pusztá-ban a r a n y b o r j ú t , illetve aranybikát imádtak, vo-natkoznak, s melvek már Beke előtt ismeretesek voltak.
Dr. Kanyurszky Gy.
(Folytatjuk.)
Fom. és föt. Simor János bibornok nagyböjti fő-pásztori levele.
(Vége.)
De eleemosyna j u x t a mentem Ecelesiae, et doctrinam S. Leonis M., omni unique SS. P a t r u m cum ieiunio conjun-genda, ut huius meritum omne ferat punctum, hac vice bre-viorem esse licet sermonem, quandoquidem in proxime prae-teritis pastoralibus pro sacrae quadragesimae tempore di-missis litteris de misericordiae et charitatis operibus eo ex incideuti fusius scribere oportuerit, quod ob malam praece-dentis anni messem, ab inundantia imbrium, et eluvionibus repetitam, maiorem populi partem in egestatem doluerimus redactam, ac idcirco nostrarum p a r t i u m esse existimaveri-mus, substantiam huius mundi, ut verbis loquar S. Joannis Apostoli,1) habentium corda et voluntates ad largiendam eleemosynam afflictis et pauperibus excitare. Quia vero, Christo Domino dicente „pauperes semper habetis vobis-cuin"-) nunquam proinde deest occassio benefaciendi, Eccle-siae in mitigando ieiunii quadragesimalis praecepto indul-gentiam largioribus elemosynis ii imprimis compensent, qui habent, unde tribuant, imo omnes pro suis facultatibus dent inopibus velut f r a t r i b u s C h r i s t i : quatenus a Salvatore nos-tro audire mereantur : „Venite benedicti P a t r i s mei, possi-dete paratum vobis regnum a constitutione mundi. Esurivi enim et dedistis mihi m a n d u c a r e ; sitivi, et dedistis mihi bibere . . . . Amen dico vobis, quamdiu fecistis uni ex bis f r a -tribus meis minimis, mihi fecistis."3)
J u v a t animadvertere multum differre christianam charitatem a beneficentia legali,qualem in nonnullis regnis
>) 1. ep. g 17. — 2) Matth. 2(i. 11. — Matth. 25, 34. sq.
17'
141)
introductam noviiiius. Illa opulentiorum et pauperuni ani-mos suavissimo amoris vinculo copulat, quando quidem be-nefacere voleutes ipsi sua opera in pauperum inopiam et in-digentias inquirunt, lias propriis oculis usurpant, misericor-diaeque opus alacrius et eo modo exequuntur, qui largiti-onem benigniorem, magisque hunianioreni, ut ita dicam, effi-cit. D u m e contrario legális beneficentia facit, ut benefactor opulentus nedűm pauperum miseriam, sed ne pauperem qui-dem unquam videat, et taxa velut contributione depensa, nulla deinceps illorum sollicitudine teneatur. U n d e etiam fieri sólet, ut taxa velut de iure débita consideretur et acci-pientibus nunquam sufficieus appareat iuxta illud poëtae:
„quo plus sunt potae, plus sitiuntur aquae." Romani iinpe-ratores nova semper donaria — panem et circenses — otio-sae plebi largientes, liac legális beneficentiae specie nec sibi noc rei publicae bene consuluerunt, plebs enim, ut a uovis imperatibus nova et ampliora consequeretur, frequentes 1110-vit. seditiones, et donariorum largitores e medio sufferre co-nabatur, et baud raro sustulit. Mira christianae charitatis opera in stabiliendo, quod prius ignorabatur, pupillorum, viduarum, et quomodocuniqus languentium iure, in erectis porro omnis generis 'beneficis institutis relucent, quae nulla unquam aetas obliterabit.
Quae respectu concedendae dispensationis in lege ab-stinentiae quadragesimalis alias a me disposita sunt, liac quoque vice valere declarando, sistere iam g r a d u m possem concludereque liuuc ad vos directum sermonem. Sed vero et temporum, in quae incidimus, et muneris mei ratio urget, ut quarumpiam pastoralis mihi et vobis impositi officii obliga-tionum specialem mentionem iniiciam earumque implemen-t u m impensius commendem. Nosimplemen-tis, primam ac praecipuam eorum, quibus cura animarum crédita est, obligationem esse christianae traditionem, verbi divini praedicationein. „Fides enim, sine qua impossibile est placere Deo, et ad filiorum eins consortium pervenire,4) ex auditu, auditus autem per V e r b u m Dei. A u t quomodo credent,ei, quem non audierunt?
quomodo autem andient sine praedicante ?" Verba sunt Apostoli5) qui inter caetera Pastoris officia hoc docendi et praedicandi munus tanta sollicitudine a Timotheo discipulo suo requirebat, dicens :6) „Testificor coram Deo, et Christo Jesu, qui iudicaturus est mortuos, et per adventum ipsius et regnum eins, — praedica verbum, insta opportune impor-tune," et tandem „opus fac evangelistae, ministerium t u u m impie," aperte significans 11011 impleri ministerium uisi verbi Dei praedicatione. I n hac Christi legatione praecipuam par-tem curae pastoralis positam esse, ipsi Apostoli declarave-runt, dicentes : „Nou est aequum, nos relinquere verbum Dei, et miuistrare mensis,"7) et gentium Apostolus dum ad Corintliios seribit :9) „Non misit nie Christus baptizare, sed evangelizare," indicare voluit, inter duo Pastoris officia : praedicare verbum Dei, et Sacramenta administrare, maius et principalius, idemque magis a r d u u m ac necessarium esse verbi divini praedicandi officium, in quo proinde studiosius oporteat eum versari. De cuius officii gravitate adeo convic-tus f u i t Apostolus, ut declarare non dubitaverit :9) „Vae mihi si non evangelizavero," vult dicere : aeternam mihi
*) Cone. Trid. Sess. VI. c. 8. — Rom. 10. 14, 17. - ß) 2. Tim. 4, 1 sq. — •) Act. 6, 1. cit. — 8) I. ep 1, 17. — ') ib. 9, IG.
maledictionem accersam, t a m q u a m Dominici praecepti trans-gressor, si non evangelizavero, id est, si munus Evangelii praedicandi negligam. Hoc vae Dominus exponit, ubi ser-vum, ([Iii talentum sibi commissum non dederat ad usuram, sed absconderat in terra, damnat hac sententia : „Servum inutilem eiicite in tenebras exteriores. Illic erit fietus et stridor dentium."1 0) Praedicationein verbi Divini praecipuam nostram esse obligationem his indicat verbis S. G r e -gor ins M. : " ) „Praeconis officium suscipit, quisquis ad Sa-cerdotium accedit, ut. ante adventum Judicis, qui terribiliter sequitur, ipse scilicet claniando g r a d i a t u r . Sacerdos ergo si praedicationis est nescius, quam clamoris A ocem daturus est praeco m u t u s ? Hinc est enim, quod super pastores jirimos in linguarum specie Spiritus Sanctus insedit, quia nimirum quos repleverit, loquentes facit. „Ubi autem populus P a s t o -ris sui incuria spirituálém famem coelestis doctrinae patitur, ibi est omnis pietatis, et Religionis exterminiuni," observât S. J o aunes Chrys.1 2) Docemur hoc etiam a S. Tlieronvmo illis verbis:1 3) „ E x quo intelligimus, déficiente inter Christi fidèles salutari doctrina, quasi alimento laborautes, extiugui pudicitiam, castitatem omni labe infici, virtutes omnes amisso nomine in peius mere, omniaque retro prolapsa re-ferri." Non miremur itaque, quod S. Doctor in liaec verba proruperit : „Si namque canes l a t r a n t pro Dominis suis, et t u non vis latrare pro Christo ?"14) Si autem praedicandi munus, ad quod omnes, quibus cura animarum commissa est, praecepto divino obligantur,1 4) sine grandi piaculo nullo tempore negligere licet, profecto ad illud duplicato zelo nostro incumbendum est tempore, quo „diminutae sunt veri-tates a filiis hominum,"1 6) quo nihil tarn sanctum, nihil tarn pium, et Christi fidelibus tarn venerandum, quod homines corrupt! mente et reprobi circa fidem17) perversis suis asser-tionibus, astutitiis et exemplis subruere non conentur, quo non iam adversus singulos errores, sed adversus incredulita-tem pugnandum est, quam per totum orbem disseminari conspicimus a veritatis inimicis, quos S. Cyrillus Alex, de-pinxisse videtur, scribens:1 8) „depravati corde, omnisque divinae lucis expertes, adversus pietatis placita insurgunt, contumeliosisque vocibus emissis iniustitiam in altum lo-q u u n t u r lo-quorum conatus eo impietatis processif, ut etiamnum in alios tani foedae superstitionis malum trans-mittere velint, t a m q u a m serpentes aliqui trivia obsidentes, qui praetereuntibus illac iusiliunt, ita acerbum virus faci-lius animis iufundentes, de quibus iure dici possit, : Serpen-tes, generatio viperarum, quomodo potestis bona loqui, cum sitis mali ? Nec aberret a vero Dominus dicens : Bonus homo de bono thesauro profért bona, et malus homo de malo the-sauro profért mala." I t a q u e nisi Deo, Divinaeque legi re-pugnare, nisi terrorem damnationis, et minas conteninere, nisi tanti munus officii perdere, et profligare, nisi omnes Ec-clesiae spes eludere, expectationemque de nobis f r a u d a r e nolumusj ea muneri praedicandi et docendi navanda opera, hocque pacto ea salus animarum curanda a nobis est vigi-lantia et constantia, ut e negligentia nostra nemo unus nobis cominissorum decipiatur per philosophiani, et inanem
falla-">) Matth. 25, 30. - l l) r. pass. p. 2. — l s) horn 45. in Genes. —
") in. cap. 8. Amos. 14) adv. Ruf. 1. 2. — >5) Cone. Trid. sess. XXIII. c. 1 de reform. — I6) Psalm. 11, 1. — 2,'Tim. 3. 8. - '") Adv. Julianum 1.1.
141)
ciain secundum traditionem hominum secundum elementa mundi,1 9) sed occurrant omnes in unitatem fidei, et agnitio-nis filii Dei, in virum perfectum, uec iam sint parvuli fluctuantes, et circumferantur omni vento doctrinae in ne-quitia hominum, in astutia ad circumventionem erroris."2 0) Nemo aiulitorum exiguum numerum ad excusandam excusa-tionem in peccatis adferat, id, quod haud raro fieri assolet, ait enim S. Joanues Chrys. :21) „Licet unus auditurus sit, audiat : non enim exiguum est unam ovem servare, quando-quidem et Pastor ille, qui nonaginta reliquerat oves, ad unam cucurrit, quae aberraverat. Hominem non contemno, licet unus sit homo." Praedicationis verbo sociandum est conversationis éxemplum. Etenim „cum libentius ilia vox auditorum cor penetret, quam dicentis vita commendat, illi, quibus administratio Verbi comtnissa est, metiri sollicite studeant, quanta tenendae rectitudinis necessitate constrin-g u n t u r ; quia qua necessitate exiconstrin-guntur summa dicere, eadem necessitate compelluntur summa monstrare : sint ergo cogi-tatione mundi, corde humiles, spiritu fervidi, actione prae-cipui in silentio discreti, in verbo utiles, in sermone breves, ac in omnibus praebeant seipsos exemplum bonorum operum, ut non vituperetur ministerium Yerbi, quod acceperunt a Domino Jesu.,,2'-) Tametsi ut Angeli de coelo praedicatores Verbi evangelizaverint, nonnisi aërem verberabunt, nisi eorum dictis vitae tenor respondeat. „Habet namque, S. A u -gustino teste,23) ut obedienter audiatur, quantacunque g r a n -ditate dictionis magnum pondus vita dicentis." In cuius rei commonitionem ipse Dominus Jesus factis primum, tum doctrina hominibus praeluxit, de quo scriptum est2 4): „Coe-pit Jesus facere, et docere."
Sed quid prodestut fideles, curae suae creditos, docue-rint, et eos praedicationibus et exhortationibus suis ad con-versionem, et poenitentiam permoverint animarum Pastores, si prae fastidio et negligentia illos postea poenitentes in S.
Tribunali audire nolint, t a m q u a m molestos ac importunos repellant, misericordiaeque ianuam ipsis praecludant? Sunt enim, utinam non essent, Sacerdotes, quinimo parochi,'qui vi officii ovibus suae creditis curae Sacramenta administrais te-nentur, quoties illae indigent, et rationabiliter eadem petunt, sunt inquam, adeo ab audiendis Confessionibus abhorrentes, ut poenitentes ab hoc Sacramento arceant, eosque in damna-tionis aeternae periculum coniicere non reformident : non pastores hi, sed pastorum coecorum idola et simulacra, qui ad propria commoda, non ad labores et sollicitudines pro Dei gloria et animarum salute sibi videntur vocati. Sunt alii, qui hoc onus sibi, qua proprio ovium pastori imposi-tum, ne digito quidem attingunt, verum illud, non etiam beneficii quod tenent emolumenta, in humeros aliorum saepe ineptorum et nondum exercitatorum Confessariorum prae ignavia devolvunt, non perpendentes, quod hi extranei pro-prios fidelium Pastores de manibus Dei viventis liberaturi non sint, nec sint ipsis opitulaturi, si ministerium illis impo-situm perfunctorie peragant.
Boni e contrario, hocque nomine digni Pastores ani-marum, pro ovibus suis animam, multo igitur magis vitae
commoditates ponere p a r a t i sunt. Libentissime impendunt se, imo superinpenduntur pro peccatoribus, nullos r e f u g i u n t labores, nulla fatigia, semper accincti, semper promptissimi ad dispensandum Poenitentiae Sacramentum, quod lapsis post baptismum ad salutem necessarium est, ut nondum re-generatis ipse baptismus. Norunt enim/nullibi efficacius Dei gloriam et salutem animarum promoveri posse, quam in Sacro Tribunali, norunt, illic se posse boni pastoris officium implere, dum animas e faucibus inferni eripiunt ; quod aegrotum est curant, quod infirmum est consolidant, quod confractum est, alligant. Quod abiectum est, reducunt, quod periit, quaerunt ; quod pingue et forte est, custodiunt. Ibi oves suas cognoscuut, peccatoris conversionem perficiunt, ut periti medici congruis remediis animas fidelium peccatis vulneratas curant, sanant ; ibi homines, a via salutis aber-rantes et per latam portám, et spatiosam vitiorum semitam ad damnationis abyssum gradientes, viam Coeli docent, et per angustam portám intrare compellunt. I b i peccatores in sanguine Agni, et ab omni inquinamento carnis m u n d a n t u r . Quotiescunque i g i t u r Confessarii, imprimisque animarum Pastores ad audiendas Confessiones vocantur, alacri hilarique animo Sacramentum administrent, neque unquam fastidio affecti videantur. Quod enim salutiferum magis officium praestare poterunt, quam illud, per quod fidelium animae in viam salutis diriguntur, ac cum Deo reconciliantur, quove rite ac bene impleto officio, teste S. Pio V . omnium Chris-tianorum haberetur reformatio. Quot meritis cumulantur ii, qui hoc ministerio sancte et assidue funguntur, quum neque minimum charitatis opus absque ampla mercede relinquen-dum esse solemuiter edixerit, promiseritque Christus Domi-nus ? H i n c omnes Christi ministri, qui apostolico imbuti fuerunt spiritu, in audiendis peccatorum confessionibus in-defessos se exhibueruut, unde uberrimos in vinea Domini collegerunt fructus. Ii autem, qui inviti hoc Sacramentum administrant, et malunt aliis detineri curis, vel otio et igna-via torpere, quam ad hoc saluberrimum ministerium dignos, idoneosque se reddere, serio recogitent Vae per prophetam in officio suo frigidis et negligentibus Pastoribus intenta-t n m :2 5) „ V a e Pastoribus — qui gregem meum non pasce-batis. Haec dicit Dominus Deus: Ecce ego ipse, super Pasto-res requiram gregem meum de manu eorum." Rénovent ergo, qui taies adusque fuerunt, zelum suum, et resuscitent g r a t i a m in sacra ordinatione ideo acceptam,2 6) ut digni sint ministri Christi et assidui dispensatores Mysteriorum Dei, aut ab officio désistant, velut arbor illa fici, quae quia f r u c -t u m non -tuli-t, succidenda proponi-tur in Evangelio,4 7) ut mi-nisteria eorum accipiant alii, — dignius illa impleturi, removeaturque ab aniiuabus, Christi sanguine redemptis, r u i -nae periculum, cui exponuntur, si Sacramenti tam neces-sarii ob supinam Pastoris negligentiam participes non fiant.
A Christo Deo et Salvatore Nostro petamus, ut omnibus nobis aliud propositum non sit, quam fideliter exequi munus, quod divinorum divinissimum est, cooperari nempe Deo in salutem animarum. Repleat nos ad hoc Spiritu et lumine suo. Det nobis gratiam et pacem, et quia cum peccatis in pace non vivitur, delicta nostra miseratus absolvat et n u -'") ef. ad Colos. 2, 8 — 10) Ephes. 4, 13. sq. — S1J liom. G. serin. 5
— 22) S. Gregor. 11 Past. p. 2. — 23) de doctr. Christ, c. 1G. — " ) Act. 1, 1. Ezech. 34. — 2B) cf. 2. Tim. 1, 6. — " ) cf. Luc 13, G. sq.
141)
tanti a corda ipse dirigat, qui via, veritas et vita est, et vi vit ac reo-nat in saecula saeculorum. Amen.
Datum Striä'onii in t'esto Purificationis B. M. V. die 2-a Februarii, 1881.
Joannes Cardinalis Simor m. p. Archi-Episcopus.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, február 25. Az elégtétel. — Egy pár szám-mal ezelőtt kötelességünknek tartottuk felszólalni ama rend-szeresen űzött vád ellen, —• és a vád alaptalanságát, valamint következetlenségét kimutatni, — mintha a nemzeti művelődés körül eléviilhetlen érdemeket szerzett ezidőszerinti páratlan jótékonyságit csanádi püspök u r ő e x c j a egyházmegyéjében a germanisatiót mozdítaná elő az apáczák által. Oly kézzel-fogható volt e vád alaptalansága, hogy azt bárki is, még ha az ottani viszonyokat részletesen nem is ismeri, a czáfolat minden félelme nélkül tagadhatott. Végtelen megelégedé-sünkre szolgál, hogy kifejezett nézetünk azóta nem csak
nieo- nem ezáfoltatott, amitől nem is tarthattunk, hanem in-o ' kább a legkétségbevonhatlanabb módon megerősíttetett, és
igy ő excjának, a csanádi püspöknek, a nemtelen vád elle-nében elégtétel nyújtatott. Megengedik nekünk t. olvasóink, mit mi kötelességünknek tartunk, hogy az elégtételt bemu-tassuk, annyival is inkább, mert ez által felismerhetik a lel-kületet is, melyből a tökéletesen alaptalan vád származik és rágalomnak bizonyul be.
Az elégtétel megadására és igy a vád tökéletes tönk-retételére hivatottabb bizonyára senki sem lehet, mint épen az állami tunfelügyelő, ki mint ilyen hivatalos állásánál foo-va köteles a kerületében létező tanodák irányáról, szel-leméről tapasztalás utján nyert ismerettel birni, és kit, mint ,állami' tanfelügyelőt, még a gyanú árnyéka sem terhelheti, hogv érdekből keljen védelmére valamely katholikus püs-pöknek. 11a tehát ily részről nyújtott elégtétel létezik a fenn-forgó ügyben, akkor a vád minősége is kellőleg jellemezve van. Már pedig a jelen esetben birunk ily elégtétellel. Temes-megye állami tanfelügyelője ugyanis, Marx Antal ur, elég bá-tor volt, hogy védelmébe vegye a csanádi püspök ő excját és a képzelhető legalaposabb módon tönkre tegye a vádat épen azon lap hasábjain, melyben a támadás többszörösen ismételve megjelent, t. i. a ,Pesti Napló'-ban. A követke-zőkben tehát bemutatjuk a tanfelügyelő ur válaszát, melyet
a támadásra írni szíves volt.
A tanfelügyelő ur válaszában azonnal megjeleli a for-rást, honnan a támadás származott és ez szerinte nem más, m i n t a ,ealumniare audaeter'; minthogy névtelen támadó ugyanis nem tagadhatta a csanádi püspök kifogyhatatlan jótékonyságát és bő áldozatkészségét, legalább rágalmazni
akarta a germanisatióval, de állításával egészen adós ma-radt, és én, úgymond a tanfelügyelő ur, állítását egyszerűen valótlannak nyilvánítom. De nem, a tanfelügyelő ur nem elégszik meg egyszerűen a tagadással, hanem hiteles okmá-nyok alapján részletesen kimutatja a vad alaptalanságát.
Lássuk tehát. A tanfelügyelő ur szerint nem igaz, mit a támadó mond, hogy a temesvári apácza ,főházat' a mostani püspök ő excja alapította, ki csak 1860-ban foglalta el püs-pöki székét, holott az apáczák már 1858-ban Csajághy alatt hozattak be. kit bizonyára senki sem fog germanisatióval
vádolni akarni. Ez a factum tehát a támadó tájékozottságá-ról (?) tanúskodik. De nem igaz az sem, mintha az apáczák vezetése alatt levő iskolák és intézetekben a magyar nyelv elhanyagoltatnék és a püspök a magyar kulturális czélokkal nem törődnék. Nem igaz, mert a tanfeliigyelü ur névszerint felemlíti mindazon magyar nyelvű, mondhatjuk liberális körben is magyaroknak tartott szerzők tankönyveit, melyek-ből a növendékek oktattatnak. A támadás oktalanságának kimutatására a tanfelügyelő ur felemlíti, hogy az apáczák községi iskolákban is tanítanak, már pedig ezekről csak nem lehet feltenni, hogy germanisálni engedjenek. Felem-líti, hogy a temesvári és vidéki apáczatanitónők alatt álló tanintézetekben működő apáczatanitónők közt 6 olyan van, kik a budapesti állami polgári iskolai tanitóképezdében tette le a magyar és német nyelvű polgári iskolára, 30 pedig, kik részint a szegedi képezdében, részint miniszteri engedélylyel összeállított vizsgáló bizottság előtt Temesvárt tették le magyar és német tannyelvű elemi iskolákra a tanképesitesi vizsgát, ezenfelül pedig annyi magyar születésű világi segéd-tanítónő alkalniaztatik, a mennyi csak szükséges. Sőt, hogy a magyarság érdekében a püspök ő excja mit tett ezenfelül, annak is fényes bizonyítékát nyújtja a tanfelügyelő ur. Mint-hogy ugyanis a 60-as évek elején magyar-ajku apácza taní-tónő a zárdában még nem volt, a magyar nyelvet a temes-vári nőueveldében Németh József jelenlegi felszentelt püs-pök és püspüs-pöki helynök ur és Jiiger Adám kanonok ur tani-tották, sőt ugyancsak a püspök meghagyásából az akkor fennállott városi r. kath. főiskolákban is taníttatott a ma-gyar nyelv, minek bizonyságául a tanfelügyelő ur az akkori időből fennmaradt iskolai körlevelek jegyzőkönyveire hivat-kozik. Hogy pedig a tanfelügyelő ur állításának igazságát méginkább bebizonyítsa, hivatkozik a szülőkre, a vendégekre, kik a nevezett tanitézeteket a zárvizsgálatok alkalmával
meo-o meo-o látogatták; hivatkozik a budapesti és szabadkai m. k. állami
tanitónőképezde igazgatói és igazgató-tanácsosaira, kik előtt a temesvári polgári leányiskolát végzett azon tanítók, kik a tanítói pályára lépni óhajtottak, a felvéti vizsgálatot leteszik
— és mi egy perczig sem kételkedünk, hogy a hivatkozottak a tanfelügyelő ur állításának igazságát s a támadó vádjának alaptalanságát mindannyian megerősítenék.
í m e tehát egy nagyszerű elégtétel, tie egyúttal a rá-galom tökéletes tönkretétele. A csanádi egyházmegyének apáczák által vezetett nőneveldéi nem csak nem fészkei a germanisatiónak, hanem ellenkezőleg a magyar kultura ter-jesztői ; nem csak nem igaz, hogy ott a társalgás, tanulás, tan-könyvek, cselédség, eledel, tán még, mint mondatik, a levegő is német, hanem ellenkezőleg magyar szellem leng ott, tan-terv, tankönyvek, előadás stb. magyarok: hogy e mellett a né-met nyelv is használtatik, az természetes és mint magunk is már megjegyeztük, a tanfelügyelő ur is megjegyzi, hogy ez máskép a tanítási eredmény koczkáztatása nélkül nem is le-hetséges ; de azért ez nem germanisatió, amint hogy nem is lehet ott, hol túlsúlyban van a magyar oktatás; germanisa-tiónak ezt csak azok mondhatják, kik behunyják szemeiket csakhogy a napot ne lássák és igy azt mondhassák, hogy se-tétség van. De nem foglalkozunk tovább e tárgygyal: a köz-löttek elegendők lehetnek mindenki előtt, annak bebizonyi-tasára, hogy minő lelkület vezethette a támadót és hogy mit
141)
ítéljen a közönség jövőre, hasonló támadás intéztetnék vala-mely kath. püspök ellen? Nem z á r h a t j u k be sorainkat még sem a nélkül, hogy ezennel köszönetet ne mondjunk a tanfel-ügyelő urnák, hogy tönkre silányította a vakmerő támadót és fellépett egy k a t h . püspök mellett, kimondva, hogy ma-gyar nemzeti szempontból is oly kitűnő intézeteket pellengérre állítani az ügynek nem hasznára, de á r t a l m á r a van. | |
R ó m a . XIII. Leo pápa beszéde a lombardiai zarán-dokokhoz, a kath. actio, társulás és sajtóra vonatkozó része
R ó m a . XIII. Leo pápa beszéde a lombardiai zarán-dokokhoz, a kath. actio, társulás és sajtóra vonatkozó része