„A pápák oly dogmákat és bullákat hirdettek
ki, melyek őket a világ korlátlan uraivá kikiáltják,
a népek és államok fölötti főuralomra törekedtek .
59
azért a pápaságnak a jogállamban többé nincsen semmi he-lye, mivel ez hagyományos tanaiban és természetellenes igé-nyeiben megcsontosodott és semmi reményt nem n y ú j t arra, hogy magát a civilisatio követelményeinek és a jogállam kí-vánalmainak alávesse." (gr. Pejacsevich János1) í m e ! igy vélekedtek kath. álláspontunkról azok is, kik különben a stabilitás elvét vallják és sehol meg nem engedik a forrada-lom jogosultságát. Azóta pedig szépen elmúlt egy évtized, anélkül, hogy csak a legkisebb állam is valami rázkódást tapasztalt volna, hacsak oly természeti tüneményt nem ér-tünk, minő p. o. a földrengés.
Vizsgáljuk meg ezekután saját álláspontunkat a hires magyar 53. §. irányában, mely ugyan már jobbról balról meg volna eléggé vitatva, ha a közfelháborodást vesszük tekin-tetbe, de egyenesen csak is Capistrán barátunk találta el a szög fejét*) a „M. Korona" m. é. decz. 23. sz.-ban, midőn a kérdésre: „Elégségesnek tarljuk-e a keresztszülők által a gyer-mek nevében tett hitvallást arra, hogy a megkereszteltet a kath.
egyház tagjának tekintsük T~ leplezetlenül megtelel : „E so • kat mondó kérdésre — pereat mundus, sed fiat iustitia — igennel kell felelnem." Maga az egyház is mindig igy t a r -totta s taní-totta : „Siquis dixerit, parvulos baptisatos, cum adoleverint, interrogandos esse, an r a t u m habere velint, quod patrini eorum nomine, dum baptisarentur, polliciti sunt, et ubi se nolle responderint, suo arbitrio esse relinquendos : ana-thema sit." Cone. T r i d . 7 de Bapt. Can. 14. Ez a mi kizáró-lagos és egyenes katholikus álláspontunk. A m. kir. tábla ellenkezőleg azon nézetét fejezte ki a soproni Ítéletben, „hogy a keresztség nem bir azon hatással, miszerint valamely spe-cialis félekezet t a g j á v á válik a megkeresztelt, hanem egyál-talán az egyetemes kereszténység tagjává." Mit mond erre a „Catechismus Komanus ?" De előbb lássunk még valami curiosumot.
A „Pesti H i r l a p " m. é. decz. 29-iki sz.-ban „Fővárosi ügyek" cz. a. ezeket olvassuk: „ A fővárosi polgári anya-könyvbe, melyet a főváros polgármesteri hivatalánál vezet-nek, a lefolyt évben 12 szülő vétette fol újszülött gyerme-két. Legutóbb Rauchmaul Károly, százházi lakos „Otto"
névre keresztelt fiát i r a t t a be itt felekezetnélkülinek. A be-
-adványra a bába, K ü r s c h n e r J a k a b s dr. Csillag Zsigmond vannak tanukul bejegyezve." Mi ez ? Aki a katholikus anyaszentegyház nevében valakit megkeresztel, az állam ne-vében, mely a szülők a k a r a t á t korlátozza, annak pört akasz-tanak a nyakába, bíró elé idézik. I I a pedig a megkeresztel-tet a szülők egyike (mint fentebb) felekezetnélkülinek Í r a t j a be a polgármesteri hivatal által : ezt mint vívmányt, mint haladási tényezőt jegyzik loi a lapok. — M á r hol van a ke-resztség eltörölhetlen jele, mely által az eredendő bün meg-szűnvén a keresztség örökérvényű levén, sem meg nem sem-misíthető, sem nem ismételhető, mint más szentségek ? H o v á j u t o t t u n k ? H á t az anyaszentegyház intentiója, mely nélkül érvénytelen a keresztség ?
Epen e napokban hallottam egy szemtanú lelkész t á r
-') L. Sullaynál 3Ö8 1. Még eszébe j u t h a t n a valakinek, a l e g ú j a b b zágrábi k a t a s t r o p h á t is összeköttetésbe hozni a pápai tévmentesség ki-mondásával.
*) A szög feje Kapisztrán czikke előtt ismeretes volt, s el is volt találva. Lásd a .Religio' 1880. decz. 8. .Tájékozásul' cz. czikkének 5. j e g y
-zetét. Szerk.
samtól, ki jelen volt a szomszéd protestáns pásztor keresztelé-sénél,**) hogy valóban kétes dolog, valljon a nem kath. hitfe-lekezetek lelkészei ugy keresztelnek-è, mint Krisztus urunk s a z ő anyaszentegyházának szelleme hozza magával, valljon ugy-e mint a ker. hittan előirja ? Tagadhatlan, hogy szük-ségben minden ember keresztelhet, még a zsidó és pogány is, ha az anyaszentegyház szándéka szerint a k a r cselekedni : de elegendő-e csak az u j j a hegyére vett vízzel a keresztelendőt megfricskázni ? Ez nagy kérdés. Számtalan ténynyel igazol-ható, hogy protestáns atyánkfiai m a g u k jószántukból hozzák újszülötteiket a kath. lelkészhez ; bizonyosan nem csak a külső, ünnepélyesebb szertartás végett, hanem egy fensőbb sugallatnál fogva, mely az írás szavai szerint a szarvast is a legtisztább forráshoz ösztönözi.
E l kell dönteni azon kérdést, hogy a kath. anyaszent-egyház csakugyan keresztel az eretnek felekezetek czéljaira is ?***) Hiszen a keresztség, ha érvényes, általuk feladva is szentség, és pedig ugyanaz a szentség, melyet Jézus Krisztus rendelt az ember megszentelésére. Miért ellenzi tehát a kath.
egyház az eretnekek tanúskodását a keresztség kiszolgálta-tásánál ? Mivel az ő szándékát veszélyeztetve látja, olyan egyének alkalmazása által a legfontosabb érdekben, kik tényleg m á r ellene mondottak a k a t h . anyaszentegyház lét-czéljának és üdvintézményének a világon, midőn t. i. az egyedül üdvözitő jelleget határozottan megtagadták. Hogy és mily szertartással keresztelnek protestáns atyánkfiai, an-nak leírására itt nincs szükség, nekünk elég azt tudni, hogy a tridenti sz. zsinat elismeri az eretnekek keresztelését is, midőn mondja : „A sacra Tridentina Synodo anathema in eos sancitum est, qui dicere audeant, Baptismum qui etiam datus ab haereticis in nomine P a t r i s et Filii et Spiritus San-cti cum intentione faciendi, quod facit Ecclesia : non esse ve-rum baptisma." Ennélfogva, hogy lehet az igy törvénye-sen megkeresztelt gyermeket felekezetnélkülinek a polgár-mesteri hivatalnál tanuk jelenlétében bejegyeztetni ? M i ezen polgári actus czélja ? Hogy t ű r h e t i ezt a keresztény törvény-hozás ? Kitől nyert erre a modern jogállam fölhatalmazást ? V a g y pedig a szülők, kiknek szabad a k a r a t á t maga a tör-vényczikk oly nyilvánosan meghatározza ? H a keresztelni sem volna szabad a törvénybe való ütközés nélkül, hogv egyik, vagy másik protest, collega föl ne adjon bennünket:
nem provocatio-e ez az egész kereszténység egyeteméhez, hogy létjogaiban megsértetve tiltakozzék a leggyökeresebb merény ellen, mely valaha a kereszténység ellen elkövettetett ? I I a ez divatba jön, mennyi elzüllött lelkiismeret talál majd menedéket az alaposan soha nem tanult, nem gyakorolt s így nem is becsült keresztény hit megtagadásához ! K i vállalna magára olyan terheket, melyektől két tanú jelenlétében egy-szerű jegyzőkönyvi bevezetés u t j á n könnyű szerrel megsza-badulhat a felekezetnélküliség czége alatt, mely bizonyosan egy újkori pogányságot akar meghonosítani.
Lássunk itt m i n d j á r t egy kézzel fogható példát a nép soraiból. — V . I m r e mióta másodszor nősült, lelkipász-tora iránti tartozásának minden nemét egyszerűen megta-gadta. Evenkint annak rendje szerént fölszólittatván, hogy
**) Furcsa ! A j á n l j u k a ,Furcsa dolgok' czimü czikksorozat derék
szerzőjének Ügyeimébe. Szerk.
***) Ez nem j ö h e t kérdés alá. Szerk.
8 *
6 0 legalább kézi m u n k á v a l törleszsze fölszaporodott adósságát, azt felelte, bogy „ő neki sem Istenre sem p a p r a nincs s z ü k -sége. H a a p a p az Isten szolgája, követelje j á r a n d ó s á g á t a m a g a U r á t ó l . " M é g e d d i g nem is a k a d t biró, jegyző, v a g y végrehajtó, aki V . I m r é t ellenkező meggyőződésre b i r t a volna. K i tenné azt föl, hogy ily elzüllött h i t ű ember m a -gánosan állna ezerek k ö z t ? E g y másik igy felelt a zálog-összeiró bizottságnak : „A lelkemet odadom, de a vánkust nem engedem." E g y h a r m a d i k , vagy ha u g y tetszik h a r m i n -czadik — m á r egyenesen az ingyenélőkre hivatkozott, kik a szegény ember bőrét a k a r j á k lenyúzatni. M a j d mindenik pe-d i g azon véleményben van, hogy minél engepe-dékenyebb s b é k e t ű r ő b b vagy törvényes illetéked szerény követelésébeu, annál silányabbul kell önfeláldozásodat m e g j u t a l m a z n i .
A z é r t mi csak kereszteljük minden t a r t ó z k o d á s n é l k ü l a világot. „Euntes in m u n d u m universum etc." M é g egész biztossággal nem t u d j u k , mit csinál a polgári hatóság B e r -linben azon ezerekkel, kik keresztények levén, eddig nem engedték g y e r m e k e i k e t megkereszteltetni. U g y a n milyen secta a k a r azokból fejlődni a t á r s a d a l o m áldásául ? M á r a vérkeresztség is mennyire elvesztette h a t á s á t az ó-szövet-ségi ritushoz képest, h á t a semmi keresztség mily magasra f o g j a emelni culturalis viszonyainkat ! U g y látszik, a k e r t a l a t t guggoló polgári házasság ezen zsilipen a k a r ja leeresz-teni mindazon föltorlódott iszapot a békés családi szenté-lyekre, melyet megnevezni is iszonyatos. I g a z s á g a volt-e egy negyed század előtt az én e l v b a r á t o m n a k , midőn kath. állás-pontunkat a r ó m a i pápa jellemerejével t á m o g a t t a ? I t t kell
kölcsönös hivatásérzettel sorakoznunk. Csak a t a l a j ingóvá ne legyen lábaink a l a t t . „ Q u a e causa f u e r i t , cur ad baptis-num p r a e t e r sacramenti ministros patrini etiam et suscep-tores a d i u n g e r e n t u r ? Hoc quidern optimo iure factum esse omnibus v i d e b i t u r si meminerint, B a p t i s m u m esse s p i r i t u á -lém regenerationem per q u a m filii Dei nascimur. I t a necesse est, u t qui ex B a p t i s m i fonte v i t á m spirituálém vivere in-cipiunt, alicuius fidei et prudentiae c o m m i t t a n t u r , a quo Christianae religionis praecepta h a u r i r e ad omnemque pie-tatis rationem institui possint, a t q u e ita p a u l a t i m in Christo adolescere, donec tandem viri perfecti, iuvante Domino éva-d a n t . " I g y gonéva-doskoéva-dott m á r eleve a k a t h . anyaszentegyház a keresztség lényeges fontosságáról az emberi t á r s a d a -lomra nézve, melyben ezen szentségnek annyi újjászületést kell eszközölnie és annyi örök t ű z r e való a n y a g o t megemész-tenie. A többit bizzuk Istenre, k i az elvetett m a g n a k növek-vést ad. Sántha Mihály.
AUGUSTINUS R0SK0VÁNYI de EADEM,
DEI E T APOSTOLICAE SEDIS GRATIA EPISCOPTIS N1TRIENSIS &c.
Venerabiii et Honorabili Clero Dioecesis Nostrae salutem in Domino, et Paternam ac Praesuleam Nostram Benedictionem ! I I . I n d e ab anno 1875 soliti f u i m u s occasione p a s t o r a lium N o s t r a r u m l i t e r a r u m pro sacro Q u a d r a g e s i m a e t e m -pore e d i t a r u m p l u r a S. Sedis Apostolicae décréta, muneris pastoralis executionem propius concernentia pro cynosura et directione communicare. H a c vice pro s i n g u l a r i N o s t r a e r g a clementissimam omnium N o s t r u m M a t r e m ac D o m i n a m , Beatissimam ac ab origine I m m a c u l a t a m D e i p a r a m V i r g i -nem M a r i a m devotione ac veneratione, seligimus praecipua
M a r i a n a documenta, a Sancta Apostolica Sede variis tem-poribus emanata, et ad promovendum cultum Beatissimae M a t r i s Nos potenter excitantia, Nobisque s a l u t a r i a , quia ex provida s a l u t a r i q u e R o m a n o r u m Pontificum l i b e r a l i t a t e de-votis precibus piisque operibus concessas Indulgentias complectuntur. Sublimior nimirum philosophia, aiente Divo B e r -nardo, est scire I e s u m ; post Christi vero scientiam nihil sva-vius a u t sublimius q u a m scientia dulcissimae et amantissimae M a t r i s gloriosae Yirginis M a r i a e . I p s a enim fines D i v i -nitatis propinquius a t t i g i t (S. T h o m a ) ; Ipsa una cum F i l i o adeo a r c t a et individua sangvinis et amoris societate copu-l a t u r , u t vix ab Ipso consideratione seiungi posse v i d e a t u r ; nam si C h r i s t u s sol, M a r i a coelum ; si C h r i s t u s gemma, M a -ria a r e a ; si C h r i s t u s fios, M a r i a p l a n t a . (Hezychius.) P o r r o S S . P a t r e s t e s t a n t u r , B. M a r i a m fuisse corredemptricem. S.
G e r m a n u s sic alloquitur Y i r g i n e m : N u l l u s est, qui salvus fiat, nisi per te, Y i r g o sanctissima ; nemo est, qui liberetur a malis, nisi per te, o purissima : nemo est, cui donum eon-cedatur, nisi per te, o castissima ; nemo est, cui misereatur g r a t i a , nisi per te, o honestissima! Similiter E p h r e m i n q u i t í P e r te reconciliati sumus Christo, Deo meo, F i l i o t u o ; t u captivorum redemptio, et omnium salus. Ave, p a x , g a u d i u m et salus mundi ! Ave, M e d i a t r i x gloriosissima! Ave, universi t e r r a r u m orbis Conciliatrix ! Deinde P e t r u s D a m i a n u s (de A n n u n c . ) : E v o c a t u r coelestis ille conventus. init D e u s con-silium, cogit concilium, facit Deus sermonem cum Angelis de restauratione eorum, et de redemptione h o m i n u m ; ac sta-tim de thesauro divinitatis M a r i a e nomen evolvitur, ac per Ipsam, cum Ipsa, et in Ipsa t o t u m hoc faciendum decerni-t u r , u decerni-t sicudecerni-t sine ipso nihil f a c decerni-t u m esdecerni-t, idecerni-ta sine ilia nihil re-fectum sit. I t e m idem (de N a t i v . Yirg.): Hodie nata est ilia, per q u a m renascimur omnes. E t R i c h a r d u s Yictorinus (in Cant.) : O m n i u m salutem desideravit, quaesivit et obtinuit ; imo et salus omnium per I p s a m facta est, unde et salus dicta est.
I t t a z u t á n előszámláltatnak valamenny i a boldogságos J o © Szűz M á r i a tiszteletének előmozditására kiadott p á p a i ren-deletek és bucsu-engedélyek. Ezek u t á n igy végzi ő excel-lentiája pásztori levelének ezen részét.
H a b e m u s , F r a t r e s et F i l i i in Christo carissimi, in praeexpositis S. Sedis A p . decretis t h e s a u r u m g r a t i a r u m , piis ad Beatissimam V i r g i n e m D e i p a r a m suspiriis, precibus et operibus a n n e x a r u m : u t a m u r occasione, q u a m vei pauca haec décréta copiose subministrant, ad nostram propriam et crediti curae nostrae fidelis populi salutem! et, q u o n i a m e u m Divo B e r n a r d o cognovimus, quod V i r g o regia ipsa sit via, per q u a m S a l v a t o r advenit, procedens ex ipsius utero t a m -q u a m sponsus de t h a l a m o suo, tenentes viam, s t u d e a m u s et nos ad ipsum per earn ascendere, qui per ipsam ad nos de-scendit ; per earn venire in g r a t i a m ipsius, qui per earn in no-s t r a m mino-seriam venit ! O r e m u no-s quoque cum eodem Doctore Mellifluo : „ P e r T e accessum habeamus ad F i l i u m , o benedi-eta inventrix gratiae, genitrix vitae, m a t e r salutis, u t per T e nos sursipiat, qui per T e d a t u s est nobis. E x c u s e t a p u d ipsum integritás T u a culpam nostrae eorruptionis, et h u m i l i t a s Deo g r a t a nostrae veniam impetret vanitati. Copiosa Caritas T u a nostrorum cooperiat multitudinem peccatorum, et foecundi-tas gloriosa foecunditatem nobis conférât m e r i t o r u m .
Do-61 mina nostra, M e d i a t r i x nostra, A d v o c a t a , nostra, T u o F i l i o nos eommenda, T u o F i l i o nos repraesenta. F a c , o benedicta, per g r a t i a m q u a m iuvenisti, p e r p r a e r o g a t i v a m q u a m me-ruisti, per misericordiam q u m percepisti, ut qui T e mediante fieri d i g n a t u s est particeps infirmitatis et miseriae nostrae, T e quoque intercedente participes faciat nos gloriae et bea-titudinis suae, Iesus C h r i s t u s F i l i u s T u u s Dominus noster."
O r e m u s etiam cum Doctore Angelico : „O beatissima et dulcissima V i r g o M a r i a , M a t e r Dei, omni pietate plenis-sima, summi Regis filia, Domina A n g e l o r u m , m a t e r omnium credentium, in sinum pietatis T u a e c.ommendamus liodie et omnibus diebus vitae nostrae, corpus nostrum et animam nostram, omnesque actus nostros, cogitationes, volitiones, desideria, locutiones, operationes, omnemque vitam, finem-que nostrum : u t per T u a suffragia disponantur in bonum, secundum voluntatem dilecti F i l i i T u i Domini nostri Iesu C h r i s t i : u t sis nobis, o Domina nostra sanctissima, a d i u t r i x et consolatrix contra insidias et laqueos hostis antiqui, et omnium inimicorum nostrorum. A dilecto Filio T u o D o -mino nostro Iesu C h r i s t o nobis i m p e t r a r e digneris g r a t i a m , cum q u a pontenter resistere valeamus tentationibus mundi, carnis et daemonis, ac semper habere firnium propositum u l t e r i u s non peccandi ; sed in T u o , et dilecti Filii T u i ser-vitio perseverandi. D e p r e c a m u r T e etiam, D o m i n a nostra sanctissima, u t iinpetres nobis v e r a m obedientiam, et v e r a m cordis h u m i l i t a t e m , u t veraciter nos agnoscamus miseros ac fragiles peccatores, et impotentes non solum ad faciendum quodcunque opus bonum, sed etiam ad resistendum continuis impugnationibus, sine g r a t i a et adiutorio Creatoris nostri, et Sanctis precibus T u i s . I m p e t r a nobis etiam, o Domina nos-t r a dulcissima, p e r p e nos-t u a m mennos-tis enos-t corporis casnos-tinos-tanos-tem : u nos-t p u r o corde, et casto corpore, dilecto Filio T u o et T i b i valea-mus deservire. Obtine nobis ab eo jtatientiam et mentis t r a n q u i l l i t a t e m , u t labores nostros valeamus sustinere, et pro s a l u t e propria et proximorum laborare. I m p e t r a nobis e t i a m , o dulcissima Domina, c a r i t a t e m veram, q u a Sacratissi muni F i l i u m T u u m D o m i n u m nostrum Iesum C h r i s t u m toto corde d i l i g a m u s ; et T e post ipsum super omnia, et p r o x i m u m in Deo et propter D e u m : sicque de bono eius g a u d e a m u s , de malo doleamus ; n u l l u m q u e contemnamus, neque temerarie iudicemus, neque in corde nostro alicui nos praeponamus.
F a c etiam, o Regina coeli, u t dulcissimi F i l i i T u i t i m o r e m p a r i t e r ot amorem semper in corde nostro habeamus ; et de tantis beneficiis nobis, non nostris meritis, sed ipsius benig-nitate collatis, semper g r a t i a s agamus, ac de peccatis nostris p u r a m et sinceram confessionem, et veram poenitentiam f a ciamus, u t eins consequi m e r e a m u r misericordiam et g r a -tiam. O r a m u s etiam, ut in fine vitae nostrae, coeli P o r t a et peccatorum A d v o c a t a , nos indignos servos Tuos a Sancta F i d e Catholica deviare non p e r m i t t a s ; sed T u a m a g n a pie-t a pie-t e epie-t misericordia nobis succurras, epie-t a malis spiripie-tibus nos defendas : ac in benedicta F i l i i T u i gloriosa passione, et in T u a intercessione spe accepta, veniam de peccatis nostris ab eo nobis impetres, a t q u e nos in T u a et eius dilectione morientes in viam salvationis et salutis dirigas. Amen."
V é g r e közli a m u l t évfolyamán megjelent valamennyi pápai encyclikát és apostoli iratot, melyek u t á n a közelgő sz. böjt m e g t a r t á s á r a nézve intéz a t y a i főpásztori tanácsokat
és intelmeket. A z egész pásztori levelet pedig még a k ö v e t -kező s z a v a k k a l z á r j a be.
P a s t o r a l e m epistolam N o s t r a m concludere liaud vale-mu8, quin Vos, F r a t r e s et Filii in Christo carissimi, denuo reflectamus et obtestemur, ut eam attente legatis et vocem Praesulis Vestri, consiliaque ac monita p a t e r n a bono animo suscipiatis et exequi, Deo iuvante, contendatis. E s t o t e spes Nostra, g a u d i u m N o s t r u m , et corona gloriae N o s t r a e ante D o m i n u m nostrum Iesum C h r i s t u m . (1. Thess. 2.) Nos quo-tidie oramus pro Vobis : u t P a t e r Sanctus servet Vos in no-mine suo ; non rogamus, u t tollat Vos de mundo, sed u t sér-vét Vos a malo ; (loan. 17.) detque Vobis, u t in simplicitate cordis et sinceritate sua, et non in sapientia carnali conver-sent ini in hoc mundo. (2. Cor. 1.) E s t o t e pii sacerdotes Dei Altissimi, adornati sancta eius g r a t i a , ad coelestia toti an-lielantes, et sacrae apostolicae vitae formám imitantes ; es-tote sapientes magistri, eses-tote fideles dispensatores mvsterio-r u m Dei, in pmvsterio-robitate et salute fidelis populi pmvsterio-romovenda toti defixi. Nolite a r b i t r a r i , fervorem in sectanda v i r t u t e Christiana u n q u a m modum excessurum, nec timete, fore, u t sub m a g n i t u d i n e sacerrimae obligationis V e s t r a succumbat infirmitas. Dabit, v i r t u t e m , qui contulit d i g n i t a t e m , et qui honoris est auetor, ipse fiet administrationis adiutor. (Leo.) E t nunc, preces V e s t r a s pro infirmitate N o s t r a maiorem in modum exposcentes, commendamus Vos Deo et verbo g r a -tiae ipsius, qui potens est aedificare et d a r e h a e r e d i t a t e m in sanctificatis omnibus. (Act. 20.) V a l e t e in Domino. C a r i t a s N o s t r a cum omnibus Vobis in Christo Iesu. (1. Cor. 16.) D a t u m in Episcopali Castro Nostro N i t r i a e die q u i n q u a g e -sima anniversaria p r i m i t u s oblatae per Nos Omnipotent!
Deo sanetae i m m a c u l a t a e salutaris Hostiae, Dominica I . post E p i p h a n i a m Domini, in diem nonam I a n u a r i i incidente, anno Domini millesimo octuagesimo primo, Episcopatus Nostri trigesimo, Nitriensis vigesimo secundo.
Augustinus, m. p.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, j a n u á r 21. Czékus superintendens ur csikké a ,Pesti Napld'-ban. — F o l y t a s s u k Czékus superintendens u r n á k ujságezikkére megjegyzéseinket, m e r t ama kiváló tiszteleten (?) kívül, melyet a m a czikk a k i r á l y i t á b l a i r á n t tanúsít, vannak abban olyan állítások, m e l y e k e t megjegyzés n é l k ü l h a g y n i nem lehet, a nélkül, hogy a qui tacet consent i consent f é l e mondásconsent reánk ne a l k a l m a z z á k . Sorban vesszük consent e h á t a következőkben a superintendens u r egy néhány á l -lítását.
A superintendens u r azonkívül, hogy a k i r á l y i t á b l á t megleczkézteti, kifizeti a k a t h o l i k u s papságot is. Szólván ugyanis a vegyes házasságból származó g y e r m e k e k felől t e t t törvényi intézkedésről, a k a t h o l i k u s papságot lelkiismeret-len visszaélésről és a törvény szántszándékos kijátszásáról vádolja. „ E törvény, úgymond, nem ad visszaélésre jogot a szülőknek, annál kevésbé ad t e h á t a lelkészeknek, hanem szorosan követeli, hogy ugy a szülők, mind a p a p s á g e l j á r á -sában ahhoz feltétlenül a l k a l m a z k o d j a n a k , minél fogva azon sajnos tény, miszerint a római k a t h o l i k u s p a p s á g R ó m a p a -rancsainak hódolva, a hazai törvényt szentnek nem t a r t j a , hanem azt műveli, hogy a szülőket t é v ú t r a vezeti és bennök
azon hitet ápolja, miszerint a törvényt megtartani nem kö-telesek, téritvények és Ígéretek által azt kijátszhatják és az által más hitfelekezetek jogait lábbal tiporják, nem egyéb, mint lelkiismeretlen visszaélés és a törvény szántszándékos kijátszása." Igy beszél egy superiutendens a katholikus pap-ságról. De vájjon mit mondana ő, ha mi megfordítva az ő szavait azt állitanók, hogy az ő most idézett szavai nem egyéb mint lelkiismeretlen félrevezetése a közvéleménynek, mint szántszándékos elferdítése a tényeknek? A katholikus papság tévútra vezeti a szülőket, azt a hitet ápolja bennök, hogy a törvényt megtartani nem kötelesek. Betudja ezt bi-zonyítani a superiutendens ur ? Vannak bizonyítékai, hogy katholikus pap protestáns szülőket tévútra vezetett, hogv reversalist azon kijelentéssel kért, miszerint az a világi tör-vény előtt értör-vényes? Hiszen tévútra vezetni mást nem je-lenthet, mint ellenkezőjét mondani annak ami a törvényben foglaltatik; ilyesmit pedig bizonyára katholikus pap nem tett. Es azért tiltakozunk a bár superintendensi nyilatkozat ellen, mintha a katholikus papság akár tévútra vezetné a szülőket, akár azon hitet táplálná bennük, liogy a törvénye megtartani nem kötelesek. Vagy a katholikus papok még azért is felelősek, mert némely protestáns szülő gyermekét katholikus vallásban neveli? Talán mikor ezt teszik, a ka-tholikus papnak kötelessége volna a protestáns érdekben azt mondani a szülőknek, hogy gyermekeiket protestáns módon neveltessék? Ily szolgálatot bár soha sem fog tenni a katho-likus papság a protestantismusnak, de ezért sem lelkiisme-retlen visszaélést nem üz, sem tévútra nem vezet senkit, mert a ki reversalist a d , — adja azért mert akarja.
Most pedig ideje lesz áttérni azon következtetésekre, melyeket a superiutendens ur a kir. tábla Ítéletéből levont.
Azt mondja a superiutendens ur, hogy a kir. tábla ítéletének egyházi szempontból a rabló politika és eljárás szentesitése lesz a következménye, mert a lelkészek hajtó vadászatot fog-nak egyrészt tartani a vegyes házasságból született gyerme-kekre, másrészt pedig egymás jövedelmét fogják csonkítani.
Hogy mit fognak protestáns részről tenni, azt a superiutendens ur jobban tudhatja mint m i ; hanem a mi a katholikus papo-kat illeti, azokról bizton elmondhatjuk, hogy hajtóvadásza-tot ezentúl épen oly kevéssé fognak tartani, mint nem tar-tottak eddig. A proselytismusnak ez a neme nein a katholi-kus papság tulajdona. Hogy pedig épen protestáns szülők katholikus paphoz viszik kereszteltetni gyermekeiket, az ta-lán mégsem hajtóvadászat, mi annál kevésbé van a katho-likus papnak érdekében, mert a kathokatho-likus papnak stólát kö-vetelni a keresztelésért joga nincsen és igy anyagilag sem csonkit meg senkit sem. Azt mondja továbbá a superinten-dens ur, hogy állami szempontból pedig a törvény és az állami kormány iránti tiszteletet és bizalmat ingatja meg a kir.
tábla Ítélete. Evvel mint egyszerű állitással szemben mi az ellenkezőt valljuk, azt állítván, hogy a törvény iránti tiszte-letet és a kormány iránti bizalmat, nyolez millió katliolikus-ban erősítette meg a kir. tábla ítélete. Ami pedig a társa-dalmi szempontot illeti, hogy viszályt fog előidézni a kir.
tábla Ítélete, erre azt válaszoljuk, hogy lelkiismerete rajta annak, a ki e viszályt előidézi. Nein lenne az természetes, ha-nem mesterségesen előidézett viszály, mert a mint eddig ha-nem akadályozta a polgárok jólétét az eddigi szokás, ugy annak
folytatása ezután sem akadályozza, hacsak lelkiismeretlen bujtogatok nem lesznek. Családi szempontból végre azt mondja a superiutendens ur, hogy a kir. tábla ítélete a há-zasfelek közt az egyenetlenség kapuját továbbra is tárva hagyja, mert a katholikus pap törvényellenesen kicsikarhatja a reversalist. Ami ezt illeti, ismerünk mi tiszta katholikus és tiszta protestáns házasságokat, hol békétlenség van és ismét vegyes házasságokat katholikus gyermekekkel, hol
béke megvan. Egyébiránt mi szolgálunk e tekintetben egv o o^ o OJ tanácscsal : tiltsák meg a protestánsoknak, hogy ne
házasod-janak katholikus családba, akkor az egész kérdés meg lesz oldva, a béke a stolával együtt.
Hogy a superintendens urnák ily felfogás mellett nem lesz más teendője, mint mozgásba hozni az országban az egész protestáns apparatust, a katholikus papság örökös zaklatására, ad maiorem protestantismi glóriám, azt min-denki előre elképzelheti és a superintendens ur ez iránt nem
Hogy a superintendens urnák ily felfogás mellett nem lesz más teendője, mint mozgásba hozni az országban az egész protestáns apparatust, a katholikus papság örökös zaklatására, ad maiorem protestantismi glóriám, azt min-denki előre elképzelheti és a superintendens ur ez iránt nem