I l y czimet is lehetett volna használni: „Eötvös Károly adomája," ha benne nem volna babona is. De mi ez ismét ? nem egyéb, mint egy kis eczetiz a borban, mely ott termé-szetesen azt eszközli, hogy ha le is nyeli az ember vagy szükségből, vagy udvariasságból, mégis savanyu és émely-gős biz' az. Eötvös Károly országgyűlési képviselő ur elő-hozakodott a legközelebb elhunyt szombathelyi püspökről egy lapban, és azt mondja, liogy a nép imádta Szabó I m r e népszerűségét, "pedig ő nem babonával hóditott." Meglehet, hogy e kitétel sokakat érintetlenül hagyott s beszámították dicsőítésül a boldogult rovására. En itt egy vakoló kanalat látok, melyről nagyon is messzire frecscsent a malter.
K i ismerte az elhunyt szentkeblü püspököt, ha mi nem, kikhez tartozott, kik benne egy hatalmas oszlopot lát-tunk kidőlni a jövőnek előcsarnokából ? Mi nem tudnók-e hírneves embereink emlékezetét megbecsülni? V a g y épen a r r a volna szükség, hogy az ellentábor által összegyűjtött adomák szolgáljanak nekünk azok életrajzához alapul ? No még csak az kellene nekünk.
Melyik főpapnak szolgált valaha hátrányára, lia oly-kor adomát is szőtt be nyilvános társalgásába? De hogy ilyesmi lehetne valakinek a főelőnye, melyért ölelni való embernek t ű n j é k föl : azt már tagadni kell. Mi tehát az a
„babona," melylyel más püspökök és papok lióditani akar-n a k ? Bizoakar-nyosaakar-n akar-neiakar-n lehet másra goakar-ndolakar-ni, miakar-nt az egyház szellemére, melyet a Szentlélek által kormányzókul rendelt főpásztorok kezelnek saját köreikben. Innét van, hogy g y a k -ran kényszerülünk hallani világi uraktól kiméletlen meg-jegyzéseket egyesek fölött, kik semmikép sincsenek szájuk izére, mert nagy jezsuiták vagv is amint érteni kell, papi szelleműek.
Eötvös Károly ur babonája egyszersmind átmegy az egyház szentségi szervezetére is. Ezer tanút lehet idézni, hogy kath. származású uraink is hókusz pókusszal czimezik legszivrehatóbb szertartásainkat, melyek apostoli eredetűek ós világos, hogy kiállották az ellenséges idők minden zava-rait s viszontagságait. Sőt be kell vallani, hogy ugy neve-zett keresztény felekezetű összes atyánkfiai ezen szivemelő kath. szertartások elvetése után züllöttek szét vallási szer-kezetökben annyira, hogy maholnap nem csinálnak egyebet, mint orgonálnak. Ez nem rágalom.
Egy nem köznapi de tapasztalati tény jobban földeríti az előhozott körülményt. E g y ág. v. evang. főesperes a mult évben segédet fogadott egy külföldi egyetemről egyenes vo-nalban. Az u j levita hozzá is fogott emberül a papoláshoz, és imperterrite prédikált a keresztség, bérmálás, úrvacsora és házasság szentségeiről. Praestanter ! — Később magán indokolását is hallottam az i f j ú szónoknak. Hogy is lehet máskép beszélni a fönebbi sarkalatos kegyszerekről, mint Krisztus urunk beszélt ? H a nem szentség a confirmatio, te-hát micsoda ; honnan származik isteni malasztereje ? H a nem szentség a házasság, mikép lehet isteni eredetét iga-zolni? . . . De az uj levita megadta az árát lelkipásztori buzgalmának ; stante pede kiparancsoltatott a szószékből mint eretnek, holott mint mondá — a külföldi főiskolán ugy tanulta a hitágazattant. Azóta nem tudom, bevétetett-e
valahol kath. papnövendékuek, más menedéke nem volt dogmatikájával.
Mit is imádott a nép Eötvös Károly szerént vallás-kii-lönbenség nélkül Szabó Imrénkben? „Egy k i s l e á n y ugy nevezte őt, hogy püspök bácsi." A nevelőnő csak csitította a kicsikét, (mint környezői egykor az evangeliumi vakot az útfélen, mikor Krisztus u r u n k arra ment) de az annál bizal-masabb lett a kegyes mosolyra, s engedte őt magához sza-ladni. H á t Jézus Krisztus megbabonázta-e valljon a kisde-deket, midőn mondá : „Engedjétek hozzám jönni őket, ilye-neké a mennyek országa." A püspököknek sok ily baboná-zási (?) alkalom nyilik, midőn bérmálnak.
Egyről mindazáltal nem szabad megfel dkezni. IIa Eötvös ur ezen szó helyett „babona" csodát használt volna, mennyire máskép üt vala ki a magyarázat. Püspökeink va-lóban csodákat müveinek a felebaráti szeretetben. A szom-bathelyi püspök is azon kitűnő előnyben részesült, hogy csodateljesen t u d t a az emberek szeretetét jótékony szellemé-nek kisugárzásával maga iránt lekötelezni. De hát van-e olyan, aki eltaszítaná magától embertársait? Nem része-sült-e mindenik ugyanazon megszentelő malaszt égi kivált-ságában a földön, hogy személyével bódítson s nagy tettei-vel öröklő emlékeket alapítson ?
Társas viszonyaink között az ami legfőbb bajunk, hogy világi felebarátaink azt kivánják, miszerint a kath.
papság legyen hűtelen önmagához, vesse el ősi hagyomá-nyait s olvadjon föl az ellenséges eleinek közt fölismerhette n ül, hadd lehessen könnyebben összegázolni. Azért van az, hogy egyesek életéből nagy mohón kapkodják ki az ugy ne-vezett érdekes adatkákat, de ezekben nincs köszönet. Maga a szent mondja, hogy még senki sem alacsonyította le magát önkára nélkül, pedig t u d j u k , hogy egy nerei F ü l ö p csak azért agrált az utcza porában, hogy megvettessék. Isten sze-reinleért kigunyoltatni nem annyi-e mint megdicsőíttetni ?
Mit neveznek még azon urak babonának? — Emléke-zem egy híres kálvinista szónokra, ki ünnepélyes beszédében számtalanszor emlité a „rézerváczio mentáliszt," melyet a jézsuiták találtak föl a fülgyónással. Az nem tett semmit,
hogy ezen arczátlan rágalom nem is illett a szövegbe, ő ezt O o o 7 minden kikezdés közben frisitőül alkalmazta, még pedig esengő pengő réztányéron, mert az arany és ezüst ugvis mind a jezsuiták pinczéiben van eltemetve. Hihetőleg Crambetta ur is onnan gyűjti most halomra a milliókat soei-alistico-democratikus mérséklettel. — liven a babona szó is azoknak szájában, kik nem tudnak mást, mint egyházat és társadalmat reformálni. A babonát mint legveszélyesebb erkölcsi gyomot irtani kell mindenféle eszközökkel ; s ahol épen nincs, oda kell képzelni, vagy rajzolni élczlapi lelemé-nyességgel, hogv fegyverkezni lehessen ellene a levegőben.
Mert hogy egy zsidó lánynak gombostűje, melyet kath. pap-pal való találkozáskor ennek kocsijába vet, hogy szerencsé-jét az nap ne koczkáztassa, életbölcseséggel vau
kapcsolat-ban, kétségtelen tény : de lia az ájtatos nép azt hiszi, hogy lia a ker. kath. anya gyermekszülés után templomba nem megy, vagy is a legutolsó szegény zsellér asszony is igénybe nem veszi az anyaszentegyház egyik legmagasb megtisztelé-sét, mely az anyát kiemeli, mintegy az oltár elé kézen ve-zetett királvnét ; lia a nép mondom azt hiszi, hogy ez nem
141)
becstelen dolog és siet m a g á t minden alkalommal megszen-teltetni, gyónik, áldozik, misére j á r , ünnepeket tart, s talán még papját is becsületesen fizeti : — ez már babona nélkül meg nem történhetik. E g y ispányné asszony azt üzente, (el-telvén már a negyvennap) hogy az avatás csak parasztoknak való. Tehát csak a paraszt ne hagyja ott oktalan állat mód-jára az alamját.
Végre legyünk őszinték. Ez a szó „babona" általáno-san, vagy tekintélyek által kimondva, végelemzésben meg-semmisítené az összes kereszténység áldásait ; mely ha ba-bonán épült, hiábavaló ami egész hitünk. Bizonyítsuk be az az életből, hogy az a kereszténység, melyet a világi tudósok nagy bölcsen megengednek, nem egyéb nihilismusnál, — t.
i. az általuk bemutatott eredményekben. Eredeti adomát mondok el. A segédtanitó tovább akarván lőni a czélnál, azt kérdezi egy Józsi gyerektől, ugy mint a legeszesebbtől az iskolában : „Meg tudnád-e mondani Józsi, mily nagy hely lehet az a purgatórium, ha meggondolod, hogy világ-kezdetétől, (vagyis igaz, mióta Krisztus urunk ott megfordult, ugye?) legnagyobb részt ott marasztaltatnak el a k i -múlt hivek a különös Ítélet után ? A gyermek hirtelen igy felel: „Az én imakönyvemben ez á l l : Imádkozzunk a pur_
gatoriumbeli telkekért." A tanitó nagy zavarba jön és be-csapja a purgatórium a j t a j á t , mert maga is r á j ö t t , hogy a lelkek hány méter négyszögű helyiséget foglalnak el a pur-gatoriumban. Ide vonatkozik az is, hogy „éljen az ur Isten, csak nekünk hagyjon békét." A mostani müveit keresz-tények mindig készek az alkura mindenben : jele, hogy a
„status quo"-val csak akkor lennének megelégedve, ha a hit kötelességeit egyik tehyerökről a másikra ugy changiroz-hatnák, hogy sohase látnának azon semmit.
Ezen semmi foglalkoztat ja most a nagy világot.
M á r az a nap pondus régtől készen van, melylyel az óceán miriadnyi csodáit egymásután ki lehet halászni. Ez még talán könnyebb műtét, mint az Istent a világból szám-űzni; inert utóvégre ide is lehet a „babona" czimet alkal-mazni. Csak az a kérdés, hogy ha már minden substanti-ális dolog a végsőig ki lesz meritve, minden tényleges tudo-mány vegytanilag az olvasztó göreben leeresztve : hogy fognak a bölcsek a következmények nagy ürességében exis-tálni önmaguktól, Az nélkül, ki mindeneknek alkotója. V a g y erre elég lesz gondolni akkor is, és azoknak, kiknek számára a kétségbeesett jelen késziti a hitnélküli boldogságot? — A kar énekelje : „ U t nosmetipsos in tuo saucto servitio confor-tare et conservare digneris. U t mentes nostras ad coelestia
desideria erigas !" (**)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , márczius 18. Liberális nemzetgyarapitó re-cipe. — H a a tapasztalat nem bizonyítaná, hogy a libera-lismus épen nem válogatós az eszközökben, melyek czéljait előmozdíthatják, akkor valóságos csodálattal teltünk volna el a ,Pester Lloyd' egyik legközelebbi czikke felett, igy azonban, nem lepettünk meg általa, hanem inkább nevet-tünk a felett, hogy mi mindenféle állítást képes kitalálni és hozzá még kinyomatni a liberális észjárás. Mulatságul t.
ol-vasóinkkal is közöljük a liberális észjárás productumát, mert
már csak azért is, hogy lássák, mikép gondolkoznak a hitet-len liberális táborban.
E m i i t e t t ü k m á r a constatált tényt, hogy a nemzet, ne-vezetesen az ország egyes részeiben, fogy, felemlítettük a li-berális lapok által is elismert okokat, melyek az apadást előidézik. Ezen a bajon segiteni kell, gondolta magában a ,Pester Lloyd'. De minő eszközökkel ? Mások azt mondanák, hogy a hitetlenség és erkölcstelenségnek, az iszákosságnak kell ellenállani, mely már rettentő dimensiót vesz a nemzet-ben; de ezt csak mások mondanák, a ,Lloyd' eszejárása egé-szen más, ő rögtön azon térre csap át, hol a liberalismus jól érzi magát és azért feltalálja, hogy a nemzet apadásának megszüntetésére a polgári házasság az eszköz, nevezetesen pedig, a polgári házasság a zsidók és keresztények közt ; és épen azért csaknem gondviselésszerű ténynek tekinti, hogv épen most terjed el a hír, hogy a kormány a polgári házas-ságról szóló törvényjavaslatot beterjeszti, mely megengedi, a zsidók és keresztények közti házasságot és a külföl-dön kötött polgári házasság érvényét hazánkban is elis-meri. H á t kérjük szépen, nem komikus dolog ilyesmit ko-molyan állítani és hirdetni ? És mi nem kételkedünk, hogy ez az argumentum még az országházban, sőt talán a felső-házban is szerepelni fog, pedig ennél az állításnál nevetsége-sebb valami nem létezik. Mert, ha ez az argumentum igy lenne, igaznak kellene lenni a m ú l t r a nézve is ugy hazánkban, mint külföldön ; már pedig történeti tény, hogy a m a -gyar- és a többi nemzetek is, minden zsidókkal való polgári házasság nélkül is, szaporodtak, mi világos bizonyítéka an-nak. hogy nem a polgári házasság hiánya zsidók és keresz-ténvek közt oka a nemzet száma apadásának, valamint hogv e házasság a gyarapodást nem fogja előmozdítani, hanem inkább, minthogy a polgári házasság a hitetlenség és igy az erkölcstelenségnek is tápot fog nyújtani, a népszámlálásnál tapasztalt baj még inkább fog nagyobbodni.
Nem kevésbé t a r t h a t a t l a n , mint az összefüggés a pol-gári házasság és a nemzet számának gyarapodása, a ,Lloyd' további okoskodása, melyben az egyházi körök befolyásáról elmélkedik. Miután kegyesen megendi, hogy az egyházi kö-rök e ,reform' (?) ellen felszólaljanak, mert azt épen ugy hozza magával az ő hivatali állásuk, mint követeli a , L l o y d ' állása a polgári házasság pártolását, következőleg okosko-d i k : „Az ellen, hogy a clerus az úgynevezett polgári házas-ság ellen szervezni fogja ellenállását, semmi kifogást sem lehet tenni. IIa, úgymond, ezek az urak és elvtársaik M a -gyarország törvényhozó testületében elég hatalmasak arra, hogy a javaslatot megbuktassák, akkor a szükség e törvény után valószínűleg nem oly nagy mint az általában állíttatik és mint mi (t. i. a ,Lloyd') azt hajlandók vagyunk elfogadni.
H a pedig a javaslat, daczára ama hatalmas és befolyásos factor ok ellenzésének, mégis törvénynyé lesz, akkor minden vallásfelekezet papjai elismerni fogják, hogy az ország pro-clamálta annak szükségét, miszerint a létező bajokon segi-teni kell és elő kell készísegi-teni ama mozgalom megoldását, mely a nemzetben nyilatkozik." ( É r t s d a zsidó kérdést.) A ,Lloyd' okoskodására nekünk az a megjegyzésünk van, hogy az tökéletesen alaptalan, — alaptalan t. i. hogy a polgári házasság szükségessége bebizonyítva lenne az által, ha az országgyűlés azt a papság ellen elfogadná. U g y a n k é r d j ü k ,
141)
ki ismerheti a nép mindennemű, de főleg vallási szükségét jobban mint a p a p s á g ? Ki competensebb e szükségesség megítélésére, a papság-e vagy a liberális világ ? M á r most, ha a papság jobban ismeri e szükséget, következik-e, hogy e szükség az ő tagadásával szemben fennáll azért, mert egy li-berális többség, a liberalismus követelménye alapján, a pap-ságot leszavazza? E leszavazás a szükséget bizonyitja-e vagy inkább azt, hogy most a Sándor-utezai házban a libera is képviselők többségben vannak ? Es tegyük fel, ami nem le-hetetlen, amire a .Lloyd* is készen van, hogy nemcsak a ka-tholikus papság, hanem a vallásfelekezetek is tiltakozni fog-nak a polgári házasság ellen, lehet-e még akkor is azt mon-dani, feltéve a leszavazást, hogy e leszavaztatás kifejezése a nemzetben élő szükség érzetének a polgári házasság iránt ? Vegyük ezekhez hozzá még azt is, hogy még a zsidók nagy részének sem kell a polgári házasság, hanem csak azon kis töredéknek a zsidóságból, mely már nem zsidó, hanem atheus;
ugyan minő jelentősége van ily körülmények közt a lesza-vaztatásnak ? Józan ész szerint lehet-e azt mondani, hogy a polgári házasság behozatala által a nemzet óhaja teljesül ? Senkinek sem kell az és ámbár ezt t u d j a mindenki, mégis ar-ról beszélni, hogy a polgári házasság szükséges, ez a mi kö-zönséges gondolkozása eszünkbe be nem fér, ily zagyvalékot csak liberális ész t ű r h e t meg.
A mondottak mellett egyet azonban mind a ,Pester Lloyd'-nak, mind a törvényjavaslatnak, ha az a ,Lloyd' ál-lítása szerint fog elkészülni, meg kell engednünk, azt t. i., hogy mind a kettő elég ravasz módon törekszik a liberalis-mus czélját előmozditani. A ,Lloyd" ugyanis nemzeti színe-zetbe öltözteti és a nemzet érdekével fűzi össze a polgári há-zasságot és ini nem kételkedünk, hogy ámbár ez állítás kéz-zelfoghatólag hamis, mert egyenesen a nemzet érdeke elleni a polgári házasság, mégis lesznek számosan, kik e csapdára rámennek és m a g u k a t általa megfogatni engedik ; a zsidók pedig egy jó nagyot fognak r a j t a nevetni, hogy a kereszté-nyek mikép v á g j á k a f á t önmaguk alatt. A mi pedig a törvényjavaslatot illeti, mely a külföldön kötött polgári h á -zasságot is törvényesnek ismerné el a hazában, az nem más, mint alattomban becsempészése a keresztények közti polgári házasságnak is, melyek alapján, idővel könnyű lesz behozni a keresztények közt a polgári házasságot itthon is. Lesznek ugyanis m a j d elegen, kik kimennek Ausztriába, ott a polgári házasságot megkötik és visszajönnek, mert házasságuk törvé-nyesnek itt is elismertetik de akkor az állam fiskális szem-pontból azt fogja mondani, miért engedjük mi, hogy német biró tegye zsebre az összeadásért meghatározott d i j a t ? Ezen egyszerűen ugy segíthetünk, hogy megengedjük, illetőleg kötelezzük a keresztény feleket a polgári házasság megkö-tésére itthon. Igen, igy fogják a nemzetnek beadni az or-vosságot, ha Isten el nem hárítja róla, hogy attól meg ne
haljon. • Bécs. „ M i k é p óhajtanák reformálni mi az iskolát ?" E
czim alatt közölt ujabban a „ W . — Genul. Ztg." dr. W i e -singertől egy czikket, mely t á r g y i érdekénél fogva méltó arra, hogy mennél szélesebb körben olvastassék és a napról naprá mindinkább hitelvesztettebbé váló közösiskoláskodási elfogultság ellenében a correct kath. öntudatot ébressze és ápolja. „Képviselőházunk legújabb vitái által — úgymond
Wiesinger - ismét azon kérdés került szőnyegre, amely itt nálunk sem élni, sem halni nem bir, — értem az iskolai kér-dést általában és jelenlegi iskolatörvényünket különösen. A tényállás könnyebb áttekintése végett menjünk vissza je-lenleg érvényben levő iskolai törvényünk keletkezésére. Ti-zenkét évvel ezelőtt, midőn e törvény megalkottatott, képvi-selőházunkban azon párt t a r t o t t a kezeiben a hatalmat, amely mai nap jogtalanul „alkotmányos p á r t " - n a k nevezi magát. E p á r t t a l szemben állt ugyan a felsőházban egy férfiú akivel nem könnyű dolog volt elbánni, és aki nem volt más mint a boldogult Rauscher bibornok ; azonban ennek p á r t j a gyön-gébb volt. hogy sem elveinek érvényt szerezhetett volna ; és igy történt, hogy amaz időből oly törvényekkel lettünk megáldva, melyek elhibázott elépületekként állnak ma előt-tünk, amelyeket most a nap hevében és izzadás közt kell ismét lebontanunk és elhordanunk, — miközben elvész a drága idő és erő, melyek jobb ügyre fordíttathattak volna, los ezen törvényekhez sorozandó nemcsak a boldog (?) uzsoraszabad-sági, hanem a boldogtalan iskolai törvény is.
Jelenlegi iskolai törvényünk ennélfogva kizárólagos, ősi müve ama pártnak, amely mai nap ..az alkotmányos-sági p á r t " nevet bitorolja. M á r most e liberális alkotás el-len ép azok lépnek fel, akik tizenkét évvel ezelőtt — a biro-dalmi gyűléstől való távoliétök következtében — az ellen föllépni elmulasztották, és innen magyarázandó azon dühös szívósság, melylyel ez iskolai törvény egykori létrehozói, kik a birodalmi gyűlésben még most is ülnek, — akkori creaturájukon csüngnek. Minél inkább lesz leáldozóban e pártnak napja, annál makacsabbul fog előbbi műveihez ra-gaszkodni.
Es ekként lett az iskolai kérdés, amivé nem lett volna szabad lennie, — pártkérdéssé. IIa azon kérdés merül föl, mikép kell az iskolának berendezve lennie, hogy hivatását betöltse és czéljait valóban elérje : ugy nem párt, hanem szakférfiaknak kell az ügy érdemében dönteniök.
Most ismét azonban azon második kérdés merül föl, kifolyólag az elsőből : vájjon a két párt közül, melyek je-lenleg az iskolai kérdés m i a t t harezot viselnek, — melyiknek van és melyiknek nincs igaza? H o g y e kérdésre igazságosan és tárgyilagosan felelhessünk, újból iskolai törvényünk ere-detére kell visszatérnünk.
A m a párt, melynek azon időben, f á j d a l o m ! a birodalmi gyűlésben a vezérszerepet vinni engedték,-—mint ezt az ak-kori vitáktól bebizonyíthatjuk, határozottan ellenszenvvel viseltetett a vallás iránt. Szántszándékkal mondtuk, hogy a
„vallás i r á n t : ' mert az ellenséges érzület nemcsak a katho likus, hanem ép ugy a protestáns és a zsidó iskolára is vonat-kozott. Hisz t u d j u k , hogy a jelszó ez volt : y Az iskolának felekezetnélkiilinek kell lennieEs miután az állíttatott, hogy a régi iskola kevés eredményt mutatott fél : azért most azon kellett lennie, hogy az most mennél több sikert birjon felmu-tatni ; és minthogy Poroszországba a hét évi iskolakötele-zettség már be volt hozva : Németországot Ausztriának már csak „a königgriitzi porosz iskolamesterek"-re való tekintet-ből is fölül kellett múlnia, és azért hozatott be a nyolezévi iskolakötelezettség. Nem, mintha azt az iskola érdeke hozta volna magával, hanem mert ez a párt malmára h a j t o t t a a vizet. Es ha ehhez még azon körülményt is tekintetbe
vesz-szűk, hogy a kérdéses iskolatör vénynek létrehozói, nem tan-férfiak, hanem ügyvédek és bureaucraták voltak : ugy ezzel in indent megfej tett ün k.
Magunk is szivesen beismerjük, hogy a régi iskolának szüksége volt javításra, és ezt nem ma vagy tegnap óta hangsúlyozzuk, hanem hangsúlyoztuk ezt már akkor is, mi-dőn mai iskola törvényünk megalkottatott ; azonban az ak-kori eljárás, melylyel a beteget gyógyítás alá vették, egé-szen el volt hibázva : mert az orvosok a betegnek annyit ír-tak elő, hogy a beteg majdnem bele veszett. Igen, a jelen-legi iskolában sokat tanítanak és sokat adnak elő az ifjúság-nak, és ép azért történik, hogy az ifjúság keveset tanul ; mert nem t a n u l j a azt, amit tanulnia kellene és emellett el-hanyagolja azt, amit mindenekelőtt tudnia kellene.
Ezen igazságos szemrehányásunk beigazolására nem terjeszkedhetünk ki minden egyes részletességre és meg kell elégednünk a középiskolai összes tanári k a r azon ismeretes
Ezen igazságos szemrehányásunk beigazolására nem terjeszkedhetünk ki minden egyes részletességre és meg kell elégednünk a középiskolai összes tanári k a r azon ismeretes