• Nem Talált Eredményt

A SZENT-LÁSZLÓ-TÁRSTJLAT folyó hó 3-án tartott választmányi ülése

In document Religio, 1881. 1. félév (Pldal 97-101)

A gyűlésen dr. Schlauch Lőrincz szathmári püspök ur ö excja elnökölt. Elnök az ülést megnyitván örömmel je-lentette a választmánynak, hogy a székhelyi igazgatók az

egyházmegyék uagy részében már kineveztettek. Névszerént a beszterczebánvai egyházmegében : Machovics Izidor papnöveldei aligazgató ; a kassaiban : Szentléleky László papnőveldei aligazgató ; a nagyváradiban : Flóra Ferencz kanonok ; a pécsiben : Troli Ferencz apát kanonok ; a rozs-nyóiban: Podraczky István kanonok a papnöveldei igazgató;

a szathmáriban : P á s k u j Lajos kanonok ; a székesfehérvári-ban : Komáromy Károly püspöki titkár pápai kamarás ; a veszprémiben : Péller P á l papnöveldei hittanár ; a szent-mártoni főapátságban : Borbély Soma főapátsági dékán. Az elnökség fölkéretett, liogy a kinevezett székhelyi igazgatók-kal a további teendők iránt tájékoztató körlevél u t j á n tegye magát érintkezésbe.

A titkár jelentette, miszerént a néhai gróf Zichy Do-monkos-féle 400 frt és a H ü l l Ferencz-féle 30 frt hagyo-mány a társulat pénztárába befizettetett ; továbbá hogy né-hai Hevesy Ivabos szihalmi plébános 10 frtot hagyományo-zott a társulatnak.

Troli Ferencz apát pécsi kanonok 100 f r t t a l , Danilo-vics Mihály kassai kanonok 50 f r t t a l a társulat alapitótag-jaivá lettek.

A segélyzések vételéről érkezett elismervények bemu-tatása után olvastatott a pénztári kimutatás. A társulat ala-pítványi tőkéje jelenleg : 18,200 frt 42 kr.készpénzben, s 21,700 f r t értékpapírokban.

Megszavaztattak a következő segély adományok : Fo-gadjisten és Hadikfalva bukovina r . kath. magyar községek-nek iskolaépitési költségekre egyenkint 60 frt. Szőkefalva r. kath. hitközségnek templomépitésre 100 f r t ; a dunaföld-vári szentferencz-rendi zárda templomának építési költsé-geire 50 f r t ; Ivis-Kapus r. kath. hitközségnek nagy oltár létesitésére 50 f r t ; Pusztina r. kath. csángó községnek orgo-naszerzésre 40 f r t ; Campulungu magyar s németajkú r.

kath. hitközségnek Romaniában harmonium szerzésére 20 frt ; a brailai (Romaniában) r. kath. hitközség magyar taní-tójának javadalmazására a folyó 1881-ik évre 500 frank. A hitközség, valament a bukureszti püspök ur is a javadalma-zás állandósítását kérték évi 960 frankkal, de a társulat nincs egyelőre azon helyzetben, hogy a brailai k í t tanitó állandó javadalmazását biztosithassa.

A jegyzőkönyv hitelesítésére Lipthay Kornél és Mé-száros Kálmán választmányi tagok kérettek föl.

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

Budapest, február 8. Az ellenfél táborából. — A hadi kiáltványokról — sajnáljuk, hogy igy kell neveznünk, de a tényt más néven nem nevezhetjük, — melyek a protestáns táborból az ismeretes keresztelések miatt felhangzottak, már megemlékeztünk. Most egy lépéssel már tovább mehetünk;

elmondhatjuk, hogy az ellenfél táborában most már készül-nek a haditerv megállapítására. B. Radvánszky Antal ur ugyanis egy körlevelet intézett az 1879. évi 40-ik tcz. 53-ik

§, ügyében a superintendens és kerületi felügyelő urakhoz, melyben őket folyó évi február első felére Budapestre ta-nácskozmányra hívja meg. Azon meggyőződésből indulva ki, hogy nem csak jó, hanem okvetlenül szükséges is tudnunk mindazt, ami az ellentáborban oly kérdések körül történik, melyek bennünket is illetnek, helyén levőnek találtuk, hogy

94 t. olvasóinkat, az emiitett meghivásnak legalább eszmemene-tével megismertessük, miért is a következőkben az illető meghívást kivonatban közöljük.

B. Radvánszky A n t a l ur az 1879. év X L . és 1868.

évi L I I I . törvényczikknek a lapok és törvényszékek külön-féle magyarázatát egy általános, minden vallási kérdést szerves összefüggésben tartalmazó törvény hiányának t u d j a be. Léteznek ugyan egyes vallási kérdésekre vonatkozó törvények, de az országgyűlés, ámbár az 1868. L I I I . t. cz.

igazolása szerint, csak ideiglenesen, t. i. addig intézkedett, m i g az 1868. X X . t. cz. alapján a vallásfelekezetek közti viszonyosság szabályoztatni fog, nem j u t o t t még odáig, hogy a szórványos törvényeket rendszeres összefüggésbe összeál-lítva, az 1848. törvényben lefektetett elvnek alapján egy tökéletes egészet képező törvényt alkotott volna. H a z á n k -ban még csak egységes házassági törvény sem létezik, holott a házasság az állammal szemben végeredményei és követke-zéseiben világi (politikai) jelleggel bíró institutio, bármeny-nyire eltérők legyenek is különben a confessionalis eszmék, azért az államnak kötelessége eltekintve a hitfelekezeti fel-fogásoktól, megállapítani azon kellékeket, melyekhez önma-gával szemben köti a házasságnak érvényességét, vagy ér-vénytelenségét. H a ily szerves törvény léteznék, a kereszte-lési, illetékességi kérdés nem fordult volna elő, valamint e hiány okozta, hogy nem egészen alaposan történt hivatkozás a keresztelés tekintetében az 1868 L U I . t. czikkre. A törvény szelleme e hivatkozást megengedi, de nem betűje, mert o t t nem keresztelés, hanem áttérésről van szó és ez az oka az el-lentétes magyarázatnak még a törvényszékek részéről is. A báró ur ezután azon nézetet említi fel, vájjon a keresztelés felvétel-e valamely felekezetbe vagy sem, és azon nézetben van, hogy a keresztelés némileg előjegyzése a megkereszteltnek azon hitfelekezetbe leendő nevelésére, melymegkereszteltnek e g y h á z á -ban kereszteltetett, ennélfogva a keresztelésnek, illetőleg be-iktatásnak nem csak politikai, hanem hitfelekezeti jelentő-sége is v a n ; ezért követelték a protestánsok eddig is a k a t h . papok megbüntetését, azért következetlenség lenne most az ily kereszteléseket egykedviileg nézni, midőn a törvény azt szigorúan- bünteti.

A püspöki kar, úgymond, megállapodott abban, hogy a keresztelés, nem tekintve a hitfelekezetre, akármelyik (?) hit-felekezetü lelkész által történhessék. Ez ugyan érdekében van, de következetlenség, mert eddig folytonosan reclamálta azon gyermekeket, melyek az evang. lelkész által keresztel-tettek, de sőt a keresztség hitfelekezeti jellegét elismerte az által, mert keresztszülőknek más felekezetüt el nem fogadott.

E püspöki megállapodás aggodalomteljes a protestánsokra. H a a protestáns tiszteletes csak hitfelekezetéhez tartozó gyer-meket keresztel, a reciprocitás nem lesz az eljárás módjában és ez kárával történik a protestantismusnak. Azt is figye-lembe kell venni, hogy a katholikus jiap a gyermekre azon-nal ráteszi kezét, gondoskodik annak vallásos neveltetéséről, gyónásra kényszeríttetik és igy kijátszatik némileg a tör-vény engedélye, hogy 18 éves korában a k á r k i szabadon tér-het más vallásra, mert az ilyen gyermek nehezen akar 18 éves korában szabadságával élni.

De feltéve, hogy a keresztelés és beiktatás különböző jellegű cselekvény, ebből következnék ugyan, hogy bárki is

keresztelhet, de nem az, hogy a gyermek bármely anya-könyvbe beiktatható, mert a beiktatás nem felvétel általában a keresztény vallásba, hanem egy bizonyos hitfelekezetbe, tehát ennek annyakönyvébe kell beíratni, ugy a hívek evi-dentiájában tartásának, mint vallási neveltetésük, valamint áttérésük szempontjából is. Ezek szerint tehát a hivatkozás az 1868 L I I I . t. czikkre alaposan, nem a keresztelés, hanem az immatriculatio szempontjából történhetnék. Azon lelkész sértené tehát a törvényt, a ki a megkeresztelt gyermeket il-letéktelenül saját egyházának anyakönyvébe vezetné. Ezért van törvénysértés a soproni esetben.

Ezek előadása után a b. u r következőleg ír : „Ezeknél fogva, szemben a kath. egyházzal, mely felekezeti tekintet nélkül fog keresztelni, szemben a kir. ítélő táblával, mely a soproni esetben nem talált sérelmet, — a protestáns egyház hátrányban áll. Ilyen körülmények közt, azon kérdés merül fél, milyen állást foglaljunk el azon kérdésekre nézve, r a -gaszkodjunk-e tovább is ilyen viszonyok közt a törvénynek magyarázatuk szerinti érvényesítéséhez, vagy a kényszernek engedve, kövessük-e mi is a keresztelésre nézve a katholikus egyháznak eljárását, vagy végtére, szorgalmazzuk-e az or-szággyűlésen a törvénynek miképeni értelmezését ? Megjegy-zem azt, hogy ez esetben, ha az idegen felekezetű lelkész az általa keresztelt gyermeknek az illetékes felekezet anya-könyvébe való bevezetése tekintetéből a hivatalos értesítést megtenni tartoznék, szükséges leend azon garantiák tekin-tetében is tisztába jönni, melyek ezen eljárás pontos fogana-tosítását biztosithatnák." Ezek lennének tehát a február kö-zepe t á j á n tartandó tanácskozmány kérdései, melyekhez a báró ur még egyet vél hozzácsatolhatni : nem lenne-e al kal-mas időpont sürgetni az országgyűlést, egy teljes egészet ké-pező vallási törvény alkotására az 1848 X X . t. cz. alapján, sürgetni most, midőn t u d j u k , hogy a kormány legközelebb beadja a polgári házasságról szóló t ö r v é n y j a v a s l a t o t ?

Ezekben kivonatoltuk a báró ur körlevelét teljes h ű -ségben, leggyakrabban saját szavaival élve. Czélunk egyedül csak az levén, hogy t. olvasóinkat tájékoztassuk és előkészít-sük a bekövetkező eseményekre, ezúttal tartózkodunk a kör-levél bővebb commentálásától, bevárva magunk is minde-nekelőtt a tanácskozmány eredményét. Annyit azonban ismé-telhetünk, hogy itt, mint m á r emiitettük, ,hadi terv' készí-téséről van szó ellenünk katholikusok ellen, és azért nem t a l á l j u k feleslegesnek már az előleges figyelmeztetést az őr-ködésre, nehogy váratlanul meglepessünk és oly csapás in-téztessék ellenünk, mely a katholikusok többségét a kisebb-ségben levő felekezetnek alávesse, a katholicismus existen-tiáját, e nemzet fentartó elemét az országban kétessé tegye.

China. Möltner Zeno — sz. ferenczrendi atya és — chinai apostoli missionárius levele, melyet Tsi-nan-fu-ból f . é.

junius hó 20-án intézett tisztelendő Ausszerer Péter Pál atyá-hoz. (Vége.) — Ezen téves felfogásuk talán onnan szár-mazik, mert szivök kívánságai legtöbbnyire csak a hasnak kielégítésére vannak irányozva. A test organismusának beteg-ség vagy előhaladt kor folytán való föloszlása esetében, ezen levegőbeli lélek kiszorittatik, a széltől tovavitetik, fölosz-l a t t a t i k és föfölosz-lbomfölosz-lik ; innen magyarázandó, hogy a chinai-aknál ép úgy mint az epicureusok és a jelenkori materialis-táknál a halállal mindennek vége szakad.

Egészen más hiten van e tekintetben a műveletlen néposztály, amely az emberben egy „hármas lelket," vagy jobban mondva „három lelket" látszik elfogadni. Legalább

a következő felfogás mélyen van a népben meggyökere-eedve: hogy t. i. egy lélek a hullával marad, és azt őrzi, amiből magyarázandó azután az, hogy a ehinaiaknál a meg-holtak sirjait nem szabad bántani és az adás-vevési okmá-nyokban mindig kitétetik a vevő tudomásvétele végett az eladásra fölajánlott telken elhelyezhető sirdombok száma.

A z igaz, hogy gyakran megtörténik, miszerint azon esetben, hogyha az illető családi sirgödrökben nyugvók rokonai ki-halnak, a telek ú j tulajdonosa édeskeveset törődik a sír-dombokkal, és azokat lassan planirozza, vagy hogy más tel-ken t é r t takaritson meg, saját halottjait is ide temetteti. -—

A második léleknek előbb meg kell tennie vándorlásait ál-lati vagy emberi testben, mig vándorlásai u t á n végre érde-mül vagy büntetésül mennyekbe vagy pokolba kerül, me-lyeknek létében a chinaiak hisznek ugyan, de azokat izlésök szerint festik le. A kimúlás után harmadik napon a bonz a család valamelyik tagja papírból majdnem életnagyság-ban készitett lovat több elébb említett álaranynyal éget el, miközben ismételten ezt kiáltja ; „schan-cii si-nann-,sa-lu," azaz : Vedd u t a d a t délnyugatnak, arra van a nagy

(szerencsés) út ; mint Eo, Idiának Buddhája, kit a chinaiak mint főbalvanyisteneik eg yikét tisztelnek, ezen részről jött.

— A harmadik lélek lakását a már említett tabula adosa-tionis-ban (imádási vagy hódolati tábla) ü t i fel. H a ugyanis valaki a családból meghal, ú g y a megholtnak hullája mel-lett fából vagy egymás fölé sokszorosan összehajtott papír-ból tábla állíttatik föl, amelyen öt vagy hat bevágott írás-jegy által a következő érteményü mondat van írva : „N.

N. lelkének nyughelye." Mások ezt is í r j á k : „N. N. szelle-mének lakhelye." Ezen tábla azután a hulla eltakarításánál ünnepélyesen előlvitetik, az eltakarittatás után pedig a meg-halt családi házában gondosan őriztetik és minden hó 1-ső és 15-ik napján, az élő rokonok által kegyeletük és vagyo-nosságuk foka szerint, füstölő szerek meggyújtatnak, áldoz-zatok b e m u t a t t a t n a k és egész a földig hajlott testtartással a megholtnak lelke vagy szelleme tiszteltetik. E tábla azután három év lefolyásával sok szertartás közt a tűz romboló hatalmának adatik át. Az ú j évnek előestéjén, amely i t t február hó elejére esik, a nép seregesen tódul a sírokhoz, hogy a meghalt apa vagy anyának testét őrző lelket ú j év napján, a chinaiak ez örömünnepén, házukhoz ebédre meghív-ják. H a a család gazdagabb, úgy házában egy, e czélra pa-god-formára berendezett helyiség létez; a szegényebbek e végből egy szobát rendeznek be. É j f é l tájban, a midőn a meghívott lélek megérkezik, fang-pian között ünnepélyesen fogadtatik, (Fang-pian erős durranáséi talajröppentyük egy neme, minőket ezen és más hasonló ünnepélyes alkalmaknál ezrével égetnek meg,) nyers, főtlen étkek tálaltatnak, füs-tölő szerek meggyújtatnak és a léleknek „Kliató" adatik.

Más nap estéjén ismét ugyanezen ünnepélyes szertartások között a lélek a házból kiűzetik. H a a rokonság aggodalom-ban van az iránt, hogy a megholtnak (második) lelke ál-lati és emberi testekben tett vándorlásai után netán a po-kolba j u t h a t o t t bűntettei miatt, előhivatik a bonz, aki — véleményük szerint — erőimaival a pokol kapuit f ö l t á r h a t j a

és ekként a léleknek lehetségessé teheti, hogy az általa előbb elfoglalt állati és emberi testbe ismét visszatérjen. Es ez az egyedüli előny, melylyel a bonzok itt a közönséges, miveletlen népnél birnak ; mert különben alantabb fo-kon állanak még, mint nálunk a sekrestyések. F ő fog-lalkozásuk : a pagodokat őrizni, azokat kinyitni és bezárni, a podolatot tisztán tartani és igy tovább. Fájdalom azonban, nagyon értenek a népnek elámitásához babonás csalásaik és szemfényvesztéseik által, és ezzel jövedelmező üzletet szok-t a k űzni. Merszok-t szok-tudni kell, hogv a chinaiak állami vallása külön pajti osztályt nem ismer, hanem maga a császár mint az éjnek fia, közvetítője népének, — ő a P o n t i f e x maximus.

O és helytartói a provincziákban, az állami hivatalnokok, végzik a nyilvános vallási gyakorlatokat és papi ténykedé-seket. A jövő egyháza, melyet E u r ó p a számos államaiban még csak várnak és ú t j á t egyengetik, és amelynek az állam-mal a legnagyobb egyetértésben kell lennie, miután az ál-lamban teljesen feloszlik — mondom — a jővő ezen egyháza Chinában már századok óta be van hozva, és európai b a r á t -jai itt hosszas tanulmányokat tehetnének.

Hogv ezen vallási babonás szokások a nép között el vannak terjedve, arról magam is gyakrabban meggyőződ-tem. Sokat saját szemeimmel tekintettem meg. Más dolgokat ismét a keresztény megtértektől beszéltettem el m a g a m -nak. Hogy valljon a többi tartományokban is divnak-e ezen babonás nézetek és szokások, nem tudom, jóllehet nehezen hiszem ; mert a mi a protestensokról áll, ugyanaz mond-ható ezekről is : „Ubi non est veritas, ibi nec unitas." Ahol nincs meg az igazság, ott egység sem lehetséges.

V é g ü l egy chinai farkasvadászatról valamit. A mult évben a tél itt is egész szigorúságában lépett fel. A hőmérő 10 R. hidegséíri fokra szállott alá. K á l v h á n a k itt se hire ö O ^ sein hamva nincs ; ezért azonban az itteni lakosok igen meleg szőrmés r u h á k a t viselnek, melyeknek a kályhát kell pótolniok. Az erős havazások a hegységekben itt is a r r a kényszeritették a farkasokat, hogy hegyi rejtekeiket el-hagyva a védtelen falulakókhoz közeledjenek. Pengtoucheon politikai kerületében történt, hogy több gyermek eltűnt, és belőlök csak is ruhamaradványokat, és vérnyomokat t a l á l -ták. Most azonban drága volt a jó tanács. A farkasok ellen menni vakmerő vállalatnak t ű n t fel; ott büntetlenül tovább is garázdálkodni engedni pedig annyi, mint a gyermekeket éhségök prédájául odadobni. Hogy tehát fölkerestessék ez is-tentelen gonosz tettes és hogy megvivjanak vele, a köröskö-r ü l fekvő minden helység féköröskö-rfia és haköröskö-rczkész i f j a összegyü-lekezett, számra mintegy 30,000 (közöttük keresztények is, a kik e dolgokról bennünket Tsi-nan-fu-ban értesítettek.) Hadsereg módjára a havon keresztülhatolva, és talán azon gondolattal is foglalkozva, hogy kinek fogják m a j d az elejtendő farkas bőrét eladni — nyomult a nvársok d á r d á k -nyil- k a r d - és botokkal fölfegyverzett tömeg a gondtalan ragadozó állat ellen. A hegylánczhoz érve, a hadtest két fő részre oszlott, amelyek mindegyikének a hegyláncz egy-egy oldalát kellett megtámadnia és megszállnia. Ora óra után mult el anélkül azonban, hogy a bosszútól lihegő harczosok a veszélyes ellenségnek csak nyomára is a k a d h a t -t a k volna. H á r o m ár-ta-tlan rókának, amelyek senkinek sem tettek semmi roszat, kellett a 30,000 felfegyverkezett

boszu-100

jának áldozatul esni, és életüket nyilaik és dárda szúrásaik által végezniök. És ezzel vége volt ezen chinai farkashábo-runak és a vitéz harczosok a fölötti örömükben, hogv mégis legalább valamit zsákmányul ejthettek, vig hangulatban tértek vissza tűzhelyeikhez.

A furfangos farkas, mintha csak neszét vette volna az ellene készülő általános fölkelésnek még túlnyomó üldözői-nek felkerekedése előtt oldott szerencsésen kereket, mert — amint értesittettünk — még ugyanazon napon tette nappali sétáját akissé távolabban fekvő Schelipeon nevü helységben, ahol is egy majominutogatónál tette tisztelgését. A majom amely nem kevésbbé volt meglepetve ezen éhes vendég vá-ratlan megjelenésén, mint ura, tánczát be sem végezve, azonnal urának vállain keresett menedéket, mig a nézők és a majomi tanulékonyságnak csodálói a közeli viskókban iparkodtak biztosságba helyezni magokat. Midőn a majom-mutogató belátta, hogy tulajdonképen kinek történik e kü-lönös látogatás, saját életét majmáénál többre tartván, gyor-san megoldotta ennek nyaklánczát és majmát oda dobta az éhes ragadozónak, hogy igy anmik vicsorgó fogait legalább is addig elfoglaltassa, mig maga időt nyerhet a futásra. A ravasz majom azonban villámgyorsasággal veté magát ké-nyelmetlen erdei testvérének hátára és erősen megfészkel-vén magát itt, kegyetlenül harapta annak fiileit. A farkas, ki kinzója ellen nem védhette magát, hangos orditás közben futásnak eredt, és valószinüleg előbb nem is szabadult meg terhére vált lovagjától, miglen ez egy ügyes ugrással vala-melyik fán nem keresett kenyeres urának vállainál szeren-csésebb

menedékhelyet-És ezzel szivélyes üdvözletemet kifejezve mély tiszte-lettel vagyok P. Möltner Zeno, chinai hitküldér.

IRODAIM.

Aí osztrák-magyar monarchia sajtó viszonyai. Die Pressverhältnisse im Kaiserstaat OesterreichUngarn. W i i r z -burg. 1881. 16-rét 227 lap. Á r a 1 frt. 80 kr.

„Mig a nagy monarchia ,cislaithen' felében, igy kezdi Woerl a magyarországi sajtó viszonyainak ismertetését, csak egyes országokra vonatkozólag mondhattuk a kath. politikai sajtó állását elismerésre méltónak, habár az sehol sem mond-ható teljesen kielégitőnek itt sem Ítéletünk tetemesen alább száll, ha Magyarország kath. sajtóviszonyairól van szó. É r -zéketlenség (Apathie) s a katholikus conservativ érdekek te-rén a viszonyok és szükségletek stagnatiója (Verkommen-heit), itt, és pedig azon helyeken, honnan tevékeny lendítés s hathatós és kitartó pártolás és támogatás volna óhajtandó sőt szükséges és biztosan várható sajnálatra módon nyilvá-nul.*) Az egymással küzdő politikai elemek két fő csoportja : a határozottan liberálisok és a szó keresztény ér-telmében conservativek vonják meg Magyarországon is azt a határvonalát, melyen tul kezdődik a közvélemény elvi szétválása s ezzel összefüggesben a sajtóé. De e tekintetben Magyarország más országok mögött, melyekkel ugyanazon műveltségi fokon áll, hátra marad. Sehol más országban ugyanis nincsennek e határok ugy kitolva helyökből mint itt, kivált napjainkban, midőn a politikai téren a tudatlan-ság valótudatlan-ságos panikja**) az állami rendnek eddigi védgátjait

*) I t t szavainak helyes megértéséhez egy kis granum salis szük-séges. Teljes igaza van, ha a kath. értelmiségre czéloz, melyben a kath.

conservativ érdekek iránt ritka a részvét.

**) Woerl bizonyára maga sem tudta, hogy e szavakkal mit

mon-keresztültörte. Az emberek nem tudják mit kell tenni vagv hagyni, hogy a mélyen besülyedt állam szekerét szárazra le-hessen emelni. Kísérletek történnek minden párt eszközeivel.

Ma az emberek liberálisok, holnap conservativek; még a fel-forgatók érzelmeivel való coquettirozás sem hiányzik. Csak egytől vonakodnak. Nem a k a r j á k nyíltan bevallani, hogy a kereszténységhez tartoznak. Mindenek előtt, pedig katboli-kusok nem szeretnek lenni az emberek. Mindamellett a kor-mány s a kath. egyház a legszebben megértik egymást (im besten Einvernehmen.) A püspökök, kik politikailag és anya-gilag még ma is erősek, a béke kedveért transigálnak a kor-mánynyal. Ily állapotok által a kath. egyház benső élete (intensive Leben) gyengül. Ez által sokféleképen veszendőbe megy a katholikus hitvallás postulatumai iránt való érzé-kenység ugy a politikai mint társadalmi életben. Nem veszik az emberek észre, mily biztosan habár lassan idegenedik el a közszellem a kath. hitvallástól és mikép tör magának utai>

az a meggyőződés, hogy liberális állam a kath. egyházra semmi veszélyt nem hoz. Innen van, hogy a papság, mely ke-véssé van fegyelmezve, sok tekintetben a liberális táborban van, sokan szabadelvű politikát űznek, és a püspökök, kik magukban véve fáradhatlan harczosok az Isten dicsőségeért, a béke kedveért sok ügyben, kivált a közoktatásiban, nem-csak megtűrik a kormány szabványait, hanem azokat jóvá is hagyják, hacsak az egyház egyenesen veszélyeztetve nincs.***)'' (Befejezése köv.)

= Weninger Xav. Fer. hírneves missionarius, leg-újabb rövid s eredeti vasárnapi egyházi beszédei, melyek-nek német eredetije négy hónap lefolyása alatt három ki-adásban jelent meg, szerző beleegyazésével mngyar fordítás-ban készül s a jövő nyár folytán fog megjelenni. Eger, 1881.

február 3-án. Kulcsár János.

VEGYESEK.

— Boldog ország, Luxemburg nagyherczegség ! E na-pokban 30 tagból álló parlamentje kimondta az állandó hadsereg beszüntetését és feloszlatását. Az egész csupán 500 ember állt. A belbéke felett ezután 250 csendőr fog őrködni.

— A világ összes püspöki karának legidösbje, mgr Mac

— A világ összes püspöki karának legidösbje, mgr Mac

In document Religio, 1881. 1. félév (Pldal 97-101)