Dániel 6: 10.
Szín: Dániel szobája.
E b e d : (Dohogva becsoszog, az ételt az asztalra teszi.) Uram, Dániel!
Sok munkáddal, utazással halálba hajszolod magad. Hajnalodik. Mikor térsz már nyugovóra?
D á n i e l : Öreg Ebed. Áldott az Úr, hogy perzsák földjén Jahvénak szol-gálhatunk. Beszámolóm elkészült a királynak. (Tekercseire mutat.)
E b e d : Istentelen Dáriusnak… (Magába merül.) Földúlták Jeruzsálemet, templomunkat kifosztották, fiainkat leöldösték, asszonyokat, leányokat elhur-coltak, tégedet is uram! Rab madár vagy ezüst kalitkába zárva.
D á n i e l : Jahve sújtott haragjában bűneink miatt. Így jutottunk babiloni fogságra. De az Úr bármit megtehet. Dönt és tesz királyokat. Idehozott Perzsi-ába, hogy szolgáljuk és hirdessük a szent nevét. És az Úr meg fog szabadítani!
E b e d : (Rendezkedik.) Te pedig azokért fáradsz, akik halálosan gyűlöl-nek! Észrevetted, hogy az életedre törnek? (Felemelt hangon.) Nem az Úrnak, hanem pogányoknak dolgozol! Dárius istennek képzeli magát. Imádni kell, és imádják harminc napig. Aki pedig nem tenné, bedobják az oroszlánok vermé-be. Én is titokban könyörgök. Észrevettem, hogy figyelnek, ólálkodnak utá-nam. Abbahagytam, mert félek.
D á n i e l : Nyiss ablakot Jeruzsálem felé.
E b e d : (Kezét összecsapja.) Csak talán nem? Betiltották! Ne kísértsd az Is-tenünket! Ne dacolj a törvénnyel! Nagyon vigyázz magadra, mert veszélyben vagy!
D á n i e l : A Tíz parancs így kezdődik: „Én az Úr vagyok, a te Istened.
Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem. Ne imádd, és ne tiszteld azo-kat.” (II. Mózes 20: 2-3.)
E b e d : (Fejét rázza, ablakot nyit, amiből fény szűrődik be. Óvatosan kö-rülles.) Jaj. Jaj! Előre látom a bajt. (El.)
D á n i e l (közönségnek háttal, fölemelt kézzel az ablaknál térdel).
Z e n e (halk zsoltárdallam).
D á n i e l : Uram! Szabadítóm, mióta csak élek, Segítséget, erőt mindig Tőled kérek!
Szavadra kettévált néped előtt tenger, Vezettél, tápláltál égi eledellel.
A n g y a l : (Kissé belép, fény vetődik rá, jelenet végéig marad.) Békesség néked! Ne félj, kedves férfi. Légy erős, és bizony erős!
D á n i e l : (Szünet után:)
Ha szólsz, forrás fakad, intesz és elapad.
Fundáltad a földet, minden határokat.
Az ég sötétjéből fény ragyogott elő, Te parancsolsz télnek, felhőből hull eső.
E b e d : (Izgatottan.) Uram! Uram! Vigyázz!
D á n i e l : Ne felejts el minket, bús gerlicéidet.
Vad, gonosz ellenség káromolja neved.
Választottaiddal szövetségre léptél, Nyomorgó népedről, kérlek, emlékezzél!
Z e n e (elhallgat).
E b e d : (Rémülten.) Uram!... A király főemberei… (Kapkod.) Jaj, mene-küljünk! (El.)
I g a z g a t ó k (berontanak).
I g a z g a t ó I . : (Igen hangos.) A király nevében! Dárius parancsára!
I g a z g a t ó II.: (Gúnyosan.) Bocsáss meg, hogy zavarunk! Kihez kö-nyörögtél? Dáriushoz, vagy más valakihez?
I g a z g a t ó III.: Ilyen a király barátja? Mit tettél Dárius legfőbb embe-re? Szembe szállt a törvénnyel! Fogjátok meg!
K é t k a t o n a (beugrik, Dánielt fölrángatják, majd kivezetik).
F ő p a p : (Áhítatosan.) Ne aggódj törvényszegő, megszabadít láthatatlan Istened. Kicsit elszakítunk tőle. (Közönséghez fordul, derűsen hivalkodik.) Meg-valósult a tervem. Dánielnek vége.
I g a z g a t ó I . : Meg kell halnod, lázadó!
I g a z g a t ó II.: A médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint.
I g a z g a t ó I I I . (Dánielt fenyegeti.) Egyenesen a királyhoz!
I g a z g a t ó k (el).
E b e d : (Kendővel törölgeti könnyeit.) Tudtam, hogy ez lesz a vége.
Megölik. Isten veled Dániel… (Keservesen zokog.) (Függöny.)
A vádolók
Dániel 6: 12-16.
Szín: Dárius trónterme.
I g a z g a t ó k : (Hajlongnak.) Király, örökké élj!
D á r i u s : (Meglepve fölemeli aranypálcáját.) Mért vagytok úgy fölindulva?
I g a z g a t ó k (fölegyenesednek, majd a Főpapra néznek).
F ő p a p : Király, örökké élj! Jól döntöttél, hogy megírtad és kiadtad pa-rancsodat, ha valaki harminc napig bárki mástól kér valamit, bárki máshoz imádkozik te kívüled ó király, vettessék az oroszlánok vermébe. Nincs kivétel.
Ez a törvény mindenkire vonatkozik!
D á r i u s : Áll a szó!
I g a z g a t ó I . : Ahogy megírtad?
D á r i u s : A médek és perzsák vissza nem vonható törvénye szerint!
I g a z g a t ó II.: (Gúnyos szánakozással.) Hozzátok be!
K é t k a t o n a (bekíséri Dánielt).
D á r i u s : (Meglepődve föláll.) Dániel! (Visszaül.)
I g a z g a t ó III.: Igen, Dániel… (Hangsúlyozva:) A júdabeli zsidók kö-zül való. Nem becsül téged ó király, se a népet, se parancsodat. Napjában há-romszor könyörög láthatatlan Istenéhez.
F ő p a p : Mivé fajul az országunk, ha a főemberek sem tisztelnek téged?
D á r i u s : Dániel hűséges hozzám, legkiválóbb igazgató, akit a biroda-lom fölé teszek.
F ő p a p : (Tépelődést játszik.) Ezt a foglyok közül való képmutatót?
D á r i u s : Dániel! Utasítsd vissza őket.
D á n i e l : Élj örökké, ó király! Erőmmel és szívemből szolgálok teneked…
Parancsidat, kívánságod teljesítem, és… (Lehalkul.) Az élő Istent imádom.
I g a z g a t ó I . : (Haragos.) Ne gyalázd a királyt, se a törvényt, se a né-pet, utálatos lázadó!
D á r i u s : Eljutott hozzád a törvény? Ugye jól értelmezted?
I g a z g a t ó II.: Uram király, alázatosan bevallom, hogy én magyaráztam neki.
D á r i u s : Mit tudsz róla Dániel? Jól értetted?
D á n i e l : Igen, király megértettem. De Istennek parancsa más, én egye-dül Őt imádom.
D á r i u s : Dániel nem lehet bűnös!
I g a z g a t ó III.: (Ideges.) Törvényszegésen fogtuk, és most bebizonyí-totta. Ellenszegült!
F ő p a p : (Átkozódik, Dánielre mutogat.) Romlásba döntesz bennünket?
Hajszálnyit sem engedünk a bűnösnek. Égessen el Olmuzd tüze! Sújtson le rád a nép ökle. Bűnhődni fogsz. Országunkból kitépdessük a gonoszt. Bűnhődjél az oroszlánok vermében.
D á r i u s : (Pillanatra föláll, visszaül.) Nem! Nem! A törvényünk értelme más. Nem engedem!
I g a z g a t ó k (fölháborodnak, hangoskodnak).
F ő p a p : (Számon kér.) Miről beszél a király? Te hoztad meg az írást, és reád is vonatkozik. A médek és perzsák törvénye soha vissza nem vonható. El-ismerted, hogy áll a szó. Dániel napjában háromszor is megszegte. Király he-lyett Istenéhez imádkozott. Elítéljük!
D á r i u s : Napestig vitatkozom veletek, hogy megmentsem. Úgy sejtem, hogy a törvényt nem érettem, se a népért, hanem azért hoztátok, hogy elvesz-szen Dániel. (Dánielhez lép, vállára teszi kezét.) Dániel! Most látom, hogy irigységből fogtak össze ellened, próbáltalak kimenteni a halálból, és képtelen vagyok rá. A te Istened, Akinek te szüntelen szolgálsz, Ő szabadítson meg té-ged! (Keserűen el.)
K a t o n á k (kísérik a királyt, aztán visszajönnek Dánielért).
F ő p a p : (Szakállát simogatja.) Nos, látjátok barátaim, legyőztük Dáni-elt, meg Istenét, és a királyt. Irány az oroszlánok barlangjába, aminek van be-járata, kijárat nincs, szabadulni onnan többé nem lehet.
I g a z g a t ó I . : Kérje meg ott az Istenét, hogy segítse!
I g a z g a t ó k (összenevetnek).
(Függöny.)
A vádlott
Dániel 6: 17.
Szín: Jobbra oroszlánverem, vasrácsos sötét bejárat.
H a n g (oroszlánbőgés, emberi zsivaj).
T ö m e g (egyenként jön be).
G y e r e k : (Anyját húzza befelé.) Anya, gyere, mert hozzák!
A n y a : Milyen szép szál fiatal, még élhetne!
F é r f i : Az oroszlánok jóllakhatnak belőle.
K a t o n á k : (Kötélen vezetik Dánielt.) Félre az útból bámészkodók! Fél-re az útból csőcselék!
F ő p a p és I g a z g a t ó k (éppen csak megjelennek, derűsen csevegnek).
E b e d : (Görnyedve sírdogál.) Jaj, jaj édes uram, mi lett veled. Tudtam, hogy ez lesz a vége. Harminc napot sem bírtál ki?
A n y a : Hogy fogták el?
F é r f i : Önként feladta magát.
A n y a : Mit vétkezett?
F é r f i : Imádkozott Istenéhez, Akiről Főpap állítja, hogy nincsen.
E b e d : Jaj Istenem, mért hagytad el? Mi lesz velem vénségemre?
H a n g : (nyöszörgés, csikorgás, kövek koppannak, oroszlánbőgés).
K a t o n á k : (Háttal a közönségnek.) Szorítsátok! Most!
A n y a (sikoltozik).
G y e r m e k : (Nagyon sír.) Engedjétek el!
E b e d : Édes uram, Dániel!
H a n g (oroszlánbőgés erősödik).
F é r f i : Jahve! Könyörülj rajta, hogy ne szenvedjen sokat.
K a t o n á k : Hooo…! Zsupsz…!
(Csend.)
F é r f i : Egyből a torkát harapták el.
K a t o n á k (letörlik izzadtságukat, félredobják a kötelet, lándzsával őr-ségbe állnak).
I g a z g a t ó I . : Bölcs ember a Főpapunk, okosan kigondolta.
I g a z g a t ó II.: Kimúlt a király barátja. (Nevet.)
I g a z g a t ó III.: Nagy emberek, kis emberek jönnek, mennek, fölrepül-nek, aztán aláhullnak a semmibe.
F ő p a p : Főpap vezetgeti a királyt, aki istennek képzeli magát.
(Függöny.)