eljöve-tele után, ki a világ uralmát az ő kezeikbe adandja, hivatvák, a nemzsidókat kardélével is a zsidó hit fölvételére kényszeríteni; mégis a talmudi tanoknak ismerői azon nézetben vannak, hogy a zsidóhit kö-vetőinek még tágasabb tért is nyitott, azt állitván, h o g y a zsidók Messiás eljövetele előtt is törvényök
10) Móz. 5. k. 24, 14.
" ) Móz. 3. k. 19, 13.
>2) Bava Metzia 111. 2. v. ö. 61, 1. in Thosephot.
13) Avoda zara 26, 1. v. ö. Schulchan Arc yoré Beali Nr. 158.
] 4) Móz. 5. k. 7, 2. v. ö. Sadchazaka P. 1. c. 10. §. 1.
Hilcsth A c t u m ; Sanh. 92, 11.
>*) V. ö. Sadchasaka P. IV. c. 8. N. 10.
* 123 «>
által följogoaitvák a nemzsidókat, nevezetesen a kereszténye-ket szolgaságba hajtani. Ezen vád bizonyára a legsúlyosabb, melyet valamely vallásos rendszer ellen emelhetni ; annál fogva illik s az igazság is követeli, azt nyugodt s pártat-lan vizsgálat alá vennünk.
A szentírásnak ezen szavai : „Nem fogsz felebarátod vére ellen emelkedni," l 6) már elébb láttuk, h o g y a n o m k e -resztények semmikép sem igényelhetik magoknak a tiszte-letet, a zsidók felebarátaivá lenni: 17) és hogy ezen alapok-nál fogva a zsidóknak meg van engedve ezek ellenében épen ellenkezőjét tenni annak, amit felebarátjaik irányában tenni kötelességök.
Szintén a szentirásban olvashatók az igék : „Ne hadd az ollenséges népek közöl senkit élve." Itt ugyan a szentirás a hét kánaáni népről szól ; de az okfők, melyekből kánaán-n a k ezekánaán-n kánaán-néptörzsei egykor a végveszélykánaán-nek átadakánaán-ndók va-lának, a talmud szemeiben még mindig fönállanak minden nemzsidók irányában ; k i k szintúgy mint a kánaáni népek, goyim-bálványozóknak és a zsidó nép elleneinek t a r t a t n a k s aki ezek közöl megölhet valakit és meg nem öli, az egy semleges törvényt sért meg. Majmonides Sepli. Mitzvoth fol.
85, c. 2, 3, ezen czim a l a t t : lo toasch. Ugy szintén már g y a k r a n vádoltattak a zsidók, hogy nagyon is iparkodtak a ker. gyermekeket hatalmukba keriteni és a húsvéti ünne-pek alkalmával azoknak vérét ontani, vagy azért, hogy ily módon ős elődeik által elkövetett istengyilkosság emlékét megújítsák, vagy pedig azért, hogy a legyilkolt ker. gyer-mekek vérét bűbájos jelekre fölhasználják, vagy pedig mind a két okból. Tagadni akarni, hogy a zsidók különféle idők-ben és helyeken nem vetemedtek ily gonoszságokra, annyit jelentene, mint a történelem évkönyveiből 30—40 körül-ményesen leirt s ellenjegyzett eseményt kitörülni,I S) s meg-semmisíteni mindazon emlékeket, melyek több városban az iszonyú tettre vonatkozó hagyományokkal együtt egész je-lenkorunkig őriztetnek.
Ily alapokon nyugszik a talmudi felebaráti szeretet ; s azért már a romaiak történetirója is az akkori zsidókat az
„odium generis humani" czimmel illette. (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , febr. 22-én. Tiszt. Blázy L. ur, vagy is az 1791 prot. rendek javaslata nem tetszik F — y J — f urnák, mivel a szülök megegyezése, tehát a prot. a t y á n a k Ígérete, hogy minden gyermekeit kath. religioban, a kath. férjnek ígérete, hogy minden gyermokeit prot. vallásban nevelendi,
„akár hogy csűrjük csavarjuk, az bizony nem egyéb, mint reversalis, — szomorú tapasztalásból tudjuk, mily erőszakos-kodások és visszaélések történtek már a reversalisokkal ; pe-dig ha egyházunk testén rágódó ezen rákfenétől szabadulni a k a r u n k , az csak gyökeres kimetszés által sikerülhet. Itt aztán tágas tér nyilik mindkét fél papságának, hogy magá-nak a buzgólkodás és rábeszélés fegyvereivel hervadhatlan babérokat szerezzen. De én ezen babérokat, prot. pap
lé-'«) Mózes 8. könyv 19, 16.
" ) Sad c h a z a k a C. VI c. 4. §. 11. Hilcath Rtozeaeh etc. v. ö. u . C. 1. N. 1.
, 8) Eisenmenger P . 2. c. 3. p. 220—24.
temre, senkitől sem irigylem. Es, meg vagyok lelkem mélyé-ből győződve, hogy mi protestánsok e téren, a minden ároni capacitálás terén, rövidségben maradnánk. Uraim ! ne ismer-j ü k félre álláspontunkat. Oly fegyverekkel és oly fegyverek ellenében, melyek részint nincsenek hatalmunkban, részint pedig, ha volnának is, azok használata által elveinkeí tagad-nék meg, a pokol, a kárhozat, a gyónszék fenyegetődzései-nek középkori fegyvereivel, s azon jezuiticus elv védpaizsa alatt, hogy a czél szentesiti az eszközöket, mi nem harczol-hatunk. Ilyen fegyverek ellenében röviden csak azt válaszo-lom, hogy amazok g y a k r a n hamarább eltalálják az utat az elfogult kebelhez, mint emez, (az igazság és a meggyőződés fegyvere.)"
E szavakban F — y J —f ur példásan buzgólkodott . . . a prot. igehirdetésnek szegénységet, hatástalanságot tulajdo-nit, vagy ha valóban olyan az igehirdetés, felőle szegénységi bizonyítványt ad, a kath. életmüvezetnek fölsöbbségét hirdeti.
Az involuntarius apologeták közé ő is fog tartozni e vallo-másban. Maledicere vult, et nolens bencdicit. Mi gondoljuk, hogy tekintve a természetes uton közölhető persuasiót, a prot. szónok fölül is múlhatja a kath. papot, ha ügyesebb szónok ; de ha azon persuasioról van szó, melyet az isteni malaszt művel elménkben, tehát a természetfölötti utat, eb-ben a prot. igehirdető mindig hátrább fog állani, mikint az emberi erő az Isten mindenhatóságával soha nem állhatja ki a versenyt. Nem a pokol, nem a gyónás az, mely a kath lel-kipásztor szavait hatásossá teszi, mivel a pokolra a gonosz ember nevet, a gyónásra nem jön ; hanem az isteni malaszt, mely, mig a szó a fülben hangzik, a szivben csudálatosan mű-ködik. Ezen malaszt mindenható,, rebelles quoque compellit voluntates, habár erőszakot soha nem tesz, s ennek köszön-jük, lia a szabadelvüség, a szabad élet embere, mint a va-donnak oroszlánya, szeliden, bünbánatban térdel az Isten helytartójának, a lelkek orvosának lábainál a gyónszéken.
A gyónást középkori fegyvernek mondja. Origenes, midőn a gyónni nem akarót olyan emberhez hasonlitja, kinek gyomra megromlott, megterheltetett, s hacsak a túlságosan bevett ételt, ami a rómaiaknál, kik emeticumot vettek, hogy még egyszer ehessenek, épen nem volt ismeretlen, ki nem adja, halálra betegszik, valóban középkori ember volt ; Tertullia-nus is, aki a hivekről szól, qui adgeniculantur sacerdoti, kö-zépkori ember volt. Felvihetjük, mikint fel is vitték mások, a középkort a második századig, hogy annak czime alatt min-dent eldobjunk, ami a hithez tartozik ; F — y J — f ur is meg-betegedett volna, hacsak „a középkor fegyverei"-t, a „jezui-ticus elvet" ez alkalommal ki nem adta volna. Gyermek-ségétől óta megtömték vele gyomrát ; most talán egészsé-ges lesz.
Mondja, hogy nekik nincsenek fegyvereik, melyekkel a kath. papok rendelkeznek, s nevezi a poklot, a kárhozatot.
E z t legfölebb magáról mondhatja, hogy poklot nem hisz ; mi-vel az mind a két prot. confossioban túlságig feltaláltatik.
Senki sem bőszéit többet az ördögről, semmint L u t h e r Már-ton, senki nem prédikált annyit az örök kárhozatról, semmint Calvin János. Ez tehát vagy lapsus calami F — y J — f urnái, vagy a confessio tagadása, amire hogy szabadsága és joga van, váltig elismerjük.
,Finis sanctificat media,' jesuiticum princípium ! Alig 16*
« 124 m
lesz 10 éve, 1000 porosz tallér tüzetett ki annak, aki „finis sanctificat media" tételt valamely jezsuitának m u n k á j á b a n felfedezi. S eddig senki sem pályázott az 1000 tallérra. Mily szép ösztöndij ez F — y J — f urnák részére, ha valamely je-zsuitának könyvéből ezen tételt, mint jesuiticum principium bebizonyitja, igy, de csak is igy fogja mondhatni : amit jesui-ticumnak neveztem, hogy jesuiticum, be is vitattam. Mig ez meg nem történik, F — y J — f ignotos fallit.
De aki eme princípiumot másra ráfogja, magának őriz-kedni kell, hogy épen ezt tettleg ne gyakorolja. Miért pedig nem tetszik F — y J — f urnak t. Bl. L. ur által felhozott ja-vaslat ? Mivel a prot. elvbe ütközik ? mivel a lelkismereti szabadságot sérti ? Nem. Miért ? Mivel „mi protestánsok e téren, a minden ároni capacitálás terén rövidségben marad-n á marad-n k mivel a kath. papok „gyakramarad-n hamarább eltalálják
az utat," azaz hamarább capacitálnak, mint a prot. lelkészek;
tehát mivel a szabadság nem előnyös a protestantismusra, s több prot. férfi egyeznék bele, hogy fiai kath. hitben nevel-tessenek, semmint kath. férfi, hogy prot. vallásban neveltesse fiait. Finis a protestantismus gyarapitása, megtartása ; e czélra hasznosabb, ha törvény lesz, semmint ha a szülők bad a k a r a t j á r a bizatik : tehát törvény kell, nem pedig sza-badság. Ez a finis sanctificat media ; akarom a törvényt, nem mivel csak ez igazságos, hanem mivel a protestánsokra előnyösebb. Be szép dolog, a jezsuitákra kenni valami roszat s ugyanakkor széltében gyakorolni azt. „Annyival inkább kell nekünk minden kitelhető erőnkkel oda hatnunk, hogy azon törvénynek, mely részünkre előnyösebb nek látszik, létrejöttét legalább megkísértsük." (pag. 1672.) F — y J — f u r egy jezsuita irót sem tud megnevezni, ki az általa jesuiticum-nak nevezett elvet tanította volna, ő maga ha nem első, leg-alább egyik prot. czikkiró, aki csak azért a k a r valamit, mi-vel „részünkre előnyösebb," azaz hasznosabb, tehát jobb, s azért jobb, mivel hasznosabb, előnyösebb; aki tehát a finis sanctificat media tettleg gyakorolja, tettleg vitatja. E z t fel-jogyezzük. Aki valamiről mást vádol, vigyáznia kellett, hogy maga ne kövesse el, különben in quo alium judicas teipsum condemnas ; ilyen pedig e tétel : „mivel reánk nézve előnyö-sebb," s ez F — y J — f úrtól a prot. lapban.
Tiszt. Blázy Lajos ur törvényt akar, hogy a vegyes há-zasságu szülők semmi törvény alá no hajtassanak a gyerme-kek nevelésére nézve ; F — y J — f ur törvényt akar, mely a szülőket kényszerítve, egyszerre mindenkorra véget vessen eme czivódásoknak. E z t pedig ugy akarja, hogy a fiuk az apa, a leányok az anya vallásában neveltessenek. Már van törvény 1791-ből, hogy lia a férfi katholikus, minden gyer-mekek kath. hitben neveltessenek ; ha a nő katholikus, a fiuk prot. vallásban neveltethetnek. E törvény ellen an-n a k idejébean-n a püspökök és a kath. rean-ndek ellean-nt moan-ndtak ; tollát olyan, melyet helyeselnünk nem lehet ; de türjiik tisz-teletben, s hogy hitünk javára módosittassék, 78 évig izgatást^
javaslatot nem tettünk. Vannak a két prot. confossionak jog-czimü szabadalmai ; vannak a kath. egyháznak is jogai ; különös jelenet, hogy prot. atyánkfiai közöl némelyek szaka-datlanul nyugtalankodnak, a mi jogaink megnyirbálására per-suadeálgatnak, mig mink a linczi, bécsi kötéseket, és tolerantia-lis pátenst, minden hozott polgári törvényekkel együtt, érin-tetlenül hagyjuk. Valóban, ha a polgári béke szeretete, az
általunk nem helyeselt állapotok csendes türelme hazafiság, meg kell vallani, hogy a katholikusok példás hazafiak
Baj a vegyes házasság mindig a társadalomban, ezt F — y J — f ur is bevallja, irván : „ez már a vegyes házassá-goknak egy átalános és kikerülhetetlen baja ;" azért ily há-zasságokat a haza, a társadalom, a családi boldogság érdeké-ben soha sem kell előmozdítani, soha sem kell kívánni, sőt a haza érdekében, amennyire a személyes szabadság csak meg-engedi, akadályoztatni kell. F — y ur bevallja a bajt, bár mint rendelkezzék is a törvény. Mert ha az 1791 prot. ren-dek, és ma t. Bl. L. ur szerint akint rendelkezik, hogy a szü-lők rendelkezzenek, a gyermekek más vallásban lesznek, semmint az egyik szülő ; s a kath. szülő saját religiojának ta-nitása szerint oly uton látandja gyermekeit, melyet lelkében, hitében kárhoztatni, azaz gyermekeit az örök üdvösség ve-szélyében kell látnia. E z minduntalani teher a kath. szülő-nek lelkén, mely őt mindig komorrá, és némely órákban, mikor az isten malasztja a hitet felébreszti benne, a lelkifájdalmak, aggodalmak emberévé teendi. H a törvény hozatik, hogy a gyermekek nem szerint neveltessenek, a szülők hitbeli sza-kadása a gyermekekre is átvitetik. „ E z átalános és kikerül-hetlen baj a vegyes házasságoknál." Azért a kath. egyház, eltekintve attól, hogy a kath. fél a hit elvesztésének, vagy legalább elhalásának veszedelmében van, a családi béke, a gyermekek nevelése, a haza, a társadalom érdekében a ve-gyes házasságokat nem óhajtja, sőt akadályozza, s ezt tenni isteni törvény szerint köteles is. De ha már meg nem akadá-lyoztathatja, eltekintve minden más reá szabott kötelességek-től az áldást illekötelességek-tőleg, mikor a módról van szó, miképen ke-vesbittessék, „a vegyes házasságok átalános és kikerülhetet-len baja," mindig azon lesz : 1) hogy a szakadás, lia már a szülők között megvan, a gyermekekre át ne vitessék, s igy scissura major non fiat ; 2) hogy a szülők szabadsága a gyer-mekek nevelésében tiszteltessék. Az első pontot javasolja a józan ész a másodikat, a szülőkre Istentől szabott kötelesség;
tehát Istentől kapott jog, s evvel Istentől kapott szabadság, hogy gyermekeiket lelkismeretük parancsa szerint neveljék az Istennek. E két tekintet szülte az 1791-i törvényt, hogy a kath. atya mellett minden gyermek kath. hitben neveltes-sék ; a kath. anya mellett pedig szadad egyezkedés legyen.
Azért hozzanak prot. atyánkfiai bármily javaslatot, püspö-keink mindig a szülők szabadságát fogják védeni az állami hatalom ellen. E z t mint az egyháznak legkisebb fia mondjuk, nem mint szabályozó. Védeni fogják pedig püspökeink a szü-lök szabadságát, nem mivel ez előnyösebb a kath. egyházra, ily indokot F — y J — f urnak engednek át ; hanem mivel is-merik a szülők elengodhetlcn kötelességeit, ezen kötelesség-ből származó jogokat, s igy a szabadságot, a lelkismeret sér-tetlenségét még akkor is, lia ez büntetlen tévedésben van. A gyermeket a szülők nevelik, nem az állani. Az államnak csak az a joga, hogy, ha a szülő lelkismeretlenül hanyag, kényszerítse a gyermekek nevelésére, hogy a szülők kezéből jó, és hasznos polgárt kaphasson. Amiben tovább megy,
cae-sarismust gyakorol, szülői jogot tapod, idegen jogot bitorol.
A pogány állam sajátjának tekintette a gyermeket, azért né-hol a szülőtől el is vette, államilag neveltette. Az államneve-lés zsarnokság, mivel ugy bánik vele, mint a baromnyájjal.
Nevelteti, hogy több hasznot vegyen belőle. A házi
állatok-kai épen ezt szoktuk tenni. Rabunk a házi állat, a gyermek is az állam rabja, uralkodik nemcsak testén, hanem a neve-lés által lelkén és lelkismeretén is akar uralkodni. A pogány caesar ezt tette. Követelte a gyermekeket, mivel sajátja gya-nánt birta a szülőket ; birta pedig, mivel az állam volt a dea, minden jognak kútfeje. Annyi szabadság volt, mennyit ezen dea, s ennek képviselője, a caesar adott. A szülőket ember-gyárnak, gépnek nézte, házi körében is szabályozta, nem hogy a házi körben elkövetett bünt sújtsa, hanem hogy, mit, miképen cselekedjenek a szülők? meghatározza. Lelkismereti szabadságról a pogány államban szó sem volt. E z t a kath.
egyház adta vissza, mikor a szülők jogait az állam ellenében kimondta. Miért a k a r n a k épen caesarismust némelyek prot.
atyánkfiai közöl, mikor, mikint mondják, a szabadságnak emberei ? — miért a k a r j á k a szülők lelkismerotének a pol-gári törvénybon igát, rabságot készíteni, mikor a lelkismereti szabadságot hangoztatják ? — miért a k a r n a k a prot. félre, ennek lelkismeretére lánczot kovácsolni, mikor vallásos el-vük sem kovácsolhat ilyest ? meg nem foghatni. A con-fessio nem parancsol a prot. fél lelkismeretének, előnyös lesz, ha a polgári törvény fog parancsolni. Az igehirdetés nem so-k a t igér F — y J — f szerint, legyen tehát so-kényszer, ez legyen az igehirdetés helyett a föproselyta. Igy, F — y J — f ur sza-vaiból : mivel a törvény reánk előnyösebb, a katholikusokra pedig károsabb, mivel a capacitatioból nem sokat igérek ma-gamnak, igy már megértjük. Igy megértjük Szász Károly urnák is diadalmi örömét, hogy az 1848 X X törvényczik-kelyböl az „absque praejudicio szépen kimaradt," *) azaz a k a t h . egyháznak praejudiciumot, azaz k á r t csinálni már szabad, mivel azon tétel a törvényben nincsen. Mi sem ta-gadjuk, hogy egy országgyűlés, lia lelkismeretlen tagjai van-n a k , sok k á r t tehet a kath. egyházvan-nak, a fravan-nczia covan-nvevan-nt is igy tett. Azon örülni,hogy a tétel „absque tamen praejudicio rc-ligionis catholicae" kimaradt, arra látszik mutatni, hogy Sz. Ká-roly mindent cum praejudicio religionis catholicae a k a r : ez köztünk a válaszfal. Prot, atyánkfiai nem gondolnak vele, ká-r u n k ká-r a esik-e vagy nem, amit követelnek : mink pedig a confessio minden jogczimü szabadalmait tiszteljük. Közölök olyan is van, aki örül, lia religioni cath. praejudicium crea-t u r : mink viszoncrea-t nem örülnénk. H a valami javaslacrea-tocrea-t crea- ten-nénk, hazánk iránti szeretetből, prot. honfiaink iránti tiszte-letből mindig előre megtekintenők, nem ütközik-e javaslatunk
az ő jogaikba ? Sz. K. ur pedig örül azon, hogy a törvény-hozás a kath. hitnek védelmét feladni látszik, mivel az 1848-i törvényből már elmaradt az „absque praejudicio religionis ca-tholicae." Megvalljuk, hogy ezen örömben sem törvényessé-get, sem hazafiságot nem látunk ; de legkevesebbé testvéries-séget, amire oly sokszor történik hivatkozás.
Van ínég egy indok, inkább egy czél, a kölcsönös vi-szonosság a vallások között. Józan értelemben az a viszo-nyosság, ha mindeniket saját természete, s törvényei szerint engedjük élni : de nem, hogy mindenik vallást saját esz-méink szerint szabályozzunk. A polgári törvényhozásnál csak a, vallások békés megélhetése a föladat, nem pedig a vallások szabályozása. A prot. felekezet elüt a kath. egyháztól a dogmában, a fegyelemben, 'i szokásban, egy szabály alá
te-*) Prot. lap. 3 sz. 68. 69 lap.
hát nem szorittathatik mindkettő, különben üldözésnek me-gyünk elébe. Mást kiván a prot. vallás, mást a kath. religio ; mindkettőt egyaránt venni annyit tesz, mind vagy egyiket, vagy mindkettőt megsérteni. Például : a prot. vallás szaba-don hagyja a szülőket, mint neveljék gyermekeiket, mivel a prot. szülő oly joggal bir a szabadvizsgálatban, mint az egész prot. consistorium : kath. szülő egyházának parancsa sze-rint kötve, kötelezve van eziránt. Azért a prot. fél lelkisme-rete szerint engedheti, hogy a gyermekek k a t h . hitben ne-veltessenek, a kath. fél lolkismorete szerint nem engedheti.
Ki engedjen tehát ? A prot. confessio, a prot. elv mondja. H a a polgári törvény kimondja : egyezkedjenek erről a szülök, mind a két fél lelkismerotét, szabadságát tiszteli ; ha mondja : a vegyes házasságokból született gyermekek kath. hitben neveltessenek, a kath. fél lelkismeretét védi anélkül, hogy a prot. fél vallását sértené. Nem vagyunk egyenlők, ugyan-azonosok a hitben, a fegyelemben : a törvényhozás sem bán-hatik velünk egyenlően, s igy a kölcsönös viszonosság csak akkor volna törvényes, igazságos, ha a religioban egyenlőek volnánk.
Elég legyen ez a multakra : menjünk át az oktatás-ügyre ; talán t. Schwarz Gyula, és az ,Uj korszak' munkás, buzgó írói nem felejtkeztek el, hogy legelőször is rólok emlé-keztünk meg, mikor leveleinknek eme folyamát megkezdtük.
Részletekre nem bocsátkozhatunk, mivel lapunk nem tanodai szakközlöny, mink, szem alatt tartván felhozott javaslataikat, csak az elveknél m a r a d u n k . (Folyt.)
P E N S I L V A N I A . (Tudósítás azon katholikus gyarma-tokról, melyeket Gallitzin Dömötör—Ágoston herezeg, pen-sylvániai hitkiildér, az Egyesült-államokban alapított.)
Ejszakamerika területén ez utólsó években előfordult események a müncheni „Historisch-politische Blätter" szer-kesztőit Pensylvania egy kis szerény városára, Lorettóra emlékeztetek, melynek alapitója Gallitzin Dömötör-Ágoston, ama nevezetes hölgynek fia volt, kire Németország méltán büszke lehet. Ez alkalomkor a szorkesztők igen érdekes s alkalomszerű életrajzi vázlatot közöltek, melyet bizonyára mink is ép oly kíváncsisággal fogunk olvasni, amint ezt Né-metországban olvasták.
Húsz éve már hogy Gallitzin herezeg, felcserélvén a herczegi udvar fényét azoknak szegénységével, kik Isten igéjét hirdetik, — az Alleghany hegyek vad környékén 40 évig tartó apostolkodása után, az Urban jobb létre szende-rült. A jámbor hitkiildér müve most is él és virágzik, s a kis gyepsziget (oase) még sokáig megmaradand az, ami erede-tétől fogva volt : a keresztény polgárosodás bölcsője, mely jótéteményeit a legtávolabbi határokig fogja elárasztani, fentartván szerény jellegét, ami alapitójának szándéka is volt. Valóban, lia Gallitzin kívánsága teljesül, az ő neve mai napig rég el volna feledve a roppant pusztaságban, mint-hogy a berezeg szent hivatalát hosszú évsoron át Schmit ál-név alatt viselé, hogy igy mindent elkerüljön, mi neki a vi-lág előtt dicsnevet szerezhetne !
Mindazáltal Pensylvániában szerencsére, Lemeke atyá-ban, a Szent-Vincze bcnedekrendüek apátságának kanonok-jában, oly egyénre akadtunk, ki bárkinél jobban tarthatta
fönn a nemeslelkü hitkiildér emlékét, s annak szép szellemét legpontosabban festheté le.
4.
> 120 «
A herczeg életirója nemcsak személyes ismerőse, ha-nem bizalmas barátja, gyóntatóatyja s missiókban segédje volt a herczegnek. Gallitzin halála után Lemeke atya k a p t a meg annak i r a t a i t , levelei- s jegyzeteivel e g y ü t t , melyek előbbi életére kellő fényt derítenek. Tehát csak ö Írhatta le a herczegnek hűséges életrajzát ; s ő kötelmének is tartá, e jeles ember emlékét a feledékenységtől megóvni.
Lemeke atya erre nézve ily fontos megjegyzést tesz :
„Gallitzin élete oly szoros összeköttetésben áll a halála utáni történtekkel, miszerint az a jövő nemzedékre ép oly érdek-kel birand, mint reánk egy Bonifácz vagy Ansgár élete, és pedig azon tények miatt, melyek korszakukat jellemzik."
Nem véljük fölöslegesnek az éjszakamerikai egyház kezdetére visszapillantani, hogy meglássuk, mily helyzetben volt ama politikai mozgalomban, mely Amerika területét alapostul megrázkódtatá.
Gallitzin a liitküldérek azon sorába tartozik, kik az Egyesült-államokban a szellemi élet alapját megvetették.
Midőn a herczeg e sivatag területre lépett, egyetlen egy fő-papot talált itt, s ez baltimorei Caroll János, az Egyesült-ál-lamok első püspöke Volt, ki Európába volt kénytelen menni;
hogy püspökké szenteltessék, *) és csak két év múlva (1790) iktattatott be hivatalába, híveivel pedig csak félben-szakitva közlekedhetett. Parányi, a jó ügyért azonban buz-gón lángoló, környezete jobbára francziákból állott. Gallitzin
hogy püspökké szenteltessék, *) és csak két év múlva (1790) iktattatott be hivatalába, híveivel pedig csak félben-szakitva közlekedhetett. Parányi, a jó ügyért azonban buz-gón lángoló, környezete jobbára francziákból állott. Gallitzin