A papi fizetéssel járó erkölcsi látványokról épen nem szabad megfeledkeznünk. A k i ezeket soha össze nem hason-lította, aki ezekről fájó szívvel és komolyabban nem gon-dolkozott, az előtt bizonyosan nem birnak ily végzetteljes kárvallások életbevágó fontossággal. A r r ó l előre van min-denütt gondoskodva, napjainkban m á r nyilvános összeeskü-vés utján, hogy hátralékok legnagyobb számban legyenek, s hogy a lelkipásztor azon évre, mely folyónak neveztetik, egészen, de még kétharmadrészben se legyen kielégitve, még azok által sem, kik a jobbmóduak közé tartoznak. E g y
-házi censura nem létezik, a polgári törvényhatóság bele nem avatkozik, járásbiróság elé az ügy nem vihető, mert ugy nevezett bagatell ; ügyvédi uton ép ezen ok miatt be nem pörölhető, mivel a biróság perköltséget ötven forinton alul meg nem itél ; a község b i r á j a ugyan kidoboltatja, de minél többször, annál nevetségesebb lesz ezen eljárás, háta mögött nincs semmi tekintély. „Az ágybért, pap-, kántorfa á r á t , gye-rekpénzt mindenki vigye meg, mert kijön a jégrehajtó s ak-kor j a j lesz mindenkinek ! punctum." Legfölebb üt rá egy-kettőt a bakter, aztán marad a régiben. Hogy a templom-ban szokás-e ilyesmiről szónokolni ? nincs róla hiteles tudo-másom. H o g y a gyóntató-székben elővehetők-e ezen égető kérdések? megpróbáltam. A roszakaratu hátralékosok egy-átalában nem j á r n a k gyónni.
Nemde égbekiáltó bün, szolgák és munkások bérének m e g t a r t á s a ? Valljon ide számitadók-e a lelkipásztorok is?
Hogyan értelmezhető azon szentírási mondat : „Qui a l t a r i servit, de altari v i v a t ? " E n hajlandó vagyok hinni, hogy a pogányok h a j d a n sokkal dúsabban látták el bálványoltáraikat személyes áldozatokkal, mint ker. kath. híveink az újszövet-ség papjait. ( )nkénytes adakozásokról már szó sem lehet. A községet terhelő középületek mióta a felekezeti megkülönböz-tetés a pótadók kivetésénél szerepel, omladásnak indultak.
Népiskoláink minden oldalról elhagyatva, még a legújabban emeltek is — zsidó korcsmákul volnának tekinthetők, ha vé-letlenül egy egy kis torony nem jelölné tetején a szétbomlott kémények között a váltságot, melyre országos törvények által vannak jogosítva. Sokszor feltűntek már ama fensőbb hely-ről visszaérkezett hivatalos megjegyzések számadás alkal-mával : „A hívek tartoznak, a hivek kötelesek, a liivek szo-ritandók" H a n e m az a kérdés, kik által ? Ily vajúdó
ügynek nincs pártfogója, nincs b i r á j a . I t t vau ugyan még az ezerfélekép rászedett, megkárosított lelkipásztor, aki nem rest nyilvánosan megajánlani a roskodozó épületek kijavít-tatását sajátjából, csak a község elöljárósága vállaljon ke-zességet a párbér beszolgáltatásaért : „de m á r olyan nincs"
— ez a szivreható válasz az autonom községi képviselő-tes-tület részéről.
A buzgalom, a j ó a k a r a t , a készség nem hiányzik. De' a hivek alkotmányos érzülete meg van vesztegetve. Válasz-tani ugyan szeretnének legalább is minden hónapban csapra ütött hordó mellett, állna az bár a parochia udvarán : ha-nem a közköltségek kiállításához j á r u l n i filléreikkel, az már sértené az ő kikiáltott hazafiságukat. „Adjon a pap ! neki se kisebb, se nagyobb" — ez a bevett jelszó. — Iczig — uram csak ugy dörzsöli a kezét mintha saját malmára h a j t a n á a vizet, aminthogy ugy is van. 0 mennyi lefut ott azon az átkozott zsilipen ! — U g y a n van-e törvényünk, hogy a zsidó ne merje a szegény adózó ker. népet demoralizálni? Részeg hordák vonulnak ki egymás után a korcsmák gőzköréből éjnek idején, s ezek fölháboritják a közcsendet újmódi dal-lamaikkal, melyeket tiszti rangra emelt önkénytes urak ve-zényelnek utczaszerte. A templom szentélye is viszhangzik az éktelen bőgéstől . . . . csak a lelkes községi elüljárók id-dogálnak észrevétlenül magukban ott a sutt alatt.
ö O
Nem mellőzhetem itt azon megható látványt, mely egy kolostor pinczebejáratánál megragadta figyelmemet. Az a j -tóval szemközt napkeletnek egy jókora ablak van, melvnek
19*
141)
közepén szines üvegből k i r a k v a ezen két szó ragyog a nap-fénytől : ,, Dnis videt." A l i g t u d t a m az ősök eme jeles talá-lékonyságától megválni. Ez még nevezetesebb, mint az én templomablakom fölirata (1794). A községek házaiból sem kellene ily kirakatnak hiányzani. V a g y már ennek sincs kellő értéke az elszilajult erkölcsök e l ő t t ? P e d i g valljuk be őszintén, csak addig volt a világ boldog, mig ama fönséges jelentőségű két szóra ájtatosan figyelmezett.
Nehogy eltérjek a kitűzött czéltól, ime sietek consta-tálni, hogy a papi fizetéseknek eddig szokásban levő kiszol-gáltatása általános erkölcsi hátrányokat, végső megátalko-dást a bűnben, s henczegő törvényszegést, boszuállásokat, megvetést, rágalmat s kötelességmulasztást von maga után.
Megengedjük, hogy a községek nagy része még nem áll a becsületérzés szinvonalán alul ; s ezen nagv résznek volna föladata a tömegnek üd vóscl )b irányt apni a jó példa hatásával. De mi történik ? Csak Isten a megmondhatója, mennyi tényezőnek hozzájárulásával, eme nagy rész enged, ez fogyatkozik és zsugorodik össze, mint a tárcza, melyből a pénzt kilopták. Mert lia még a nagy rész józan belátása és méltányossága támogatná a minden oldalról fenyegetett jövőt;
ha p. o. nálunk is ugy volna, mint Francziaországban, hogy egy házból kiverik erőhatalommal a szerzetes testvéreket, a másik palotában pedig t á r t karokkal f o g a d j á k be : lianeni Isten mentsen meg minket az üldözésnek csak szinétől is ; minket a vész egylábig elsodorna. Epeu ami birtokos csalá-dainkról tette nem rég egy köztünk időzött előkelő franczia azon észrevételt, hogy itt az első katholikus családok sem vallásosabbak, mint az ő lutheránusaik. Lépten nyomon bot-rányokba ütközött, melyekre, ami magyarjaink, a mágnáso-kat, sem véve ki, nem is refiectáltak, mint általánosan bevett napi szokásokra. Tehát hol találnánk mi menedéket? A kol-dusok (saját hiveink) kevés biztonságot nyújtanának az ül-dözötteknek.
Miként és milv belátással lehet a lelkipásztornak azon nyilvánosan makacs, lelketlen liivét föloldozni, aki évek hosszú során át máskép nem fizet neki, lia csak erőszakot, végrehajtást nem alkalmaztat ellene ; holott tehetséggel bir a törvényes illeték megadására ? A k i ínég pártot csinál az ellenszegülésre, gúnyt űz a magánál szegényebb robotolásá-ból, mint ő mondja ; akinek nem kell a szellemi vigaz, s csakis azért tesz egyet mást, hogy a lelkiatyát próbára te-gye ; aki templomba csak nagy ünnepeken vetődik el s ak-kor is mindig kancsal szemmel néz ; akit megszólitani vét-kes hanyagságaért nem volna tanácsos, bevádolni pedig hasztalan dolog. S ilyenek is v a n n a k ? — kérdezné valaki.
H a vannak olyanok, kik házasságra kelésök idejétől az anyaszentegyházzal soha nem közlekedtek : hogy ne volná-nak olyanok, kik nem fizettek ?
Mily élelmesség — hogy ne mondjuk — arczátlan ra-vaszság kezd divatba jönni már a fizetésekre nézve, egyes példák világosítsák meg. N. N. tartozik a lelkipásztornak három kila rozszsal. Egy kila rozs ára 4 ft. K a p j a magát, cserél egy czimborájától három kila rozsért öt kila árpát, ennek ára 2 frt 20 kr. Elhoz a papnak három kila árpát es-küdözvén, liogy neki más termése nem volt. A jó lélek el is fogadja. A hazug semmirekellő pedig, akinek még otthon elegendő rozsa maradt, a markába nevet s prozelitáskodik
az árpa mellett ugy annyira, hogy csak győzze a rászedett lelkipásztor az egyeseket elutasitgatni. Másik szerető hive a békés szellemű papnek elviszi gabonáját a harmadik szom-széd padlására, és jelenti a birónak, hogy gyújtassa föl a házát egy szem buzáérh ! ! —• Es még találkozik lelkipásztor, ki, ezer kétszáz mérőnvi gabona-követelés maradván nyu-galmaztatása után künn, volt híveinél, ezer frtnyi ala-pítványt tesz a hivek könnyebbségére. É r t i k ezt a makran-czos emberek, t u d j a - e a világ méltányolni a valódi nagylel-kűséget? Mi lenne a világból áldozatkész papok n é l k ü l ?
M i k é p lehetne a bűnöket egymástól elválasztani oly formán, hogy maga a lelkipásztor ellen elkövetett vétségek máskép volnának elitélendők, mint egyebek? F ö l vagyunk-e jogosítva saját előnyünkre a gyóntató székben bíráskodni?
Megmondjuk-e nyilvános kártevő híveinknek szemükben, hogy akik eddig tolvajok voltak, immár többé ne lopjanak ? Fejökre móndjuk-e a sententiát, melynek alapját saját két-ségtelen tapasztalásunk a l k o t j a ? — E kérdések megszűnné-nek azonnal, mihelyt a papi fizetések a hivek vállairól más alakban levétetnék, vagy az egyház önmaga gondoskodnék fundusról, melynek mérsékelt kamataiból lehetne fódözni a nélkülözhetlen járandóságokat, — ma-holnap végső lehetet-lenségig hajszolt törvényes követeléseit a jobb sorsra méltó kath. alpapságnak. Él lehet mondanunk, a véka sor behajta-tott ugyan, de a mindent megelevenítő bizalom halálos se-bet kapott.
Mind ez pedig annál fájdalmasabb, minél buzgóbb lelkigásztorokkal l á t j a el a megye egyes plébánia-közsé-geit. Qui post aurum non abiit, nec speravit in pecunia et.
thesauris. L á t v á n önfeláldozó munkásságunk előtt a nagy chinai falat, mely magához hasonló árnyékot vet a legma-gasztosabb tettekre : f i i fölsóhajtunk : „Dabit Dens his
quoque finem !" '(**)
Részletes segédeszközök a soeialis kérdés megoldásához.
(Vége.)
Azon egyedüli tényező, mely bizton működhetik anél-kül, hogy az egyéni szabadságot sértené, azt mondom : az er-kölcsi erő. Szükséges, hogv munkaadók s munkások áthatva O 7 O J legyeneka kereszténység szellemétől, mely az önmérséklet s az áldozatkészség szelleme, ; felülemelkedjenek a h a t á r t a l a n kapzsiság nemtelen számításain, s az anyagi élvezetek szer-telen vágyain. A mely munkáskörökben az életet magaszto-sabb szempontból tekintik, ott a b a j sokkal kisebbmérvü.
Több mint egy helyen, a gyárakban dolgozó fiatal leányo-kat munkaadójok gondos felügyelete az őket környező ve-szélyektől megóvja. I g y olvasom a ,Les ouvriers des deux mondes"-ban leirt fonó és szövőgyár napi rendjét : „A gyári helyiség távol esvén egvéb lakhelyektől, a fiatal leányok a munkásszemélyzetnek nagyobb részét képezvén, közös háló-teremben alusznak. Reggel 5-kor felkelnek, vallási köte-lességök elvégzése után munkához fognak. A nap folya-mába étkezésük idejében 2 teljes órájok van szünidőre.
Ezalatt alkalmas helyiségben énekkel s tánczczal foglal-koznak, miben nagy szórakozást lelnek. Este 8 1/2 óra-kor lefeküsznek 9 1/2 órakor pedig a gyertyák eloltatnak s a legnagyobb csend uralkodik." Ezen napirend, mint látni való, az u. n. pensionatusokéhoz hasonlít. A fiatal leányok
141) tanulékonyak és szivesen engedelmeskednek a házszabályok-nak. Éltesebb asszonyok, kiknek jelleme s tekintélye elég kezesség, azok megtartására felügyelnek. Azonkívül a fia-tal leányok folytonos összeköttetésben vannak családjaikkal.
Szombaton délután 3 órakor megszűnik a munka, s a gépek s a műhelyek tisztogatása után hazamehetnek szüleikhez, kiknél az egész vasárnapot töltik. (Monographie I X , note D. par M M. de Saiiit-Leger et Delbet.)
Hasonló módon vannak szervezve a g y á r a k , melyekben nűmunkások dolgoznak Amerika egyesült államaiban s F r a n -cziaország némely vidékein, hol a ker. szellem még föntar-totta magát, pl. Auvergne-ben. Spanyol és Francziaország-ban, valamint Amerikában az eredmény fölötte örvendetes. A fentvázolt szervezet mindenütt megőrzi a tiszta erkölcsöket főleg azon helyeken, hol eddig a legundokabb erkölcstelen-ség tanyázott. V a j m i óhajtandó tehát, hogy ezen szervezet mindenütt meghonosittassék, és pedig nálunk Magyarorszá-gon is, mihelyt a nagyobbmérvü gyáripar nőmunkásokat nagyobb számmal fog igénybe venni. De hogy ez sikeres le-gyen, szükséges a nö munkásokban az eleven vallásos érzüle-tet gondosan ápolni, különben minden ily kisérlet sikertelen fog maradni.
Bizonyos egyébiránt, hogy az ilyen intézkedések nem mindenütt lehetségesek. De lia nem is vagyunk képesek minden veszedelemtől megvédeni a nőmunkásokat, vájjon azért nem kell-e felhasználni eszközöket, melvek lia nem is vágják el a baj gyökerét egészen, annak elterjedését mégis nagyban akadályozzák. A legilletékesebb körökben már nincs kétség az iránt, hogy a legtöbb esetben a férfimunkáso-kat el lehet választani a nőktől a gyárakban. Némely ker.
gyárurak gondoskodtak arról is, hogy a nőmunkások a gyá-ron kivül töltött időben is távol tartassanak anyagi s erköl-J Ö esi veszedelmektől. Nem különben némely munkaadó feleba-ráti szeretete iparkodik helyre ütni ama veszteséget, melyet a családanyának a gyárban való foglalkozása a gyermekek testi s erkölcsi kifejlődésének okoz. A bölcsődék, óvodák s egyéb szeretet-házak nem képesek ugyan egészen pótolni az anyai nevelést ; de ott, hol a viszonyok kényszere, vagy az embernek hibája miatt a családi nevelés hiányzik, az ilven intézetek nem csak hasznosak, de sokszor szükségesek is.
Leginkább szükséges a gyárakban dolgozó fiatalságot gondos felügvelet alatt tartani. A különben olv hasznos
liá--D ö .
ziipar gyakorlása is lehet alkalom a köztük elharapódzó er-kölcsi feslettségre ; s azért az egyháznak, törvényhozásnak, üzleturaknak figyelme terjedjen ki az ipartanonezokra is.
Nálunk Magyarországon a legújabb, u. m. 1871-ki ipartör-vénv ez iránt bölcsen intézkedik. Ez kötelezi a tanonezokat bizonyos korig iskolába járni. De a törvény egyedül nem művelhet nagy dolgokat. Legtöbb f ü g g a szülök, gyámok s gazdák Icötelességérzetétöl s az üzletvivök ügyszeretetétől. A vagyonosodba s a függetlenség szertelen vágya elfeledteti sokszor az atyával azt, a mivel gyermekeinek tartozik s azért csupa önérdekből lazulnak a legszentebb családi kötelékek.
Sőt f á j d a l o m ! már annyira vagyunk, hogy csak a legnagyobb erőmegfeszitéssel fog sikerülni a kereszténységnek a tiszta családi élet iránti vonzalmat ismét meghonosítani s annak édességeit újra megizleltetni a munkásokkal. A családiasság szelleme nélkül a felsőbb osztálvokuak minden gondossága a » o o
munkások gyermekei iránt legtöbb esetben meddő fog 111a-O J o O radni. A kath. egyház számtalan tanujeleit adja ezen
gon-dosságának. Ide tartoznak az általa életbe léptetett közhasznú intézetek, a vasárnapi, az ismétlő s esti iskolák. Ide t a r -toznak a fentebb vázolt legényegyletek s az iparoskörök, me-lyekben az igarossegédek különféle hasznos szakmákban in-gyen oktatást nyernek, különféle rosz társaságoktól elvonat-nak és kedélyes szórakozásra is szert tesznek, tiszta erköl-cseik veszélyeztetése nélkül. Ide tartoznak a házi iparnak különféle ágai, melyek a esaládi erényeket ápolják a fényű-zést távol t a r t j á k s azért a köznép jólétét kiválóan előmoz-dítják. Igazán kiszámithatlan a haszon, melyet ily intézmé-nyek hoznak, ha azok nálunk is ugv mint külföldön nagyobb kiterjedést vesznek, D,; a biztos siker akkor is két feltételtől függ, melyeknek szükségességét nem lehet eléggé szivükre kötni az illetőknek, ez az iparos tanonczok és segédek szüleinek s üzleturaiknak jó példája otthon, és ker. családéletük. Avagy mit használna minden törekvésünk a fiatal iparosokat jó er-kölcsökre, önmérsékletre, takarékosságra, munkásságra szok-tatni akarni, lia a szülőházban, vagy a műhelyben egyebet sem látnak, mint rendetlenséget, ledérséget s dévajkodást? A socialisticus eszmék csakhmar megfogamzanak az ilyenek szivében, s ezek köztapasztalatilag csakhamar tettekké fa-julnak, melyek egyenesen a társadalmi intézmények meg-döntésére törnek. . . . Dr. Surányi J.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, márczius 1. A kulturharcz és a ,debreczeni , Protestáns Lap.' — A magyarorssági összes protestáns la-poknak, tekintet nélkül azok orthodox, vagy kevésbbé or-thodox, vagy egyenesen rationalista irányára, tehát mond-juk mindezeknek egyik universalis buzgó protestáns mun-katársa szemlét t a r t az európai kulturharcz, azaz a katho-licismus üldöztetése felett. El lehet képzelni, hogy az ő protestáns szive mily örömteljes hangulatban volt, midőn á t -tekintve az egész vonalon, azt tapasztalta, miként űzik ki mindenünnen a katholikus szerzeteseket, szerzetesnőket, az önfeláldozó szeretet e példányképeit, s hogy mily elégtételt érzett, látva egyrészt a katholikus papok bebörtönöztetését, száműzetését, másrészt pedig a kényelmet, a kiváltságolt állást, melyet a protestáns pásztorok elfoglalnak. Oh ! a szeretet, a türelem, a vallásszabadság, szóval a protestantis-mus hiveinek csaknem szive reped meg az örömtől napjaink-ban, lia szemlét tartanak a katholikusokra vonatkozó vallási viszony felett.
Csakugyan a czikkező ezt nem csak sejteti, hanem elég őszinte ki is mondani, ami különben felesleges, mert azt úgyis tudjuk, hogy ő a kulturharcz fényoldalának tekinti, — mert vannak árnyoldalai is, mikről alább szolgálunk, — azo-kat, amik a katholicismus ellen Badenben, Poroszországban, Belgium és Francziaországban történnek; továbbá kimondja, hogy a protestánsoknak az európai kulturharcz szemléje vi-gasztalásul szolgál és azon következtetésre jut, hogv a jelen korban a vallásosság terjedésének két legfőbb rugója a ne-meslelküség és a türelmesség, azaz, a Krisztus szellemébeni szeretet. Mely vallás ezt nem érvényesítheti, lia lassan is, de feltartóztathatlanul végfelbomlása felé indul : a mivel czik-kező bizonyára azt akarja mondani, hogy a katholicismus
141)
feloszlik:, a protestantismus terjecl. Mindenesetre érdekes nyilatkozatok lennének, ha egyszersmind alaposak is volná-nak. Világítsuk meg e helyzetet egy kissé nem protestáns szemüvegen keresztül. A m i mindenekelőtt azt a k u l t u r h a r -czi fényoldalt illeti, hát nekünk ugy látszik és a statistikai adatok mellettünk bizonyitanak, hogy az a fényoldal na-gyon sötét. Igaz ugyan, hogy a katholicismus üldöztetik számos országban, és ha ennek az üldözésnek valami fényol-dala volna, annak bizonyára a vallásosság emelkedésében kellene nyilatkozni, mert in hypothesi elnyomatnék az az elem, mely akadálya a vallásosságnak; továbbá abban kel-lene nyilatkozni, hogy a katbolikusok tömegesen térnek át a protestantismusra. De vájjon igy van-e ? Épen ellenkezőleg, és ami nevezetesen igen sajátos, hogy a kulturharcz követ-keztében nem a katholikusoknál lankad a vallásosság, ha-nem a protestánsoknál. Feltesszük, hogy az, aki e czikket irta, olvasta azon statistikai kimutatásokat, ^melyek neveze-tesen Berlinben kiadattak és feltüntetik a kulturharcz óta a protestánsok közt létező vallásosságot. (?) Kitűnik azokból,
h o g y hány protestáns gyermek nem kereszteltetett meg, hány házasság nem köttetett a pásztor előtt, hánv ember temette-tett el polgári módon, — és ezek az esetek évről évre szapo-rodnak ; mig a katholikusoknál hasonló esetek nem fordulnak elő. Tovább menve ugy t a l á l j u k , hogy apostasiák a katholi-kusok közt az emiitett országban nem igen fordulnak elő, ha-nem igen is megtérések a katholicismusra. Mindezeket tekin-tetbe véve, csak elfogulatlanul kell megitélni a helyzetet,lehe-tetlen azon következtetésre nem jutni, hogy a kulturharcznak lényoldalai még protestáns szempontból sincsennek és hogy, bár ez tagadhatatlanul nyomasztólag hat a katholicismusra is, de a protestantismus, hogy többet ne mondjunk, elte-kintve még attól is, hogy a feloszlás magvát önmagában hordja, a kulturharcz által legalább is 50°/0-kal többet vesz-tett, mint a katholicismus. I I a ezt nem látják a protestánsok, ugy igazán hályog van a szemükön ; ha pedig ezt fényoldal-nak t a r t j á k , ugy Ízlésüket nem irigyeljük.
Vannak azonban a kulturharcznak protestáns szempont-ból árnyoldalai is és ezek : ,mert a Vaticáu Oroszországgal egyezséget kezdeményezett, mert viszonyai a török kormány-nyal jók, legjobbak azonban Spanyolországgal ; sőt Ausz-triában sem kedvezőtlen a római kúria ügyeinek állása, mert gr. Taaffe kormánya mindinkább egyengeti az u l t r a montán czélok ösvényét.' Mindez természetesen nagy f á j d a l -mat okoz ugyan czikkezőnek, de ő avval vigasztalja magát e tekintetben is, miszerint a római kúria még csak azon or-szágokban örvend előmenetelnek, melyek nem haladnak a kultura élén; a mely állítás épen oly alapos, mint egyik pro-testáns egyház-történet iró azon állitása, hogy a magyar nemzet sorsa a mohácsi vész után szomorú volt ugyan, de Isten a nemzetet megvigasztalta, mert — ki tudná meg-mondani, hogy itt mi következik ? mert ? . . . . a nemzetnek a reformatiót adta. De, hogy azokra az árnyoldalakra vissza-t é r j ü n k , érdekes az a naiv állivissza-tás, hogy hol kulvissza-turharcz van, azok az államok mind a k u l t u r a élén haladnak, ami követ-kezőleg nézhet ki : a badeni nagyherczegség a k u l t u r a élén, Schweitz hasonlóképen ; lia Bulgária és Szerbia, Oláhország stb. üldözné a katholikusokat, mindezek a kultura élén ha-ladnának, ellenben Ausztria meg tudvalevőleg semmi a
vi-lágon, annyit sem számit a kulturvilágban, mint a monacoi köztársaság; mert nem üldözi a katholicismust,nein k u l t ú r -állam. Evvel kapcsolatosan azt szeretnők kérdezni, hogy m i t fog czikkező m a j d mondani Franczia-, Porosz-, Olaszor-szágra, Belgiumra, lia majd be fog következni az idő, amint hogy okvetlenül be fog következni, midőn mindezek belátva óriási tévedésüket, melyet a kulturliarczczal elkövettek, av-val felhagynak és megérdemelt módon pártfogásukba veszik a kath. egyházat ? Midőn m a j d visszaviszik szerzeteseinket, támogatni fogják működésükben : vájjon akkor ezeket degra-dálni fogja mint olyanokat, melyek nem kultur-államok és m a j d a k u l t u r a élére állítja a chinai császárt, aki netalán ugyanakkor a kath. missionariusokat kivégezteti ? Czikkező szempont jából csak ezt és nem mást lehet következtetni ; mert ha Porosz- és a többi egyházüldöző ország a kultura élén áll, azért, hogy a kath. papokat üldözik, ugyanez alap m i a t t , ugyanazon tisztességtől csak nem lehet a chinai császárt megfosztani, és reményijük, hogy czikkező akkor ez árnyol-dalas világot itt fogja hagyni és oda megy hol a k u l t u r h a r c z
vi-lágon, annyit sem számit a kulturvilágban, mint a monacoi köztársaság; mert nem üldözi a katholicismust,nein k u l t ú r -állam. Evvel kapcsolatosan azt szeretnők kérdezni, hogy m i t fog czikkező m a j d mondani Franczia-, Porosz-, Olaszor-szágra, Belgiumra, lia majd be fog következni az idő, amint hogy okvetlenül be fog következni, midőn mindezek belátva óriási tévedésüket, melyet a kulturliarczczal elkövettek, av-val felhagynak és megérdemelt módon pártfogásukba veszik a kath. egyházat ? Midőn m a j d visszaviszik szerzeteseinket, támogatni fogják működésükben : vájjon akkor ezeket degra-dálni fogja mint olyanokat, melyek nem kultur-államok és m a j d a k u l t u r a élére állítja a chinai császárt, aki netalán ugyanakkor a kath. missionariusokat kivégezteti ? Czikkező szempont jából csak ezt és nem mást lehet következtetni ; mert ha Porosz- és a többi egyházüldöző ország a kultura élén áll, azért, hogy a kath. papokat üldözik, ugyanez alap m i a t t , ugyanazon tisztességtől csak nem lehet a chinai császárt megfosztani, és reményijük, hogy czikkező akkor ez árnyol-dalas világot itt fogja hagyni és oda megy hol a k u l t u r h a r c z