lJiidapest, január 7. Timeu Danaos et dona ferentes. — Nem oly régen, mert alig egy pár hét előtt, egy liir j á r t a be a lapokat, mely ugyan mind ez ideig nem valósult meg, minda-mellett megérdemli figyelmünket, mint oly jel, mely korunk szellemével megegyezve, azt kétszeresen jellemzi. Azt hir-dették ugyanis, hogy bizonyos Hirsch báró, ki a világ előtt millióinak száma miatt ismeretes, elhatározta volna, egy millió frank alapítványt tenni hazánkban: ami arról a részről,
— mert tudvalevőleg Hirsch báró nem keresztény, — valóban meglepő. A mennyiben itt jótékonyság gyakorlásáról van szó, annyiban önmagában véve, egy pillanatig sem vonako-dunk elismerésünket kifejezni Hirsch bárónak ; sőt azt mondjuk, bár követnék példáját hitsorsosai, kik mint isme-retes, a föld javaival dúsan vannak megáldva és van rá gond-juk, hogy e javakat szaporítsák.
Elismerés tehát Ilirsch báró részére, mert jótékonysá-got o'vakorol. Es mégis minden elismerésünk mellett kénvte-lenek vagyunk azt mondani : timeo Danaos et dona ferentes ; mert hát kérjük szépen ennek az alapítványnak, ennek a jó-tékonyságnak, meg van a maga, hogy ezt mondjuk, mellékize, a mely é]ten nem olyan, hogy kellemességénéi fogva óhaj-tandó lenne. Zsidó, tehát ez ügyben competens források, el-beszélték ennek az alapítványnak történetét, melylyel semmi közünk ; elbeszélték azonban czélját, irányát is, a m e l y h e z már van közünk, a mely miatt választottuk is ez esetben le-velünk czimét. Azt beszélik ugyanis, hogy Ilirsch báró a millió frankon oly intézetet akar a fővárosban alapítani, melyben 20 katholikus, 20 protestáns és 20 zsidó szegény leány neveltessék, ami talán még valahogy tűrhető lenne,
ha az is hozzá nem lenne téve, hogy ez a nevelés közös le-gyen, ami oly fontos feltétel, hogy ha ez kivihető nem lenner
akkor az alapítványból sem lesz semmi, mert, mint monda-tik, Hirsch urnák az a czélja, hogy a felekezeti súrlódások megszüntessenek, — és ez intézet mintegy előkészítője lenne a felekezeti békés együttélésnek a gyakorlati életben, hova majd e szegény leányok kikerülnek.
Az alapítványnak e ,közös' jellege az, a mi bennünket bizonyos idegenkedéssel tölt el iránta. Soha senki inkább nem óhajthatja, mint mi óhajtjuk, hogy az úgynevezett fe-lekezeti súrlódások megszűnjenek, hogy a különböző vallás-felekezetü polgárok egymás mellett békében megférjenek, ez mondjuk, a mi legfőbb óhajtásunk ; de hogy e ezél csak a ,kö-zös' nevelés által érethetnék el, hogy e czél okvetlenül fel-tételezné a közös oktatást, hogy a közös nevelés és oktatás bármily vallásfelekezetre óhajtandó lenne, azt mi határo-zottan kétségbe vonjuk, és az ujabb idők tanúsága ami néze-tünket igazolja. Midőn ugyanis hazánkban a közös iskolák be-hozataláról volt szó, nemcsak nem tudjuk, hogy valamely val-lásfelekezet, mint ilyen, a közös iskolák mellett nyilatkozott volna, hanem tudjuk azt, hogy a vallásfelekezetek képvise-lői, Eötvös báró, akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter előtt, a közös iskolák ellek nyilatkoztak. E nyilatkozattal megegyezett ugy a katholikusok, mint a vallásfelekezetek magatartása : katholikusok, protestánsok, görög-keletiek, zsidók stb., mindannyian őrködtek saját iskoláik felekezeti jellege felett, ami bizonyára nem történt volna, ha a kö-zös iskolákat előnyösnek Ítélték volna saját vallási szem-pontjukból: ha tehát megtörtént, azt tanúsítja, hogy a közös oktatást, a közös nevelést, minden vallásfelekezet hátrányos-nak t a r t j a önmagára. Sőt, ha a gyakorlati életet tekintjük, lia a tapasztalatot megkérdezzük, mióta a közös iskolák boldo-gítják (?) hazánkat, azt találjuk, hogy azok a felekezeti bé-két legkevésbé sem mozdították elő, hanem inkább meg-zavarták.
Mit is szül az a közös nevelés, az a közös oktatás ? Mi annak az eredménye ? Semmi más, mint vallási közöny, inditf'erentismus, bizonyos, hogy ugy mondjuk, vallási cosmo-pohtismus, mely eltöröl, legalább e ezélra törekszik, minden dogmaticus különbséget a vallásfelekezetek közt. Vegyünk egy ily közös intézetet, hol mint itt, katholikus, protestáns és zsidó vallású leányok közösen neveltetnek: minő vallásúak lesznek ezek a szegény teremtések, ha ez intézetből kikerül-nek ? Semmi vallásúak : nem leszkikerül-nek katholikusok, nem lu-theránusok, nem kálvinisták, nem zsidók ; mert őket tulaj-donképen semmiféle vallásban sem fogják nevelni ; mért a nevelés főczélja az lesz, hogy a súrlódások elkerültessenek, a béke, a jövőre kihatólag is fenntartassák, mely ezélra a nevelés oly irányban fog vezettetni, hogy abból a növendé-kek azon meggyőződést szerezzék, miszerint a vallásfeleke-zetek közt semmi különbség sincsen, hanem minden vallás
— egy : tehát, és ez a fő, a keresztény vallás egyenlő a zsidó vallással. Ily, minden vallást, anialgamizáló nevelés, mely minden vallási meggyőződést lehetetlenné tesz, alig hisz-sziik, hogy bármely keresztény vallási felekezetnek tetsze-nék ; de bármit gondoljanak a vallásfelekezetek, mi katholi-kusok az ily közös nevelésnek határozott ellenségei vagyunk, mert a vallási közönyt, a vallási indifferentismust nem
pár-23 tolhatjuk és hozzá még, mi katholikusok — katholikusok is akarunk maradni.
Az itt elősorolt szempontokból indulva ki, ámbár mint emiitők elismeréssel vagyunk a) tervezett alapítvány iránt, ugy azonban, amint ez terveztetik, nem helyeselhetjük. H a már valaki jót akar tenni, tegye ezt a jót jól és pedig egészen, nem pedig félig jól, mert a félig jó sokszor, mint itt, semmi jó. Bizonyára, mind a katholikusok, mind a vallásfelekezetek, szivesebben fogják fogadni az alapítványt, lia az külön-külön, minden résznek átadatik, mert bár talán számra nézve ke-vesebben fognának részesülni az alapítvány jótéteményéből, de legalább minden vallásfelekezet, és igy a katholikusok is, s a j á t vallási elveik szerint nevelhetik elhagyott, szegény hitfeleik gyermekeit, saját intézeteikben, mint oly közös in-tézetben, hol mindenféle vallású tanító és nevelő alkalmaz-tatnék. Nagyon óhajtjuk tehát, hogy Hirsch báró a neki tu-lajdonított szarvas hibát el ne kövesse, hanem tegye a jót legalább velünk katholikusokkal ugy, mint mi azt jónak
t a r t j u k . ^ Eger. Karácsonesle az angolkisasszonyok intézetében.
A z év utolsó napján — Igen régen és igen helyesen mondta már bölcs Demokritos, irja az u j évvel szerkesztőt cserélt de-rék ,Eger' : „IIa a gyermekek szive száz kapuval birna, mint Tlieba, engedjétek az örömet mind a száz kapun át szivökbe j u t n i !" IIa Demokritos jelen lehetett volna az egri angolkisasszonyok belső növendékeinek karácsoni ünnepé-lyén, bizonyára beismeri vala, hogy a kereszténység egyet-len karácsonestélye fölér Thebának legalább ötven kapujá-val. De tartsunk sorrendet ! E g r i leánynevelő-intézetünk nö-vendékei tettek által szokták kimutatni a kis Jézus iránt»
való szeretetöket, és születését szorgalmuk gyümölcseivel : szépen begyakorlott, négy nyelven előadott szavalatokkal és énekekkel üdvözlik. Közöljük itt az idei programmot, meg-jegyezvén, hogy a csillaggal jelöltek kedves pastorellák : 1) Jöjjetek imádni.* 2) Karácsonykor, P á j e r Antal. 3) Quem
vidistis pastores ?* 4) Weinachts-Zeit. 5) H u e pastores F ü h r e r 11. 6) Noël. Fasta. 7) Adeste fideles.* 8) Little J e -sus. Tennyson. 9) Karácsoneste csillagos.* Kloss F . — Hogy
a derék növendékek mennyire igyekeztek méltó fogadtatást készíteni Jézuskának, bizonyítja az előkészületek titkaiból értésünkre esett azon részlet, hogy énekóráik számát e hó-nap folytán a maguk jószántából megkétszerezték, sőt az utolsó héten mindennap tartottak énekgyakorlatokat. De nagy öröm is telhetett a kisJézusnak az ő szorgalmas leánykái-ban, mert fényesen gondoskodott karácsoni ajándékokról-Gondoskodott pedig kegyelmes érsekurunk, dr. S a m a s s a J ó z s e f ő nagyméltóságának áldott bőkezűsége által, ki mint minden évben szokta, az idén is magának tartotta fenn a kis Jézus helyettesítését. O excellentiája némi gyengélke-dése miatt akadályozva lévén a megjelenésben, kegyes megbízásából Szele Gábor kisprépost úr az ünnepély jelen-tőségének megfelelő beszéd kíséretében osztogatta ki egyen-kint mind az 56 növendéknek a tapintatosan összeváloga-tott, hasznos és értékes ajándéktárgyakat. Nagy volt az öröm, melyet leírni hasztalanul kisérlenénk meg. De annyit mondhatunk : hogy bár ő nagyméltósága nem volt jelen, le-hetetlen, hogy ebben az órában közvetlen közelben ne érezte
volna a hála meleg villanyáramlatát ; mert a szivek
fel-gyúló örömlángjainak titokzatos menetű heve átsugárzott a falakon és hálás szeretettel ölelte körül azt a nemes lelket, ki ezt a nagy örömet
szerzé-Két ünnepnap van, melyeknek hatása alól a müveit keresztény ember, bár mily magasztos bölcseleti elveknek hódoljon, vagy bár mily szabadszellemüleg gondolkodjék, ki nem vonhatja magát : az U r eljövetelének ünnepe, a kará-csonfa fényével, a családi kör örömeivel s a rokon szivek emlékajándékozásaival, és az Szilveszter-est az ő megható búcsújával az ó esztendő- és eseményeitől s a küszöbön álló rejtélyes ú j évre vonatkozó kívánságaink és reménykedé-sünk megújulásával. A kit balsorsa el nem szigetelt ember-társaitól, bizonyára most is érezte a karácson lélekemelő va-rázsát, és erősen hisszük, hogy kegyeletes szokásainak mély erkölcsi tartalma ellenálliatatlan hatalmat fog gyakorolni az emberiségen, inig a világ fenáll. Hasonlót mondhatunk az év utolsó napjáról ; mert habár a szerencse kegyeltjei kevésbbé érzik is, hogy az emberi élet folyamának vannak jelentős szakai, egészen érintetlenül még sem hagyhatja őket azon jel, melyet a sziv és a kedély s az emberiség nagy sokaságá-nak minden érzéke az ó és ú j esztendő közé állított. Mint-hogy mi mindnyájan csak ideiglenes lakosai vagyunk a földnek, éltünk vándorutjain szükségünk van a mérföldmu-tatókra. Elmélkedve állunk meg ezen jeleknél ; visszagon-dolunk a megfutott útra és élményeire, s fürkésző szemmel tekintünk a még előttünk állóra, hogy rövid pihenés után ú j reménységgel folytassuk vándorlásunkat. Göröngyösebb lesz-e utunk, avagy simább ? Virágok fognak-e nyílni annak szélén avagy tövisek sebzik meg lábunkat ? Ki tudná meg-mondani ? . . . Ily érzelmekkel állunk most is az iij év kü-szöbén : azért, midőn átlépjük, ősi szokás szerint kívánjuk egymásnak, hogy a gondviselés adjon mindnyájunknak u j erőt s teljesítse reményeinket !
Győr. jan. 3. Templomszentelés. Idők jelei.—Az újév küszöbén örvendetes eseményről írhatunk ; ma szentelte föl megyés püspökünk ő exja az itteni német ajkú elaggott polgárok számára alapított menedékház, vagy mint itt mondják, a német ispita templomát. E templom egykorú az intézettel ; alapitványok és fölszerelés tekitetében versenyez-hetett bármely kisebb templommal. Azonban fölöttébb ki-csiny volt ; az orgonát pl. egy a templomba nyíló emeletes szobában kellett tartani, chorusnak nem lévén helye : a sek-restye alkalmatlanul volt elhelyezve. Ő exja az intézet javára s költségén megvásároltatott két házat a szomszédban ; ezek leromboltatván, a templom meg lett toldva, ugy hogy most kétszerte nagyobb mint azelőtt, s kapott csinos chorust, ahol az átalakított orgona lesz elhelyezve ; egyúttal uj czélszerübb sekrestye épült. A házak — amennyire a telek megmaradt
— újból épültek s az intézetnek jövedelmező bérházakul szol-gálnak. — Különös emlitésre méltó, hogy ez alkalommal egy itteni özvegyasszony mintegy 400 frt értékű gyöngy és arany nyakékszert ajándékozott azon czélra, hogy az a főol-táron elhelyezett bold. Szűz szobra ékesitésére fordittassék.
A közelmúlt ünnepek, s kivált a még most is tartó szentségimádás napjai mutatják, hogy sok hit van még az emberek szivében. Elég templomunk van, s mindeniket szor-galmasan látogatják a hivek. Kiskarácson napján a székes-templomban volt az expositio, s ekkor egész napon át
hullám-24 z0t t feléje a nép. Ahol este a betétel van, ott a szó szoros ér-telmében tömve látjuk a templomot. Egy mégis aggasztja az embert, aki a viszonyokat évek óta szemmel t a r t j a : az, hogy ez már csak ünnepélyesebb alkalommal van igy. Közönséges vasárnapon nem igen kell tolakodni, hogy padban az ember helyet kapjon. S hogy évek előtt máskép állottunk, kivált az mutatja, hogy a gyóntatószék már nem oly keresett. Vannak hetenkint, havonkint gyónók, vannak, ki jelesebb napokon hiven megjelennek ; de ezek aránylag kevesen vannak. Az uri osztály, az iparos férfiak, jórészt távol maradnak. A vá-rosiak jobbára a kármelitákhoz járnak, mert ott délután is és bármikor lehet gyónni. Talán másutt is jobban jönné-nek, ha bármikor jöhetnének. Fájdalmas érzet, látni, mint fogja körül az ájtatoskodó nép a gyóntatószéket. Benne iil a pap egy ideig, azután menni kell az iskolába, a szószékre misézni, és más m m helyettesíti. Sumus scopae dissolutae. Jól rendezett szerzetes ház pétiig acies bene ordinata. J ó akarat s kölcsönös összebeszélés s egy kis áldozatkészség a világfi O.' O D papság közt is ott, hol sokan vannak, csodákat tehetnének.
Hoc meditare in Christo J e s u ! X
IRODALOM.
Ismeretes, hogy Simor János esztergomi bibomok-ér-sek, Magyarország herczegprimása ő eminencziájának feje-delmi bőkezűségéből egy fényes és irodalmunkban nagyfon-tosságú diszmunka jelent meg a napokban ily czim alatt :
lörténelmi, nuurodalmi és okmánytári részletek az esztergomi, föegyház kincstárából — Geschichtliches, Beschreibendes und Urkundliches aus dem Graner Domschatze, 55 fényképi táb-lából álló atlaszszal. Azonban e műnek mindössze csekély számú példányait csak a legnevezetesebb bel- s külföldi könyvtárak s néhány szakférfiú nyerte ajándékképen, s könyvkereskedésbe nem boesátották. Hogy a bel- és kül-földi műtörténészek, műkedvelők és műiparosok, kikre nézve a X I — X I X . század ötvös- és szövőipar termékeiből meg-becsülhetetlen gazdag anyagkészletet tartalmaz e munka, aránylag jutányosán megszerezhessék a fényképi másolato-k a t : alúlirott másolato-kiadó elhatároztam azomásolato-kat magyar és franczia nyelven irt magyarázó szöveg kíséretében
az esztergomi föegyház kincstára Trésor de l ' é g l i s e métropolitaine d'Esztergom czim alatt, füzetenkint közzétenni.
Kiadványom két részből : mintegy 8—10 diszes 4-ed-rétű ivnyi vastag velin- papírra nyomott szövegből és 55 hasonló carton-lapokra húzott fényképből álland, melyek ugyanazon nagyságú műv. felvételekben tüntetik tol a kincs-tár műdarabjait (közép- és ujabbkori zománezozott arany és ezüst egyházi ötvösművek, régi és ujabb szövetű öltönyök, codexek s egyéb paramentumok), a melyekben az ő eminen-cziája által kiadott munkához vannak mellékelve.
A szöveg megírására sikerült egy e nemben ismert tollú szakférfiút, dr. Czobor Béla urat, a budapesti tudo-mány-egyetemen a keresztény műarchaeologia magántaná-rát, múzeumi segédőrt s az Egyházművészeti lap szerkesz-tőjét megnyernem, ki a műtárgyak magyarázó szövegén kí-vül, bevezetés gyanánt, egy önálló tanulmányban a hazai egyházi műkincsekről fog értekezni, hogy a külföldi szak-férfiak Magyarország középkori ötvös- és egyéb műipari viszonyairól általán tájékozást nyerjenek.
Az egész munka öt — 11 fényképi táblából és szöveg-ből álló — füzetre osztva, füzetenkint 10 osztr. ért. írtért rendelhető meg alúlirott kiadónál. Megjegyzem, miszerint az 1. fűzet megrendelése a többi 4 füzetre is kiterjedő köte-lezettséggel j á r .
Végűi kérem a t. megrendelőket, hogy legalább jövő januarius hó 31-dikéig bezárólag alúlirottnál (Esztergom) jelentkezni szíveskedjenek, hogy a nyomatandó példányok száma iránt magamat eleve tájékozhassam, annál is inkább, mert az első füzetet már jövő februárins hó elején szét kül-deni óhajtóm.
Esztergom, 1880. deczember 28.
Beszédes Sándor, fényképész, kiadó.
A könyvpiacz legújabb termékei.
1) A Jézus legszentebb szivénél közbenjáró Miasszo-nyunk czimű imatársulat havi tudósitásai mint első Év-könyv. 1880. Szerkeszté Kuncze F . Leo, sz. Ben. r. ;iIdőzár, az imaegylet magyarhoni igazgatója Tihanyban. Sz. Bene-dek tizennégy százados jubilaeumának emlékére. A pannon-halmi főapát jóváhagyásával. Veszprém, 1880. 1—88 lap.
A r a az egész évfolyamnak 70 kr.
Igazán üdvös válalat. Adjon Isten minden ügynek oly buzgó gondozót, milyen az igen t. szerző ur !
H i v a t a l o s .
Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előter-jesztésére, az egri fökáptalannál : Vcrenczy Imre őrkanonok-nak az éneklő kanonokságra, — Pánthy Endre sz. egyházi főesperesnek az őrkanonokságra, — Tárkángi Béla József kanonoknak a székes-egyházi főesperességre és Kovacsóczy István kanonoknak a pankotai főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ekként üresedésbe jött theolo-gus kanonok javadalmára dr. Kozma Károly t. kanonok, c.
udv. káplán, sz. sz. ülnök, papn. h. igazgatót és hittanárt nevezem ki ; továbbá megengedem és jóváhagyom, hogy az egervárosi plébánia a székesegyház egyik kanonoki javadal-mával az ezen előterjesztésben előadott feltételek és kötele-zettség mellett állandóan egyesittessék s ezen egyesitett ál-lomásra Ludányi Antal, Eger városi plébános, hevesi főes-peres és c. apátot nevezem ki.
Kelt Mürzstegben, 1880. évi dec. hó 29-én.
FERENCZ JÓZSEF, s. k. Trefort Ágoston, s k.
VEGYESEK.
— A szent atya karácsonyi alamizsnakép Róma szegé-nyei közt 21,000 lírát osztatott ki, szegény szerzeteseknek pedig 10,000 lírát adott.
-- Ö eminentiájának legújabb adakozásaiból, írja az ,U. M. S.', a következőket emeljük ki : az udvardi iskolaépí-tésre már másodszor 1000 frt ; a limbachi iskolára 150; a maduniczaira ugyanannyit; a szelőczeire 300 és a hosszufa-lusi iskola építésére 100 irtot adományozott. A katholikus nevelésre fordított emez áldozatokon kívül meg kell emlite-nünk a lévai apáczák vezetésére bizott iskolaépület s lakosz-tálynak berendezését, mely több mint 1000 f'rtba került, s melyet ő emja az alapítvány kamatait az alaphoz csatolván, sajátjából fódözni kegyeskedett. A szerencsétlenül j á r t zág-rábiakról sem feledkezett meg, 2000 frttal járulván azok fölsegélyezéséhez. A Marburg-hildesheimi missiót 100 frttal segélyezte. A karácsonyi ünnepek alkalmából ismét tetemes összeget fordított ő eminentiája a szegények fölsegélyezésére.
A budapesti szürke nénék s szegény gyermekek karácsonfá-j á r a 275 frtot. A karácsonfá-jótékony nőegylet 100 s ennek pozsonyi ha-sonnevű társa 50 frtot kapott, az esztergomi jótékony egylet 300 frtot, az ó-budai legényegylet 50 frtot. Az esztergomi szegények s azoknak gyermekei részint pénzbeli segélyben részesültek, részint ruhanemüeket kaptak. Isten éltesse ke-gyelmes főpásztorunkat, a szegények atyját és gyámolát ! Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. t. tanár.
Nyomatott Budapesten, 1881. Kocsi Sándor nyomdájában, Muzeum-körut 10. sz. alatt.
<2,2^
^ M e g j e l e n i k e lap heteu-V kint kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési díj : ' félévre helyben s posta- ;
küldéssel 5 frt.
Szerkesztői lakás: Buda- • : pest, VIII., Stáczió-utcza j : 55., hova a lap szellemi j részét illető minden kül- ! / demeny czimzendó. Á
G? ß