misekönyvből kiviláglik. Hogy a statiók száma nem egyezik a napok számával, az onnan van, mert két napján az évnek több olyan statió tartatik, és pe-dig Karácsony n a p j á n 3 statió, és a Dominica Lae-tare u t á n következő csütörtökön két statió ; mi ál-tal épen kijön az idézett 87 szám. Szokás pedig megtartani a statiókat 44 templomban, az úgyneve-zett Ecclesiae stationales-ekben, a melyekhez bi-zonyos búcsú fis van kapcsolva, — indulgentíae, stationales" (Gassner Past, suppl. pg. 38). A legne-vezetesebb stationalis templomok: Sz. Péter bazili-kája, Sta Maria Maggiore bazilika,Laterani bazilika, éssz. Pál bazilikája. A felhozott számokból az is ki-tűnik, hogy némely stationalis templomban nem.
csak egy statió tartatik, hanem több egy évben; hogy egyben-egyben hány, a t. olvasó, kit e t á r g y érdekel, a római misekönyvből könnyen megtudhatja,
i Szvacsina.
17*
141)
Részletes segédeszközök a socialis kérdés megoldásához.
I V .
A munkáskérdés megoldását elősegíteni fogja az egy-háznak s államnak vállvetett törekvése arra, hogy a tanköteles gyermekek az iskolától vissza ne tartassanak s már zsenge ko-rukban különféle nehezebb munkára ne szoríttassanak. A szülőknek, gyámoknak, s a kikre átalán a gyermekek bízva vannak, ezen rosz szokása testi s erkölcsi k á r r a l j á r a gyer-mekek jövőjét tekintve. Ezek ugyanis a korai munka mi-a t t testileg nem képesek kellően kifejlődni s mi-azért hiá-nyozni fog bennök a munkaerő akkor, midőn arra
legna-g y o b b szükségük volna; mint ilyenek a társadalom
haszna-Ö«/ O ' J
vehetlen tagjai, csak terhére válnak. Másrészt pedig nélkü-lözvén a vallás erkölcsi nevelést nem leendenek képesek azon erkölcsi erőt megszerezni, mely egyedül képes a szertelen vágyakat megfékezni, s a fensőbb szellemi j a v a k kedvéért az önmegtagadás erényét gyakorolni.
I I a már a gazdasági munkák károsan hatnak a gyer-mekekre, ^mennyivel nagyobb lesz ezeknek tudatlansága s romlottsága, ha iskolák helyett g y á r a k b a küldetnek. E l r i -asztó például szolgáljon Angolország, melyről Aikin imi-gyen ir : „ P a m u t g y á r a i n k b a n leginkább gyermekek használ-tatnak munkára. Alig felnevelve a szeretet-házakban sere-gesen hozzánk vezettetnek. Senkisem ismeri őket, senkisem érdeklődik iráutok. Elzárva, sziik szobákban, hol a lámpa- s a gépolaj által a levegő meg van rontva, naphosszat sőt még késő éjeiig is dolgoznak. E fulasztó légkör, minden tiszta-ság hiánya, a hőmérsék változása, melynek folytonosan ki vannak téve, egy egész sereg betegségnek, főleg az idegláz-nak szülő oka szokott lenni, mely oly közönséges gyári nya-valya. Tanéveik után a figvermekek elsatnyult egyének, kik minden hosszú s fárasztó munkára képtelenek ; a leányok pedig sem varrni sem kötni nem tudnak, s mindazon t u l a j -donságokat nélkülözik, melyek jó családanyáknak szüksé-gesek." (Description de la ville de Manchester.)
A legkirivóbb visszaélések törvényhatóságilag be lettek ugyan szüntetve, de a ba j nagyban mégis megmaradt, amint azt a kiküldött bizottmány a következő szavakban kife-j e z i : „A gyermekeknek hosszura kinyúkife-jtott munkákife-ja leg-több esetben okozza : 1.) testük elsatnyulását, 2.) sokszor gyógyíthatatlan betegségeket vagy korai halált, 3.) m a j d tel-jes m a j d részletes képtelenséget, hogy a nevelésökre szol-gáló üdvös eszközöket felhasználhassák.
Továbbá a jelenlegi gyáriparosok egyik legvészesebb hatása egyesekre s az egész társadalomra abban áll, hogy a nők, különösen a családanyák is, már a gyárakban dolgoznak.
Azon erkölcsi s anyagi nyomor, mely a munkások helyzetét s ú j t j a , nagy mértékben eme visszásságból származik, vagy legalább nagyobb kiterjedést nyer általa.
A mi különösen az anyákat illeti, elég itt egyszerűen hangsúlyozni hivatásukat a családban, hogy felfoghassuk, mennyit szenved a társadalom, ha a gyárimunka őket távol t a r t j a a családi tűzhelytől. Az anyák a d j á k gyermekeiknek az első nevelést, mely egész jövő életükre döntő befolyást gyakorol. É b e r gondjuk és szeretetteljes odaadásuk nélkül hogyan volna lehetséges a zsenge i f j ú k o r t megóvni azon er-kölcsi s anyagi veszélyektől, melyek azt mindenünnen
kör-nvezik? Avagv hogvan lehetne abba beleoltani a vallás sz. «/ O. o«
elveit, a ker. erények szeretetét, melyek nélkül az ember nem volna képes a szenvedélyeken uralkodni. Az anyának gyön-géd tekintélye, természetes vonzalmának s meggyőző erejé-nek h a t a l m a fogja egyedül megkedveltetni a gyermekekkel azon nehéz kötelességeket, melyek hű teljesítésétől f ü g g jövő boldogságuk.
Mint feleség, mily áldásos befolyást gyakorol férjére ! Női természetének gyöngédebb érzelmei mérsékelni fogják mindazt, ami férjének jeliemében önző s a vadságig nyers.
A háztartás rendje és sikeres vezetése is első sorban tőle f ü g g ; avagy milyen lehet a lakásnak, az öltözetnek tiszta-sága, s milyen lesz a családnak élelmezése, ha az asszony naponként 12—14 óráig távol van? M. Audiganne a franczia gyárimunkások családi életéről a következő sötét képet festi:
„A család szervezete egyáltalán nagyon laza, s ritkán t ü n -teti fel azon egységet, melyet a kölcsönös vonzalom s a kö-zös életsors kötelekei megszilárdítanak. Mindegyik házasfél saját szakállára él, s az életközösség csak külsőleg, ugyan-azon helyen való lakásban nyilvánul, mig az erkölcsi köte-lék egészen hiányzik. A/, asszonynak nincs azon szerepe, mely természetszerűleg őt megilleti, s többnyire nem hit-vestárs — hanem szolgálónak tekintetik, melylyel durván bánni lehet. E lealacsonyitás onnét származik, mivel, a gyári-7 7 O./
munka elvonja a nőket s családanyákat természetes hiva-tásuktól, s a nagyipari termelés gépezetében egyszerű kere-kekké aljasittatnak le." (Les populations ouvrières de la France, I . p. p. 68. 1-er edit.)
S mivel a műipar természetes hivatásától távol t a r t j a
a nőt, azért ez anuál mélvebben fog sülvedni erkölcsileg. O J O minél inkább hivatva van, hogy női természetének megfelelő
életviszonyok közt a legszebb de egyszersmind a legkénye-sebb életfeladatot teljesítse. A legélénkebb színekben le van m á r irva a gyárakban dolgozó nőknek erkölcsi sülyedése.
Tanúbizonyságul szolgáljon M. Villermé, tanúsága, szerzőjé-nek jelleme s tudománya, nemkülönben azou tapasztalatok miatt is, melyeket az a különféle gyári központokon tett, nyomós. „Ti úgymond Villermé a g y á r u r a k n a k , összekeveri-tek a férfiakat s nőket, midőn azokat könnyen lehetne egy-mástól elválasztani. Nem ismeritek-e ama f a j t a l a n beszéde-ket, melyeket az együttlét előidéz, a rosz könyvek olvasását, melyek belőle következnek, még mielőtt egészen felébredt volna az érzékiség, valamint azon ingerlő szenvedélyeket, melyeknek tüzét szítjátok, mihelyt azok a szívben lángra lob-bantak? S ha most választjátok el őket, váljon azt hiszitek-e, hogy minden jól van? Avagy sikerülend-e fóntartani az il-ledelmet azon helveken hol fiatal leánvok dolgoznak ? A nyelv feslettsége, az irigység, melyet azoknak ártatlansága okoz olyanoknál, kik azt már elvesztették, nem-e mind
meg-*' 7 O
annyi okai az erkölcstelenségnek, melvet ti láttok, de meg nem akadályozzátok ? Sőt a gyermekeknél is a két nem ezen összedobása nem idéz-e elő egymással való érintkezésükben s legközönségesebb ténykedésükben oly szabadságot, az illem-nek oly megsértését, mely későbben bizonyosan megtermi fa-nyar gyümölcseit? S ha a fiatal leány az erkölcsi romlásnak, a rosz példának ellent is áll, ha meg is marad az erény ösvé-nyén egy ideig, azt hiszitek-e, hogy mindig meg fogja ta-lálni az erőt a nyomorúság ellen? Nincsen-e ezernyi
körül-141)
ménv, mely őt munka hiánynyal fenyegeti? S akkor kitéve minden szükségletnek, műhelyében magára hagyatva, távol anyjától, vezér, vallás nélkül, a fényűzés kísértete, a becste-lenség díjjá, melylyel társnői pompáznak, váljon hogyan áll-hatna ellen a csábitásoknak, melyek őt minden oldalról hí-vogatják ? E veszélyes, majdnem elkerülhetlen szirtek ott vannak a nagy gvárakban anélkül hogv uraik valaha erre gondoltak volna, vagy ha arra gondoltak is, kényelmesebb-nek t a r t j á k semmitsem tenni. Ez a gyárak képe mihelyt egy kis munkaszünet áll be. Még csak azt jegyzem meg, hogy a gyárakban divő erkölcsi feslettség adja amaz aljas nőknek nagy számát, kik P á r i s b a n a prostitutióból élnek" (Les P o
-pulations ouvrières de la France, t. I I . p. 51.)
E sötét képhez adjunk még egy vonást melyet ugyan-azon Yillermé bizonysága szerint ugyan-azon gyártelepek adnak, hol sok nő dolgozik : „Sedanban, mondják nekem, a nő-munkások nagy számára nézve az erkölcstelenség m á r a 13-ikéletévtől kezdődik : s i t t valamint más gyárvárosokban
is kevésbé a csábításoknak, mint inkább a velők dolgozó ' o rosz nők átkos tanácsainak esnek áldozatul. Hajszolva,
ösz-tönözve szüntelenül, beszédjeik, élczeik és szemtelen példá-j o k által végül elesnek, s ezen ismételt ingerlések erepéldá-je oly nagy, miszerint a fiatal áldozat siet másnap reggel beval-lani az éjjel elkövetett esést." (Les populations ouvrières de la France, t. I. p. 259.)
Mindezen bajokat nagyban elősegíti a műiparnak ki-fejlődése. Az általa alkalmazásba hozott gépek s ezáltal eszközölt u j munkafelosztás előnyössebbé teszi a nőknek s a gyermekeknek munkáját a nagy gyárakban. Másrészt nem is fogja semmisem a munkának ezen ujabbi átalakulását s megosztását megváltoztatni, mivel ez az emberi elmének fé-nyes diadalát jelzi a természet fölött. De különben is az em-beri szellemnek nagyszerű felfödözései a műipar terén nem okai a bajnak, hanem legfölebb alkalmul szolgáltak annak kitöréséhez. Annak igazi oka a gyárurak s a munkásokban keresendő. Köztudomásu dolog, mennyire szokták a g y á r u r a k kiaknázni a nők s gyermekek munka-erejét minden szemé-rem s lelkiismereti f u r d a l á s nélkül mindenütt, hol szabad-elvű törvényhozás pénzvágyuknak szabad folyást enged.
Nem kevésbbé bűnösök a munkás szülik, is. Mindazok, kik -ezeknek életrendjét tanulmányozták, bizonyítják, hogy egye-dül a vágy gyermekeik keresete által pénzhez jutni, viszi az a p á k a t reá, miszerint saját vérüket a gyári életnek zsákmá-nyul oda vessék. E bajon utóvégre sem kormány sem tör-vényhozás segiteni nem képes, mivel mindabban, mi az egyéni szabadság- s a családapa jogaira vonatkozik, az min-dig csak bizonytalan s korlátolt befolyást gyakorol. I t t elő-ször ker. lelkületre, azután pedig minden társadalmi ténye-zők közreműködésére van szükség ; főleg a munkaadók s a munkások kipzsiságának meg kell szűnnie." (Ducpétiaux, de la condition physique et morale des jeunes ouvriers, t. I. p.
5. et suiv.)
A személyes szabadságot s az apai hatalmat megszo-rító rendszabályok azonban eléggé igazolva vannak azon esetben, midőn az erkölcsi rend s a társadalom megmentése forog veszélvben. o .
A társadalmi élet egyik alaptörvénye abban áll, hogy valahányszor az erkölcsi érzet fogyatkozik az emberekben, a
törvény lépjen hatályba, és szüntesse be mindazon visszaélé-seket, melyek romlással fenyegetik a társadalmat. Midőn munkaadó s munkás megfeledkeznek arról, hogy mivel t a r -toznak a gyermekek s a gyöngébb nem méltóságának, a tör-vényhozó kötelessége azt nekik emlékezetükbe hozni, ki ezáltal ama nemes tisztet fogja teljesíteni, melyről a csa-ládapa megfeledkezett. Nem a r r a kell tekinteni, váljon na-gyobb vagy kisebb lesz-e a kereset, hanem inkább arra, vál-jon az emberiség nagyobb fele i f j ú korától kezdve az okta-lan állatok életmódjára legyen-e szoktatva, vagy a gépekhez hasonlóan végleg elkoptassék-e, mielőtt még tökéletesen ki-fejlődhetett volna azon erkölcsi erő, mely nélkül még az anyagi rendben sem képzelhető semmiféle jólét s haladás.
Végre valahára az államkormányok hosszú habozás után napjainkban kezdik belátni kötelességöket. Először Angol ország törvényes határidőt szabott a gyermekek, ké-sőbben a nők munkájának. Bizonyos munkák, pl. bányákban, feltétlenül tiltatnak a nőknek s a 10 éven aluli gyermekek-nek. A munka-idő maximuma 10 órára szabatott naponta
azon fiatal nőkre s asszonyokra nézve, kik már dolgozhatnak . o a gyárakban. 9 év aluli gyermekeknek a munka tiltva van.
Francziaországban az 1841 marcz. 22-ki törvény kiegé-szítve az 1851 febr. 22-ki az inaskort meghatározó törvény által, elfogadta s több pontban kiterjesztette az angol tör-vény elveit a gyermekekre nézve. Minden éjjeli munka meg-van tiltva a 13 éven aluli gyermekeknek. A vasár- s törvé-nyes ünnepnapok megtartandók. Valamely kézmüvet tanuló gyermekek 12ik életkorukig iskolába járni tartoznak. H a sonló rendszabályok divatoznak Németország több t a r t o m á -nyában is.
Nálunk Magyarországon, hol a gyáripar még távolról sincs annyira kifejlesztve mint az említett országokban, te-hát a belőle származó bajok sem oly nagymérvűek, — legin-kább a földmivelés s a kisipari munkánál alkalmaztatnak a gyermekek ; de itt már gondoskodott a törvény — ha az ille-tők végrehajtják, hogy azok a 12-ik, illetve a 15-ik év be-töltéséig a nyilvános nép- polgári- ismétlő s vasárnapi isko-lába j á r j a n a k . (1868: 28. t. cz.) Dr. Surányi J.
(Vége köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , márczius 1. A katholika egyház helyzete hazánkban. — Eveken keresztül, ''naponkint felmerülő ese-mények oly annyira illustrálják a katholika egyház hely-zetét hazánkban, hogy talán feleslegesnek látszhatnék e te-kintetben szót vesztegetni, hacsak azt magasabb indokok nem követelik. M a g u n k is hallgattunk volna e kérdés fe-lől, ha az csak nem régen is oly eclatans módon nem lett volna illustrálva az országgyűlésen, hogy azt ignorálni tel-jes lehetetlen annál is inkább, mert az esemény csak mellék
incidens levén, nagyon könnyen sokak figyelmét kikerülhette.
A magyarországi m a g y a r a j k a görög-katholikusoknak azon kérelméről volt szó, melyben kérik, hogy részükre HajduDorogon görög szertartású katholikus magyar j e l -legű püspökség és káptalan állittassék fel. Yécsey Tamás előadó meleg szavakkal ajánlotta e kérvényt a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, a miniszter pedig kijelenté, hogy a tárgyalásokat megkezdte ez irányban, mielőtt
141)
még a kérvenyi bizottságtól utasítást kapott volna. E z t nem elégelve meg Orbán Balázs, figyelmezteté a minisztert, hogy ez ügyet ne ugy karolja fel, mint az erdélyi evangélikusok sorsát, a kik egészen elnémetesednek és bár petitionáltak, a miniszter nem akar gondoskodni arról, hogy ott magyar a j k ú püspökség vagy bár esperesség állittassék fel. E fel-szólalást Yécsey T a m á s előadó, mint protestáns, szó nélkül nem hagyhatván, kijelenté, hogy nem lehet a miniszternek Orbán kívánságát teljesíteni, mert a suprema inspection kivül a miniszternek a protestánsok ügyébe avatkozni nin-csen joga.
í m e a február 19-ki ülésen történt e kis incidens ; és mennyi-mennyi megjegyzés fér hozzá; mily reminiscentiákat kelt fel, minden, egyházát szerető katholikus lelkében ! Egyet-mást ime ezennel felemiitünk, és pedig kezdjük azon-nal Yécsey T a m á s replicájával, vagy ha jobban tetszik, a protestáns autonómia védelmével. Mily csekély, hogy ne mondjuk semmis és mellékesen tett észrevétel, hozzá még jóakaratú észrevétel a protestantizmus iránt volt az, melyet Orbán Balázs tett, és Yécseynek mégis m á r ez is elég volt, hogv kardot rántson a protestantismus mellett ; megfordítva pedig mily rendszeres autonomellenes eljárás követtetik mái-éveken keresztül a katholicismus ellen, és mégis hol az a kath.
világi képviselő, ki szavát felemelnrmerészelte volna egyháza érdekében, pedig bármily túlnyomó befolyással legyen is a protestantismus a törvényhozásra, hitfeleinek számát a katbo-likusok száma ugy a kormányban mint a képviselőházban fe-lülmúlja. A protestantismust az alkotmányos aera alatt nem bántotta senki, nem csak, hanem az reá ellenkezőleg nagyon kedvező volt: számtalan előnyt vívott ki a katholicismus fe-lett : és mégis, egy képviselő észrevétele, habár ez csak jót akart, bizonyára minden autonomiai jog sérelme nélkül, de mert látszólag a legtávolabbról az autonómiával némi vi-szonyba hozható, már is a másik protestáns képviselő fel-szólal a sérelem ez árnyéka ellen. A katholicismus ellenben, hogv többet ne említsünk, csak legközelebb is a legsötétebb üldöztetésnek tétetett ki, s még sem találkozott egyetlen egy világi képviselő sem, ki megbélyegezve a magyar nemzetre megszégyenítő eljárást, legalább interpellálta volna a kor-mányt, hogy szándékozik-e még tovább is fenntartani a ka-tholikusok üldöztetését a szabad (?) magyar hazában? K i nem l á t j a be, hogy ily körülmények közt, minő helyzete van az egyháznak h a z á n k b a n ? T á m a d ó van számtalan, védő
— senki.
Azt mondja \ écsey, hogy a miniszternek a suprema inspection kivül nincsen joga a protestons ügyekbe avat-kozni, vagyis hivatkozik a protestáns autonómiára. J ó l van.
De hogy vagyunk e tekintetben mi katbolikusok ? H a mi katbolikusok azt követeljük, hogy a kormány ne avatkoz-zék a katholikus ügyekbe, mint nem avatkozik a protestáns ügyekbe: akkor nekünk azt válaszolják, hogy nincsen auto-nómiánk ; ha pedig erre követeljük és pedig a jogegyen-lőség alapján a katholikus autonómiát, melynek alapján áll állítólag a modern állam, tehát a mienk is : akkor megta-gadják jogos követelésünket, és nem találkozik senki, ki e kétféle mértéket a kormány és a világ szeme elé állítva a teljes egyenjogúságot követelné, vagy oly értelemben, hogy, lia a kormány beavatkozik a mi ügyünkbe, ugyanezt tegye
másokéval is, vagy pedig hát ne avatkozzék senki ügyébe.
Ez a jogegyenlőség : aut-aut. M e r t mégis anomál egy hely-zet, hogy mig a vallásfelekezetek egészen szabadon rendez-hetik ügyeiket; mig ott politikai befolyás a kormány részé-ről nem érvényesíthető : addig a kormány a katholika egy-ház beléletének fejlődését politikai befolyásával akadályozza, vagyonával is oly szabadon rendelkezik mintha az állami tulajdon volna : minek köszönhető, hogy a kezelése alatt levő egyházi vagyon m á r m á r az állami vagyon sorsára készült jutni, hacsak a legújabb intézkedések e catastrophától az egy-házat egyelőre meg nem mentik. Mint ebből látszik tehát, az egyház helyzete autonomicus függetlenség tekintetében is sok igen sok, hogy ne mondjuk, minden kívánni való tekin-tetben a lehető legroszabb helyzetben van, annál roszabban, mert nemcsak semmi kilátása nincsen, legalább a jelenben, a r r a nézve, hogy e nyomasztó gyámkodástól meneküljön, hanem inkább, oka van t a r t a n i attól, hogy a protestantis-mus befolyásának növekvésével, mely pedig napról napra mind nagyobbá lesz, még nagyobb szolgaságba, hogy ne mondjuk rabságba sülyed.
Még valamit. Yécsey Tamás a miniszternek a suprema inspectiót megadja. A mi laicus felfogásunk szerint ugyanez illetné meg tehát a mindenkori minisztert a katholikus egy-házzal szemben is, sem több, sem kevesebb : és azért az a leg-főbb kegyuraság gyakorlata, mely ezidőszerint a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszter kezében van, onnan kive-endő és a püspökök, kanonokok, egyházi javadalmasok kine-veztetése, szóval az egyházi ügyeket érdeklő kérdések vezetése más alakba öntendő, mert különben nagyon könnyen összeza-varható a miniszter miniszteri állása avval, melyet, mint az apostoli király megbízottja, a legfőbb kegyúri jogok gyakorlásánál elfoglal, és a miniszter miniszteri befolyását ott is é r -vényesíteni törekedhetik, a hol ezt ér-vényesíteni nincsen joga.
De ismét csak azt kérdezzük, ki fogja e nagy fát megmoz-gatni ? K i fog ez anomalia megszüntetésére törekedni ? Mert hogy ez anomalia, hogy ez is setét szinben tüntette fel az egyház helyzetét hazánkban, azt kétségbevonni lehetetlen.
Mind ez csak egy pár pont a számtalan közül, melyek Yé-csey Tamás replikája alkalmából elménkben felmerültek ; elég fontosak azonban, hogy egyházunk helyzete felől el-mélkedjünk és — e helyzet javítására mindent megtegyünk.
Rónia. febr. 20. XIII. Leó pápa allocutiója a szent collegiumlioz, melylyel a Di Pietro bibornok-dékán által február 20-dikán hozzá intézett üdvözlő beszédre válaszolt :
„Igen szívesen f o g a d j u k és nem kis vigaszunkra vál-nak a nemes érzelmek és a j ó kívánságok, melyeket megvá-lasztatásunk mai évfordulóján a sz. collegium nevében önf
bibornok ur, előttünk kifejezett. Pápaságunk lefolyt három éve alatt a szent collegium állandó p r ó b á j á t adta személyünk iránti hódolatának és kiváló ragaszkodásának, és mindé t e -kintetben hasznos és erőteljes segitséget nyújtott az egyház nehéz kormányzatában. Ez okból kész örömmel teszünk nyilvánosan tanúságot egyaránt hálás és élénk megelégedé-sünkről, meg levén arról is győződve, hogy kitartó és szak-avatott támogatása a jövőben sem fog hiányozni. Annál in-kább számítunk e támogatásra, minél súlyosabbak az idők, melyek azt nelkülözhetlenné teszik. Valóban súlyos aggo-dalmak kíséretében lépünk pápaságunk e negyedik évébe ;
141)
mert mint a bibornok ur az imént találóan jegyze meg : a viharok dühe növekszik, a felbőszült tenger hullámai csap-kodnak és u j veszélyek fenyegetik sz. Péter mysticus ha-jócskáját.
Az egyháznak a jelen pillanatban tényleg oka van pa-naszkodni a fölött, hogy szent jogai ellen merényleteket kö-vetnek el, azokat érzékenyen sértik a világ csaknem minden részében : szabadsága elnyomva vagy akadályozva majdnem mindenütt ; békítő és üdvös befolyása ezer módon zavarta-tik. Azon hatalmas segitség, melyet az egyház nyújtani ké-pes a társadalomnak, s melyet mi pápaságunk kezdetétől fogva felajánlottunk azoknak, kik a népek sorsát intézik, legnagyobb szerencsétlenségre nem részesült kellő fogadta-tásban. A közben a népek, melyeknek különösen szí vökön fekszik ősi hitök sértetlen megőrzése, és melyek iparkodnak meg nem szegni a dicső vallásuk által rájok szabott kötel-meket: épen azok már hosszú idő óta nyögnek a legnehezebb megpróbáltatás és a legsúlyosabb nélkülözések nyomása
Az egyháznak a jelen pillanatban tényleg oka van pa-naszkodni a fölött, hogy szent jogai ellen merényleteket kö-vetnek el, azokat érzékenyen sértik a világ csaknem minden részében : szabadsága elnyomva vagy akadályozva majdnem mindenütt ; békítő és üdvös befolyása ezer módon zavarta-tik. Azon hatalmas segitség, melyet az egyház nyújtani ké-pes a társadalomnak, s melyet mi pápaságunk kezdetétől fogva felajánlottunk azoknak, kik a népek sorsát intézik, legnagyobb szerencsétlenségre nem részesült kellő fogadta-tásban. A közben a népek, melyeknek különösen szí vökön fekszik ősi hitök sértetlen megőrzése, és melyek iparkodnak meg nem szegni a dicső vallásuk által rájok szabott kötel-meket: épen azok már hosszú idő óta nyögnek a legnehezebb megpróbáltatás és a legsúlyosabb nélkülözések nyomása