Elnökölt gróf Czirálcy János ő exja és dr. Tarkányi Béla apátkanonok és társ. alelnök.
A gróf-elnök ő exja, ki hosszabb idő óta a társulat választmányi üléseiben nem vehetett részt, üdvözlé a
vá-lasztmányi tagokat.
A társ. alelnök ő nga jelenté, hogy Hoványi „Felsőbb katholicismus elemei" két kötetben és „ Ujabb levelelek a fen-jsöbb katholicismusról" szintén két kötetben, a társulat általi
kiadására nézve semmi nehézség nem forog fönn. Minek folytán határozatba ment, hogy I Ioványinak ezen örökbecsű és ma már nem kapható művei a társulat által a „Házi könyvtárban" tagilletményül kiadassanak, egyúttal dr. Bita Dezső egyetemi tanár és társ. censor ur fölkéretett, hogy a szöveget, amennyiben elkerülhetleuül szükséges, rövid jegy-zetekkel kisérje, ugy szintén határoztatott, hogy az idegen nyelven előforduló idezetek magyar forditásbau is adassanak.
Az ezévi nagygyűlés megtartására a választmány márczius 17-ikét tűzte ki, s fölkérte a társ. alelnök ő ngát.
hogy e határozatról társulatunk fővédnökét, bibornok-pri-más ő eminentiáját értesíteni és őt felkérni sziveskedjék hogy a közgyűlést magas jelenlétével megtisztelni és azon .elnökölni sziveskedjék.
A gróf-elnök ő exja a paulai sz. Vincze-egvlet részé-ről köszönetet mond a társulatnak a szegény gyermekek szá-mára megszavazott és megküldött iskolai könyvekért.
Az utolsó választmányi gyűlés óta a társulat tagjaivá lettek : alapító tag, Újhelyi István, tápió-szelei plébános ; rendes tagok : Bydeskuthv Gyula cz. kanonok, kápolnai plé-bános ; Albert János sajónémetii kántortanító ; Tyll József sajónémetii körjegyző ; Zabb János, Porubszky József, K l á -rik László, Mojs Ernő váczi növendékpapok; Barabás Ger-gely gyulafehérvári elemi tanitó ; Földes Kelemen aradi gyógyszerész ; Medgyessi Ede pécsbelvárosi segédlelkész ; Szentkirályi Mór prém. r. kanonok J á s z o n ; . Kámpis .József gyógyszerész Polgárdiban ; Yehofsics Endre kéthelyi plébá-nos : Gyúrom Antal tapsonyi plébáplébá-nos ; Börzsönyi Antal veszprémi segédlelkész ; Baranyovszky Ignácz, Ivöpesdy Sán-dor kath. főgym. tanárok Budapesten.
Néhai Hevesy Kabos volt szihalmi plébános 10 forin-tot, néhai Kovách Ferencz fényszarui plébános szintén 10 forintot hagyományozott a Szent-István-Társulatnak.
A krisztinavárosi népiskolai könyvtár, a heresznyei fiókközség, Madarász r. kath. község elemi iskolái szegény tanulói számára olvasmányok s elemi tankönyvek adomá-nyoztattak.
A felolvasott pénztári kimutatás szerint f. évi január 1-től a bevétel 9288 f r t 3 k r , a kiadás 8809 f r t 30 k r ; pénz-tári maradék 478 frt 73 1er.
Az ügynökségben január hóban elkelt 23,280 példány könyv, 1300 darab szentkép, 153 darab egyes nyomtatvány ; készpénzben bejött 3886 f r t 44 kr.
Nem levén több tárgy elnök az ülést befejezettnek nyilvánította.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, február 18. A germanizáczió vádja a, ,Pesti Xapló'-ban. — E g y idő óta, 'hogy a {nagybecskereki kath.
lelkész meghalt, a .Pesti Napló'-ban már a második támadást intézik a Csanádi egyházmegyének honfiúi erényekben ép oly gazdag, mint adakozásaiban kifogyhatatlan püspöke ellen. Az első támadás alkalmával hallgattunk ; de a második támadás már kötelességünkké teszi, h o g y felszólaljunk, — felszólal-junk, nem a püspök védelmére, ki védelemre nem szorul, mert sokkal magasabban áll, hogysem ily érdekszülte vádak csak a legtávolabbról is érinthetnék, hanem felszólalunk a táma-dás visszaverésére és hogy rámutassunk azon intézményre, mely a támadó szemeit bántja. Hízelgőnk magunknak avval előre is, hogy az egész támadás, mely most a csanádi püs-pök ellen intéztetik épen ugy halomra dől, mint halomra dőlt egykor egy másik püspök ellen, a panszlavismus állító-lagos pártolása miatt intézett támadás.
De lássuk már a támadást. Névtelen czikkező a Csa-nádi püspököt germanisatióról vádolja. Szerinte igaz ugyan»
liogy a püspök már tömérdek pénzt elköltött, de — apá-czazárdákra, azonban nem magyar kulturális czélokra, — ellenkezőleg, a magyar leányok természetét tán még P o -roszországban sem lehetne jobban kiforgatni a maga erede-tiségéből, mint a Bonnaz kultur-intézeteiben és hogy a püs-pöknek czélja a germanisatió. Névtelen czikkező ezt avval véli bizonyíthatni, mert a püspök az apácza intézeteket mind Délmagyarországon létesítette, mig Makón vagv más magyar városban eddigelé nem építtetett a püspök leány-neveidét, és igy, a jótékonyság szemkápráztató palástja alatt, a legveszedelmesebb germanisatió űzetik ezen intézetek ál-tal. Mi haszna van, kérdi czikkező, az országnak és különö-sen Délmagyarországnak Bonnaz német apácza-zárdáiból ? Ezen állításokkal czikkező immár a germanisatió vádját be-bizonyitottnak hiszi a világ előtt és bizonyára feljogosított-nak tart mindenkit, hogy a csanádi püspök ellen a hadjára-tot megkezdje és talán a minisztert ez irányban interpellálja az országházban.
Hogy ebben a gcrmanisatioualis vádban, melynek indo-kát ez idő szerint nem keressük, mennyi bölcseség és mennyi igazság rejlik, az kitűnik a következőkből. Czikkezőt bántja, hogy Délmagyarországban német apácza intézetek vannak.
Mi magunk is jobban szeretnénk, ha ott magyar apáczák lehetnének, hanem mielőtt ez történhetnék, mi azt a kérdést vetettük fel magunknak, hogy mit is csinálnának magyar apáczák német községekben, mert hogy azok a német apá-czák német községekben , vannak, kitűnik abból, mert czik-kező a magyar városokat ellentétbe helyezi azokkal, me-lyekben német apáczák vannak. Valósággal nem tudjuk, hogy mily culturalis feladatot teljesíthetnének oly vidéken magyar apáczák, hol ők nem értenék a nép nyelvét, sem őket a nép nem értené. Volna ebben okosság ? Volna ebben csak némi belátás is? Annál csodálatosabb pedig az a vád.
118 mert hiszen t u d j u k , hogy Magyarországon vannak más f'ele-kezetüeknek is német, oláh, szerb nyelvű iskoláik és ezek ellen semmi támadás nem intéztetik, hanem mert vannak az országban katholikus németek, kik e nyelven oktattatnak, ez m á r megérdemli, hogy egy katholikus püspök gyanusittas-sék. Hol itt a következetesség ? Nincsen szerencsénk czik-kező kilétét ismerni, hanem állitásának bölcsesége után kö-vetkeztetve valami nagy genie-nek kell tartanunk, ki az arabs nyelven t a r t o t t tudományos előadást is megértené, habár valószinüleg az arabs a—b—c-nek betűit sem ismeri, H o g y német gyermekeket német apáczák saját nyelvükön tanítanak, áz, ügy véljük, nagyon természetes ; de hogy ez már azonnal germanisatió lenne, azt határozottan t a g a d j u k . Ami már nemes Makó városát illeti, mint magyart, hol a püspök nem állított m a g y a r zárdát, ez talán csak nem bizo-nyít a germanisatió mellett. Különben pedig, hogy nemes Makó városa minő érdemet szerzett a püspöki bőkezűségre, arról jobb nem beszélni. Czikkező ur különben egy nagy, nem a k a r j u k mondani szándékos, tévedésben van, hiszen másképen tudnia kellene, hogy a germanisatió v á d j á v a l il-letett püspök, a legelső m a g y a r városban, Szegeden, nagy-szerű leányneveidét alapit, mely hogy még fel nem épült, csak annak lehet tulajdonítani, hogy az ilyen nagyszerű épü-leteket nem lehet ugy felfújni, mint a germanisatió v á d j á t kimondani. Egyébiránt czikkező bölcseségétől még az is ki-telik, hogy a püspököt germanisatióval fogja vádolni azért is, ha Szegeden apáczazárdát fog épittetni, hiszen katholikus püspököt megtámadni, bármily alaptalanul is, napjainkban mindig érdem. E pontra válaszolókig azonban még felemlít-h e t j ü k azt is, felemlít-hogy egy pár év előtt Trefort ő excja Temes-várott j á r t , ott tapasztalatokat szerzett magának és kérdjük, feltehető-e magyar miniszterről, hogy nem intézkedett volna, lia a czikkező vádjának csak legkisebb alapja volna? Hanem ilyesmit felemlíteni kath. magyar püspökről még nem is szabad, kik a m a g y a r nemzetiségnek mindenkor első sorban
pártfogói, védői és előmozdítói voltak.
U g y is látszik nekünk, hogy a czikkező szivét főleg az apáczazárdák bántják, különben aligha ritkított sorokkal közölte volna az apáczazárda elnevezést. Ez az intézmény az ugyanis, mely ellen már nem egy t á m a d á s t volt alkalmunk regestrálni. De az ez irányban intézett támadás egy katholi-kus püspök ellen őt mindenki szemeiben inkább nagygyá, magasztossá teszi, hogysem abban okot találna a támadásra.
Csak azok, kik a katholikus intézményeket, a katholikus ne-velést, különösen pedig a zárdai nevelést ki nem állhatják, csak azok előtt megrovás tárgyai a női zárdák alapitói; és ha ezt vesszük tekintetbe, akkor Csanád ez idő szerinti nagy-nevű püspöke az ilyen emberek előtt csakugyan a megrovás tárgya lehet, mert a katholikus nőnevelés terén annyit tett, hogy neve örökké fennmarad és minden zárda az ő di-csőségét, bőkezűségét és nagylelkűségét fogja hirdetni, me-lyet a katholikus nőnevelés elleni gyűlölet elhomályosíthatni nem fog. Mindenesetre nem czikkiró lelkülete kell hozzá, hogy méltányolni t u d j a a nemzetre egy-egy zárdából há-ramló áldást, ehhez vallásos, a püspöki állást és egyházi in-tézményeket becsülni tudó lelkületre van szükség, melyek nélkül, sem helyes, sem igazságos Ítéletet mondani senki sem képes a zárdai nevelés felől. A nép, melynek körében e
zár-dák emeltettek, mely érzi azok áldásos kihatását, bizonyára máskép és áldólag itél azon bőkezű kéz felől, mely neki e zárdákat adta, úgyannyira, hogy a nemzet érdekében ó h a j -tandó volna, miszerint minden község birna ily intézetekkel, mert ez által a vallásosság és igy a nép boldogsága emel-kednék. Mi meg vagyunk győződve, hogy csanádmegye kath.
hivei buzgón kérik a Mindenhatót, és kérjék is, hogy a kath.
nevelés kifogyhatatlan bőkezüségü pártfogóját még sokáig megtartsa, hogy nemzetünk mennél tovább érezhesse azon közjótékonyságát, mely csak áldásra és jótékonyságra látszik
hivatva lenni ! i x Kozsnyó. Fölhívás a Sz. László- Társulùt ügyében. •*—
A Sz. László-Társulat itteni egyházmegyei igazgatója a kö-kező lelkes felhívást intézte paptársaihoz:
Krisztusban szeretett testvéreim ! Mélt. megyés püspö-künk mult év s hó 30-án 1871. sz. a. kelt kegyes intézvénye által a Szent-László-Társulat székhelyi igazgatójává nevez-tetvén, legyen szabad szeretett paptársaim pártolását és köz-reműködést kikérni.
A hitélet ébresztését tűzte ki feladatul e magyar el-mében megfogamzott, hazánk szivében született és sz. László apóst, királyunk nevére keresztelt társulat, hogy a szeretet filléreivel a mindenéből kifosztott szentséges A t y á n k a t segé-lyezze, keleti m a g y a r testvéreinknek segélyt nyújtson és a szegényebb sorsú egyházakat, iskolákat és egyéb jótékony kath. intézeteket gyániolitsa.
A b. e. alapító elnök, a hallhatatlan emlékű Lonovics József érsek szava gyújtott, példája vonzott. Isten kedvezett e vállalatnak, csakhamar támadtak az ügynek pártolói, t á -mogatói és a társulati tagok száma évről-évre szaporodott.
A hatvanas években az érdeklődés fokozására gyűlé-sek t a r t a t t a k Esztergomban s Győrött.
A központi elnökség ezután is mindent megtett, hogy a társulat magasztos czéljának megfelelő tevékenységet fejt-sen ki, de ez csak ugy és akkor lehetséges, ha a k a t h . közön-ség részéről kellő pártolásban részesittetik. Eszköz nélkül nem lehet czélt érni. Epen azért kell, hogy minden az egy-ház és haza ügye iránt érdeklődő kath. honfi a legmélyebb fájdalom érzetével vegyen tudomást a társulat jelen láng-buzgalmu elnökének, főt. Schlauch Lőrincz szatmári püspök ő nagyméltóságának a n m . püspöki karhoz intézett tolhivás-bau tett e nyilatkozatáról : „A Szent-László-Társulat iránt az utolsó években a kath. közönség érdeklődése napról-napra érezhetőbben kezd ellankadni s azon lelkesedés helyébe, melylyel ügyei kezdetben országszerte felkaroltattak, mind-inkább közöny kezd lépni."
E szomorú jelenség folytán a mult évi közgyűlésen határozatba ment, hogy az érdeklődés hatványozásának czéljából az egyházmegyék székhelyein igazgatók neveztesse-nekki, ki knek f e l a d a t a : magakot a megyebeli plébánosokkal érintkezésbe tenni s oda hatni, hogy egyes egyházközségek-ben az alapszabályok 3. §-nak keretéegyházközségek-ben fiók-egyletek ala-kitassanak, vagy a hol ez nem lehet, ott legalább tagok gyűjtessenek ; az eredményről a központi elnökségnek jelen-tés tétessék s a tagdijak és adományok beszolgáltassanak.
Ismerve paptársaim buzgalmát és áldozatkészségét, melylyel minden egyházi ügyet felkarolnak és tehetségeik-hez mérten istápolnak, a legnagyobb készséggel s azon
biz-119 tos reményben fogadtam el a kegyesen reám ruházott tiszt-J O OJ séget, hogy egyházmegyénk jó hírnevének érdekében kezet fognak velem a társulat felvirágoztatására.
Kérem tehát, szíveskedjenek a gonjaikra bizott híve-ket a közeledő böjti idő t a r t a m a alatt, a midőn fogékonyabb a kebel a jó tanítások befogadására, a társulat hármas czél-jával megismertetni, figyelmeztetvén őket a szeretet azon kötelékére, mely bennünket mint gyermekeket a mindenéből kifosztott s egyedül a hivek adományaira utalt Atyánkhoz, a római pápához, s mint magyarokat azon testvéreinkhez fűz, kik annyi balszerencse közt s oly sok viszály után kebleink-ről száműzve, idegen földön nyomorognak ; megmagyaráz-ván nekik azon ker. kötelességet, melynél fogva a templo-mok, iskolák s egyéb jótékony intézetek jólétét előmozdí-tani tartozunk.
Tájékozás végett ide igtatom az alapszabályok három első §-át.
„1. §. A Szent-László-Társulat czélja : a katholika egyház közszükségei fedezéséhez telhetőleg járulni, főleg a) a pápa ő szentségét, különösen jelen zaklatott állapotában segélyezni ; b) a szűkölködő keleti keresztényeknek és ezek közt kivált az ott letelepedett magyaroknak nevelő, oktató s egyéb jótékony intézetek felállítása- és fentartására segít-séget nyújtani ; c) hazánkban a szegényebb sorsú egyházak építését és mind ezek, mind egyéb kath. jótékony intézetek fen tartását gyámolítani.
„2. A Szent-László T á r s u l a t t a g j a i rendesek és rendkívüliek. Rendes tagja a társulatnak a magyar szent korona területén lakó minden katholikus kor- és nemkii-lömbség nélkül, ki magát a társulat t a g j á u l beíratja és an-nak fónnebb előadott czéljára hónaponkint hat vagy éven-kint hetvenkét krt adakozni fog; továbbá azok, kik 20 fo-rintnyi tőkét örök alapitványkép letesznek.
„Rendkívüli tagjai a társulatnak pedig mindazok, kik annak czéljait bizonyos időszakhoz nem kötött, sem meny-nviségökre nézve meg nem határozott bármily csekély ada-kozásaik vagy imáik által is előmozdítják.
,.3. §. A egyes plébániában a lelkész vallási buzgalmáról ismert s általa felkérendő egy vagy több világi t a g -gal, részint felvilágosítás, részint buzdító szónoklatokkal oda működik, hogv minél több t a g gyűjtessék, kiknek nevei feljegyeztetvén, tőlük a havonkinti s illetőleg évi tagdij be-szedessenek, a mutatkozó évi hátralékok különösen sz. László napján befizettessenek s a befolyt pénzek, valamint a tagok névjegyzéke évnegyedenkint az egyházmegyei hatóságokhoz beküldessenek, hogv ezek kegyes közvetitése által a társulat-hoz juthassanak, különben ugyanaz leend feladata a plé-bánia területén lakó tagok által választott vagy ezután vá-lasztandó egy világi katholikus és az illető plébános közös elnöksége alatt eddig alakult, vagy netán ezentúl még
ala-kulandó helyi bizottmányoknak is.
„E helyi bizottmányok t a g j a i az illető egyházközségi területen megyebeli főpásztoraik helybenhagyása mellett m a g u k a t önnön legjobb belátásuk szerint szervezhetik, saját statútumokkal bírhatnak s a főczéllal más, nevezetesen a j t a -tossági és kegveleti gyakorlatokat is összeköthetnek." O Of O J
Bővebb és kimerítőbb utasítást találhatnak b. e.
Kol-lárcsik István püspöknek 1861. aug. 24-én 935. sz. a. kibo-csátott páratlan körlevelében.
Lelkes felszólalásuk és buzdításuk után, — melynek bizonyára sikere leend, — szíveskedjenek a jelentkező tago-kat névlajstromba beírni, mindenkinek tetszésére bizatván, mily részletekben a k a r j a az évi (72 krnyi) dijat, illetve ado-mányt fizetni.
Czélszeriinek gondolnám, a községeket a lakosok száma vagy utczák szerint kisebb-nagyobb kerületekre felosztani, a buzgóbb hivek közül biztosokat kinevezni, kiknek köte-lessége lenne a tagsági d i j a k a t kerületenkint beszedni és a plébános uraknak beszolgáltatni.
Ilyetén intézkedés által nagy teher és sok kellemetlen-ségtől szabadulnának meg különben is minden oldalról igény be vett paptársaim, és a kerületi biztosok evident iában t a r t -hatnák a tagokat, sőt évről-évre szaporít-hatnák azok számát.
A fiók-egyletek megalakulásáról ne terheltessenek en-gem mielébb értesíteni, a begyült pénzt pedig minden év deczember első felében kérném a k á r az egyházmegyei hiva-tal utján, a k á r egyenesen hozzám beküldeni, a tagok számá-nak jelzésével, hogy a részletes kimutatást anszámá-nak idején a központi elnökséggel közölhessem és a megyében köröz-tethessem.
Szeretett paptársaim ! A hitközönyösség és erkölcsi romlottság naprólnapra nagyobb mérvben terjed, l á t h a t á -runk évről-évre szomoritóbb. Társadalmunk beteg, fent s lent egyaránt.
Általános, közös baj ellen egyesek keveset tehetnek, tömörülésre van szükség; már pedig ennek előőrsei, csapatai a vallásos társulatok, melyek, mint a tapasztalás igazolja, az egyház ügyei iránti érdeklődést fokozzák, a vallásgyakorlat-bani buzgalmat növelik és az egyház-ellenes társulatokat, egyleteket ellensúlyozzák. „A hol ketten vagy hárman egy-begyűlnek az én nevemben — mond isteni üdvözítőnk — körükben vagyok ;" pedig ha Jézus velünk, ki ellenünk ? !
„Viribus unitis." „Vállat a vállhoz s a nap a l a t t nincs, mi ledöntse a sziklafalat."
Előttünk külföldi : franczia, belga, német stb. kath.
testvéreink dicső s utánzásra méltó példája. A vallásos t á r -sulatok és egyletek tették s teszik őket oly rendithetlen, hi-tökért halni kész katholikusokká s „midőn a külföld katholi-kusai —• úgymond a nm. elnök ur — lelkesedve karolják föl vallásos és humanistikus czélu egyleteiket s azokat bámulatos virágzásra emelik, valóban mélyen lesújtó, mindnyájunkra fájdalmas érzet lenne, ha egy napon talán a Szent-László-Társulat, pártoláshiány, a katholikus közönség közönye miatt, oda jutna, hogy nem folytathatná többé oly szép k i l á t á -sok. oly kecsegtető remények között megkezdett működését.
T u d j u k és érezzük mindnyájan, hogy pénzszük időket élünk, nagy a nyomor és számosak a szükségletek, kivált szegény egyházmegyénkben. Isten irgalma és áldására van szükségünk, de ennek megnyerésére leghathatósabb és leg-biztosabb mód : a jótékony szeretet gyakorlata.
I I a valaki nem képes havonkint 6 k r a j c z á r t fizetni, adjon egy-két fillért és nagy lészen j u t a l m a , mert Isten nem annyira az adomány nagyságát, mint inkább a sziv jóságát tekinti, melyből az jő. „Ha bővelkedel, mond az irás, a d j bő-ven, ha kevesed van, csak szívesen add, habár kevesetis adsz
120
Egy nagv és magasztos czélok megoldására hivatott társulat életkérdéséről, lévén szó, erősen hiszem, hogy pap-társaim saját körükben minden lehetőt meg fognak tenni annak megmentésére és felvirágoztatására, s legyenek meg-győződve, hogy részemről kötelességemnek tartandom me-gyénk szegényebb templomait s iskoláit a társulat pártfo-gásába ajánlani.
Becses tudósításaikat kikérve, az ügyet lelkipásztori buzgalmokba, magamat pedig imáikba ajánlva, szeretettel maradtam
Eozsnyón, 1881. január 8-án.
Krisztusban testvérük Dr. Podraczlcy István,
kanonok, papueveldei kormányzó s a Szent-László-Társulat székhelyi igazgatója.
IRODALOM.
Általános Dogmatika vagyis Alapzatos Theologia stb. I r t a : Répászky József, kassa-egyházmegyei áldozár s papn. hittanár I I . kötet 2-ik rész. (Vége.)
Az eddig előadottakban bennfoglaltatik s azokból ön-kényt következik a keresztény hitszabály és a hit anyagi kutforrásairól szóló tan. Ezt hitvitázólag s védőleg a protes-tánsok ellenében, — kik, hogy a tanitó egyház szükségessé-gét tagadhassák, a keresztényekre nézve a szentírást állitják föl egvedüli hitszabálynak, — kell fejtegetni s kimutatni, hogy a hitszabály „a forma szerinti és tekintélyes istenige-hirdetés" (861, 1.), a szentírás pedig és az isteni hagyomány anyagi hitszabály vagy hitforrás. (863. 1.) A protestán-sok által fölállított elv többszörös változáson ment keresztül s az eleinte hirdetett supernaturalismus napjainkban merő rationalismussá fajult. Mindezeken keresztül kiséri őket szerző s fejtegetéseit helyesen az e téren bizonyára illetékes
•Strausz szavaival zárja be, ki szerint még a Szentlélek különös segítségével támogatott szentirásolvasási elv is nem egyéb merő rationalismusnál. „Az isteni és emberi között egy hé-zagot veszek észre, melyet ki kell tölteni : mert csakugyan
O " o . /
kell, hogy valami bizonyítsa azt nekem. Az a valami ismét vaerv maga azon érzés, azaz senki és semmi, tehát nincs bi-o.7 O zonvságom; vagy pedig mégis van valami, ami azt nekem bi-zonyítja s ez a valami — az emberi ész.'- (882. 1.) Es a mit Strausz mond, az nem elvont okoskodás, hanem tény; mert a protestantismus tényleg, egyik oldalon a fanatismusba, másikon a rationalismusba vezette az embereket. Elvetvén az egyház tekintélyét s „egyedül a bibliát" hangoztatván,
< ívesztette ugy az egyházat mint a bibliát.
Midőn igy a Krisztustól alapított apostoli és katholi-ka egyház alkotmányát, folytonos tekintettel az eretnekekre, leirta s kimutatta a kath. hit alaki szabályát s a szentírás és isteni hagyományban anyagi kutforrását, melyekből mint isteni hitletétenlényből a tanitó egyház a kinyilatkoztatott hitigazságokat meríti, nem maradt egyéb hátra, mint a kath.
hitről s a hit- és észismeret közti viszonyról szólani. Hogy ez itt csakis röviden történik, (958—891. 1.) azt gondoljuk, azért van, mert a munka beosztása igy hozta magával, melynek már első kötetében bőven foglalkozott a termé-szeti és természetfölötti közti viszonyról, a mi sok
hitről s a hit- és észismeret közti viszonyról szólani. Hogy ez itt csakis röviden történik, (958—891. 1.) azt gondoljuk, azért van, mert a munka beosztása igy hozta magával, melynek már első kötetében bőven foglalkozott a termé-szeti és természetfölötti közti viszonyról, a mi sok