ezen kőlapot, pars pro toto, a legenda szintén, per abundantiam, koporsónak nevezi.
17)
15) P r a y , V i t a etc. i. h. 305 és 307.
16) A nápolyi legenda igy emlékezik m e g ezen sirfedő k ő r ő l : „Lapicide supra ipsam arcem ligneam r u d e m l a p i -dem posuerunt, -demum post duos vei très menses reuoluen-tes lapidem i l l u m r u d e m apposuerunt tumbam marmoream diebus intermediis p r e p a r a t a m et decentibus sculpturis hor-n a t a m . " M a g y . Sióhor-n. 1868. 325. M á s volt t e h á t az „arca li-g n e a " mely a sirli-gödörben volt, és más a „ t u m b a m a r m o r e a "
mely a sir nyílását, az arca felett elzárta.
n) Ipolyi Arnold, M a g y a r M y t h o l o g i á j á b a n (569.) k i fejti, hogy a „koporsó" szónak értelme „sirt" jelent. „ K o -porsó, mai használatban t u m b a , de s a j á t l a g speculcrum —sir.
E r e d e t i l e g pedig a k o p o r j a = r a d i t , f r i c a t ; valamint a r a v a
-1>. Margit temetkezési helyét, az eddig mondot-takból, már most határozottan megjelezhetjük. Az tehát a nyulszigeti dömés apáczák Boldogasszony tiszteletére szentelt zárdatemploma szentélyében a főoltár előtt a földbe volt ásva, melyben a test vas-pántos fakoporsóban feküdt. A sir nyílását faragott veres márványkőlap fedte. (Folyt, köv.)
AUGUSTINUS R0SK0VÁNYI de EADEM.
DEI E T APOSTOLICAE SEDIS GRATIA EPISCOPUS NITR1ENSIS &c.
Venerabiii et Honorabili Clero Dioecesis Xostrae salutem in Domino, et Paternam ac Praesuleam Nostrum Benedictionem ! N o t u m est, laicos opinari, quod a v a r i t i a sit labes stat u i sacro quasi inusstata. Cavendum, ne nosstatra agendi r a stat i -one hoc illorum praeiudicium coníirmemus. E t i a m ea, quae nostri iuris sunt, i t a exigamus a u t vindicemus, u t a febri cupiditatis nos minime correptos esse ostendamus. Pone t h e -s a u r u m t u u m in praecepti-s Alti-s-simi : et p r o d e r i t tibi magi-s q u a m a u r á m . Conclude eleemosynam in corde pauperis : et liaec pro te exorabit ab omni malo. (Eccli. 29.) R a d i x enim omnium m a l o r u m est cupiditas : (|uam q u i d a m appetentes e r r a v e r u n t a fide, et inseruerunt se doloribus multis. T u autein, o homo D e i ! baec füge. (I. T i m . 6.)
R e d i t u s sacros nolimus impendere a u t asservare cog-natis nostris, nisi vere indigentes sínt : sed disponamus de il Iis et vivi et morientes non aliter, nisi secundum régulas aeternae iustitiae, cuius praecones nunc sumus, et cui seve-r a m olim seve-rationem dabimus.
Legimus, qua ratione M a g i s t e r veritatis ambitionem discipulorum compresserit : Nescitis quid petatis. — Q u i -cunque voluerit inter vos maior fieri, sit vester minister. — Sicut F i l i u s hominis non venit ministrari, sed m i n i s t r a r e et d a r e animam suam redemtionem pro multis. ( M a t t h . 20.) Non prohibetur, ex iusta causa, sei'vatoque ordine Superio-ribus semet simpliciter insinuare, u t ad locum, a u t munus, a u t t i t u l u m magis (ut p u t a t u r ) coinmodum vel honorifieum promoveatur : sed cavendum, ne negotium istud nimio nisu, et quasi per cuniculos t r a c t e t u r . Y o l u m u s in quovis loco et s t a t u contenti vivere : consideremus beneplacitum divinum, illiulque t o t a mentis affectione complectamur.
Revocandum porro in memóriám, quaenam s i n t o b l i g a -t i o n e s e -t officia specialia, e x p r a e s e n -t i , in quo degimus, s-ta-tu nobis incumbentia, et q u a ratione iHis satisfaciamus ? Q u a e sunt munia sacra s t a t u s nostri ordinaria, e x e q u a m u r s t a t a die et hora, sine cunctatione, absque tarnen praecipitantia, cum stiuliosa et decora observatione omnium ( q u a n t u m fieri po-test) R u b r i e a r u m . A n t e functiones sacras et illis finitis, non est temere g a r r i e n d u m in sacristia, nec q u i d q u a m agendum minus favens reverentiae rebus sacris debitae. Q u a e vero e x t r a ordinem agenda occurrunt, promto aninio suscipiamus, et postpositis minus necessariis laboribus, p e r a g a m u s statim, praesertim si in m o r a posset esse përiculum. I n omnibus operibus t u i s esto velox : et omuis infirmitas non occurret tibi. (Eccli. 31.)
tal, rovás, r a v a s —értelmet a d j a , mi mellett még az a l k a l -mazott koporit, k o p o r i t j a = occupât, u s u r p â t , cörradit értel-mek is f é n f o r o g h a t n a k . "
R a t i o n e m a nobismet ipsis exigamus de ordine actio-n u m actio-n o s t r a r u m : qualem teactio-nere soleamus diebus ferialibus, qualem festivis. Discamus temporis parci esse.
Nolimus nobis a t t r a h e r e labores extraneos excelsae vo-cation! nostvae : nam nemo militans Deo implicat se negotiis secularibus, u t ei plaeeat, eui se probavit. ( I I . T i m . 2.) I m o etiamsi Caritas v i d e a t u r negotia lmiusmodi suscipere, et in-stantiae petentium cedere : declinemus eadem, si possumus, et renuamus, si m u l t a , a n t varia, aut d i u t u r n a fuerint. I n via ruinae non eas, et non offendes in lapides. Nec credas te viae laboriosae, ne ponas animae t u a e scandalum.(Eccli. 32.) M u l t o ergo minus sponte nos immisceamus negotiis ad nos non p e r -tinentibns.
Si m u l t i sunt labores, qui ex officio nobis incumbunt : nolimus t u r b a r i , sed absque clamore a u t strepitu, cum in-t e r n a animi pace a g g r e d i a m u r unum posin-t a l in-t e r u m . F i l i , in mansvetudine opera tua perfice, et super hominum glóriám diligeris. (Eccli. 3.)
Utilissime faciemus, si ante dies, quibus instare scitur m u l t u s labor, etsi sacer, s p i r i t u m n o s t r u m magis solito re-colligere s t u d u e r i m u s . I d i p s u m praestemus finitis laboribus.
N e m p e lucernám, ne aliis lumen praebendo ipsa e x t i n g v a -t u r , con-tinua olei affussione opor-te-t r e s -t a u r a r e .
Nonne decentissimum est, u t minister sistat se conspe-ctui Domini sui semel per diem i t e r u m q u e ? A d e a m u s ergo, sacerdotes, Ecclesiam quotidie, saltern semel, e x t r a tempus Missae : et adoremus R e g e m nostrum in SS- E u c h a r i s t i a latentem quidem, sed verissime praesentem : nec facile t r a n seamus ecclesiam, aliud acturi, quin brevi prece C h r i -stum salutaverimus, et quasi rationem a c t o r u m nostrorum h u m i l i cum fiducia exhibuerimus, ad e x e m p l u m M a r c . (!.
r e l a t u m : Convenientes Apostoli ad Iesum, renunciaverunt ei omnia, quae egerant et docuerant.
Affligimur ob q u a m d a m molestiam extrinsecam ? : Oremus, nec n i m i u m conqueramur : L a b o r a , sicut bonus miles Christi milesu ( I I . T i m . 2 . ) : querelas ne u n q u a m c o m m u n i -cemus iis, qui iuvare nullatenus possunt. T r i s t a m u r ob re-l u c t a n t i a m peccatorum ? : i t e r u m oremus, et perseveremus orantes, memores illius (loan. 3.): Non potest homo accipere q u i d q u a m , nisi f u e r i t ei d a t u m de coelo ; (et (!.): Nemo po-t e s po-t venire ad me, nisi P a po-t e r , q u i niisipo-t me, po-t r a x e r i po-t e u m . N e despondeamus animo, sed p e r g a m u s laborare in omni p a t i e n -tia et doctrina, sperantes fore, ut aliquando Deus det illis poenitentiam ad cognoscendam veritateln, et resipiscaut a di-aboli laqueis, a quo c a p t i v i tenentur ad ipsius voluntatem.
( I I . T i m . 2.) Novimus, quod mércédéin accepturi s i m u s a D e o (I. Cor. 3.) secundum f r u c t u m operis alieni. Ob scandala et ruinas replentur viscera nostra moerore ? : iustissime q u i -dem : sed e x u l t e m u s cum tremore, recogitantes illud: Omne, quod dat mihi P a t e r , ad me veniet (loan. 0.). Contra autem:
Considéra opera Dei, quod nemo possit corrigere, quem ille despexerit. (Eccli. 7.) E t : Omnis plantatio, q u a m non plan-t a v i plan-t P a plan-t e r meus coelesplan-tis, e r a d i c a b i plan-t u r . ( M a plan-t plan-t h . 15.) Cone-m u r u t observeCone-mus Cone-monituCone-m S p i r i t u s veritatis : G a u d e t e in Domino semper ; iterum dico, g a u d e t e ; ( P h i l . 4.) et : I u c u n -ditas cordis haec est vita hominis, et thesaurus sine defecti-one sanctitatis. (Eccli. 30.)
G r a v i a sunt negotia, quae t r a c t a m u s ; m a r g a r i t a e ,
q u a r u n i dispensatio nobis crédita est, sunt p r e t i u m Sangvi-nis Christi. E r g o multoties ad nosmetipsos reflectamus, no-bisque plus q u a m aliis dictum a Deo existimenius : A m b u l a coram me, et esto perfectus. (Gen. 17.) Nec dies praetereat, quin ad vesperam actiones nostras iusto examini subiicia1UU8. Sacerdos quippe t a m excellenti s t a t u dignatus, et g r a -tiis divinis quasi innatans, ceterum communi laicorum more langvori indulgens, experietur i l l u d : E x i g u o conceditur mi-sericordia : potentes a u t e m potenter tormenta p a t i e n t u r . (Sap. (Î.) Conf'essio a u t e m sacramentalis saepius fiat, etiamsi conscientia nos non r e d a r g u a t de notabili errato, ab u l t i m a eonfessione commisso : g r a v e enim delictum a v e r t a t Deus u n q u a m p e r p e t r a r i a nobis !
Concionem elaboraus sacerdos i n q u i r a t : 1. num t h e m a illius s a l u t a r e ? nec enim res ad philosophiam et m e r a m na-t u r a m perna-tinens populo fideli proponenda esna-t, sed quae ad Deum et aeternam a u d i e n t i u m salutem facit. 2. N u m conve-niens oratori, et audientibus, et tempori, et loco ? 3. Q u a e d i c u n t u r , num omnia veritati ? 4. N u m satis clara ? atten-dendo nempe potiorem p a r t e m a u d i t o r u m suorum. 5. N u m bene o r d i n a t a ? ita u t ea solum, a t q u e illo ordine a d f e r a n t u r , p r o u t ad finem orationis f a c i u n t ? ß. N u m s o l i d a ? suffulta genuinis rationibus, vel certe expositionibus aptis ad convin-cendum intellectum ? 7. A n concio sit practica, ita ut volun-t a volun-t e m audienvolun-tium minime negligavolun-t, sed eidem c o n g r u a m es-cam subministare s t u d e a t ? 8. A n e l e g á n s ? nempe n a t u r a l i idearum ordine, a p t a proportione p a r t i u m et maiorum et minorum, concinnitate similitudinum, sententiarum vivaci-t a vivaci-t e evivaci-t pondere, verboriim iusvivaci-ta selecvivaci-tione evivaci-t disposivivaci-tione ? Nihil fiosculis puerilibus ornatum, sed omnia decentia et gravia. 9. Denique, ne hucusque dicta, a t q u e etiam obser-vata f r u c t u optato priventur, a t t e n d u m , ne fors iusto lon-g i o r ; nam optimus cibus, si stomacho u l t r a modum, a u t re-nitenti ingeritur, p a r u m conducit sanitati et robori, sed obest potius. Recolenda f r e q u e n t e r ministro E v a n g e l i i g r a -tiae monita S. S c r i p t u r a e : a) P r a e b e n d u m fidelibus v e r b u m sanum, irreprehensibile ; et cavendum illud contrario vitae exemplo vitiare, v i m q u e eius s a l u b e r r i m a m hebetare. Q u i alium doces, teipsum non doces ? (Rom. 2.) b) Concio bene p r a e p a r a n d a est praevia meditatione, et (praesertim primis annis) diligenti scriptione. Non sunt ad aedificationem spi-r i t u á l é m affespi-renda t a n t u m (I. Cospi-r. 3.) ligna, foenum, sti-pula : secus orator ipse d e t r i m e n t u m p a t i e t u r , et nonnisi per ignem sal vus erit. c) Quod vero maxime omnium r e q u i r i t u r , in eo est, u t initio praeparationis, et ante ipsam concionem ferventi prece lumen obtineatur a Deo, et ardor, qui ipso dante possit et aliis communicari. N a m neque qui p l a n t a t , est aliquid, neque qui r i g a t sed qui incrementum dat, Deus. (I.
Cor, 3.) d) E l e g a n t i a (ea nempe, qualis in auctoribus classicis profanis invenitur) si orationi accedit quasi n a t u r a l i t e r et sponte, non est contemnenda, quamvis inter dotes concionis sacrae locum posteriorem obtineat. Si autem flosculi sermonis j>raecipua pars attentionis oratoris sunt, et multo magis si a r tifieium hoe studiose quaesitum fuisse a n i m a d v e r t i t u r ab a u -ditore : f r u c t u s concionis fere omnis pessumibit. M a l i t sacer minister E v a n g e l i i plus temporis t r i b u e r e orationi et meditationi, q u a m conquirendis verbis ad demulcendas aures a p -tis. Nolit aspernari h u m i l i t a t e m Evangelici sermonis:
prae-dicet non in pers vasibi lib us liuinanae sapientiae verbis, sed in ostensione spiritus et virtutis. (I. Cor. 2.) Non in sapien-tia verbi, ut non evacuetur C r u x Christi. (I. Cor. 1. e) Si vana complacentia oratorem titillet, eogitet illud (II. Cor.
2.): Sicut ex Deo, coram Deo, in Christo loquimur. Si quos fructus viderit sibi produxisse concionando, ut vulgus (uti-que minus probatus iudex veri et boni) laudibus eundem prosequatur, meminerit illius (Matth. 7.): M u l t i dicent mihi in illa die : Domine, nonne in nomine tuo prophetavi-m u s ? . . . E t tune confite bor illis: quia nuprophetavi-mquaprophetavi-m novi vos.
Reverentia populi fidelis erga pastorem animarum ne-cessaria est eidem, magis autem statui sacro et muniis, ac demum in insigne commodum i]>sius plebis redundat. Haec ut vera sit, vereque prosit, ortum ducere debet ab eo, qui super faciem scribae imponet honorem suum. (Eccli. 10.) Ne vero illam impediat aut pessumdet Pastor, observet a) omnimodam decentiam in Ecclesia et functionibus sacris ; b) modestiam — in vestitu, qui numquam non sit clericalism remotus ab omni indecentia, nec tarnen affectans exquisitum nitorem, — in verbis et gestibus corporis ; ita ut nihil iuve-nile aut leve appareat ; c) nolit longos et futiles miscere sermones cum popularibus, multo minus iocetur cum illis ; t a -ceat de rebus, quas non intelligit ; loquatur considerate ; d) maneat domi, et laboribus suis vacet; nec sinat se frequenter conspici foris, et otiosum ; e) videat ne ulli ex populo suo debitor existât; quaesitis aut avide acceptis munusculis fiduciam libertatis suae ne vendat ; f ) contentus sit suis, et iis moderate u t a t u r : erga alios autem prudentem liberalita-tem exhibeat, prout status rerum suarum, circumstantiae personae et temporis aut praestiti servitii svaserint ; g) fe-minarum inania colloquia ne a d m i t t a t ; narratioibus aut de-lationibus illarum ne temere aurem praebeat ; h) omnia agat et disponat cum online et ratione, sit vir verbi ; i) longe absit ab omni acceptione personarum ; k) ineptias meras aut praecipitantiam popularium prudenter dissimulet ; ad errata vero moralia coram se commissa nolit meticulose tacere, sed corripiat illa iuste, cum ratione, non ex impetu irae ;
nam ad iram oportet esse t a r d u m (lac, I.) ; 1) ipsemet subdi-tis suis praeeat exemplo reverentiae, quam suo Superiori studiose exliibet.
Y u l t animarum pastor, ut eundem popul us amet, eique confidat : a) ipse eos ainando praeveniat ; b) pietatem, quae teste Apostolo ad omnia utilis est (I. Tim. 4.) sectetur ; c) verbis sit (prudenter) affabilis ; totam agendi rationem ali-qua comitas commendet; d) sit patiens ad labores, aliali-quando etiam importunitates, quas sufferre debet ; e) nolit extra lo-jcum suum saepe vagari ; ne stationis asperitatem, aut redi-t u u m redi-tenuiredi-taredi-tem auribus populi facile oggeraredi-t ; coneredi-tur uredi-t in loco ubi est, lubens et amans degat et laborét, quamdiu ibi degendum est ; f) necessitatibus populi spiritualibus, at-que etiam cörporalibus (si conditio status et prudentia cari-tatis admittit) amanter succurrat, vel saltern pie compatia-t u r ; g) iura sua equidem manucompatia-teneacompatia-t, sal va compatia-tarnen semper modestia clerieali : illa vero ampliare cum incommodo po-puli, aut incerta iura acriter vindicare prorsus abhorreat ; longe absit vel a suspieione avaritiae ; h) parvulis benignum se exhibeat ; sie lucrabitur etiam parentes ; aegrotos sedulo visitet, sie enim in dilectioue firmabitur (Eccli. 7.): i)
sin-cera caritate agat cum populo, absque fraudulentis ambagi-b u s ; oambagi-b indifferentia nolit illum inquietare; in reambagi-bus Ileitis desiderio plurimae partis facile condescendat ; k) si quae opes ei sunt, indigentiis suorum lubens opem ferat : sed pe-cuniae mutuo dare ad censum, non raro cessit in imminutio-nem caritatis.
Superioris munus gerit ? a) agnoscat gregem suum ; amet illum ; nec dies praetereat, quo non salutem ipsius Deo commendet prece ferventi ; b) curet imprimis domesticos suos esse tales, qui populo in omnibus bono sint exemplo ; c) ordinem divinorum offfciorum, et decorem Ecclesiae p r u -denter zelet ; d) negotia et opera domus ita disponat, eaque talibus assignet, qui ilia rite administrent, nec ipse cogatur primariam partem officii sui, curam nempe spirituálém, iden-tidem imterrumpere, et pulveri huius terrae se immiscere ;
ne tractet manibus Deo consecratis, quae statui sacerdotali non conveniunt ; si peritos et fideles novit, confidat illis, nec inconvenienti sollicitudine labores eorum t u r b e t ; sufficiat ei certis temporibus exposcere ab illis rationem gestorum ; semper tarnen noverint domestic!, ipsum esse dominum, nec ausint reverentiae ipsi debitae deesse ; mercedem stato tem-pore ne différât exolvere ; e) procurandae saluti plebis suae cum sollicitudine invigilet ; nolit dormire, ne inimicus ziza-nia inspergat ; parvulos et iuvenes caritati suae pastorali magnopere commendatos habeat ; viris Deo lucrandis, et in servitio divino retinendis saltern aequalem (si non maiorem) impendat operam, quam ab ipso experiantur foeminae ; f) pauperum et miserabilium personarum curam specialem ge-rat ; g) obligationes Missarum accuge-rate descriptas habeat, cum adnotatione diei, quando illis satisfactum est ; caveat, ne Missas votivas facile recipiat plures, quam intra bimestre exolvi queant; h) expensas attemperet ad normam redituum, honestatis et modestiae sacerdotalis ; caveat, quantum po-test, ne aere alieno gravetur ; quae debet, exolvat statim ; i) si sacerdotes subiectos habeat, gravitatem Superioris cum henignitate patris temperatam erga illos ostendat ; officia ab ipsis praestanda mature designet ; honestam sustentationem illis t r i b u a t cum caritate ; oh multitudinem expensarum et caritatem rerum nolit frequenter querelas auribus illorum sub mensa ingerere ; nolit zelotvpia tangi, videns eos alacri-ter, uec tamen imprudenalacri-ter, ad labores sacros incumbere, a populo aestimari, eiusque fiducia prae ipso (ut videri posset) lionorari ; sed potius gaudeat eo quod f r u e t u s ministerio suorum producti reapse accrescant ipsi ; ne tamen praeter-m i t t a t vigilantia generali et superinspectione, quae praeter-muneri eins arctissime adhaeret, illis intendere ; insuper ipsemet quoque, quantum per vires et negotia potuerit, collaborare numquam cesset; k) Rubricas in functionibus sacris obser-vandas non raro perlegat, et per quamdam assvetudinem subintroduetOs defectus corrigat, ut in hoc quoque sacerdo-tibus suis, qui ritus istos recenti adhuc memoria tenent, exemplo esse possit.
Subest alteri, et laborat sub immediata directione Su-perioris pastor a n i m a r u m ? a) omnem reverentiam illi exhi-b e a t ; exequatur ipsius praeceptum, imo et voluntatem et de-siderium ; b) fiducia iter et candide cum illó agat, ac cone-tur, ut cçndescendentia in nonnullis ex se indifferentibus, et affabilitate molestias curae et aetatis eidem aliqua enus
sal-54
tem levet; c) nihil unquam contra ilium apud populum mo-veat ; sed querelas, si quae iustae et graves fuerint, cleferat cum prudentia ad aures altioris potestatis ; d) ne transgre-diatur limites officii sui, nec usurpet sibi auetoritatem, quae soli Pastori competit ; abusus, aut scandalum publicum in populo, si quod i psi innotuit, ne moretur illud manifestare Superiori ; si vero iste ad tempus dissimulandum existima-verit, nolit eura clam apud se reprehendere, sed magis cre-dat, fervore aliquo aetatis se decipi, et ignoratia circumstan-tiarum minus prudenter impelli ; e) nolit intus vilipendere Superiorem suum, eo quod definitionis aut divisionis alicuius oblitus sit, quam ipse recens tenet ; nolit contra eum conten-tiose disputare ob diversas eiusdem rei expressiones ; non verbis absolvitur cura pastoralis, sed consilio et prudentia, quibus perficiendis multa experientia plurimum confert; f) negotiis oeconomiae et familiae, utpote ad se nequaquam per-tinentibus, caveat ne se ullatenus i m m i t t a t ; g) sit aequus in exigenda sustentatione congrua ; haec quippe etiam intra li-mites honestatis non exiguam latitudinem admittit ; memi-nerit insuper, quanta onera Superiorem suum premant ; h) nolit sibi inaniter complacere ob ampliorem (ut putat) po-puli erga se favorem ; malus veri pretii aestimator solet esse populus; i) sit taciturnus, et <|iiae simpliciter dicta audiit, ne effutiat omni curiose interroganti ; k) ne praeripiat Supe-riori labores, quos ipsemet vult perficere ; 1) si dissidia sint Pastorem inter et quosdam de populo, minime tenetur ad-vocatum agere Superioris; sed simul attendat, ne in partes adversantium propeudere videatur.
Cum sacerdotibus, confratribis suis, agat amanter, sincere, sine zelotypia ; demum expleat illud: Alter alterius onera portate. (Gal. (!.)
Accipite, Fratres et Filii in Christo carissimi, virtu-tum hactenus memoratarum, et reliquarum omnium, quibus Sacerdotem Dei ornatum essse decet, vitae sacerdotalis spe-culum ! Intueamur Sacerdotem aeternum, Pastorem anima-í'iim piisimum, Iesum Christum : quem qui sequitur, non ambulat in tenebris, sed habebit lumen vitae. Frequenti consideratione perpendamus, quae Iesus fecit et docuit; et in-struemur. In dubiis et difficultatibus Ipsum ob oculos men-tis statuamus, et pia cum fiducia interrogemus, quid secun-dum voluntatem ipsius agensecun-dum nobis sit ; et illuminabi-mur. Laboribus et affiictionibus pressi contemplemur Iesum, Filium Dei, sudantem, et patientein et denique in cruce mo-rientem : et confortabimur in nobilissima sequela illius, qui j>ro nobis peccatoribus passus est longe asperrima.
(Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, január 21. Czékus superintendens ur czikke a ,Pesti Nupló'-ban. — Azt hisszük, nem is kell jeleznünk, t. olvasóink önmaguktól is kitalálják, hogy minő czikkezés és miről szólhat az, melyet épen most irhát egy superinten-dens, leszállva a közönséges halandók sorába. Az 53-ik §.
felett a kir. tábla által hozott itélet a superintendens u r a t egészen kihozta sodrából. Ezt bizonyítja már az a körülmény, hogy nézetét egy politikai lap hasábjain közli a helyett, hogy annak más tért választott volna; de ezt bizonyítja czik-kének egész tartalma is, melyet higgadt, megfontolt, a
vi-szonyokat nyugodtan mérlegelő vizsgálat mellett megirni<
mi ugy t a r t j u k , lehetetlen lett volna, és bár nincsen szeren-csénk a superintendens urat ismerni, mégis feltesszük, hogy elolvasva azt, a mit irt, higgadt állapotban talán nem irná ezt ugy még egyszer, ha csak azt nem kell feltenni, hogy a protestánsok mindannyiszor izgatott állapotban vannak, va-lahányszor csak a katholikusokra gondolnak, ugy, hogy hig-gadtan ezekre még gondolni sem tudnak.
Hogy mindenek előtt az izgatottságról szóljunk, azt hogy ez be fog következni a protestánsoknál a kir. tábla Ítélete után, azt mi előre igen jól tudtuk, mert a protestánsok a kir. tábla Ítélete által megfosztva látták magukat azon édes reményüktől, hogy a katholikus papság ellen hajtó vadásza-tot rendezhetnek ; mert hogy a szándék ez volt, az nem egy-szerit állitás részünkről, ezt Geduly superintendens ur köri-rata minden kétségen kívül helyezi. Az izgatottságot tehát, mint mondtuk, mi előre vártuk, és Czelcus superintendens ur várakozásunkat nagyban igazolta. Azonban szerintünk nem helyesen j á r t el, midőn izgatottságát elárulta, mert evvel ő is kimutatta — amit nekünk különben tudni igen jó — hogy az a felekezeti, az a testvéri béke, melyet a túlsó oldalról annyiszor prédikálnak, irántunk az ő részükről csak mese beszéd, kimutatta, hogy az a kath. üldözés protestáns rész-ről nem csak szórványos netalán egyeseknél, hanem általá-nos, t. i. pro innata iam natura protestantism! a hol csak te-hetik a protestánsok üldözik a katholikusokat, kimutatta végre azt is, hogy a katholikus sajtó nem alap nélkül beszél, midőn hirdeti, hogy a protestánsok nemcsak azt követelik, hogy az ország-gyűlés, hanem, hogy a biróság is az ő szolgá-latukba álljon, azaz, hogy az országban csak protestáns igaz-ságszolgáltatás legyen, elnyomva mindenkit a protestánsok kedveért, főleg pedig a katholikusokat.
Azon hangot, melyen a superintendens ur a kir. tábla felől ir, holott tudjuk, hogy ez ő felsége nevében hozza Ítéle-teit, mi csak is e roszul alkalmazott izgatottságnak tudjuk be, nem szólva arról, hogy minek t u d j a be azt maga a kir.
tábla, ámbár elhisszük, hogy tiszteletnek önmaga iránt ne-hezen fogja betudni ; mert azt tiszteletnek nene-hezen t u d h a t j a be, midőn a superintendens ur következőleg nyilatkozik : „A soproni eset alkalmából feszült figyelemmel várta a protes-táns egyház a kir. tábla döntvényét és az idétlenül megszü-letett decz. 28-át, s mintegy u j évi üdvözletül küldetett meg az ország protestáns lakosságának, mely azonban ezt elolvasva igy kiáltott fel : „adtál uram esőt, de nincs köszö-net benne." Vagy midőn a következőket irja gúnyosan :
„emeljetek kalapot a kir. tábla I-ső büntető tanácsa előtt, protestáns papok ! nagy kegyet tanusit irántatok, inert a he-lyett, hogy a jogsérelmet igyekeznék orvosolni, miszerint az anyakönyv megküldését a róm. kath. papnak kötelességévé tenné, az 1848 és 1868. évben törvényesen kimondott jog-egyenlőség és viszonosság daczára kegyesen megengedi, hogy a róm. kath. paphoz bókra menjetek, vagy alázatos kérelemmel könyörögjetek a keresztlevél kegyes kiszolgál-tatásaért. Ez ugy látszik, kegyelem döfés akart lenni irán-tad, szegény protestáns egyház és papság, azon egyházi és hazai érdemeid és az állam iránt tanusitott sok ingyenes szolgálataidért, melyet a hon bíráinak, nem gunynval
„emeljetek kalapot a kir. tábla I-ső büntető tanácsa előtt, protestáns papok ! nagy kegyet tanusit irántatok, inert a he-lyett, hogy a jogsérelmet igyekeznék orvosolni, miszerint az anyakönyv megküldését a róm. kath. papnak kötelességévé tenné, az 1848 és 1868. évben törvényesen kimondott jog-egyenlőség és viszonosság daczára kegyesen megengedi, hogy a róm. kath. paphoz bókra menjetek, vagy alázatos kérelemmel könyörögjetek a keresztlevél kegyes kiszolgál-tatásaért. Ez ugy látszik, kegyelem döfés akart lenni irán-tad, szegény protestáns egyház és papság, azon egyházi és hazai érdemeid és az állam iránt tanusitott sok ingyenes szolgálataidért, melyet a hon bíráinak, nem gunynval