EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK - Religio, 1881. 1. félév

Budapest, január 14. Róma és a szabadkőművesség. — Az összeesküdt európai szabadkőművesség, nemzeti egység, Róma felszabadítása a sötétség uralma alól és más ezekhez hasonló hangzatos phrazisok czime alatt az örökvárost sz.

Péter összes örökségével elfoglalta. Volt nagy öröm a szabadkőműves táborban. Berendezte magát az ,Unita Italia' a sz. városban és hirdette folyton a világnak, hogy mily ro-konszenvesen fogadja az egykori pápai Róma a felszabadító testvéreket, mily tejjel és vajjal folvó boldogságban úszik a sz. város népe, és e hireket, a szabadkőműves összeköttetés folytán, Európa sajtója örvendezve fogadva adta tovább a világnak tudtul. J ö t t e k ugyan hírek, melyek egyátalában nem tüntették oly rózsás színben fel az Unita Italia kormá-nyának állását Romában, melyek nem csak nem tudtak semmit sem arról a benső ragaszkodásról, melylyel a római nép állítólag viseltetett az u j kormány iránt, hanem inkább az ellenkezőről tudósították a világot.

Tiz éve mult, hogy a szabadkőművesek Rómát el-foglalták és ha e földalatti társulat eljárását figyelemmel kisérjük, ugy találjuk, hogy azoknak van igazuk, kik tagad-ták ama ragaszkodást,.melylyel a római nép u j urai iránt ál-litólag viseltetett volna. Rómában inkább ugv látszik, hogy a szabadkőművesek nem érzik magukat kényelmesen, külön-ben nem érthető, miért ragadnak meg minden eszközt, miért folyamodnak első tekintetre is minden józan eszű emberelőit azonnal hazugságoknak felismerhető állításokhoz, melyekkel a világ előtt feltüntetni a k a r j á k , hogy ők nem csak jól ér-zik magukat Rómában, hanem ennek a jólétnek alapját a jogosság, és pedig épen a pápa, I X . P i u s által adott jogosság kéjiezi. Ilyen állítás ez, melylyel a szabadkőművesség a jó-zan eszű embereket legújabban, nem tudjuk mit mondjunk, bosszantja-e, vagy mulattatja. E legújabb állítás ugyanis nem más, mint az, hogy Victor Emanuel Róma elfoglalását előre bejelentette I X . Piusnak, avval indokolva az elfog-lalás szükségességét, mert különben a sz. város forradalmi felforgatásnak lenne színhelye, mit Victor Emanuel megaka-dályozni akar, és e bejelentésre a pápa, a szabadkőművesek állítása szerint, azt válaszolta volna, hogy ő ugyan tiltakozik és tiltakozni kénytelen a világ előtt az elfoglalás ellen, kü-lönben pedig köszöni, hogy őt Victor Emanuel megmenti a forradalmároktól.

E szabadkőműves hazugság ma bejárja az egész E u rópát. Mi e hírt részben azon gyűlölet kifolyásának t a r t -juk, melylyel a szabadkőművesség a sz.e. I X . Pilist még ha-lálában is üldözi, a mennyiben őt kétszínűnek tünteti fel a világ előtt, részben annak tulajdonítjuk, hogy a szabadkő-művesek nem érzik jól magukat Rómában, mert, a mit hir-dettek, hogy X I I I . Leó ő szentsége ki fog békülni a modern viszonyokkal, sehogy sem akar teljesülni. Nincsen könnyebb, mint e kétszínűséget épen a szabadkőművesekről bebizonyi-tani, és minden reményüket elvenni e tekintetben, mintha valaha akár a mostani pápa, akár utódainak bármelyike a jelen helyzetbe bele nyugodnék és igy a szabadkőművesség helyzetét kényelmessé tenné Rómában. IIa ugyanis a múltra visszatekintünk, azt találjuk, hogy I X . Piust a szabadkőmű-vesek halálban gyűlölték épen hajthatatlansága, szigorú kö-vetkezetessége és azon tulajdonánál fogva, mert az egyház ellenségeinek terveit átlátva azokat számtalanszor sújtotta, örökké nevezetes allocutióiban. Mindezok kétségbevonhatlau tények. A gyűlölettől megvakított e szerencsétlen szabadkő-művesek, hitték-e vagy sem, elég az hozzá, hogy I X . P i u s halála után és XI11. Leó megválasztatásakor annyiszor hir-dették, hogy az u j pápa ki fog egyezkedni az egyház ellen-ségeivel. Hogy mi történt X I I I . Leó alatt, tudjuk : a szabad-kőművesek végtelenül csalatkoztak. X I I I . Leó nem csak nem egyezett ki Róma uj uraival, hanem, mint ezt máskép nem is tehette, kinyilatkoztatta, hogy egyezkedni nem is fog és elitélte az olasz kormánynak a patrimonium Petri ellen véghezvitt tényeit. Ez nagy csapás volt a szabadkőművességre épen attól a pápától, kitől ők mindent reménylettek, vagy legalább állították, hogy mindent reménylenek. A stylust tehát meg kell fordítani, hogy az uj pápára hassanak és czél-j u k a t elérczél-jék. A régi, a gyűlölt pápára kell hivatkozni, őt

kell segítségül liíni és bebizonyítani, hogy az elhunyt pápa tulajdonképen nem akart mást, mint az összeesküdt

szabad-kőművesek, csak hogy ezt nem merészelte bevallani. Imer

ebben van a szabadkőművesség kétszinüsége ; hogy önmagát igazolja, most arra a pápára hivatkozik, aki a történelemben mindig mint a jellemesség példányképe fog feltűnni ; köve-teli, nem véve észre, hogy kétszinüségének ez által kétség-bevonhatlan bizonyítékát adja a világnak, melyre itt újon-nan rámutatni kötalességünknek tartottuk, hogy lássa a vi-lág, mily eszközzel működnek azok, kik a jezsuitákra fog-j á k azt az elvet, melyet pedig ők gvakerolnak, hogy a czél szentesíti az eszközöket.

Végtelen nagy esztelenség különben a szabadkőműve-sektől, azt reményleni, hogy ily szemenszedett hazugságok-kal a pápára hatni fognak, és ez ki fogja nyilatkoztatni, hogy minden jól van ugy a hogy van, tehát legyenek egészen nyu-godtak a tisztelt szabadkőműves urak, folytassák megkez-dett művüket, foglalják le az Istennek szentelt épületeket, alakítsák át kaszárnyákká, foglalják le az egyház vagyonát és osztozzanak meg rajta. Ezt, és nem mást jelentene ugyanis az, ha a pápa a jelenlegi viszonyokban megnyugodnék. Erre hasztalan várnak azonban, mint mondtuk, a szabadkőműve-sek, mert a pápákat tetteikben nem mától hónapra változó nézetek, nem emberi vélemények, hanem az isteni örök és azért változhatatlan elvek vezérlik, melyek világánál a ha-zugságot és az igazságot, a kétszínűséget az egyenes lelkii-ségtől egész biztossággal meg tudják különböztetni. X I I I . Leó pápát ezek az elvek épen ugy vezérlik, mint vezérelték elődjeit és vezérelni fogják utódait. A szabadkőművesek en-nélfogva kitalálhatnak u j és u j meséket, hazudhatnak, lia ezt lelkiismeretük megengedi, — és pedig látszik, hogy megen-gedi, — a mennyit tetszik ; de hazugságuk mindenkor hajótö-rést fog szenvedni azon elveken, melyek a pápáknak iránya-dókul szolgálnak, és bár erőszakkal elfoglalva t a r t h a t j á k Rómát és az egyházi államot egy ideig, de a mily bizonyos, hogy erre soha semmiféle pápa beegvezését kinyerni nem fogják, ugy bizonyos, hogy ez az elfoglalás is csak ideigle-nes, mert azon elveknek, melyek alapján a pápák tiltakoznak az elfoglalás ellen, előbb utóbb, de egyker ismét bizonyosan győzelemre kell jutniok a nyilvános életben, és a szabadkő-műveseknek ki kell költözködniük az elfoglalt egyházi ál-lamból, amit mi, hogy mielőbb bekövetkezzék, annál is inkább óhajtjuk, mert evvel a nemzetek boldogságának h a j

-nala fog feltűnni. ^ Irhon. A legtöbbet szenvedett nemzet védelme. (Vége.)—

I I a emelkedik is időről időre egy-egy hang Irhon mellett, a szárazföldi sajtó legnagyobb része az angol sajtónak visz-hangja, s kárhoztatja Irliont. Es különös, a franczia lapok-nak ép azon része, mely a „szabadságot és egyenlőséget"

leghangosabban hirdeti, az boszankodik leginkább Irhonra, a miért szabadságot és egyenlőséget mer kérni. Az is külö-nös, hogy a landlordok épen e lapokhoz szoktak fordulni, hogy őket védelmezzék, mialatt itthon az irhoni mozgalmat a leg-félelmetesb dolognak, communista izgatásnak bélyegzik.

Voltak itt nálunk franczia lapok levelezői. Molinari ur benyomásait a landlordok szempontjából irta meg. Land-lordtól landlordhoz járt, élvezte vendégszeretetüket, nem látván be, -hogv a landlordok csakis azt beszélik el neki, a mi rájok homályt nem vet. Nyíltan szólva, ez épen olvan, mint mikor valaki a rabszolga-tulajdonoshoz megy kérdezni,

hogy érzik magukat rabszolgái, atyai kormánya alatt ! Mint-hogy épen a kerryi grófságról van szó, én pedig e vidék helyzetét tökéletesen ismerem, nem habozom kimondani, hogy Molinari ur közlései tévesek. Erősebb jelzővel nem akarok élni.

Kenmarenak s a nyugatról szomszédos kerületnek Lans-downe marquis a tulajdonosa. Molinari ur nála volt szállva, s vendégszeretetét tömérdek hizelgéssel és azzal fizette meg, hogy az uraldalinában levő bérlők helyzetét a legkedvezőbb sziliekkel ecsetelte. Á m lássuk a tényeket.

Az éhség tartama alatt, mig Trench ur, Lansdowne marquis felügyelője, azzal „foglalkozott", hogy az inség lé-tezését dementirozza, mi viszont azzal „foglalkoztunk", hogy Lansdowne marquis bérlőit tápláljuk és ruházzuk. Az ura-dalmában levő gyermekek annyira szánandó helyzetben vol-tak, kogy iskolába sem j á r h a t t a k mind addig, mig őket — hála az Univers nagylelkű segélyezésének ! — r u h á k k a l el nem láttuk. S mégis, e helyzettel szemben, Lansdowne lord perbe fogatta bérlőit, a miért hogy ily év után, midőn csakis a közszeretet tartotta életben őket, bérletöket meg nem fi-zethették.

Hogy van az, hogy Molinari u r m i n d erről semmit sem szól? Lehet, hogy ezekről nem volt tudomása. Csakhogy

mikor valaki, valamely vidék helyzetéről irni akar, legyen gondja, hogy azt ne csak egyoldalulag tekintse, különben tudósítása mit sem ér. Egyébiránt, ha az, a mit beszélnek, igaz, Molinari ur erkölcsileg képtelen volt arra, hogy Irhon ügyeiről helyes ismereteket szerezzen, mert mint engem jó forrásból értesítettek, egy szót sem ért angolul. Ez aztán szé-pen bizonyítja tudósításainak hitelességét! Ugyan van-e a világon ország, a melynek viszonyai tanulmányozására olyan levelezőt küldenek, a ki amaz ország nyelvét egyáltalában nem érti ? íme ez magyarázata, oka ama tudatlanságnak, mely Irhon ügyeire vonatkozólag általánosan tapasztalható.

A levelezők nem azért jőnek ide, hogy vizsgálják az ügye-ket, hanem, hogy már kész vélemények nyomán Írjanak.

Nem akarják látni és hallani, csak azokat, a kik önző czé-lokból ép azon munkálkodnak, hogy a dolgok valódi állását elpalástolják. E hamis adatokra támaszkodva aztán oly

bű-nök miatt leczkéztetik az irhoniakat, melyek vagy egészen koholtak, vagy a melyek természete el van ferdítve.

Vájjon az efféle levelezőknek van-e valami érzékök az igazság iránt ? Részemről nem hiszem. Könnyű Irhon bű-neit hangzatos phrasisokban megróni. De mik ezen bűnök azokhoz képest, melyek Angolországban hetenként elkö-vettetnek ?

E kegyetlenül elnyomott szegény nép ellen, mely éle-téért küzd s hogy bérletét megfizethesse, majdnem éhen halni kénytelen nyomorult viskóiban, e nép ellen azonnal kész a méltatlankodás, készek a fenyítő eszközök, ha niee-tingjein néha kitör s fenyegetőzésekre ragadtatik, melyek végrehajtásában egyébiránt azok sem hisznek, a kikre vo-natkoznak.

Hogy visszatérjek Lansdowne lordra, ő koránsem egyi-ke Irhon legrosszabb landlord]ainak. Mindamellett ő is, mint az irlandi landlordok legnagyobb része, visszaélt bér-lőivel, növelvén terheiket oly időben, midőn azokat inkább )e kellett volna szállítania, és pert indítván ellenök a

közin-ség daczára. Némi kis adományon kívül semmit sem tett bérlőiért, kiket mint már" mondottam, a közszeretet táplált és ruházott. Mindazonáltal barátjai, felügyelői állandó ro-vatot vezettek az angol sajtóban jóakarata dicsőítésére, s még a franczia sajtót is felhívja, hogy nemeslelküségét ma-gasztalja. Igaz, hogy az éhség alatt felmentette bérlőit kö-telezettségük alól ; de kárpótlásul aránylag fölemelte bérletö-ket, s ezt mindenkorra. IIa ezt jóakaratnak és nemeslelkü-ségnek lehet nevezni, akkor sn nem értem többé e szavak jelentését!

Isten látja, hogy nem csoda lia az irhoniak elégedetle-nek. Az éhség javában dúl köztük, s midőn a közcsapás egészen lesújtja őket, a landlordok, kik ritkán látogatják meg irhoni birtokaikat, szintén közéjök sietnek. Az angol sajtó persze dicséri őket, hogy mily figyelmesek bérlőik iránt. De a bérlők rettegnek e figyelemtől, mert a landlord megérkezése azt jelenti, hogy már is elviselhetetlen terheik-hez valami u j a t fognak csatolni.

Egy másik példát arra, hogy hogyan ferdítik el Irhon ügyeit, a Figaro levelezője szolgáltat. Johnson úr az „irhoni, barbárságokról" kivánt tudósításokat közleni, kijelentvén, hogy csak oly dolgokról beszél, miknek szemtanuja volt. Le is irta festőileg, hogy Ardilaun lord a lakosság fenyegetései következtében volt kénytelen elhagyni'mayoi birtokait, hol nagylelkűségének annyi bizonyítékait adta.

Az igazság pedig az, hogy Ardilaun lord saját dolgai-ban ment egy pár napra Londonba, s jelenleg békében él ugyanazon birtokán, melyet Johnson úr szerint remegve ha-gyott el. Ugyan ily alapossággal Kerry-grófságról is azt beszélték az angol lapok és a landlordok, hogy ott az egész lakosság fel van lázadva és kikiáltotta a forradalmat. Nos, Lansdowne marquis csakugyan elhagyta a lázadó grófságot, de itt hagyta néhány cseléddel gyermekeit, maga pedig — vadászni mont Skóthonba. Erről kezeskedem, mert elutazása előtti napon hosszasan beszéltem vele s magától hallottam, hogy Kenmareből Skóthonba fog utazni.

Tény az, hogy az irhoni landlordok nem félnek sem bérlőiktől, sem cselédjeiktől, sem a lakosságtól. Ök csak az igazságtól félnek. I I a köztudomásra jutna, mint zsarolják ki szerencsétlen bérlőiktől a bérletösszeget, kikről tudják, hogy mindent elszenvednek, csakhogy szülőföldükön maradhassa-nak, csakhamar lennének törvényeink nemcsak a pénz-, de a föld-uzsorások ellen is.

Kenmare Mária Francziska K l á r a nővér.

K e r r y grófság.

IRODALOM.

Saint Méthode Apôtre des Slaves et les lettres des Souverains Pontifes conservées au British Museum. [Sz. Me-thod, a szlávok apostola, és a British Museumban levő pá-pai levelek.] Különnyomat a Revue des Questions histori-ques 1880 octóberi füzetéből. Paris, Palmé, 1880. 31 lap.

Becses adalék az egyháztörténelemhez. Szerzője M a r -tinov J . t. atya. A salzburgi egyháztartomány részéről sz.

Method útjába gördített akadályokra s az apostoli szent széknek ezekkel szemben sz. Method mellett kifejtett tevé-kenységére derít világosságot. Sz. Methódot I I . Adorján pápa mint Pannónia érsekét és pápai legátus a leterét küldte

a szláv nemzetek megtérítésére. V I I I . János pápa szerint küldetése legatio apostolicae sedis ad gentes volt. Midőn ily küldetéssel Morvaországba visszatért, az országot politikai tekintetben egészen átalakítva találta. Német uralom

kere-kedett felülre. A salzburgi egyháztartomány püspökei két-ségbe vonták sz. Methodius joghatóságát a területre nézve, melyen működni akart. Zsinat elé idézték, elitélték, elzár-ták, sőt durván bántak vele, mint ez V I I I . János pápának Ilermanrich passaui. püspökhöz intézett levelében következő-leg van érintve : adeo in insaniam veniens, ut in episcopo-rum concilium tractum equino tlagello percuteres nisi pro-hibereris ab aliis. A pápa értesülvén a küldöttje ellen elkö-vetett sérelmekről, széke elé idézte a bűnösöket, s midőn megjelenni vonakodtak, Pál anconaí püspököt küldte ki, nem vizsgálatot tartani, mint Instructiójában V I I I . János mondá, mert a pannóniai egyháztartomány egyenesen a római szentszéknek van alárendelve, ennélfogva a Methodius útjába ejtett akadályok világos jogsérelmek, melyek miatt az ille-tőknek bünhődniök kell. Hogy az apostoli szent szék intéz-kedéseit siker koronázta, m u t a t j a az egyháztörténelem to-vábbi fonala,

A tudós jezsuita nagy szolgálatot tett az egyháztör-ténelemnek.

— Halász Mihály önálló nagy müvéről. Körülbelül 14 nap múlva nem csak a sajtó alól, hanem a könyvkötőtől is teljesen készen ki fog kerülni a „Magyar Állam" t. közön-sége előtt évek óta előnyösen ismert iró Halász Mihálynak következő czimü munkája : „ Vándor emlékeim" Európa ne-vezetesebb helyeiről. A mintegy 500 nagy 8-adrétü lapra terjedő könyv négy részre van osztva ; az első és második Skandinávia leirását tartalmazza. A harmadik : Nápoly, Kóma, Genf, Nizza, Páris, London, Köln, Berlin és Sz.-Pé-tervár városokat ecseteli. A negyedik rész végre különféle vallási, politikai és társadalmi kérdések körül érdeklődő

dolgozatokkal foglalkozik. t? o . . .

Nézetünk szerint e munka érdeket nagy mérvben emeli ennek kiválólag katholikus szellemben tartott szerkezete.

Azután pedig különösen az első és második részt illetőleg, hogy ezekben oly földrésznek ismertetése közöltetik, mely-nek leirása hazai irodalmunkban eddig még gyéren van kép-viselve, s végre azon körülmény, hogy ezen Európa legésza-kibb tartományait magyar ember utazta be, és saját szemei-vel szerzett tapasztalatait közli e könyvben.

Az előjegyzések 1 f r t 50 krjával Budapesten a „ H u -nyadi Mátyás- intézetben (Zöldfa-utcza 43.) Pécsett pedig fot, Zsinkó István apát-kanonok urnái, mint a tudós szerző régi barátjánál tehetők.

VEGYESEK.

— A párisi sz. Jakab-templom szenteltviztartójába valemely istentelen Karácson estéjén kénsavat öntött. Sze-rencsére a víztartót nem régen töltötték tele s igy a veszé-lyes folyadék romboló hatását a sok viz ellensúlyozta. 500 személy homlokán volt látható a gonosz merény jele, mert a mint az illetők homlokukat a víztartóból megjelölték, a ve-szélyes folyadékkal elegyített viz gyorsan kezdte a bőrt kö-rül enni. Nagyobb bajt szerencséré egy esetben sem oko-zott. I I a kevesebb viz van a tartóban, óriási szerencsétlenség történhetett volna, inert a veszélyes folyadék sokaknak ar-czát sőt szemét kiégette volna. A gonosz tettest nyomozzák.

— Paposesalád. Mult hó végén halt el Vaughan ezre-des, az e nevű angol kath. család feje Biaritzban. E család arról nevezetes, és e tekintetben talán páratlan a lat. szert, katholikusok közt, hogy minden [család tagja, lia nem ka-tona, hát bizonyosan pap vagy apácza lett, Es ez a család-ban századok óta igy-van. Az elhunyt ezredesnek minden testvére kath. pap s minden nővére, egy kivételével, apácza

lett. Egyik fivére plymouthi püspök, a másik jézsuita, a harmadik redemtorista. Fiai közöl már kettő emelkedett püspöki méltóságra : a sal ford.i püspök és a sydneyi érsek, ki sz. Ben. rendű ; a többi négy fia áldozárok és pedig Jero-mos sz. Ben. r., Bernát jézsuita, Kenelm és János világi pa-pok. K é t legifjabb fia is már készültek papságra, de illeté-kes egyházi hatóság fontos okok miatt szándékukról lebe-szélte. Az elhunytnak öt leánya közül négy lett apáczává, egy szintén az akart lenni, de betegeskedése akadályozta.

— Hálás köszönet. — Főtisztelendő Szerkesztő U r ! Kérem, legyen szives az alább következő néhány sornak be-cses lapja hasábjain helyet engedni.

Egyike levén azon szerencséseknek, kik a kalocsai fő-egyházmegyében a „Religiót" főmagasságu bibornok-érsek urok atyai kegyességéből már több évek lefolyása óta olvas-hatják, - - minthogy az áldásos kéz messze van, hogy azt megcsókolhatnám, — nem mulaszthatom el fiúi hálámnak e becses lapok hasábjain nyílt kifejezést adni. Kelt Úszódon 1881 január 6. Horváth Imre, plébános.

— A Stuartok utolsó sarja, Charles Edward Stuart, comte d' Albany, 82 éves korában, egy Bordeauxból Angli-ába utazó gőzösön, épen Karácson éjjelén meghalt. Arczán mind meg voltak a Stuartok jellemző vonásai. 17 éves korá-ban kapott a waterloói csatatéren I. Napoleon kezéből ér-demjelet. Királyi családjának története jó nagy darab a világtörténelemből. Sok fény, de sok árny is száll velesirba.

Mind a kettőből sok j u t o t t osztályrészül a kath. egyháznak is. Az isteni gondviselés magasztos eszközei lehettek volna a Stuartok a protestantismus által ejtett sebek begyógyitására ; de nem voltak képesek e nagy hivatás színvonalára emelkedni, Skóczia és Anglia trónját szenvedélyesség és eszélytelenség által elvesztették s a helyett, hogy használtak v o l n a a k a t h o -licismusnak, melynek visszaállítására folyton törekedtek,csak még inkább ártottak érdekeinek. A történelem mérlege nem

O Ö fog megszűnni soha jobbra balra ingadozni a kérdés fölött :

bűne volt-e nagyobb e dynastiának vagy szerencsétlensége, hogy tagjai közöl rövid idő alatt annyian estek trónról hó-hér bárdja alá, mint egy uralkodó családból sem, s hogy végre trónvesztetten, kinos remények s szégyenteljes re-ménytelenség közt valának kénytelenek politikai nullák gya-nánt bolyongni a világban, ők, kik egykor a világuralom gyeplőszálait gyűjthettek volna össze markukba, ha talán kevesebb szenvedélylyel s több eszélylyel igyekezett volna egyik legkimagaslóbb alakjuk, I I . J a k a b , visszaállítani Angliában a katholicismust, melyet valóban szeretett, hiven vallott, melyet azonban X I V . Lajossal kötött szövetsége s egyébb önkényü tettei által azon hirbe hozott az angolok előtt, hogy katholicismus és önkényuralom az egy. . . . Az isteni gondviselés intézkedései sajátságosak. Akkor szállt sirba az utolsó Stuart, midőn a katholicismus Angliában, minden politikai s dynasticus támasz nélkül, saját benső ere-jéből kezdi ellenállhatlanul visszahódítani azt a nemzetet, melyre a protestantismus oly büszke.

K e g y e l e t e s adakozás.

Péterfillér.

A veszprémegyházmegyei hivatal utján.

Király István, csökölyi esperes-plebános . 2 f r t Yass Ferencz görgetegi plébános . . 1 — Gábor Lajos, nagybajomi plébános . 1 — Dolmányos Döme, nagyatádi zárdafőnök . 1 — Nemes Károly, n hárshágyi plébános . . 1 — Németh Endre, csokonyai plébános . . 2 —

In document Religio, 1881. 1. félév (Pldal 41-45)