lárkányi Béla apát-kanonok s társulati alelnök ur ő nagysága meleg szavakban üdvözölte a választmányt első
69
ülése alkalmából, melyet az u j évben tart. Midőn a választ-mánytagjainak legjobb kivánatait tolmácsolja, egyszersmind őszinte hálájának is kifejezést kiván adni azon buzgó, sze-retetteljes támogatásért, melyben őt a választmány tagjai tizévi alelnöki tisztében minden alkalommal részesítették.
Ezen szeretetteljes támogatás és bizalom tette csupán lehet-ségessé, hogy alelnöki tisztét ily hosszú időn át a legnagyobb O
' O«' %/ o O •
örömmel viselhesse. Kéri a további támogatást, ő a maga részéről mindent el fog kövotn, hogy feladatának s a benne helyzett bizalomnak megfelelhessen, és a társulat érdekeit minden tekintetben előmozdítsa. A választmány tagjai bi-zalmuk kifejezéseiil harsány éljenzéssel válaszoltak az alel-nök ur üdvözlő meleg szavaira.
Alelnök ur ezután rövid resumét adott a társulat multévi irodalmi működéséről, felsorolván a tagilletményül adott müveket s megemlítve az iskolakönyv-kiadás terén kifejtett tevékenységet ; a társulat vagyoni állására nézve pedig utalt a pénztárnok s az ügynökség teendő jelentéseire.
Bemutattatott a bizottság által elkészített költségve-o o tés 1881-re, melyet a választmány ugy általánosságban,
mint egyes tételeiben helyben hagyott. A költségvetés vég-leges megerősítés végett a közgyűlés elé fog terjesztetni.
Előirányoztatott 1881-re bevételül: 78.166 f r t 5 k r ; kiadá-sul : 77.837 frt. — A tárkiadá-sulat alapítványi tőkéje 1880. vé-gével tett : 47.907 f r t 10 krt, mely összeg kamatozó állam-papírokban, földhitelintézeti záloglevelekben s takarékpénz-tári könyvekben van elhelyezve.
A titkár jelentette, miszerint néhai Némcthy József szatmári nagyprépost 100 forintot, néhai Hüll Ferencz. c.
prépost muraszombati plébános 30 forintot hagyományoztak a társulatnak, mely összegek, valamint a néhai gróf Zichy Domonkos-féle 400 forint hagyomány a pénztárba már befi-zettettek.
Az eőri g. kath. egyházközség részére a vácz-kishar-tyáni, bodonhelyi, egervölgyi és szemenyei r. kath. elemi iskolák szegény tanulóinak könyvek adományoztattak.
A pénztámoki kimutatás szerint a társulat mult évi összes bevétele tett 81,778 f r t 64 kr, összes kiadása pedig 79, 680 f r t 59 kr.
Folyó 1881, január 1-től — 20-áig bejött összesen 5532 frt 99 kr, kiadott összesen 3581 f r t l i k ; pénztári ma-radvány 1951 f r t 88 kr. A pénztárnok jelentése örvendetes tudomásul vétetett s a pénztárnoknak fáradozásaiért a vá-lasztmány köszönetet mondott.
Az állandó számvizsgáló bizottság felkéretett, hogy az 1880. pénztári számadás revisiójáról annak idején jelen-tést tegyen.
Az ügynökségben mult évi deczember havában elada-tott 44,347 péld. könyv, 1568 drb. szentkép, 836 drb. egyes nyomtatván. Készpénzben bejött 6806 frt 59 kr. Az 1880.
évi január-deczember havi összes forgalom: eladatott 22.060 drb. egyes nyomtatvány; készpénzben bejött 61,861 f r t 74 kr.
A jegyzőkönyv hitelesítésére Pászihély János és Novak Lajos választmányi tagok kérettek föl.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, január 24. Jókai Mór nyilatkozata. — Mint-hogy újságolvasásra vagyunk Ítélve és pedig mint látszik,
valami megmásithatlan Ítélet következtében, melyre nem tudjuk, mily rémséges bűntett elkövetése által tehettük ma-gunkat érdemesnek (?), tehát viseljük sorsunkat nyugodtan, olvassuk, akár van hozzá dispositiónk, akár nincsen, az ú j -ságot, mert az itélet felettünk ki van mondva és kegyetle-nül végrehajtatik. Megadva igy magunkat sorsunknak, tör-tént, hogy a január 22-én tartott rémséges hosszú ország-gyűlési beszédeket is elolvastuk, köztük természetesen J ó k a i Mór beszédét is elolvastuk, pedig mindent azért, mert bár a liberalismusnak elve (?) hogy a vallásnak a politikához semmi köze, a tapasztalat mégis arra tanított meg bennün-ket, hogy a liberalismus nagyon is bele szövi a vallást a po-litikába és e tapasztalat után, nem tartottuk lehetetlennek, hogy még az adófelemelés és nem emelés mellett tartott be-szédek sem fognak nélkülözni nyilatkozatokat, melyek olyan embereket, kik vallási dolgokkal foglalkoznak, érdekelni fognak.
Gyanitásunkban nem csalatkoztunk. A liberalismus ez úttal J ó k a i által képviselve ismét megmutatta, hogy ő min-den kérdésnél, akár kell, akár nem, akár tartozik a tárgya-lás alatt levő kérdéshez, akár nem, be t u d j a szőni a valtárgya-lási kérdést is, természetesen a maga módja szerint, hogy az or-szág libéralisai észrevegyék, miszerint a liberális párt nem felejtkezik meg a vallási kérdést a liberalismus szájize sze-rint megoldani. J ó k a i Mór e tekintetben a január 22-ki ülés-ben urbi et orbi kijelentette a liberalismus czélzatát. Beszél-vén ugyanis az adófelemelés mellett, következőleg nyilat-kozott: „Magyarországon, úgymond, tisztán principiumok-kal keresztül törni az egyes kérdésekben nem lehet, itt a principiumok compromissuma u t j á n kell létre hozni minden intézkedést Egyszer próbáltuk meg az iparszabadság-gal, a hol nem vettük tekintetbe a fenn álló czéhrendszert : most, a törvénynek tizedik évében jövünk reá, hogy mégis jó volna e kettőt kiegyeztetni. Épen ugy vagyunk a vallás-politika kerdésével : lehet-e Magyarországon valláspolitikát tisztán princípium alapján csinálni ?" Es igy megv tovább a költő politikus, vagy politikus költő az administratio és az adó kérdésén.
Aki nem hitte volna mind ez ideig, hogy a vallás-po-litika összefüggésben van még a czukor, sör és kávé adójá-nak felemelési kérdésével is, vagy legalább, hogy arról, még ily kérdés mellett is lehet beszélni, az most meggyőződhetik Jókai felszólalásából, hogy e kettő közt benső (?) összefüg-gés létezik. Mi nem t u d j u k , hogy J ó k a i ur tudja-e, mi az a .princípium compromissuma', vagy egyáltalában meggon-dolta-e, hogy mit mondott, azt sem tudjuk, vájjon az ipar-szabadságot egy és ugyanazon természetűnek, egy és ugyan-azon magaslatra helyezhetőnek tartja-e a vallás-politika kérdésével ; de annyit látunk szavaiból, hogy ő szerinte a val-lási kérdést épen ugy nem lehet megoldani princípium alap-ján, mint nem lehet megoldani az iparügyet, annyit tu-dunk, hogy a princípiumnak compromissuma nem egyéb, és nem más, mint fából vaskarika, annyit tudunk, hogy mél-tatlan dolog, még akkor is, lia költő politikus teszi a vallás-politika kérdését egy rangba helyezni, a különben nem cse-kély fontosságú iparkérdéssel.
Nem szólunk egyébről, de magát azt a principium-eompromissumot szó nélkül nem hagyhatjuk, annál kevésbé,
70
mert a princípium compromissum alapján jutottunk oda,
hogv a kulturharcz már hazánkban is megkezdődött. T e t -eje ° szik tudni J ó k a i ur, hogy a princípium olyan valami, ha
csakugyan princípium, hogy ahhoz semmit hozzá adni, sem abból valamit lealkudni nem lehet, mert ha e kettő közül valamelyik megtörténhetik, az amit princípiumnak monda-nak soha sem volt princípium, vagyis a principium nem t ü r meg semmiféle compromissumot és az, aki p. o. vallási téren kész compromissióra a principium terén, az bizonyítja, hogy neki vallási princípiuma nincsen. Igazán nagyon szeretnők J ó k a i úrtól megfejtve hallani, mikép tudna e két princípium közt compromissumot létrehozni, a házasság szentség, a h á -zasság nem szentség, ugy, hogy mindakét fél, mely a princí-piumokat vallja, ki legyen elégitve és mindkettő azt mond-hassa, hogy ámbár az én princípiumom meg van mentve, de a másiknak is igazsága van, mert hát vallási téren a princí-pium igazság és pedig isteni igazság. De épen azért, mert isteni igazság, lehet-e nagyobb képtelenséget még csak gon-dolni is, mint a princípiumok compromissumát ? E s a ve-szélv, mely J ó k a i szavaiban rejlik épen abban nyilatkozik, hogy ő a vallási igazságokat nem t a r t j a isteni, tehát változ-hatatlan igazságoknak, mert különben princípiumok com-promissumáról nem beszélne. De akkor k é r d j ü k , ha nálunk a valláspolitikát principium alapján csinálni nem lehet, csak compromissum alapján, mi lesz végre a kereszténység igaz-ságaiból? M a az egyik princípiummal köt compromissumot az állam, azaz, decretálja, hogy az nem vallási principium, holnap a másikkal, mig végre a kereszténység principiumai megszűnnek az államban és lesz valami nem tudom miféle
o
convmtionalis állami vallás, de nem lesz keresztény vallás.
J ó k a i Mór szavaiból ítélve egyszóval nálunk a keresztény-séget nagy veszély fenyegeti, ami egyébiránt világos lehe-tett mindenki előtt, a ki látta, hogy mennyire törekesznek nálunk a vallási princípiumokkal comjtromissumot kötni, a minek állami részről csak a katholisismus fizeti meg min-dig az árát.
J ó k a i ur kijelentésétől és annak következményeitől megvalljuk, hogy mi elborzadtunk. Elv nélküli valláspolitikát hirdet a képviselő ur, melynek azonban az az elve, hogy a princípiumokat, azaz a vallási igazságokat nem kell tekin-tetbe venni. Ebben az elvtelenségben ez az elv annál meg-döbbentőbb, mert azt tanúsítja, hogy mily mélyre sülyedt a vallási érzék máskép művelt köreinkben : ami eléggé kitű-nik m á r abból is, hogy egy rangra süllyeztetik a vallási kér-dés profán kérkér-désekkel. Nem kérdezzük J ó k a i úrtól, hogy kikre volt számítva e nyilatkozat, de arról biztosithatjuk, hogy a katholicismus ily compromissumot megtűrni nem fog; nem fogja engedni, hogy vallási igazságai felett rendel-kezzék a liberalismus épen ugy, mintha fensőbb hatalommal bírna e felett is épen ugy intézkedni, mint intézkedik bár-mely profán ügyben. J ó k a i urék törvényjavaslataikba beir-h a t j á k , kinyomatbeir-hatják, beir-hogy ők comprommissumot kötöt-tek evvel vagy avval a vallási princípiummal, de ez a com-promissum csak az országgyűlés comcom-promissuma lesz és nem a katholicismusé, mely nem tekintve az ily róla, de nél-küle kötött compromissumra, princípiumát a liberalismus daczára is mindig fenntartani és a gyakorlati életben kö-vetni fogja.
Róma, jan. 17. Engedje meg főt. ur, hogy jelen tudó-sításomat a Vatikán krónikájának nevezhessem. Nincs rá ugyan hivatalos kinevezésem, bogy a keresztény világ köz-pontjának krónika-írója legyek ; de h á t napjainkban vannak a hivatalos és félhivatalos krónikásokon kivül nem hivata-losak is, a mire mindenki hivatással bír, ki a tollat forgatni t u d j a . Kezdem az u j évnél és annál, a ki Rómában az első,
— a pápánál. Kedves kötelességet teljesítek, midőn consta-tálom, hogy a szent atya, daczára rengeteg munkálkodásá-nak, teljes jó egészségben van és az u j év alkalmából a világ minden részéből nagy számban érkezett üdvözleteket, a fiúi hódolat és törhetlen ragaszkodás nyilatkozatait, zavartalan jólétben fogadhatta. Sokan harcziasnak nevezték I N . P i u s t és békésnek X I I I . Leót. A z egészben annyi az igaz, hogy I X . Piusnak a karhatalomhoz kellett nyúlni, hogv védje sz.
P é t e r örökségét ; ellenben X I I I . Leónak nem levén mit k a r -hatalommal védeni, nincs alkalma megmutatni, hogy ő ép oly szigorúan ragaszkodik a pápák azon jogához, hogy sou-verain jogukat, ha kell k a r h a t a l o m m a l i s védjék. Egyébiránt X I I I . Leó ép oly becsben t a r t j a a pápai hadsereg zömét, a pápai hadsereg tisztikarát, melynek élén Kanzler tábornok áll. Az u j év alkalmából fogadta a szent atya e tisztakart is, melynek nevében Kanzler tábornok fejezte ki a h ű ra-gaszkodás érzelmeit. X I I I . Leo azzal a finom kegyességgel fogadta a pápai souverain hatalom e maradványát és jövőjé-nek csiráját, mely jövőjé-neki sajátja,fa katonai becsületben való ki-tartásra buzdítva a megjelenteket. „ I X . Pius, igy szólt a többi közt, a pápai hadsereg nyugalmazottjait ev. sz. János nap-ján, mint nevenapnap-ján, szokta volt fogadni. Az én nevem nem János, de azért nekem nem szabad elmulasztanom a mit P i u s tett." Azután igy folytatá : „Az egyház jogai évek multával nem rendülnek meg, mert elévülhetlenek. É n til-takoztam mind ellenségeink mind barátaink előtt azon erő-szak ellen, melynek alá vagyok vetve. Ismét tiltakozom Isten és emberek előtt." Micsoda különbség van tehát I X . Pius és X I I I . Leó közt ?
Don Massimo K a m i l l Károly, arsolii herczeg, U m -berto király rokona (anvja Carignan herczegnő volt), hiven a régi, az igazi Róma szokásához, nagy gálában vonult ke-resztül a városon, fel a Vatikánba, hódolni Róma törvényes urának, a pápa-királvnak. És ez a hűség nem egyedüli di-csőségük a Massiinóknak. Egvik ősük állította fel Rómában o o J saját palotájában az első nyomdát, a 15. században. Ész és szívre nézve egyiránt hagyományos dolog e családban nagy-nak lenni. Mikor Massimo K a m i l l K á r o l y herczegtől valaki azt kérdezte : igaze, hogy családja a hires Fabius M a x i -mustól származik ? — ezt felelte : „Én nem tudom ; csak azt tudom, hogv kétezer év óta mondják." — U j év alkalmából tisztelgett a pápánál don Ceschi de Santa Croce János, a maltai lovagrend nagymestere is, ki szintén fényes menetben s nagy kísérettel vonult fel a Vatikánba. Az összes diplo-macziai kar szintén sietett hódolatát nyilvánítani azon kész-séggel, mely X I I I . Leónak nemcsak méltóságát, hanem sze-mélyét is megilleti. A többiek után néhány nappal később jelentek meg Francziaország és P o r t u g a l l i a képviselői, kik
az év első napjaiban távol voltak Rómából. •— Legfényesebb fogadtatásban részesültek Sergius és P á l orosz nagyherczegek. kiket Arsenieff tengernagy, Steponoff ezredes, D e r d e l
-71 zen kapitány és orosz császári hadsegéd, Lacoste tanár és Salviati lovag kisértek. Öltözet, felvonulás, mind nagy disz-ben volt. A merre a menet vonult, a nép mindenütt tisztel-gett, igen természetesnek találván, hogy a nagyherczegek ily nagy pompával mennek tisztelegni az igazi rómaiak fe-jedelme és atyja elé. Ö nherczegségeiket megfelelő ünnepé-lyességgel fogadták a Vatikánban. E l ő t t ü k pápai karabé-lyosok lépdeltek, utánok svajczi testőrök következtek ünnepi diszben, abban a fényes egyenruhában, melyet Michel-An-o-elo alkotott. A Sala Clementina küszöbénél a szertartások
•O
főnöke üdvözölte, a teremben mgr Ricci-Paracciani háznagy (majordomus) fogadta. Valamennyi teremben, melyen átvo-nultak, a svajczi testőrség, pápai csendőrség, és palotai őr-ség képezett sorfalat és fogadta katonai tisztelgéssel a pápa elé vonulókat. A1 fogadtatási terem első szobájában mgr Macclii, pápai főkamarás fogadta ő fenségeiket s bevezette ő szentsége magán lakosztályába. X I I I . Leo eléjök jött s a legszivélyesebben fogadta őket s igen nyájasan beszélgetett velők, kik bemutatták neki kiséretöket. A pápai audientia után ugyauily ünnepélyességgel az államtitkár ur ő eminen-tiájához mentek a nagyherczegek. Jacobini bibornok előttük h á l á j á t nyilvánitá császári atyjok iránt, ki őt a Newski Sándor rend gyémántos nagykeresztjével diszité fel. K ö z t u -domású dolog már, hogy a szent szék Oroszország részéről rendkívüli követet vár. Ezt Jacobini bibornoknak lehet kö-szönni. Nem csoda tehát, ha I I . Sándor czár az orosz biroda-lom legkiválóbb érdemjelével sietett a volt bécsi nuntius iránt elismerését és h á l á j á t nyilvánítani. A szent atya értesité a lengyelországi püspököket a szent szék és az orosz kormány közt folyt tárgyalások szerencsés fordulatáról, szive teljéből ó h a j t v a a lengyel katholikus papságnak jobb
egyházpoliti-kai sorsot.
Folyó hó 13-án P a a r gróf, Ausztria-Magyarország nagykövete, volt látogatáson Jacobini bibornoknál, kivel buzamosb ideig értekezett. Jacobini bibornok bizonyára nem mulasztá el azon kellemes hatásról nyilatkozni, melyet a szent székre mgr Vannutelli bécsi fogadtatása gyakorolt.
Nunc paulo maius 1 Jacobini bibornok, megbizható értesülésem szerint a szentatya felhívására, emlékiratot szer-kesztett az egyház és állam közt fenforgó jelen viszályokról, kifejtve a módokat, melyek véleménye szerint, azok megol-dására vezethetnek. A szent atya, ha jól értesültem, jelenleg ezen nagy jelentőségű emlékirat vizsgálásával foglalkozik.
A szent atya levele, melyet az ír kérdésben Mac Cabe dub-lini érsekhez irt, már ismeretes. Az is tudva van, mily jó hatással volt az egyház fejének bölcs szózata ugy az ír népre, mint az angol kormányra. Az, hogy lord Errigton bizalmas küldezésben j á r t volna a sz. jamesi kabinet részé-ről a szent atyánál, nem valósult meg. Annyi azonban bizo-nyos, hogv az érintkezés a szent szék és Nagybritania közti diplomacziai viszony megújítására nézve ténynyé vált. A r -ról is értesültem, hogy Desprez nagykövet és az államtit-kár közt folyt legujab beszélgetésben Francziaország részé-iből igen békés szándékok nyilvánultak. Természetes dolog.
A telhetetlen forradalom, miután már igen sokat nyelt el az egyház jogaiból, most kissé pihenni s emészteni akar. No de a timeo Danaos et dona ferentes mindig jó diplomacziai elv marad s a Vatikánnak mindig jó emlékező tehetsége van.
Jacobini bibornokra vonatkozólag el nem hallgatom azt ál-nok játékot, melyet a legutóbbi municipalis választások al-kalmával az italianissimik a bibornok-államtitkár nevével űztek. Boríték alatt Jacobini bibornok névjegyét küldték szét a választóknak. R a j t a a quirinali bitorló kormány je-löltjei voltak ajánlva. Gondolhatni, hogy a vakmerő "csalás nem fogott.
Ismeretes, mily fényes fogadtatásban részesült az olasz katholikusok zarándoklata s mily hatalmas beszédet intézett'a szent atya e zarándoklat tagjaihoz a szent szék jogairól. Nem csekélyebb jelentőséggel bír X I I I . Leo pápa levele De-champs mechelni bibornok-érsekhez, melyben aquinói sz.
Tamás szellemében eszközlendő megasabb bölcsészeti tanul-mányok felkarolását s e végből tanszék felállítást ajánlá az u j a b b korban alapított kath. egyetemek legidősbjén, a lö-weni kath. egyetemen. F e l t ű n t az is, hogy a szent atya többszörösen fogadta audientián Caverot lyoni és viennei bi-bornok-érseket. Éjszak-amerikai zarándokok fogadtatása alkalmával következő megható jelenet fordult elő. X I I I . Leó szokott napi sétáira vonult a vatikáni kertbe. Midőn a palota őrsége előtt ment el, három testvért látott sorban állni : Rinaldini Angelót, Agostot és A n t a l t . Megjegy-zendő, hogy a pápai palota őrsége római önkéntesekből áll. A szent atya megállt. Lelkében felmerült a nem rég-elhunyt Rinaldini püspök, a három testvér fivérének dott emléke. Kezét a legidősb testvér fejére téve : „Ez ál-dásom, úgymond, éreztesse veled azt a mély fájdalmat, me-lyet a titeket ért veszteség fölött éreztem." I g y csak egy pápa szólhat katonájához !
Mondani sem kell, hisz az egész világ tudja, hogy a szent atya a világegyház kormányzásának nagy terhét hí-veinek kegyeletes filléreiből fedezi. Ismeretesek azon lépések, melyek a péterfilléreknek rendszeres gyűjtését illetőleg a jelenleg uralkodó dicső pápa kormányzása elején történtek.
Annyi eredménye ez üdvös actiónak mindenesetre volt, hogy a pásztorok és hivek figyelmét a pápai szék anyagi támoga-tására fokozott mértékben felhívták s azt eszközölték, hogy legalább az adományok tetemes apadásáról nem lehet panaszkodni. Igaz, hogy a német, belga és franczia k u l t u r -harcz roppant mértékben otthon veszi igvbe az ottani buzgó és tehetős katholikusok áldozatkészségét, s igy na-gyon természetes, lia a pétnrfillérek befolyása ily helyeken némi apadást m u t a t ; azonban épen ezen körülmény kell, hogy fokozza a világegyház katholikusainak áldozatkészsé-gét egyebütt ; mert folytonosan szem előtt kell tartanunk, hogy az anyaszentegyház feje az egyház kormányzásának költségeit egyesegyedül hiveinek magasztos alamizsnáiból van utalva fedezni. Csodálandó, örökemlékü dicső példája a péterfíllérgyüjtésnek a turini derék ,Unita Cattolica' nevű napi lap, melynek szerkesztője a világszerte ismert M a r g o t t i J a k a b áldozár. E pap fejedelmi összeget g y ű j t ö t t s tett le, mióta sz. P é t e r széke j a v a i t ó l meg van fosztva, a pápai trón zsámolyára. Az általa g y ű j t ö t t péterfillérk összege mai napig 5, 263,000 f r a n k . Jacobini bibornok meleg szavakban mon-dott a legújabb küldeményért köszönetet. Ilyen s hasonló szolgálatokért az ,Osservatore Romano' szerkesztője, de Ba-viera marquis, magától a szent atyától sajátkezű köszönő levelet kapott. M g r Nocella, a latin levelek titkára által
72
szintén kegyteljes levelet ivatott a szent atya de Poli Oszkár grófnak, ki a szent atyának megküldte ,Louis XVIIL' czi-mü művét. 0 szentsége a Propagandában külön, adhoc bi-zottságot nevezett ki, feladatául tűzvén ki az ázsiai és afrikai hitterjesztés emelése eszközeinek tanulmányozását. Igy kö-veti a szent atya minden szavát megfelelő tett. Nála nem az az elv, hogy dixi et salvavi animant ; hanem minden szó-zata a kereszténységhez nagy tettet foglal magában s ma-gasztos tevékenységet indít meg. Az ő jelszava : Dixi, nunc coepi ! V a j h a mindent megmozgató bölcseségének tettereje az egyház minden idegeit áthatná !
IRODALOM.
Az osztrák-magyar monarchia sajtóriszonyai. Die Pressverhältnisse im Kaiserstaat OesterreichUngarn. W ü r z -burg. 1881. 16-rét 227 lap. Á r a 1 frt 80 kr.
Azok közé tartozunk, kik azt t a r t j u k , hogy magyaror-szági viszonyokat nekünk magyaroknak van alkalmunk leg-közvetlenebb közelről szemlélni s ennek alapján leghivatot-tabban megítélni. A mily erősen ragaszkodunk ez álláspont-hoz egyfelől, ép oly hibának tartanok másfelől mások Ítéle-tének semmibe vételét vagy figyelmen kivül hagyását. Ide-gen ember is alapos ítéletet mondhat és mond is felőlünk.
I g y a fentczimzett mű szerzője a kath. időszaki sajtó terén oly mélyreható s terjedelmes tanulmányokat tett, hogy azo-kat, miket a mi sajtó-viszonyainkról mond, a magyarországi kath. olvasó közönséggel meg nem ismertetni, publicistái hiba és mulasztás volna. Vannak szerzőnek téves informa-tiókon, nem kellő tájékozottságon alapuló téves állításai, sőt szarvas hibái is, p. midőn a 15. lapon igy ír : „Nicht die Schmach der magyarischen Hegemonie, unter deren Joch
„Cisleithanien" von der liberalen P a r t e i seit 1867 gebeugt ist . . . . kann die gedankenlose Masse des Publicums zu einer entschlossenen Abwendung von den liberalen Organen bewegen;" vagy midőn az 51. lapon a 48-ik előtti korszak magyar időszaki sajtójáról bizonyára nagyobb tudatlanság-gal mint rosz akarattal azt mondja, hogy az időszaki sajtó
„Cisleithanien" von der liberalen P a r t e i seit 1867 gebeugt ist . . . . kann die gedankenlose Masse des Publicums zu einer entschlossenen Abwendung von den liberalen Organen bewegen;" vagy midőn az 51. lapon a 48-ik előtti korszak magyar időszaki sajtójáról bizonyára nagyobb tudatlanság-gal mint rosz akarattal azt mondja, hogy az időszaki sajtó