Szín: Dágon templomának udvara, dúsan terített asztalokon kancsók, po-harak, ételek, gyertyák. Szembe középen Dágon szobra vigyorog. Jobb oldalt két boltíves kapuoszlop.
F é n y (váltakozó és színes).
F i l i s z t e u s I.: (Szolgának magyaráz.) Ide özönlik a nép, hogy nagy-pompával ünnepeljük Dágont. Megérkezett az öt filiszteus király: Asdód, As-kelon, Ekron, Gáth, Gáza fejedelmei, akik az asztalnál ülve közelről fogják él-vezni a vak zsidó játékát. Jobbra tőlünk a karzatok. A kőoszlopok feldíszítve, ezeken nyugszik a ház. A karzaton háromezren is elférnek, és jól láthatják a lent ugráló Sámsont.
S z o l g a: Igenis, megértettem uram.
F i l i s z t e u s I.: Akkor menj, hirdesd és kiáltsd, hogy kezdődik Dá-gonnak az ünnepe!
S z o l g a (meghajlik, el).
Z e n e (síp, furulya, dobolás).
Ö t f e j e d e l e m: (Először foglal helyet, őket I, II., III. Filiszteus köve-ti, azután Delila vezetésével benyomul a tömeg és énekelnek.) Dicsőítsétek a Dágont, mert kezünkbe adta Sámsont. Az ellenségünk rabláncon, megkötözve erős Sámson. (Isznak, nevetnek, egymást ölelgetik, újra kezdik.) Örömmel ün-nepelünk itten, mert győzött a Dágon isten. Végre teljesült az álom, megkö-tözve gonosz Sámson. Éljen az igazi vallás, ezen kívül nincs semmi más!
(Ex-tázisban kurjongatnak, isznak, nevetnek és folytatják.) Kezünkbe adta istenünk utálatos ellenségünk! Aki filiszteusokat megölt, a büntetésünk rajta betölt.
F i l i s z t e u s II.: Hozzátok a megkötözött fenevadat!
F i ú (kötélen bevezeti Sámsont).
S á m s o n (börtönviselt ruhában, fejét jobbra-balra forgatva próbálja ér-zékelni, hol van).
(Csönd után kitör a nevetés. Lábdobogás.)
F i l i s z t e u s III.: Kit keresel te, vaksi? Ha okos vagy, találd ki, ha ügyes vagy, szórakoztass bennünket!
T ö m e g: Kit keresel vaksi? Ha okos vagy, találd ki!
S á m s o n (bizonytalanul tapogat).
F i l i s z t e u s I.: (A kötelet kiveszi a Fiú kezéből, Sámsonra húz.) Kap-kodjad már a lábadat és táncoljál előttünk!
S i p o s (recitál): Szo, szo, la, la, szo, szo la, la.
D o b o s (veri az ütemet).
S á m s o n (nehézkesen mozogni kezd).
F i l i s z t e u s I.: (Ráüt.) Lendülettel mozogj vaksi, húzd magasra lábaidat!
F i l i s z t e u s II.: Tapsoljál a tenyereddel, kapkodjad a lábaidat!
T ö m e g: (Hahotázik.) Tapsoljál a tenyereddel, kapkodjad lábaidat!
F i l i s z t e u s III.: Éljen Dágon, igyunk rája, Dágont illeti a hála!
T ö m e g: Éljen Dágon, igyunk rája! Dágont illeti a hála!
F i l i s z t e u s III.: Állítsátok a két oszlop közé, ahol jobban mutat, és gyönyörködhetünk benne!
F i ú (az oszlopok közé vezeti Sámsont).
S á m s o n: (Tapogatózik.) Hol vagyok most?
F i ú: A két magas oszlop között, ezek tartják a házat.
S á m s o n: (Liheg, izzadt.) Menj, és hozz egy korty vizet fiam, hogy meg-éledjek!
F i ú (el).
F i l i s z t e u s I.: (Gúnyolódik.) Ne tapogasd az oszlopot, és ne ábrándoz-zál arról, hogy Delilát ölelgeted.
F i l i s z t e u s II.: (Kezében pohár bort tart.) Delila eljátszogatott veled, úgy, mint macska az egérrel. Alaposan becsapott, és kicsúszott karjaid közül.
(Közönséghez szól.) Bemutatom legravaszabb és közismert bohócunkat! Dalolj nekünk, te vaksi! Hogyha szépen énekelsz, fügebort is ihatsz rá. Megkóstolod?
(Poharát Sámsonra löttyinti.)
M i n d e n k i: (Hahotázik.) Dalolj nekünk te vaksi, hogyha szépen éne-kelsz, füge bort is ihatsz rá!
F i l i s z t e u s III.: Dágon a kezünkbe adott, téged pedig elhagyott látha-tatlan Istened, Aki nem volt, nincs és nem is lesz! Az ellenségünk rabláncon, megkötözve gonosz Sámson! Győzedelmesen kiáltom: „Rajtad a filiszteus Sámson, dicsőíttessék a Dágon!”
T ö m e g: Győzedelmesen kiáltom: „Rajtad a filiszteus Sámson, dicsőít-tessék a Dágon!”
S á m s o n (az oszlopokról díszeket tépdes, és nagy erővel megmozdítja).
F i l i s z t e u s I.: (Elkomorul.) Figyeljétek, hogy mit csinál? Vigyázza-tok, az oszlopok mozognak!
F i l i s z t e u s II.: (Rémülten.) Nézzétek, csodálkozzatok, kinőtt a haja!
T ö m e g: (Érdeklődéssel ismétli.) Nézzétek, csodálkozzatok, kinőtt a haja!
F i l i s z t e u s III.: (Ordít.) Vigyázzatok, az oszlopokat rángatja! Az osz-lopok repedeznek. Meneküljünk! Recseg-ropog, rátok szakad a ház! (Össze-vissza szaladgál, és lebénul.)
T ö m e g (arcára fagy a mosoly).
S á m s o n: (Hangja folyamatosan erősödik, lassan imádkozik.) Küldeté-sem befejeztem. Ó, Istenem, csak még egyszer, utoljára életemben segíts! Em-lékezzél meg énrólam Uram Isten, hadd álljak bosszút a Te gyalázóidon két szemem világáért. Hadd vesszek el én is együtt a pogányokkal! Áááá… (Ordít, iszonyatos erővel oszlopokat rángat. Először a homlokkő zuhan alá, aztán az oszlopok dőlnek össze, asztalok felborulnak, az ünneplőket por és füst borítja.)
T ö m e g: (Össze-vissza ordítozik, egymást lökdösik, tapossák, fejetlenül szaladgálnak, jajgatnak.) Ki hozta ide az őrültet? (Ordítozásuk halkul, elterül-nek, agonizálnak, meghalnak.)
F i l i s z t e u s I.: (Földön fekve nyögése halkul, meghal.) Dágon segíts!
Dágon segíts!
(Függöny össze és szét.)
Szín: mint az előbb, romok, holttestek. Félhomály.)
T e s t v é r I.: (Botladozik a holtak között, keresgél.) Valahol itt lesz a testvérem, jöjjél anyám.
T e s t v é r II.: (Fölkiált.) Megtaláltam, ő az, Sámson! (Mellé térdel, arcát törli, ruháját takarítja.) Halálával több ellenséget megölt, mint amennyit éle-tében. Vigyük innen, temessük el szülőföldjén Czóra és Estáhol között, édes-atyánk Manoáhnak sírjába!
A n y a: (Fiára roskad, kezét a homlokán nyugtatja, elcsöndesülve imádko-zik.) Édes fiam, egyetlenem, a szívem szakad meg érted. Én Uram és én Iste-nem, Te választottad ki magadnak, hogy néked szentelt legyen születésétől (kis szünet) halálának napjáig. A Szentlélek erejével felövezted a harcra,
áldot-tál és megbüntettél általa. Úgy történt, ahogy akartad. Uram, dicsőséget adok Neked! Ámen.
Szín: elsötétül. (Függöny.)
K ö z ö s é n e k : Hadd menjek, Istenem, mindig feléd. Fájdalmak útjain, mindig feléd. Ó, sok keresztje van, de ez az én utam. Mert hozzád visz Uram, mindig feléd! Szívemtől trónodig, mily szent csoda. Mennyei grádicsok fényes sora. A szent angyal sereg mind nékem integet. Ó Uram, hadd menjek mindég feléd!
Göncruszka, 1980. december.
Az eredeti kéziratot ajánlom 1979-ben született Takács Emese unokámnak.
S z e r e p o s z t á s :
Manoah Tóth Éva
Angyal Kiss Katalin
Delila Binaki Izabella
I L L É S
Királyok I. 17. részétől Királyok II. 3. részéig.
E l b e s z é l ő: A Bibliában a Királyok I. könyve 17. részétől a II. Könyv 3. részéig Illés próféta történetéről olvasunk. 2800 évvel ezelőtt, Jézus Krisz-tus születésénél 875 esztendővel előbb, Benhadád volt Szíria királya és Szal-manaszár Asszíria királya. Zsidóország két részében ketten uralkodtak. A déli országban, amit Judának neveztek, Jórám. Fővárosa Jeruzsálem. Az északi or-szág neve Samária (Izrael), ahol Akháb király uralkodott 22 éven át. Fővárosa Samária. Északon, vagyis Samáriában megrázó tünemény volt Illés. Samáriá-ban, Megiddónál régészek kiásták a Baál és Astóret bálványistenek templo-mát, amelyeket Akháb király csináltatott az ördögöknek. A templomtól néhány lépésre tömeges gyermeksírokat találtak, mert a Baál templomában gyermeke-ket áldoztak föl az iszonyatos szobornak. Kiásták Akháb király pogány felesé-gének, a szidoni Jézabelnek kozmetikai termét is, ahol ezt a vérszopó királynét festették, parfümözték, öltöztették és díszítették szolga lányai. Isten választott népe Baál kultusszal, gyermekgyilkossággal csúfolta meg Izrael Istenének di-csőségét! A legsötétebb gonoszság, bérgyilkosság, hatalmi vágy, bujaság, min-den áron való érvényesülés, meggazdagodás kora volt ez. Akháb király és fe-lesége Jézabel lerombolták az Úrnak oltárát, és bálványoknak áldoztak. Izrael történetének ebben a legsötétebb korszakában élt és szolgált az egek Istenének, a Királyok Királyának csodálatos küldötte, Illés, aki Mózessel együtt megje-lent Jézusnak a megdicsőülés hegyén. Illés azt jemegje-lenti, hogy az Úr munkatársa.
Így is fordítható: én Istenem az Úr. Költőket és írókat, Ady Endrét is megihlet-te „a tűz prófétája”. Akháb és Jézabel idején Samáriában az Úr nevében meg-jelenik Illés próféta. Általa világosság és sötétség, tisztaság és mocsok, Isten és ember csapnak össze egymással. A bűn marad alul, mert a leggonoszabb helyzetben is a seregek Istenének dicsősége ragyog föl, Aki Úr minden időben és minden hatalom fölött. Széttapossa ellenségeit, de megdicsőíti azokat, akik szeretik és szolgálják Őt.
Az ördög igézetében
Szín : Baál és Astóret templomában főhelyen a két bálvány díszes oltára.
Arany napkorong, ezüst hold és csillagok himbálóznak, holdacskákkal együtt.
Jézabel ruhája rikítóan cifra, arca, ajka, szemöldöke feltűnően festett.
J é z a b el : (A közönségnek háttal, tükör előtt arcát sminkelve démoniku-san suttog.) Én, Jézabel, a szidoni Etbaál király leánya hódítóan szép vagyok.
Napkeletről hozott ide Akháb zsidó király. Megbűvöltem ezt a szép, magas, egyenes tartású férfit. Végrehajtja terveimet. (Nevet. Lassan folytatja, mint a kígyóbűvölő, néha a közönséghez fordul.) Esze, ösztönzője és fékezője va-gyok. Minden férfi nulla a nő nélkül. Az hiszi, hogy kezdeményez, és gőgjé-ben nem veszi észre, hogy én Jézabel, a szidoni királyleány, akinek apja Astar-te pap volt, kényemre-kedvemre irányítom a családját, a királyi háztartást, val-lást és politikát. Ha belepiszkálunk nagy emberek életébe, ott találjuk a nőt.
Mint a pók a hálóját, én is úgy szövögetem álmaimat magamért, isteneimért, és talán Akhábért is. Az életünk olyan izgalmas, mint a kockázatos színjáték.
Rajta Jézabel! (Bálványaival szemben trónjára ül, mélyen, kábultan beszél.) Rajta Jézabel… mert félek! Isteneim, segítsetek! Ármánykodnak, összefogtak ellenem, Tesbites uszítására, hogy megfojtsanak, de én megragadom trónomat.
(Trónját szorítja.) És ha dörömbölnek a fejemben, ha vadul dobol a szívem, és rémálmok kínoznak, mintha száguldó paripák patái taposnák gyönyörű teste-met (liheg), akkor én hozzátok jövök Baál és Astóret. Segítsetek… (Révülten Baál oltárához vánszorog, térdre rogyik, baljával átöleli és megcsókolja.) Ba-ál! Te erős férfi isten, akit Szidonból hoztam magammal, erősíts meg, hogy női szenvedélyem tüze fölperzseljen minden utamba álló férfit. 450 prófétádat fizetem, hogy engem szolgáljanak. (Remegve Astóret oltárához kúszik, baljá-val átöleli és megcsókolja.) Astóret! Te csodálatos nőisten, akit Szidonból hoztam magammal, add nekem bűbájodat és elégítsd ki a csőcselék nemi ger-jedelmét. 400 prófétanőt fizetek, követelem, hogy segíts! (Hallgatózik, felug-rik.) Hah!…
H a n g (erősödő tompa ütések.)
J é z a b e l (bálványaira mered, trónszékéhez hátrál, és beleroskad, mint egy holt).
F ő e m b e r : (Vad röhögéssel, győztesen hajol meg Jézabel előtt.) Jézabel királynő! Segítettek az isteneid. Elcsíptük Illést a társával együtt.
J é z a b e l : (Síri hangon.) Ide, elibém őket!
K a t o n a : (Berugdos két prófétát.) Az anyátok keservit!...
P r ó f é t a I. és II. (a színre zuhannak, arcukon, ruhájukon vérfoltok).
K a t o n a : (Rugdossa őket.) Talpra, te büdös kuvasz! Prófétálni azt tud-tok, de a királynétól féltek… Az anyátok keservit!...
P r ó f é t a I. és II. (lihegnek Jézabel előtt).
J é z a b e l : (Föláll, mereven nézi őket, felordít, mint egy őrült, hisztériázik.) Ez nem Illés! Egyik sem Illés! Hol van Illés? (Trónjába roskad.) Hol van Illés?
P r é f é t a I. : (Nyugodtan.) Az Úr elrejtette szemeid elől.
J é z a b e l : (Zavarodottan kiabál.) Ha a pokolba szállott le, oda is utána megyek! Ha az égbe mászott fel, onnan is leráncigálom!
P r ó f é t a II. : (Könyörög.) Bocsáss el minket, és megkeressük Illést.
Nem vétettünk ellened.
J é z a b e l: (Hisztériázik.) Térdeljetek Baál elé, és csókolgassátok őt!
P r ó f é t a I. : (Elszántan.) Az Úr megparancsolta, hogy ne legyenek ide-gen isteneid! Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz.
Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert az Úr, féltőn szerető Isten!
J é z a b e l : Ne parancsolj nekem, átkozott!
K a t o n a (arcul veri a prófétát).
P r ó f é t a II. (Az elsőhöz.) Ha letérdelünk Baál előtt, akkor is Jahve az Úr!
P r ó f é t a I. : Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak szavára, reád jönnek minden átkok, beteljesednek rajtad és meghalsz.
J é z a b e l : (Őrjöng.) Vigyétek! Vigyétek! Kínozzátok meg és öljétek le mind a kettőt!
P r ó f é t a II. : Jaj, ne bántsatok, én leborulok és megcsókolom. Papod le-szek. (Meghajlik Baál előtt és átöleli.)
J é z a b e l : (Fölkacag.) Megpuhultál az én istenem előtt, te féreg? Előbb próbára teszlek, és ha kiállottad, akkor papom is lehetsz, ha pedig becsaptál, lenyúzatom a bőrödet.
P r ó f é t a I. : Az Urat imádd, és csak neki szolgálj!
F ő e m b e r: Takarodjatok!
K a t o n a : (Rugdossa, kirángatja a prófétákat.) Az anyátok keservit, bü-dös kuvasz!
H a n g (dobolás erősödik, egész Baál kultusz alatt változatlan tempóban és ritmusban).
B a á l p a p I. (táncolva jön be, gonosz arccal, leül, kábultan dobol).
B a á l p a p II. : (Csörgő dobbal kíséri, felső testük majdnem meztelen, csillagokkal díszített, hajuk befont, szakállasok, csíkos szoknyájuk övében hosz-szú kés. Megigézve táncolnak az oltár körül és kiabálják.) Baál! Baál! Baál!
J é z a b e l : (Mint egy részeg föláll, előrenyújtott vagy keresztbefont kar-ral hajlong.) Baál! Baál! Baál! Segítsetek! Áldozzatok nekik.
T ö m e g : (Férfiak, nők, gyermekek, papok mozdulatait utánozzák.) Baál!
Baál! Baál!
H a n g (dobolás, síp erősödik).
B a á l p a p o k I. és II. (a közönségből kiragadnak két gyermeket, hogy megöljék őket).
K é t g y e r m e k: (Először értetlenül tapsolnak, aztán a kést látva sikol-toznak.) Ne bántsatok! Engedjetek! Jaj! Édesanyám! Édesanyám!
J é z a b e l : (Föláll, csillagot, ezüstszálat, angyalhajat szór a magasba.) Öljétek meg őket Baálnak és Astóretnek! Isteneim segítsetek. Adj erőt nekem Baál! Adj szépséget és bűbájat Astóret!
T ö m e g : (Őrjöngve ordítozik.) Baál! Baál! Baál!
P a p o k I. és II. (előhúzzák a kést, a gyerekeket az oltárhoz fektetik, hogy leöljék őket).
K i s f i ú, k i s l á n y: Engedjetek! Engedjetek! Édesanyám! (Halálsiko-lyuk hörgésbe fullad.)
J é z a b e l, P a p o k , n é p: (Vonaglanak.) Baál! Baál! Baál!
F é n y (villog).
(Függöny.)