44 exaravimus, non ut quidpiam novi reseiatis, paginasque

is-tas legisse Vobis sufficiat, sed ut legentes seriam suscipiatis cogitationem, quidve sentire, quid agere Vos cupiamus, cognoscatis. T r a d i m u s eas Vobis cum illo animi aíFectu, quo aliquando pius Tobias filium suum affatus est, dicens: Audi, íili, verba oris mei, et ea in corde tuo quasi fundamentum constitue. (Tob. 4.)

I. Imprimis itaque memores Nos esse oportet eorum, quae dicta Nobis fuerunt, dum in Clerum assumti, et Ordi-nibus iuitiati fuimus : et indagandum est, num vitarn voca-tion! sacrae convenientem duxerimus et ducamus.

In Tonsura dictum est : Dominus pars liaereditatis meae, et calicis mei : t u es qui restitues haereditatem meam milii.

Quando induebamur superpelliceo : I n d u a t te Dominus novum hominem, qui secundum Deum creatus est, in iu-stitia et sanctitate veritatis.

In Ostiariatu : Sic age, quasi redditurus Deo rationem pro iis rebus, quae his clavibus recluduntur. Moniti insuper fuimus, ut sicut materia] ibus clavibus ecclesiam visibilem aperimus et claudimus, sic et invisibilem Dei domum, corda scilicet fidelium, dictis et exemplis Nostris claudamus dia-bolo, et aperiamus Deo.

I n Lectoratu : Accipe, et esto verbi Dei relator, habiturus, si fideliter et utiliter impleveris officium tuum, p a r -tem cum iis, qui verbum Dei bene administraverunt ab ini-tio. O r a t q u o q u e Pontifex pro ordinate : ut assiduitate lecti-ouum instructus sit, et agenda dicat, et dicta opere impleat ; ut in utroque sanctae Ecclesiae exemplo sanctitatis suae consulat.

In Exorcistatu : Accipe, et commenda memoriae, et habe potestatem imponendi manus super energumenos, sive baptisatos, sive catechumenos. Dictum etiam est Nobis : Disee per officium tuum vitiis imperare, ne in tuis moribus aliquid sui iuris ininiicus valeat vindicare. Tunc enim recte in aliis daemonibus imperabis, cum prius in te ipso eorum omnimodam superas nequitiam.

I n Acolythatn : Accipe ceroferarium cum cereo ; et scias, te ad accendenda ecclesiae luminaria mancipari. Item:

Accipe urceolum ad suggerendum vinum et aquam in E u charistiam Sangvinis Christi. Audivimus monentem P o n t i -ficem : Esto sollicitus in omni iustitia, bonitate et veritate : u t et te, et alios, et Dei Ecclesiam illumines. Tunc enim in Dei sacrificio digne vinum suggérés et aquam, si tu ipse Deo sacrificium per castam vitarn et bona opera oblatus fueris.

In Subdiaconatu, ad porrectionem Calicis: Vide, cuius ministerium tibi t r a d i t u r : ideo te admoneo, ut ita te exhi-beas, ut Deo plaeere possis. Item : Accipe amictum, per quem desiguatur eastigatio voeis. E t : Accipe manipulum per quem designantur fructus bonorum operum. — Tunica iucunditatis, et indumento laetitiae induat te Dominus. Ad porrectionem libri : Accipe librum Epistolarum, et habe po-testatem legendi eas in Ecclesia sancta Dei, tarn pro vivis quam pro defunctis. E t iure dictum est Nobis ante suscepti-onem huius sacri Ordinis : Deo, cui servire regnare est, perpetuo famulari et eastitatem illo adjuvante servare opor-tebit, atque in Ecclesiae ministerio semper esse mancipatum-Esto igitur in sacrario strenuus, sollicitusque coelestis

mili-tiae excubitor, ut obediens facto, ac dicto parens, gratiam Dei consequaris.

In Diaconatu, sub impositione manus Pontificis : Ac-cipe Spiritum sanctum, ad robur, et ad resistendum diabolo et tentationibus eins. Postea : Accipe stolam de manu Dei : adimple ministerium tuum ; potens enim est Deus, ut au-geat tibi g r a t i a m suam. — I n d u a t te Dominus indumento sal utis et vestimento laetitiae, et dalmatica iustitiae circumdet te semper. A d l i b r u m : Accipe potestatem legendi E v a n -gelium in Ecclesia Dei, tain pro vivis, quam pro defunctis.

Proin, sicut praecipit Pontifex : Esto nitidus, mundus, pu-nis, castus. Abundet in te totius forma virtutis, auctoritas modesta, pudor constans, innocentiae puritas, et spirituális observantia disciplinae.

In Presbyteratu, post impositioneni manuum, Pontifex extensam supra Nos dexteram tenens oravit, ut Dens super hunc famulum suum, quem ad Presbyterii munus elegit, coelestia dona multiplicet ; et, quod, eius dignatione susei-[)it, ipsius consequatur auxilio. Ad stolam : Accipe iugum Domini iugum enim eius svave est, et onus eins leve-A d Casuhini : leve-Accipe vestem sacerdotalem, per quam cari-tas intelligitur : potens est enim Deus, ut augeat tibi carita-tem, et opus perfectum. Sub unctione manuum : Consecrare et sanctificare digneris, Domine, manus istas per istam une-tionem, et nostram benedicune-tionem, ut quaecunque benedixe-rint, benedicantur ; et quaecunque consecravebenedixe-rint, consecren-t u r , econsecren-t sancconsecren-tificenconsecren-tur. A d porrecconsecren-tionem Calicis : Accipe po-testatem offerre Sacrificium Deo, Missasque celeb rare tam

pro vivis, quam pro defunctis. Demum sub finem Missae Pontifex iterum imponens manus dixit : Accipe Spiritum Sanctum ; quorum remiseris peccata, remittuntur eis ; et quorum retinueris, retenta sunt. E t explicans Casulani : Stola innocentiae induat te Dominus. Monet etiam Pontifex:

Cum magno timoré ad t a n t u m g r a d u m ascendendum est, ac providendum, ut coelestis sapientia, probi mores, et diuturna iustitiae observatio ad id electos commendent. I t a q u e serva in moribus tuis castae et sanctae vitae integritatem.

Agno-o Agno-o see, quod a g i s ; imitare, quod t r a c t a s : quantenus mortis Dominicae mysterium celebrans, mortificare membra tua a vitiis et concupiscentiis omnibus procures. Sit doctrina tua spirituális medicina populo Dei : sit odor vitae tuae delecta-mentum Ecclesiae Christi.

E n compendium eorum, quae S. Mater Ecclesia Ordi-nandis incultat ! Sed prosequamur sacerdotalis vitae specu-lum exhibere.

Effectus Sacramenti Ordinis s u n t : 1. Potestas (ut habet expressio) in Corpus Christi verum et mysticum. 2.

Confirmatio et augmentuin gratiae sanctificantis. 3. Gratiae actuales speciales, quibus adiuti ad excelsum fineni vocatio-nis sacrae secure contendanius. 4. Character indelebilis, qui sicut nunc est fons perennium gratiarum, ita erit in f u t u r o seculo causa aeterni gaudii inter coelites, aut opprobrii in-ter damnatos sempiin-terni. Dicite, F r a t r e s , u t r u m horum ex-])ectabit nos ?

Quis est finis Sacerdotii ? „Sacerdos, ex hominibus as-sumtus, pro hominibus constituitur in iis, quae sunt ad Deum. (Ilebr. 5.) E t (I. Cor. 4.) : Sic nos existimet homo ut ministros Christi, et dispensatores mysteriorum Dei.

Vide-45 mus itaque, quod tamquam optima portio generis humani seleeti fuerimus, ut nomine totius Eeelesiae conemur explere officium gravissimuni una ac dulcissimum, quod est de cultu divino iinmediato ; ut invigilemus honori divino et proxi-morum saluti promovendae, et tamquam oeconomi ac servi fideles et prudentes creditos Nobis g r a t i a r u m divinarum thesauros dispensemus. Gaudeamus et exultemus, quod ex nimia caritate Dei electi fuerimus ad statum vere nobilissi-mum. Diem ordiuationis Nostrae, quotannis recurrentem, sacrum agamus et cum plurima gratiarum actione celebre-mus. Audite, filii Levi, nuin pariim vobis est, quod separavit vos Deus Israël ab omni populo, et iunxit sibi, ut serviretis ei in cultu tabernaeuli, et staretis coram frequentia populi»

et ministraretis e i ? (Num. 16.)

Quis est spiritus Sacerdotii ? Audiainus Apostolum (II. T i m . 1.) : Non dédit nobis Deus spiritum timoris, sed virtutis, et dilectionis, et sobrietatis. E t prius (I. Tim. 6.) : Sectare iustitiam, pietatem, fidem, caritatem, patientiam, mansvetudinem. Nuin isto spiritu animamur ? Videamus ut eum identidem resuscitemus et sufflammemus, ne quasi

ei-neribus obductus ig-nis obdormiscat, et démuni extiugvatur. _{O 7 O} Sacerdos in peccato gravi constitutus lieu quam

dete-stantum impietatis monstrum ! Ergo quasi a facie colubri fugiamus peccata. (Eccli. 21.) E t si (quod avertat Deus !) lethali delicto innodaremur, tristissima vincula per seriam poenitentiam statim disrumpamus ; uec peccatis addamus sacrilegia, dum Sacramenta, pretium Sangvinis Christi, percipimus aut dispensamus, ipsi inimici Christi.

Seimus qualiter puniti a Deo fuerint Nadah et Abiu (Lev. 10.), item Oza (II. Reg. 6.), ob culparn (ut videtur) minime gravem. N i m i r u m ministri Regis Regum errata quoque leviora obligantur erecta sollieitudine vitare. San-ctificabor (ait Deus Lev. 10.) in iis, qui appropinquant mihi, et in eonspectu omnis populi glorificabor. Revocenius in mentem, quaenam sint peccata, in quae saepius labi sole-mus ? Quae tentationes Nos nunc temporis periculosius, aut frequentius infestent ? Qua ratione expiemus e r r a t a com-missa, et ulteriores lapsus praecaveamus ?

L e g i t u r Ps.131 : Sacerdotes tui induantur iustitiam, et ,saneti tui exultent. E t Num. 15 : Excubate in custodia

san-ctuarii, et in ministerio altaris, ne oriatur indignatio super filios Israel. P a t e t ergo, quod probus sacerdos abundantiam bonorum spiritualium populo procuret ; malus vero ingen-tium ruinarum causa eidem existât.

Monita, imo multoties iterata praecepta S. Scripturae, exempla Sanctorum Yeteris et Novi Testamenti, et ipsius Dei-Hominis Iesu Christi, convincant Nos, magnopere necea-sariam esse orationem, et quidem copiosam orationem. Quem vero alium ista propius concernant, et efficacius stringant, quam Nos, Sacerdotes ? Certi simus, nec pro aliis, uec pro Nobis ipsis bonum alicuius momenti Nos effecturos, nisi in-stanter protulerimus servitutis Nostrae scutum, (Sap. 18.), orationem.

Breviárium, utpote precem ab Ecclesia praescriptam, persolvendam, quotidie stato (quantum fieri potest) tempore attente et devote recitemus, U t autem ex penso isto uberio-res fructus referamus : aliquoties per annum nunc banc, nunc aliam Breviarii partem ampliori attentione devotionis

ruminemus, et in altissimos thesauros, praesertim P s a l m o -rum, saltern aliquatenus pervadere adlaboremus. H a c rati-one inveniemus in Breviario tantam spiritualium sensuum abundantiam, quantam ex multis voluminibus, molesta cum diligentia pervolutis, frustra expectaremus.

Aduitamur, ut, praeter orationem vocalem, etiam earn, quae mentalis dicitur, multum familiarem Nobis reddamus : quotidie piae meditationi, aut spirituali lectioni saltern horae dimidium tribuamus.

Novimus, qualis quantusque vir fuerit vas electionis, S.

Paulus. E t tarnen Uteris indefessa diligentia et contento studio vacabat. (Act. 26.) Absit ergo a Nobis, u t existimemus, esse unquam tempus, quo talentum a Deo acceptum liceret iners relinquere, sine novo foenere : sed quoad vixerimus, nunc Nos, ad labores sacros, qui Nobis instant, sedulo praeparemus ; nunc quae ad ministerium sacrum apta didicimus, repeta-mus, et profundius magisque ad praxim intelligere sataga-mus ; nunc nova ad finem vocationis sacerdotalis a p t a con-quiramus, ac modum, quo ea et a Nobis et ab aliis in usum deducenda sint, indagemus. Labia sacerdotis custodient sci-entiam, et legem requirent ex ore eius : quia angelus Do-mini exercituum est. (Mai. 2.) Scripta ad hoc prae reliquis facientia sunt, in capite quidem S. Scriptura, per quam Spi-ritus S. nobis ministrat panopliam spirituálém; postea scripta SS. P a t r u m , utpote primitias Spiritus S. habentium; demum etiam opera virorum Sanctorum, aut certe insignium servo-Dei, quorum vestigiis secure insistemus, et spiritum imbibe-mus, scientes quo nos praecesserint.

Omnis homo simili sui sociabitur. (Eccli. 13.) Si secte-mur consortium secularium, induemus, quin ipsi advertamus.

affectum seculi ; et amittemus, quo distingvi a laieis debe-mus, spiritum sacerdotalem.

Nolite diligere mundum neque ea quae in mundo sunt.

Si quis diligit mundum, non est Caritas P a t r i s in eo. (I.

loan. 2.) Si adhuc hominibus placerem, Christi servus non essem. (Gal. 1.) En, quo abducat pruritus sectandi genium temporis ! E r g o nolimus conformari huic seculo, sed reforme-mur in novitate sensus nostri, ut probemus, quae sit volun-tas Dei bona, et beneplacens, et perfecta. (Rom. 12.)

De vestimentis procedit tinea : et a muliere iniquitas viri (Eccli. 42.). P a n g a m u s ergo cum l o b (31.) foedus cum oculis nostris : ne permittamus foeminam cubiculum no-strum subire sine proba causa : confecto negotio illam dimit-tamus, et (si necesse fuerit) etiam amaudemus : ne diutius colloquamur cum illa, praesertim soli cum sola, quam iusta ratio postulet : sermonem de rebus conscientiae extra confes-sionale ne facile habeamus, etiamsi inceperit et instet i p s a : ne unquam verbo iocemur ad illam : munuscula ab ea non appetamus : nec intus in corde molliculam affectionem erga quamdam mulierum nutriamus ; nec exterius ampliorem be-uevolentiam uni ]>rae reliquis ullo praeferamus signo. Ratio subtilissimas istas tendiculas evitandi est — fuga, et oratio : nam qui placet Deo, effugiet illam (foeminam) (Eccle. 7.) : contra autem cui iratus est Dominus, incidet in earn. (Prov.

22.) L u x u r i a , heu ! multos vulneratos deieeit, et fortissimi quique interfecti sunt ab ea (Prov. 7.). Ergo tamquam homi-nes sapientes (Eccli. 18.) in omnibus metuamus: et in diebus delictorum attendamus ah inertia. Humiliemus valde

spiri-tum nostrum ; nospiri-tum enim est illud : Saepe Dens occultam superbiam punit aperça luxuria. Oremus insuper ad Deum : Extollentiam oculorum meorum ne dederis mihi, et omne desiderium averte a me. Aufer a me ventris concupiscen-tias, et concubitus concupiscentiae non apprehendat me.

(Eccli. 23.)

Est probati spiritus, aliis quidem piam (quantum per leges conceditur) benignitatem exhibere, nec eos violenter urgere, ad quod stricte non obligantur : erga semetipsum vero iusta quadam severitate uti. Nolimus nobis in super-fluis multum indulgere : intra limites honestae necessitatis coarctare nos studemus : Post concupiscentias tuas ne eas, et a voluntate tua avertere. Si praestes animae tuae concu-piscentias eius, faciet te in gaudium inimicis tuis. (Eccli. 18.)

Spiritus Sanctus per os P a u l i prohibet vel ad Diaco-natum assumi homines (non ebrioso quidem, sed) multo vino deditos. (I. Tim. 3.) Quid ergo Sacerdoti in puncto isto statuendum ?

Excepta causa itineris, vel aliis necessariis casibus, cauponarum frequentio devitanda. Multi sub praetextu iustae exhilarationis tales domos adierunt, et paulo post incommo-dis et periculis, imo et lapsibus implicati ingemuerunt.

E t postquam leges dioecesanae sacrorum Praesulum hanc cauponarum frequentationem toties et verbis tarn disertis prohibuerunt : quid censendum foret de sacerdote, qui nihi-lominus genio et pruritui suo indulgendum arbitraretur ! De ipsis quippe divinus Kedemtor inquit : Qui vos audit, me audit, qui vos spernit, ine spernit. Qui autem me spernit, spernit eura, qui me misit." (Luc. 10.) (Folytatjuk.)

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Budapest, január 18. Polgári házasság és — polgári anyakönyv. — A kormányhoz közel álló lapok, melyek mély bölcseséggel hallgattak, midőn a katholikus papok, a hír-hedt 53-ik § alapján az ország különböző részén nieghurczol-tattak, (és hogy meghurczoltassanak, Gedulv superintendens ur e f e l e t t hi ven őrködik,) ugyanezen lapok, melyek még ma is hallgatnak a felől, szándékozik-e a kormány e §-on vál-toztatni vagy sem, a mely hallgatás szintén jelentőségteljes, tehát ezek a különben hallgatag lapok elég hangosan és vi-lágosan hirdették, hogy a kormány a jelen ülésszak alatt bizonyosan be fogja terjeszteni a polgári házasságra vonat-kozó törvényjavaslatot, mely, mint ezt ugyanezen lapok je-lentik, szabályozni fogja a keresztény és nem keresztény, valamint a nazarénusok közt a házasság polgári kötését és a polgári anyakönyvnek vezetését, mit azután liberális lapok ugy magyaráznak, hogy nem lesz ez kényszerű polgári házas-ság, t. i. „nein lesznek kénytelenek a keresztények magukat a házasság kötés előtt felekezetnélkülieknek nyilatkoztatni,"

amiből tehát tudós (?) liberális felfogás szerint az következ-nék, hogy a kényszerű polgári házasság mellett a kereszté-nyek kénytelenek lennének előbb magukat felekezetnélküli-nek nyilatkozni, ami épen olyan igaz, mint azt mondani, hogy 2 X 2 = 5, aki tehát tudni akarja, hogy 5 mennyi, an-nak kétszer kettőt kell ismerni, igen, oly bölcsek, oly tudósok ezek a liberális urak, hogy azt sem tudják amit a k a r -nak, nem tudják, hogy a kényszerű polgári házasság nem fel-tételezi a felekezetnélküliséget, mint az Francziaországban

is látható, elmondhatjuk ennélfogva e liberális p h i l o s o p h a sokra, si tacuisses philosophus mansisses.

De mindez csak mellékesen legyen mondva, hogy né-mileg rámutassunk, mily majmolásszerü módon hozatnak be nálunk külföldi institutiók; és lia m á r e tudatlanság szük-ségképen visszatetszést és bizonyos szánakozást kell, hogy keltsen azok iránt, akik annyira rajta vannak a polgári há-zasság behozatalán, még inkább kell, hogy maga a dolog aggodalmat szüljön azon kihatásnál fogva, melyet a polgári házasság, azok által, kik azt behozni óhajtják, nem is sejtve, szül. Mondjuk, hogy jó része azoknak, kik a polgári házasságot óhajtják, kik majd mégis szavazzák, nem is sejti, hogy mily kihatása van a polgári házasságnak. Azt gondol-j á k ugyanis, hogy ez a polgári házasság nem egyéb, mint,

hogy a jelen esetben, keresztény és néni keresztény felek el-mennek a világi hatósághoz, ott mint házastársak összeadat-nak és avval a dologösszeadat-nak vége van ; a kérdés elvi oldalával ezek az urak semmit sem törődnek, holott, mielőtt a polgári házasság felett döntenének, az elvi szempontot kellene

figye-lembe venni és annak kihatását megfontolni. A házasság t. i. _{o o} a kereszténység egyik szentsége, mely tehát, mint ilyen a

kereszténység többi tanával szoros összefüggésben van, me-lyeket tehát a kereszténynek megtartani kötelessége, mert mind ezek egy és ugyanazon isteni tekintélyen alapulnak.

T a g a d j a meg az állam az egyiket, mentse fél az egyiktől a keresztényeket, a szoros logikai következtetés azt követe-li, hogy akkor nem kötelezheti egyikére sem "azon köte-lességeknek, melyek a kereszténység tanitmányából folynak és ha kötelezni akarná, teljes joggal azt felelhetnék neki, hogy amintők az állam törvénye szerint nem tartoznak tiszteletben tartani a kereszténység többi törvényeit sem, az á l -lam, mely felmentette őket az egyik törvény megtartásától, nem követelheti a többiek megtartását, mert az egyik fel-mentése által, feladta a követelhetési jog alapját a többiekre nézve. Ennek komoly megfontolása a polgári házasság beho-zatala előtt oly nélkülözhetetlen, hogy e kérdés mikénti el-döntésétől a legnagyobb érdekek függnek. Természetes, hogy mi nem terjeszkedhetünk itt ki minden egyes pontra, me-lyek szoros Ö8szzefüggésben vannak e kerdéssel annál ke-vésbé, mert e kérdést már többször több oldalról megvilá-gitottuk. Egyet azonban mégis felemiitünk. A keresztény-ségnek t. i. egyik tana az engedelmesség a fensőbbség iránt.

Az apostol követeli, hogy a hivek engedelmesek legyenek superioribus etiani discolis ; de ezt abból vonja le, hogy om-nia potestas a Deo, nem lehet-e azonban félni, hogy az a melyet a világi hatóság megtanit nem tiszteli az Isten tör-vényeit a házasságra nézve, hogy az a nép majd azt követ-kezteti, miszerint az engedelmesség törvényét is félre teszi ?' Es akkor, mikép hivatkozhatik majd az állam a ker. lelki-ismeretre, azon lelkilelki-ismeretre, melyet épen ő törekedett fel-menteni az Isten törvénye alól ? Igaz, van egy argumentuma az államnak ; a rendőr, a katonaság, szóval az anyagi erő ; de hogy ez, mit képes végbevinni, mennyire képes az engedel-mességet kierőszakolni, arra minden ország lázadása véres tettekben elég világos választ ad. K é r j ü k tehát a kormányt, kérjük a képviselőket, hogy fontolják meg mit tesznek, mert lia a végkövetkeztetés nem is áll be egyszerre, de lassankint mégis előkészül és akkor a felelősség őket illeti meg.

47 Ami pedig a polgári anyakönyv vezetését illeti, arra nézve, a félhivatalos jelentés után nem tudunk tisztába jönni, mit akar az tulajdonképen mondani, azt e, hogy miután a polgári házasság behozatik, a polgárilag összeadott felekről fog-e polgári anyakönyv vezettetni, vagy azt, hogy az ál-lam az összes anyakönyveket, ugy mint a keresztelési, eske-tési és halálozási anyakönyveket mind maga, saját organu-mai által fogja vezettetni, kivéve azokat nevezetesen a ka-tholikus papság vezetése alól ? Ez, mondjuk, előttünk, a fél-hivatalos jelentés rövidsége miatt, nem világos. Az első ese-tet polgári házasság mellett fel t u d j u k fogni, mert valamint a katholikus papság nem fogja magára vállalni oly tény hi-vatalos bevezetését, mely hitével ellentétban van, ugy bizo-nyára a felekezetek is visszautasítanának ily követelést. H a azonban a másik eset értetik, ugy ez nem csak vallási szem-pontból elitélendő lenne, hanem más tekintetben is; jelen helyzetünkben ugy számtalan zavarra vezetne, amint az or-szágnak ismét csak felesleges költséget okozna és igy e szem-pontból is, még maga a szándék is elvetendő lenne. Nem is-merve, hogy a két eset közül melyik van tervben, elegendő-nek t a r t j u k jelenleg nézetünket a fennebbiekben csak rövi-den jelezni ; bővebb nyilatkozatot majd akkor teszünk, ha a törvényjavaslatot és az abban contemplált czélt világosan megismerjük, előre is óhajtva, hogy a második esetet a kor-mány tökéletesen mellőzze.

Róma. jan. Az olasz katholikusok a pápai trón előtt. — Magasztos jelenetnek volt tanuja Vízkereszt napján az ős Vatikán. Olaszország szine java a pápai trónhoz zarándokolt.

M á r a zarándokok felvonulása maga is hatalmas professio fidei vala. A menet élén a képviselt kath. egyletek zászlói lengtek. Minden zarándok mellén fehér szegélyű vörös ke-reszt volt feltűzve, egyik oldalán Domino Christo servire a másikon In hoc signo vinces felirattal. Tizenkét bibornok és .számos más előkelő személytől kisérve jelent meg a szent atya s szűnni nem akaró szívből fakadt éljenzés fogadta.

Midőn trónján helyet foglalt, előlépett a zarándoksereg szó-noka s következő hódoló szavakat intézte az egyház fejéhez :

„Szentséges A t y a !

Az olasz katholikus ifjúság társulatának központja székhelyet cserélt ugyan, de azért nem adta fel azon

fönsé-ges elveket, melyek az igazságon alapulva, eddig is vezették lépteit. Ugyanaz maradt hite és. programmja, mely kifeje-zést nyer e szavakban : ima, társasulás és áldozatkészség, mely lelkesíti mindazon egyleteket, melyek kötelékébe t a r -toznak ; ugyanazon kegyelet érzelmei lángolnak valamennyi tagjának lelkében, s mindannyáját szentséged csalatkozha-tatlan szava iránti engedelmességre készti. Azért a társulat

fönsé-ges elveket, melyek az igazságon alapulva, eddig is vezették lépteit. Ugyanaz maradt hite és. programmja, mely kifeje-zést nyer e szavakban : ima, társasulás és áldozatkészség, mely lelkesíti mindazon egyleteket, melyek kötelékébe t a r -toznak ; ugyanazon kegyelet érzelmei lángolnak valamennyi tagjának lelkében, s mindannyáját szentséged csalatkozha-tatlan szava iránti engedelmességre készti. Azért a társulat