Budapest, január 11. Az 63 -ik § , a ,Pesti Napló' és a ,Religio'. — Azt hittük, hogy legalább .egy időre' fel le-szünk mentve beszélni az 53-ik §. felől. Óhajtottuk ezt, mind t. olvasóink, mind önmagunkra nézve; de az események ha-talmasabbak óhajtásunknál, és igy ismét ott vagyunk, hogy e §-hoz szólanunk kell ; mert az acták felette még nincsenek befejezve és hogy nincsenek befejezve, azt mi egyáltalában nem bánjuk, azt tartva, hogy az actáknak befejeztetni mind addig nem szabad, míg csak törvénykönyvünkből e § ki nem töröltetik. Midőn azonban m o s t e §-ról ismét beszélünk, nem más indokból tesszük azt, mint hogy eddig kifejezett néze-tünket liberális részről tett vallomással igazoljuk. Oly any-nyira megegyező, oly anany-nyira öszhangzó szózat emelkedett liberális részről a mi véleményünkkel, hogy arról tudomást nem venni lehetetlennek tartjuk, már csak azért is, hogy ki-tűnjék, miszerint nem helytelenül fogtuk fel a helyzetet, midőn kimondtuk, hogy a kir. tábla Ítélete csak fegyverszü-net, hogy mi nem nvughatunk addig, mig a törvénvliozás az 1 O V o o o . 53-ik §-t meg nem semmisíti.
A ,Pesti Napló' ugyanis, miután két alapos czikkben kimutatta, hogv mennyire nem válik az 53-ik § az ország-gyűlés bölcseségének dicsőségére, —- mert a kir. tábla Ítélete után nem létezik sem bűntény, sem bűnös, melyet és a kit az 53-ik §-sal büntetni lehetne, — a következő eredményre jut, melyet t. olvasóink engedelmével egész terjedelmében a kö-vetkezőkben közlünk :
,,A kir. tábla Ítéletének, úgymond a ,Pesti Napló', azon nagy érdem vau, hogy egy időre legalább — szüuetet ho-zott létre. E szünet azonban nem végleges. A törvény fennáll.
Az egvik magyarázatot megszüntetheti a másik. Azon szó, ,felvesz', más értelmet is nyerhet, mint melyet ennek a kir.
tábla adott. De van még Marosvásárhelyt is királyi tábla, esetleg miként fog ez ítélni, azt előre nem t u d h a t j u k ; ha ellenkezőleg fogná fel a törvény értelmét, az ugv a legfőbb Ítélőszék elé kerül, itt is sok a tanács, az eredmény előre nem látható. Igaz, hogy az igazságügyminiszter eltilthatja a kir. ügyészeket a vád emelésétől; de ez is csak palliativ eszköz, egy interpellate elseperheti az egész tilalmat ; de egy másik miniszter megszüntetheti elődének ezen intézke-dését. A gyökeres orvoslás az egyedül helyes. Az 53-ik § ttem állhat fenn, nem állhat fenn, sem azért amit mond, sem azért amit nem mond. A szülői hatalomnak jogtalan korlá-tozása, a nem keresztény vallásfelekezeteknek védtelenül ha-gyása, a conflictus a keresztény felekezetek közt, csak vény által orvosolhatók. Egy elhamarkodott, egv rosz
tör-o . 7 O.
vénynek, mennél előbb ki kell töröltetnie törvényeink tárából Mindenesetre nagy elégtétel reánk nézve, hogy, mint az a .Napló' idézett soraiból kitűnik, még liberális körben is ugv fogják fél a kir. tábla itétetét, az 53-ik § hatályát, mint azt mi felfogtuk. A törvény, — törvény marad, mig bár mi törvényes uton el nem töröltetik ; már pedig bármily hatalma legyen is a kir. táblának, vagy a legfelső itélőszék-nek, valamint törvényt nem alkothat, ugy nem is törölhet el. Lehet ugyan, hogy mig a kir. tábla, a legfelső Ítélőszék ugyanazon tagokból fogna állani, kik ott jelenleg
bíráskod-nak, hogy azok egyöntetűen, azaz felmentőleg Ítélnének
va-29
lahányszor tetszenék valamely járásbirónak, a protestáns pásztor vádjára, a kath. lelkészt elitélni. De az emberek nem élnek örökre, a kir. tábla és legfelső Ítélőszék tagjai is vál-toznak és a személyváltozás fel fogás változást is idézhet elő, és pedig nem kedvezőt a katholikus papra nézve, és akkor bárminő ítéletet mondtak lég ven az elődök, a változott fi !-O J fogás, mert a törvény a törvénykönyvben benn van, épen ugy kimondhatja az elitélő, mint most kimondta a felmentő Íté-letet. A tapasztalat politikai irányváltozásoknál még mást is tanúsít. Tudjuk, mert a külföld elég példát nyújt, hogy gyakran az itélethozásnál a politikai irány nagy szerepet játszott. L á t j u k Francziaországban, hogy a katholikus és monarchista érzelmű birákat felmentették és helyettük köz-társasági érzelmű birákat neveztek ki, kik azután nem az igazság, hanem köztársasági értelemben foarták fél a törvé-~ o" - o o
nyeltet, mert hát, a jogállamokban az igazságot bizonyos j e l -zők szerint fogják fel, és igy van köztársasági, liberális stb igazság; azaz az igazság mindig olyan, a milyet tulajonké-pen a politika követel és a törvénynek értelme mindig olyan, a milyet a hatalom érdeke követel. A mennyire ó h a j t j u k , hogy ez nálunk igy soha se történjék, ugy annyira nem t a r t -j u k lehetetlennek, hogy ez igy mégis megtörténhetik vallási
téren, megtörténhetik p. o., hogy lesz protestáns, gör. keleti, vagy zsidó igazság, a szerint, a mint az idők körülményei követelni fogják, de nem lesz egyátalán igazság, és mint-hogy ez nem lesz, de lesz a még el nem törölt 53-ik §, ugyan ki mondja meg, hogy mi fogja akadályozni az idők szelle-mének megfelelőleg kinevezett bírót, hogy az 53-ik §-t a kath. papra ne alkalmazza.
Nagy, igen uagv sérelmeknek kellett már elkövettetni O^ 7 O ÖV a katholikusok ellen, a nemzetre végtelen hátránynyal kell járni valamely törvénynek, ha már liberális részről is oly hangnyomatékkal és oly alapos érvekkel követeltetik annak eltöröltetése ; ha nem elégszik meg már liberális programm sem a törvény §-nak egyszerű magyarázatával, hanem annak tökéletes megsemmisítését követeli egvhangulag, egyérteleni-ö o. o o r>.
ben a katholikusokkal.
Most már csak attól f ü g g minden, vájjon a liberális kormány ugy érez-e, mint a liberális sajtó, vájjon megakar-ja-e menteni a katholikus papságot az örökös zaklatástól,
vagy sem, mert hogy a zaklatás örökös legyen, arról m a j d gondoskodni fognak a nagy tiszteletű tiszteletes urak. Nekünk e kérdéssel tisztába kell jönni jókorán, tisztába kell jönni még a választások előtt; de tisztába csak két utonjöhetünk:
vagy a kormány, látva a méltó felháborodást, melyet a szeren-csétlen 53-ik § okozott, önmagától kinyilatkoztatja, hogy még a mostani sessió alatt fog módosítást beterjeszteni és ezt tel-jesíteni is fogja ; vagy pedig, lia ezt rövid idő alatt nem te-szi, akkor nincsen más hátra, mint hogy katholikus részről interpelláltassék : van-e szándéka, még a sessio alatt oly módosítást hozni indítványba, mely által a kath. papság a méltatlan hecztől megmentessék. Az interpellation! vagy kie-légítő válasz adatik és evvel egyező eljárást fog a kormány követni, vagy nem : mindkét esetben a helyzet tisztulni fog és mi csak ezt akarjuk, a többi önmagától következik. P r i
-vát biztositások, Ígéretek, melyek netalán adatnának, itt nem elegendők; nekünk nyílt, nem annyira szavakra, mint tényre van szükségünk ; e tényt csak a kormány, pártjával h a j t j a
végre, az a kormány, melynek egy pár tagja az országgyű-lés előtt kijelentette, hogy ők kulturharezot nem akarnak.
Az alkalom itt van, hogy szavukat beváltsák és mi e vára-kozásban, a legnagyobb feszültséggel nézünk a küszöbön levő O ö./ OO ülésszak elé.
Esztergom. Fiipásztori szózat a hitterjesztő társulatok ügyéhen kiadott pápai körlevélről. - () emja, kegyelmes fő-pásztorunk. X I I I . Leo pápa decz. 3-iki cncyclikáját, mely-ben a hitterjesztő társulatok támogatására buzdít, következő bevezetéssel hirdette ki :
Apostolatum propagations fidei inter gentes, quibus Evangelium nondum illuxit divino Salvatoris mandato con-formiter inter primas, praecipuasque sublimis sui muneris partes nunquam non recensuisse Summos Pontifices história testatur, et comprobant amplissima in Urbe erecta instituta.
Quod hodie in exercitio liuius Apostolatus Vicarius in ter-ris Chter-risti impediatur, ab iis repetendum est, qui Sedem Apostolicam suo patrimonio suoque prineipatu, armorum adhibita vi, exuerunt. J a m sanetae memoriae P i u s P a p a I X in sua, quam in Consistorio 12. Mártii 1877. celebrato ha-bint allocutione, graviter expostulavit, questusque est con-tra suppressionem omnium Collegiorum, ea de causa in Urlx erectarum, ut in iis digni efformarentur Missionarii, give praecones, qui Evangelii lumen in dissitas etiam et inhospi-tatas terras perferrent, ad gentes, in tenebris et in umbra mortis sedentes. Iniquitas, quae haec sustulit, Collegia, ait Suinmus Pontifex, „misere subduxit tot populis salutare pietatis et caritatis auxilium magno cum detrimento ipsius civilis humanitatis et cultus, q u i a Religionis nostrae sancti-tate, doctrina, veritate dimanat." Haec iniquitas, ut e pu-blicis novimus pagellis, hodie iam maiora audet, ipsumque illud institutum ad ictum destinasse videtur, quod de propa-ganda fide notissimuin est. In subnexa encycliea Epistola Sanctissimus Dominus Noster nullám adhuc attentatae t a r -dius iniquitatis mentionem iniicit, loquitur tamen de impe-dimentis et difficultatibus, quae tam salutari operi, quale est propagatio fidei, undique imminent et ut illud qua subsi-dio, qua assiduae orationis studio a nobis omnibus subleve-tur, provehaturque, impensius commendat, expressam inii-ciendo mentionem piarum consociationum, quarum uni a sacra Jesu Christi infantia, alteri a scholis Orientis nomen est. In hae Archidioecesi Unio S. Infantiae Jesu suis non caret soeiis, finnt etiam colléctae pro Missionibus in Oriente, in America Septemtrionali et in Africa Centrali. SSmi Do-mini Xostri Encyclicae litterae addant nobis stimulos ae calcar, ut de regno in terris, quod advenire divina institu-tione formati quotidie petimus ac optamus, bene mereri stu-deamus. Joannes Card. Simor, ni. p. A. Eppus.
Nyitra. 1881. január hó 9-én.
ECCe SaCerDos MagnYs I V b l L a n s A Y g V s t l n Y s N l t r l e n s l s !
Ma tartá Nyitra nagynevű püspöke, főt. Dr. Rnskoná-ni/i Ágoston ur ő excellentiája, aranymisés jubilaeumát. Be-teljesedtek rajta a 90-ik zsoltár ama szavai : „Longitudine dierum replebo eum, et ostendam illi salutare meum." Öröm-hálával várta az egész megye e napot, hogy elvegye határ-talanul tisztelt és szeretett atyja, angyali szivü és szent életű főpásztora áldását e ritka napon. Számos üdvözlő á
hódolati iratok érkeztek e napra ő excellentiájához, nemcsak az ország minden részeiből, hanem a külföldről is. — Maga az ünnepély ekképen ment véghez. Hiven istenes érzületéhez és szerénységéhez mellőzni akarván ő excellentiája minden külső világi pompát, minden tisztelgő küldöttségeket depre-cálván, egyedül az U r házában, székeskáptalana, minden ren-dű papsága, a tanuló ifjúság és nagyszámú ajtatoskodó hivek jelenlétében, ünnepélyes szent misével végezé áldozárra
fel-szentelése ezen félszázados napját forró hálákat adván a jó Istennek ama sok és nagy malasztok és kegyelmekért, melye-ket Tőle ily hosszú évek során át nyert. A szent mise előtt a dicső jubiláns csengő hangon „Veni Sancte Spiritus"-t into-nált, mely után az egész hymnus a chorus által énekeltetett.
Azután következett az ünnepélyes püspöki mise, melyet ő excellentiája — mint mindig — ugy különösen most a leg-meghatóbb ajtatosság- és buzgósággal szolgált. Ennek be-végeztével, az ő szentsége X I I I . Leo pápától különösen ezen alkalomra nyert kegyes engedély folytán, a teljes bú-csú elnyerésével egybekötött — úgynevezett - pápai áldást adá minden jelenlévő hivekre. Ezen fölhatalmazásra vonat-kozó átirat következőleg szól : „Méltóságos és Főtisztelendő U r ! Méltóságodnak f. hó 21-én kelt tiszteletteljes leveléből pápa ő szentsége örömmel értesült, hogy a mai nappal püs-pökké szenteltetésed 30-ik évébe lépsz, jövő évi január hó 9-én pedig áldozárságod 5u-ik évét betöltended. O szentsége neked ezen kettős alkalomból szerencsét ki várn án és kérel-mednek örömest helyt adván, nemcsak szive bensejéből fa-kadó apostoli áldását adja reád, hanem egyszersmind meg-engedi neked, hogy jövő évi januárhó érintett napján a szent-mise áldozat bemutatása után, az úgynevezett pápai teljes s az anyaszentegyház által előirt szokásos feltételek alatt nyerendő búcsúval egybekötött áldást, a gondjaidra bizott papságra és hivekre ünnepélyesen adhassad. Midőn méltósá-godat ezekről értesitem, kiváló tiszteletemet és üdvkivána-taimat nyilvánitom. Kelt Rómában, 1880-ik évi november 30-án. A ina Lőrincz bibornok." Végre az ajtatosság sz.
Ambrus és sz. Ágoston „Te Deum laudamus" dicsénekével záratott be.
O excellentiája ez alkalommal is megemlékezett nagy-lelkűen megyéjéről s többrendü kegyes alapitványt tett is-mét, nevezetesen egy 200 ezer forintnyi tőkéből álló alapít-ványt, melynek fő destinatióját a szegényebb helyeken való stólamegváltás képezi ; további ajtatos czélokra adakozott még e napon : 2000 körmöczi aranyat, a szeplőtelen szűz Mária, országunk patronája oltárai, szobrai kijavítása- és díszítésére; 31)00 frtot ezüstben a nyitrai boldogaszszony-hegyi templom külső kijavitására, mely templom ez előtt két évvel Storno hazai művészünk által újíttatott meg ben-sőleg, ő excellentiája ajtatos adakozásából ; végre a városi szegények között mai nap 200 frt osztatott ki.*)
A püspöki asztalnál ez nap negyvennél több vendég volt, köztük mélt. Jekelfalusy Lajos, ministeri tanácsos ur Budapestről, ki egykor mint az egri fömegye növendék-papja, ő excellentiájának mint seminariumi rectornak nö-vendéke volt. Szépen emlékezett meg egykori kegyes
rectó-*) Mint biztos forrásból értesülünk, ő exclja kegyes alapitványai, melyeket csak Nyitrán tett, eddig 800,ÜU0 f t r a rúgnak. Hát a számtalan alamizsna, melyekről a balkéz nem tudja, mit tesz a jobb ! Szerk.
ráról toasztjábau. Mily szép a hála ! Más lelkes felköszönté-sek sem hiányoztak. Ma este a papneveldében ének- és sza-vallati ünnepély fog tartatni. O excellentiája, hála istennek, a legjobb egészségnek örvend s nyájasságával és leereszke-désével elbájol mindenkit. A d j a az ég, hogy még igen so-káig örvendhessen Ny it ram egye dicső jubilaeus főpásztorá-nak, épülve szent életén, munkásságán, tudományán és jó-ságán s hálákat adván azon számtalan nagy kegyekért, me-lyeket általa nyert és még nyerni fog. Isten tartsa meg drága életét még sokáig ! Egy jelenvolt.
Irhon. A legtöbbet szenvedett nemzet védelme. Igy le-hetne czimezni azon szózatot, mely e napokban megjelent.
E szózat a külföldi sajtóban nagy feltűnést okozott. Közöl-j ü k egész szövegében.
„Gyakran, s nem minden izgatottság nélkül mondogat-ják, hogy az irlioni népnek mindig megvannak a maga ,sé-relmei'. Ennek legnagyobb részt a sajtó az oka. IIa az angol lapok szerkesztői és levelezői igazat akarnának mondani I r -hon helyzetéről, a kérdés csakhamar rendezve lenne.
Angolország közép osztálybeliéi, kik a községi képvi-selőket választják s az országot virtualiter kormányozzák, többé-kevésbbé mélyen át vannak hatva az igazságosság ér-zetétől ; de a helyzetet természetesen azok szerint ítélik meg, miket a lapokban olvasnak. Tudom, komoly dolog egy oly tekintélyes osztályt, milyen az angol lapok szerkesztő-sége, atról vádolni, hogy Irhon ügyeit folytonosan és szán-dékosan elferdítik ; de be fogom bizonyítani állításom igaz-ságát s megmutatom, mint foly be az angol journalisták működése a continens sajtójára. Jelenleg egyébiránt csak röviden szólok az angol közönségnek Irhon ügyeit illető hanyagsága- és tudatlanságáról, mert ma különösen a fran-czia sajtóval akarok foglalkozni, illetőleg azon rágalmak-kal, miket a Journal des Débats és Figaro levelezői szárnyra bocsátottak.
Először és az angolok jó része azt hiszi, hogy Irhon-ban jelenleg teljes társadalmi fejetlenség uralkodik. A 'li-mes, a Standard, a Daily Telegraph hasábjai hosszú közlé-seket hoznak ,Irhon bűneiről' s ezek nyomán az egész ir nemzetet keményen elitélik. A jámbor olvasónak, ki az igaz-ságot nem igen keresi, azt kell képzelnie, hogy itt naponkint legalább is egy ,landlord'-ot' gyilkolnak meg, hogy a bar-mokat boszúból ezrivel csonkitják meg, s végre, hogy nem múlik el óra, melyben valakit meg ne támadnának, füleit le ne vágnák, s egyéb kegyetlenségek ne történnének. De lás-suk a tényeket.
Ez évben négy gyilkosság történt, melyeket közelről vagy távolról, kezvetetlenül vagy közvetve, az ,agrarius mozgalommal' kapcsolatba lehet hozni ; de nem szabad fe-ledni, hogy ugyan ez évben több ezernyi szegényt, férfit és nőt, erőszakosan kiűztek alacsony viskóikból. Kiűzték pedig őket, mert nem tették meg azt, a mit megtenniük lehetet-lenség volt, azaz nem fizették meg a bérletet, mivel oly nyomorult helyzetben voltak, hogy a közszeretet fillérein kellett őket eltartani. Fizethettek-e ily viszonyok között a szerencsétlenek, s nem az lett volna-e az illetők emberbaráti kötelessége, hogy halasztást engedjenek nekik, mig súlyos helyzetükből kissé kiemelkednek ?
Az igazság az, hogy Irhon ,landlordjai.,' látván az
éh-31 séget, annak létezését makacsul tagadták. Igen, mert ha be-vallják, egyúttal azt is bevallották volna, hogy éhező ,bér-lőik' segélyezésére semmit sem tettek, s hogy az elnyomott néd izgatottsága nagyon is indokolt ; szóval önmagukat Ítél-ték volna el. Azért sokat ,irtak' az éhség természetéről és
kiterjedéséről, s ma is oly szinben tüntetik fel a tényleges mozgalmat, mely érdekeiknek, önző és előrenemlátó politi-kusoknak kedvező.
Csakhogy e vitában a tények ékesenszólóbbak, mint az érvek. Azt mondtam, hogy az éhséget Irhon ,landlordjai' ,tagadták.' Száz bizonyítékot tudnék rá felhozni. í m e egy, mely engem is közelebbről érint :
Ez esperes-kerület összes papjai segélyért fordultak hozzám. Azt mondták, hogy liiveik nem csak élelemben, de minden egyébben szükséget szenvednek. Megtettem, a mit tehettem, a végből, bogy legalább táplálékhoz juthassanak.
Azt hihetné valaki, hogy e borzasztó és általános nyomor idején a felügyelők, kik az Irhonban nem székelő landlordo-kat képviselik, a szegény nép segítségére siettek. Korántsem.
Trench úr, Lansdown marquis felügyelője, kit Molinari úr különös dicséretekkel halmoz el, tagadta, hogy ínség volna, s a maga részéről mindent megtett, hogy az éhező nép se-gélyt ne nyerhessen. S mégis, midőn aztán Lansdown lord több bérlőjét le akarta nyakáról rázni, a dulbini segélybi-zottságház levelet irt, melyet a lapok közzé tettek, s mely-ben azt mondja, hogy pénzre van szüksége, mert néhány, véginségre jutott családot Amerikába kell kivándoroltatnia.
Igy mondanak ellen maguknak ez emberek nyilvánosan ! De az angol lapok, egy-kettő kivételével, nem haboz-tak az éhségre vonatkozólag mind azt kinyomatni, mi a ,landlordok' eljárását kedvező világitásba helyezhette. Igy például naponkint közöltek híreket különféle ,kihágásokról', melyek soh'sem történtek meg, s ha valaki az illető vidék-ről, pap vagy világi, czáfolatot küldött be, azt nem adták ki.
Az angol nemzet kérkedik loyalitásával és nemeslel-küségével ; nos, az efféle tények nem nagy dicsőségére vál-nak e loyalitásvál-nak és nemeslelküségnek.
Felenilitek még más tényeket is, melyekről személyes informátióim nyomán nyilatkozhatom.
Nemrég valamennyi angol lap elbeszélte, hogy a corki grófság Hanturk nvii községe mellett borzasztó ,kihágás' történt. Azt mondták, hogy több fegyveres ember betört egy házba, véresre verte a házi urat, s utoljára, levágta füleit.
Természetesen az angol lapok nagy lármával közölték a dol-got s éles glossákat irtak hozzá az ir nép barbárságáról.
Kétségkívül, a bűntény, ha megtörtént, borzasztó ; de efféle borzasztó, sőt még borzasztóbb bűntényeket naponkint elkö-vetnek Angolországban a nélkül, hogy azokkal szemben va-lami nagy indignatiót tapasztalnánk.
Azonban ki hinné ? Az egész dolog puszta koholmány.
Bizonyságul nálam van az illető község káplánjának saját-kezű levele.
A másik történet egy háznak éjjeli megtámadásáról, feltöréséről és kirablásáról szól. Ezt is valamennyi angol lap elbeszélte, mint bizonyságát annak, hogy Irhonban sem sze-ínely-, sem vagyonbiztosság nincsen többé. A következő nap ugyan Barry ur megírta egy irhoni újságnak, liogy az egész-ből egy szó sem igaz ; de azért a történet az egész angol
saj-tót b e j á r t a ; mai napig hiszik és hivatkoznak rá, mint az ir gonoszság egyik világos példájára. Barry ur levele, mely a corki Examinerben jelent meg, sohasem fog az angol közön-ség tudomására jutni, mely, sajnos, az irhoni lapokat nem olvassa.
Io'v történik, lioo-v Irhont Ang-olorszáe-ban örökké és o^ > o» o O megátalkodottan rágalmazzák.
H a az angolok egyszer meggyőződhetnének a felől, hogy Irhon valóban el van nyomva, ez elnyomás nem sokáig tartana. De midőn minden összeesküszik az igazság ellen, bajos azt megismertetni. Legalább a katholikusok ne en-gedjék magukat félrevezettetni. Irhon azért szenved mert ka-tholikus. Századok óta azért rágalmazzák, mert hű maradt hitéhez. Ez az oka, hogy az irhoniak ellen szórt bármely rá-galmat szívesen fogadnak és készséggel elhisznek Angolor-szágban. I t t nincs helye, hogy Irhon bajai felett tanul-mányba mélyedjünk. E nélkül is hozhatok én fel elég adatot annak kimutatására, mennyire türelmesek irántunk a mi honfitársaink. *
Jelenleg is, vájjon mik azok a tervek, szándéklatok, bajok, miket kárhoztatnak a nélkül hogy értenék, miket a
Jelenleg is, vájjon mik azok a tervek, szándéklatok, bajok, miket kárhoztatnak a nélkül hogy értenék, miket a