Dr. Kanyurszky Gy.
(Folyt., köv.)
Főm. és föt. Simor János bibornok nagyböjti főpásztori levele.
P r o eo, quo e misericordia Dei magna nimis, tűn gor mutiere, annuncianduni mihi est, adpropinguare nobis tempus acceptabile, proxime affuturos dies, quos S. Mater E c -elesia dies salutis vocat ; quoniam eos redimendis peccatis, evellendis vitiis, implantandisque virtutibus peculiari et cura et opera impendi iubet, „ne in vacuum gratiam Dei accipi-amus."1) H u u c in finem ab Apostolorum aevo institutum in Ecclesia fuit quadragesimae tempus, quod Christi fidelibus ad solemnitatum primam ac maximam Resurrectionis vi-delicet D. N . J . C. rite ac sancte peragendam praeparandis inserviret ; ut sacro hoc tempore admissa per anni circulum delicta non plangerent modo, sed etiam expiarent, carnem-que abstinentia ab escis vetitis ac ieiunio macerantes, ani-mum ab illicitis voluptatibus cohiberent, seque velut hostiam viventem Deo Creatori suo exhiberent. Non enim nisi expur-gato veteri fermento, fermento malitiae et nequitiae, nec nisi praevia et sincera ad Dominum conversione, cuiquam fas est ad coelestem accedere mensam, ubi sumitur Agnus Immaculatus, qui P a s c h a nostrum immolatus est Christus.2) Qui proinde vult et contendit gratiam, quam peccando perdi-dit, recuperare, perseverare in virtute, et certain suam voca-tionem facere, eum ferventer, ac perseveranter orare, opera charitatis pro suis facultatibus exercere, corpus per veram ac sinceram poenitentiam in servitutem redigere oportet.
I m i t e m u r Doctorem Gentium, qui extraordinariis licet cu-mulatus gratiis, v i r t u t u m omnium exercitio formatus, vic-toriam de carne et sanguine, de inimicis salutis absque car-nis af'flictatione, ieiunio, abstinentia sperare non audebat.
„Castigo, ait, corpus meum, et in servitutem redigo : ne forte cum aliis praedicaverim, ipse reprobus efficiar."3) Si S. P a u -lus, quem Jesus Christus, tamquam V a s electionis4) ad apos-tolatum vocavit, de salute metuit, ni carnem castigando in obsequio continuerit, quid nobis, fragilibus arundinibus, quibus eius nec sunt gratiae, nec mérita, est metuendum ?
Qui carnem suam moll iter, intemperanter, et otiose nutrit, is inimicum suum pascit, illi vires addit, arma in se-metipsum praebet : „Qui delicate nutrit servum suum, in-quit Spiritus Sanctus, postea sentiet contumacem."5) Volu-mus autem sincere inimicum hunc domesticum domare ? id non assequemur, nisi temperantia, ieiunio, oratione, et Sacra-înentorum frequentatione : „hoc genus (daemoniorum), iuxta Christi oraculum, non eiicitur, nisi per orationem, et ieiu-niurn."6)
Si consideremus, quanta fuerit apud fidèles praeceden-tium saeculorum severitas in observandis ieiuniis, caeteris-que poenitentiae praeceptis ac institutis, quid superest, nisi ut confundamur erubescentes super socordia nostra. Illorum temporum Christiani, cum peccatum velut a facie colubri f u -gerent, tamen peccati poenas non tantum obvias fortiter subi-bant, sed etiam ultro quaesitas amplectebantur ; nos vero, quo-rum iniquitates multiplicatae sunt super capillos capitis nostri.
vix patimur ullam coërcendi corporis legem nobis ab Ecclesia praescribi, et a poenitentia, quae unica est iustitiae
recupe-') II. Cor. 6, 1. — '-) I. Cor. 5, 7. - =<) I. Cor. 9. 27. — *) Act. 9, 15. - ») Prov. 29, 21. — 6) Math. 17, 2.
21*
141)
randae sémita, recedimus, et abhorremus. Uli, postquam per totius auni decursum temperantiam et sobrietatem coluis-sent, vix a l i q u a m solidae pietatis partem sibi videbantur as-seeuti, nisi advenientibus paschalibus festis ieiunia duplica-rent, vigilias augeretit, severioremque parsimoniam in cibo, potuque sequerentur ; dum nos, quasi partim sit reliquis die-bus et mensidie-bus suaviter, et laute vivere, mensarum delicias quaerere, et profanas obleetationes amare, 11011 veremur etiam tempore Quadragesimae iisdem indulgere, vitamque nihil minus, quam eastigatam ducere. Quodsi iam vivendi norma, eorum, q u i uobis exemplo praeluxerunt, vitae, quam nos vivimus, dispar sit, disparem oportebit esse etiam exi-tum. Si oratio, ieiunium, abstinentia, charitatis ac poeniten-tiae opera, observantia praeceptorum Dei et Ecclesiae, illos ad coelestem gloriam evexerunt ; qui luxum, intemperan-tiam sequuntur, qui Dei leges et Ecclesiae praecepta vio-lant, qui poenitentiae operam dare nolunt, procul dubio in via gradiuntur, quae non potest non ducere ad interitum.
„Intrate, ait Filius Dei, per angustam portám ; quia lata porta et spatiosa via est, quae ducit ad perditionem, et multi sunt, qui intrant per earn. Q u a m angusta porta, (deiiule ex-clamat cum admiratione, quae ex ore Dei in mentem et corda nostra transire deberet, e a q u e m e t u et tremore concutere) ar-cta via est, quae ducit ail vitam, et pauci sunt, qui inveniunt cam." ') Dicit porro : „Regnum coelorum vim patitur, et vi-olenti rapiunt illud."8) E t iterum : ,Si poenitentiam 11011 egeritis, omnes similiter peribitis."9) „Multi vocati, pauci vero electi."10) A t q u e ut S. Lucas testatur : „Dicebat ad omnes (ergo non solos Apostolos) : si quis vult post me ve-nire, abueget seroetipsum, et tollat crucem suam quotidie et sequatur me."1 1) H a n d aliter loquuntur et doceut Apostoli.
„Christo igitur, ait S. P e t r u s , passo in carne, et vos eadem cogitatione armamini : quia qui passus est in carne, desiit a peccatis : ut iam non desideriis hominum, sed voluntate Dei quod reliquum est in carne vivat temporis."1 9) S. P a u l u s vero asserit, nos F i l i i Dei sanguine redemptos haeredes qui-dem esse Dei, cohaeredes autem Christi, sed addit : „si ta-rnen compatimur, ut et conglorificemur,"1 3) „semper mortifi-cationem Jesu in corpore nostro circumferentes ut et vita Jesu mauifestetiir in coporibus nostris."1 4) Non aliter sense-runt et docuesense-runt Sancti P a t r e s : „Augusta, inquit S. Leo M., et arcta est via, quae ducit ad vitam, et nemo in earn gressum inferret, nemo vestigium promoveret, nisi difficiles aditus ipse Christus viam faciendo reseraret, ut auctor iti-neris sit possibilitas ambulantis."1 5) Eodem sensu S. Hiero-nvinus: „Lata via est, ait, saeculi voluptas, quam appetunt homines. Augusta quae per labores et ieiunia pahditur. P e r latam multi ambulant, angustam pauci inveniunt. L a t a m non quaerimus, nec inventione opus est, sponte se offert, et erran-tiitm via est."1 6) Non dissentit S. Augustinus, iuquiens: „ E x -eelsa est patria, humilis via. P a t r i a est vita Christi, via est mors Christi ; P a t r i a est mansio Christi, via est passio Christi.
Q u i récusât viam, quid quaerit p a t r i a m ? "1 7) Ecclesia igitur ieiunium non per se sed ideo praecipit, ac commendat „ut
') Matth. 7 . 1 3 sp. — Matth. 11, 12. — •) Luc. 13. 5. — '•) Matth.
22, 14. - ») Luc. 9, 23. — '*) 1. Ep. 4, 1. 2. — " ) Kom. 8, 17. — " ) I I . Cor. 4, 10. — **) Serm. 4. de iei. 7. mens. — ") in cap 7. M a t t h . —
" ) Tract. 28. in Joan.
dignitas conditionis humanae, per immoderantiam sauciata, medicinalis parsimoniae studio reformetur,"l 8) atque liunc vult esse, petitque salutarem effeetum ieiuniis nostris, „ut castigatio carnis assumpta ad nostrarum vegetationem t r a n -seat aniinaruin.", 9) Observare proinde legem ieiunii, si men-tem Ecclesiae attendas, p a r u m est, nisi iniquam deposueri-mu8 voluntatem.Quid prodest ab eseis carnalibus abstinere, et a noxiis vit.iis et voluptatibus non cessare? Audiamus S.
Joannein Chrvs. a d p o p u l u m Constantinopolitanum disseren-tem : „Ne mihi dixeris, ait, tot dies ieiunavi, hoc et illud non bibi, illuviem pertuli : sed ostende mihi, an cum iracundus esses, lenis fact us sis, et cum esses crudelis, benignus evase-ris : quoniam si ebrius iracundia sis, quid carnem affligis? si intus sit invidia et avaritia, quid prodest aquae potus? Non quaero nunc qualis sit mensa, sed an malae mentis facta sit mutatio ? Si Domina, nimirum anima, fornicatur, cur aneil-lam, ventrem inquam, flagellas? Si anima seducitur, cur cor pus macéras?"9 0) Tunc quod per observantiam ieiunii profi-t e m u r exprofi-terius, debiprofi-tuni in nobis operabiprofi-tur effeeprofi-tum inprofi-te- inte-rius, si, quemadmodum S. Leo M. loquitur : „si, inquam, pel-l a t u r pel-lascivia. si abdicetur ebrietas, et carnapel-lis concupiscen-tia castitatis legibus edometur. Si odia transeant in dilectio-nein. si inimicitiae convertantur in pacem. si tranquillitas extinguat iram, si mansuetudo remittat iniuriam."2 1) Cum ieiunio insuper oratio et eleemosyna conjungantur, necesse est. ..Tria vero sunt, observât idem S. Leo M., quae maxime ad religiosas pertinent actiones, oratio scilicet, ieiunium, et eleemosyna. quibus éxercendis omne quidem tempus accep-t u m , sed illud esaccep-t saccep-tudiosiUs observandum, quod Aposaccep-tolicis accepimus traditionibus consecratum : ut t r i a illa. de quibus locutus sum, diligentius exequamur. Oratione enim propi-tiatio Dei quaeritur, ieiunio concupiscentia caruis extingui-tur, eleemosynis peccata redimunextingui-tur, simulque per omnia Dei in nobis imago renovatur, si et ad purificationem no-stram sine cessatioue solliciti, et ad sustentationem proximi indesinenter simus intenti."9 3) Oratione autem non solum quaeritur propitiatio Dei, sed etiam invenitur, prout liquet e divinis promissionibus, quibus Deus ea omnia, quae recte postulantur, se esse concessurum orantibus, pollicetur :
„Clama ad me, et. exaudiam te."2 3) „Invoca me, et eruam te."9 4) „Petite et dabitur vobis, quaerite, et iuvenietis, pul-sate, et. aperietur vobis."25) „De omni re, quamcunque peti-erint. fiet illis a P â t r e meo."20) „Si quid petieritis me in no-mine meo, hoc faciam.,,27) „Quodcumque volueritis, petetis et fiet vobis."28) „Amen, amen dico vobis, si quid petieri-tis P a t r e m in nomine meo, ilabit vobis."29) Cuiusmodi pro-missionibus refertissimae sunt Sacrae Scripîurae. Bene-fico igitur divinae providentiae consilio in oratione facultas nobis data est, et bona omnia, quibus indigemus impetrandi, et mala omnia, quae reformidamus, averteudi. Quare si aut caro nostra concupiseit adversus spiritum, aut adversarius noster diabolus t a m q u a m leo rugiens nos quaerit, ut devo-ret, aut mundi huius illecebrae nobis blandiuntur, ut fal-lant ; clamemus ad Dominum, et ipse de inimicis nostris
eri-18) Coll. Miss. fer. 5. post Domin. Pass. — «) Coll. Miss. Sabb.
post Dom. 2. quadr. — Serm. 1. de iei. — *') de Quadr. serm. 2. —
!S)De iei. serm. 1. — " ) Jerem. 33. 3. — s4) Psalm 49, 15. — Matth. 7, 7. — ibid. 18. 19. - " ) Joan. 14. 14. - "») ib. 15, 7 - »•) ib. 16, 23.
141)
piet nos, iuxta illud vatis Regii : „ L a u d a n s invocabo D o m i -num, et ab inimicis meis sal vus ero."3 0) Si peccatorum pondéré premimur, et peccatorum irretiti viuculis, cum Deo in g r a t i a m redire, et amissam filiorum Dei l i b e r t a t e m volumus recupe-rare, preçes nostra« imo e corde d i r i g a m u s ad Dominum, et ipse evellet de laqueo pedes nostros. Si ignorautiae tenebris obeoecati nesciamus, quid age re debeamus, sapientiam pos-t u l e m u s a Deo, epos-t ipse illam nobis d a b i pos-t affhienpos-ter, pos-tespos-te S.
J a c o b o : „Si quis indiget sapientia, postulet a Deo, qui d a t omnibus at'Huenter, uec improperat."3 1) Q u i d q u i d tandem illud sit, quo indigemus, pauperrimi autem suinus, et r e r u m o m n i u m egeni, ab Omnipotente petamus, „qui dives est in omnes, qui invocant illum"3'2) et ipse a b u n d a n t i a suae pieta-tis m é r i t a supplicantium exeedet et vota. Q u a m o b r e m ea, (|uae ad fovendam tempore sacrae Q u a d r a g e s i m a e in populo pietatem et e x c i t a n d u m orationis Studium s t a t u t e X X X . Svnodi Dioecesanae a. 1860. disposita, o r d i n a t a q u e sunt, maiori usq'.ie diligentia observentur, ac executioni d e n t u r . Si autem oratio omni bomini ad salutem consequendam sit utilis imo necessaria, S. Augustino, vel ut aliis placet, G e n -nadio dicente : „ N u l l u m credimus, ad salutem nisi Deo in-vitante, venire ; n u l l u m i n v i t a t u m salutem suam, nisi Deo auxiliante, operari; nullum, nisi orantein, a u x i l i u m prome-r e prome-r i , "3 3) orationis S t u d i u m et exercitiiim cum destiuatione nostra, cum cura et magisterio a n i m a r u m ita coniunctum est, u t nisi hoc coelesti pabulo reficiamur et roboremur, defi-c i a m u s a t q u e ad omne opus bonum inertes effidefi-ciamur, necesse est. I line est, quod Apostoli ne per ministerium v i d u -abus impendendum in oratione et praedicatione
impediren-t u r , sepimpediren-tem diaconos elegerinimpediren-t, hoc munus obiimpediren-turos. „Nos vero, d i x e r u n t , oratioui et ministerio verbi instantes eri-nuis."3 4) O r a t i o n ! primo, deinde praedicationi. Deus in Sacris S c r i p t u r i s non semel virtus nostra vocatur, ut intelligamus ab Eo, ut ab A u c t o r e omnem v i r t u t e m i m p e r t i r i , eoque a d -iutore servari, et omnes nostros conatus ad virtutes capes-sendas irritos esse, nisi Domini auxilio roboretur, e t h u m a n a imbecillitás ope coelesti f u l c i a t u r . Testis est S. J o a n n e s C h r v s . : „ A r b i t r o r , inquit, cunctis esse m a n i f e s t u m , quod s e m p e r impossibile sit absque orationis praesidio cum virtute v i t a m degere, et vitae huius peragere cursum. E t e n i m qui fiat, ut quis v i r t u t e m exerceat, nisi continenter adeat, et supplex ad genua accedat Dei, qui v i r t u t e m omnem s u p p e -d i t a t , et l a r g i t u r hominibus."3 5) Q u a m o b r e m sicut piscis
ex-tra a q u a m positus, din vitam conservare nequit, ita [»lane ministri C h r i s t i et dispensatoris mysteriorum Dei mens, si se a Dei colloquio, sen ab oratione a b s t r a x e r i t , p a u l a t i m aressit. Ideo S. Ambrosius i n g e m i n a t : „Yae tibi Sacerdos, si omissa p a u l a t i m oratione, ac proinde cognitione tui, et officii atque oueris tibi impositi, ineipias sine sanetis et r a -tionalibus scrupulis vivere, cum oporteat illis in die pungi, et corrodi, et lumen semper a Deo petere."3 9) Nemo i g i t u r m i r a -bitur, S. J o a u n e m Chrys. ex oratione diiudicare, qualis quis sit Sacerdos. „Cum, inquit, video non a m a n t e m orandi Stu-dium, nec huius rei f e r v i d a , vehementique c u r a teneri, mihi continuo palam est, eum nihil egregiae dotis in animo
possi-5«) Psalm. 17, 14. — 31) epist. 1, 5. — ») Rom. 10. — «) libr. de Eccl. dogmat. inter opera S. August. — M) Act. tí, 4. — s i) lib. 2. de orand. Deo — '«, lib. 10. ep. 18.
dere. Harsum, tibi quem eonspexero insatiabiliter a d h a e r e n -tem divino c u l t u i , idque in sununis damnis n u m e r a n t e m , si non continenter oraverit : Coniecto, talem, omnis v i r t u t i s esse possessorem, ac Dei amieum."3 7)
Ex Apostolomul proinde exemplo novimus, praeci-p u u m n o s t r u m Studium in orando praeci-ponendum esse, ita tarnen, ut externa charitatis, et proprii muneris officia non negligan-t u r ; „neque euim, inquinegligan-t S. G r e g o r i u s M., p r a e d i c a negligan-t o r per-fectus est, qui vel propter oontemplationis Studium operanda negligit, vel propter operationis instantiam contemplanda postponit."3 8)
D u m autem de oratione sermo est, obligationem divilli • o officii persolvendi omnibus beneficiatis, et omnibus item in sacris maioribus ordinibus constitutis, u t neniini ignotum est, impositam iam vel ob m o m e n t u m , quod illi inest, p r a e -t e r i r e silen-tio non licui-t. Q u i enim Officium d i v i n u m negli-git, legem sub g r a v i obligantem t r a n s g r e d i t u r , et f r u c t u s benefieii, (|Uod tenet, non facit siios ; quia vero abyssus abys-sum iuvocat, testé experieutia fit, ut qui boras canonicasnon orat, p a u l l a t i m eo delabatur, ut nihil oret, vivatque Dei in-memor, suaeque salutis prorsus incurius, sacras functiones peragens velut q u a e p i a m machina sine zelo, sine attentione.
C a e t e r u m liane nostram obligationem alias fusiori calamo p e r t r a c t a v i , ut adeo ignorautia nec, ij>sius legis, nec motivo-r u m eius cuiquam opitulamotivo-ri queat. (Vége. kfiv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest,
f e b r u á r 22. A házasság és a Materialismus.— M i n t minden kigondolható téren, ugy a házasság k é r d é -sében is, két h a t a l o m küzd e g y m á s ellen, t. i. a keresztény-ség és a materialismus, az az ideális, ez az anyagiság állás-p o n t j á n . Az az emberi t á r s a d a l m a t a műveltség m a g a s l a t á r a emelte, a miben nem csekély részt foglal el t a n i t m á n y a a házasság felöl ; ez az emberiséget a házasságról t á p l á l t fo-g a l m á n a k érvényesítése által a m a mafo-gaslatról le a k a r j a taszítani. E materialisticus felfogásnak lehet és kell t u l a j d o -nítani azon törekvéseket, melyeknek F r a n c z i a - és Olaszor-szágban a házasság körül napjainkban t a n ú i v a g y u n k . A m a t e r i a l i s t i k u s világnézet ugyanis, nemcsak egyes részben áll ellentétben a kereszténységgel, hanem egészen. E z a fel-tétlen tagadást képezi a kereszténység állításával' szemben.
Sót többet mondunk és kell mondanunk : a m a t e r i a l i s t i c u s világnézlet nem csak a kereszténységet t a g a d j a , hanem t a -g a d j a e -g y á l t a l á b a n a vallási eszmét, mert minden érzékfe-lettit, minden szellemit csak emberi a g y r é m n e k t a r t és igy önként következik, hogv a házasságra nézve is t a g a d m i n
-1 o . o o
dent ami az érzéken felül emelkedik, t a g a d j a és m e g t á m a d j a mindazt, a mit a kereszténység a házasságra nézve hirdet.
Minek is voltunk tanúi e napok a l a t t az e m l í t e t t két or-szágban ? A n n a k , hogy részben kétségbe vonatott a házasság vallási természete, részben pedig kísérlet t é t e t e t t a házasság f e l b o u t h a t a t l a n s á g á n a k megdöntésére. Mindez nem egyéb mint a materialismus kifolyása. Az első lépés, melyet a m a -terialismus a házassági szövetség lealacsonyitására és szét-szakítására tesz és természetszerűleg tennie kell, abban áll, h o g y a házasságot a vallástól elválasztja és a h á z a s s á g k ö t é s t tisztán civiljogi ténynyé alacsonyítja le, mely, mint ilyen,
3 :; loc. cit. — M) lib. 5. mor. e. 25.
nem tartozik a vallás, hanem az állam fóruma elé. Azt mond-j u k , hogy ez nagyon természetes. A materialisticus világnézet t. i. egyáltalában nem ismeri el a vallási eszme jogosultsá-g á t ; t a jogosultsá-g a d j a a vallási viszony lényejogosultsá-ges előfeltételeit, az Is-tent és a lelket, és igy önmagától érthetőleg a vallás öszszeköttetése a házassággal, valamint a házasság vallási j e l -lege előtte csak borzalmat kelthet ; ezért igyekszik is, min-den tőle telhető módon, a házasságot vallási jellegéből kivet-kőztetni és egyszerűen polgári intézménynyé lealacsonyítani.
A polgári házasság ugyanis nem egyéb lényegileg, mint a materialisticus világnézlet szülöttje, e tan elveinek követ-kezménye ; és ha a polgári házasság intézménye a mi libe-rális államainkban már csaknem mindenütt behozatott, az arról tanúskodik, hogy mily mélyen behatolt már a m a t e -rialistikus világnézlet az uralkodó pártok öntudatába és mennyire uralkodik azok gondolkozásmódján és tettein. Ne mondja senki, hogy túlzunk ; hiszen, hogy a házasság mint polgári intézmény csak ott hozathatik be, hol a vallási ön-t u d a ön-t már vagy elenyészeön-tön-t, vagy elenyésző félben van, tehát hol a materialistikus világnézlet uralkodik, erre a tör-ténet n y ú j t tanúságot ; mert a polgári házasság
Francziaor-szágban a mult századi forradalom alatt létesíttetett legelő-O O
ször, midőn a materialistikus világnézlet a keresztény társa-dalmi rendet romba döntötte, akkor választották el a házasságot is a vallástól. A franczia miniszter is tehát, midőn t a -gadta, hogv a házasságnak a valláshoz köze van, evvel ki-mondta, hogy ő materialista.
De ha a házasságot a materialismus a vallástól elvá-lasztja és polgári szerződéssé teszi, akkor vége van a házas-ság felbonthatlanházas-ságának is. Ennek ismét tanúi voltunk a
franczia kamarában. A materialistikus világnézletnek, amint nem kell keresztény, vallásos házasság, ugy nem kell neki felbonthatlau házasság sem ; de nem is lehetséges, hogy a felbonthatatlanságot a k a r j a . A materialismus nem ismer semmi fensőbb szellemi szeretetet, mert a szellemet t a g a d j a , ő csak érzéki szeretetet ismer; és lia ez egyszer elmúlik, a k -kor semmivel sem bir, mi által azt helyettesíthetné. Igen,
•< O
materialismus nem ismer semmi erkölcsi kötelezettséget sem, mert az erkölcsi kötelesség fensőbb erkölesi rendet feltéte-lez, de ezt ő el nem ismeri. H a tehát ő a házasságkötésben elismer is polgári szerződést, attól még is távol van, hogy elismerje, miszerint e szerződésből a házasfelekre azon köte-lezettség hárul, hogy egymás iránt és mellett szeretetben és odaadásban egész a halálig kitartók legyenek. Erkölcsi kötelezettség, lelkiismeret, stb előtte csak üres szavak. A házasság szerinte csak szerződés, és ha csak szerződés, ugv itt is csak azon törvények lehetnek irányadók, mint bármely más szerződésnél. M á r pedig minden szerződés felbontható, ha a szerződő felek a felbontásban megegyeznek, vagy ha a szerződő íelek egyike vagy másika képtelen a szerződési vi-szonyt fenntartani ; hogy azután az egyik vagy másik eset bekövetkezzék, arról m a j d gondoskodik az emberi szenve-dély, durvaság és önzés. Szóval a materialismus álláspontja mellett elvileg a házasság felbonthatlanságáról szó sem le-het, sőt esztelenség volna azt ez álláspont mellett fenntartani akarni. Mit ér ily elv mellett az állami törvényhozás? Sem-mit. Mindaz amit az állam tehet, csak külkényszer, amivel a benső b a j t orvosolni nem lehet ; — lehet egvidőre
feltar-tóztatni a teljes felbomlást, de hogy ez be ne következzék, azt megakadályozni az állam sem képes, mihelyt elismeri a polgári házasság jogosultságát.
Csakugyan, hogy a vallásnélküli és felbontható házas-ság magának a házasházas-sági intézménynek megsemmisítéséhez vezet, az kétségtelen. Minő helye is van a világon a mate-rialismus mellett a házassági intézménynek ? Hiszen az em-ber a materialismus mellett nem egyéb, mint tökéletesebb, kifejlettebb organismussal biró állat: esztelenség volna t e h á t természeti ösztönének h a t á r t szabni akarni. H o g v ez nem valami phantasia, hanem valóság, annak élő példái a socia-listák, a liberalismus e gyönyörűséges virágai. A legfelvi-O J J o o o lágosultabb és igy természetesen legelőhaladottabb socia-listák csakugyan már magát a házassági intézményt is megt á m a d j á k ; ezek nem m a r a d megt a k meg a félúmegton, hanem a m a -terialismus elvét egész a végletekig kifejtették. Ezek előtt a polgári házasság csak egyik, hogy ugy mondjuk, episodját képezi a házasságnak mint intézménynek eltörlésére.
Im' ide vezet, és ezt a k a r t u k bemutatni, a materialis-mus ,elvileg' a házasság terén. Az ő végszava : semmi házas-ság. H o g y azután ez hova vezet, azt bővebben, ugy hisszük, nem kell fejtegetni ; hiszen azt belátja mindenki első tekin-tetre, hogy a materialisticus elv érvényesítése által a házas-ság terén a társadalom alapjában van megtámadva és mind-azok, kik bármily alakban a polgári házasság mellett kar-doskodnak, azok a társadalom alapját ássák alá. Nálunk is készülőben van ilyesmi, és mi ennek láttára a tizenegyedik órában is azt k i á l t j u k : videant consules !
R a j k a , Mosonm. febr. (Népmissio.) — Gyertyaszentelő B. Asszony napján kezdett nálunk három Jézus-társasági atya, u. m. P . Heller, a pozsonyi ház rectora, P . K a r p f és P . Zimmermann népmissiót, mely 9 napon át tartott. Naponkint volt két szentbeszéd, a három első napon ezekhez j á r u l -tak az állapoti kötelességekről szóló oktatások. A templom mindannyiszor megtelt hallgatókkal, kik közt nem hiányoz-tak más felekezetűek sem. A szónokok az örök igazságok-o o nak egyszerű, világos, de fölöttébb vonzó előadásával min-denkinek figyelmét lekötötték. Mint rendesen, itt is egyike a legmeghatóbb mozzanatoknak volt az Oltári szentségben jelen-lévő U r Jézusnak ünnepélyes megkérlelése. A gyóntatószékek mindig körülfogva voltak. Az egy községből mintegy 600-an j á r u l t a k a szentségekhez. Meglepő az ily eredmény rövid
né-hány napi lelki munka után ! 9-én volt a missiói emlékkereszt ünnepélyes megszentelése. A helybeli apáczák tehetségök sze-rint diszesen fölékesítették a bün s halál fölötti diadal
né-hány napi lelki munka után ! 9-én volt a missiói emlékkereszt ünnepélyes megszentelése. A helybeli apáczák tehetségök sze-rint diszesen fölékesítették a bün s halál fölötti diadal