De már most a IV. század nagynevű tudós atyáinak példájából vonjuk le a következtetést. Es az bizonyára ilyformán hangzik : ha akkor, midőn még a görög pogányság bálványaival, áldozataival fennállott, ha akkor a görög irodalom tanulmányo-zása nem ártott a kereszténységnek ; bizonyára ma, midőn Olymp istenei rég a történelemé lettek, ma nincs, nem lehet ok a legcsekélyebb aggodalomra, csak erős legyen bennünk a pogány klasszikusok műveltségét megbírálni hivatott keresztény szellem.
Egy kassa-egyházmegyei áldozár.
(juibert bibornok-érsek levele a képviselőkhöz, az egy-háziak hadmentessége ügyében.
Képviselő u r a k ! Önök legközelébb különféle törvény-javaslatok tárgyalására lesznek fel hi va, melyek oda irányul-nak, hogy az egyháziak számára eddigien biztosított had-mentességet beszüntessék vagy megszorítsák.
Minthogy itt nem politikai kérdésről, hanem első rangú lelki érdekről van szó, bizonyára nem lesznek megle-petve, ha egy püspök fejezi ki önök előtt megdöbbenését e javaslatok fölött, melyek elfogadása a vallás végromlását fogja maga után vonni országunkban.
Az oltárszolgák állásának kérdése a hadkötelezettség-gel szemben, nem u j . Mellőzve az ó-kort, mely azt a föltét-len kiváltságosság értelmében oldotta meg, a kereszténység mindjárt születésekor itt találta, a legkülönbözőbb kormá-nyok Konstantin óta napjainkig foglalkoztak vele, s a pol-gári hatalmak által elfogadott megoldás mindenkor meg-egyezett azzal, melyet az egyház maga szabott meg saját törvényeiben.
Ez egyhangúságnak bizonyára Önök is nagy fontossá-got tulajdonítanak ; magyarázatát maga a papság termé-szete n y ú j t j a .
A pap teljesen békés missiót tölt be e földön : Isten előtt az ember közbenjárója, az ember előtt Isten küldötte.
Istennek áldozatot m u t a t be testvérei nevében, mely békét könyörög l e ; testvéreinek oktatást, segítséget hoz Istentől, mely köztök az egyetértést fentartja.
E szolgálat g y a k o r l a t á t mindig összeférhetetlennek t a r t o t t á k a fegyverforgatással. A kánonjog irregulárisnak, azaz alkalmatlannak nyilvánítja azt a rendek fölvételére, a ki vért ontott. A régi franczia törvényhozás megtiltotta a papoknak a fegyverviselést. A közérzület e pont felett össz-hangban áll a vallási és polgári törvényekkel : a papnak so-hasem kellett valaki halálára közreműködnie. Mi több : a papságával járó szigorú és magasztos kötelességek hosszú és komoly előkészületet kívánnak tőle, mely néhány évvel ren-desen megelőzi ama kort, midőn a hadkötelezettség a pol-gárra nézve beáll. Ez előkészületet a katonáskodás által fél-beszakítani, világosan nem egyébb, mint annak sikerét ve-szélyeztetni. A papi hivatás néha m á r a zsenge korban, g y a k r a n későbben jelentkezik ; de hogy kifejlődhessék, ok-vetetlenül az ájtatosság és zárkózottság légkörére van
szűk-1 3 *
100
sége. A tiszta, világtól elkülönített, imádság és tanulás közt megosztott élet példáit kell a papjelöltnek folyton maga előtt látnia, hogy hivatásában megszilárduljon, állása eré-nyeit elsajátítsa. Bizonyára nem gyalázom a harcztért vagy a kaszárnyát, ha ezeknek egészen más jelleget tulajdonitok, s azt állitoin, hogy a fiatal papok képzésére kevésbbé al-kalmasak.
Ez az oka annak, liogy az egyház, mely a katonai ál-lást mindig becsülte, mely megáldja és bátorítja a hadfi odaadását, mely tanítása és erkölcsi fegyelme által arra törekszik, hogy az emberek lelkében megszilárdítsa ama ko-moly és nemes hajlamokat, melyekből a harczias erények sarjadoznak, mely végre a kard férfiai közül is több szentet számlál, Márton közkatonától és Móricz parancsnoktól egé-szen sz. Lajos királyig ; mondom, ez az oka annak, hogy az egyház, papjait távol t a r j a a katonai állástól s minden idők kormánvaival egyetértőleg, azon van, hogy az oltárszolgák a hadi szolgálat alól fólmentessenek.
Igy cselekedvén, világos, hogy nem kiván szolgái szá-mára kiváltságot, mely őket bizonyos kötelesség alól föl-mentse ; csupán a szent szolgálat méltóságát t a r t j a szemei előtt s az azok képzésére szükséges kellékeket, kiket e szol-g á l a t r a rendel. T u d j a azonfelül, hoszol-gy a pap azon áldozatok által, mikkel önmegtagadó, az oktatás, a buzgalom és szere-tet müveinek szentelt élete terheli, bőven kárpótolja e lát-szólagos tehermentességet. Lemondani a családi örömekről, magányosan élni egész az agg korig, hogy mindenkinek a t y j a legyen, fölcserélni olykor a szerencse vagy siker leg-ragyogóbb kilátásait egy homályos és szerény helyzettel, ok-tatni a nép gyermekeit, minden idejét és erejét a szegények istápolásának, a szeretet vállalatainak szentelni — íme ez a papi élet feladata. Jöjjön valamely ragályos betegség, a pap megtalálja ott harczterét. Jöjjön maga a háború ; keze, mely nem sebesit, be t u d j a kötni a sebhelyeket; szava, mely Istené, vigaszt és bocsánatot osztogat, és olykor a haldokló
katona mellett ő is sebet kapva, a haza védőivel együtt ontja vérét.
Az érvek e meggyőző ereje magyarázza meg azon ál-landóságot, melylyel a törvényhozás a vallás szolgáit a ka-tonáskodásban való részvételtől folyton felmentette. Mikor a franczia forradalom az összes egyházi kiváltságokat eltö-rülte s valamennyi polgárt alávetett a katonáskodásnak, azt hihette az ember, hogy a fegyverszolgálat a különben is erőszakosan üldözött papságra is ki fog terjesztetni. Mind-azonáltal a joggyakorlat erősebb volt mint a pártok szenve-délye, s az egyháziak, kiket egyes vidéki hatóságok fegyver alá szólitottak, a főhatalom által hazabocsáttattak. Az első consul, midőn lángeszének varázsa és győzelmeinek vakitó fénye által Francziaország ura lett, egy perczig sem gondolt arra, hogy a katonáskodás és papi állás összeférhetetlensé-gét félreismerje. Később, midőn határtalan dicsvágya egész E u r ó p á v a l harczba keverte, midőn az egyesült seregek elle-nébe sohasem tudott elegendő számú katonát állítani, a csá-szár akkor is tiszteletben t a r t o t t a a papok hadmentességét, és ministerének, Portalisnak irataiban igen szép kifejezését találjuk azon elvnek, melyen a papok mentessége alapul.
„Szükséges, irja, hogy azok, kik magukat az egyházi pá-lyára szánják, oktatást nyerjenek s az állásukhoz illő
erköl-csöket elsajátítsák ; innen a törvényeink által elismert és g y a k r a n elrendelt seminariumok intézménye."
A mit Napoleon a concordatum természetes következ-ményekép elrendelt, azt a későbbi törvényhozás nem szűnt meg fentartani. Az első császárság után három ízben, 1832-ben, 1867-ben és 1872-1832-ben, szerveztettek ú j r a katonai intéz-ményeink; s a törvényhozók sohasem bántották a papi men-tességet. A növendékpapoknak elég hosszú időt engedtek arra, hogy tanulmányaikat bevégezhessék, s ha ez idő alatt fölszenteltettek, hadmentességök véglegessé lőn.
Ez, képviselő urak, az ügy állása, melynek megvál-toztatását önök elé terjesztették. I l y nagyfontosságú ujitást csak igen hatalmas indító okok igazolhatnának. De azokat hasztalan keressük. A nemzeti védelem érdeke nem mozdít-tatik elő általa, mert az a két vagy három ezer fiatal em-ber, kikkel ez úton a katonaság szaporodnék, semmivel sem növelné az ország hadi erejét. A polgárok egyenlősége a tör-vény előtt szintén nem ok, mert azon mentességet, melyet a törvény a papoknak engedélyez, ők egész életükön át tartó szolgálattal kárpótolják. A közvélemény nem kívánja e vál-tozást ; ellenkezőleg sértve érezné magát, lia a papokat
fegy-ver alatt látná.
Avagy talán e megdöbbentő javaslat magyarázatát a vallásnak való ártás titkos szándéklatában kellene keresni?
Részemről, vonakodom azt hinni ; de kérem a törvényhozó hatalom birtokosait, ne engedjék, hogy ilyes gyanúba jöjje-nek. A politikai kormány és a vallás érdeke egyaránt kí-vánja ezt tőlük. Azon államférfiú, kit az imént idéztem, előadván az első köztársaság által a papság irányában fo-ganatosított ellenséges rendszabályokat, ez erőteljes sza-vakra f a k a d t : „Szégyent hoztunk a szabadságra, el akarván választani a katholikus Francziaországot a szabad Franczia-országtól." A m ú l t r a vonatkozó e szemrehányás hasznos leczkéül szolgál a jövőre, s törvényhozóink nem elmélked-hetnek fölötte eléggé, mielőtt az eléjök terjesztett külön-böző javaslatok tárgyalásához fognának.
Ezek között van egy, mely a papi jelleget teljesen figyelmen kívül hagyva, a hadkötelezettséget különbség nélkül minden polgárra kiterjeszti. E javaslat, lia megsza-vaztatnék. rövid idő alatt a kath. istenitisztelet teljes meg-szűnését vonná maga után Francziaországban. © o
A többi, egymástól csupán a részletekben különböző javaslatok a papjelölteket egy évi szolgálatra kötelezik, a k á r tényleges szolgálatban, a k á r a tábori kórházaknál. E javas-latok, noha jóval mérsékeltebbek, ha törvény erőre emel-kednek, roppant h á t r á n y á r a lesznek a növendékpapságnak.
Ez év, melyet a kaszárnyában vagy kórházban keilend eltöl-teniök, maga után fogja vonni mind azon alkalmatlanságo-kat, miket fönnebb jeleztem: a papi nevelés félbe fog szakit-tatni, miuek egvik következése számosakra nézve a hivatás bizonyos elvesztése leeud.
A szóban levő javaslatok, mint engem értesítenek, egyébb nem kevésbbé veszélyes intézkedéseket is t a r t a l m a z -nak. K i a k a r j á k mondatni, hogy a fölmentés csupán a lel-készkedő papságot fogja illetni.
Efféle megszorításokat javasolván, feledik, hogy a papi hivatás Isten adománya, liogy a püspöknek s azoknak, kik erre nézve gondoskodásában osztoznak, kötelességük a sz.
1(11 rendek után vágyó i f j a k a t kipróbálni ; hogy az ideiglenes mentesség szükséges e próbák folytatására, s hogy követke-zéskép a fölmentésnek kezdettől fogva ki kell terjesztetnie mind azokra, kik az egyházi pályára jelentkeznek, azon ki-kötéssel, hogy azok, a kik a kitűzött határidő alatt a rende-ket föl nem vették, a hadkötelezettség alá visszahelyeztes-senek. Azt akarni, hogy a fiatal ember lnisz éves korában kijelentse magáról, hogy pap leszen, annyit tesz, mint föl-tenni, hogy a papság is ugy szedi ujonezait, mint a hadse-reg, választás nélkül, önakarat nélkül, a sorozás bizonyos nemével. Ez teljesen hibás felfogás volna, s a visszaélés, me-lyet ily uton meggátolni akarnak, egéfzen képzeleti. Attól tartanak talán, hogy a püspök a növendékek részére kiállí-tott bizonyítványokat mértéken túl kiterjeszti ? De hiszen első sorban ő van érdekelve, hogy ily terhes kötelességekkel járó pályára ne bocsásson, csak oly ifjakat, kik elegendő biztositékot nyújtanak maguk felől. Egyébiránt, hogy az engedélyezett fölmentések koránsem túlságosak, legjobban bizonyítja az, hogy nincsenek elegendő számú papjaink : az egyházmegyék többségében akárhány egyházat találhatni, melynek nincsen pásztora.
Azt akarnák, hogy a fölmentést nyert papok, bizonyos meghatározott idő alatt, lelkészi szolgálatra alkalmaztassa-nak. De az egyházban nem csak e szolgálat szükséges. A püspöknek, minthogy az összes lelki szükségletekről gon-doskodni tartozik, a kórházakat, vallásos társulatokat, árva-házakat és jótékonysági intézeteket, a lyceumokat és egyéb hasonló intézeteket is el kell látnia papokkal; szüksége van tanárokra a nagy és kis seminariumokban, ádventi és nagy-böjti szónokokra, s a t. ; nem nagyitom a dolgot, ha azt mondom, hogy az e különféle szolgálatokra alkalmazott pa-pok száma minden egyházmegyében a papságnak harmad-vagy legalább uegvedrészét teszi ki. E hosszú sorozathoz o . o o .
hozzácsatolhatnám még azon papokat, kik a magasabb tu-dományok müvelésére szentelik magukat, a tutu-dományok müvelésére, mi az egyháziakat annyira megilleti, a vallásra oly hasznos, az egyház által folyton ajánltatott, s bizonyára bármely haladáskedvelő törvényhozó által is ajánl tátik.
Röviden, képviselő urak, a benyújtott javaslatoknak, ha kétségkívül nem is az a czéljok, eredményök minden-esetre az lenne, hogy a papi ujonczozást megnehezítő korlá-tok által a vallást vagy megszüntetnék, vagy megfogy at-koztatnák. Ez nem lehet szándékuk oly törvényhozóknak, kik azt vallják, hogy a concordátumot tisztelik s arra gyak-ran hivatkoznak, mint oly törvényre, mely az egyház és ál-lam közt fennálló viszonyokat kellőképen szabályozza. Am az első czikkely, a fő czikkely, mely e nagy okirat egész szelleméről tanúskodik, mindenek előtt a kath. vallás szabad gyakorlatát biztosítja. Már most, a vallást szabadnak nyil-vánitani, szolgáinak képzését pedig lehetetlenné vagy igen nehézzé tenni — világos ellenmondás lenne.
Mit lehessen ebből egyebet következtetni, képviselő urak, mint hogy a szóban levő javaslatok elhamarkodva s kellő tárgyismeret nélkül készültek.
Csak dicsérhetjük az alkotmány bölcseségét, mely a parlament valamennyi tagjának megengedi, hogy törvény-javaslatot nyújthasson be. Az ország választottai, a társa-dalom különböző köreihez tartozván, nemcsak az érdekek,
hanem az ismeretek és tehetségek különféleségét is képvise-lik, s a vitáknál ki-ki érvényesiti saját tanulmányai- és ta-pasztalatainak készletét. De vájjon szint' oly bizonyos-e, hogy a világiak, még azok is a kik legnagyobb tisztelettel viseltetnek a vallás iránt, annyi gonddal tanulmányozták az egyházi ügyeket, hogy nagyfontosságú újításokat ha-szonnal javasolhatnának ? Két év óta a parlament kezde-ményezése folytán számos, vallási kérdésekre vonatkozó ja-vaslat terjesztetett önök elé. Nem ítélek szerzőik intentiói-ról De feltűnő, hogy e javaslatok legnagyobb része, közelebbről tekintve, kivihetetlen, s lia törvénynyé vélnék, országunk összes vallási viszonyait alapjában megzavarná.
Azt tartanám tehát helyesnek, ha e fontos és nehéz ügyekben elhamarkodott újítások nem történnének. H a azt hiszik, hogy bizonyos módositások szükségesek, nem volna-e jobb ezek érlelésének gondját a kormányra bizni, hogy azt az egyházi tekintélylyel egyetértőleg tanulmányozza? Ily el-járás mellett készült a concordatum, mely közjogunk alap-ját vetette meg a vallás ügyében. Ily eljárás mellett illenék e jogot reformálni is, ha már azt hiszik, hogy némi refor-mokra szükség; vagyon.
Nem hiszem, hogy vakmerő vagy tolakodó lennék, lia azt állítom, hogy előadott reflexióim az egész püspöki kar gondolkozásának megfelelnek ; a parlament bölcseségére és hazafiasságára bízom azokat, s kérem önöket, képviselő urak, fogadják mély tiszteletem nyilvánitását. Paris, 1881. jan.
23. Hippolyt bibornok, párisi érsek.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, február 11. Ueactio és forradalom. — Egv czikket olvastunk e napokban a ,Pesti Napló'-ban. Szerzője Pulszky Ferencz a vén szabadkőműves, themája a ,reactio és forradalom' körül mozog. Olvasván e czikket, meglepet-tünk azon nyíltság által, melylyel a jelen politikai helyzet-ből a forradalom jósoltatik. Ha nem az öreg Pulszky, a sza-badkőműves nagymester volna e czikk alá irva, figyelemre sem méltattuk volna; de igy, lehetetlen volt ezt a
szabad-kőművességgel összefüggésbe nem hozni és azt nem gon-OO Oo — dőlni, hogy a vén szabadkőművesnek kell okának lenni,
hogy a forradalomról beszél. Ha valakinek, ugy neki kell tudni, mint nagymesternek, hogy készül-e és mi készül a páholyokban azon esetre, ha az európai államférfiak, kibon-takozva a szabadkőműves befolyás alól, máskép akarnának gondolkozni és tenni, mint az a páholy által megrendelve van. Azt hisszük, hogy azok, kik ismerik a szabadkőműves befolyást és a testvéreknek egymásközti világegyetemes össze-köttetését ; kik tudják, hogy mennyi forradalomnak, mennyi felforgatásnak volt már a szabadkőművesség szerzője, azok nem fognak bennünket túlzással vádolni, midőn mi az em-litett czikket, tekintettel szerzőjére, összeköttetésbe hozzuk a szabadkőművességgel és azt állítjuk, hogy a páholyokban valami készülőben van.
Pulszky czikke szerint a reakczió idejében élünk és mintha csak járvány uralkodnék egész Európában és jedne országról országra, ugy látjuk a reakczió uralmát ter-jedni nem csak náluuk, de Bécsben, Berlinben, Londonban.
Ily reakczionarius időszakok készítik elő, úgymond, a
fórra-102 dalmakat. A nagy f o r r a d a l m á r ezután elmondja, hogy mi-kép szoktak a forradalmak keletkezni. Azt mondja ugyanis,
„igaz, hogy azt halljuk most, miként a forradalom egy ré-gen legyőzött álláspont ; lehetséges volt régebben, mostan, a hadsereg folytonos szaporítása és kiképeztetése mellett, teljes lehetetlenné vált ; csakhogy azt minden reakczió mondta és hitte, és a forradalmat csak akkor vette észre, midőn általa meglepetve, neki engedni kellett; mert a forradalom elébb az eszmékben fejlik ki, melyeknek a szuronyok nem ártanak és ha az eszmék világában a forradalom előkészült és elter-jedt, akkor megtalálja az alakot is, a melyben testté válik."
íme eddig Pulszky szavai, melyekhez, hogy azok teljesek legyenek, még csak annyit kellett volna hozzá tenni, hogy a szabadkőművesek igen jól értenek hozzá, a forradalmi esz-méket terjeszteni, táplálni és a legrövidebb idő alatt a for-radalmat az eszmék teréről a tettek terére átvinni ; de ezt kimondani Pulszky talán feleslegesnek is találta, ugy itélve, hogy az ő neve, elég g a r a n t i a és elég világos arra nézve, hogy a kik a világ eseményeit figyelemmel kisérik, nevéből olvashassanak.
Mi m á r olvastunk, és ugy találtuk, hogy Pulszky a szabadkőművesség részéről forradalommal fenyeget, lia a reactio folytattatik, azaz, ha a világ nem szabadkőműves szellemben kormányoztatik, hanem belátva a kormányfér-fiak eddigi tévedéseiket, a vallástalanságból szülemlett sza-badságnak, a vallásos szabadság megállapítása által gátot akarnának vetni. Ily és nem más értelemben kell szükség-képen venni a ,reáctio' nevezetet, midőn azt szabadkőműves használja, mert a szabadkőművesnek reactio a rend, béke, és vallásosság alapján szervezett szabadság, — szabadság el-lenben mindennek felforgatása, és azért nem t ű r h e t i meg, hogy az államférfiak az ő értelmében vett reactio ú t j á r a
térje-nek. A mennyire azonban mi örömmel üdvözölnők az oly reactiót, mely a szabadkőművességnek nem tetszik, ugy annyira fájdalommal kell constatálnunk, hogy mi nem vesz-szük észre jeleit távolról sem a létező, vagy csak közelgő reactiónak sem. Hogy ez észrevehető legyen, mindenekelőtt az államok részéről szükséges lenne, hogy keresztény alapra helyezkedjenek, és annak elvei szerint rendeztessenek be in-tézményeik, mert csak a kereszténység b i r j a magában az lami rend minden biztositékát. De k é r d j ü k , hol, melyik ál-lam az, melynek intézményei keresztény alapra volnának fektetve? Nem inkább azt látjuk-e, hogy a keresztény el-vektől az államok mind jobban eltérnek és egyeseket aka-dályoznak, hogy keresztény módon élhessenek ? Szemlét t a r t v a Európa államai felett, nem azt kell-e tapasztalnunk, hogy a keresztény vallásosság alá van ásva és igv a rend is bizonytalan ? V a g y reactió az, midőn a kereszténység feje, a pápa, még ma is annyi év után fogoly? Reactió az, midőn a szerzetesek Francziaországból kiűzetnek? Reactió az, midőn tiltva van a szentségek kiosztása? Reactió az, midőn nálunk épen most készülnek, a többiek után, törvényjavaslatot be-nyújtani a polgári házasságról ? Mi mindezekben nem az ál-talunk említett üdvös reactió jeleit, hanem a szabadkőmű-vesség hatalmának terjedését l á t j u k .
Miért tehát a fenyegetés forradalommal Pulszky ré-széről, midőn a szabadkőművesség ügye oly jól á l l ? Ennek megfejtését egyszerűen abban találjuk, mert a
szabadkőmű-vesség circulusait egy netaláni reactió által zavartatva látni nem akarná. A szabadkőművesek igen jól t u d j á k , hiszen ők késziték elő, hogy a jelenlegi állapot, ha még egy ideig igy marad, okvetlenül forradalomra vezet. E biztos forradalmat, mely az ő m a l m u k r a hajtaná a vizet, féltve, felálczázni a k a r -j á k azon fenyegetéssel, hogy forradalom akkor lesz, lia a - je-lenlegi állapotot reactió váltaná fel. A forradalmár szabad-kőművességnek ez az eljárása. Forradalommal fenyeget, hogy az általa készitett és az eszmékben már élő forradalmat biz-tosítsa. Hagyják-e magokat a páholy által tett ily hasonló nyilatkozatok által államférfiaink tévútra vezettetni, ki t u d n á ezt megmondani; annyi azonban bizonyos, hogy a keletkező-ben levő forradalmakat nem azon az uton lehet megakadá-lyozni, melyet Pulszky ajánl, hanem csak azon, melyet ő meg-támad. A forradalomnak előfutára mindig a vallástalan ál-lamrendszer, a nagyban kifejlett corruptió volt, melynek el-lenében egyedül hathatós szerül csakis a vallásos államrend-szer állitható, mit Pulszky reactiónak nevez. Államférfiaink-nak tehát, ha a Pulszky által fenyegetőleg említett forrada-lomtól meg akarnak menekülni, mennél előbb a vallásos reac-tió terére kell lépniök és igy biztosítani a nemzeteket a for-radalomtól. A mit eddig láttunk, tapasztaltunk, az a kormány tekintélyének, a törvények iránti tiszteletnek rovására és végeredményében a forradalom ú t j á r a vezetett, a vallásos reactió ellenben visszaadja a kormánynak a tekintélyt, a tör-vénynek a tiszteletet és igy megment a forradalomtól. Tes-sék tehát választani Pulszky szabadkőműves tanácsát, vagy
a mienket követni. Q B e l g i u m . A belga püspöki kar válasza XIII. Leó pápa
levelére a löweni egyetemen felállítandó thomistika philoso-phiai tanszék ügyében. — Beatissime P a t e r ! Nihil Episcopis
Belgii honorificentius, neque omnium animis iucundius con-tingere potuit, quam Litterae, quas die X X V Decembris anni 1880 ad Cardinalem Archiepiscopum Mechliniensen destinare dignata fuit Sanctitas T u a . Q u a n t a vero cum ve-neratione et cum quam intimo obedientiae sensu eas perlege-rimus, vix sernione explicare valemus. Testis enim est illa Sanctitatis Tuae Epistola, quantopere E i c o r d i s i t
Belgii honorificentius, neque omnium animis iucundius con-tingere potuit, quam Litterae, quas die X X V Decembris anni 1880 ad Cardinalem Archiepiscopum Mechliniensen destinare dignata fuit Sanctitas T u a . Q u a n t a vero cum ve-neratione et cum quam intimo obedientiae sensu eas perlege-rimus, vix sernione explicare valemus. Testis enim est illa Sanctitatis Tuae Epistola, quantopere E i c o r d i s i t