Dr. Kanyurszky Gy.
(Folyt, köv.)
lagyméltóságu s föt. dr. Schlauch Lőrincz, szatmári püs-pök ur ő excja nagyböjti körlevele.*)
Mint minden évben, ugy az idén is, a nagyböjt alkal-mából, épületes körlevelet intézett ő excja a megye papsá-gához. Ez évi körlevelében a lelkipásztorkodás terén mű-ködő papságot t a r t j a leginkább szem előtt, a keresztény csa-ládot ajánlván mindenek fölött figyelmökbe s azon viszonyt tárgyalván, mely a lelkipásztor s a ker. család közt létezik és azon befolyást, melyet a családra gyakorolni hivatva van ; s melyek mindenkép föltételét, alapját képezik a lelkipász-tor megszentelő összes tevékenységének. A rideg jog h a t á r a i itt kibővülnek — ugy mond a nagymélt. főpásztor : — a hi-deg j o g helyét elfoglalja a lelkipásztori szeretet és eszélyes-ség, mely ha nem alkalmaztatik, e mulasztás ki nem mond-ható károkat vonhat maga után, szentély levén a ker. család, hova belépni csak épités és soha rombolás czéljából nem szabad ; a kellő óvatosság nélkül foganatosított beavatkozás vagy tolakodás, vallás ürügye alatt bár, kárhozatos.
A családot a társadalmi rendszer és a jogtudomány tudorai előképnek, tükörnek mondják, melynek tökéletes hasonmása a polgári társadalom. S helyesen. Miként az egyedek családot, akként képeznek a családok államot. A család és az állam pedig oly szoros összeköttetésben állanak egymással, hogy az egyik joga védi és biztosítja a másik jo-gait ; az egyiknek elhanyagolása maga után vonja a másik-nak mellőzését is ; megsebzése az egyiknek, megalázása a másiknek is. Az emberi egyetemes társulásnak gyökere, alapja a család, mely ha elsatnyul, a társadalom f á j a fony-nyad, h u l l a t j a lombjait, veszti ágait. Az államra nézve a család, a szellemi és erkölcsi művelődést illetőleg, legna-gyobb fontosságú tényező ; ez határozza meg a kor jellemét á t h a t j a szellemével a társadalmi élet minden viszonyait, annyira, hogy a család rendezettsége a társadalmi boldog-ság hévmérőjeül tekinthető. A család rendezettségétől f ü g g méltósága a nőnemnek, mely jó felét teszi az emberi nemnek s ennélfogva leghatályosabb s legmaradandóbb befolyással bír az egész jövő nemzedékre, mely a szerint emelkedik vagy sülyed, amint a nő tisztelet- és becsültetésben részesül, vagy méltóságban, erkölcsösségben hanyatlik.
I I a m á r ily nyomatékkal bír a család intézménye merő polgári társadalomban, elvonatkozva minden vallástól, mily nagy a család méltósága keresztény szempontból tekintve ! Midőn Krisztus urunk a férj és nő között gyermekek nem-zése tekintetéből szövődött természeti viszonyt szentségi méltóságra emelé, magasztosabb becs-értéket kölcsönz'ött a családnak. Krisztus az emberi társadalom ujjáteremtője előbb teremté ujjá a családot ; s mielőtt a keresztfán
kiszen-A latin szövegből.
21*
1(54
vedett s megváltotta vérével az emberi nemet, feloldhatatlan házassági kötelékre alapitá a családot, oly annyira, hogy a házasságnak s ezzel a családnak is szétbomlása a természet rendébe ütközik. (Máté X I X , 1—8.) Szent P á l apostol is a családi intézmény rendkívüli nyomatékosságát az által fe-jezé ki, hogy a férjnek és a nőnek egymáshoz való kölcsönös szeretetét azon szeretethez hasonlitá, melylyel Krisztus öleié anyaszentegyházát: „Férjek, szeressétek nejeiteket, miként Krisztus szereté anyaszentegyházát, feláldozván m a g á t érette, hogy megszentelje, viz-fürdővel (keresztséggel) tisz-títván meg azt az élet igéje által." (Efez. V . 25, 26.) Sőt tétova nélkül főimen hirdeté, hogy a f é r j és nő között fen-álló kötelék, mely kezdeményezője a családnak, „nagy szent-ség Krisztusban és az egyházban." (u. o. 32.)
A ker. család tehát természetfölötti jellegét K r i s z t u s -nak az anyaszentegyházzal való egyességében találja. Kell ennélfogva bensőnek, szeretettel teljesnek, szentnek, felbont-hatatlannak — lennie, ilyen lévén Krisztusnak is az egyház iránti viszonya. A férj és nő közötti kötelék külső jelvénye a szentségnek, benső láthatatlan nyomatéka e viszonynak az isteni kegyelem : aminthogy az egyház látható teste Jézus Krisztus láthatatlan jelenléte által szenteltetik meg és igaz-g a t t a t i k . A keresztény család ennélfoigaz-gva abban különbözik a merőben természetes uton létesült családtól, hogy amazt az isteni kegyelem t á m o g a t j a . A szülék kötelességét gyer-mekeik nevelését illetőleg „az U r tanitása és fenyítéke ha-tározza a gyermekek engedelmessége pedig „az Ígérettel tett első parancsolatra" vonatkozik. (Efez. ATI. 4, 3.)
A keresztény család a megváltás által megszentelt társadalom, nem különben miként az emberi társadalom a megváltás által ú j í t t a t o t t meg ; aki tehát szentségtelen kézzel érinti a családot, az szentségtörő Krisztus iránt. A t á r -sadalom képződése, alakulása, hagyománya a családtól f ü g g . A ki tehát a ker. családot felforgatni törekszik, az ős ha-gyomány ellen vét, a jövő nemzedéket megrontja, a szellemi és erkölcsi művelődés előhaladását veszélyezteti. A keresz-tény család alapitója Krisztus, őre az egyház ; az állam csu-pán védője ez intézménynek ; mi, szolgái az egyháznak, h ű végrehajtói vagyunk az isteni parancsolatoknak. A ki tehát más családot akar, mint Krisztus akart, az felforgatója az Isten által megállapított rendnek ; aki az államnak jogot ad rendelkezhetni a család természetét illetőleg, oly hatalmat tulajdonit az államnak, mely azt semmikép sem illeti : aki az egyháznak befolyását a családra elvitatja, Istentől örök-lött jogát sérti meg a z e g y h á z n a k ; aki magának tulajdo-nítja el a mi hivatásunkat, sérelmet követ el a Meg-váltó ellen.
H a tehát ily nagy fontosságú a család tekintélye, vi-lágos, mily nagyon kell becsülnünk kötelmeinket ily ma-gasztos intézmény ápolása, megőrzése s védelme körül.
Mégis sehol annyi és oly nagy hibák nem követtetnek el, m a j d hanyagság, majd túlságos buzgalom, majd a család értékének nem-ismerése, majd meggondolatlan cselekvésmód által, mint éj) e tekintetben.
Azon lelkészek, kik némely különösen kiválogatott családokat látogatnak csupán s ajándékoznak meg vonzal-mokkal, mig ellenben másokat mellőznek, vagy épen meg-vetnek, — valóban nem cselekszenek helyesen. Helyeselhető
lenne e megkülönböztetése a családoknak, lia a lelkészt ez ügyben a család jó hirneve, kifogástalan erényessége, k a t h . hitérzülete s az egyházhoz ragaszkodása vezérelné. E z eset-ben ugyanis a megtisztelés a látogatóra háromolnék vissza, j ó r a ösztönöztetnének a többi családok, hogy hasonló meg-különböztetésnek ők is lehessenek részeseivé. Határozottan kárhoztatandó azonban minden nemtelen, még inkább tisztá-talan ürügy. Az ilyen áldozár azon kivül, hogy jobbérzelmü hi vei által megvettetnék, szájról szájra járó mendemondák, rágalmak, és hazugságok czéltáblája lenne.
Ez legyen irányelv, ez axiómája minden p a p n a k :
„Egyenlő szeretettel viseltetni minden hive iránt; csupán mér-téke és módja a szeretetnek tanúsítson különbséget !" Magától érthető, hogy a lelkész családi körben soh'se felejtkezzék meg arról, hogy pap, kit ennélfogva komolyság, feddhetetlen ma-gaviselet, szerénységgel párosult vidámság illet meg, alkal-matlan tolakodás ellenben megbélyegez. Mulatozás sohasem lehet egyedüli czélja a családokkali bizodalmas viszonylat-nak, viszont folytonos és örökös tanácsadások vagy bölcs mondatok s erkölcsi intelmek eldarálása sem ; de a férfias komolyságnak s az ártatlan vidámságnak bölcs és okos ve-gyüléke. Az olyan embert pedig u t á l j á k az emberek, ki mindenben és mindenütt csak hasznot keres ; az olyan papot meg épen kiküszöbölnék körükből, vagy nehezen tűrnék, aki a családokat s a családokkal kötött viszonyait önző czélokra zsákmányolná ki.
Magasztos küldetésének teljes öntudata uralja minden cselekményét, összes m a g a t a r t á s á t . A saját szakmájában való járatlanság, önméltóságáról való megfelejtkezés, az azokban való járatlanság, melyek szorosan s kizárólag hiva-tása köréhez tartoznak, vagy megvetést, vagy gúnyt idéz-hetnének elő. Müveit családok könnyebbnn néznek el egv kis ügvetlenséget a külső magaviseletben, mint tudatlansá-o. ~ o got azokban, a miket minden papnak tudnia kell. A sok tré-f á t íiző, csevegő, de szakmájában j á r a t l a n pap csakhamar elveszti mások becsülését. Tanuljon, olvasgasson otthon, el-mélkedjék s csatolja ehhez az udvarias műveltség utáni tö-rekvést, és meg lehet győződve, hogy a vallásosság s az egy-ház érdekében sok jót és üdvöst fog eszközölhetni a csa-ládokban.
A családok látogatása ne legyen oly gyakori, hogv okot szolgáltasson a megszólásra. P a r u s charus. A gvérebb kedvesebb. A lelkipásztor ne legyen személyválogató, de minden oldalról méltányos és igazságos ; adja meg a sze-génynek szintúgy mint a gazdagnak az őt megillető becsül-tetést, legkevésbbé pedig vonja meg azt a szerencsétlenektől.
A kik egyenlő szeretettel kötelesek felkarolni valamennyi hiveiket, azoknak nem a r r a kell csupán törekedniök, hogy a községben nagy befolyással bíró hatalmasakat magok iránt lekötelezzék, de éber eszélyességgel ügyeljenek a r r a is, ne-hogy azok, kiknek legnagyobb sziikségök van vigasztalásra, elhanyagoltatásról panaszkodjanak: az irgalmasság csaknem mindig biztos ellenszere az irigységnek; és ez kiváló s leg-gyümölcsözőbb része a mi hivatásunknak.
Tömérdek az, amit nektek, tisztelendő testvérek és kedves fiaim, e t á r g y r a vonatkozólag mondhatnék, de nem vagyok képes mindent egy beszédbe összevonni. Oly sokfé-lék kötelmeink és számosak a számba veendő tekintetek, hogv 7 O J
141)
habár nem aggályosan is, (le igen is óvatosan s körültekin-tőleg kell eljárnunk. Nem leend mindazáltal fölösleges né-mely pontokra figyelmeteket kiválóan irányozni. Ezek közt leginkább kitűnik a nevelés.
A nevelés a család kebelében veszi kezdetét. Az iskola csupán folytatása a megkezdett munkának, vagy, hogy ugy mondjam, átvitele a nevelésnek egy másik térre, az alap ugyanaz maradván. Az iskola az apai ház tetőzete, a tanitó a szülék helyettese. Ez elven alapul azon jog, melvet ma-gunknak az iskolát illetőleg fentartunk. Az államnak se joga, se hivatása nincs a nevelésre; az a szülék kizáróla-gos joga. A család körében foganatositott nevelés k i h a t az egész közéletbe. H a a házi nevelés keresztény és jó : az em-beri társadalom is erkölcsi gyarapodást nyerend azon eré-nyek nyomán, melyek a családokat ékesitik ; ha pedig az erkölcsök romlottsága megvesztegeti a családokban a neve-lést, a társadalom alapjai ingattatnak meg. Korunk, tanit-mánya, tévelyei, bűnei következtében a családok felbomlásá-val fenyeget. Magok a családok, mint a melyek az erkölcsi romlottság, a meghasonlás, a fejetlenség következtében m a j d nyiltan, m a j d titkon és észrevétlenül fokozatos aszályban vesznek, a legnagyobb figyelmünket igénylik. De Maistre, a legnagvbb franczia írók egyike, levelében, melyet egy nemes és buzgó anyához intezett, általa a keresztény hit elveiben nevelt gyermekéről igv ir : „Ha az erény oly mély gyökeret vert (a gyermek) szivében, lia a bün kebelében meg nem sebezhető szivre talált és ha a társaságban fölvértezve jelent meg, képes levén visszaverni mindennemű támadást : ezt az anyának köszönheti, ki bátran szállott szembe a kor álel-veivel és kitűnően vallásos nevelésben részesité gyermekét.
A modern szemfényvesztők, a bölcsész czimét meggyalázva, különféle módszert ajánlgattak, melyek arra czélozának, hogy választassék el a religio a moralitástól, különösen szivünkre kötve, nehogy ifjúságiinkat első éveiben a papokra bízzuk.
E g y i k e ezeknek nem irtózott azt hirdetni, hogy a gyermek-nek mitsem kell Istenről mondani. — Esztelenséggel határos szánalomra méltó fonákság !"
Nagyon is igaz ! A jelenkori liberalismus mitől sem irtózik annyira, mint jelenlététől a papnak a családban, azon korban kivált, midőn a gyermek minden üdvös behatás iránt fogékony. Ezekre, •— a család t a g j a i r a nézve t. i. a p>ap, lia szabad magamat u g y kifejeznem, megtestesítője a religió-nak ; a liberalismus követőire nézve pedig a keresztényelle-nes merényeknek örökös akadálya. Innen a féltékenység ! De ép e körülmény szolgáljon hiteimül, hogy azon helyet, me-lyet hivatásunk természete nekünk kitűz, méltóan foglaljuk el s még méltóbban töltsük be.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy minden uton módon furakodjunk, tolakodjunk be a családokba ; ez bizo-nyos körülmények közt többet ártana a jó ügynek, mint maga az elhanyagolás. De azt akarom mondani, hogy vi-seletünk, magunktartása, szeretetünk, igazi buzgóságunk által magunkat méltókká tenni iparkodjunk arra, hogy a család barátaiul tekintessünk, a kiknek misem fekszik in-kább szivökön, mint teljes boldogítása azoknak, kik gond-jainkra bizatvák, kiválóan a gyermekek jövendő sorsát ille-tőlek. A templom és az iskola legelső színhelyei a mi szent szolgálatunknak, innen vezet az út a családok körébe. Azon
pap, a ki nem gondol kötelmeivel, vagy únja az iskolát, soha sem fogja a családok bizalmát megnyerni ; a ki pedig a gyermekeket nem ismeri, soha sem fogja megismerni a szel-lemet, mely a családban uralkodik. (Vége köv.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , márczius 11. A , Pesti Napló1 hírei. —A magyar kormány néhány t a g j á n a k rögtöni Bécsbe utazása, hol jelenleg ő felsége tartózkodik, különféle liirekkel k a p -csolatban hozatott a közönség tudomására, melyek ugyan bennünket mint magyarokat mindannyian érdekelnek, de, minthogy azok közt vannak tisztán vallási ügyek is, azért mi csakis e pontokra irányozzuk figyelmünket. A .Pesti Napló' nevezetesen az a lap, mely a kormány t a g j a i n a k Bécsbe utazását vallási kérdésekkel is hozza kapcsolatba.
I g y a ,Napló' azt mondja, hogy az igazságügyminiszter a polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslat miatt ment Bécsbe, melynek némely intézkedése ő felségének visszatet-szik ; a vallás- és közoktatásügyi miniszter fennléte pedig a katholikus alapítványi ügyekkel f ü g g össze, melyek jövőre nem (?) kulturczélokra, hanem szegény papok, templomok, iskolák stbre lennének fordítandók. Mind e kérdéseket pedig, a protestáns zsinat engedélyezésével együtt, és pedig királyi biztos jelenléte nélkül, mi a ,Napló'-nak is feltűnt, a kor-mány, nevezetesen annak szintén Bécsben levő elnöke, kortes-kedési eszközül a k a r j á k felhasználni a jövő választásra, ez uton nyervén meg a kormány a választások alatt, ugy a ka-tholikusok, mint a protestánsok és zsidók támogatását.
í m e ezek azon hírek, melyeket a ,Napló' a kormány tagjainak Bécsben időzéséhez fűz, melyeket kortes-fogásnak qualifikál. A m i bennünket illet, mi tartózkodunk qualifi-kálni a kormány eljárását, de a felemiitett pontokhoz már hozzászólunk. A m i nevezetesen a polgári házasságot illeti, mi csak fájdalommal veszünk tudomást e hírről, fájdalommal keresztény szempontból, mert tanunk a ,Pesti Napló', hogy a vallásosság és erkölcsösség, természetesen a keresztény, már eddig is igen-igen megfogyatkozott és a családi élet már most is igen laza állapotban vau. K i nem látná be, hogy mi lesz m a j d akkor, lia állami törvényünk mig tovább haladva, még inkább hozzászoktatja a népet ama gondolathoz, hogy a házassághoz a kereszténységnek semmi köze, lia m a j d a polgári házasságot behozva annak felbonthatóságát is ki-mondani fogja ? A nemzetnek nem oly intézményekre van szüksége, melyek erkölcseit még inkább megmételyezik, ha-nem oly intézményekre, melyek, midőn szenvedélyeit fékezik, erkölcsösségét hatványozzák ; nem a r r a van szüksége, hogy a nem keresztény elemnek kedvezmény és igy még nagyobi) befolyás biztosittassék a nemzet életébe, hanem hogy a ke-resztény elem támogattassék, s annál is inkább, mert feltéve, hogy a kormánynak, mint a ,Napló' mondja, czélja a polgári házassággal a zsidóságot megnyerve a maga részére a több-séget a választásoknál biztosítani, a mint egyrészt ily esz-közt felhasználni tilos, mert egy magasabb rend iránti leg-alább is közönyről tanúskodik, ugy másrészt felesleges is, mert a kormány, ha a k a r j a , a többséget biztosithatja magá-nak zsidók nélkül, egyedül a keresztényekkel. Ez a mi néze-tünk, a polgári házasságra vonatkozó hírrel szemben : minek végeredménye az : félre a polgári házassággal !
141)
Ami már a protestánsoknak adott zsinatolási enge-délyt illeti, ámbár ki lett volna az, kinek fel nem tűnt volna az a kiváló kegy és gondosság, mely a miniszteri leiratban foglaltatik, mely nemcsak arról értesit bennünket, hogy ezúttal királyi biztos nem lesz jelen a zsinaton, hanem ezen-felül, pro superabundant!, még Debreczen városa is felhiva-tik, hogy kényelemről gondoskodjék, ami tudvalevőleg nem történt akkor, mikor a katholikusok autonomicus congres-susukat a fővárosban megtartották ; ámbár mondjuk mind-ezek történtek, mégis mellőzve mindezt, mint ultramontánok, birunk annyi szabadéivüséggel, hogy a mennyiben az ügy, önmagára a protestáns zsinat engedélyezésére vonatkozik, az ellen semmi szavunk : zsinatot tartani, vagy nem tartani, ott az illető felekezet belügyeit megbeszélni, a mennyiben az csak belügyekre vonatkozik és nem érint oda semmiképen sem tartozó ügyeket, ez szabadságában áll a mi felfogásunk szerint a protestánsoknak ; és mi a magunk részére hasonló szabadságot szintén követelünk. Hangsúlyozzuk, hogy ,csak' belügyeket, mert az épen ülésező református convent tár-gyalási pontul már a köz- (?) alapítványokat is felvette és igy hatáskörét átlépte. — Hogy a zsinat ügye kortes czélt képvisel-e, nem tudjuk, de másrészt ugy véljük, hogy a pro-testánsok, leszámítva egyes eseteket, a mostani miniszterel-nököt mint protestáns embert minden zsinati engedély nél-kül is épen ugy támogatnák a választásoknál, mint támogat-ták múltban.
Azt hisszük, hogy mi a fentebbiekben elég szabadel-viiséget tanusitottunk a protestánsok iránt, mert még csak gondolatban sem akarunk útjába állani az őket megillető szabadságnak és távolról sem j u t eszünkbe a kormánynak szemrehányást tenni, mert engedi a protestáns ügyek ren-dezését ; hanem kérjük szépen vicém pro vice : és evvel elju-tottunk a harmadik, bennünket katholikusokat illető ügy-höz. A ,Napló' szerint t. i. a vallás- és közoktatásügyi mi-niszter ur Bécsben léte a katholikus alapitványi ügyek elin-tézésével függ össze; és csakugyan, habár a magasabb régiók titkaiba beavatva nem is vagyunk, annyit mégis tudunk, először, hogy a nm. miniszter ur önmaga is megunva az évenkinti zaklatást, nemcsak azt jelentette ki régebben, hogy tűrhetetlen, miszerint a katholikusok folytonos nyug-talanság és aggodalomban tartassanak alapitványaik miatt, hanem kilátásba is helyezte, hogy még e sessió alatt akarja a kérdést elintéztetni; tudjuk másodszor azt, hogy az ország-gyűlési megbizottak, Apáthy és Apponyi gróf véleményes jelentésüket már beterjesztették és igy a kérdés
megoldásá-nak mi sem áll útjában. Csak az van tehát még hátra, hogy ez a kérdés, ámbár az a katholikusokat illeti, és sem a zsidó-kat, sem a protestánsokat nem illeti, mégis igazságos módon, azaz ugy intéztessék el, hogy egyelőre legalább a tanulmányi és vallás-alap a katholikusoknak kiadassék. H a Trefort ő excja e czélból j á r Bécsben, ugy utazását a legbensőbben üdvözöljük és bizonyára munumentum aere perennius exi-git a katholikusok és minden igazságot szerető ember szivé-ben, ha e czélt létesiti. A ,Pesti Napló' összes hireinek va-lósulása közt bizonyára ez volna, mely a katholikusokat a legnagyobb örömmel töltené el ; mi azonban ez örömünk ki-fejezését egyelőre ,in petto' tartjuk, akkorára t. i. mikor a hir megvalósul, midőn biztosak leszünk, ha leszünk, a felől,
hogy Magyarországon a katholikusoknak is igazság szol-O v <_>«/ o o o
gáltatott. • Spanyolország. A ,katholikus unió.'— (Vége.) Hanem
már maga a harcz megijeszt.
Mi meguntuk a harczot, mondják némelyek. Egész századunk alatt a liberalismus által vivott csatákban mit nyertünk, annyi vér, annyi áldozat és annyi hősiesség árán ? Atyáink, a mint tudjuk, ezt a megjegyzést nem tet-ték, habár nem egy, hanem nyolcz századon át harczoltak a legnagyobb kitartással és páratlan hősiességgel, hogy ki-űzzék Spanyolhonunkból a félholdat és fenntartsák Recared zászlaját.
Ámde most nem puskapor és ágyúval vívandó harcz-ról van szó ; attól sem kell félni, hogy halottak és sebesült-jeink lesznek. Csupán békés harczról van szó, megengedett harczról, melyet törvényeink nem tiltanak s a vallás nem kárhoztat. Kényszerű harczról van szó, és hogy ugy mond-jam, az abstinentia harczáról. Ez az a harcz, melyet jelenleg hiveitől, részint egyenesen, részint megbízottja által a „tra-ditionalisták" feje kíván, és mégis nyakasan nem engedel-meskednek neki az emberek, kétségbe vonják tekintélyét s t a g a d j á k az iránta való engedelmesség kötelességét !
Ez a kérdés valódi állása, ez azon pont, melyet meg-vizsgálni kell. Kérdezzék meg, akár tőlem, akár, nem bá-nom, melyik más püspöktől, vagy a világ összes püspökeitől : vájjon helyes, dicséretese, vájjon megérdemlie j ó -váhagyásunkat az, ki a katholikus egység visszaállításán fá-radozik, melyet Spanyolország Recared óta megőrzött ; kér-dezzék meg tőlünk, ha jó és dicséretes-e azon lenni, hogy az oktatás szelleme keresztény katholikus legyen megfelelően az egyház jogainak ; hogy a papság sz. hivatásától követelt függetlenség és méltóságnak megfelelő viszonyok közt le-gyen; hogy a szerzetes rendek a hit e classikus honában szabadon, minden akadály nélkül terjedhessenek ; hogy az istentelenség és istenkáromlás féktelensége zabolázva legyen, a jó olvasmányok terjedjenek, az U r napjai megszenteltes-senek, végül, hogy törekedjünk mindezt és még sok mást, miket mi sok megróbáltatáson keresztül ment katholikusok kivárniuk : bizonyára nem fog találkozni egyetlen katholikus püspök sem, nem mondom Spanyolországban, de az egész vi-lágon, a ki igenlőleg nem felelne, ki lelke mélyéből nem he-lyeselné ezen elhatározásokat és a ki annak, ki azoknak
Ez a kérdés valódi állása, ez azon pont, melyet meg-vizsgálni kell. Kérdezzék meg, akár tőlem, akár, nem bá-nom, melyik más püspöktől, vagy a világ összes püspökeitől : vájjon helyes, dicséretese, vájjon megérdemlie j ó -váhagyásunkat az, ki a katholikus egység visszaállításán fá-radozik, melyet Spanyolország Recared óta megőrzött ; kér-dezzék meg tőlünk, ha jó és dicséretes-e azon lenni, hogy az oktatás szelleme keresztény katholikus legyen megfelelően az egyház jogainak ; hogy a papság sz. hivatásától követelt függetlenség és méltóságnak megfelelő viszonyok közt le-gyen; hogy a szerzetes rendek a hit e classikus honában szabadon, minden akadály nélkül terjedhessenek ; hogy az istentelenség és istenkáromlás féktelensége zabolázva legyen, a jó olvasmányok terjedjenek, az U r napjai megszenteltes-senek, végül, hogy törekedjünk mindezt és még sok mást, miket mi sok megróbáltatáson keresztül ment katholikusok kivárniuk : bizonyára nem fog találkozni egyetlen katholikus püspök sem, nem mondom Spanyolországban, de az egész vi-lágon, a ki igenlőleg nem felelne, ki lelke mélyéből nem he-lyeselné ezen elhatározásokat és a ki annak, ki azoknak