I .
E d d i g (l. Religio 1880 II. f . 52. sz.) azon általános ve-zéreszméket elemeztük, melyek ker. felfogás szerint első sor-ban hivatva vannak az oly égető socialis kérdést megoldani.
Lássuk immár azon részletes segédeszközöket is, melyek a munkások anyagi helyzetének javitása által a mai társa-dalom megmentéséhez j á r u l n i másod sorban hivatvák.
Ezekhez tartoznak :
I. A munkabérnek az emberi munkaerő s munkaérték-nek megfelelő felemelése. E z t követeli a természetes jogérzet, s az emberi munkának ker. felfogása, melyszerint az nem áruezikk ; s azért nem szabad azt egyedül csak a munkake-reslet szerint beesülni.
Ámde szabadelvű nemzetgazdászaink nemcsak a mun-kát egyszerű árúnak hanem az embert is munkaerejével együtt valóságos gépnek tekintik. Valamint a gépet olcsón beszerezni iparkodnak, azt nappal-éjjel dolgoztatják, mig el nem kopik, ugy a munkást is minden erejével e g y ü t t kizsák-mányolják, s ő idő előtt felemésztik. E gyászos tünemény már néhány évtized előtt, különösen Angolhonban, meg-döbbentő mérveket öltött. Óvszerül a Trades-Unions néven előforduló egyletek alakultak, melyek gyorsan elterjedtek.
Ezeknek főeszköze nagyobb munkabér kicsikarásánál a mun-ka-beszüntetések (strikes.) Ezek ellen azt szokták felhozni, hogy alattok a munkabér is szünetelvén — azok többet ár-tanak a munkásoknak mintsem használnak., De nagyban S egészben véve ez nem igaz. A munkabeszüntetések, amint ezt legújabban Thornton bebiz onyitotta, a munkabért tete-mesen felemelték. Ez szerinte az utolsolsó 48 évben, mióta t. i. a Trades-Unions társulatok működnek, némely vidéken 50»' másutt 20—30°/0 vagy legrosszabb esetben 15° 0-kal emelkedett. Thornton azt is megjegyzi, hogy a strikes-oknál közönségesen ugyan a munkások látszanak veszteni ; de mi-vel rendesen nagyobb munkabért sikerül kicsikarni, e vesz-teség csak látszólagos. E Trades-Unions m i n t á j á r a Német-országban is alakultak m á r ily társulatok, melyeknek jogo-sultságát a mostani tőkezsarnokság alatt tagadni nem lehet;
mert hogy az ember munkája után oly bért kapjon, hogy belőle megélhessen, az a természetes jogérzetnek ép oly kö-vetelménye, mint a ker. tannak.
Bármily jogos legyen azonban a törekvés, mely azt czélozza, hogy az ember m u n k á j á t jobban fizessék mint a gép munkáját, mivel ezt követeli az emberi természet mél-tósága, melyet tagad a divatos közgazdasági rendszer ; mind-azon által e törekvést csak akkor fogja siker koronázni, lia a ker. szeretet lesz éltető lelke ; és pedig kettős oknál fogva ugyanis :
1. A munkadij felemelésének meg vannak a maga ha-tárai ; s ha az a lehető legmagasabb fokára emeltetik is, az a dolog természeténél fogva sohasem fog sokkal több lenni,
mint a mennyi a munkás nélkülözlietlen életszükségleteinek » O födözésére elegendő. A munkabér természetes h a t á r á t
min-dig csak az üzlet jövedelmezősége képezi. A szellemi s anyagi tőke, mely a vállalatban fekszik, azonnal távozni s más üzletághoz fog szegődni, mihelyt a munkások bérüket
109
annyira felcsigázzák, hogy az már nem jövedelmez eleget, minek folytán beáll a vállalat bukása.
Mi több : a lehető legmagasabb munkadíj is csak akkor fog a munkásoknak jólétet s elégedettséget biztosítani, ha gondos előrelátás, mértékletesség s takarékosság szolgálnak ne-kik életkalauzúl. De ezen társadalmi erényeket csak azon esetben fogja a munkásosztály gyakorolni, ha ezt egészen á t h a t j a a kereszténység éltető szelleme. Tények bizonyítják, miszerint a munkások jóléte nem f ü g g egyedül a munkabér-től ; hiszen vannak vidékek, hol a munkások kisebb bér mel-lett nagyobb jólétre tettek szert, — mint oly munkások, kik jövedelmezőbb üzleteknél sokkal jobban lettek fizetve.
A munkásokra nézve e tekintetben legveszedelmeseb-a könyelmü élet, különösen legveszedelmeseb-az iszákosság s legveszedelmeseb-a dobzódások, melyeket ápolnak a számtalau korcsmák és csapszékek. Ezek.
fájdalom! gomba módra terjednek nálunk is, főleg ott, hol sok munkásnép együtt lakik. Ezeknek szaporodását annál inkább tűrik a kormányok s közhatóságok, minél jobban ter-jed nálok az anyagelvi világnézlet. Hiszen nem r i t k á n le-het hallani közhivatalnokoktól, hogy az ilyen tivornyák sza-porodása az állam és község érdekében vau, mivel általok szaporodnak az adók is. E korcsmák és csapszékek valóságos fosztogatói a munkásnépuek, gyalázatos speculatio ennek zsebjére, melyből a verejtékesen szerzett utolsó krajczárt is kicsalják. A legmagasabb munkabér az ily büntanyákban csakhamar el van költve. S váljon honnét vegye a nyomo-rult munkás az erkölcsi erőt, mely képes ellentállni az iszá-kosságnak s a kicsapongásoknak, miután a test- s lélekölő örökös munka után csak az ilyen lebuvókban talál kárpót-lást, kinek szivéből az aljas dobzódások már végkép kiölték az erkölcsi érzetnek utolsó szikráját.
Ezen erkölcsi erőt egyedül csak a ker. hitélet a d j a meg a munkásnak, mely testi vágyait fékezi, és sokkal ne-mesebb örömökkel ismerteti meg őt, mint a minőket ama lebuvókban lel. Ezekhez tartozik első sorban a ker. házassá-gon alapuló családi boldogság, melyet azonban csak mérték-letes, takarékos életmód által lehet biztositani. E z t
legin-kább elősegitik az u. n. mértékletességi egyletek, melyeknek t a g j a i azon ünnepélyes fogadást teszik, hogy a pálinka s egyéb szeszes italoktól egészen megtartóztatják magokat,
vagy ezekkel a lehető legmértékletesebben élnek. IIa ezen egyletekkel P . Mathew Amerikában, Irhonban, s Angolor-szágban oly szép eredményeket vívott ki, — nem-e égető szükség, nálunk Magyarországon is, ily mértékletességi egy-leteket mennél nagyobb számmal létesiteni ? Hiszen közta-pasztalatilag városokban épugy mint faluhelyeken, a páliu-kaivás nemcsak férfiak de asszonyok közt is oly iszonyú mér-veket ölt, miszerint ha ezen gyalázatos szenvedélyt kiirtani nem sikerül népünkből ugy ez egyedül maga fogja azt er-kölcsileg s anyagilag tönkre tenni.
2. Szüksége van a munkásnak ker. okosságra és szere-tetre, hogy a munkabér felemelésére irányzott törekvéseiben a józanság s méltányosság korlátain tul ne csapjon. L á t t u k , hogy a munkadij felemelésének meg vannak a maga termé-szetes határai. Azért legkivált napjainkban, midőn a mun-kások anyagi helyzetének javitását czélzó mozgalmak mind-jobban élénkülnek, — kívánatos, hogy a munkások tul ne
csigázzák követeléseiket, s ezáltal társadalombontó czélokra
eszközül ne szolgáljanak. A munkás-mozgalmak czélja nem lehet örökös harcz, hanem inkább a munkaadók s munkások kölcsönös j ó a k a r a t a s engedékenysége által kö-tött béke.
Mindenek előtt a tőke zsarnok uralmát kell megtörni, mely a munkást mint a gépet elkoptatja, felemészti. Ez me-rénylet a munkásosztály emberi méltósága ellen. E z a durva anyagelviségnek s a buta darwinismusnak átkos következ-ménye. De a munkások vallástalanságának is kell ám véget vetni, mely az aljas szenvedélyek felizgatásában h a t á r t nem ismer ; s oly katasztrófákat fog előidézni nálunk is, melyek-nek keserű levét ismét csak a munkások fogják meginni. A tőkepénzesek ugyanis mindig kibúvót találnak, ha gyárüz-letük valamely vidéken tönkre megy. Más vállalatba fekte-tik tőkéjűket. Hisz államadósságban nyakig uszó kormá-nyaink eléggé gondoskodnak arról, hogy minden lelketlen pénzüzér s uzsorás nagyszerű müveleteket csinálhasson a tőzsdén s hitelbankon. Ámde nem ily könnyen fog a szegény munkás üzletpangás- és munkaszünetkor más keresetet kapni, s azért kénytelen lesz éhezni. Azonkívül túlságos munka-bér követelésnél nemcsak a gazdag pénzurak szenvednek, ha-nem a mai hitelviszonyok m i a t t a többi nagyobb kisebb ipa • rosok s üzérek mindnyájan ; vagyis a középosztály zöme, melylyel a munkások sorsa elválaszthatlanul összefügg.
Hogy tehát a munkás-mozgalmak a józanság s méltányosság színvonalán m a r a d j a n a k , hogy kapzsi agitátorok czéljaira eszközül ne szolgáljanak, hogy az önzés, nagyravágyás, élv-hajhászatnak áldozatul ne essenek a munkások, midőn elke-seredve hadat üzentek a tőkepénzeseknek : kell, hogy lelki emelkedettség, nemesebb erkölcsi érzület hevítse szivüket, áldo-zatkészség s önmegtagadás legyen vezércsillaguk. De e ma-gasztos erényekkel csak a ker. hit, kegyszerei s intézményei-vel e g y ü t t , fogja őket feldíszíteni. A z é r t határozottan mon-dom, miszerint a tőkeuralom s munkás-mozgalom vallás nél-kül, ámbár két ellenkező irányból indulnak ki, mégis egy s ugyanazon czélra vezetnek, . . . t. i. társadalmi romlásra.
I I .
A munkásosztály helyzetét javitani fogja a munkaidőnek kellő megrövidítése. A divatos nemzetgazdászat elvei t a -gadván az emberi életnek valláserkölcsi oldalát, mely va-lódi becsét s méltóságát képezi, — már odáig vitték a dol-got, hogy mindenütt, hol a tőke szolgálatukban áll, nemcsak a munkadíj legalantibb fokra szoríttatott le, hanem egyúttal a munkaidő is a legvégsőbb h a t á r i g terjesztetett ki. N a p -pal-éjjel, legkisebb szünet nélkül, a szegény munkás gép-hez hasonlóan kénytelen dolgozni ; mig egészségét rövid idő alatt felemészti, s még fiatal korában a halál áldozata lesz.
Azért természetes joguk van a munkásoknak egységes köz-reműködés által a pénzhatalom zsarnokságának ú t j á t állni : s a munkaidőnek azon mérvben leszállítását követelni, me-lyet egészségi s életfentartási tekintetek igényelnek. De ezen s más hasonnemü munkástörekvéseknek sikere egyéb ker. erények gyakorlatától f ü g g . I I a t. i. a munkás a nyert időt arra használja, hogy családi kötelességeit mint atya vagy fiu hiven teljesitse, akkor a nyert egy óra is fölöttébb értékes fog lenni. De ha ezen időt korcsmai dorbézolásra s utczai csavargásra fordítja, akkor ez az óra sem egészségére
110
sem családi boldogságára semmi becscsel sem bir : sót a sza-bad időben annál gyorsabban fogja elkölteni szerzett munka-bérét, s annál biztosabban fog erkölcsileg s anyagilag tönkre
menni. Dr. Surányi J.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , február 15. Külföldön és itthon --- itthon és külföldön. — Francziaországban, a jezsuiták és a ,rokon-szerzetesek kiűzetése után, most már más vallási kérdéssel foglalkoznak a hitetlenek. A társadalmi rend egyik támaszá-nak kiküszöbölése után, ugyanezen rend másik támaszátámaszá-nak, a házasság felbonthatlanságának megdöntésén fáradoznak. De mi mást is tehetnének a forradalmárok ? A társadalmi for-radalomhoz jutni csak ugy lehet, lia először a rend alapjai és támaszai eltávolíttatnak : ha egyszer ezek létezni megszűntek, a felforgatás önmagától is bekövetkezik és g y ü -mölcse a hitetlen fölforgatok ölébe hull. Hogy a házasság felbonthatóságát követelő franczia képviselők előtt ily fel-forgatási czél lebeg, hogy a felforgatás a felbonthatóság ki-mondásával csakugyan bekövetkeznék, azt nyiltan bevallotta a franczia igazságügyi miniszter és evvel azon alapra állott, melyen a katbolikusok állanak, f a g y o n tanulságos a franczia kamra vitatkozása e kérdés felett sok tekintetben, t a -nulságos azért, mert a szélsők indítványát elvetette és a há-zasság felbonthatlanságát fenntartotta ; de tanulságos azon indokok és nyilatkozatok miatt is, melyek ez alkalommal tétettek.
Nem levén szándékunk jelenleg a szavazás eredmé-nyének nagy horderejéről szólani, melyet mindenki úgyis megitélhet, aki a házasság természete előtt, ugy a mint azt az egyház hirdeti, ismeretes; csak az igazságügyminisz-ter egy nyilatkozatára f o r d í t j u k figyelmünket, mely nem egyedül a házasság kérdésére, hanem minden más kérdésre is alkalmazható, melyre nézve elmondhatjuk, hogy itthon épen ugy van, mint külföldön és külföldön ugy, mint itthon. M i u -tán ugyanis az igazságügyminiszter, habár elég alaptalanul, kijelentette, hogy a házasság felbonthatlanságával a val-lásnak semmi köze, (?) alaptalanul mondjuk, mert a há-zasság felbonthatlansága benső összefüggésben van a keresz-ténység tanával a házasság felől ; miután kijelentette, hogy nagy kérdés, vájjon szabad-e a házasság kérdését az ál-lam e támaszát megbolygatni és nem kell-e inkább egyesek szenvedélyét áldozatul hozni magasabb tekinteteknek ; igen, mindezek után egész határozottsággal kijelentette a minisz-ter, hogy Francziaországban a házasság felbontása nem nép-szerű, és még hozzátette, hogy a házasság felbontásáról sen-kisem beszélne, hacsak arról Naquet, e kérdés bolygatója a kamarában, előbb mindenütt felolvasást nem t a r t o t t volna.
Nem retíectálva egyébbre, mi e pontnál megállapo-dunk, mert a ,felolvasásuk' felemlítése a miniszter által a házasság felbonthatóságának kérdésében, megérdemli, hogy a figyelem e kérdésre irányoztassék. A ,felolvasások' ugyanis a liberalismus eszméinek propagandáját képezik. Kérdések, melyeknek bolygatása különben soha senkinek eszébe nem jutna, melyek igy, vagy ugy leendő átalakításával senki sem törődik, vagy melyek megváltoztatásának szükségét egytalában senki sem érzi. igen ily kérdések a liberalismus ál-tal erőszakosan alkottatnak, felolvasások álál-tal a figyelem
felébresztetik, a közönségben el terjesztetnek és végre az or-szágházban a miniszter interpelláltatik, hogy miért nem se-gít e szükségen, mely a nemzetben nyilatkozik. Igy születnek meg a soha nem létezett és tényleg nem is létező kérdések és szükségek, amint azt a franczia igazságügyminiszter a házasság kérdésére nézve világosan megmondta és hogy vi-lágosan kimondjuk, igy, ily felolvasások által rontatik meg a nép vallása és erkölcse, mert a nép, nem is gondolva meg, hogy ily irányú felolvasásoknak mi a forrása, mi a czélja, azt gondolja Önmagában; hogy annak igaznak kell lenni ami felolvastatik, mert különben nem olvasnák fél.
Számtalan kérdés bizonyára nem merült volna fel ná-lunk sem, ami bizonyíték arra, hogy szükség nem volt r á , hacsak nem bolygattatott volna ; de a felolvasási mánia ná-lunk is gyökeret vert és leginkább vallásos kérdések azok, melyekre a liberalismus hősei hallgatóikat természetesen a maguk szája ize szerint o k t a t j á k . Vagy mit tudna a nép ma nálunk a polgári házasságról, ha a liberalismus e vessző-pa-ripáján már annyiszor és annyiszor nem lovagoltak volna, részint felolvasások, részint ujságczikkekben ? Nem azt kell-e nálunk is mondani, mit a franczia miniszter mondott, hogy a polgári házasságról senkiseni beszélne, lia csak felolvasá-sok, ujságezikkek előbb nem kardoskodtak volna mellette ? Es még mindamellet is, hol a bizonyíték, hogy a nép kívánja a polgári házasságot ? Vagy, lia vannak egyesek, kik köve-telik a polgári házasságot, nem kellene-e nekik szintén a franczia miniszter szavaival válaszolni, hogy magasabb te-kinteteknek egyesek óhaja alárendelendő ? Csak nem régen is felolvasást t a r t o t t Hoffmann l ' á l képviselő a házasságról
—- liberális szempontból, és terjesztette a liberális világossá-got. Ugyancsak legközelebb t a r t a t o t t felolvasás a főváros-ban a ,jövő vallásáról', mert a jelenlegi az embert ki nem elégiti, itt t a r t a t o t t felolvasás már a majom-theoria mel-lett is stb.
Nem t u d j u k , ha vájjon a külföld tőlünk, vagy mi tő-lük kölcsönöztük-e a módot, nem létező vallásos kérdéseket alkotni és azokat m i n t szükséget bemutatni, de azt l á t j u k , hogy ez eljárás egy és ugyanaz nálunk és Francziaország-ban ; látjuk, hogy a felolvasások u t j á n is a liberalismus a ke-reszténység aláásásáp fáradozik és mint a tapasztalat mu-t a mu-t j a , nem sükermu-telenül. Hogy a franczia miniszmu-ter, minő véleménynyel bir az ilyen felolvasásokról azt láttuk: hogy a mi kormányunk mily véleményt táplál felőlük, mindez ideig nem tapasztalhattuk. De lehet, hogy e felolvasások a kor-mány figyelmét ki is kerülték ; mi azonban figyelemmel ki-sérve e felolvasásokat, biztosithatjuk a kormányt, hogy azok a vallás előnyére nem szolgálnak, hanem megingatják az á l -lam támaszát a vallást, mely bizonyára megérdemli ez elne-vezést, mint a házasságot a franczia miniszter nevezte ; mert ha a házasság felbonthatósága mellett az állani inog, mit mondjunk akkor, ha a vallásosság kiirtatik a keblekből?
Azon óhajtásunkat vagyunk tehát bátrak kifejezni, kisérje figyelemmel a kormány e felolvasásokat és ne engedje, hogy általuk a vallásosság és igy a nemzet, az állam szenvedjen.
Legyen egyöntetű ebben a mi kormányunk nyilatkozata és tette a franczia kormányéval, amint egyöntetű a liberalis-mus eljárása ott és itt, külföldön és hazánkban.
E s z t e r g o m . 0 eminentiája szózata az irek ügyében. —
Ill H i b e r n i a n i S a n c t o r u m olim insulam vocatam inde a saec.
X Y I . M a r t y r um p a t r i a m hand pauci script ores appellant.
Nec immerito. Celeberrimus n a m q u e populi sui héros et elo-quentissimus iurium eiusdem vindex, Daniel O'Connel in suo, quod M a g n a e B r i t a n n i a e Reginae a 1843. exhibuit, me-moriali, scribere veritus non est, nullum u n q u a m exstitisse populum, quocum sic crudeliter actum i'uisset, prout cum catholicis in I l i b e r u i a a c t u m est ab iis, q u i illic i m p e r i t a -bant. Sane, <|ui caedes, violentasque in I n d i a m deportationes e populo illo evaserunt, ii bonis omnibus p r i v a b a n t u r , om-nibusque absolute iuribus t a m civis, q u a m etiam hominis e x u e b a n t u r ita, u t superiore a d b u c saeculo i u d i c i a r i u m in H i b e r n i a t r i b u n a l declarare potuerit, C a t h o l i c o r u m in I l i -bernia existentiam a legibus ignorari, qui si nihilominus existant, ideo d u m t a x a t existere queunt, quod g u b e r n i u m e x i s t e n t i a m ipsorum dissimulet. L o n g u m f o r e t recensere ini-quissimas et supra caput hominis furiosissimas leges, quae non t a m ad g u b e r n a n d u m , q u a m potius ad vexandum, non
t a m ad defendendum, q u a m potius ad f u r o r e m et seditiones concitandum populum r o g a b a n t u r . Sors C a t h o l i c o r u m H i -bernorum, qui m a x i m a m populi partem effecerunt, efficiunt-que, durior, q u a m servorum in antiquo Romano Imperio, illo p r i m u m tempore a l i q u a n t u m alleviari coepit, quo sep-temtrionalis A m e r i c a e incolae i u g u m A n g l o r u m excusserunt, quove e revolutione G a l l i c a n a maiora Britannis impende-r u n t peimpende-ricula. M a g n a e molis impende-res eimpende-rat, iniquioimpende-rum salteimpende-rn le-g u m abrole-gationem obtinere. P e r e m a n c i p a t i o n s a 1829. la-t a m legem Cala-tholici hiberni desieruula-t quidem helola-tes esse in p a t r i a sua, sed nondum omnia remota sunt onera, quibus velut r e t r o a c t o r u m saeeulorum reliquiis iidem g r a v i t e r p r e -m u n t u r , et a quibus i-m-munes reddi optant, a t q u e u t libe-r e n t u libe-r , folibe-rtius etiam ulibe-rgent. Opelibe-rae p libe-r e t i u m esse d u x i , haec p r a e m i t t e r e subnexo rescripto, quod Sanctissimus Dominus Noster ad A r c h i - E p i s c o p u m Dublinensem direxit.
I t t következik a pápa levele eredeti szövegben.
I r l a n d . A püspöki kar felirata XIII. Leó pápához az ir kérdésben. —• Beatissime P a t e r ! Episcopi I l i b e r n i a e in Collegio M a y n u t i a u o , illius negotia administrandi causa, congregati, officii dwcunt, Beatitudinem Y e s t r a m per episto-lam adire, ut sensus simul amoris et venerationis, quibus e r g a Sedem Apostolicam semper affecti sunt, exhibeant, et g r a t i a s B e a t i t u d i n i Vestrae a g a n t pro litteris paterna
bene-volentia refertis, q u a s iisdem per Archiepiscopum Dublinen-sem recenter dedisti.
S u p e r f t u u m forte v i d e a t u r iterare et B e a t i t u d i n i Ves-trae contírmare, Sancti P a t r i t i i filios consiliis omnibus et.
monitis, a P e t r i Successore profectis, alacri animo parere et obedire semper paratos esse. S u m m u m namque Studium in Romanam Sedem singularis est H i b e r n o r u m gloria, et cla-rissima annalium nostrorum pagina est illa, quae n a r r a t fir-m i t a t e fir-m et. constantiafir-m iuvictafir-m, qua praedecessores nostri, inter gravissimas persecutionum procellas, cum P e t r i S u c -cessore indissolubili nexu consociati permanserunt. P a t r i s vero amorem filiorum pietatem adaequasse testis est cura illa vigilans et vere paterna, q u a S u m m i Pontifices p r a e t e -r i t i s saeculis, pat-riae nost-rae indesinente-r consulue-runt et prospexevunt. N o v u m testimonium paternae illius sollicitu-dinis, nec p r i m u m quod afflicta gens nostra a B e a t i t u d i n e
A estra experta est, in litteris nuperrime receptis e x p l o r a t u m habemus.
Leges iniquae et perniciosae, quae iam per plura sae-cula H i b e r n i a m nostram lacerabant, greges nostris curis O — concreditos ad s u m m á m inopiam et miseriam a d d u x e r u n t . P u l c b e r r i m a s nostras regiones, n a t u r a uberrimas maxinie-que fertiles, fames statis temporibus devastat ; et saepe co-acta est p a t r i a nostra, mendicae instar, manuin ad stipem porrigere, et subsidia ab exteris Christiani orbis nationibus implorare. I n c o m m o d a haec saepius r e p e t i t a P a t r i miseri-c o r d i a r u m non sunt impie adsmiseri-cribenda : Ipse enim nobis de-dit terrain adeo fecundam, u t fertilitas eius i a m d u d u m in p r o v e r b i u m t r a n s i e n t . N e q u e sunt tribuenda segnitiei et inertiae populi nostri : H i b e r n i enim in alienis terris exules clarissima exemjjla laboris indefessi et magnae industriae semper et ubique p r a e b u e r u n t . Sed legibus iniquis sunt r e f e -renda, q u a e v i r o r u m f o r t i u m brachia domi enervant, eisque, sensu salutis et securitatis sublato, spent omnem et vires
a d i m u n t .
I n p r a e s e n t i a r u m vero H i b e r n o r u m gens, e veterno, quo tenebatur, exurgens, legum crudelium quibus afflgitur, a b r o -gationem firmiter et fortiter efflagitat ; et enixe D e u m obse-cramus, ut iustis conatibas propitius benedieat, eosque ad felicem e x i t u m et o p t a t u m finem p e r d u c a t . — Celari t a m e n non potest ex factis et dictis q u i b u s d a m , quae nos omnes deflemus, u m b r a s q u a s d a m in causam nostram, ceteroquin iustissimam, cecidisse. A t t a m e n d u m haec, uti p a r est, d a m -namus, eoruinque auctores habemus t a m q u a m infensos hostes patriae, oblivisci non possumus affietionum et a n g u s t i a r u m , quae p o p u l u m n o s t r u m a saeculis ad desperationem iusti-tiae et aequitatis a d d u x e r u n t .
C u m itaque ex corde approbemus finem, q u e m praesens concitatio de legibus a g r a r i i s a b r o g r a n d i s sibi proponit assequendum, quaedam tamen in illius finis assequutione a d h i -bita fuisse media, quae probari non possunt, intime senti-mus. Q u a p r o p t e r mense J u n i o proxime elapso, nos omnes si-mul in comitiis congregati, monita et consilia de periculis caussam minitautibus, g r e g i b u s nostris dedimus, n o s t r a m q u e operant contulimus, u t i n t r a a e q u i t a t i s et nioderationis t r a -mites concitatio ipsa contineretur. P r o f e c t o nunc officio nost r o non deerimus, neque ominostnostemus hisce consiliis a B e a nost i nost u -dine V e s t r a datis p a r e r e : — „ Q u a p r o p t e r et t u , Venerabiiis F r a t e r , et tui istliic in Episcopatu Collegae, date operám, u t gens H i b e r n o r u m in his t a m trepidis rebus aequitatis iusti-tiaeqne fines ne t r a n s i l i a t . "
C a e t e r u m , Beatissime P a t e r , diffiteri non valemus in q u i b u s d a m , quae in A n g l i a e v u l g a n t u r , ephemeridibus, plura circumferri, quae calumniis et mendaciis unice innixa, in C l e r u m n o s t r u m et p a t r i a m m a x i m e iniuriosa sunt. I Tt huiusmodi et fidei et nominis liostibus n u l l a m a u r e m p r a e -beas, enixe Te, Beatissime P a t e r , deprecamur.
I n t e r i m , Beatissimé P a t e r , ad pedum oscula provoluti, et Apostolicam Benedictionem petentes, omni obsequio e t veneratione subscribimus.
D a t u m M a y n u t i a e die 25 J a n u a r i i 1881.
Sanctitatis Festrae humillimi et devotissimi servi
f E d u a r d u s Mac-Cabe
112
Archiepiscopus Dublinenäis et Praeses Conventus, qui nomine omnium Archiepiscoporum et Epi-scoporum, qui in Conventu adsunt, et de eorum mandato subscribit.
IRODALOM.
Általános Dogmatika vagyis Alapzatos Theologia stb. I r t a : Bépászlcy József, kassa-egyházmegyei áldozár s papn. hittanár I I . kötet 2-ik rész.
A következő fejezettel az egyház alkotmányát tárgyaló tanhoz jutottunk, melynek mindenekelőtt feladata az egyház hivatását és tekintélyét kiemelni s minthogy az egyház te-kintélye a hierarchia tete-kintélye, a hierarchiáról szól min-denekelőtt, annyiban, a mennyiben ez a tekintély kérdésével összefügg. A tekintély természete a társaság természetétől függ ; ez áll az egyházról is, melyben a tekintély a társaság természetfölötti mivolta és czélja miatt természetfölötti, vagyis isteni, s ennek azért kell olyannak lennie, hogy hitet
A következő fejezettel az egyház alkotmányát tárgyaló tanhoz jutottunk, melynek mindenekelőtt feladata az egyház hivatását és tekintélyét kiemelni s minthogy az egyház te-kintélye a hierarchia tete-kintélye, a hierarchiáról szól min-denekelőtt, annyiban, a mennyiben ez a tekintély kérdésével összefügg. A tekintély természete a társaság természetétől függ ; ez áll az egyházról is, melyben a tekintély a társaság természetfölötti mivolta és czélja miatt természetfölötti, vagyis isteni, s ennek azért kell olyannak lennie, hogy hitet