Genezis 22: 6-12.
Szín: Mória hegyén középen az oltár, mellette tűz pislákol, balra, háttér-ben bozót.
Z e n e (megoldást keres).
F é n y (sötétes).
I z s á k: (Vidáman bukkan elő, kötelet, fát ledobja.) Iderakom az átokfát, az áldott fát. (Ijedten a közönségtől kérdi.) Hol van az édesatyám? Édesatyám!
Eltévedtél valahol? Becsúsztál a szakadékba? Rablók támadtak reád? Mi lesz velem és az áldozattal? (Hallgatózik, menekülne.)
C s ö n d: (recsegés, ropogás.)
Á b r a h á m: (Követ cipel, oltárra teszi, kifújja magát.) Követ hoztam, édes fiam, az utolsót.
I z s á k: (Rámutat.) Ímhol a tűz és a fa, de hol az égőáldozati bárány?
Á b r a h á m: (Letörli verejtékét.) Az Isten majd gondoskodik róla, fiam.
I z s á k: (Vállat rándít, oltár köveit igazgatja, fölnevet és eljátssza.) Én le-szek a kisbárány. Ráfekszem az oltárra, kötözd le a kezemet és lábamat, szo-rítsd hátra fejemet, és vedd a kést…
Á b r a h á m: (Rémülten rákiált.) Szállj le onnan azonnal, ne kísértsed az Urat, a te Istenedet! Ez nem játék itt, ez halálosan komoly dolog, ne csúfold meg, ami szent! (Izsákot remegve tolja le az oltárról.)
I z s á k: (Nevet.) Jól játszottam?
Á b r a h á m: Még nincs készen az oltár. (Fát rak reá, letérdel.) Uram, se-gíts! Uram, adj erőt hozzá!
I z s á k (értetlenül figyeli).
Á b r a h á m: (Föltápászkodik.) Készen vagyok, véghezviszem, az Úr erőt adott hozzá. (Int.) Gyere ide mellém, fiam!
I z s á k (tétovázva közeledik).
Á b r a h á m: (Reszketve segíti.) Feküdjél… az oltárra…!
I z s á k: (Mosolyogva engedelmeskedik.) Megmutattam az előbb.
Á b r a h á m: (Esetlenül nyúl a kötélért, elejti, fölveszi, az oltár mögé ván-szorog, szemben a közönséggel, liheg.) A fiam nélkül is van élet, Isten nélkül csak halál. (A közönség beleénekelhet:) „A földön, ha elvesztem szerelmem tárgyait, maradjon meg mellettem szerelmed és a hit. Csak azt el ne veszítsen, mi benned, ó Úristen, remélni megtanít.” (Református énekeskönyv, 276. )
I z s á k: (Tekintetével követi apja mozdulatait, néha fölszisszen.) Hagyd abba atyám, mert leszállok… Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet! Ez nem játék, ez halálosan komoly dolog. Ne csúfold meg, ami szent! (Kiált.) Szabadíts meg! Vegyél le az oltárról!
Á b r a h á m: (Nyögve ismételi.) „Ábrahám! Vedd most a te fiadat, az egyetlent, akit szeretsz, Izsákot, és menj a Mória földjére, és áldozd meg ott…” „Igen, Uram… megáldozom… tőled kaptam, és visszaadom neked… a szívemet is.”
I z s á k: (Fölsír.) Mit csinálsz? Ölni akarsz? Csak tán nem? Szófogadó fi-ad voltam. Miért büntetsz, ha szeretsz? (Kötelét nyöszörögve feszegeti.) Hagyd abba! Szabadíts meg, és vegyél le az oltárról!
Á b r a h á m: (sír.) Nem tehetem, csak az Isten… Utoljára megcsókollak…
I z s á k: (kétségbeesett.) Miért kell meghalni nekem?
Á b r a h á m: (ömlik róla a veríték.) Az Úr fiamat kérte tőlem… (A kést elő-veszi, pengéjét ujjával végig simítja, fiára emeli, fájdalmasan kiáltja:) Áááá…
A n g y a l (alig észrevehetően jelent meg, Ábrahámot nézi).
Z e n e (beledübörög, fokozódik).
I z s á k: Jaaaj!...
C s ö n d (mert a zene hirtelen megszakad).
A n g y a l: Ábrahám! Ábrahám!
Á b r a h á m: (Kést tartja mozdulatlanul.) Ímhol vagyok… Uram…
A n g y a l: (Kicsit előrelép.) Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezel a te fi-adnak, az egyetlennek énérettem. (Bokor felé mutat.)
Á b r a h á m (lassan, remegve engedi le a kezét, kését a földre ejti, kitágult szemekkel, kinyílt szájjal figyeli az angyalt).
I z s á k: (Könyörög.) Vegyél le az oltárról… Vegyél le az oltárról…
Á b r a h á m (az angyalra is pillantva oldja le fiát, kötelet arrébb dobja).
A n g y a l (fejével biztatja Ábrahámot, el).
I z s á k: (Közönséggel szemben leszáll az oltárról, nyújtózkodik, fejét, csuklóját mozgatja, meglepődve a bokor felé mutat.) Ó! Ó! Ó! Ezt a bárányt kerestem!
Á b r a h á m: (Nagyokat lélegzik.) Megakadt a bokorban… (Odamutat, las-san formálja szavait.) Föláldozom magam helyett, fiam helyett. (Izsákkal arra-felé indulnak, jobbra, ahol az angyal jelent meg, arcukat eltakarják, földig ha-jolnak, egészen balra hátrálnak.) Látom! Látom! Hozzák! Közeledik a Bárány.
Z e n e (dübörög, gomolyog).
Á b r a h á m: Adjunk helyet, dicsőséget a Báránynak… Vállán hozza a fát is! Keresztfáját cipeli! (Földre borul.)
I z s á k (földre borul).
F é n y (megszűnik, teljes sötét a színpadon).
T ö m e g: (Kiált.) Atyááám! Miééért?
(Csönd.) (Függöny.)
Az áldozat
Genezis 22: 13-18.
Szín: mint az előbb.
F é n y:(vibráló, sötétes vörös).
Z e n e (andantéból agitátóba csap át).
H a n g: (Halkan egész jelenet alatt.) Feszítsd meg! Feszítsd meg!
Á b r a h á m, I z s á k (arccal a földön, mozdulatlanul fekszenek).
K i v é g z ő I. (Jézust kötéllel rángatja be).
J é z u s (félig háttal a közönségnek, véresen, meggyalázva jelenik meg, vállán keresztfa).
K i v é g z ő II. (Jézust hátulról rugdossa, röhögi).
H ó h é r I.: (Sunyítva beugrik, Jézust leköpi, kötelét megrángatja.) Na, ki vagyok? Prófétáld meg a nevemet? Ki az, aki szembeköpött? (Leköpi.)
H ó h é r II.: (A töviskoronás Jézusra sújt, leköpi.) Üdvöz légy, zsidók kirá-lya!
H ó h é r I.: Mit cselekedjem hát Jézussal? (Arcul vágja.) H ó h é r II.: Mert mi rosszat cselekedett? (Ököllel veri Jézust.) H ó h é r I.: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia? (Kötéllel ráhúz.)
H ó h é r II.: Király vagy-e hát, csakugyan? (Belerúg, Jézust az oltár mögé rángatják, szemben áll a közönséggel, keresztfáját háta mögé helyezik, fejét, karjait a fához illesztik.)
H ó h é r I.: Szöget! Szöget! (Tartja Jézus karjait.)
K i v é g z ő I. (két nagy, otromba szöget nyújt vigyorogva).
H ó h é r II.: (Jézus másik karját emeli.) Kalapácsot!
K i v é g z ő II. (háttal a közönségnek, otromba kalapácsot nyújt).
H ó h é r I. (vigyorogva a szöget nézi, ráköp és a kiáltás ütemére Jézus uj-jai közé veri).
H a n g: (Fölerősödik.) Feszítsd meg! Feszítsd meg!
K i á l t á s: (Sok torokból.) Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engem?
H ó h é r II.: Miért hagyott el? Azért, hogy erre a fára szögezzünk!
K i á l t á s: (Sok torokból.) Elvégeztetett!
H ó h é r I.: Jaj nekem! (Földre zuhan, szöget elejti.) H ó h é r II.: Jaj nekem! (Földre zuhan, kalapácsot elejti.) K i v é g z ő I, II: Jaaaj, jaaaj! (Földre zuhan.)
(Csönd.)
Szín: elsötétedik, aztán megvilágosodik.
A n g y a l: (Alig lép be, keresztre mutat, erős hangon hirdeti.) „Íme az Is-tennek ama Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. Mert úgy szerette Isten a vilá-got, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Közönséghez fordul, Jézusra mutat.) „Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy Ő szeretett minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (János 1:29, 3:16, I. János 4:9-10.)
Z e n e (győzelmi himnusz).
(Függöny össze, függöny szét.) Színen: senki más, csak az oltár.
V i l á g í t á s (nincs, pillanatnyi idő után Angyalra vetítődik a fény).
A n g y a l: (A közönséget dorgálja.) Mit keresitek, holtak között az élőt.
Nincsen itt, hanem föltámadott. Mert szükség az Ember Fiának átadatni a
bű-nös emberek kezébe és megfeszíttetni, és harmadnapon föltámadni. Feltáma-dott az Úr, bizonnyal feltámaFeltáma-dott! (Lukács 24:5-7.) (Hátrább húzódva hajol meg Jézus előtt.)
J é z u s (fején dicsőség aranykoszorúja, rajta hófehér ruha, csillogó övvel.
Kissé háttal végigvonul a színen, és eltűnik).
G y ü l e k e z e t : (Ének.) „Krisztus feltámadott, kit halál elragadott. Ör-vendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Ha Ő fel nem támad, nincs többé bűnbocsánat. De él, ezért szent nevét zengjük ő dicséretét. Halleluja!
Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Hal-leluja!” (Református énekes 185)
A n g y a l: (Gyülekezettel szemben megáldja a nézőket.) „Él az Úr, és ál-dott az én kősziklám! Magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!”
(Zsoltárok 18:48)
(Függöny össze, függöny szét.) Szín: ugyanaz, Mória hegyén oltár.
F é n y (világos).
Á b r a h á m: (Az előbbi helyén fekszik, lassan fölemelkedik, átszellemült.) A Messiást, Jézust láttam, megjelent.
I z s á k: (Óvatosan felül, aztán feláll.) Hívők atyja, szent próféta, megint látomásod volt? Hiszed azt, Aki megjelent? Szólott hozzád az Úr?
Á b r a h á m: Hiszek. Hiszem, hogy megsokasít az Úr, nagy néppé tesz, és… bűnbocsánatot nyertem a Bárányért, Aki szenvedett és meghalt, de föltá-madott érettem. Örvendezik az én szívem, dicsérem az én Uramat. Hirdetem, hogy templom épül a Mória hegyén. Istennek egyetlen Bárányát, a Messiást ott ölik meg érettünk. (Cselekedetek 16:34.)
I z s á k: (A közönséghez.) .Ábrahám, a hívők atyja prófétált. Meglátta az eljövendő Messiást, Krisztus napját, és örvendezett azon. (János 8:56.) (Oldal-ra fordul, oda mutat.) Egy bárány a bokorban megakadt. (El.)
Á b r a h á m: (Feláll, arra néz.) Feláldozzuk az Úrnak. (Majdnem kiment, hirtelen megfordult, meghajolt.) Ímhol vagyok, Uram!
A n g y a l: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr: Mivelhogy e dolgot cselekedted, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlen egyednek, hogy meg-áldván megáldalak téged, bőségesen megsokasítom magodat, mint az ég csil-lagait, vagy a homokot, mely a tenger partján van, és a tőled származottak bír-ni fogják ellenségnek a kapuját. És megáldatnak te magodban a földnek min-den nemzetségei, mivel hogy engedtél az én beszédemnek.
(Függöny.)