Szín: Kapernaumi utcarészlet, kőpad, házak, pálmák.
F é n y (nappali).
J a i r u s: (Gyűrött arcú és karikás szemű.) Nehézkesen bukdácsolok Kapernaum utcáin, hogy elnyerjem az „örömnek kenetét”. Valami előrehúz, valami tol hátra. Jellemző az életemre, hogy néha nekibuzdulok, azután meg-torpanok, múltamban több volt az árnyék, mint a napfény. A jelenem, és a jö-vőm? Előttem egy kérdőjel. Olyan vagyok, mint a por és hamu. (Port markol föl, és elmorzsolgatja.) (Kissé keserű.) Minden pénzem gyermekünkre
költöt-tem. Dicsekedtem szépségével, a szemünk fénye Talita. Néha kissé durcás volt és bosszantott. Ha baja volt, megsajnáltam. (Kiált.) Mindent odaadnék érette, de már nincs a kezemben. Uram Jézus, vigasztalj meg, könyörülj a gyerme-kemen, segíts rajta. (A közönséghez.) Választhatnék más megoldást, búfelejtő szórakozást? Merüljek a borivásba? Feloldana barátaim társasága, illeszkedjek az emberek közé? Segít rajtunk a szánalom? Bajainkat majd megoldja a jövő?
Létezik szerencsecsillag? Van-e olyan, hogy véletlen, vagy sors keze? Mind-ezekből azt szűrtem le, hogy egyetlen megoldás maradt: Jézus. Mikor először megláttam, szégyen vibrált bennem. Szégyelltem az emberektől. A pogány római százados nem szégyellte Krisztust, hanem arra kért, hogy járjak közbe a beteg szolgájáért. (Lukács 7: 24.) (Átélve folytatja.) Jézus közelébe értem. Erő sugárzott belőle, mint a dörgő villámlásból. Szava pedig úgy hatott, mint zuha-tag. Bűnbocsánatot hirdetett, örömet osztogatott, betegeket gyógyított. Ismét őhozzá megyek, kétségek közt őrlődve. Emlékszik rám, megismer? Zaklatha-tom, újra kérhetek tőle? Elutasít? Bemutatkozzam neki, hogy Jairus vagyok, a kapernaumi zsinagóga vezetője. A nevem is előkelő, a „Jáir” szóból szárma-zik, azt jelenti, hogy föltámaszt, megvilágosít. Őseim híres emberek, bátran harcoltak Mózesért, bírók lettek a honfoglalás után. Eszter királynőt nevelték a babiloni nyomorúság idején. (IV. Mózes 32: 41., Bírák 10: 4., Eszter 2: 5.) A múltamra tekintettel kiérdemlem, hogy gyógyítsa meg a lányomat. Amint kö-zeledek hozzá, úgy nő bennem a félelem. Kicsinek érzem magamat, hogy áll-jak Jézus elé? (Lehangolódott.) Ki vagyok én, por és hamu. (Megáll, sóhajt, közönséghez fordul.) Amíg ezeken töprengek, mi történhetik otthon? Él vagy meghalt a gyermek? Mi van veled, Talita? Tovább menjek előre, vagy fordul-jak vissza hátra? Válaszút előtt állok.
S a d d u c e u s: (Jobbról becsörtet, tenyerét összecsapja.) Ó, kit látnak a szemeim? Álmodok vagy valóság? (Megtapintja Jairust.) Ugyan hová?
J a i r u s: (Zavart, meglepődött.) A… Jézushoz.
S a d d u c e u s: (Karját széttárja.) A Jézushoz? Lehetetlen, mert ígérted, hogy hallgatsz rám!
J a i r u s: Miért akadályozol?
S a d d u c e u s: (Kenetteljesen.) Előbb-utóbb elenyészünk a kegyetlen sors miatt. Minden ember meg fog halni egyszer, aztán semmi. Ez a biztos, Jé-zus meg bizonytalan. (Gyorsít.) Képzeled, hogy megtalálod? Foglalkozik majd veled? Állva, ülve, avagy fekve szólítod meg? Felelj a döntő kérdésre, hogy kicsoda ez a férfi, aki Istennek tartja magát? Papokhoz nem sorolható, orvosok megmosolyogják, Kicsoda „ez”, vak próféta, aki az orráig se lát? Király hadse-reg nélkül? A körülötte lebzselő csőcselék, ma hozzá ragaszkodik, holnap új vezért talál. Kik lehetnek barátai, vakok, bénák, fekélyesek, bűnösök?
Kizáró-lag alja nép, akiket félrevezet. (Megrágja szavait.) Kicsoda „ez”? A tudósok bizonyítják, hogy nincs Isten. Az emberek kitaláltak valamit, és azt képzelik, hogy segít.
J a i r u s: (Belevág.) Tévedsz. A tények mást bizonyítanak. Kapernaum la-kossága velem együtt tanúsítja a százados szolgájának csodálatos gyógyulását.
Ördöngösök szabadultak sátáni kötelékeiktől.
S a d d u c e u s: (Gúnyosan félbeszakítja.) Jairus, aki „megvilágosít”? Én nyissam ki a szemedet, fölvilágosítsalak? A századosnak szolgáját kikérdezték a római orvosok. Jézus be sem lépett hozzá, a százados előre üzent neki, hogy maradjon távol. Rangján aluli lett volna befogadni egy zsidót. Meg is gyógyult a szolgája függetlenül Jézustól. (Máté 8: 5-10.)
J a i r u s: És a zsinagógáinkban? Isteni csodák történtek! (Közeledő asz-szonyra figyel, félrehúzódik.)
S a d d u c e u s: Közönséges varázslást űz, becsapott mást, becsap téged, és mindenkit, aztán jól megkéri az árát. Júdás tanítványa elárulta, hogy kis va-gyont gyűjtött össze, a szegények pénzéből. (Mutatóujját Jairusra szegezi.) Állj, és gyorsan fordulj vissza a saját érdekedben! Józanodjál! (Meglepődve fordul az asszony felé, aztán félrehúzódik.) Hát ez meg ki?
V é r f o l y á s o s a s s z o n y: (Előre ténfereg, közönségnek beszéli:) Jaj… Jaj… Folyik vérem tizenkét esztendő óta. Az utcán is csúfolódnak: hé asszony! Vérfoltok a nyomodban! Valamikor szépségemmel és erőmmel di-csekedtem. Ömlött a pénz a házunkba, és akkor, (arcát eltakarja,) ó de ször-nyű pillanat, piros folt ijesztett meg, ami a saját testemből szivárgott. A szívem erősen kalapált, amint véremet láttam, végzetemnek hírnökét. Hitegettem ma-gamat, hogy meggyógyulok. Titkoltam a családomban, és mindenki előtt.
Szomszédasszony gyanút fogott: neked valami bajod van, megsápadtál. És to-vább terjesztette a hírt rólam. A szemembe vigasztaltak, hátam mögött lesaj-náltak, bemocskoltak, hogy bűnös vagyok, és az Úr haragja sújtott rám. Meg-érdemlem a halálos büntetést. Majd az orvosok… az orvosok segítenek. Lejár-tam a lábamat, egyiktől a másikhoz, amíg aztán rádöbbentem, hogy nincs gyógyszer, nincs segítség számomra. Tizenkét éven át élősködtek a véremből.
Vagyonomat orvosokra költöttem, és beteg vagyok. (Erszényét, mint eszelős bontja ki, és pénzdarabokat kacagva szór a levegőbe.) Elvéreztem, semmim sincsen, csak a testemben fakadt fekély. (Meggörnyed, gyomrát szorítja, fájda-lomtól sziszeg.) A férjem is elhagyott, neki ilyen asszony nem kell. Gyermeke-ink elszéledtek, az emberek kikerülnek, mint a poklost. Menekülök és jajga-tok. (Földre guggol, fájdalmasan liheg, fejét elfordítja, kezével hátrafelé int a halálnak.) Jaj, a halál, nagy üreges szemeivel himbálózik előttem. Jaj, hozzám közeledik… Elevenen rothadok. Erőm elfogyott, meghalok… Ki gondol az
ár-váimra? (Végigterül a földön, aranyait remegve fölszedi, föltápászkodik, pén-zét csörgeti a közönségnek.) Mit érnek az aranyak? Mennyi lehet az értékük?
Rajtam nem segítettek. Ma van, holnapra elfogyott. (Mozdulattal is kifejezi, súgja.) Míg a kezedben szorítod, addig hajlongnak előtted. A tisztelet nem a tied, a pénzedé! Ha kihullott a kezedből, akkor reád taposnak, vagy eldobnak, mint a rongyot. (Halkan zokog, pénzét csörgeti, magasba dobálja, elfordul tő-lük.) Guruljatok, guruljatok kedveskéim, minél messzebb éntőlem! Egyedül bennetek bíztam, és ti cserbenhagytatok. Ez volt az utolsó dobásom, most Jé-zus Krisztushoz megyek, szegényen és elvérezve. Könyörülj rajtam Megváltó!
Húzzál ki a szenvedésből, kárhozatból! Szánj meg engem, tegyél csodát a ha-talmas erőddel. (Karjait az ég felé tárva, bal felé el.) Tekints reám, a bűnösre, irgalmazz a haldoklónak! Hiszek Benned, érintelek Jézusom! (El.)
S a d d u c e u s: (Háttérből mogorván figyelte az asszonyt, fejét csóválta.) Sajnállak, te szerencsétlen. Ennyi bolond az országban. Jellemzően kényszer-képzet, szuggeszció valamibe, valakibe, a semmibe kapaszkodik. Ez a bolond, Jézushoz megy, és reméli, hogy meggyógyul. (Idegesen hátrafordul.) Te meg honnan?
P é t e r: (Balról lépett be.) Péter vagyok, az én Uram Jairushoz küldött en-gem. (Hozzáfordul.) A Megváltó azt üzeni, hogy jöjj hozzá, úgy, amint vagy, fáradtan és csüggedten. Az Úr meggyógyít téged.
S a d d u c e u s: (Grimaszol.) No, még ez hiányzott ide, másik bolond. Ha ez így folytatódik, megváltozik a világ? (Mutatóujját Péterre szegezi.) Állj meg Péter! A Mesterhez hívogatsz, akinek az apja József volt, vagy ki tudja?
Anyja meg a Mária. Nézd barátom, nekem is fáj, és sajnálom, hogy a csodák réges-régen megszűntek.
P é t e r: Tévelyegsz, mert Isten nem változik, hanem örökkévaló.
S a d d u c e u s: (Okoskodik, közönséghez.) Jézus csak egy ember volt, aki új vallást alapított. (Kajánul mosolyog.) Neki is kell a pénz. Az asszonyban kényszerképzet uralkodik. Szuggeszció mozgatja. Péter, te is a semmibe ka-paszkodsz? Naiv lelkek. (Péter szimlájába ragad.) Drága, egyetlen barátom, őszinte leszek hozzád, és kimondom, ne rabold el az időnket. Hagyj bennünket nyugodtan, menj a bolond asszony után! (Arra mutat, Jairushoz fordul.)
P é t e r (kicsit visszalép).
J a i r u s: (Indulatos.) Meddig akadályozol? Menj, amerre akarsz!
S a d d u c e u s: (Jairusra mutat.) No, no, okosabban gondolkozz! Tisztán látod a dolgokat? Három pontban összefoglalom, első a saját érdeked, második a leányod, harmadik Jézus jövője. Részletezem. Első a saját érdeked. Népszerű vezető lettél, kicsik-nagyok bíznak benned, és most lejáratod magad? (Füléhez hajol.) Azt keresed, Akit a nagy Nagytanács figyel? Gyűlnek a súlyos vádak.
Pilátus római helytartó minden szavát és lépését ellenőrzi. Te, mint népszerű vezető az állásodat kockáztatod? Nem érdekel, hogy elfordulnak tőled?
P é t e r: Ne féljetek, ha kirekesztenek a gyülekezetből! Jézus Krisztus Úr és Király, legyőzött minden más erőt!
S a d d u c e u s: (Félbeszakítja.) Hallgass, mert most én beszélek.
(Jairusba ragad.) Második: a leányod állapota. Költöttél rá, öltöztetted…
Meghálálta? Érdemes volt? (Jairust lökdösi.) A betegség bárkit érhet, mit te-hetünk ellene? Meggyógyulhat magától is és megedződik… Fordulj vissza Jairus! Bízzál az orvosi tudományban!
P é t e r: Ha Jézust hívod segítségül, betér hozzád. Ha elhagyod Istenedet, akkor Ő is elhagy tégedet.
S a d d u c e u s: (Péterre förmed.) Utoljára intelek, ne szólj bele, mert jo-got nyertem arra, hogy eltüntesselek! (Megint Jairusba ragad.) Harmadik a Jézus sorsa. Tegyük föl, hogy megtalálod, és valamit cselekszik. Ezzel megpe-csételted sorsodat, mert közösségben vagy vele. Érted, amire célzok? Eskü-szöm rá, Jézusodat elfogják, és majd halálra ítélik. Cinkostársa akarsz lenni, elpusztulsz a „Mesterrel” együtt? Lányodat magaddal rántod?
P é t e r: Áldott a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, Aki újonnan szült minket reménységre, noha most kissé szomorkodtok, különféle kísértések kö-zött. Ha Jézussal együtt szenvedünk, vele együtt is fogunk megdicsőülni, mert örömet ad a gyász helyett. (I. Péter 1: 3-8.)
S a d d u c e u s: (Kiált.) Tévtanításokat hirdetsz, hazugságokat beszélsz!
Jairusom fordulj vissza!
P é t e r: (Határozott.) Jairus, választanod kell, Jézus mellett, vagy ellene?
Ne félj, mellette dönteni!
S a d d u c e u s: (Karjával csapdos.) Én Jézus ellen vagyok.
P é t e r: A tengeren habok között süllyedeztem, Jézus a karját nyújtotta fe-lém, mert azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Égi atyánk azért öltött testet Fiában, hogy megváltsa, meggyógyítsa az embert.
J a i r u s (nagyot sóhajt, visszafordul, megbotlik és elesik).
Z e n e: (agitátor).
J a i r u s: (Könnyezve föltápászkodik és imádkozik.) Jézus… Jézus!
S a d d u c e u s: (Visszarántaná, beleragad.) Ne kiabálj, sehol nincs itt a Mester! Hallgass reám, fordulj vissza, a lányodon nem segíthetsz.
J a i r u s: (Meginog, karját előrenyújtja.) Jézus, segíts!
S a d d u c e u s (indulattal vállat rándít, ellenkező irányban el).
Z e n e: (religioso).
(Függöny.)