Religio, 1881. 1. félév

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.

MDCCCLXXXI.

E L S Ő F É L É Y .

KIAEO-TUIAJDONOS ES FELELŐS SZERKESZTŐ

B R E Z N A Y B É L A ,

¥' ^{1 /}

^ S Z T E R G O M - J ^ Ó M E G Y E I y ^ L D O Z A R , j ^ f l T T U D O R , K . M . T U D . ^ G Y E T E M I j ^ Y . R . J A N Á R .

« •

bot t E i S a

BIJD APEST, 1879.

NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, MUZEUM-KÖRUT 10. SZ.

TARTALOMJEGYZÉK

a „Religio" 1881. I. félévi folyamához.

Czikkek, értekezések, szózatok.

Negyven év előtt és most, 1. 2. 3.

J é z u s mint tanító, 1. 13. 14. 15. 40. 41. 42. 43. 44.

F u r c s a dolgok, 1. 9. 10. 20.

K a t h . lelkész haldokló nemkatholikusnál, 2. 3. 4.

M i t t e t t a ker. egyház a szegény gyermekek ügyében 4. 5.

D e B a r z i a J . néhai cadixi püspök intelmei az egyházi szó- nokokhoz 5. 9. 10.

A keresztség szentsége és a communicatio in sacris cum acatholicis, 6.

L e o P P . X I I I . V i c t o r i A u g u s t o S. R. E . Card. Dechamps M e c h l i n i a m , 6.

A z aranvmisés nyitrai főpásztor apostoli tanítása papságá- hoz aranyáldozata s hanninczéves püspöksége a l k a l m á - ból, 6. 7. 8.

K a t h o l i k u s álláspontok, 8.

S z . - I s t v á n - T á r s u l a t , 9. 15. 23. 24. 25. 34.

H a v i szemle, 10. 11. 18. 27.

S z a b a d - e fekete mise a l a t t áldoztatni, 11. 38.

A humaniórák t a n u l m á n y á r ó l , 12. 13.

S z . - L á s z l ó - T á r s u l a t , 12. 44.

G u i b e r t bibornok, párisi érsek levele a képviselőkhöz, az egyháziak hadmentessége ügyében, 13.

Részletes segédeszközök a socialis kérdés megoldásához, 14.

15. 18. 19.

A horebi bálvány, 15. 16. 17. 21. 21. 22. 24. 25. 26. 28.

F ő m . s főt. Simor J á n o s bib. n a g y b ö j t i főp. levele, 16. 17.

•{* Kubinszky M i h á l y fólsz. püspök halála, 17.

•J- Szabó I m r e szombathelyi püspök halála, 18.

M i jelentésök vau a római misekönyvben előforduló S t a t i ó k - n a k ? 18.

Kenetesség és jmtlios az e g y h á z i ékesszólásban, 19.

A lelkipásztorság köréből, 19.

N m . és ft. dr Schlauch Lőrincz s z a t m á r i püspök nagyböjti körlevele, 21, 22.

F m . és f t . Simor J á n o s bib. M a g y a r o. h. primása és esztergomi érsek beszéde, melylyel a S z . - I s t v á n - T á r s u l a t marcz.

17-én t a r t o t t nagygyűlését megnyitotta, 23.

Eötvös K á r o l y babonája, 23.

SS. D N. Leonis d. p. P P . X I I I . literae apostolicae, quibus e x t r a o r d i n a r i u m iubilaeum indicitur, 25.

Emlékezés K u b i n s z k y M i h á l y r ó l mint papnevelő intézeti igazgatóról, 25, 26.

N m . és f t . dr Eoskovánvi Ágoston n y i t r a i püspök félszáza- dos áldozár, 28, 29, 30.

Az ékesszólás és szabályai, 29.

J é z u s sirja és annak története, 30, 31.

A z o b e r a m m e r g a u i passió-játék és bibliai képlet, 31.

F e l h i v á s a svédországi kath. missió segélyzéaére, 31. „ ...

A T e D e u m , 32, 33. » I S ö t" e' i C , A modern zsidóságról, 32, 33.

A r o n a r a n y b o r j ú j a , 34, 35, 36, 37.

Ave maris S t e l l a ! 35, 36, 37, 39, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48.

A szent atya fehérvasárnapi beszéde (a pápai világi fejede- lemségről.) 36.

Kóma jogos ura, 37.

A keresztény régiségről, 38, 39.

Főpásztori körlevél a szamosujvári egyházmegye papságá- hoz a vegyes házasságokról, 40.

M a g y a r o r s z á g hódolása a fens, trónörökös p á r előtt, 41.

Üdvözlő beszéd a fens, trónörökös párhoz, az országgyűlés két háza nevében, fm. s ft. Simor J á n o s bib. h g - p r i m á s ő emjától, 41.

J e l e n t é s az „Isteni szeretet leányai" t á r s u l a t á n a k működé- séről, 41.

Egyházszónoklati i r o d a l m u n k érdekében nyílt levél a Reli- gio szerkesztőjéhez, 44, 45.

P á d u a i sz. Antal a 13-ik század keretében, 46, 47, 48, j I d . gróf K á r o l y i István halála, 48.

A k a t h . nép lelkészei és a képviselőválasztások, 49.

A z emberi nyelvről, 50.

A törvényes k a m a t az erkölcsi forum előtt, 51, 52.

Okmánytár.

A budapesti kir. tábla Ítélete a sopronyi esetben, 2.

A c t a S. Sedis. E x S. Congr. Concilii. Concursus, 12.

Istructio pro eccl. curiis quoad módiira procedendi oeco- nomice in causis disciplinaribus et criminalibus clerico- r u m , 27.

Constitutio SS. D. N. Leoni d. p. P a p a e X I I I . , q u a nonnulla controversiarum capita inter episcopos et missionaries Angliáé et Scotiae definiuntur, 49. 50, 51.

N m . és ft. D r . I p o l y i A r n o l d püspök levele T r e f o r t A . köz- okt. ministerhez képzőművészeti akadémia felállítása ügyében.

Egyházi tudositások.

1) Magyarország.

Áts. Tiltakozás az átsi (győri megye) kath. hitközség részé- ről,, 38.

Bánát-Komíós. Tiltakozás a csanádi egyházm. n.-kikindai alesp. kerületéből, 42.

Beszterczebányai megye. Tiltakozás a körmöczbányai alesp.

kerületből, 42.

Budapest. Visszapillantás a lefolyt évre, 1. — A k i r á l y i t á b l a Ítélete, 2. —- Timeo Danaos et dona ferentes, 3. — Az 53. §., a .Pesti Napló' é? a ,Religio', 4. — R ó m a és a szabadkőművesség, 5. — P o l g á r i házasság és polgári anyakönyv, 6. — Czékus s u p e r i n t e n d e d ur czikke a ,Pesti Napló'-ban 7, 8. — J ó k a i Mór nyilatkozata, 9. — A lélekvadászat, 10. — K u l t u r h a r c z és liberalismus. 11.

— Az ellenfél táborából, 12. — Reactio és forradalom, 13. — K ü l f ö l d ö n és itthon, ^ i t t h o n és külföldön, 14. —

A germanisatio vádja a ,Pesti Napló'-ban, 15. — A h á - zasság és a materialismus, 16. — Az elégtétel, 17. — A k a t h . egyliáz helyzete hazánkban, 18. — - A k u l t u r h a r c z és a debreczeni ,Protestáns L a p ' , 19. — L u c i d u m i n t e r - vallum, 20. — A P e s t i N a p l ó hirei, 21. — P r o t e s t á n s konvent, 22. — Liberális n e m z e t g y a r a p i t ó recipe, 23. — Az ágost. és helv. hitvallású felekezetek kérvénye az or- szággyűléshez, 24. — A panacea, 25. — A sz. I s t v á n - T á r - sulat közgyűlése, 26, 27. — A polgári házasság indoko- lása, 28. — Az 53. §. sorsa, 29. — M é g mindig a polgári házasság, 30. —• A polg. házassági törvény készitése, 31.

— Szabadkőművesek értekezlete, 32. — M a g y a r a j k ú gör. k a t h . püspökség, 33. — A politika az egyházi kérdé- sekben, 34. — I s m é t a m a g y a r a j k ú gör. szert, püspök- ség, 35. — A róm. k a t h . klérus és a hazai protestantis- mus, 37. — , T r e f o r t A . miniszter levele Ipolyi A . püs- pökhöz, 36. — A pápa és a rómaiak, 38. — A k a t h . p a p - s á g tiltakozása, 39, — Második Renan, 40. — E g y röp- i r a t a polgári házasságról, 41. 42. — A m a g y a r nyelvű gör. kath. püspökség, 43, 44. — Országgyűlés és főváros, 45. — M é g egyszer és u t o l j á r a , 46. — Ö szentsége allocu- tiója a német zarándokokhoz, 47. — K o r t e s beszédek, 48.

— A t a n u l m á n y i alap, 49. — A kettős üldözés, 50. — Vallásügyi rendezés, 51. — A ,Pester L l o y d ' és a m a g y a r u l t r a m o n t á n o k , 52.

Csanádi megye. P o l g á r i házasság . . . vallástalanság, 31. — T i l t a k o z á s a felső temesi alesp. kerületből, 42. — T i l t a - kozás az alsó-aradi alesp. kerületből, 43.

Eger. Karácsoneste az angol kisasszonyok intézetében, 3.

Egri fömegye. Tiltakozás (az egri alesperesi kerületből), 22.

— Tiltakozás (a nagyszombati alesperesi kerület, 51.

Erdélyi megye. Tiltakozás a kézdi-orbai esperesi k e r ü l e t - ből, 36.

Erdötarcsa. Tiltakozás, 34.

Esztergom. Főpásztori szózat a hitterjesztő t á r s u l a t o k ügyé- ben kiadott pápai körlevélről, 4. — F ő p á s z t o r i szózat az újév alkalmából, 11. -— O emja nyilatkozata az irek ügyében, 14. — F ő p á s z t o r i szózat a jubileumi bucsu ü g y é - ben, 30. — Főpásztori szózat a királyfi násza alkalmából, 37. — A szomolányi alesp. ker. papságának óvása a pol- g á r i házasság ellen, 32.

Esztergomi fömegye. Tiltakozás a szálkái alesp. kerületből, 35. — T i l t a k o z á s a n ó g r á d - v a d k e r t i alesp. kerületből, 36. —• Tiltakozás az esztergomi alesperesi kerületből, 39.—

A budapesti alesp. k e r ü l e t tiltakozása, 40. — Csatlakozás a tiltakozáshoz, de egyszersmind felhivás valami nagyobb sikert igérő eljárásra, 47. — T i l t a k o z á s a duna-szerdahelyi alesp. ker.-bői, 48. — T i l t . a n.-szombati alesp. ker.-ből, 51.

Győr. Templom-szentelés ; idők jelei, 3. — P . H i e r o n y m u s halála, 38. —

Győri megye. Tiltakozás a kónyi alesp. kerületből, 35. — Tiltakozás a m a g y a r - ó v á r i alesp. kerületből, 43.

Gyulafehérvár, Főpásztori szózat a királyfi násza a l k a l - mából, 38. —

Kálló. Tiltakozás, 28.

Kalocsa. A kettős püspök-szentelés ünnepélye, 49.

Kassa. Vegyes egyházi közlemények, 28. — Menyegzői rep- kény, 29. — A felvidék nászünnepe, 41.

Kassai megye. Tiltakozás a gálszécsi alesp. kerületből, 41.

Komárommegye. A követválasztási idényből, 51.

Nagyváradi I. SZ. megye. Tiltakozás a f u r t a i k a t h . hitköz- ségből, 34.

Nyitra. A r a n y á l d o z a t , 4.

Rajka. Népmissio, 16.

Rozsnyó. F e l h i v á s a S z . - L á s z l ó - T á r s u l a t ügyében, 15. — N a g y l e l k ű alapítvány, 25. — A királyi t á b l a u j a b b ité- tele, 49. — F ő p á s z t o r i ajándék, 51.

Rozsnyói megye. A m á t r a i alesp. k e r ü l e t tiltakozása, 52.

Szamosujvár. A ,Szentlélek' szó használatáról, 27.

Szatmári megye. Tiltakozás a n a g y b á n y a i alesperesi k e r ü l e t - ből, 44. — T i l t a k o z á s az erdődi alesp. kerületből, 44.

VáCZ. A S z t . - L á s z l ó - T á r s u l a t ügyében, M a l l á r Józs. kanonok székhelyi igazgató szózata, 33.

Váczi megye. Tiltakozás a n a g y k á t a i alesp. kerületből, 37.—

T i l t a k o z á s a h a t v a n i alesp. kerületből, 38.

Veszprémi megye. Tiltakozás a csurgói alesp. kerületből, 46.

2) Külföld.

Amerika. A pápai zuávok Canadában, 17.

Angolország. E g y prot. lelkész vallomása, 16.

Bécs. M i k é p ó h a j t a n o k r e f o r m á l n i mi az iskolát, 23. — A t á r s a d a l m i kérdés, 30. — H g S c h w a r z e m b e r g J . bibor- nok-érsek eskető beszéde a trónörökös pár nászán, 39.

Belgium. E l e t h a l á l h a r c z az iskoláért, 10. — A belga püsp.

k a r válasza X I I I . Leo pápa levelére a löweni egyetemen felállítandó t h o m i s t i k u s tanszék ügyében, 13.

Brüssel. A papság fizetése, 8.

Bukarest. A katholicismus emelkedésének jelei, 16.

China. Möltner Zeno sz. F e r . r. missionarius levele, 11, 12.

Francziaország. Isteni tisztelet és emberimádás.. 24, 25. — A húsvéti ünnepek m e g t a r t á s á r ó l , 35. — A katholikus congressus f e l i r a t a a szent atyához, 44.

Irhon. A legtöbbet szenvedett nemzet védelme, 4, 5. — X I I I . Leó pápa levele M a c Cabe érsekhez az ír kérdésben, 7. — A püspöki k a r felirata X I I I . Leó pápához az ír kérdés- désben, 14.

München. Vallási és politikai viszonyok, 31.

Németország. Tényleges j o b b r a fordulás a culturharczban, 26.

Oroszország. Az elnyomott katholikusok petitiója, 43.

Paderborn. Drobe k á p t a l a n i helynök, 32.

Páris. Laicizálás, 26.

Róma. X I I I . Leó pápa válasza a bibornoki collegium k a r á - csonyi üdvözletére, 1. — Az olasz katholikusok a p á p a i trón előtt, 6. —r A V a t i k á n k r ó n i k á j a , 9. — X I I I . Leó pápa beszéde a lombardiai zarándokokhoz, 19. — X I I I . L e ó p á p a allocutiója a sz. collegiumhoz, 18. —- D i P i e t r o bibornok-dékán beszéde, 19. — X I I I . Leó pápa beszéde a vasár- és ünnepnapok megszentségtelenitése ellen, 25.

— A szentszék financzialis helyzete, 33. — A rómaiak hódolata a V a t i k á n b a n , 26. — A szent a t y a beszéde a franczia zarándokokhoz, 40. — A német zarándokok fo- g a d t a t á s a ; a szent a t y a beszéde, 45. — A szent a t y a be- széde a spanyol zarándokokhoz, 50.

Skóczia. A katholikusok helyzetéről, 2.

Spanyolország. , K a t h o l i k u s Unió,' 19, 20, 21. — X I I I . Leó pápa és a spanyol , K a t h . Unió', 29.

Stockholm. Mr. Mermillod stockholmi missiójáról, 39.

Irodalom.

Czobor-Beszédes, az esztergomi főegyház kincstára ( m a g v a r - franczia képes kiadás), 3.

leste L., León X I I I . et le V a t i c a n , 4.

Martinov, s. J . , Saint Méthod, A p ô t r e des Slaves, et les lettres des Souverains P o n t i f e s conservées an B r i t i s h M u s e u m , 5.

Woerl L., D i e Pressverhältnisse im K a i s e r s t a a t Ö s t e r r e i c h - U n g a r n , 7, 8, 9, 12, 13.

Halász M., V á n d o r emlékeim E u r ó p a nevezetesebb helvei- ről, 10.

Répászky J., A l t a l á n o s D o g m a t i k a , vagyis Alapzatos Theo- logia, I I . köt. 2. rész, 13, 14, 15.

Weninger Al. s. J., Die W u n d e r von Lourdes, 16.

Bogisich 31., A X V I I I . századbeli m a g y a r egyházi énekek- ről, akad. székfogl. értek., 18.

B . . . F., D a s alte, christl. und heutige Aegypten, 19.

Aquinói sz. T a m á s napjára, indítvány, bölcsészettud. szak- tanárok képeztetése iránt, 20.

Könyvészeti statistika a németországi könyvkiadás terüle- tén, 1880-ról, 21.

Molnár L. S. J-, Kempis Tamás négy könyve K . követé- séről, Pázmány P . fordítása nyomán, 22, 23, 24.

Lauras, M. s. J., Bourdaloue, sa vie et ses oeuvres, 2 kötet, 25.

De San Lud. s. J., Institutiones metaphysicae specialis, 27.

Ii. P. Louis de Gönzugue, Blocus de Frigolet, 29.

Bézbányay J., Európa művelődési történelme, különös te- kintettel hazánkra, I I . köt., 30.

Szöllössy K., Statisztikai párhuzam a magyar és osztrák papság közt., 32.

Aiben M., Aquinói sz. Tamás Mariologiája, Morgott után, 33.

Brück H., Die geheimen Gesellschaften in Spanien, und ihre Stellung zu Kirche und Staat, 36.

XIII. Leó pápa, Au. Christ. M D C C C L X X X I . In H e r - culanum et Constantium Episcopos Martyres H v m n i Leonis X I I I . P . M., 44, 42.

Szabó Imre püspök, Jézus Krisztus élete és tanitása a négy evangeliomból összeállítva, 43.

Weninger Xav. Fer. s. J., Eredeti, rövid s gyakorlati szent beszédek az év minden vasárnapjára, (ford.), 44.

Tomor F., K o r u n k t ü k r e satyrákban és epigrammákban, 44.

A közp. növendék papság e. i. iskolájának ötvenévi öröm- ünnepe, 45.

Laurert L. atya, Calendarul J u l i a n fata eu Calendarul Gregorian, 46.

Kanuurszky Gy., A horebi bálvány, különny. a Religióból, 46.

Tódor Józs.. Vezérkönyv a jubileumi teljes bucsu alkal- mából, 46.

Szabó Istv., Urnapi sz. mise és körmenet a nép számára, 47.

Nogáll Jan., Kempis Tamás négy könyve K r . köv. 51, 52.

PSfr

S, ^

^Megjelenik e lap heten-V kint kétszer : szerdán «s szombaton.

Előfizetési dij :

! félévre helyben s posta- : küldéssel 5 frt. ; Szerkesztői lakás: Buda- • : pest, VIII.. Stáczió-utcza : : 55., hova ' a l a p szellemi :

; részét illető minden kül- ;

^ demeny czimzendő. ^ NÎ(-r\c

R E L I G I O .

K A T E EGYHÁZI S IRODALMI F 0 L Ä A T .

NEGYVENEDIK ÉVFOLYAM.

Budapesten, januar 1.

c\9S> ß<?fl of to vülőfizethetni minden kir. v

postahivatalnál ; •

! Budapesten aszerkesztő- : nél, és Kocsi Sándor :

• nyomdaiirodajában. Mu- !

; zeum-körut 10. sz. alatt, j j hova a netaláni réclama- ; i tiókis, bérmentes nyitott ; ) levélben, intézendök.

ohd^

I. Félév, 1881.

TARTALOM. Negyven év előtt és most. — Jézus mint tanító. - Visszapillantás a lefolyt évre. líóina. X I I I . Leo papa válasza

Irodalom. — Vegyesek.

Furcsa dolgok. — Egyházi tudósítások: Budapest.

a bíbornoki . collegium karácsonyi üdvözletére. —

Negyven év előtt és most.

„A tudományok láthatárán megjelent ujabb tünemenyek között igeu kitűnnek a FoUjóirások.

Nincs nemzet, a pallérozottak sorában, mely az elme felderítésének, és a szív nemesítésének ezen módjával ne élne." Kováts Mátyás, Egyházi Fo- Jyóirás, Pest, 1832, 1. fűz. Bevezetés, 111. lap.

I.

A mai nappal kezdett u j év hajnalán, midőn i f j u s á g u n k legszebb álmait megaranyozó szerencsé- vel az összes magyar lapirodalomnak korban, vi- szontagságokban, munkában leggazdagabb bajno- kát, a ,Religió'-t, évfolyamainak ötödik, jubiláris evtizetébe bevezetjük, mindenki természetesnek fogja találni, ha e, szivünk legforróbb szeretetével gon- duzott lap ily nevezetes forduló pontján, melyen niult, jelen és jövő találkoznak, a lelkünkben fel- merülő emlékek és eszmék hatása alatt szokottnál nagyobb lélekzetet veszünk, s lapunk eredetének és m ú l t j á n a k , s a körülötte keletkezett, s immár szép virágzásban levő, magyar katli. időszaki sajtó jele- nének és feladatának, néhány ünnepélyes szót szen- telünk. Néhány szó szerény keretébe véljük szori- tandónak, mit a ,Religio' szerkesztésével j á r ó ma- gasztos publicistái kötelesség ez alkalommal sugall, annál is inkább, mert egy ünnepélyesebb pilla- natra, — melyre nézve még csak az előkészület és a n y a g g y ű j t é s stadiumában vagyunk, — lapunknak Isten jóvoltából remélt félszázados jubilaeumára, t a r t j u k fenn a minden részletet kimerítő történet- írás jogát és kötelességét. Nyom nélkül elenyészni azonban már a jelen ünnepélyes pillanatot is annál kevésbbé hagyhatjuk, minthogy a magyar irodalom és tudományos műveltség ieghivatottabb közege, az Akadémia, szintén már elérkezettnek látja az időt arra, liogy a magyar lapirodalom m ú l t j á v a l , mint u j a b b k o r i történelmünk egyik lényeges ténye-

zőjével, tüzetesebben foglalkozzunk, a mire nézve, tudvalevőleg, a magyar lapirodalom történelmére részéről hirdetett pályázat által az ország, a tudo- mányos és irodalmi körök figyelmét hathatósan ébresztette fel.

A m a g y a r kath. papság, úgyis mint a keresz- tény világegyház szolgái, úgyis mint honfiak, min- denkor magasan lobogtatta a tudomány f á k l y á j á t ; a körülményekhez képest mindenkor igyekezett a ke- reszténység által megállapított, magasabb európai műveltség színvonalán állni. „Nincs tudomány, — igy szól a magyar kath. papság érdemeinek egyik avatott történetírója, — á m b á r a papi hivatallal mily gyönge összeköttetésben legyen is, melynek képviselőit a papságban nem lelhetnéd."

) Az euró- pai műveltség magas színvonalára való emelkedés e forró vágya, sarkaltatva az ország irodalmi, tudo- mányos és társadalmi, folyton fokozódott igényei által, érlelte meg a katholikus időszaki sajtó szük- ségességének érzetét, s ez hozta létre az első katholi- kus folyóiratot a Horváth János veszprémi kano- nok által 1820-ban megindított „Egyházi Érteke-

mintha a kath. papság a lapirodalom terén csak ek- kor kezdett volna működni. Részt vett ö általában a magyar nemzeti lapirodalom megalapításában is. Miután Ráth Mátyás 1780-ban ,Bécsi Hiradó'- jával a magyar hírlapirodalmat megindította, az

(1788) szerkesztői közt ott volt baróti Szabó Dávid jezsuita, később világi pap is, s u t á n a egész r a j a az iró katholikus papoknak dolgozott az utőbb ke-

*) Lányi, A magyar kath. clerus érdemeinek történet- igazolta emléke, Pozsony, 1848, I I . 90. 1.

'-) Veszprémben, özv. Szammer Klára betűivel, 1820- 24-ig, évenkint 4, összesen l(i kötetben.

1

6

letkezett folyóiratokba. És épen az, hogy a katli.

papság ily buzgón vett részt a lapirodalmi munkás- ságban a világi tudományok terén, ép ezen körül- mény tette figyelmessé azon iirre, mely annyiféle közlöny mellett kath. egyházi lap hiányában tá- madt. Érdekes olvasni, most 60 év után, miként in- dokolja Horváth János az első kath. egyházi köz- löny megindítását ezen körülményre, a m á r ak- kor virágzott világi lapirodalomra való tekintettel.

„A magyar Nemzetnek, igv ir,

) ebbeli ( a t u d o m á n y - beli culturára való törekedés) szükségét — a világi esméretekre nézve — a Tudományos Gyűjtemény kie- légítette ; és a későbbi századok is, háladatosan fog- j á k emlegetni érdemeit : úgymint a mely, oly szép pállyát nyitott a mindenre termett Magyar Elmék- nek; és u j tiizett g y ú j t o t t a nemzeti léleknek fele- levenítésére. Innét, midőn a világi Tudományokat ily jótevő segédeszköznek örülni láttam, hasznosnak véltem, a Theologyiára nézve is olly Intézetet kez- deni, melly annak tudományos előadására, anyanyel- vünket, lassankint hajtogatván, elkészítené ; a szép elméket felserkentvén eredetiségre fejtőztetné ; ap- róbb m ü d a r a b j a i k a t közhasznuakká tenné, sőt a következő iidőre is átbocsátaná. í g y keletkezett a jelenvaló Egyházi Folyó-munka, .Értekezésekre s Es-

mertetésekre lévén osztva, amint homlokirásu rau-

tattya."

E nevezetes sorokból, melyek a magyar kath.

időszaki sajtót az életbe bevezették, két figyelemre méltó dolog tűnik ki. Első az, hogy mint rendesen másutt, u g y nálunk is, a kath. lapirodalom kiindu- lási és jegeczedési p o n t j á u l a theologia szolgált, mely- nek tárgya, — az igaz, jó és szép nézpontjából a legmagasztosabb valóság, — a religio, a:? emberiség szellemi életének világító és melegítő napja. A má- sodik, a mi a magyar katholikus lapirodalom megin- dítója szavaiból kitűnik, a m a g y a r időszaki sajtónak azon sajátságos jellemvonása, hogy az kezdet óta a

felölelésére törekedett, egyiknek vagy másiknak hát- térbe szorítását, a másik előnyére, félszeg munkának s károsnak tartván. Egy futó pillantás kath. folyóira- taink tiszteletteljes során végig meggyőzhet kitkit, hogy a tudomány és élet azon parallelisinusa, mely első kath. folyóiratunknak már czimében (Egyházi

nyert, mint jellemző sajátság húzódik végig összes kath. időszaki sajtónkon. Mindjárt azon közlöny, mely az imént emiitett elsőt, nyolcz évi időköz után

3) Id. m. Előszavának, I I . I.

1832-ben követte, a Kováts Mátyás, egri érsekme- gyei áldozár s a pesti egyetemen a ,hit-tanulmány második részének' (Dogmatica specialis) tanára ál- tal, főleg egyetemi kartársainak támogatásával

) ki- adott ,Egyházi Folyóirás

ros i r á n y t el nem mulaszt ja kiemelni. „Elég legyen itt azt megjegyezni, így ir ez i r á n t : hogy semmit, a mi a Religio és Egyázat akármi módon érdekli, In- tézetünktől idegennek nem tartamiunk.

) Még vi- lágosabban nyilvánult a tudomány és élet eme pár- huzamossága a Guzmics Izidor által Pannonhalmán

1831. octob. 4-én kelt Előszóval megindított ,Val

) u g y t a r t a l m á b a n mint

4) Mily hathatos befolyással volt a budapesti kir. ma- g y a r tudomány-egyetem hittudományi kara e folyóiratra, m u t a t j a emiitett megindítójának következő nyilatkozata.

„A bizodalom gerjesztésére, úgymond, hasznosnak ítéltem megjegyezni, hogy minekutána a szerkesztő valamely érte- kezést nyomtatásra méltónak találand, azon Tanitótársának ítéletét, kinek körét a felvett tárgy illeti, különösen kikérni tar- tozik, minekelőtte a könyvvizsgáló-hivatal elejébe bocsá- t a n d j a . " Egi/házi Folyóirás, Pesten, esztergami K . Beimel Jós. betűivel, 1832. 1 fűz. Bevevezetés X X I I I — I V . lap.

5) Bár Guzmics ,Vallási és Egyházi T á r ' - a szintén 1832 elején indult meg, tehát egyszerre Kováts Mátyás ,Egyházi Folyóirás'-ával, mégis az időbeni egymásutánra

' o.' . o

nézve emennek véljük odaítélendőnek az elsőbbséget, te- kintve ay»n körülményt, hogy ez utóbbira az előfizetési fel- hívás, mint most mondani szoktuk, vagy mint akkor mondot- ták, a ,hirdetmény', m á r 1830. j a n u á r 17-én bocsáttatott ki.

(Id. jüz. Bevezetés, X X I I . ) Miért késett a lap teljes két évig, okát nem t a l á l t u k felderítve sehol. Mindenesetre jellemző az akkori csigaszerű haladásra nézve, szemben gőz és vil- lany gyorsaságával dolgozó korunkkal. Megjegyzendő, hogy Fejér , His. acad. scient. Pazmaniae-aeppalis stb. 152. 1. a megindítás évét 1831-re teszi, holott ez sem a tényleges meg-D ¹ > f- indulás sem a terv megindításának nem felel meg.

6) I d . füz. Bevezetés, X X I I . lap. E folyóirat megindí- tója „meghatározott számú s nagyságú füzetek kiadására"

magát, mint az 1. f. bevezetésében ( X X I I — I I I . lapon) mondja, nem kötelezte. Főczélja volt inkább kevés jót, mint sok középszerűt adni. „Ilogy mindazáltal, így folytatja, kiki előre tudhassa, mennyire mehet a kiadandó értekezé- sek legnagyobb bősége mellett is arra szánt esztendei költ- sége, szükségesnek találtam jelenteni : hogy négy lí)—12 ív- nyi füzetnél többet semmi esetre ki nem bocsátunk esztendő folytával." Hogyan történt, hogy mindjárt az első évfolyam csak két füzetig vitte, tüzetes!) felderítésre szorul. A lap megindításának évében Kováts egri kanonoki stallumot nyer- vén, a lap szerkesztését Orvaid Ferencz esztergom. áldozár, s a pesti t. egyetemen az alaphittan tanárának adta át, kiről, mint e folyóirat szerkesztőjéről, Fejér, i. m . 154.1. ezt jegyzé fel : -— „Continuât : Egyházi Folyó-Irás. 3-ik f."

7) Pesten, esztergomi K . Beimel Jósef betűivel, 1832.

— E lap több változáson esett keresztül. Kezdetben félévi füzetekben jelent meg, és pedig a 4. füzetig, vagyis az 1833-ik évf. 2. füzetéig, fenti czime alatt mint ,Vallási és Egyházi T á r ' . A 4. füzettel csupán ,Egyházi T á r ' czim alatt indult meg s j á r t egész mig fennálla, 1839 végéig. A 8. füzet.

mint u j folyam 1. füzete, Guzmics Izidor, már mint bakony- béli apát szerkesztése alatt, Pozsonyban, Bel nay intézetében jelent meg 1835-ben. Nem t u d j u k ennélfogva, mikép került az 1836-ban ismét Beimelnél kiadott füzet (ugy látszik ez évben egyedül jelent meg) czimére a 7. füzet száma, ho-

czimében; hiszen a magyarnak már különben is ter- mészetében fekszik a tudományt, vagy mint Deák mondá, a bülcseséget is, m i n t az élet savát, nem any- nyira magában, mint az életben, a concret igaz, j ó és szépben élvezni. Vegyesen hozott tehát mind e három folyóirat, felállított programmjok szerint majd szélesebb m a j d sziikebb keretben, mindenfé- lét, a mi a religio és egyházi élet körébe vágott, különféle modorban, stylben és alakban ; ámde az elméletnek az élettel való öszhangzatos felfogása valamennyinek egyik főjellemvonása maradt mind- végig. Az is említésre méltó ez ünnepélyes pilla- natban a Relifjio ez előzőinek érdéin koszorújából, hogy nyelvünk csinosodási, és a műveltség emelke- désének egyéb igényeivel fokról fokra lépést tar- tottak; s mint az első katholikus publicista Horváth János veszprémi kanonok ,Egyházi Ertek, és Tudós.' előszavában a folyóiratok érdemeiről megjegyzé, c s a k u g y a n : — „számtalanokat észrevehetlenképen hasznos olvasásra édesgettek; az aprólékoknak is menedékszolgáltatás által, az elméket munkára, mé- résre, önnönröpülésre ébresztették, t a n í t g a t t á k . "

Kiváló érdemet szerzett ez időben a magyar kath.

foly('»irodalom emelése körül Guzmics Izidor, ki a mellett, hogy mindinkább tökélyesbülö lapjának nagy részét maga irta, még az ezzel, a budapesti tud. egyetemi hittudományi kar támogatásával egy- szerre meginditott és folytatott ,Egyházi Folyói rás' ugy első mint második évfolyamába is el nem mu- laszt» a czikkirást, daczára, hogy valamennyi ha- zai folyóiratnak rendes m u n k a t á r s a volt. Saját lap- j á t , nyolcz évi fennállás alatt, — a Kazinczy köré

sorakozott szépirodalmi irány finom izlésii hive le- vén, -— az irodalmi elassicismus oly magas fokára emelte, hogy Toldy Ferencz, a „Magyar Nemzeti irodalom története" czimü müvében, a theologia u j a b b kifejléséről szólván Guzmicsról igy i r : „Leg- szebb maradványa az összes élénk és munkás (főleg theologiai) mozgalomnak kétségkívül Guzmics Izi- dornak nagyszámú Írásai (az Egyházi Tárban), me- lyek egy nagy tudománynyal egyesült éles ész mel-

„ismét csak egyetlen egyházi folyóirat honunkban," többek igazolt kívánságára, hogy t. i. olvasói azt „gyakrabban és kényelmesebben járathassák," és egyszersmind a válalat

„nagyobb bel-és külterjedelmet nyerjen," azontúl évi 12 f ü - zetben (fogatban) adja ki. E szerint, mint szintén ő maga mondá, a z , E g y h á z i T á r ' 1838-ban „majdnem kétszer oly terjedelmű lett" — s igy m a r a d t egész Guzmics haláláig, mely 1839-ben szept. 1-én következett be.

lett az eszmény érzésének, és a kedély és meleg em- berszeretetnek uralma alatt álló lélek mindannyi nemes emlékei."

)

Ily magas fokra emelkedvén a magyar kath.

lapirodalom, nem csoda, ha az összes magyar kath.

papságnak fájdalmasan esett nélkülözni Guzmics halála után, a mihez már annyira hozzá szokott, egy j ó folyóirat olvasását. Ezen általános érzelmet fe- jezte ki Guzmics irótársa, s folyóirata utolsó füze- tének befejezője, Briedl Fidél, midőn az ,Egyházi Tár'-t következő nyilatkozattal b e z á r t a : „S ezen- nel elvégzi p á l y a f u t á s á t az ,Egyházi Tár', melyet boldogult Guzmics Izidor 1832-ben létre hozott, és fáradhatlan szorgalommal nyolcz évig folytatott, védve a Religiót, az anyaszentegyházat, valódi apos- toli buzgalommal. Ó h a j t j u k , — és t á n reményünk- ben csalatkozni nem fogunk, — hogy magyar anya- szentegyházunk buzgó férfiai között alakuljon egy társaság, mely nyomdokait követve az elhunyt lé- tesítőnek az egyházi folyóiratot folytassa; tántorit- hatlan szorgalommal, el nem csüggő lélekkel és szellemmel hősileg védendő az erényt, a Religio s az anyaszentegyház jogaival együtt. Engedje Isten ezt minél hamarább valósítva l á t n u n k ! ! ! "

)

Jézus mint tanitó.

Elmélkedések a keresztény oktatás eszménye felett*)

E sorokat mi elmélkedésül a hit azon nemes lelkeinek a j á n l j u k , kiket Isten n a p j a i n k b a n az i f j ú - ság nevelésének magasztos és szent hivatására szó- lított,

Ezen hivatás fönséges volta nem annyira az azzal karöltve j á r ó nehézségekből, mint inkább eredményeinek kiválóan nagy horderejéböl tűnik ki.

A tanítás valóban azon minta, melyből az em- beri társaság a l a k j á t nyeri. A jövő mindig, előbb

8) V. ö. Egyet, magyar Encyclop., kiadta a tíz. Istv.

Társ. I X . köt. 70—71. hasáb.

9) Lehetetlen itt, végül, e korszákból fel nem említeni még a Hollók Imre által kiadott ,Rosnyói Egyházi Töredé- kek'-et, . . . a magyarországi szorosabb körű eyyházmegyei hözlönyöA; e derék előhírnökét és úttörőjét, mely 1834-ben in- dult meg, és ha az előttünk fekvő vaskos kötet teljes, 1839-ig folyt 8 füzetben, egy még akkor i f j ú egyházmegye tudomá- nyos, irodalmi s hitéleti erőteljes tevékenységére derítve lelkesítő fényt.

*) Mgr Guiol, a lyoni kath. facultások —ezelőtt kath.

tudomány-egyetem — rectorától. — A franczia püsp. kai- t a g j a i nem győzték eléggé dicsérni e remek értekezést. Az aixi érsek a tanárok mindennapi Vacle wecMOT-jának nevezte el, Mermillod libeüus aureus czimmel diszité fel. A j á n l j u k iíjuságunk nevelőinek kiváló figyelmébe. Fenségesebb esz-

ményt Jézusnál nem találnak. Szert.

4

vagy utóbb, azon oktatatástól függ, melyben az if- j ú s á g részesül.

E tény igazságáról a tapasztalás tanúskodik, a történelem azt megerősiti, és hitünk ellenei a ta- pasztalás e t a n ú s á g á t s a történelem e bizonylatát h igyon jól ismerik.

Ez okból ők, hogy az emberi társadalmat saját hasonlatosságukra idomítsák át, liogv szabad-gon- dolkozókból maguknak saját czéljaikra mennél tö- megesebb sereget" neveljenek, eddig soha nem észlelt hevességgel oda törekszenek, hogy az oktatást elvi

a semlegesség érve alatt annak minden ismeretét,

minden jelét, minden külszinót tőle távol t a r t s á k ;

meg vannak ugyanis győződve, és abban nem is csa- latkoznak, hogy, ha a lelkekbe a hitközöny magvait

"Ihintik, azokból kétségtelenül a hitetlenség gaz-

clag aratást fog nyerni.

Ez az oka egyszersmind annak is, hogy a hite- rős lelkek, látván a veszély nagyságát és azt eltá- volítani törekedvén, s a j á t részökről minden lehetőt megtesznek, hogy a keresztény oktatást mindenütt megszilárdítsák, hogy azt ott, hol még nem létezik, meghonosítsák, hol m á r meghonosítva vari, lehető-

leg tovább fejleszszék, s az emberi tudomány ösz- szes ágaiba az evangelium azon csodás nedűjét be- oltsák, mely azt, a mivel érintkezésbe jő, átalakítja, mely a vad olajfát gyümölcsöző fává nemesiti, és a mely azon magasztos erővel bir, hogy Jézus Krisz- t u s b a n ' m i n d e n t m e g ú j í t : Instaurât omnia in Christo.

Innen a százados küzdelem az oktatás mono- polizálásaért és szabadságaért ; innen mindkét rész- ről a heves törekvés, mennél nagyobb tért az ok- tatás terén elfoglalni; innen a túlsó részrőli elkese- redettség s az innenső részről való sokszor oly bá- mulatos áldozatkészség ! Ez nem is maradhat kellő eredmény nélkül, és habár legjobbjaink itt-ott elesni, elvérzeni látszanak ; h a b á r hitünk elleneinek tábora néhol nagyobb tért foglalni látszik is : de a hithű lelkek áldozatkészségének véggyőzelme elmaradha- tatlan. A ker. oktatás nemes hősei diadallal fognak az oktatás dicső fellegvárába visszatérni, és előbbi helyeiket a küzdelem által megszentelt bátorsággal, megerősbiilt, sőt leküzdhetienné magasult azon meg- győződéssel foglalandják el, hogy az emberi t á r - saságot az i f j ú s á g által, az ifjúságot pedig J é - zus Krisztus által kell m e g ú j í t a n i : Instaurare omnia

») Efez. 1, 10.

A részükről megoldandó problémát nem az itt jelzett czél képezi. Ok e czélt jól ismerik; a hit őket reája utalja, szivök feléje vonz, e pontra nézve lel- köket a legkisebb.habozás sem foghatja fel.

A reájok nehezedő valóban súlyos feladat az eszközök megválasztásában rejlik.

Mit tegyenek, hogyan j á r j a n a k el, hogy az if- júságot az evangelium elvei szerint oktassák ?

Hol találják meg azon titkos módozatot, mely- lyel a keresztény szellemet az oktatás anyagába olt- sák, s az emberi ész előtt oly észszerű utakat nyis- sanak, melyeken a hitnek azon természetfölötti t u - dománya, mely .mindenre hasznos, Ígérete levén a jelen

telet- és kegyelettől környezetten járhasson-kel- liessen ?

A válasz e kérdésre már századok óta azon ki- tűnő szentek életében van megirva, kik az i f j ú s á g - nak oktatói és nevelői voltak. De az kiválóan, és sok- kal fényesebb, sokkal tisztább vonásokban azon

elénk, ki közöttünk azért lakoséit, hogy a világot ok- tassa s az embereket a mennyország ú t j á r a tanítsa.

Tanulmányozni a tanitó Jézust, elmélkedni az ő tanai fölött, keresni az evangelium azon jelenetein, melyeken sz. szavát hallatá, azon körülményekben, melyek között szólt, sőt nyelvezetének alakjában is az ő szive szerinti oktatásnak m i n t á j á t : ime ez volt a szenteknek titka. Ök leikök minden erejét, min- denkoron, szűnni nem tudó buzgalommal Reá f ü g - gesztették és ()t a t a n í t v á n y alázatos hűségével kö- vették.

Alexandriai Kelemen óta, ki Origenes tanitója, egész nagy Albertig, ki sz. Tamás tanitója vol t ; sz.

líenedck ősrégi családjától egész sz. Ignííczéig, és boldog de la Salle családjáig; a magán tudorok s a tanitó testületek buzgalma, a többi kötelességeket magasan túlszárnyaló kötelességül, tanulmányai- nak legeslegelsőjeiil mindig azt tekintette, hogy apostoli működésének, és különösen oktatási tény- kedésének szellemi sőt érzéki alakját is Jézus Krisz- tusban keresse.

Ha tehát a mai kor a tanuló ifjúságot a hamis tudomány csillogó tévelyei- és veszélyeitől megóvni a k a r j a : kell, hogy a tudományok u j tűzhelyeinek megalkotásánál az evangelioin vigye a vezérszere- pet, ugy mint azt a régieknél v i t t e ; kell, hogy ez épületen, munkásainak keze által, az evangeliom Is- tene dolgozzék, és azok m u n k á j a az() müve legyen.

2) I . Tini. 4, 8.

E nélkül az emberek munká ja haszontalan len- ne, és sem a nagylelkű adakozások, sein a szemet hunyó dicséretek, a hova további hanyatlást s az el- keriilhetlen rombadiilést nem gátolhatnák meg.

Ezek ama gondolatok, melyek ezen elmélkedé- sek szerény szavait ihlették.

V a j h a azoknak kegyelete, kik e sorokat olvasni szivesek leendnek, pótolja az iró hiányait ! Vajha nekik a tanító Jézus határtalan szeretete megadja azon szent kegyelmet, hogy ezen elmélkedések által az ö isteni tanmódját megösmerjék és hiven kövessék !

(Folyt, köv.)

F u r c s a d o l g o k .

Engedje meg F t . Szerkesztő U r , hogy a „Religio" ha- sábjain a lelkipásztorság köréből indőnkint elmondhassak egynémely dolgokat,*) melyeknek elmondása és fejtegetése első tekintetre szőrszálhasogatásnak látszik, de voltaképen nem más, mint a vallás elvei, az egyház törvényei és szabvá- nyai érdekében tett szolgálat, vagy legalább is — tanúsított

jóakarat.

Nem lesz küldendő leveleimbén rendszer, azaz nem lesz a t á r g y a k r a nézve előre kiszámított egymásután, hanem megemlítem azokat, amint eszembe jutnak, egyszer többet, másszor kevesebbet. -— H a a különféle szokásokról, melyek egyes helyeken a lelkészeknél és a hívek közt dívnak, véle- ményt mondani akarunk, igaz, nem lehet mindig egészen merev álláspontra helyezkednünk, s feltétlenül í t é l n ü n k ; mert azon szokásoknak forrása gyakran az egyéni buzga- lom, a bona fides, a fokozott áhítat, melyeknek virágait hi- deg: és kíméletlen kézzel letarolni gvengédtelenség, sőt ki-o —. — ö méletlenség. S a privát áhítatnak vagy buzgalomnak nem kell mindig: kimért schemákhoz alkalmalmazkodnia, hanem szabadon is érvényesítheti magát, s a hitélet nem mecha- nismus, hanem eleven valami, ami kényszer és szigorú sza- bály nélkül is nyilvánulhat. -— Hanem mikor ezt elismer- jük, épen nem akarhatunk mindenféle szokásokat és gya- korlatokat egész terjedelemben szentesíteni, csupán azért, mert a jó akarat szülte azokat. A legjobb akarat mellett is lehet hibát elkövetni, s míg a j ó akarat maga becsületet érdemel, addig a hiba megjelelendő vagy épen helyreigazí- tandó. Vaunak a lelkészet terén, ennek gyakorlatában, jelen- ségek, melyek, bármi legyen is létokuk, ha netán nem egészen megrovandók is, de mindenesetre különösek, némelvek an- nvira, hogv a leggyengédebb kifejezéssel élve, furcsáknak nevezhetők. Es ez csak hagyján lenne, ha ezek a furcsasá- gok sokszor nem szülnének rosz eredményt, s nem ártaná- nak. A sok átalánosságok helyett azonban kezdjünk vala- mihez.

Most volt a Roraték ideje. Ezek kiváltságos misék, de nincs a lelkész arra kötelezve, hogy mindennap Rovatét t a r t - son. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy törölje cl csupa kényelemszeretetből a hajnali miséket; a szokás is nyom a latban valamint, meg aztán a nép szereti (már t. i. legtöbb

*) Szívesen. Szerb.

h el ven) ama miséket, s a nép kedveért a prudentia sok olyat is megtesz, ami egy kicsit kényelmetlen, mint pl. a korai felkelés az édes álom lágy öléből. Hanem emellett fordul- hatnak elő esetek is, mikor egyesek Adventben Requiemet

ki vaunak, s van r á causa rationabilis. Hol van az megírva, hogy ezek elutasitandók ? Es sok lelkész részint több évi pra- xisa által, melvszerint nem vállalja el az ily Requiemek mondását, részint élőszóval is hangsúlyozza, és így a hi veket

lassankint ama meggyőződéshez szoktatja, hogy Adventben nem szabad más misét tartani, mint Rorátét. E s lia aztán az utód a Roraték t a r t á s i kötelezettségéről, máskép itél, s oly- kor-olykor Requiement tart, akkor azf mondja a nép, a mostani plébános nem teszi ugy meg a kötelességét, mint elődje, mert elhagyja a Roratét.

H a tehát valaki mindennap de Beata miséz, és visz- szautasitja a Requiemeket, tessék ; de ne terjessze sehogyan sem a nép közt azt a felfogást, hogy ez feltétlenül szükséges, szigorú kötelesség; mert megnehezíti utódjának helyzetét.

Ne quid nimis ! I t t is áll, hogv a de Beata misék iránti k ü - lönös vonzalom és buzgalom oka lehet a hívekben ama meg- győződés keletkezésének, mintha Adventben nem is volna szabad más miséket tartani. A k i r e ez állitásom nem illik, mosolyogja el magát, mert ez bizony furcsaság.

Csak m a r a d j u n k még a Roráte mellett. Persze ez a de Beata mise csak akkor kiváltságolt, azaz csak akkor mon- d a t h a t i k el in dupl. min. et maj. et I I . classis, ha egészen eantatum instar votivi solemnis ; máskülönben nem ezt, ha- nem a napi misét kell venni. Hanem így egy kicsit sok, s jó- val hosszabb, mint kellene ( !) H á t segítsünk rajta, hogy rö- videbb legven. Dictum factum és lesz a cantatából urfelmu-_O«/

tatás után lecta. Korábban felkelni, többnyire még nem f ű - tött szobában, áldozatot hozni, nagyiéikűsködni, mindennap rorátézni, — aztán a fele munkába belefáradni ! Ez egy kis furcsaság ismét, amit egy apostoli deeretum de dato 2.'S

«Tun. 1870 tilt ugyan, de hódolva a „régi" vagy „helyi"

szokásnak mégis sokan praktisáhiak. Es lia az utód végre- a k a r j a h a j t a n i e decretmnot, s nem akar ily nevetséges szo- kásnak, (melynek notabene nem is lehet más eredete, mint a kényelem), hódolni, hanem decantál Isten segítségével egész végig, akkor a nép megütközik, mert tudvalevőleg ez á t a l á - ban az újságokon rendesen megütközik vagy legalább is egyideig rázza a fejét s azt mondja, azelőtt nem így volt.

Ez pedig legtöbbször minden, csak helyeslő nyilatkozat nem.

Ezért aztán az felelős, ki a szabályellenes szokást dédel- gette, vagy plane megkezdte; mert a kezdő május peccatum habet, mint az, aki csak a meglevő szokástól félt eltérni.

Vagv talán az egvház ezen rendelete írrationabilis ? Aki O. Of

így van meggyőződve, vegye ezért a hitért magára a fele- lősséget, de legalább az utódjára is tekintsen.

Miséről levén szó megemlíteni még azt is, hogy a sze- retet (t. i. önszeretet) leleményességénél fogva láthatunk Requiemet cum ultima benedictione, vagy pedig cum expo- sitione Sanctíssimi. Es ezt a nép kedvéért ! Valamelyik vé- letlenül szórakozott, Requiem végén kifordult, áldást adott ; ez megtetszett egyik jelelenvoltnak, meghalt apjáért Requi- emre hozott pénzt, de kikötötte, hogy a mise legyen áldással, mert az egv kicsit hatliatósabbnak látszik. A lelkész zavara- ból csak ugy segité ki magát, hogy elválalta, és hogy ne

mondhassák róla, miszerint tévedett és szórakozott, elvégezte

— ujmódiasan. 20 éven keresztül szokás lett. Végre is nem dogmaellenes, de óriásilag szabályellenes. I l á t a Requiem cum expositione tísmi ! Ez meg plane halomra dönti a Requiemre meg a szentségkitételre vonatkozó legjelentőségteljesebb ce- rimoniák értelmét. Hanem valószínűleg 2 forinttal drágább,

— mille pardon (!)*). — Az utód nem teszi meg esetleg, és kész a duzzogás a vénasszenyok táborában. Pedig ki nem tudja, hogy a pap becsülete és deréksége a vénasszonyok nyelvétől f ü g g ? ! Egy plébános.

EGYHÁZI TUDÓSITÁSOk.

Budapest, deczember 31. Visszapillantás a lefolyt év- re. — Az 1880-iki év utolsó actái is be vannak fejezve. El- tették azokat is az irattárba, hogy osztozzanak a többiek sorsában, hogy pihenjenek a portengerben mindaddig, míg valami véletlen elő nem idézi a szükséget, hogy ismét napvilágra kerüljenek és ez alkalommal azon szerencsében részesüljenek, hogy le- vagy kiporoztassanak. Mielőtt azon- ban e kikerülhetetlen sorsban részesülnének legalább azok, melyekkel e helyen foglalkozni szoktunk, egy pillantást szándékozunk még reájok vetni, annyival is inkább, mert bár az anyag maga, melyen a mult eseményei megörökítve vannak, a többi papirhalmaz közt eltemettetik, az esemé- nyek, az acták szelleme, a gyakorlati életl>en él és működik, hatását érezteti, és igy felette egyszerűen napirendre térni annál kevésbé lehet, mert különben megfosztanék magun- kat a tájékozástól teendőinkre nézve, ami egyértelmű lenne a lemondással, mind arra nézve, ami ellen küzdenünk, mind arra nézve, amit támogatnunk kell, hogy katholikus felada- tunknak megfeleljünk.

l i a a mult év actáira visszatekintünk, azokat két irányban látjuk működni. Az egyik leverő, elszomorító, a másik örvendetes; az egyik ennélfogva a nemzetre veszélyes és káros hatású, mig a másik a nemzetre üdvös. Vegyük egyenkint a tényeket, és pedig mindenekelőtt szemléljük a leverő részt. Mi történt Magyarországon a mult évben a mi vallási téren leverő ? Ezt néhány szóval nagyon könnyen je- lezhetjük. A liberalismus t. i. eljutott tetőpontjáig, mert ki- fejlődött az egyházüldözésig, ami a liberalismus czélját ké- pezi.**) A természetfeletti létrendnek, melyet az egyház kép- visel, halálos ellensége a liberalismus. Az egyház iildözésétná- lunkis megkezdte. A mindenható (?) állam gondolata nálunk is mind nagyobb és nagyobb tért foglal el az elmékben.

Lassankint egyengette az utat, egyenkint rakta le a köveket, hogv a gondolat egyszer csak valósággá leg ven és minden-Ö J o OJ o o o * hatóságát éreztesse az egyházzal, az által, hogy megtiltsa azt, a m i t az Isten parancsol; mert abban nem szabad kételkedni, hogy a modern állani harczot folytat egyenesen maga az Is- ten ellen, és Istent az ő egyházában támadja meg az által, hogy megakadályozni törekszik az Isten által adott ren- deleteknek, parancsolatoknak végrehajtását. E pontig el- Ezt ii kakustomikus mondatot azért nem törültük ki, hogy példa legyen, meddig nem szabad a testvéri figyelmeztetésnek — menni, hogy

ne ártson s mindvégig gyengéd maradjon. Szerk.

**) Jegyezzük meg jól : az egyházüldözés szellemét csak vissza- disputáltuk az 53 rcjtkeibe. Ez a soproni esetben a kir. tábla által hozott döntvénynek ez időszerinti egész becse. A katholikus papság im- posans fellépése gondolkodóba ejtette a culturkampfos irányt ; no mert

következnek a választások. Szerk.

()

jutottunk már mi is. Mind az, ami eddig történt, csak elö*

készület volt e czélra. Bele nyúlt ugyan már az állam eddig is az egyház jogkörébe, túlkapásai e téren nem ismeretlenek, de tulajdonképeni életműködésének körébe most vágott bele, midőn szentségeit megtámadja és azokat, kik az ő minden- hatósága előtt meghajolni nem akarnak, mert nem hajolhat- nak meg, üldözi. A liberális, mindenható állam nálunk is igazolja az Üdvözítő szavait : eritis odio propter nomeu meum, és mint mondtuk, ezen odium tényleges tanúsításáig a mult évben jutottunk el. Ki mondhatná, hogy ez nem elszo- morító ? Ki mondhatná, hogy ez a nemzetre üdvös ? A ka- tholicismus ez üldöztetése az 1880-ik évben a magyar törté- nelem egyik legsötétebb, legelszomorítóbb lapját fogja min- denkor képezni, mert nemcsak arról tanúskodik, hogy ki- veszett már a hatalom kezelőinél minden érzék a természet- felettiek iránt, hanem azt is, hogy a vallásosság nem tekin- tetik azon főfactornak, mely nélkül állam fenn nem állhat.

Kell tehát, hogy a mondottakat megfontolva, érezze mindenki azon sújtó csapást, melyet a mult év hozott reánk ; de nehogy igazságtalanoknak és egyoldaluaknak mondas- sunk, be kell vallanunk, és ezt szives örömest tesszük, hogy a mult év nem volt minden öröm nélkül. E tekintetben ki kell első sorban emelnünk katholikus papságunk magatar- tását, melyet épen a fennebb említett szomorú ténynyel szem- ben tanúsított. Vagy lehet-e lélekemelőbbet képzelni, mint látni, hogy a magyar katholikus papság, a reá bizott szellemi kincsek tiszta megőrzésére mily önfeláldozólag működik közre ; mint látni, hogy meggvaláztatásnak, meghurezolta- tásnak és mindennemű lealáztatásnak inkább kiteszi magát, hogysem hűtlenül és gyáván feladja kötelességét ? Mint a katona a védelmére bizott positiót a golyózápor közt is fenn- t a r t j a és kész inkább hősies halált szenvedni, hogysem gyá- ván elmeneküljön : ugy a magyar katholikus papság is a hő- siesség példáját t á r j a fel előttünk, igy adva példát a világ- nak, melv az anyagiasságban van elmerülve, mily nagy kincs a szellemi jó, mennyire kell azt többre becsülni az anyagnál.

Mi e felett, hogy ez igy fog történni, lia a mindenható ál- lam az egyházat üldözni fogja, soha sem kételkedtünk ; ör- vendetesnek kell azonban ez eseményt mondanunk, mert a még hivő közönség, bármily valláshoz tartozzék is, ismét csak a katholikus pap példájából tanulja meg, annak példá- ján erősödik,hogy vallásos legyen: és igy e példának üdvös

hatását a nemzetre is tagadni nem lehet, mert csak a vallá- sosságban gyökerezik a nemzet jövője. Üdvözöljük ezért, szivünkből, az emelkedett szellemű, vallásos katholikus papságot !

De fel kell jegyeznünk még egy másik fontos és ör- vendetes tényt is a mult évből. Ez évben történt ugyanis, hogy ő felsége legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott a 15-ös katholikus ellenőrző bizottságot, melynek hivatása, megmenteni a katholikus alapokat - a katholikusok részé- re. E bizottság jótékony hatását katholikus alapjaink rende- zésében tagadni lehetetlen. Mi meg vagyunk győződve, hogy a mult év e tekintetben csakugyan áldásos volt az ország ka- tholikusaira, mert igy biztosítva vannak, hogy tulajdonukat képező alapjaik, évről évre, fokozatosan fognak előhaladni a javulásban, hogy azon szent és magasztos czéloknak megfe- leljenek, melyekre rendeltetve vannak. H á l a azért ő felségé-

7

nek, ki legfőbb védnöki jogával e lehetőséget előmozdította és így a lefolyt 1880-ik évet a katholikusokra nézve oly örvendetesen nevezetessé tette, minőt még a katholikusok,

az alkotmány visszaállítása óta, nem jegyezhettek fel.

Ezekben jelezzük mi, mint fő pontokban, a mult év azon actáit, melyekre jó és szükséges az u j év kezdetén visz- szatekintenünk, hogy teendőinket a jövőre nézve, a múlthoz képest állapítsuk meg. Azt hisszük, hogy e teendőket bő- vebben fejtegetni felesleges. A katholikus papság már eddig is bebizonyította, hogy érti, mi a teendője, mit követel tőle magasztos hivatása. A katholikus papságnak főrész j u t az ecclesia militans czimből, nem azért, hogy mások jogait csorbítsa, hanem, hogy az egyház isteni jogait bár ki ellen is megvédje. E z lesz főteendője az uj évben is. A múltban megmutatta, hogy t u d j a is, a k a r j a is, teendőit teljesíteni és ez zálogul szolgál, hogy jövője olyan lesz mint jelenje, egy- részt azon isteni elvek érdekében, melyeknek szolgálatába szegődött, másrészt pedig, épen azért mert ezen elvek isteni elvek, a nemzet érdekében is. Lehet, hogy az u j év nagyobb önfeláldozást, nagyobb önmegtagadást fog követelni mint a mult, mert a liberalismus nem egy könnyen fog visszalépni az egyházi jogkörből ; de visszalépnie kell, visszalépni fog, csak a katholikus papság tettel bizonyítsa be, hogy ő ezt ugy a k a r j a . Es lia ezt bebizonyította, evvel fogja önmagának és a nemzetnek azon boldog u j évet megszerezni, melyet mi

mindenkinek ezennel szivünkből kívánunk. ^ R ó m a . XIII. Leo pápa válasza a bibomoki collegium

karácsonyi üdvözletére. — Az egyház ellen minden oldalról szünet nélkül folytatott nemtelen harcz által okozott szomo- rúság közepett, mely szivünket keseríti, a bibornok u r által a szent collegium nevében ez évben is kifejezett jó kivána- tok és a hódolat érzelmei nem csekély erősítésül szolgálnak nekünk. Legszívesebben f o g a d j u k azokat és a legjobb kivá- natokkal viszonozzuk, kérve a minden jó Adóját, hogy azo- kat teljes mérvben megvalósítsa.

De inig így részt veszünk a szent örömben, melylyel a világot megajándékozza Megváltónk születésének évfordu- lati napja, ugyanakkor lehetetlen, hogy hallgatással mellőz- zük azt a f á j d a l m a t , mely lelkünkre súlvosodik, valahány- szor meggondoljuk : milyen viszonyok közé j u t o t t itt Rómá- ban az egyház feje. — E g y kedvező alkalmat felhasználva

nem régen nyilvánosan hallattuk ezen siralmas helyzet fö-o J * lőtti f á j d a l m u n k a t , és a tények világa mellett utaltunk arra,

hogy a római pápa sem nein valóban szabad, sem nem f ü g - getlen, - hogy tekintélye nem részesül a megillető tiszte- letben, sőt ellenkezőleg büntetlenül ki van téve mindenféle " o bántalomnak és gúnynak,—jliogy továbbá az isteni hatalom, melyet az egyetemes egyház kormányzatára bír, sok tekin- tetben korlátozva van, s végül, hogy magában Róma váro- sában hatályosan nem védheti a hitet és a lelkek üdvét a sokféle veszély ellen.

A m a panaszok, melyek önkénytelenül törtek elő szi- vünkből, ü r ü g y ü l szolgáltak az ellenséges sajtónak, hogy b á n t a l m a k k a l támadjanak meg, sőt olyan sem hiányzott, ki nyilvános gyűlésteremben élesnek nevezte beszédünket, és azon látszat alatt, mintha az állam jogait akarná védeni, azt javasolta, hogy ezúttal az egyház szolgasága Olaszor- szágban még sulyosittassék.

í m e ez a sors várakozik ránk ! Még a jogos fájdalom kifejezése sem szabad és ellenmondások nélkül nem enged- tetik meg Jézus Krisztus helytartójának. — De vájjon mit is követelnek t ő l ü n k ? Talán azt a k a r j á k , hogy alkalmaz- kodjunk az egyház ellenségeinek ohajaihoz, vagy hogy hall- gatagon, nyugodtan nézzük, amit az egyház ellen tesznek, mondanak és szentesítenek ? Ez a szabadság, melyet a pápa részére biztosítani akarnak ?

Hiszen a tények, melyeket akkor jeleztünk, nyilván- valók és általánosan ismertek voltak, tehát panaszunk indo- kolt volt. Ezek közöl néhányra visszaemlékezve, — most is látjuk, hogy azOlaszország számos temploma fölötti állító- lagos kegyurasághoz ragaszkodnak, hogy f o n t a r t j á k a pápai bullákra nézve az exequatur gyűlöletes záradékát és m á r a

késedelmezés által is nagv károkat okoznak az egvliázme-Ov O..

gyek kormányzatában ; igy azután visszaveszik még azt a gyér szabadságot is, melyről máskor azt mondták, hogy m e g h a g y j á k a pápának.

Most azoban kénytelenek vagyunk u j a b b és kesarübb ellenségeskedés fölötti f á j d a l m u n k a t kifejezni. Most érik a terv és az ellenségeskedés már jelentkezik bizonyos törvény- javaslatokban, melyek ellenkeznek az egyház jogaival és ta- naival. Ezen javaslatokkal a r r a törekesznek, hogy a jóté- konysági intézetekből kizárják az egyház befolyását ; máso- dik czéljok pedig elkobozni azon egyházi javadalmakat, melyek igen szűken födözik a plébánosok szükségleteit.

Azonkívül pedig Olaszországban kaput akarnak t á r n i a h á - zasság fölbonthatóságának, ami nagy kárával j á r a családi életnek és a polgári társadalomnak. Sőt még ennél is tovább menve, az egyháznak alkotmányán is sebet akarnak ejteni azáltal, hogy ez isteni intézmény természete ellenére, annak igazgatásába kezdik bevezetni a világiakat.

Ilyenek a viszonyok itt Rómában, ilyen a helyzete a pápának saját székhelyén. Ezt nem lehetett kiegyeztetni sem méltóságával, sem apostoli hivatalának szabad gyakorlatá- val, sem azon isteni hivatással, melyet Jézus Krisztus a ró- mai pápára bizott.

Azért a most kínálkozó alkalommal is, itt a szent col- legium jelenlétében, kijelentjük, hogy mi, távol attól, hogy belenyugodjunk abba, ami kárunkra elkövettetett, soha sem fogunk megszűnni visszakövetelni, sürgetni a szabadságot, a függetlenséget, melytől a szentszék világi fejedelemségé- nek bitor elfoglalása által megfosztatott. Azalatt a kör- nyező súlyos viszonyok közt Isten segítségével ezentúl is teljesíteni fogjuk apostoli küldetésünket, követve legyőzhe- tetlen és dicső elődeink nyomdokait.

Nehéz föladatunk teljesítésében a sz. collegium segéd- kezése nagy erőt fog nyújtani. Az a biztos remény táplál minket, hogy a mostani ádáz küzdelem dicsteljes győzelmet készít az egyház részére.

Ezen reményben m e g u j i t j u k bibornok urnák és a szent collegiumnak kifejezett jó kivánatainkat és lelkünk mélyé- ből az itt jelenlevőkre apostoli áldásunkat adjuk. (31. A.)

IRODAIM.

T . olvasó közönségünk meg fogja engedni, hogy e ro- vatot ma egészen collegialis kötelességünknek szenteljük s közöljük azon t. laptársaink előfizetési felhívását, melyek a

8 miénknek szíves közlése vagy ennek ígérete által bennün- ket atestvéries támogatás terén önként megelőztek. o o

— Előfizetés fdliivasaz Az U.j Magyar Siou tizenkette- dik (1881.) évi folyamára. Szerkeszti Dr. Zádnri Ev. János.

A gondolat és tett között csak annvi a távolság, mint a fő o • o- és a kar között. Az értelmi tévelv soha sem marad meg tét- lenül, árnyék gyanánt követi a cselekvés. Azért az állapo- tok javítását azon elveknél kell kezdeni, melyeknek őre az egyház; mert különben ép ugy hatványozásba esünk a tu- domány által, mint a hajdankor a tudatlanság által. Ne le- gyen lelkünknek gondolata, melynek ne adna irányt az egy- ház, szivünknek érzeménye, mely róla ne szólna; ez a he- lyes állapot, mely örök gyümölcsöt terem. Ennek szolgá- lunk. Az egyházi tudományos mozgalmak előadói, a kiil-_{O. i O} földi eszmeáramnak tolmácsai, az idegen irodalomnak köz- vetítői vagyunk; amire ő emja gazdag könyvtára, mely uj munkákban szakadatlanul gyarapodik, s mely a bíboros főpap határtalan kegyességéből papjai számára nyitva áll, nagy mértékben képesít. A lap anyagi kiállítása nem vál- tozik. Minden hónap végén egy öt ívnyi füzet jelenik meg

«0 lapnyi tartalommal. Tíz példányra egy tiszteletpéldány- nyal kedveskedünk. A könyvárus általi közvetítést mellőz- tetni kérjük. Előfizetési, ára egy évre ii frt. Legczélszeriibb postai utalványt használni. Minthogy e folyóiratra, mely az egyház érdekében adatik ki, némely egyházi megyében a templomi pénztárból is lehet előfizetni, ezen körülményre van szerencsénk a ft. plébános urakat tiszteletteljesen figyel- meztetni. Esztergom, 1880. Szent Imre napján. A szerkesztőséi).

— Előfizetési felhívás a „Magyar Korona" czimii kath. politikai napilapra. Megjelenik ezután mindennap.

„Hűség Istenhez, hazához, királyhoz." A ..Magyar Korona- fennállása ötödik évének küszöbe előtt áll. Teljes önérzettel tekinthet vissza múltjára, mert híven, buzgalommal, követ- kezetességgel, ildomosán és tapintattal igyekezett megfe- lelni maga elé tűzött magasztos czéljának, mely homlokán

olvasható jelszavában leli méltó kifejezését. Újévtől kezdve azon lapok sorába lép, melyek mindennap megjelennek. E körülmény csekély ál-fölemelést okoz, de gondoskodtunk, hogy a szűkebb ellátásnak az eddigi ár mellett is megkap- hassák lapunkat. Előfizethetni: egész évre l(i f r t ; negyed- évre 4 frttal. Szűkebb ellátásuaknak : egész évre 12 f r t ; félévre 6 f r t ; negyedévre 3 frttal. A katholikus szent és hazafias ügy híveit tisztelettel felkérjük a ..Magyar Ko- rona" pártfogására és terjesztésére. Előfizetési pénzek Bu- da-Pestre, Ferenciektere „Athenaeum" czimzendők. JS. Jó- sika Kálmán, a „Magyar Korona" felelős szerkesztője.

— Előfizetési film is a „KaílioHkus Hetilap 1881.

évi folyamára. Midőn a TKatholikus Hetilap" 1881-iki év- folyamára ezennel előfizetést nyitunk, bizalommal fordu- lunk tisztelt előfizetőinkhez s kérjük, liogv megrendelései- ket megújítani, lapunkat ismerőseik körében terjeszteni s annak uj előfizetőket szerezni méltóztatnának . . . . Fölhív- j u k ezúttal különösen a főtisztelendő plébános urak becses

figyelmét azon körűimén vre, hogy több egyházmegyében a nagyméltóságú főpásztorok kegyes engedélye folytán a ..Ka- tholikus Hetilap" az egyházi pénztárból is megrendelhető.

A „Katholikus Hetilap" előfizetési ára egész évre 4 f r t ; fél évre 2 f r t ; negyedévre 1 frt. — Az előfizetési pénzeket kér- j ü k a Szent-István-Társulat igazgatóságára (Budapest, IV.

Lövész utcza 13. sz.) czimeztetni. Legalkalmasabbak az elő- fizetésre a póstautalványok. Hogy a lap szétküldése félbesza- kítás nélkül történhessék, méltóztassanak a megrendelések iránt idejekorán intézkedni. — Gyűjtők nyolcz előfizető után tiszteletpéldányt kapnak. Budapest, 1X80. deczember 7.

Ágoston Antal, felelős szerkesztő.

Jegyzet. Magától érthető, hogy mi minden katholikus irányú lapot ajánlunk a t. papság pártolásába és főleg ter- jesztésébe. A mai számban kezdett vezérczikk meg fogja

mondani, miért. tizerk.

V E G Y E S E K .

— A hetyke szándékkal emelt Canossa-szobortól nem meszire a német katholikusok igen szellemesen kath. tem- plomot építettek, mely már elkészült. E napokban szentelte fel Kopp hildesheimi püspök-helyettes.

Kissé talán több szerénység van a kellőnél a .. Debreczeni Ellenőr" azon nyilatkozatában, mely előfizetési felhívásában olvasható hol az mondatik, hogy «mily figye-O. V J cj lemmel kisérik az ország minden részéből Debreczen politi- kai mozgalmát s magatartását, mely mintegy irányadóul látszik szolgálni az ország szivében." . . . Mondani sem kell, hogy biz ez mintegy mégsem egészen igaznak látszik lenni.

K e g y e l e t e s adakozás.

A szent atyának.

Sztarill lgnácz fúrtai lelkész (t'j gyűjtés.) 2 f r t Árpád-házi b. Jolánta síremlékére.

N. N., Ungvár 1 f r t Főösszeg 33 f r t A zágrábiak segélyére.

Somogyi György nagyberényi pleb. 13 f r t 5 kr Főösszeg 63 f r t 5 kr

E l ő f i z e t é s i f e l h í v á s .

Midőn a .Religio' az uj évvel évfolyamainak negyvenedikébe lép, mint az összes időszaki magyar sajtó Nestora, mely a magyar kath. papságnak immár harmadik nemzedékét látja felserdülni, a jövő titkos méhében rejlő, de árnyékát már előre reánk vető vallásügyi küzdelembe, Istenbe vetett reménynyel s múltjából, midőn még a 48-iki romokból is phoenix- ként kelt ki, múltjából merített bizalommal megy át. Ne ámítsuk magunkat, ne szépítsük a megtörténteket. A katholicis- must Magyarországban a protestantismus, szövetkezve szülöttjével, a líberalismussal, háttérbe szorította mindazon a téren, hol az emberi szellem uralkodik. Mi fog ebből a helyzetből kifejlődni, világosan csak Isten tudja, de emberileg is lehet sej- teni. E g y kis katholikus emancipation van szükségünk, az bizonyos. A kath vallás megtámadott jogait fogjuk tehát vé- deni élénkebben mint valaha, mert az idők kényszerítenek rá. Mindent megteszünk, hogy lapunk feladatának magas szín- vonalán álljon s hivatásához képest minden főbb mozzanatot a legmagasabb szempontból világitson meg. A közép- és fel- sőbb iskolai nevelésügyre, mely katholikus szaklap által ugy sincs képviselve, az egyházi szónoklatra, mely ben annyira el- maradtunk, az egyleti életre, in qua salus, az égető kérdésekre, különös figyelmet fogunk fordítani. Irodalmi rovatunk a kül- földi kath. irodalom termékeit ezentúl gyorsan és tömegesen fogja bemutatni. Ily szakadatlan törekvéseink között igen jól esik tapasztalni t. olvasóközönségünk részéről azt az önkéntességet, melylyel minden felhivást megelőzőleg siet támogatásáról biztosítani. Csakis egy kérésünk van t. paptársainkhoz, — az, hogy lapunk olvasó-körét terjeszteni s ott hol a plébániai könyvtár számára a ,Religio'-t az egyház pénztárából megrendelni szabad, ezen kedvezménynyel élni szíveskedjenek.

Előfizethetni félévre 5 frttal egész évre 10 frttal,

minden kir, postahivatalnál, a küldeményt vagy a szerkesztőre czimezve Budapest, Stáceió-uteza •>>., vagy Kocsi Sándor nyomdai irodájára, Buda- pest, Muzeum-körut 10. sz. Legjobb postautalványokat használni. Kérjük a nevet, lakhelyet és utolsó postát világosan tudtunkra adni.

Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. t. tanár.

Nyomatott Budapesten, 1881. Kocsi Sándor nyomdájában, Muzeum-körut 10. sz. alatt.