már nektek : el kell venni a papok jószágát. — De hát miért csak a papokét, miért nem a
vilá-giakét is ? vagy talán lopták a papok, amijök van, avagy igazságtalanul, erőhatalommal kerítették birtokukba, mint sok nemes ur a régi időben ? talán geseftelés, uzsora által csalták, gonoszul szerezték ? — Nem ; a papság ép oly jog-gal birja az ő jószágait, mint a világiak a magokét ; ép oly igaz keresményük azok nekik, mint bárkié a föld hátán ; ha tehát azokat el lehet venni, miért ne a másokét is ? — Nem;
a papság jószágát jogosan törvényesen elvenni nem lehet, hanem csak jogtalanul elrabolni. Es mit gondoltok, lia e jogtalan rablás megtörténnék, mint azt már egynémely
or-szágban a forradalom végbevitte, lesz abból nektek valami hasznotok ? vagy azt hiszitek, hogy majd el fogjuk azt osz-tani magunk k ö z t ? Dehogy f o g j u k ; kótyavetyére kerül, és potom pénzért a pénztőzsérek kezére jut, tehát nálunk, hol másnak pénze nincs, az idegeneké és zsidóké lesz, mint az másutt is történt ; — lesz tehát sem a papé, sem a miénk, hanem a másé, a pénzt pedig elviszi az . . . Hát ti mit nyer-tek vele ? Azt, hogy minekutána a papok hivataluknál fogva szántásból, vetésből, kapálásból, vagy csizmafoltozásból nem élhetnek, fizetést kellene a k k o r nekik adni, persze nem na-gyot, de mégis olyat amilyet ; "de hát honnan ? — hát bi-zony csak édes mindnyájunk zsebéből, azaz meglesz az adónak egy u j rovata, egygyel t a r k á b b lesz az adóköny-vecske, mint az másutt is történt. Ugy lehet, akad olyan népboldogító, aki erre azt mondja, hogy hát nem kell pap, minek a pap ; — helyesen, polgártárs ! lia pap nem kell,
természetesen templom sem kell, végre Isten sem kell, s ak-kor aztán bekövetkezik az a véghetetlen nagy boldogság, melyből még tán mennyországba sem kívánkoznánk ? ! Ments Isten. — De mit nyerne különösen Eger, ha a pap-ság javait elrabolni sikerülne ? Példából mutatom meg nek-tek. Salzburg érseki város Felső-Ausztriában. Ersekei egész e század elejéig egyszersmind német birodalmi fejedelmek voltak és roppant jövedelmet húztak. A város, melyet szá-mos nagyszerű épületekkel, műemlékekkel diszesitettek, annyira virágzott alattok, hogy 60,000 lakost számlált.
Azonban e század elején megszűnt az érsek fejedelem lenni, elesett nagy birtokaitól és elég szűken kiszabott fizetést ka-pott. Mindennek alig 60 éve, és tudjátok-e mi lett Salzburg-ból ezen 60 év alatt ? Lett egy régi, magát túlélt vidéki vá-roska, melyben jelenleg 13—14,000 lakosból áll a népesség;
pedig Salzburgnak többnemü gyárai v a n n a k ; azonfelül vi-dékének rendkivüli szépsége, és a városnak régi emlékei ezerenkint vonják oda nyaratszaka az idegen u t a z ó k a t . . . íme, polgártársak ! e tükörben láthatjátok Eger jövendő sor-sát azon esetre, lia a ti irigy népboldogitóitok óhajtása tel-jesülne. Ezen szomorú esetben természetesen nem tehetne
többé a papság semmit a város j a v á r a , még a meglevőt sem volna képes fentartani, annál kevésbbé gyarapítani. Az ér-sek elkölthetne évenkint talán vagy 6000 frtot, a káptalan vagy 15,000 frtot, az intézetek rendre alábbszállnának, és bátran feltehető, hogy évenkint legalább egypár százezer forinttal kevesebb folyna be a városba. Hát még a szegé-nyeknek mennyire fel fogna kopni az állok ? a birtokosok meg hol vennének pénzt a fundatió fedezésére ! !
Alkalmasint azt is hallottátok már, hogy „maradjon a pap a breviárium mellett, ne avatkozzék a világi dol-gokba." Hogy ne hallottátok volna, hisz újságból is olvasták n e k t e k : már pedig az csak igaz tán, amit k i n y o m t a t n a k ? Dehogy igaz, dehogy igaz ; lássátok, az a papiros olyan bé-ketűrő portéka, hogy a r r a szintúgy rá lehet nyomtatni a legnagyobb esztelenséget és hazugságot is, mint a legszen-tebb igazságot, és bizony nyomtatnak is arra sok bolondot.
Ne adjatok hát hitelt a n n a k a szónak, hogy mind igaznak kell a n n a k lenni, amit olvastok, és ha csak lehet, nézzétek meg azt is, aki irta. (Patayt is, ki ö ?) Azt mondták nektek, maradjon a pap a breviárium mellett, ami talán annyit je-lentene, hogy teljesitse a maga kötelességét. Es ez, ha csak-ugyan igy kell érteni, nem roszul van mondva ; mert bizo-nyos igaz az, hogy a papnak első és legfontosabb kötelessége a maga hivatalát teljesíteni ; — de már annak, amit tovább mondtak, hogy t. i. „ne avatkozzék a világi dolgokba," an-n a k már mégis csak megkérdjük az okát. Taláan-n a pap, épean-n azért mert pap, megszűnt polgár lenni és elvesztette a pol-gári jogokat ? Ezt, ugy véljük, az az ur sem hiszi, ki a bre-viarumnak oly nagy pártfogójává csapott fel ; mert hiszen t u d j a ő azt igen jól, hogy a papok csak ugy viselnek min-den polgári terhet mint mások, tehát csak ugy megilletik őket a polgári jogok is mint másokat ; mert a dolog rendje szerint a jogoknak terhek, a t e r h e k n e k meg jogok felelnek meg. — Vagy talán nincs hozzá tudományuk a p a p o k n a k ? Mintha bizony azok, k i k a papságot oly nagyon szeretnék leszorítani a közügyek teréről, kanállal szednék be a tudo-mányt ; a papnak pedig tiltva volna a tudomány közös
for69 l í
-rásából meríteni ! Amint azt más megtanulja, épen ugy meg-t a n u l h a meg-t j a a pap is, pegig hámeg-t — minmeg-t meg-tudjámeg-tok — a jó pap holtig tanul. — De talán nincs elég bátorságuk, mert a kor-mány emberei ? A papság mindenesetre tisztelettel hajol meg a hatalom és a n n a k legfelsőbb képviselője, a király előtt ; de hogy bátorsága van a haza és nemzet igazságos ügyeit védeni, azt számos példákkal lehet igazolni ; mint-hogy pedig kényes dolog az élők példáját feltüntetni, mond-játok meg a n n a k a breviariumtisztelő urnák, hogy utasitjuk
őt a történetre, ahol, különösen 1-ső Leopold alatt, a mos-taniakhoz sokban hasonló körülmények közt ott találja az ország akkori prímását is, Szelepcsényit... De talán hiány-zik a papságnál a j ó a k a r a t és a hazafiság ? Igen, ha a ha-zafiság szájaskodásban, pattogó, de többnyire üres kikelé-sekben, a szenvedélyek felizgatásában, a békételenség szitá-sába, oktalan, nyaktörő tervek kergetésében áll : a k k o r a papság csakugyan gyenge hazafi; de ha a nemzet jogainak és igazainak jogszerű megvédéséről, ha a közjónak szóval-tettel való előmozditásáról van szó, röviden, ott a tanács-teremben szintúgy mint a tettek és áldozatok terén, a pap-ság hazafipap-ságban, igaz honszeretetben senki által magát megelőztetni, túlszárnyaltatni nem engedi. Valamint Eger-ben, u g y országszerte mindenütt feltaláljuk a papság áldo-zatkészségének, tehát valódi ember- és hazaszeretének fé-nyes bizonyitékait, maradandó emlékeit ; csak vak lehet tehát az, vagy gonosz, ki azt meri mondani, hogy a papság nem szereti e hazát ! T u d j á k ezt jól azok is, k i k a papságot rágalmazzák ; mert hiszen ismerik ama bevett szokást, melynélfogva valahányszor bármely hasznos czélra, avagy vállalatra, tehát a haza j a v á r a áldozni kell, mindig a pap-ság az, mely első sorban megkerestetik, felhivatik. — D e hát mi az oka mégis, hogy némelyek a papságot a közügyek teréről minden áron leszorítani szeretnék ? valami okának c s a k kell lenni ? — Persze hogy van, és talán nem is volna
nehéz a szeget fejen találni ; de mi a rágalomra se gyanúsí-tással, se recriminatióval felelni nem a k a r u n k , nem szok-tunk. V a n kétségkívül okuk azon u r a k n a k , de az őbennök ,:van, nem a papságban ; minthogy pedig nem igen találják idő- és alkalomszerűnek azt felfedezni, a hibát másban, j e lesen a papságban keresik ; hiszen, ugy gondolják, igy is czélt érnek : ők lesznek a jó hazafiak, a papság pedig a rosz hazafi. L á t n á k csak ők, hogy a papságot megnyerhetik az ő terveiknek és czéljaiknak, szóval az ő politikájúknak, ők volnának leginkább r a j t a , hogy a papság avatkozzék a közügyekbe. Hiszen még fris emlékünkben v a n n a k azon idők, midőn a papság közreműködése mindenik oldalról ke-restetett, sürgettetett, követeltetett, erőszakkal is kicsikar-t a kicsikar-t o kicsikar-t kicsikar-t . . . De meg a képviselőválaszkicsikar-tásoknál is lákicsikar-tkicsikar-tuk, hogy azon u r a k némelyike, k i k most a breviáriumhoz utasítják a papságot, épen nem találta helytelennek a papokat körül-j á r n i és szavazatukat, ugy az ő közbenkörül-járásuk által hiveik szavazatát m a g u k n a k kikérni, tehát őket a breviáriumtól el- és a politikai térre v o n n i . . . A papság hivatása- és ne-velésénél, s e kettőből önkényt folyó irányánál fogva a józan mérséklet zászlója alatt küzd, nem annyira pártfegyelemből s még kevesbbé pártérdekből, hanem jól átgondolt megfon-tolásból és meggyőződésből ; nem b a r á t j a tehát a hanyatt-liomlok rohanásnak, mit sokan helytelenül haladásnak
ne-veznek ; nem előmozditója az erőszakos rázkodásoknak ; érzelmi politikát sem üz és nem kapkod a nagyhangzásu ruganyos szólamok után : hanem egyrészt a nemzet száza-dos sarkalatos jogaira és törvényeire támaszkodva, másrészt szem előtt t a r t v a a tényleges és nem ignorálható állapotokat, az idők megváltozott körülményeit, az események h a -talmát, oda törekszik, hogy h a z á n k n a k a kerekvágásból szerencsétlenül kizökkent alkotmánya abba visszatereltes-sék, s az ősöktől öröklött életrevaló, mert századok tüzpró-báján átment intézmények a törvényhozás alkotmányszerü u t j á n az ujabb kor vivmányaival, jelesen a nép j a v á r a irány-zott 1848-iki törvényekkel összhangzásba hozatván, a füg-' gőben levő nagy nemzetközi kérdések — problémák —•
szerencsésen, üdvösen megoldassanak, miszerint hovaelőbb bekövetkezzék azon óhajtva várt idő, melyben a nemzet alkotmányos képviselete az ország belügyeinek rendezésére, az 1848-iki részben ideiglenes törvények, s azok által elő-idézett állapotok teljes és üdvös kifejtésére, az egykori föl-desúri viszony maradványainak végleges méltányos meg-szüntetésére , az ipar, gazdászat, kereskedelem, szóval a nemzetgazdászati nagy érdekek emelésére szentelhesse min-den erejét, hazafi buzgóságát és törvényhozói bölcseségét. A papság tehát a fenforgó n a g y horderejű politikai kérdésben mindenesetre a békés kiegyenlítést óhajtja, mert csak ez sarkallik alaptörvényeinkben, mert csak a békés és szeren-csés kiegyenlítés által hiszi, Europa jelen körülményei kö-zött, biztosithatni e hazának és nemzetnek jövőjét : mert sok fájó sebe van e honnak, melyek gyógyító kézre várnak;
sok szükségei és hiányai, melyek orvoslást sürgetnek ; nagy, szinte elviselhetetlen a bizonytalanság, mely reá nehezedik, mérlietlen a hátramaradás és vesztesség, mely a ziláltság, kivételesség megörökítéséből származik ; — de a minden ároni kiegyenlítést nem tűzte — legalább t u d t u n k k a l — politikai z á s z l ó j á r a . . . A d j a a nemzetek sorsát intéző bölcs és kegyes Gondviselés, hogy buzgó imái meghallgattassa-nak, forró óhajtásai teljesüljenek !"
SZAMOSUJVÁR, j a n . 18-án. Apostoli királyunk ő Fölségének kegyelme folytán kinevezett szamosujvári püs-pök, hittani tudor, mélt. s főt. Vancsa János j a n . 16-án több főkormányszéki tisztviselők kiséretétében jelent meg Sza-mosujváron: kit is megyénk határán ngys s főt. Sorbán Mi-hály kanonok, káptalani küldött, s nt. Huza Lázár sz. széki jegyző, és számos papság ünnepélyes tisztelettel fogadott el ; — Szamosujvár határán pedig fényes városi küldötség élén vá-rosi főbiránk cs. kir. tanácsos n. Lászlófy Antal üdvözlé megyénk kedves püspökét, kinek jövetelén az országút oldalába esö Hesdád helység harangjai is kétségenkivülivé tették, mert az ottani lelkész nt. Bilcz Gábor maga és hivei részéről lelkesen megfelelt kötelességének, mig végre az itteni örmény a j k ú lelkész s főesperes Lukácsy Kristóf haj-dan székestemplom harangjai által főpásztorunk ittlétét tu-datta v e l ü n k ; e nemes részvétét megosztá velünk az itteni sz. ferenczrendüek szerzete is.
Az itteni káptalan fiúi hódolattal üdvözleni ohajtá azon férfiút, kinek bejötte az egyházi gyászt megszüntette, a testvéri szeretet lánczait megerősbitette, szóval azt, kit régtől várt a megye, s kiről tudja, hogy legjobb katholikus.
Az ünnepély fényét kitűnően elősegítette n. Bilcz
1st-70
«!-ván kanonok, intézeti igazgató, ki is diszes énekekbe elö-képezve a növendék papságot, és azt jól elrendezve, főpász-t o r u n k bejövefőpász-telének öröméfőpász-t valóban nagyobbífőpász-tofőpász-tfőpász-ta, és ne-velte a hivek buzgalmát.
A hely szinén püspökünk ö méltósága felöltve a püs-pöki palástot, s süveget, pásztori botját jobbjába átvéve állott mint egy oly férfi, kit a császári királyi fölség, és Jé-zus Üdvözítőnk utódja IX-ik Pius pápa ö szentsége mi hoz-zánk elküldött.
A káptalan élén ngys. P a p p Macedón román nyelven iklvözlé az ur nevében megjött föpásztort, ki szintén e nyelven magasztos küldetését fejtegetve felhívott atyailag mindenkit a bizalomra személye irányában. — Ünnepélyes éljenzéssel tisztelve meg a föpásztort az egész nép, belépett püspöki kápolnájába káptalanával együtt, hol is a főpásztor szerencsés megjöveteléért hála n y ú j t a t v á n az Istennek, bé-követte pásztori lakába főpásztorát káptalana, itten az egy-házi öltönyöket letéve : — kitűnő sietséggel elébb is főt.
Lukácsy Kristóf igen jó szerkezetű latin beszéddel üdvözlé a föpásztort, az örmény papság, a tanitói kar, és hivei nevé-ben ; mely szívélyes, s valóban igaz üdvözletre püspökünk ő méltósága válaszolt classicus tökélyü latin nyelven, be-széde annyira nyomott, s katholikus volt, hogy fe-lőle el lehet mondani : numquam homo sic locutus est, egyet-értés, testvéri szeretet, szóval minden megvolt, aminek meg-lenni kellett ezen becses szövegű beszédben.
Ezután a káptalan, városi tanács és más testületek tették üdvözletüket és hódolatukat.
Közepettünk van tehát már főpásztorunk, kit az isteni kegyelem ide beplántált, az árvaság nehéz súlyát vállaink-ról letéve, öröm eltelten v á r j u k f. év s e hó 28-ik napját, mi-dőn ünnepélyes beiktatását fogja tartani méltóságos
Közepettünk van tehát már főpásztorunk, kit az isteni kegyelem ide beplántált, az árvaság nehéz súlyát vállaink-ról letéve, öröm eltelten v á r j u k f. év s e hó 28-ik napját, mi-dőn ünnepélyes beiktatását fogja tartani méltóságos